Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-28 / 99. (1726.) szám
<PI^<MyV\AfiVARHIRIiAI> Választás, amelyen alig választottak képviselői A banda választások első napjának mérlege — Á szavazatok kaíaszbólális szétlorgácsoíása — Nincs egységes irány, nincs abszolút többség — Csak a második menet dönthet — Megindokolt-e Poincaré nyugalma Paris, április 27. Vasárnap, a választások napján délután félkettőkor két ember szállt ki a keletifranciaországi Sampigny városkában a Parisból jövő gyorsvonatból. Az egyik egy öreg anyó- ika volt, aki az utazás lázától gyötörve izgatottan kapkodta le a vasúti kocsiból hatalmas csomagjait, a másik egy kistermetű, mosolygós., íéhérszakállas öreg ur, aki csomagok nélkül érkezett s csak egy nagy polgárias esernyőt tartott a kezében. Ez az utóbbi utas nyugodtan és izgalom nélkül hagyta él a pályaudvart. Senki sem várta, csak az állomásfőnök köszöntötte mély reverendával, amikor elhaladt az elöljáróság fülkéje mellett Az idegen végigsétált a városon, megnézegette a rügyező fákat, barátságosan visszaköszönt mindenkinek, majd a polgármesteri hivatalba tartott, ahol javaiban folyt a szavazás. Odaállt a várakozó választók sorába, el-elbeszélgetett velük és amikor reá került a sor, mosolyogva mondotta be nevét a hivatalos személyiségeknek, mintha azok nem tudták volna régen, kit látnak maguk előtt. — Raymond Poincaré kivan szavazni. A miniszterelnök, Franciaország egyik legtipikusabb kisburzsoája, egyedül jött Sampignybe, politikai pályájának kiiinduló- helyére, hogy legszavazzon. Munkatársai, hivatalnokai, titkárai ma különböző helyeken voltak elfoglalva, senki sem kísérhette el. Senki sem várhatta, senki sem fogadhatta. De a miniszterelnök nyugodtan és sietség nélkül utazott el Parisból, nyugodtan és sietség nélkül végezte el kötelességét és úgy tért vissza, mint ahogy elment: egvesegyedül Akik megkérdezték, miként töltötte el ti vasárnapot, azoknak mosolyogva felelte: — A kellemeset összekötöttem a hasznossal. Kirándultam Sampigmyba és egyúttal eleget tettem állampolgári kötelességemnek. Széttörgá csoiódás r Megfontolt és megalapozott volt ex a nyugalom, amellyel Poincaré, Franciaország legkörülvitatottabb politikusa, ezen a nehéz választási napon cselekedett ? Biztos volt győzelmében? Tudta, mi lesz az eredmény? Nehéz felelni, mert április 22-ike, a francia választások első napja, nem hozott olyan eredményt, amelyből bármire is következtetni lehetne. '612 megválasztandó képviselő közül csak 183-at választottak meg, mig a többinek a sorsa jövő vasárnap, a második skrutinium- ban, dől el. A francia választójog — nagyon helyesen — az első választási menetben abszolút többséget kiván a megválasztandó képviselőtől. Ha egy kerületben 10.000 szavazó van, a képviselő csak akkor tekinthető megválasztottnak, ha legalább 5001 szavazatot kapott. Ha nem kapta meg a leadott szavazatok felét, akkor a második skrutinium- iba kerül, ahol az első skrutinium három legtöbb szavazatot elért jelöltje küzd meg egymással, mig a többi eleve kiesik. A második skrutiniumban már az egyszerű többség is elegendő. Április 22-én csak 183 kerületben tudóit egy-egy jelölt abszolút többséget elérni. A többi kerületben a szavazatok szétfor- gácsolódtak aközött a rengeteg jelölt között, akik a küzdelembe indultak. Mit ’ mutat ez mindenek előtt? Nos, éppen a 7 szétfő r gác s olód ás t! (A parlamentarizmus idült betegsége, a hajszáit írom nüánszokra való bomlás, Francia- országot sem kímélte meg. Nincs határozott irány, nincs túlnyomó eszme, nincs egyetlen cél, amit a nemzet követett volna. Négyezer jelölt harcolt egymással és alig