Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-05 / 81. (1708.) szám

NaE ssámunk 12 ©Mai

^ ^ ^708^ SZám a <*BWrt0k *1928 áPrÜÍS 5

ÍS88!81588S!§ff533S3^^^5!MÉ!ÍS™SS5!35^^^™^§5l!ÍI^H^S^SÍfi^3^13^^^fi3l^^^5555!!^55!l8

Előfizetési ár: évente 300, félévre 1£0, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke

A szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: potítikcd napilapj& Felelős szerkesztő:

DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága IL, Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Olyan helyzetben vagyunk, hogy azt kérdjük egymástól, mi tesz holnap — mondotta Jorga a bukaresti kamarában

Jorga Parisban a Magyarországgal való barátság szükségességét hangoztatta, mig Bukarestben ennek az ellenkezőjét hirdette — Sötét képet testeit Románia jelenlegi helyzetéről

Jmimia rém"

Prága, március 4. A Hlinka-párti Slovai mai száma „Irredenta nám“ cimen az alábbi vezércikket közli, amelyet jelentőségénél való tekintettel szószerinti fordításban, ismételten kifejtett álláspontunk kormány- párti meg erősítéseként, szószerinti fordításban közlünk le:

„Nincs ma Szlovenszkón divatosabb szó az irredentánál. De nincs is ennél hétköznapibb és elkopottabb nála. Az irrendenta kifejezés hova-tovább olyan közönséges frázisok szótárába fog tartozni, amiket minden oldalról úgy csépelnek, mint a szalmát. Nincs nap, hogy ne beszélnének, ne írnának róla s ne nyugtaianiták vele a közönséget. Az irrendenta szó a centralista sajtóban olyan napi szükséglet, mint a kávéhoz a kifli. A legfőbb hiba abban áll, hogy mindemben irredentát vélünk látni, ott is, ahol nincs és nem keressük ott, ahol valóban van és virágzik. Ez az irredenta tragikomikuma, de egyúttal annak is, hogy az irredentából madárijesztőt csinálnak, melytől rövidesen senki sem fog félni. Ha egy gyanu- sabb kiáltás hangzik el, már ujjongva várjuk mikor szalad ki egy irredenta és kiugrik belőle egy — kis nyúl. Ha ligetfalun a rigók hangosabban Rittyentenek, nem is gonlolumk másra, mint arra, hogy irredentáról dalolnak. Ha valahol a magyar-szlovák határon átturja magát egy vakondok, már irrdentáről haluci- nálunk. Ha az öreg házpadlásokon elporosodott ládák vannak és valaki véletlenségből ■ezeket felnyitja és beléjük tekint, azt mondják, hogy nem lehet más, mint irredenta öss- szeesküvés — és már az egész köztársaságot alarmirozzák. Látható, hogy az irredenta már nem csupán frázis, hanem egyúttal kényelmes takaró mindenféle kényesebb ügyre. Az a ímeilékvágány, amelyen a közönség figyelmét csodásán el lehet vezetni a tényleges dolgoktól.

Szlovenszkó visszhangzik az irredenta szótól. Ez az az ördög, amelyet most oly készséggel mázolnak a faiakra, de azzal a felelőtlenséggel, hogy ^z ördög könnyen meg is jelenhetik. Mert, hogy jól értsenek meg bennünket: Szlovenszkón igenis van irredentizmus. Van és időről-időre jelentkezik és megbocsáthatatlan előrenemlátás volna részünkről, ha nem készülnék fel kellőleg ezen irredenta ellen. Meg kell azonban említenünk, hogy nem csak Szlovenszkón van irredenta. Minden háboruutáni utódállamnak meg van a maga irredenta rákja. Az irredenta virágzik Jugoszláviában, éppen úgy, mint Romániában és Lengyelországban, de épp úgy nem nélkülözi az irredentát Franciaország, Olaszország, sőt még a kis Dánia sem. Az irredenta következménye Európa fölosztásának, amit a háboruutáni békeszerződésekkel eszközöltek.

