Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-27 / 98. (1725.) Második kiadás
2 '>K0K?^-/,ÖA<í2^-irTTOEAI> 1928 Aprflto S7, péntek. Nagy politikai vihar egy nemesi előaév körű! Sziláéi Lajos képviselő éles ^tnacSást Intézett ASmésv Sándor szolnoki főispán ellen A frankhamlsltők amnesztiája a kipvíselőház ülésén Budapest, április 26. (Budapesti aaer- Kesztőségünk ieleftonjelentéöe.) A képviselőké® tegnap esti ülésén Rassay Károly az amnesztiarenideíLettel kapcsolatban interped- lált Azt hangoztatta, hogy a bíróságom olyan hatáskört gyakoroltak az amnesztia rendelet alkalmazása körül, amit csak a kaHntoywó- nak lett volna Joga gyakorokat, Peethy Pál igazságűgyminisnter válaszában kijelentette, hogy a kegyelimezési jog kizárólag a* államfőt illeti meg. Más hatóságokra azt átruházni nem lehet. A kegyelmei a kormányzó adja, de annak megálflopttásáli, hogy ki érdemes amnesztiára, másra bízni, mint a bíróságra, nem lehet. A bíróságnak uimoa joga a kegyelmet megtagadni, <mk egy joga van, hogy megállapítsa, hogy a kegyelni ezési jog fonforog-e. Rassay Károly újból fölsaóMf és jóvátette, hogy miért nem kapott a frankper többi elítéltje is amnesztiát és azt az állítást is megkockártatta, hogy politikai okokból tfirtént ea, mivel a kormány külpolitikai okokból nem akarta vállalni a felelősségét a frankhamisítás elítéltjeinek megkegyelmezéséért. Pesthy Pál igazságügyin iniszter utal túrra, hogy a politikai felelősség fönnáll a kormány részéről. Ami e rendelet végrehajtása folytán fölmerült, azért ót. mindenben felelősség terheli és ezt vállalja is. Hogy Win- dischgraetz herceg kap-e kegyelmet vagy sem, ez a kérdés még nem dőlt el, három hónap eltelte után azonban készségesen fog válaszolni erre a kérdésre. Rövidesen kinevezik Szlovéneké érsekét? Prága, április 26. A Károdul Osvobozeni Jelenti Pozsonyból: A magasabb hierarchiához közel eeső helyről értesülünk arról, hogy Kmofko nyitrai püspököt, ki Vojtasaák szepesi püspökkel a szlovák katolikus zarándokok élén útban van ú Szentföld felé, a szlo- Venszkói érsekség ügyében Konstantinápolyból hirtelen Rómába idézték. Ebből a tényből a&t következtetik, hogy Szlovéniáké érsekét már a legközelebbi napokban ki fogják nevezni. Kmetko püspök maga nem tekinti magát az érseki szék jelöltjének, mert vehemensen azt as álláspontot képviseli, hogy az érsekség székhelye Nyitra, Methód egykori székhelye legyen. Kmetkó jelöltje az érseki esékre Zsteska dr., & nagyszombati teológia tanéra. Budapest, április 26. (Budapesti szerkesztős égünk telefon jelentése.) A politikai köröket élénken foglalkoztatja az a támadás, amelyek Szilágyi Lajos dr. képviselő intézett A'l- anáfty Sándor szóin okú főispán ellen. Szilágyi Lajos dr. a. képviselőké® ülésén azt vetette szemére a szolnoki főispánnak, hogy a esünk* Bihar vármegyéiben teleplezett t,idrvá\y emiléktáblár, neve keltős nemesi élönéwel szerepel. A házban felszólalt ez ügyben a megtámadott főispán fivére, Ahnálsy László, az egységes párt elnöke is. Végű1 Szilágyi kijelentette, hogy költségvetési beszédében részletesen fog foglalkozni a kérdéssel. Erre vonatkozólag Biharmegye alispánja ma a következő nyilatkozatot tette közé: „Szilágyi Lajos országgyűlési képviselőnek április 20-án a Házban elmondott beszédére kinyi!