Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-29 / 100. (1727.) szám
NfiPLOm ^i^gwMag^arhjrlap Hlifc—ltlllBlh-lllKIlm hh i 1 W W 11 I1 ’ii > 1 ‘ -u f n nr ni n guri'—n~nillirii|l iITTT~MWHPP1BTW fiwwibmi !■■! írja: KRRIHTHY PRI5YE3 H Iouasszoborról és a repülő hajóról „Terrazio" Márványmozaiklap-naükő és Cementárú gyár SCHMIDL és NAGY Laiienec Fiók és eladási iroda; Bratislava, íStefanik n. 1/IÍ. Gyárt; Márványmozaik és cementlapokat, Miikölépcsöket, Márványzuzalékot minden színben és nagyságban. Müvakoiatot „Krisialitw néven. Készít: Terrazzo és Xylolith padlókat. 37 928. április 28. A millenáris emlékmű előtt újból két lovasszobor bukkant fel — első pillanatban közlekedési lovasrendőrnek véltem őket, még csodálkoztam, minek kellenek ide, az aránylag kis forgalom színhelyére. Közelebbről kiderült, hogy Álmos és Előd vezérek halhatatlanságát hirdetik. A hét vezér hét lovasszobra lassankint elkészült. Meglehetősen egyformák — egyik jobbra néz, másik balra, harmadik a kantárszárat fogja, negyedik előredől. Nem értek szobrászathoz. A pesti szobroknál meg különben is pechem van: egyik se tetszik, vagyishát ők se értenek hozzám. Mindegy, hiszen mondom, hogy nem értek a képfaragáshoz. Minap egy szobrász csaknem kihajított a műterem ablakán, mert elmondtam neki naiv véleményemet az egész mesterségről: ha már egy művészet olyan durván közeledik a valósághoz, hogy három kiterjedésben, valóságos anyagból utánozza a valóságos életet, miért nem teszi meg az utolsó lépést — miért nem festi ki természetes színekkel a bálvány képét, valóságos ruhába öltöztetvén figuráját? A panoptikum viaszfigurái nem igénylik a művészi alkotás tekintélyét — pedig hát, ha nem többet, még kevésbé kevesebbet jelentenek az életábrázolásban, mint például az úgynevezett „naturalizmus” és „verizmus” jelent az irodalomban. Deltát aszougva, stilizálás, idealizálás, jel- képezés meg minden. Magam részéről ugyan hiába keresem miüdezt a városligeti lovasrendőrökön. Annyit megállapítok, hogy a hangsúly mindig a lovon vau ezeknél a lovasszobroknál. Eltekintve attól, hogy egy ló, tömegben legalább négyszer akkora valami, mint egy ember, a szobrász még műgondban is rendesen a lovat részesíti előnyben: a lóra odabiggyesztett szomorú figura, holmi mellékes tehernek hat, amit az életteljcs paripa a legszívesebben lerázna. Hol itt az idealizálás, az emberi géniusz, emberi lélek halhatatlan eszméje? Nem hét ember, hét ló halhatatlanságát hirdetik ezek a szobrok. De a szobrászok makacsul ragaszkodnak ezekhez az óriási lovakhoz, mihelyt arról van sző, hogy hős hazafiaknak kell emlékművet állítani. Ló nélkül nem ér az egész — nem is hős, aki nem lóhátról nézi a világot, közben nem is veszik észre, hogy inkább is a lói hősiségnek emeltek emlékművet, mivelhogy testi értelemben a ló tényleg bátrabb és erősebb, mint az ember. Különben nem az ember ülne védekezésből az ő hátára, hanem megfordítva. A hatást még fokozza, hogy a lő rendesen prüszköl, toporzékol, nyerit, tüzet Jövel orrlikain, iszonyú mérges és bátor: az egész figyelmet magára vonja. Hiába, a szokás igézetében a modern szobrászok se tudnak megszabadulni ezektől a rettenetes lovaktól, — lóvá teszik az egész szobrászművészetek Több mint elég, nagyon is sok volt a lóból középkori müveken, mégse akarják abbahagyni. S mintha valóban csak a ló volna fontos, nem az ember, akkor is ragaszkodnak a lóhoz jelképesen, mikor ember és ló természetes viszonya, mint történelmi emlék, már régen nem igazolja ezt a párosítást, melyben mindig az ember vészit a ló javára. Jó, nem bánom, Álmos és Előd csakugyan lovon jártak, többnyire, csatában és békében, — de mit akarnák Hindenburgtól például, mennyiben jellemzi Hindenburgot az a rémséges