Különböző statisztikák alapján kiszámították, hogy mintegy harminc milliónyi nép lakik más idegen nemzetek állami felsőbb- ságe alatt. Már ez magában véve kész irredenta. A szlovenszkói és csehszlovákiai irredenta tehát egyáltalában nem valami eredeti különlegesség. Rendkívüli jelenségnek inkább italán azt vehetjük, hogy még akkor is irredentistákról álmodunk, amikor azoknak nyomuk sincs, vagy a nyomaik hamisak . • •

Ezzel szemben, mig mi igy dobálózunk a beszuggerált irredentizmussal és már szinte minden idegen emberrel való beszélgetést irredentizmusnak minősítünk, Prágában a magyar irredenát egész másképpen értelmezik. A párgai körökben például sokat beszélnek egész nyíltan arról, milyen barátságos viszonyban és a magyar követség a Hrad- zsinnal. Amikor például nemrégiben Masire- vich Szilárd magyar követ beteg volt, minden másnap virágcsokrokat kapott és pedig egyeRukarest, április 4. Még 'élénkem él az újságolvasók emlékez/elélben az a sok nyilatkozat, amelyet Jorga párisi útja alkalmával tett a különböző lapokban, amelyekben a román kormány helyzetéről, a kisebbségi kérdésről és a Magyarországgal való barátság szükségességéről szólt. Románia — mondotta Jorga Páriában — abban a kedvezd helyzetben van, hogy képviselve van benne a latin, germán, szláv és magyar kultúra. Botorság lenne a kisebbségtől kultúráját elvenni, vagy azt megfojtani.

Minden államnak arra kell 'törekednie, hogy olyan kisebbségi politikát folytasson, hogy a kisebbségek otthonosan és jól érezzék magukat az uj államban. Igen sajnálatos, hogy eddig nem sikerült megteremteni a szoros együttműködést Magyarországgal, holott ez történelmi szükségszerűség.

Az együttműködés alapfeltétele természetesen csak az lehet, hogy a nemzeti határokat képtelenség megváltoztatni, azonban az állam keretein belül a nemzeti szellemnek teljes szabadságot kell biztositamu

Alig érkezett azonban haza Jorga, mindjárt fölszólalt a bukaresti kamarában és a következőket mondotta:

— A külügyminiszter kötelessége, hogy országának és annak a kormánynak, amelyhez tartozik, érdekeit teljes erejével szolgálja. Egy olyan államnak, mint Románia, ahol annyiféle nemzetiség van, csak egy külpolitikája lehet:

azok mellett állni, akik a szerződéseket tiszteletben tartják, akik határainkat garantálják

és csak azután következnek azok, akikhez érzelmeink vonzanak. Annak megállapítására, hogy hová jutottunk, csak az olasz lapok cikkeit idézem, ahol kötelességemnek éreztem, hogy kijelentsem az újságírók előtt azt, miszerint

nesen a Várból, sőt maga Masaryk elnök is látogatóban járt nála. A magyar követség hivatalnokai pedig állítólag igen gyakori és szívesen látott vendégei Benes külügyminiszter házának. Prágában tehát bizonyos magyar- cseh barátság alapozódik és fejlődik ki s ezt kétoldaluan szövögetik, mig Szlovenszkón, a magyarokkal minden érintkezést kézenfekvő irredentának tekintenek.

De> azt a prágai cseh-magyar testvériesülést (bratricskovanie) sem lehet elitélni. Elvégre a két állam: a köztársaság és Magyarország szomszédos államok, sok tekintetben egymásra szorulnak, egymásra vannak utalva, legelsosorban is gazdaságilag: keresni kell tehát bizonyos alapot, amelyen ki kell épiteini a kölcsönösséget és a két állam lakosai közötti megértést, hogy ne huza- kodjunk elő állandóan a karddal és ágyukkal az irredentától való rettegésből.

Románia nem bomlik szét és ilyenirányú törekvések nincsenek.

Ide jutottunk egy rossz helyzet állandósítása és a háború okozta gazdasági alakulások nyomán. Ami Mussolini interjúját illeti, amit egy negyedrangu, kitalálásokból élő angol politikusnak adott, nem hihetem, hogy az valóban úgy történt volna meg. Az olasz nép érzelmeinek ez semmiesetre sem felelne meg.

A hadseregre vonatkozólag mondhatom, hogy kötelességünk a fegyverkezés és gyermekeink szájától kell odáaduuük a darab kenyeret, hogy ellenségeink nagy felkészültségére mi is felkészültséggel feleljünk.

Ha elvesztenénk a háborút valamikor, a fronton kellene lelőni azokat, akik a felelősséget viselik. De a morális alapot is elő kell készíteni és megreformálni.

Olyan helyzetben vagyunk, amelyben azt kérdjük egymástól, mi lesz holnap. Fődolgunik nem egy olyan helyzet konzerválása, amelyben már szinte nem élhetünk, hanem egy jobb helyzet élőké szitése.

óvakodjunk a felelősségektől, amelyek holnap ránk tornyosulnak, ha idejében nem tesszük meg a rend szabályokat.