átkozd tóm, hogy Almásy Sándor, csonka Biharmegye volt főispánja, Bécs, április 26. (IA P. M. H. bécsi tud óéit ójától.) A bécsi tu- dioimáinyegyetem első és eddig egyetlen főiskolája Európának, sőt valőezAnüiieg az egész föl'dkeirek- ségteueik, amely félts merte, hogy a világMtronu ultáoi béfceazerzxkié&elk uj állaimftudomáinyi és eao- dológiai problémát teremtetitek a rendkívül nagy mtértékibec megraöveikedetft nemzeti Meebíbségefekel kapcsolatban. A bécsi tudományegyetem (kebelé- Ibeo ennek a teliilamieaiésneik gyakorlati köveítücea- méaiydkiénit már évek óta működik a nemzeti kk sbbbségek imtb'aete Winkleor Yii'lmos dir. egyetemi tanár vezetése alatt. A kisebbségi intézet scemi- námumaintak cs kollégiumainak már tekintélyes saétmu hallgatói vannak^ úgy, hogy a* osutrák kormány a budoanónyegyietem épületében SBüktnék M- Bouyuai betyiségekoől a ktsetybeségA inténetet a voh cséroárt palota, a HoPburg <sgyi!k szárnyába tek*pttoÜtö át. Ott kerestem fel Winikter profecB- snori. Az intézet naipi politikával természet eeen nem fcgüaükozük és ilyen kérdéseikre Wintder prof" '-r-sor kitért a válaszadás elől', az intézet céljairól és gyakorlati jeflieoibőségtéról azonban a következő igen érdekes nyilatkozatokat tetttte: — A® intézet kínba bálinak gyakorlati jelenitóamikor a kérdéses márvány táblát meglátta, úgy előttem, mint Erőse István dr. előtt ama kívánságának adott kifejezést, hogy a-g edönevek a tábláról töröltessenek, illetve a tábla cseréltessék ki, mivel a nevek öt nem illetik meg és azokat sohasem használta. Fráter László dr. csonka Biharmegye alispánja/1 Az ügy legújabb fejleménye az, hogy Almásy Sándor lovagim elégtételadást követelt Szilágyi Lajostól, amit az megtagadott azzal az indokolással, hogy az ügy már a parlament előtt van és Ő bejelentette az ország színe előtt, hogy azt napirendi?’ fogja tartani. Annál ia inkább ragaszkodnia kell ebhez az elhatározásához, mert a belügyminiszter is felhívta, hogy most ségAt intézetünk programjában, amely egyébként immár második kiadásban is megjelent könyvárakban („ülie Bedieuitumg dór Staíistik für den Sebül® dér natiomaien Miind erlieit en‘‘), részlet esen kifejlettem. Mindenekelőtt seigcaiuara tudományod bírálattal kásét^iik a többségi népek adtad gyakitifn teáid acoiozujsam eveakesaftott ém MfineMertt atatásztikákasL, hogy ezáltal megóvjuk a kisebbségeket károsodásoktól. Ess mindenekelőtt a káBebbeégtek létszámának csökkentésére vonatkozik a népszámláflásóknál. Hlyen tendenciát; gyakran kürmiittaithiait ’Knik, ha iigyeleimbeve.ots.'