Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-29 / 100. (1727.) szám

192S ápriHs 29, vasárnap. A lakővédelmi törvény hiányai Sjiaiaa. áprü/ií -negen. .Vajúdnak a hegyek és megszületett 9 neveted Bee egér, — mondotta. Honatáiia. GytüliéeeűrteCk, tün- fcetó)e& a háziuraik, ugyanez/t esiná/lMk a lateófe 1* és — anegBziÜleibe/tt a nevjetségee egér: na. u(j, iiMetve a imódoeátortit LaikéTédelma törvény, ameltye) neon a taikók, mm a házrtula^d.fltnoeo'V nirae»©nidk és neon is lehetnek megelégtödve. Eb a ft&nvény neon javat a IhláfiJtMlajdjonosolc Mymbán, de niean eegdft a la!k<5íkjon ftean és még jolblb&n edMiérgiewi+i az évek éta dűlő eűl'emiségeskiedJéet. Ha objiektéveik atkiavumk Leaiioá, el kell Lstme/r- nümík, hogy a hláaluilajdo'noso'k heflyaete, egy igen lkáé szjázaLétotóíl ©llieMaiitrvies egyeueee®. ikiétBéglbeerjítlő cb e®t én lakó!étemre kósfflsóggel elásmerem. A legttöíbfb lökő mlóg mindig a héboraeJőlHá alapon íÍBet, mig a házién hujdomoe sem jákairfbon tainiami nem képes házait, sem sa.ját naegéllietiéséro néni Tordiiélia-t liáaia jövöddlméből sensrait. Nem kevésbé elsBOininnitö, sőt egyenesen ttairrtliiatatlan a lakók helyzlefe is, mert' miég a moalani lakhíéreikei: sem képesefc miaibolmap megfizetni. A keo-iestoedó, a lia- teiijieir, az Iparos alig keresi meg a Itéiimánitmaianiot, a nyjugdiíjasok és a mninkások tuílfnyiotmő résme pe­dig egyenesen nyomorog és ha lakbérét nagyfloe- fiorvefien ki is inztedga, mieg kell1 afflt kopflalnöa. AJb- ham bánóit mámdenlki, hogy a® raj lakóvtédelimi tör­vény segíteni fog a babokon, ez azonban nem tör­tént meg, pedig igaztón ütött már a tizenkettedik óra és iW volna a Legfőbb ideje, hogy valamelyes radiikáldisaJbb intézkedéssel változitaiseanak a miáir- már tarthatatlan állapotokon. A törvény legnagyobb hibája abban rejlik, hogy nem engedte meg a szabad fehniomdást. Etelt ikirváanjft a jól felfogott közérdek és ez ellen osak egy kis töredék magánérdeke szállhat síkra. Ha meg van engedve a szabad felmondás, sok oáyátn lakás üreeecKk meg, melyet a® albérflókkel üzér­kedők tartanak kezeik között éta mJegkapják olya­nok, afcikne artna tényleg szükségük van. De igen sok olyan lakó is lesz, aki szives örömest bérel a jelenleginél kisebb lakást. Ha szabad forgalom lesz, megindTiI a magátnépitkeaés és 2—3 ér alatt elérjük azt m ideáJliis állapottoit is, hogy lesznek fölösleges lakások, lesz koukuirrenoia és a lakbé­rek önmiaguM61 arra a nivótra helyezkednek, mely a kereseti viszonyoknak megfelel'. A szabad feülmondás azonban csak félimtézke- dés. Feltétlentől sBlikeéges még a Lak bériek feleme­lése ie. Igenis, én, mint lakó, állii'bom ezt, hogy erre feltétjein üt szükség van, mójekiüliöailhen senki «em fog épátttetni, a lakások száma nem emelke­dik és marad minden a régiben. M azonban álljunk meg egy szóra! Nem szabad megengedni a tetszéeszedntti eme­lést, nem szabad megtűrni a* njaibham erősem lel- huriánzott lakfüsiiraoirát. Nem szabad a hatóságok nak türni'ök, hogy lel'épési, építkezési üozaá'jaru- Ms tftb. oimeken adózlaissiák mieg a lalíásikereisöket. nem szabad Itürni, hogy atitól a szerencsétlen laiké&- keresőitől egyszerre 3—6 évi házbér előre való le ftSetését. kiérjiók. Szigorú bűn betősziankcá ókat kell a törvénybe felvenni és azokat a gyakorialtban kimé- l1c#euüil alkalmasam. Meg beli találni a módot ama. hogy a lakbéreik fokozatosain érjék el a szükségéé é* jogos nlivót, de egyben gátat kell vetni mindem tuÍzásnak ie. Énre nézve ezerén y véleimiényem szerint az volna törvénybe iktatandó, hogy a lakbérek 