Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-05 / 81. (1708.) szám

6

1928 iprilli 5, ttmMi.

BB—BIWlWmiWMPBH———OW——HC—

Pozsonyi újságírás

87 évvel ezelőtt...

Amikor még a lapoknak galambposta rovatuk volt A legszenzációsabb kivégzésről is csak eldugott kis hirt Írtak — Pozsony Í84i-ben

— A P. M. H. pozsonyi szerkeszt őségé tői Pozsony, április eleje.

Ugorjunk nyolcvan esztendői visszafelé, amikor még gal-antbpósto kozta a legújabb híreket az újságoknak. Újság?. Hogyan is Csináltak akkoriban újságot? Mi érdekelte aj embereket, hogyan festett legv régi újság?,

Régi, elsárgult foliánsokat forgatok a pozsonyi Komensky-egyetem levendulaillatu könyvtárszobájában. Kezembe kerül az egyik legrégibb pozsonyi 'magyar újság, ® „Hírnök" című hetenként egyszer megjelenő politikai lap 1841-es évfolyama. (A legrégibb magyarnyelvű ujaág a volt monarchia területéin tudvalevőleg Pozsonyban jelent meg 147 évvel .ezelőtt, Magyar Hírmondó ivóit ,a címe, d'e ebből még az egyetemi könyvtárban sem maradt meg egy példány Sem — hírmondónak.) A „Hir- nök“-nek is Bsak az ötödik évfolyama van meg. Vigyáznak is a „Himök"-re, egy világért sem .adnák ki „házi Használatra" bárminő garancia mellett sem. Aj első oMal .első hasábján bejelenti:

Kihevézések, hivatalos tudási tások, honi és külföldi politikai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzk^fot, piaci ár,ak, Dimavizállós és mindenféle hirdetmények vénél gyarsaibb(l) Közlésével „foglalkodík" Jóképpen.

Volt két melléklete a lapnak, a ,,Sz)ázadunk“ és a „Kis Futár". Utóbbi Bg-jzá, Toldy és Vörösmarty „AtHemaeum" gimü, továbbá a „Társalkodó", „Hommüvésj" és a „Jelenkor" pesti lapokból közölt kivonatos tudósításokat.

Die a Hírnököt Pozsonyban szerkesztették, tehát pozsonyi lap volt, csak azzal a furcsa összeállítással, hogy Pozsony iringó, éppen úgy, csak egy romiban fordul elő benne, mtint alká)r Spprdpy, Nagy- sZom'b(ÁÍ^ vagy Bésztercctymyn.

Félévi előfizetése Pozsonyban Házhoztiordássa] 4 pengő forint volt, postán borítékkal 4 írt 20 kr. Előfizetni lehetett Helyben a kiadótulajdonosnál Sétatér 749. szám alatt, Pesten pedig Weber Józsefnél a tudakozódó intézetben.

íme egy pár szemelvény a nyoLcvanh'at év előtti újságból;•

j. : TA privcf- fwlegrtímm

A' legnagyobb szenzációt is elintézték akkoriban pár sorban. Sokkal fontosabb volt például .egy ilyen hir minden rendőri vagy egyéb szenzációnál:

„A főm,éltóságu magyar kir. udV,. Kancellária Jászay Pál fizetéses fogalmazó gyakornokot valóságos udv. fogalmazóvá neVegte ki. (Priv. t.)“

Régi kilégzés, l&irásg

Hogyan iirfak meg akkoriban például egy kivégzést? A március 3-iki lapszámban, a hírek között eldugya, cim nélkül, ejt találjuk:

„Hétfőn két katona a Sándor császár helybeli gyalogezredéből vezettetett a vesztőhelyre. Egyik múlt évben kedvesét lőtte agyon szerelemféltésből, a másik utonállás és gyilkosság miatt

Az elsőre nézve az igen különös körülményeket elég érdekesnek látjuk olvasóinkkal közleni.

E fiatalember (nevét persze a világért sem innák ki!) hivtelen kedvesét agyonlővén, gyilkosságot követett el, miután tettét szántszándékodnak vallá. Azonban a fennálló felsőbb rendeletnél fogva illyetén nagyobb Vétségek felett, ha a tettes kiskorú s ha önkényt áll a katonasághoz — mi itt aj eset — a haditörvényszék nem Ítélhet, hanem születése helyére utasittatik, midőn aj illető törvényhatóság Ítél felette (pallósjog!) s az ítéletet végre is hajtja. E fiatalember nagyszombatinak pállván magát, Nagyszombat városa kérdezetett meg. Azonban nev,e a keresztelési könyvekben sehol sem találtatott fel. Végre kisült, hogy anyja fiáyal viselős lévén, Mária Zeli- be ment búcsúra, amidőn útközben egy ausztriai Helységben szült. Aj illető aufeztriai hatóság a bűnös felett Ítélni nem akart, idegennek tekintvén őt. Igv történt, hogy ügyét mégis a haditörvényszéknek kelle elítélnie és innen ügye aj apellácfcióhOiZ került, amely öt sjinte halálra ítélte.