néhány tudott győzni. A többi bizonytalanságba merült, h&tá- • rozatlanságba, egyforma erővel egymásnak rontó ellentétekbe. Ezek a modern parlamenti választások valahogy leszel idült formájú őrök polgárháborúkhoz hasonlítanak: a nép sohasem küzd egy célért, mindig egymás ellen van, megoszlik és harcol egymással. Franciaországban sincs határozott politikai irány. Nem lehet mondani: jobb; neon lehet mondani: bal; csak a véletlen és az ügyes megrendezés fog dónk ni a második sk rutin óimban a „ballo- tage"-ba került jelöltek Sözött. Túlnyomó elv nem létezi^ az élléntétiefc tartják egymást. A franciaországi választások első menetéből más politikai következtetést alig vonhatunk le, mint csak ezt. Soha ilyen nagy még nem volt a szétfor- gácSolódás. Sohasem fordult elő, hogy csak ilyen kevés képviselőt választottak volna meg az első Ungvár, április 27. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Szerdán délután ült össze harmadik közgyűlésére az ungvári képviselő- testület, amelynek napirendjén ez alkalommal százegy pont szerepelt. A polgármester jelentésének volt egy feltűnést keltő passzusa, amelyben közölte, hogy a szociális biztositó központja felmondta « városnak a négymillió koronás Hrbek- féle kölcsönt s hogy a felmondás okául a nemrégen kipattant proviziós panama szolgált. Bejelentette a polgármester azt is, hogy megtették az intézkedéseket a kifizetett províziók visszaperlé- sére és hogy Hrbek volt kormánybiztos, a város megválasztott alpolgármestere, lemondott tisztségéről. Jelentése további részében a polgármester felemlítette, hogy az Ung folyó balpartjának II. A heves rengésnek a talajra gyakorolt hatásáról nagyon érdekes rajzot ad Branoa professzor: „Az epicentrumban a függőleges lökések hatására a talaj valósággal olyan mozgást végez, mint az üstben forró viz, többszörös hajtással emelkedik a magasba, hogy azután újból önmagába roskadjon vissza. Az emberek és a súlyos tárgyak magasan felrepülnek a levegőbe, a járdából gyakran óriási erővel repülnek fel a kövek, néha emelet magasság- nyira. A felszínen keletkezett repedésekből a talajvíz hatalmas sugarakban préselődik ki és gyakran a fák koronáját korbácsolja. Az alsóbb földrétegek néha áttörik a felettük levőket 'és gyakran megtörtént, hogy a földrengés a hullákat is kivette sírjukból Az 1837. november 7.-iká chilei földrengés alkalmából San Carlos erődjében egy három vaskapoccsal megrögzitett gerendát a rengés oly erővel vetett ki, hogy az magasba repült fel és a lyuk teljesen kerek és sértetlen maradt Az epicentrum körül van az a terület, amelyen a lökések mind ferdébbek és ferdébbek lesznek. Az épületek ugyan itt is ingadoznak, de nem roskadnak össze olyan könnyen, mint az eyicentrális területen, ahol a lökések a függőleges Irányába érik őket. Világosan érezzük, hogy a lábaink alatt elfutó hullám okban hogyan váltakoznak a hullámhegyek és völgyek, az egyik lábunk magasra emelkedik, a másik mélyen áll a hullámvölgyben. Skup- hos a lokrisi .földrengés alkalmával érdekesen irja le, hogy a lábaknak ez a változása rlyan gyorsan ment végbe, mintha az emberek pás de quatre-t táncoltak volna, ő és két tiszt erősen tartották egymás kezét, a rengé- si hullámok azon bán mégis olyan könnyedén dobálták őket, mintha gummilabdák lettek volna. Ha a rengés igen erős, a talaj úgy há- borog, mint a viharos tenger, az emberek ide- oda gördülnek, a fák koronája a földre hajlik és az erdők olyan hullámzó mozgást végezek* áriát hí /mi* őr te bu&atáWa*" menetben. Soh.a ilyen nagy nem volt a bizonytalanság. A második menet meglepetései Mindazonáltal Poincaré szimbolikus nyugalma nem