1929 január 1-től emléLtietsseai'ek fel a® 1914. óv augusz­tus 1-érn fizetett lakbéreiknek háromszoiroteáira, úgy azonban, hogy ebben mindem nteillékjáiíulék (viz- dij, zsupa i pótadó, városi lakbéradó stb., stb.) beumefogílaltiassék és a házíulajdonoínak eeamnii ói­mén ne lehessen a lakótél vaJlaimit is köretélni, de köteles legyen ebből a szükséges javításokat esz­közölni. Két év miuliva felemelhető legyen a lakbér ugyancsak a fenti állápon a négyszeresére, újabb két év múlva az ötszörösre és még egy Ízben, is­mét két óv múlva, a hatszorosára. Meg vagyok győ­ződve, hogy mire a negyedik felem'elié.sre kerülne a eo-r, irretm lesz eaiikeég laikóaiédélmli, de mlóg csak háztulajdonos-nédelmd törvényire sem. Minden a rendes kerékvágásba kerül ism'ct, miig igy örökös háborúskodás dúl. Javaslatomat mindjárt egy pél­dával iiis illusztrálom. Egy hájratnfézobás lakás ára volt. 1914 augusztus Inán átlag évi. 1000 korona. Ez emelkedett máig 90 százalékkal, miihez 1929 január 1-ttöl újabb 400 korona járul, vagyis Összesen 2300 korona lesz a lakbér. Ha már most ©helyett há­romszorosára emelik, fizetendő lesz évi 9000 ko­rona, két év múlva 4000, négy óv jnuiiva 5000 ko­rona, hat év múlva évi 0000 korona. így a hlázitoi- lajdonioe is inkább megtalálja számii'tását és a lakó is tudni fogja, hogy költségvetését miiként ossza be. Ez a módszer, ha nejn is teljesem, de mégis igen nagy részben enyhübene a helyzeten. A nagj ubb TároKÖkbaji bfizöttsláig volna alaikti- taudó. mely ]>éHáiiiI három háztulajdonosból, báróim lakóiból cs a városi képviselőtestiilet Uá&io&u lél-je- seai érdek telem tagjából állna. A bizottság elnöklét maga választaná saját kebelléböl. Éternek a IbiiadaJta volna azután annak megálilaipitása, hogy milyen bérek, kérhetők a város belterületéin, milyenek a külterületen, mennyi volna fizetendő egy inorLern, mieninyii t»gy priimltiveibb lakásért- Ez a megállapí­tás és áltálában rniinden védelmi hatiáisköl’ és in- tézkediés bezárólag az ö (szobás lakás óikig fcerjedus ki. Azért, ötezofoáöokig, roeht igen poöí fogtalío.Záfe'i ágnál a lakáson Mvtüli szükség vau 1—8 szoháira pl. irodai, vagy m'iilueöyi célokra. Ez leginkább az •ug épátfceeíéiselvre vonatkozzék. SzUtekSéges voln'a még törvén yhozási lag nnllézkednn, de egyben a legszigorúbban keresztül1 is liaijtent; azt, hogy a nagy bankok és válilá latiok saját má'guk és alkál- ínlaaoltáák. részére lakásokat óp'itlessenek ée ezzel ÍJtnalpnaík bokw. a íiaköwn i®éir»üa -megSBühtetiéíiéhe®, M Hogyan győztük le az Északi Sark területét? George Hí Wilkins kapitány, a sarki repülés hőse, elmondja az irgalmas expedíció élményeit Kutatás a legendák országa után — A sarki repülés előkészületei Mig Amerika és az egész világ köz­véleményének érdeklődését a Breinen vakmerő és dicsőséges transzatlanti re­pülése kötötte le, a repülés történeté­nek évkönyve újabb dicsőséges fejezet­tel gazdagodott. George H. Wilkins ka­pitány és Eyelson hadnagy hét nap alatt 21 órás repüléssel, hallatlan ne­hézségek közepette átrepülte Point- Barrow és a Spitzbergák között az Arktikum területét. Ennek a vállalko­zásnak nemcsak sportbeli és közlekedé­si, hanem tudományos jelentősége is felmérhetetlen. A két diadalmas sarki repülő tegnap szállt gőzhajóra Osló­ban, hogy visszatérjenek Amerikába, ahol ünnepélyes fogadtatásban lesz ré­szük. A modern technika hősköltemé­nye volt ez a repülés, amelynek rész­letes története minden olvasónkat be­hatóan fog érdekelni és ezért lekö­zöljük azt az elbeszélést, amelyet Wil­kins kapitáuy mondott el még a Spitz­bergák