Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-26 / 97. (1724.) szám

i\iZ6 április 26, csütörtök. *rx<+%MU+k-JL v ÍCÁUUJtMJWL*l'XjljtOJlHUt-­Dürer a „Braiwurstglöck Irta: PÉTERFI JENÓ Nürnbeng nevezetességei között neon utolsó a „Brat\vurstgűiöckl'eán‘‘. Vendéglőtueik, a mai fogalmak szerint, nem lehet nevezni ezt a Mónickápolnához ragasztott, alig pár m'éternyi helyiséget. A 14. század németjei Garkikiiének hívták ezeket az étkezőket, eihol a borhoz és sörhöz harapnivaMt is adtak. A Bratwurstglöcklein, a nürnbergi mű­vészek, me-sterdalnokok és tudósok találkozó helye, híres volt hurkáiról már abban az időben, amikor a legnagyobb mesterek: Veit Stoss, Adam Kráfit, Dürer Albert, Vi- séher és Hans Sachs, a suszter poéta, oda­jártak. A történészek sokáig kétségbevonták, hogy ez lett volna a híres miivésztalálkozó- hely, de Hans Sa.chs feljegyzései azt bizo- nyilják, hogy a halhatatlan asztaltársaság eb­ben a helyiségben székelt A „Bratwurst- g!öcklein“ elnevezés különben újabb keletű. Dr. Mummenhoff nürnbergi föle vél táros ku­tatásai szerint a 18. század elején történik először említés a „Kék harangról4*, amikor is minden berendezésével együtt gazdát cserélt a nevezetes kis helyiség. A 19. szá­zad eleje óta világhírre emelkedett és egyet­len utazó sem mulasztja eb, hogy ne azon a széken fogyassza el az Ízletes hurkát), ame­lyen állítólag Dürer vagy Hans Sachs ültek, és ne áldozzanak ilyen módon a nürnbergi nagyok emlékének. Az emberekből még nem halt ká egé­szen a romantikus érzés. Carmen Sylva né­hai román királynét költeményre lelkesítet­te a hely hangulata, és bizonyos, hogy a hur­ka jobb lehetett, mint a versecske. Vilmos német trónörökös diákkorában időzött Itt, de jóval megelőzte őt híres kollégája a történe­lemben, Gustav Adolf későbbi svéd király. Még az uralkodók, államférfiak és művészek emléksorainál, képeinél, rajzainál is érdeke­sebbek és tanulságosabbak a mai látogatóra nézve azok a rézmetszetek, amelyek az ősi Nürnberget mutatják. Dürer és társainak ko­rában több temploma volt a városnak, mint manapság. A régi emlékek részben eltűntök, de bizonyos, hogy a középkori jelleget ke­vés német város tudta annyira megőrizni a századok folyamán, mint Nürnberg. Itt van, többek között, annak a háznak a rajza, ahol az arany bulla cikkelyei készültek. A rejté­lyes Kaspar Hauser is megelevenedik egy képecskén, valamint Eppelein, a rablólovag, aki úgy menekült az akasztóifa alól, hogy lo­vával a város széles árkát átugratta. Három esztendő múltán tudták elfogni és törték kerékbe Nürnberg piacterén. A nagyszerű Germán muzeum után is elsőrendű adatokat nyújt a német középkor történetéhez ez a pár láh hosszú, keskeny helyiség. Andersennek van egy gyönyörű meséje arról, hogyan viszi el őt éjszaka a hátán a bronz vaddisznó, amelyik Firenze piacterén áll. Bemutatja az álmodénak az ős Firenzét a Mediciek korában. Hogyha valaki a bortól elbóbiskolna a Bratvurstglöckleinban, talán visszaá1modná magát sok száz esztendővel Nürnbergbe. Késő nyári délután, amikor a szomszé­dos Seb a Idus templom órája el kon gáttá a hetet, sorra belépnek a kis helyiség ala­csony ajtaján a hires, nevezetes mesterek. Elsőnek érkezik az örökké szomjas mesterdalnok Haas Sachs. Egyelőre csak magában iszik és az utolsó simításokat végzi