volt indokolatlan. A baloldal nem gázolhatta le a régi bloc nationalt, mint 1924-ben. kiépítéséhez szükséges vízjogi engedély a zsupanátustól leérkezett s a munkálatokra rövidesen kiírják a pályázatot. E célra 2,600.000 koronát irányoztak elő s az összeg felét a város kénytelen fedezni. Több kisebb jelentőségű ügy letárgyalása után a képviselőtestület a városi tisztviselők rendszeresítésének kérdésével foglalkozott. Ekörül egy kis vihar támadt, mert a hivatalos javaslat az idegenből jött tisztviselőket előnyben akarta részesíteni a régi és kipróbált őslakos-tisztviselőkkel szemben. A képviselőtestület foglalkozott még a Galagó városrész szabályozási tervével, a vasúti állomáshoz vezető ut kiépítésével s ezek a kérdések annyira igénybevették idejét, hogy az ülés első napján mindössze huszonhat napirendi pontot tárgyaltak csak le. A közgyűlés folytatását az elnöklő Gáar Iván alpolgármester másnapra halasztotta. A pusztító szökőár A földrengés által mozgásba hozott tengeri hullámok is gyakran borzalmas pusztításokat okoznak. Ha a rengés a tenger közelében történik, a tengerviz természetesen átveszi a föld felületének hullámmozgását, így a mostani korinthuszi földrengés alkalmából is olvastuk, hogy Athén kikötőjében, Pirausban, a normálisnál nyolc méterrel volt a vízállás magasabb. A földrengés története nagyon sok pusztító szökőárról emlékezik meg. 1510-ben egy ilyen szökőár Konstantinápolyban 1070 lakóházat és 109 mosót döntött romba. Az 1755. évi november elseji lisz- szaboni rengés alkalmával, amelyről Mikes Kelemen is megemlékezik leveleiben, 90.000 ember pusztult el, ezeknek kétharmadát pedig egy öt méter magas szökőár ölte meg. A hullámzás akkor még Svédország és Norvégia partjain is érezhető volt. Az a szökőár, amely a Krakatau 1883 augusztus 2ö.-iki katasztrófáiig kitörését követte, 40.000 embert sodort magával, elterjedt az egész Indiai óceánon és a Jóreménység fokát, meg a tüzföldi Honnfo- kot megkerülve, végigszaladt az egész föld- gömbön. Az 1896. évi rengés után a szökőár a japán Kamaisho városában 7600 házat döntött romba és 27.000 embert puszitott eL A rengés kimozdítja a föld tengelyét A legújabb Időben a geofizika egy nagyon érdekes jelenséget figyelt meg: A földtengely sarkai egy nagyon szabálytalan görbében mozognak központi helyzetük körül, vagyis a föld tengelye lötyög. Ez a mozgás nagyon jelentéktelen, amennyiben amplitúdója nem terjed tovább tiz méternél. A megfigyelők arra az érdekes felfedezésre jutottak, hogy az északi, sark mozgása heves rengések után megváltozik, különösen akkor, ha több heves rengés következik egymásra. Az a tény, hogy a földrengés a föld tengelyét képes normális helyzetéből kitaszítani, elegendő elképzelést nyújt annak a 'belső erőnek hatalmas mértékéről, amely a földrengés! Jtótetrófájs, alM-máyja A provizióspanama fejleményei az ungvári képviselőtestület előtt A szociális 2>i£ftosifó felmondta a négymilliós költsön! — H^ek alpolgármester lemondása — A modern földrengéskutatás nfabb eredményei A földrengés Itatása a föld felszínéi9© — Óriási erők rázzák a földgolyót — (1924-ben különben más rendszer szerint választottak, mint most, s az utolsó mai szisztémájú választást 1914-ben tartották Franciaországban, amikor az első menetben 350 képviselő került be azonnal, azaz kébszer- annyi, mint 1928-ban!) A nemzeti koncentráció gondolata föl-tétien sikert aratott. Az ellenzék az első menetben semmit sem ért el, aminek persze inkább csak szimbolikus és stimuláns jelentősége van. A jövő vasárnapi második menetben a szocialisták és a kommunisták kétségtelenül még jelentős eredményeket érhetnek