szigetén az amerikai sajtó oda kiküldött egyik képviselőjének: I. Mig a meteorológiai és geográfiai kérdé sek csak mellékcéljai voltak sarkvidéki kóla tó-expediciónknak, addig lényegében aeronautikai vállalkozásra gondoltunk, amelynek legfontosabb célja az lett volna, hogy megállapítsuk, mennyi felkutatlan terület van az Arkti- knm vidékén, amelyeken meteorológiai állomásokat lehetne berendezni. Repülésünknek tehát tulajdonképpen ez volt a főcélja. Régebbi tapasztalataink alapján megegyeztünk abban, hogy annak a repülő­gépnek, amellyel a sarkvidéket le lehet győz ni, igen könnyűnek és igen gyorsnak kell lennie. Az egyfedelű Lockheed csodálatosan kigpndolt konstrukciójával és tökéletes kivi­telével ebben a tekintetben a sarki repülés ideális gépének Ígérkezett. A kitűnő sarki repülőgép Elsősorban a Wright-féle örvényszél-mo- lorban bizakodtunk. Repülőgépünket minden elgondolható eszközzel felszereltük, amelyet a pilóta a legrosszabb időben is segítségül ve­het. A gép elég tágas volt ahhoz, hogy szük­ségkészleteket, sarki szánokat és hajózási esz­közöket is helyezzünk el benne. Mivel a gép fából épült, a legrosszabb időjárással is da­colhatott és biztos menedéket nyújtott a hó­tömegekkel szemben. A gép fenekén csónak- és szánkó-anyagot helyeztünk el a végső szük­ség esetére, azonkívül fűtőanyagot is. A gép­nek fából készült szerkezete különösen azért is előnyös volt, mert már eleve kizárta az iránytű-zavarokat, amik ércből készült gép­nél gyakran fellépnek. Műszereink leglénye­gesebb része a két iránytű volt, az egyik gyor­sabb, a másik lassúbb mozgású, azonkívül két magasságmérő, egy szélgyorsaságmérő és még magunkkal vittük a szokásos eszközöket. Egy nagy hajókompaszt is elhelyeztünk a fe­délzeten, azonkívül egy szeksztánst, egy zseb-szeksztánst, négy különleges szerkezetű órát, egy örvénymérőt, és irány- és távolság­becsülő szerkezetet. Eszközeinket kiegészítet­te a hajózási almanach, a speciális térkép és az a táblázat, amelyet az amerikai földrajzi társaság bocsátott rendelkezésünkre. Mielőtt elhagytuk volna Los Angelest, a gépet és a motort a leggondosabban átvizsgáltuk. Azon­kívül megismerkedtünk a gép különböző tu­lajdonságaival, mert egyik repülőgép éppen úgy különbözik a másiktól, mint ahogy nincs két ember egyforma természettel. Gépünket Los Angelesben hajóztuk be és igy tengeri utón ért el Alaskába, ahonnan expedíciónknak ki kellett indulnia. vidéken történik velünk ez a baleset. Már ti­zennégyszer tettük meg ezt a szakaszt és igy könnyen győztük le a nehézségeit. Az eszkimó varroda Miután arktikus ruházatunk, amelyet már 192G-ban használtunk, alaposan inegvise- lődött, az eszkimó-asszonyok gondosan átvizs­gálták járomszarvasbőrből készült ruháinkat, azután addig dörzsölték a bőrt, amig a ruha olyan sima és tapadó lett, mint a selyem. A fiatal eszkimó-asszonyok fogaikkal és erős karmukkal nyújtották csizmáinkat és fóka- bőrből készült kezuyiiitikét, amig azok töké­letesen passzoltak. A tapasztalt eszkimó-vadá­szok kiélesitették fókavadász-lándzsáinkat, amelyekre talán szükségünk lesz, ha leszál­lásra kényszerülünk. A hamis legenda —• Ha gépetekkel valami történik, mon­dották az öreg eszkimók, akkor abba az or­szágba kell mennetek, ahová egyik ősünk el­jutott. ő a jégen keresztül kelet felé vándo­rolt, ott uj földet s uj embereket talált. A há­tára jegyeket véstek be annak bizonyságául, hogy azon a földön megfordult. Atyáink nem hittek neki, ti majd kideríthetitek, vájjon igaza volt-e az öreg embernek? Repülésünk nem erősítette meg a régi