egy verses komédián, amit majd később fel­olvas barátainak. Ma vendéget is hoznak, Haller urat, egy gazdag kereskedőt, aki Dü­rernél egy oltárképet rendelt meg és azt sürgeti a lassan és lelkiismeretesen dolgozó festőnél. Nem sokáig ült rendes sarokhelyén a mozgékony poéta, amikor belépett az öneg Krafít Adám, a híres kőfaragó, a vendég úr­ral, akit már a mesterek ismertek és körük­ben szívesen láttak. Ilyenkor szoktak gyüle­kezni A* jöttek is gyors egymásutánban. Vi- eehor Péternek, a Sebaldus-si remiék zseniá­lis megalkotójának az öntómüihely forrósága annyira kiszárította a torkúit, hogy egy kan­na bort egy hajtásra ürített ki. A német tor­kok abban az időben is öblösek voltak. Utolsónak jött Dürer Albert Hosszú göndör fürtéi leomlottak köpenyére, úgy, ahogyan müncheni önarcképén, ezen a Krisztus-fejre emlékeztető festményen lát­ható. Kissé zavart volt, mert a köpenyén a hatalmas hasadást nem tudta eltüntetni. Ké­sőbb tudták meg barátai, hogy rettenetes házsártos felesége nem akarta a baráti tár­saságba ereszteni és eltépte a kabátját, amint erőszakkal visszatartotta. (Nürnberg­ijén néha figyelmeztetik az idegent, hogy ezt a szakadást Rauch, a Dürer-szobor alko­tója, meg örök itet'te a szobron, de az elsza­kadt köpeny csupán a szomszédos házak er­kélyeiről és ablakaiból látható.) Dürernek hamar megjött a kedve és szokása szerint sok érdekeset beszélt velen­cei tartózkodásáról. Boldogan beszéli, hogy nemrégiben egy fiatal bolognai festő kereste őt fel, aki szives üzenetet és több rajzot ho­zott neki Rómából, az isteni Ráff-aéltől. Komoly és vidám beszélgetés közben egyszerre megszólalt az éjjeli őr kürtje és régi mondóké ja: Emberek, figyeljetek a szóra, Tizet ütött már az óra, Tűzre, vízre vigyázzatok, Hogy károkat ne valljatok. Tiz órakor mély álomba merült a váró*. A művészek még felkapaszkodtak a mere­dek utón, hogy Dürer Albertét elkísérjék. Véget ért a vízió. Vagy még talán tovább tart a holdfé­nyes, szűk nürnbergi utcákon ahol olyan jól lehet a rég letűnt világról álmodozni! Elmegyek a Krafft Ádám háza élőit és bekanyarodom abba a görbe utcácskába, ahol Hans Sachs kicsi susztermühelye bá­mul ki az éjszakába. Az éjjeli őr kürtje távolról, elhalóan hangzik, az ének végső sorával: Dicsértessék az Ur! Dicsőség és hála Néki, aki négyszáz esztendők előtt az embe­riséget Dürer Albertiéi megajándékozta! A FÖLD MEG FOG HALNI Hogyan született a föld a napból, a hold a földből és hogyan fognak megsemmisülni? — Egyre lassabban forog a föld — A széttört világ Irta; SER OLIVÉR JOSEPH LODGE, a fizika tanára Liverpoolban, a Royal Society tagja Volt idő. mikor nem volt hold, nem volt föld és nem volt naprendszer. George Darwin jött rá arra a folyamatra, amely a holdat létrehozta. Fiai voltak Charles, Francis és Leonard. George Darwin a tengerek áramlásaival foglalkozott. Tovább fejlesztette mesterének, lord Kelvinnek elméletét az áradásokról és váratlanul megoldotta a hold keletkezésének kérdését. Az akciót mindig reakció kiséri. Ha egy dolog hat a másikra, az visszahat rá. Miért gömbölyűek az égitestek és miért nem kúp- vagy hengeralakuak? Erre határozott választ lehet adni. Ha egy akkora bolygó mint a föld, négyszögletes lett volna, a gravitáció következté­ben a szögletek behorpadnÓDak és a bolygó göm­bölyűvé