el. A kommunisták például az első menetiben sehol sem kaptak abszolút többséget és igy egyetlen képviselőjüket sem választották meg. Holott a kommunista szavazatok száma legalább is akkora, mint 1924-ben volt. A második menet nagy meglepetéseket hozhat, mert a „ballotage“-ból kiszorult szocialisták sok helyen a benmaradt kommunista jelöltet fogják támogatni. A szocialisták szavazatszáma sem csökkent, ámbár bosszantja őket, hogy még vezérük, León B!um sem került be a parlamentbe az első menetben. Ugyanez áll az ellenzéki radikálisokra is, ahol a vezér, Daladier (kit egyesek a fölujitandó uj baloldali kartel miniszterelnökijei öltjének tartanak) ugyancsak a második menetbe szorult. Egészben véve az ország hangulata a nemzeti koncentráció mellett nyilatkozott meg, azaz amellett a pártkoalició mellett, amellyel Poincaré a frank megmentése óta az országot kormányozza. A baj csak az, hogy Poincaré a hatalom megőrzése kedvéért koalícióját tulmesz- sze terjesztette ki balfelé, úgy hogy most sok olyan radikális képviselő jött be a miniszterelnök védelme alatt, aki később könnyen ellene fordulhat. A kormányzat tehát továbbra is épp oly labilis alapokon nyugszik, mint eddig nyugodott. Ismét csak a politikai ügyesség fogja összetarthatni többségét. A jövő vasárnap esélyei A polgári pártok nagy figyelemmel várják a szocialisták attitűdjét, amelyét a második menetben fognak elfoglalni. Említettem, hogy a helyzet sok kerületben olyan, hogy a pótválasztásnál benmaradt kommunista jelölt csak úgy érhet el eredményt, ha a kiszorult szocialista jelölt hívei támogatni fogják. Nos, a szocialisták fennen hirdették, hogy semmi közük sincs Moszkvához. Mit fognak most cselekedni? Akaratlanul vallomást kell tenniük Moszkva mellett vagy Moszkva ellen, ami már csaknem nem is francia belpolitikai esemény lesz, hanem olyan állásfoglalás, amely az egész világot közelről érinti. Ugyanez áll a radikálisokra is. Ha kiszorultak a pótválasztásokból, kit fognak támogatni a jövő vasárnap, Poincarét-e, akivel elvégre egy kormányban ülnek, vagy a szocialistákat, akikhez az edvközösség húzza őket? Nehéz előrelátni a helyzetet s könnyen megtörténhetik, hogy az eredmény, mely most nagyon Poincarénak látszik kedvezni, a baloldal javára tolódik el. Az igazi propaganda, választási ravaszkodás és rábeszélés csak most indult meg, amikor a három benmaradt jelölt tüzzel-vassal arra igyekszik, hogy a lemaradt jelöltek híveit a maga pártjára kaparintsa meg. Mégis, az egyik déli lap a pótválasztásokban benmaradt jelöltek számbeli esélyei alapján a következőképpen konstruálta meg az uj francia kamara képét: Kommunisták 18 (1924-ben 29), szocialisták 95 (105), köztársasági szocialisták 50 (45), radikálisok 125 (141), köztársaságiak 145 (126), mérsékelt köztársaságiak 164 (123), konzervatívok 12 (15). A baloldali kartelt annak idején a szocialisták, a körtársasági szocialisták és a radikálisok alkották a köztársaságiak egy 20—30 képviselőből álló csoportjával együtt, mig most a mai nemzeti koncentrációban a mérsékelt köztársaságiak, a köztársaságiak és a radikálisok vesznek részt. A kormány többsége tehát e számítás szerint erősödne, de e számítás nem föltétlenül biztos és lehetséges, hogy a köztársasági szocialisták és a radikálisok disszidemsei sokkal több mandátumot érnek el. Mindezt azonban az első menet után csak fentartással szabad állítani. Április 22-ike nem döntött. Csak egyről tett tanúbizonyságot: arról, hogy a pártok és a vélemények szé.tforgácsolódása nero csökkent Franciaországban, sőt ellenkezőleg, növekedj ' A**- v-í 1 4 xvzn április zw, szommt. —■annitur am-^iMaausmae^m