nagy lovasszobor (tömegarányban: hadvezér törve 1 ló, úgymint 1:5), ami ott éktelenkedik Berlin főterén? Hindenburg végre is a világháború bőse volt s a frontokon való közlekedésre autót használt, csakúgy, ahogy Álmos és Előd lovat használtak, az akkori közlekedési viszonyoknak megfelelően. Igaz, az automobil is jókora tömeg, de legalább szerényen viselkedik, nem ugrál és toporzékol, észre lehet venni azt is, aki rajta ül. Miért nem automobilon ábrázolják tehát Hindenburgot? Mert az nem költői? Mert az nem jelképes? Mert az nem örök motívum? Ugyan kérem! Először isi ami azt illeti, hogy örök motívum. Miért volna örökebb az, ami régi? És különben is, puszta kifogás az egész — ha a lovat csak azért tették Hindenburg alá, mert a lő időtől és divattól és korszerűségtől füg- getleu ábra, a hősiesség eredetére emlékeztető valami, akkor miért ül ezen a jelképen egy modern lábornoki egyenruhában feszengő Hindenburg? Miért nincs rajta páncél és sisak? Csacsi beszéd. Ha a ruháját a modern igényeknek megfelelően ábrázolták, a közlekedési eszközét is annak vehették volna, ami volt: automobilnak. Mert igenis, ismétlem és ragaszkodom hozzá, a ló közlekedési eszköz, (hacsak nem külön ábrázolják, mint természetrajzi valóságot és szépséget), annyira az, hogy volt idő, mikor még ló sem volt, mint ahogy ma már nincsen ló, hanem automobil van helyette. Miért jelképes dolog tehát a ló és nem jelképes dolog az automobil? Maradna az utolsó érv: hogy a lő költői és művészi tárgya a művészetnek, az automobil pedig nem az. Ez már komolyabb ellenvetés. Ebbe be- 1 emehetünk, egyszerűen azért, mert a művészet tárgya csakugyan a természet — már pedig a lovat, mint eleven, rejtelmes valóságát az életerőnek, a természet alkotta, az autoD. K. W. motorkerékpárok Ac89@r-ggoyal írógépek Használt alkalmi véteKi írógépek Vezérképviselet cs gyári lerakat: hRECORDu Kosue, £robár-utca 32 — Telefon 389 írógépek szakszerű javítása és karbantartása mobilt azonban ugyanaz az ember, aki más- irányu becsvágyának ösztönzésére művészi müvekben örökíti meg a természetet. Az automobilt az ember csinálta, az automobilt tehát csak egy másik, jobb automobil pótolhatja, mintahogy egy eleven ló pusztulásáért csak a kőbefarágott ló művészi szépsége kárpótolhat bennünket. A művészét magát az életet akarja halhatatlanná tenni, nem azt, amit az elet produkál. Még igy is nyitva marad a kérdés — miért éppen ott alkalmazzák a lovat olyan sűrűn és makacsul, ahol nem önálló, önmagáért való létezése a fontos, hanem gépies, közlekedést lebonyoliló minősége: az ember társaságában? Persze, hogy szép látvány egy szép ló, talán csakugyan szebb, mint egy automobil, — de ember nélkül, csakúgy magában, még sokkal szebb volna. Különben, ami ezt a „jelkép” dolgot illeti... Ez is puszta szokás, semmi köze a külső vagy belső törvényhez, ahhoz a bizouyos „örök" törvényhez... Jól van, hagyom már békében a lovat, eleget nyargaltam rajta. És „jelképekkel” végre is nemcsak képzőművészetek dolgoznak — a költészet, trópusaival és hasonlataival, éppen elég anyagot ád, a „jelkép” kultusz tanulmányozására. Véletlenül a lovat a költészet is sűrűn emlegeti hasonlatképpen — egyebek közt önmagát is lovasitotta, holmi szárnyas táltos pegazus formájában. Dehát megígértem, hogy leszállók a lóról. Nincs is ró szükségem, hiszen abból akarok kiindulni, hogy a „jelkép” és „hasonlat” nem mindig természeti jelenség, nagyon sokszor emberi kéz alkotása. Ha már a közlekedési eszközöknél tartunk, itt van például a hajó. A hajó kedvenc hasonlata és jelképe a költészetnek, jelenti a gyorsaságot az élet tengerén való hányódást, akadályok, balsors hullámaival dacoló bátor lelket. „Partra szállottam, levonom vitorlám A szelek mérgét nemesen