Iszonyú néptömeg tódult ki az akasztóhelyre, diadalmenetnek lehetett inkább az .egészet tartani 'gyászmenet helyett, mi nem mutat erkölcsi érzületre s kívánatos volna, hogy a közönség kevesb' érdekkel viseltetnék aj illy látványok iránt.~

TA feUdmaVtí. Halott

Egy másik' szenzációt is, amelyről ma hasábokat írnának a lapok, ha ilyen megtörténne, így irt meg a „Hírnök" ugyanebben a sjámb’an, nyomban a kivégzési hir mellé:

„Hiteles magánytudősitásbÓI a következő borzasztó eseményt közöljük: Rereg megyében két év előtt elhunyt B. ur s a családi sírboltban eltem'ettetett. Nemrég sógora halt meg. A sírboltot ki akarták nyitni, de ej csak erőszakkal történhetett s mit lelteik?,

A koporsó nyifya s üresen találtatott s a bolt tetemei erős támaszként az ajtó .előtt hevertek. A szegény nehéz görcsökben szenvedett s 24 Óra lefolyása alatt tetszholtan temettetett el Nyughelyén feléledve, a kopofrsó fedelét felnyitotta, de a sírbolt ajtaját (nem volt képes feltörni s igj7 a legborzalmasabb halállal másodsjor kelle kimúlnia."

A lap m.egrójja a közönségét, Hogy nem respektálja a Helytartó Tanácis rendeletét, amely szerint a halottakat csak 48 óra múlva szabad eltemetni, különben nem fordulhatott volna elő a valóban borzalmas beregi eset, amit Óvatosan ffeak a tragikus hős név,énék kezdőbetűjével mert leközölni a Hírnök.

Mikor még vöm ikM helgrfe igazi fasi kénfszer

Sajtótörvény nem igen volt még akkoriban, a tisztelt közönség nem kérhette a helyreigazítást a

lap ugyanazon a Helyén, ugyana^al a nyomással, 4e helypeigajitás már akkor is létezett. Véletlenül éppen egy történelmi mév viselőjéről sgól 1841 jutáin* 30-án e helyreigazítás:

„Lapunk 48-ik sjámában oly levél után, mjalynák mélyem eiszom oxodott hangja a legkisebb (kétséget nem engedhetett volna valósága iránt támadni bárkiben, úgy bennünk sem — nagys. Szent-lvány Károly kir. tanácsos és Zem- plény megyei alispány halálát közlőt tűk, raellyet mo'st egy e tisztes 'Családhoz igen közelálló s így teljes hitelességű személy általi értesítésünknél fogva, vaMtlanÉcsk nyiViié/nithatunk a Haza közörömére, mely illy nagyérdemű és köjtekíntetü Sétfiu halálának hírén méltán megiszom orod- hatoft.

rA szenitelen közlő, ki epdlbaji Begfakább a t. közönség it sértette, vMy hfttsptk, követője az athcjtfaeiwifí fannak, melly szerint az álnevjlség diait a gmamber is, 'jól van védve.1*

Pozsonymegye közgyűléseiről sem közöltek akkoriban hasábos tudósításokat, mint manap. Megelégedték három sorral:

„Pozsony megye múlt hó végén (ártotta aratási közgyűlését, mellyben az arató ás cséplő rtétej határoztatott meg."

Cktba.notdirfik — garasokban

Közgazdasági rovatot sem vezettek. Az egyetlen közgazdasági esemény a gabonaár közlése volt, amely a mai terménytőzsdét helyettesitette:

GABONAÁR

pozsonyi mérő váftt-ó igprmdktign

Búza Rojs

Pozsony, május 18. J . 102—117 76—83

Béos. május 15. 138—142 96—104

Nagyszombat, május 15. 92—112 70—80

Masony, május 13. 100—124 78—88

Beezterczebánya, május 16 108—128 90—96

A hir délés-dmat

Hirdetést is közölt a régi Hírnök. Magyar é's német nyelven .egyaránt. A pályázati felhívást „Csődületének hiviák. Mi mindent kellett tudni például egy harmincad hivatalnoknak:

„Csődület. A karloviöi harminczad és vámhivatalnál aj ellenőri hely megürült, mely 300 írt évi fizetéssel és 40 frt szálláspénzzel van ellátva, 100 frt p. ’ke&espénj letétele.