Bratianu miniszterelnök azonnal válaszolt Jorgának. Először Rothermere lorddal polemizált s azután ágy folytatta:

— Három kérdés van most előttünk. Az első az alkotmányos rezsim biztosítása, hogy a határon kívül is lássák, hogy az állapotokon nem lehet változtatni. A második kérdés a pénzügyi konszolidáció, amely ellen harcot folytatnak úgy a Dnyeszteren-, mint a Tiszántúliak. Félnek egy energiában és gazdasági forrásokban erős Romániától. A harmadik kérdés az, hogy

lehetetlen legyen a külső beavatkozás az ország szétrombolására. Az alkotmányos kérdésben való habozás, RoíbcrNem, az irredentával való dobálózás tekintetében kissé mégis csak tartózkodóbbaknak kellene lennünk. Nem volna szabad e tekintetben oly nevetségesen túlozni, mint ahogy valóban túloznak, mert már a külföld is nevet rajtunk, mely akkor is figyel ránk, amikor magunk sem látjuk magunkat. Az irredentát ne becsüljük le, de túl se becsüljük.

Különben is minden szlovenszkói emberben „irredentistát“ látni: ez tulajdonképpen a józan ész és a nyugodt lelkiismeret irredentizmusa. Az ilyesféle irredenta esetleg többet árthat nekünk, mint az az irredenta, amelyet minden szöglet mögött látni vélünk.

Ne csináljunk magunknak irredenta- rémet, hogy fölöslegesen ne ijesszük magunkat vele!‘‘

merenek az ország elleni kampánya iránt szimpatizáló magatartás és a kommunistáknak a nemzeti parasztpárt mellé való állása olyan dolgok, amelyek mindenki ügy sünét magukra vonják.

Valahányszor politikai ellenfeleimnél megtalálhatom az időik és a nehéz helyzet megértését, mindent megteszek az ország érdekében, ami lehetséges.

Hz ansol-egfiptomi konfliktus a népszövetség előtt

London, április 4. A Daily Express szerint politikai körök arra akarják rábírni a kormányt, hogy az angol—egyiptomi kérdést a népszövetség elé vigye. A tegnapi minisztertanácson elhatározták, hogy az ügy elintézését teljesen a külügyminiszterre bízzák. A1 ■ Daily Telegraph diplomáciai munkatársa szerint az angol kormány válasza az egyiptomi kormánynak már útban is van. A jegyzékben az angol kormány világosan kifejezi, hogy az 1922. évi deklarációban foglalt rezervátumokat teljes egészükben fentartja.

Stresemann a német néppárt listavezetőié

Berlin, április 4. A német néppárt birodalmi vezetősége tegnap Stresemann dr.-t és Kahl professzort jelölte listavezetőknek. Stresemann kijelentette, hogy megválasztása esetén bajorországi mandátumot vállal. A szociáldemokraták listavezetőül Braun porosz miniszterelnököt jelölték.

A nagyköveti konferencia elnöke a népszövetség magyar problémáiról

Páriá, április 4. A nagyköveti konferencia elnöke, Jules Caimbon, a Revue de Vivanti mai számában hosszabb cikket ir, amely a nép szőve teég két magyar problémájával: az optánepörrel és a szentgotthárdi afférral foglalkozik. Combon meg van győződve arról, hogy az optánspör a legsúlyosabb belpolitikai jelentőséggel bir Románia szempontjából. Ezt a kérdést nem is lehet végW/vien szabályozottnak tekinteni és valószínű, hogy a nép- szövetségnek még foglalkozni kell vele. Ami a szentgotthárdi affért illeti, Combon hangsúlyozza, hogy Magyarország az az állam, amely legkevésbé tud beletörődni a békeszerződésbe. Bethlen gróf válasza a népszövetségi tanács elnökének intervenciójára és Tánczos tábornok magyar delegátus magatartása meglepetést és nyugtalanságot szült. Ebben az ügyben a népszövetség presztízse és tekintélye forog kockán. Áthidalhatatlan ellentmondás, ha egyrészt a népszövetségtől a politikába való beavatkozást. követeljük, másrészt nem adjuk meg az első adott alkalommal az intőin tiva és a cselekvési szabadság jogát- Egyedül a jószándékkal Géni sem mehet sokra. Akaratnak és autoritásnak is kell lennie, amely ezeket a jószándékokat tettre változtatja.

Berlin, április 4. A Berliner Tageblait varsói tudósitája jelenti, hogy Zaleski lengyel külügyminiszter és Mussolini miniszterelnök küszöbönálló tanácskozása alkalmával az optánsport is meg fogják vita tni