válna. Itt van, például, a hegyek esete. A hegyek tulajdonképpen állandóan lecsúsznának a völgyekbe s van is egy ilyen állandó észrevétlen lesüllyedési folyamat a hegyből a völgybe. Néha egy egész hegyrész csuszamlik le s ilyenkor nagy lavinák és hegycsuszamlások fordulnak elő. Mi az oka ennek? A hő, a vulkánok és más egyéb okok. Néha megjelenik egy sziget a tengerben és aztán lassanként, fokozatosan elkopik, kisebb lesz. A hegyek nem elég magasak ahoz, hogy befolyásol­ják a föld alakiának gömbölyüségét. Ha azt akar­nék, hogy a főidnek szöglete legyen, akkor ahoz egy elképzelhetetlenül nagy, eokezer mérföld magas hegyre volna szükség. A nehézkedési törvény miatt gömbölyűek a* égitestek. Minden forog.., A föld nem tökéletes gömb, mert két pontján kissé behorpadt. Miért? Mert forog. A Jupiter horpadása sokkal nagyobb, ez már látható is. A Jupiter napja sokkal kisebb, mint a mienk, mert minden tiz órában fordul meg a tengelye körül. A Jupiter ezerszer akkora, mint a föld és mégis ilyen tempóban forog. A egész világ forog. Miért? Nem tudom. Épugy azt is meg lehetne kérdezni, miért léteznek egyáltalában ezek az égi testek. Nem tudom, hogy miért, de minthogy léteznek, kénytelenek forogni. A hold egy hónap alatt for­dul meg a tengelye körül, de minthogy mozgását a föld irányítja, nem fordul el soha a földtől, ha­nem mindig ugyanazzal az oldalával néz ránk. Minden atom forog. Minden állandóan moz­gásban van, soha sincs nyugalmi állapot. Ezt már Herakleitos is tudta. Az ember nagyon meg­lepődnék, ha megtudná, hogy mi minden megy végbe egy csepp vízben vagy éppen a saját testé­ben. A test legkisebb alkatrészei is állandó heves mozgási állapotban vannak. Ezt erős mikroszkóp­pal láthatjuk is. A világegyetemben minden mo­zog. Az égitestek gyorsan mozognak, az Arcturus csillag másodpercenként 200 mérföldnyi sebesség­gel halad. A föld 20 mérföldet tesz meg egy másodperc alatt. Ez úgy aránylik egy ágyúgolyó sebességéhez, mint az expresszvonat sebessége a csigáéhoz. Hogyan lelhetne a holdat összekapcsolni a földdel? Vájjon mindig ilyen sebességgel forgott a föld? És állandő-e a hold forgása? Ezekre n kérdésekre a választ az áradások adják meg. A földi áradásokat a hold ereje irányítja. A földnek óriási vonzóereje van a holdra. A holdat a gravitációs erő egy hónap alatt viszi körbe a föld körül. A hold mindig arra törekszik, hogy az érintő irányában tovarepüljön. Ha a holdat forgató gravitációs erő helyett egy acélruddal akarnék a holdat a földdel összekapcsolni, ennek a rúdnak 400 mérföld vastagnak kellene lennie, mert különben szétszakítaná a rettenetes erő. A holdnak vonzóereje van a földre. Maga a föld­golyó nem érzi ezt de a vizei reagálnak rá. A hold a vizet két-három lábbal magasabbra emeli, mint amilyen különben volna. így azután egy vékony, alig három láb vastag vizréleg kelet­kezik az óceán fölött s a Föld tulajdonképpen ebben a vizrétegben forog. A réteg huszonnégy órán belül kétszer megy végig a földön és így két áramlás van minden tizenkét órában, — hat óra dagály, hal óra apály. Newton volt az első, aki rájött arra, s meg is irta a dolgot Principia című munkájában. Általában. Newton tekinthető a világ legnagyobb terniétizetludósának. A londoni áradások Az utóbbi években sok áradás volt London­ban. Ennek az volt az