Kik e hivatalt elnyerni kivánják, eddigi kir. szolgálatukról, erkölösiségükről, a jövedelmi törvények ismeretéről, a vám és a harmincad kejelésbeni és számadások vitelbeni járatossá- gukrÓl, valamint tíz o/tt- divatozó két nyelv illő tudásáról szóló bizonyítványokkal ellátott folyamodásukat a kerületi iparhatósághoz legkésőbb f. évi február 7-ig juttatni el ne mulasszák."

A fürdőigazgatóságok sem dolgoztak akkoriban valami nagy reklámmal. íme, Szliács fürdőnek csak két év, rritulMppl jutott eszébe, hogy meg kéne hirdetni az újságban a fürdőépület .elkészültét. Az : érdekes hirdetés igy hangzik:

„Szliácsi fürdő nemes Zólyom, vármegyében Besztercjebánya várostól 2, Zólyom kir. várostól pedig fél órányira fekvő szliácsi érczes fürdőben két év előtt kényelmes, tágas épület készült, mellynek közepében egy nagy .ebédlő terem, onnan jobb felé nyíló két nagy szoba, .egy budoir, azaz ruhatartó, leányszoba, egy inas- szoba, pince stb. Sjinte baloldalról az ebédlőből mindenben hasonló alkalmatosság találtatik egészen bútorokkal ellátva, f. é. jun. 1-ső napjától aug. utolsó napjáig akár hét, akár hónap számy—mm—«imii»My

— S miért választotta ki éppen ezít a helyét?

— Art hTiMeim, hogy eme nem jár ember.

— S miért unta meg az életét ?

Dermedtem hallgat. Húsos arjlkátt Harapd állja.

— Ne faggasson. Szierelmi bánat... Kimos nekem beszélni erről az ügyről.

Talányos és rejtélyes volt az ember.

— De ha mieg akart' Halni, miiért bujt úszónadrágba?

— Mert éltem a gyanúperrel', hogy mJégiig életben maradok. S nem akartam, Hogy az öltözlé- kem tönkremenjen.

A Haji tömeg a homlokához kap. Valami eszébe jut.

— A ruháim! — kiált föl ijedten. Ott maradit a parton.

Fölkaptam az égő gyertyáit. Lesiettünk a folyópartira. Az öltönynek Hűlt Helye volt. Cisak a cipőt, a1 harisnyát és az inget találták meg. A többi eltűnt . Rossz emberek vitték el, vagy az ár sodorta •tO/Va.

Az úszómester arca etsötéltedik.

— No, mos® SUt állok, miünit a maszületetJt!

Dühösen rám támad:

— Ezt íls önnek köszönhetem. Ilyenek a mi Híres éleitlméntőidk. Kihúzzák az embert a' .Vízből, de aszal nem törődnek, Ha utána elpusztul éhesen és mezítelenül. *

— Nőne... semmi hevesked'és. Adok önnek Tultót a magáiméból'.

Vilsszakilsiértem a Villába,

Utiközbem ils dioHog, mérgelődik.

— Kérdés, Iie'sz-m olyan elegáns, a milyen az •enyém volt.

— Jó szabóknál dolgoztatok.

Föitáiroim a. ruhásszekrény ajtaját, Hogy kedvére válogasson öltönydarabjaümból.

Sokáig nem ind Választani. Egy sötétkék ruha végre megnyeri a létezéséi.

— Ez talán, jó lesz?

FöüpróbáU'ja. Pompásan feszült. rajta a sötét- •srtnü ruha. Az úszómester arca fölragyog.

— Hány óra.? Tialán még elérem a hajnali

V

ra illő áron bérbe adandó.

Aj udvarban mind két részen különösen § lóra istálló, két hintóra kocsi szín, egy fakamr*. és jégverem. Ha valamelly uraságoknak', kik nagyobb családdal ezen fürdőt meglátogatni tetsjé- söikre volna ezen két rendbeli szállás, méltózta*- sanak bérm.entes levél által ne. Nógrád várma- gyében levő balasöngijQrmafi postáTa leveleiket küldeni, avagy l^lybeü Szli'ácson aj ott lakd házuiestemévejl értekejni."

Házmesternél protekció kellett hozzá, hogy »í ember egy hat lóra, kétjhintós kocsiszínre 'berendezett fürdőbe bevonulhasson aa ekhós szekérrel családostól, Cselédestől.