kiálltam ... mondja a költő, életének egy fordulatát jelképezve, máskor meg: Repülj hajóm, ne félj hajóm... ami azt jelenti, hogy én nem félek, nem far* tok lépést a középszerűséggel és átlagossággal (nem leszek a szürkék hegedőse), hanem előrerohanok. Még hozzá hajóval. A hajó közlekedési eszköz. Emberi kéznek e célra irányuló alkotása. Ezúttal jelkép ... Hogy van az mégis, hogy a hajénak, mint közlekedési eszköznek fejlődéséről nem akar tudomást venni a jelkép? Miért tartjuk „költőinek” és „művészi”* nek, ha azt mondja a költő, hogy repülj hajóm — és miért tartanánk mesterkéltnek és mü- vészietlennek, holmi futurisztikus és aktivisz- tikus afíektálásnak és erőszakoskodásnak, ha a költő, aki véletlenül ma él és nem abban a korban, mikor a hajót feltalálták, azt mondaná, hogy repülj gőzhajóm, vagy. repülj vil-, lanymotoros csónakom, vagy repülj turbinásom, — holott a hajó jelkép, tekintettel a „repülj” szóra, ezúttal tényleg a gyorsaság kép-’1 zetét óhajtja kelteni. Mert arról nem is merek beszélni, mi lenne, ha egy költő annyira meg merné sérteni a „művészet” „örök” törvényeit, hogy például ilyen őrültséget és képtelenséget és költőiéilenséget merészelne leírni: repülj repülőgépem. Fidonc! Micsoda parlagi, prózai hasonlat! Egy repülő repülőgép! A költészetben csak a hajónak szabad repülni. Mert azt már megszoktuk. Az ördög ismeri ki magát. ELSZÁRADT SZÍVEK IrtaiSCHALKHÁZ SÁRA Volt egy város. Abbah a városban rolt egy ház és abban a házban, volt egy terem. JMialan&s, rágás. Néha fedtórulDalk, feMbitottak ajtajának óriás szájra vari s ilyenkor csak úgy falta n z emberek özön lósót. Magáiba itta őket rövid órákra, hegy aztán lomhám kivesse magából, niiinlt valamit, amit nem tud, (bem akatr megtartani. Ebben a teremben a városiak nagy ümniepeketi Rzokitialk tartanáNéha felszárnyaló ének döngette öblösen falát, néha mié la burok rezgései bújtak a diiiszliitfések bolond ékei közé, néha színes szavak zümmöglek az ablakok reszketősein. A terem megértett mindent. Mindent- A teremnek szülve volt. Benne búgot!, sirt, jajdultt, örült minden. Mert akik odajárlak, akik (hallgatná mentek, azok bután elkenté- nyedett szivvel' ültek, ostobán elrneredt szemmel nem láttak, fukaron elzárt füllel' nem hallottak. Hajért látott, hallott, érzett mindent a tereim. II. Élt a városban egy kis fin: Piéter. Sápadt, vézna fiiu volt, aki az éhezés és a flázás nyomorán nőtt fel. Lelhetett vágy tizertkiéUéve©. Tizenkét nyomorult cszrbeaidánek tizentoétévea nyomoruilltj®. Ilié a szive! A szive az remek volt. Az lázasam, lázas bűzzel lobogott és e tobogás lángja ott világéit mély, izzó szemlében. És a szeme az odátápadf minden széphez és gyönyörrel sürtitette le a szépet egészen a szn’viéág, hogy az a gyönyörűségtől ismét vad kalapáláftbia kezdetil. Péter különösem a zeniéért rajongott. A zene az r-epitettie őt. Ha hangúkat, muzsikás hangokat hallott, aíklkor már úgy ér-eztte, hogy nincs is a földöm .Akkor csodálatosan kitágult szem* a végtelenbe tárult és úgy érezte, hogy sildét ól'omsuliypkfk'ail kell lefogni, hogy el! ne repüljön. És szeretett volna egy kis hegedűt, amin ő is szárai jani ón akart az égig eanlelikednt. De már nem merte ezt a vágyát még sejttel ni sem, mert egy- szsr kimondotta és akikor közön séges, durva sza- rakkat ripak odt«k rá a meg nesn értők. l Azóta aztán minit a féreg bomlasztotta szivet ' a 'ágyul. A városban egy napon végighirtett, hogy egy művész, a zene legnagyobb művésze jön. A város előkelőségei, oitfra, ékes rongyokba öltözött előkelőségei várják. Ezek az előkelőek, kiiifiakult ezivüek és ostobák, migdig azt hitték: jogosan menünek el hallgatni azt, amit nem ériének, nőm érthetnek, mert szivük elszáradt a fényűzés sivárságában. És a terem isimét megtelt. Ragyogó urakkal, űiítna dámákkal. Úgy ülitek peckesen, azt gondolva, hogy csak ők, ők értik meg a művészi, pedig de messze voltak ettől! Uigy ültek hidegen, elszáradt sziwel. És a terem', amelynek hidegnek kellett volna j lenni, a tereim végigborzongott a hiir előlegezett gyönyörűig égéből. A [erem mágiába szívta a* elszá- ? radt szivek melegét, és a teremnek szive volt. IV. _ ______________ Pé ter is meghallotta, hogy ma valami csoda lesz. .