ük az egész állam stattdetatikiájjámik összes résmteteDt. A szociális élet ’Tgyanis aanyllaia sokoldalú, gazdagon elágazó éa bonyolult, bogy teljesen lehetetlen as Öösaes (rtatiszttfcáhajt össeo- hangolrol as egyikben eedkörtStt váJbocrtaitáBokkal. A fid-őflrdzsgiéíat oéJjatra feftasonáljak a válla érté dl, népszavazási, felekezeti éa népmozgalmi rtatiaatt- káfisat. — A® Intézet poarfMv tevékenysége marosan összefügg ezzel a negatirv működéssel. Lehetőleg pontos öeámképett akarunk nyerni a toieelbböégék létszámáról, szaporodásáról, gazdaságáról, kultúrájáról és politikájáról. Aihol • hivatalos adatok hedytefanadmielk báao- nynimk, ott letoatőletg aodkeaenü booíflóaek té- réa poottoSalbib aaáanolkialt iparkodunk taOÚdnfL | Miivel el akarjuk kerülni úgy a túlír, mint az aS&e beosCléSt, szigorúan eüiemőrimiük a kisebbségek me- gánStBlbisztdkáit ifi. — Széles miükiödési terület nyiflfk az intézet száméra azokban az áfllaimokbatn, amelyekben a hivatalos statisztika nincsen tekintettel a nemzeti saemponitokra. — Az intézet ezekben az országokban a születések és halálozáisok révlén legalább a kompakt tömegeikben lakó kisebbségek statisztikai viszonyait igyekszik megállapítani. — A nemzeti srtntisztiika számára két kifejezést mód van. Az első minden népet egészként felfogni a® állami határokra való tekintet nélkül, a második minden állam nemzetiségi és kisebbségi viszonyait kifejezni. A® intézet a második módszer szerint mást készíti elő a® európai kisebbségiek ieg- kÖEeWbb megjelenő stadtásZtikiaá kézikönyvét. — A® intézet tudomáaj'os m^unkálatainak harmadik célja egy általános taiBebbeégi szociológia megállapítása. Nagy vonásokban kidolgozzuk az általánosságokat és törvényszerűségeket, amelyek a kisebbségi élet etatiisBtiikái révén eMbénk bárruíl- nak. Ebből a szempontból tekintettel kell lennünk a szomszéd nép kulturális vonzóerejére, főként, ha ez a nép bárja az állam kormányát, a nyelvbatá- rok sajátosságaim, a népek gazdasági és szociális jellegére, a városi és Mosd telep-ülésekre, a földbirtokok megoszlására és e megoszlás változásaira, as oktatás rendezésére, a választói jogra, a népszámlálási előírásokra srtb., etb. Mündezeknél- olyan jelenségeket észlelhetünk, amelyek azonos viszonyok esetén színit© törvényszerűen h©állanak. A kisebbségi kérdés kielégitő megoldását csupán az általános, absztrakt kisebbségi szociológia: a kisebbségek életfeltételei fogják lehetővé tenni. — Intézetünk tudományos működéséről egyébként részletes képet nyújt röviddel ezelőtt az intézet kiadásában megjelent könyvem („Drei Jahre Institut für StatMifc dér Min d erheitsvölker am dér Unversitát Wien")— Van-e együttmük'ödés az intézet és az európai kisebbségek genfi kongresszusainak állandó bácsi irodája (Ammende Evnald dr.) között? — A bécsi tudományegyetem kisebbségi intézete szoros érintkezést tart fenn az európai kisebbségek genfi kongresszusaival. A II. genfi kongresszus egyébként nagy elismeréssel emlékezett meg intézetünk munkásságáról és példaként állította mlás hasonló muínkiálatok számára. S. E. dr. Május 20-án Bukarestben lesz a kis- antant konferenciája Bolgrád, Appüie 26. Sumonkcmos, Mfr- rinkoviog küiügymiiiisrtear helyettese, újságírók előtt kijelentette, hogy Marimkovájos tegnap Dúca román külügyin i niszterhelyett essél együtt utazott és közösen megállapodtak abban, hogy a kisantant legközelebbi konferenciája május 20-án lesz Bukarestben. Egyidejűleg a konferencia programját i» megállapították. má jötelessége mindaz, arait az üggyel kapcsolatban tud, a képviselőház elé hozni. Beszélgetés Winkéer professzorral, a bécsi