eszkimó-legendát. Élelmiszer és egyéb muníció A magunkkal vitt élelmiszer a követke­zőkből állott: öt font csokoládé, busz font két­szersült, húsz font Pemmican, 24 font maláta­tej és öt font szőlő. Ezután a Primus-kályhá- kat tisztítottuk meg és próbáltuk ki. Azután megtisztítottuk lőfegyvereinket és megvizs­gáltuk pontosságukat. Municiőkészletünk 350 robbantópatronból állt. Ha arra kényszerü­lünk, hogy valami ismeretlen helyen leszáll- junk, talán 18 hónapon át teljesen fegyve­reinkre vagyunk utalva és azok segítségével kell megszereznünk életszükségletünket a sarki jég világában. Végül tartalékruháinkat helyeztük a gép­be, hangmélységmérőt, thermométert, viz- vizsgálópalackot és jegyzőkönyveket vettünk magunkhoz. Ha valahol leszabunk, ezekre mind igen nagy szükségüuk lesz. Nem feled­keztünk meg a hócipőről, baltáról, fűrészről sem, hogy a jégtömböket szét tudjuk rombol­ni és esetleg hóházat tudjunk építeni. Mind­ezeket a készleteket gondosan felerősítettük a gép törzsére. Gyógyszertárunkat egy üveg éther, egy pár orvosi műszer, bandázsok és arzenikumok alkották, de reméltük, hogy ezekre nem igen lesz szükségünk. A motor számára fedőponyvát, kis fíitőkályhákat, víz­mentes sátrat is magunkkal vittünk. A tes­tünkön lévő ruhán kívül mindegyikünk két- két bőrkabátot, két pár harisnyát, két-két bőrtérdnadrágot, fókabőrből készült lábtaka- rőt, négy pár angoragyapjuból készült haris­nyát, két pár fókabőrből készült csizmát, két pár nagy bőrkeztyüt, egy pár ökölkeztyüt vitt magával s a ruhát selyemmel vontuk be, hogy a bőrt a havazással szbmben megvédjük. 370 gallon petrólt és 12 gallon olajat vittünk haj­tóanyagnak. Kipróbáltuk szikratávirókészü- lékünket, bár elhatároztuk, hogy utunk fo­lyamán minél kevésbé vesszük igénybe. Fog­lalkoztunk azután a start idejének, a szélvi­Síremlékek minden kőnemben, egyszerűtől a Icgmüvésziesebb kivitelben, gyári áron szállít Szlovcnszkó legrégibb és egyedüli kóipar- gyártelcpc. Modern gépberen­dezés folytán jutányos árak. Kérjen árajánlatot. HORN, Bartská-Bystrica szonyoknak problémájával és minden észlele­tünket térképre vetettük. Eredménytelen startkisérlctek Mikor minden előkészület megtörténi, áp­rilis ötödikét állapítottuk meg a start napjául. Az idő szépnek ígérkezett, ámde pontosan áp­rilis ötödikén kedvezőtlen időviszonyok lép­tek fel. A kitűzött határnapig mogallapilott rend szerint éltünk, azonban április ötödiké­től tizenötödikéig a várakozás óráiban alig tudtuk, hogy mihez kezdjünk. Tehát pihen­tünk és ez a pihenés nagyon jót tett idegeink­nek és testi kondíciónknak. Vasárnap, április hetedikén, tettük meg az első startkisérletet, azonban nem tud­tunk felemelkedni a startpályáról, egyszer ki kellett térnünk és egy hópadbu üt­köztünk. Ekkor a gép egyik érctalpa eltört. Az érctalpat fatalppal helyettesítettük, ame­lyet már előbb Point Barrowba szállítottunk. Szerdán, április tizedikén, másodszor ki screltiik meg a startot, a startpálváról Felszaladtunk egy dombra, de most sem sikerült a felszállás. A gép szerencsére most sem sérült meg. A babonás napon, pénteken, április 13-án, amikor a Bremen Greenly Islandban szerencsésen kikötött, amiről mi akkor természetesen mit sem tudtunk, megkíséreltük a harmadik star­tot. Az idő ideális volt, az időjelentések pedig kedvezően szólották. De a tizenharniadika okozta-e, vagy pedig az idő, nem tudom, annyi azonban bizonyos, hogy kísérletünk új­ból meghiúsult és nem emelkedhettünk a magasba. Az indulás Ezulán hátgörnyesztő munka követke­zeit: uegyvennyolc órán keresztül havat kel­lett