& lobogó tűzzel égő szivének mindem akaratával aikapta, hogy ő is, ő is hallhassa azt. És este, mikor a terem salja leuéaőm ásított fel, hogy magába fogadja a meg nem értőket, Péter merészen, jogosan besurrant. Ott állott hátul, egészem hátul1. A terem szive ©gyet dobbant, mikor Péter belépett és megérezte, hogy az ő szive ma nem szívhat gyönyörűségeket. Mert Péter szive még a terem szivénél is hatalmasabb volt és nemcsak az elszáradt szivek melegét, hanem a terem szivét cs a terem szivének minden megértését magába szippantotta. A művész már játszott. Szárnyaltak a hangok. Számit© tói akarták verni a mennyezetet. Ott öklözött a hang büszkén a sziveken, de az elszáradt szívek hidegek voltak. Aztán elmer ült a hang a lágyságba. Könyörögve akart a szivekbe furakodmk Élt, szőtt, kért, melegséget koldult. De az elszáradt szivek hidegek voltak. Akkor jaj'dulVa panaszkodott fel. Magosra tartotta fájdalmát. PaniasaJkodva. sírt, zokogott, késerElső szlovák ékszer-, arany- és ezfistpár Tulajdonosok s FROSTIG IISVVlRlEK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-ar^ny és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetn ck Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak ' Javításokat azonnal eszközlunk gett. Sírva akart a sziveikbe lopódaui. De az elszáradt szivek hidegek voltak. A művész pedig játszott. Lobogó szeme elborultam idézett sehová. Csak Péter, ő egyedül hallgat ott a játékra.' Viéana kis melle büszikén domborodott, mikor a hang magosán szárnyfalt. Egész tartása ötsözecsük- lott, mikor a hang lágyságba merült. S végül, ulóljára megvonaglott. arca. Ajka görbülten rángott a néma, visszafojtott sírást ők A h/auggal együtt1 clt. A szeme lobogva feketét tett. Szive felriasztó Ham, gyorsan vert. Az agya kitágult, úgy érezte, hogy mindjárt megpattam kicsiny koponyája. Csak Péter, a szegény, rongyos kis fiú, —- akit nem vett észre senki; a nyomorúságos tizenkét óv, csak ő, 5 élt a hangokban. V. Miikor vége volt, csattogás rázta fel Pétert. Bántóan zagyva taps volt, Péter hirtelen felijeit és ősziébe jutott, hogy neki nem is volna szabad itt lennie. Kiíró bánit a teremből . Megállít az utcán, a kapu előtt. A terem kilökte kárörvendő száján, a 'tömeget. Az elszáradt szivüek beszéltek. Bainálals bullán, dicsérték a művészt. A nugyképiiisködők meg nem értésével. Mikor már mindönki elment, Péter egyedül maradit o|jf és szive az előbb hallott győriyörüség- től rángatózott. Arca eltorzult'. Fájdalmas aram torzította el. Lezuhant « földre. És aktkor lápéit tói Utolsónak az első: a művész. Elment Péter mellett. Péter fetmyöszörgött. A művész megállt egy pillanatra. Kolduagyerefcnek gondolta, mert zsebébe nyúlt és sóhajtva hajított feléje egy fényes pénzdarabot. A pénz hangosan. csőrre nít és a művész artŐö igazán elment. Péter melléiből kilökődött a zokogás... Mái- oangoló vággyal nyújto Itta tóezét az elmtemő mii/vém hegedűje uitáln, aztán Végleg éttér Ült a földön •.. És Pétert mátenap halva találták az utcán. A terem kapuja előtt. Arcán, híd álba fagyott arcán gyönyörű ragyogás világított. Mert. az 6 érivé a gyönyörtől száradt el. És ő nem tudott; elszáradt szívvé] éiim. Űizon y, nem *hid ott., < 6 1í)2fl Aprttts 89, raa&raap. N HUJMiJWMHMIIIJIHÜIHMEBaMMro