Re rovszky Jenő.

Nyugodtan folyt le a kassai munkásság tüntetése Is

Kassa, április 4. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Tegnap délután 5 órakor Kassán a Légionárius téren a kommunista és szocialista munkáspártok együttes népgyülést tartottak, amelyen tiltakoztak a szociális biztosítás reformja ellen. A népgyü* lés igen gyönge érdeklődés mellett folyt le, mindössze négyszáz ember vett részt a gyűlésen. Az egyes pártok szónokai hangsúlyozták, hogy a munkástábornak egységes frontot kell alkotnia, mert csak igy tudnak győzni. Támadták a kormányt, valamint a prágai rendőrséget a legutóbbi tüntetések alkalmával tanúsított magatartása miatt. A szónokok fölhívták a munkásságot, hogy

már most készüljenek elő az általános

sztrájkra,

/

amely első fegyver lesz, amit a munkásság használni fog. A gyűlés végén határozati javaslatot fogadtak el, amelyet Krsiak kommunista képviselő olvasott fel, amelyben a szónokok által hangoztatott tiltakozáson kívül

harcot hirdetnek a bérek leiemelése érdekében, azonkívül a háborús készülődések és fegyverkezések ellen és a szovjet elismerése érdekében.

Mivel a gyűlés utáni felvonulást a rendőrség nem engedélyezte, a tömeg, anélkül, hogy rendőri közbelépésre került volna a sor, nyugodtan szétoszlott.

A pénztáros

— Hová rohan, Barna ur?

— Pénztárost keresője. ' - -■ :;••••

— Nem értem. Hiszen a múlt héien lépett be m-agához egy pénztáros.

— Igen. Éppen azt keresőm.

A védelem

rA bíróság előtt a hivatalból kirendelt védő hevesen védelmezi a vádlottat.

— Méltózta-ssék, tekintetes törvényszék, megtekinteni a vádlott arcát. Ez a sötét tekintet,> ez a szomorú kifejezés, ezek a de generált vonások . , .

Közbeszól a vá-dlott:

— No, ami a szépséget illett, atroi az ügyvéd ur sem beszélhet sokat.

—mmiii bbiii iiwriMMniin—un—r-wim-unr

Előveszem a nagya aranyórát, amit nagybátyáimtól örököltem.

Három óra volt.

Az óra is nagyon tetszik neki.

;— Mutassa. Mii érhet ez az óba ?

— Ritka régiség ez. Megér vagy ezer pengőt.

A rajtam lévő szürke öltöny is megtetszik

neki'.

— Ez szebb ruha, miiinit ami® nekem adott. A szűrnie is miáis.

•Erőt vesz rajtam a nagylelkűség! rohiam:

— Hia akarja, áltiOSierélheti.

— Ön mégis jóságos lelkű, ga vall erős gonclol- kioziásu ember.

Ruhát cseréltünk. Elégedett ábrtáaattal tapogatja magáit Végig.

— így már egészen tetszetős vagyok!

Már türelmetlen volt.

— Kísérjen el a vasúit! állomásra. S ha már •megmentette az életemet, áldjon egy kis ufikööiségtet

— Örömest.

Gyalog mentünk az indóházig. Útközben a lelkére besztélllem, hogy Hagyjon föl öngyilkos terveivel. Mindent megígért.

Jegyet' ite Váltottam neki és besegítettem a kupéba. A vonat megindul. Az úszómester az ablaknál áll1. Vi'gyorgó ábrázatt'al viszonozza üdvözlésemet.

Hirtelen felkiáltok: ;

— Az órám... az órám. magánál maradt! —* üvöltöttem rekedten.

Mert eszembe jut, hogy a diráiga aranyórát beníel ejtettem a szürke öltöny mellén yzsebében, amelyet, kicseréltem az úszómesternél.

Már késő. A vonat elindult.

A robogó vonat után vetettem magam.

— Álljanak meg! — kiáltottam.

Lélekszfakadva ’ rohamok a száguldó vonat

után. Csetlettem-bőtflo'tlam a talpfák között. Néni állott m,eg a vonat, bármlifly kétségbeesetten kiáltoztam is.

A/, úszómesterre! nem találkoztam soha többé.