lapátolnunk. Vasárnap a helyi- és idő- viszonyok kedvezőek voltak, de Point Barrow szomszédságában vihar ígérkezett. Azt re­méltük, hogy a vihart magunk mögött hagy­juk. A Grand-földre vonatkozó időjelentések kedvezőek voltak. A thermométer húsz fokot mutatott a fagypont alatt. Tehát startoltunk, felemelkedtünk a jégről é= azonnal a magasba siklottunk. Gépünk teljes tökéletességgel dolgozott. Az időjelentés korrektnek bizonyult. Tiszta horizont üdvözölt, a szél, amely keleti irány­ból fújt velünk szemben, Point Barrow kör­nyékén még gyönge volt. (Folytatjuk.) Fairbanksból Point Barrowba itt ért bennünket az első baleset, mert hatalmas hőtömegek torlaszolták el a vasút­vonalat, úgy hogy Fairbanksba való megérke­zésünk idején negyven fokon aluli hideg volt. Gépünket még egyszer átvizsgálva, megái la­pítottuk, hogy az arktikus viszonyoknak meg- felelőleg még némi javításokat kell végrehaj­tanunk. Három heti kísérletezés után azonban minden a legjobb rendben volt. Eairbauks- ból utunk először a zord End.icott-hegyláncon keresztül Pointbarrowba vezetett, ezt az öt­száz mértföldnyi utat könnyen győztük le. Ha ezen a szakaszon leszállásra kényszerültünk! volna, ez sokkal inkább megzavart volna és kényelmetlenebb lett volna, mintha a sark­Hogyan gyilkolták meg a kínai miniszterelnököt Cmag=CsaQ=Cseng iitoknato* halála — A tiencsini vacsora A rejtelmes gyilkosok, akiket senki sem üldöz Eoetfe. 'volnának a legsürgősebb é« esetileg a tör- j vény novelláaálláöa ultiján meg teendő intézkedések, j atmelyekimek üdvös baltáén liamuirosan ,jelentikeaalék. I Azután keTÜlh'el a sor az apróbb hibák rep'áiráüá- j sába ts. Adorján Marcéi­London, április vége. Most érkeznek a részletes jelentések ar­ról a gyilkosságról, amely Tiencsinben tör­tént és amelynek Csang-Csao-Cseng lett az áldozata, aki Kínának miniszterelnöke volt és akinek halála és annak körülményei fölöt­te jellemzőek a mostarii kínai viszonyokra. Tiencsinben gyilkolták meg a kínai mi­niszterelnököt, közvetlenül az európai tele­pek határán és csak aki Kínában él, az tudja, hogy a kínai titkosrendőrség hatalma majdnem olyan nagy, mint az orosz csekác. Ha a kínai titkosrendőrség akár egy gyilkost, akár egy tolvajt, akár egy politikai bűnöst el akar fogni, akkor ez nagyon könnyen sikerül neki, alig pár óra alatt és igy meglehetősen megdöbbentő, hogy a miniszterelnök gyilkosai közül eddig még egyetlen egynek sem akadtak a nyo­mára. Csang-Csao-Cseng katonai pályát futott! meg Kínában, Japánban nevelkedett, tiszt volt, 1911-ben részt vett a forradalomban, tá-í bornoki címet vett fel és azóta nagy szerepet vitt a politikai életben. Több ízben volt had­ügyminiszter, 1922-ben miniszterelnök, majd később újból miniszterelnök, mígnem leg­utóbb, bukása után, Tieucsinbe menekült. Az angol telepen lakott itt Csang-Csao- Cseng, mert csak ott érezte magát biztonság­ban, azonban állandóan érintkezett a Tien- csinben élő kínaiakkal. Április 5-én a lien- csini kormánybiztosheJyeltes teára hívta ma­gához. Este félhétkor indult el lakásáról a mi­niszterelnök, ahol úgy felesége, mint negye­dik melJékfelesége azzal búcsúztak el tőle, hogy vigyázzon magára. — Légy óvatos mondotta a felesége. — Ne igyál bort és ne egyél húst, mert könnyen megmérgezhetnek. Negyedik felesége pedig igy szólott: — Maradj itthon. Valami nagyon aggaszt. Csang-Csao-Cseng eltávozott, az asszo­nyok pedig mahjongot játszottak mindaddig, amig a halálhír meg nem érkezeit. A kormányzóhelyei(r>s az estélyt nem sa­ját lakásán, bauem kínai társadalmi szokás 9

Next

/
Thumbnails
Contents