tudományegyetem kisebbségi intézetének vezetőjével Készül az európai kisebbségek statisztikai könyve Borzalmak kastélya — SOMOGY! REGÉNY Irta: Edgár WalSace (5) Szóval Margaret Belmant annyira 'kizökkentette mindennapi kerékvágásából a Larmes Keep-i kirándulás, hogy nem is emlékezett már erre a tolakodó uJdvarlójára, arra meg éppenséggel nem is gondolt, hogy várni fogja ót az állomáson. Giorgto Ravini megállt és várta a közeledő leányt, megvesztegetően morolyogya reá. Szerette a karcsú, fiatal, piroBarcu leányokat, akik egyszerűen öltözködnek, formás kis kalapot viselnek, de sokat adinak a harisnyájukra. Megemelte a kalapját: a szerenosegyémtotók pompásan villogtak a villanyfényben. —< Oh! — hökkent meg Margaret Bednvan és megállt. — Jó estét, miss Belman — mosolygott Griorgío, elővillantva fehér fogsorát. — Mily szerencsés véletlen, hogy ismét találkozunk. A leány tovább akart menni, de Ravini hozzászegődött. — Szeretném, ha itt lenne az autóm — mondta kedveskedve — hogy hazaröpithet- néra. Éppen most kaptam egy 20 lóerős Rolls Royce-gépet: pompás kis kocsi, nem igen használom, mert szeretek gyalog járni; most is úgy jöttem ide a Hali Moon-utcából. — És, persze, megint oda megy innen? — kérdezte a leány nyűgöd lan. De Giorgo tapasztalt róka volt: neon esett bele a csapdáiba. Udvarias meghajlással felelt: — Á® én utam arra van, amerre az öné... — Kicsoda ön ? — kérdezte most Marga- röt megállva. — Még a nevét se tudom. ** Smittol * » * Ajüeraoo Smiüfc Meite az olasz készségesen. — De miért akarja tudni? — Hogy megmondhassam a legelső rendőrnek, akivel találkozunk — felelte Margaret és mr Ravini, aki nem volt szokva hasonló fenyegetésekhez, pompásan mulatott ezen. — Ugyan, ne legyen ilyen gyerekes — mondta — hiszen nem bántom önt! Miért akarja hát, hogy a neve belekerüljön az újságokba? . . . Aztán meg úgyis azt mondanám a rendőrnek, hogy régi barátok vagyunk és ön kért meg, hogy kisérjem haza. Margaret merően ránézett az olaszra. — Rövidesen találkozhatunk egy „igazi" barátommal, akinek be is kell majd bizonyítania ezt az állítását — mondta. — Most pedig lesz szives és megy a dolgára. Giorgio mosolyogva jelentette ki, hogy szívesebben marad. — Micsoda bolondos ikis lady maga! — kezdte. — Hiszen én a legudvariasabb formában ajánlom föl . . . Vasmarok ragadta meg a karját és csavarta hátra szilaj erővel, hogy sziszegve volt kénytelen megfordulni, — Waterloo-állomás fényesen világított perronján, ahol bizonyára ólálkodott saját bandájának is egy-kéít tagja! . . .Mr Ravini fekete szemei vészesen villám! ottaik. Pedig a támadóija ártalmatlan szelíd embernek látszott. Magas termetű, inkább bánatos kiflsejü férfi volt. Testhezálló szüik kabátot viselt, melyet szorosan begombolt a mellén és lapos tetejű, kemény kalapja volt. Kissé vastag orrán ferdére csúszott az acólkeretes szemüveg, az arcát sárgás pofaszakáll dekorálta s a balkarján esernyő lógott. ' Giorgio azonban ügyet se vetett ezekre a részletekre, — nagyon is jól Ismerte őket, éppen úgy, mint aki előtte állt: rnr J. G. Ree- dert, az ügyészséghez beosztott detektívet, akinek láttára nyomban kialudt szeméből a vé' •1 