Az aranyóráimat sohasem kaptám vissza,

AZ ÚSZÓMESTER

Irta: Szekola Jenő

Amlikor harmadszor is megbuktam a másodüc alapvizsgámon, elhatároztam, hogy kiköltödk'ödöm abba a villába, amelyet boldogult nagybátyámtól örököl't'em. Inkább viütytiüó volt, minit rendes nyári Iák, a Duma elhlagyaitol® paritjián állott, szemben a szentendrei szigettel. Csák Vadlujdak jártak erre. De kiitünő buvóHeflyül kinálkozobt magányt kedvelő emberek számára. A nagybátyám, aki szeretett természerttudomáinyokkal foglalkozni, életének utolsó tizenöt esztendejében ide vonult vissza.

Egy Idái nevű vénásiszony főzött rám', aki féliig- meddig ugyOmosak a nagybátyáimról1 maradt rám, mert valamikor az öregur gazdasszonya volt. Alig láttam más emberi ábrtáteialtot az öreg nőén klirvül, a Villa messze esett a falutól. Az elhagyiaitotti par'b- vidéket csak vasárnap árasztották el a kirándulók, akik végibe verőditek a Homokom, és fürödltek a Duma j'égMdieg vizében.

Nagyon unatkoztiam itt. Szorgalmasam készültem a pótvizsgára'.

Az utolsó heteikben csúf, vihlaros idők jártak, ami állandóiam szobámban, való tart óvodásra kényszert tett. Bzeh az éjszakám különösem későn aludtam ©1. Állandóan villálmlo’tlt és menydörgött az ég. Nagy osattamásra riadtam föl. A Villám va>- k>idő világosságánál, amely besütött az ablakon, megnéztem - a zsebórámat. Éjjffléli tizenkét óra volt.

A zsiebóráb ite naigy becsben tartottam, nem <írak azért, mert arany volt, Hanem mert. tlpdlós nagybátyámtól örököltem az órát is.

NagymeHezem újból. eltszendöredtem. A gyertyát égve felejtettem, az érjjeliii szekrényem. Hirtelen vélőtráző sególyMállás TiifasZt föl álmiomb.ól.

— Segítség!

— Húzzanak ki a Viziből, miért meghalok!

A riadt hangok a tőrtől bevilágított folyó felöl jöttek.

Felültem az ágyon. A következő pillanatban inedig irtán- kopognak az ajtón.

Ida asszony volt, az éber álmu agg nőrt.,.'

— Fiatal uir, ébredjen.

— Mii történt?

— Valaki belezuhant a Duináh.

Kiugróm az ágyból, felöltözöm és esőköpe- uyiemiet nyaka'mbai akaszt vas rohamok a part fölé. Cikázó villámifiény viilágiitja meg az utat. Egy-két Halászlegény segitBégé'Ve! sikerül kimenteni a vízből a Halni készülök

Csáki yák, rudak és k ötlelek segátiségévefl', pers oekig tairtó keserves küZk'ödés után sikerült pártra vontaillni a boldogtalant. Hatalmáé tíermetü férifiu .volt1. Valóságos Hájtömeg. Naigyókat nyöBZorgött még mliindig s azután élöblielenül terült el a parton.

Fejjel lefelé fordítottuk, mire cteak úgy okádta magából a Vizet, mint a bálba. Addig döganyőz- tük, m.ig magához nem bénít.

— Konyakot! — ez volt, az első szava..

Apró disznószemiéből hálás pillantáteokat lövőit. felénk, Hogy rumot töltögettünk toékülő ajkat közé. A könnyelmű fürdés áldóZata úszónadrágban volt. TiZ pieiró múlva miár ott) ült. a Villáimban a terített asztál mellett s jóiizüen ropogtatja a vadsorának fölt álalt Hideg libasültet!

— Hal' nincs? — kérdi bátortalanul.

— D,e igen. Vörös borral szívesem szolgálok.

M'iihöu tölti magába az itaillt. Nagyot sóhajt.

— Hla nem vagyok ilyiem pocakos embeír, menthet etil énül1 elnyel az ár. Megmentett a, Hátjtö- miegem. Úszva maradtam, mint a hordó.

— Hát nem fűd uszmii?

— Nőm éni

— Mii; a fogfllailkozáea?

— Úszómester Vagyok.

Csodálkoztam.

— Nlo csodálkozzék. Utezómesrernien nwm a® a fontos, hogy ő miaga tudjon usZnii, Hanem, Hogy mláteokat. megtanitlson az úszás szabályaira. Ahhoz mieg értek. A katonasiáginál tanultam ki.

— S hogy jutott eszébe Hidleg fürdőt venni ebben a kiiséírtelles időbeb?

Nagyot sóhlajit.

— Szerelteim violnia, ha örökre elnyelniük a Duna sötét Hullámai.

— Hogyan?

— Üngj^kpe dk&ym tetyske ', ^