saea -láno. ■— Ah, mr Reederl — kiáltott föl, jól színlelt meglepetéssel, amely csaknem őszintének látszott. — Ez aztán a kellemes véletlen! Éppen most találkoztam kedves ismerősömmel, miss Belmamnal és arról beszélgettünk, hogy elviszem őt ... . — Talán nem a Flotsam Olulblba egy csésze teára? — dörmögte mr Reeder basszus hangon. — Se a Hairaby-Hotelbe ? . . . Ugyan, ne mondja, Giorgio! . . . Pedig mily érdekes lenne mind a két kirándulás! Mosolyogva nézett az olasznak vonagló arcába és gúnyosan folytatta: — A FIotsam-Ciub-ben megmutathatná ennek a fiatal hölgynek azt a szobát, ahol a cimborái tegnapelőtt éjjel háromezer fontot „nyertek el" a fiatal lord FallontóL. . . ka jól vagyok értesülve. A Karraby-Hotelben pedig megmutathatná neki azt az érdekes kis kártyaszobát, amelybe a hátuisó folyosón át szoktak betörni a detektívek, valahányszor ön célszerűnek látja, hogy valamelyik cimboráját elárulja ... A kisasszony valóban érdekes kalandoktól esik eb Giorgio Ravini mosolygása éppen nem volt összhangban arcának halálos sápadtságával. — Hallgasson meg, kérem, mr. Reeder. — Sajnálom, Giorgio, de nem érek rá — rázta a fejét mr. Reeder szomorúan. — Nagyon drága a« időm. De egy percet még rászentelek arra, hogy értésére adjam, hogy miss Beírnám nagyon kedves barátnőm nekem. És hogyha ez a mai eset még egyszer megismétlődnék, ki tudja, mi történhetnék? Mert, ahogy ön vaJ,ósziniUeg budija: én bizony nagyon gonosz ember vagyok. — Tűnődve fürkészte az olasz arcát.. — Azon gondolkodom, hogy rosszindulat-e az, ami megtiltja, hogy kitálaljam azt a roppant érdekes leleplezést, amely a nyelvem hegyén van? Igazán nem ludom, mert az emberi elme ■ t&Syvn vajfeffii, Gi£rg&v No, de most már csakugyan mennem kelL Adja át üdvözletemet gonosztevő cimboráinak és ha észreveszi, hogy a Sootland Yard valamelyik gentlemanje állandóan a sarkában jár, mint az árnyéka: ne haragudjék szegényre, ő csak a kötelességét teljesíti. És ne feledje — hm — ne feledje egy pillanatra se, hogy mire figyelmeztettem — hm —i ezzel a fiatal ladyvel kapcsolatban. — Nem mondtam neki semmit, ami nem lett volna méltó a legkifogástalanabb gentlemanhez is — Mr. Reeder rápislogott az olaszra. — Ha nem igy volt — mondta —, akkor várhatja, hogy még ma éjiszaka találkozunk — és nem jövök egyedül. Tudja — s a hangja bizalmasra halkult: — hozok magammal néhány markos legényt is, hogy elvegyem öntől erőszakkal is a Fetter Lane-i safe-deposit kulcsait. Csak ennyit mondott és az olasz beleszédült a fenyegetésbe. Mire magához tért, mr. J. G. Reeder és a leány már eltűnt a tömegben. III. FEJEZET —- Érdekes ember — mondta mr. Reeder, amint kocsijuk áthaladt a Westm in steril időn. — Egyáltalában a legérdekesebb ember, akit mostanában ismerek. Véletie-nség volt, hogy igy egymásba ütköztünk — Szeretném, ha nem viselne gyémántgyűrűket. Lopva rápillantott a leányra és habozva kérdezte: — Nos és a hely — hm — hogy tetszett.? — A vidék gyöuyöirü — felelte a leány, de lelkesedés nélkül. — Kár, hogy nagyon messze van Londontól. A detektív arcán kellemetlen csalódás tükröződött. — Tehát, visszautasította az állást? — kéidezte szorongva.