oka, hogy erősen esett az eső és amellett sok viz áradt be a tengerbe: tehát a nap és hold áradásai egyesültek a Themse medrében. A nap különösen közel volt ezen a télen. Az északi féltekéhez télen 3 millió mér­földdel közelebb van a Nap, mint nyáron. A Hold is rendkívül közel volt az idén és igy rendkívül erősek voltak az áradások. Emellett még erős szél volt a csatornán és erős szél jött északról is. Mindezek az okok együttvéve, katasztrofális ered­ményekkel jártak. Az ilyesmi most majd :sak emberöltők múlva fog megint bekövetkezni. Az idő Képzeljük el, hogy milyen óriási munkát fejtenek ki azok a víztömegek, amelyek a csator­nákba, a partokra és a sziklákra zúdulnak és aztán újra visszaomlanak. Milyen óriási energia- mennyiség megy itt veszendőbe? Minden hat órában sokmillió lóerő. És honnan jön ez az energia? Általában azt tartjuk, hogy minden energia a Napból jön, ez az áramlási energia azonban a Holdból jön. Az energiát tulajdon­képpen a Föld forgása idézi elő. A Föld ma huszonnégy óra alatt fordul meg tengelye körül. El fog azonban jönni az az idő, amikor ez 25 óráig fog tartani. A Föld forgása egyre lassubbodik. Hogy ezt honnan tudjuk? Elmondom, nagyon érdekes. Mi az idő alapegysége? A nap. Miért nem az évet választottuk egységül? Mert az év nem olyan pontos, mint a nap. Az év a földnek a nap körül való forgásától függ, a földpálya pedig gyakran eliptikusabb a normálisnál. Ilyenkor az év egy kicsit hosszabb, mint máskor. Ez természetesen hosszú korszakok alatt alakul ki. Az év nem volt mindig olyan hosszú, mint most. Hosszúsága sok­kal inkább változik, mint a napé. Általában azt tartják, hogy a nap időtartama állandó, mert hiszen a Földnek az üres térben való forgásától függ. Az óra mindig egyformán jár, a föld is igy járna, de minden forgó test. amely valami dörzsö­léssel találkozik, csökkenti sebességét. A Föld működése olyan mint az óráé, amely késik. De azért nem kell nyugtalankodni. A mai nap csupán egy másodperc 240 milliomodrészével hosszabb mint a tegnapi. Az eltört nap Ezt a jelenséget már régen sejtették és azt hitték, hogy a napfogyatkozással van összefüg­gésben. A kaldeusok már 3600 évvel ezelőtt jegyzeteket '"észitettek a napfogyatkozásról. Elég jó csillagászok voltak. Tudtak a teljes napfogyat­kozásról is és beszámolnak róla, hogy ez az eset délben történt. A hold mozgását ma már meg­lehetős pontossággal ismerik, igy visszafelé lehet kalkulálni és meg lehet állapítani, hogy hány órakor következhetett be az a napfogyatkozás, amelyről a kaldeusok feljegyzései szólnak. A matematikusok szerint nem délben, hanem két órakor állhatott be ez a napfogyatkozás. A mate­matikusok eredménye és a kaldeusok feljegyzései között két óra különbség volt. A matematikusok másodszor is utána számoltak a dolognak és másodszor is erre az eredményre jutottak. Mi le­hetett ennek az oka? # A XX. század elején Laplace foglalkozott ezzel, ő a két órai eltérés okát a hold mozgásának elhanyagolásában látta. Do ez csak egy óra kü­lönbséget magyarázott meg és hátra volt még a másik óra. Ekkor arra gondoltak az emberek, hogy legpontosabb óránk, a Föld sem egészen pontos, hanem mozgása lassan csökken, 36 év­század alatt egy órát tesz ki ez a különbség. Szen­zációs eredmény volt az, hogy erre rájöttek a tudósok. Ebből könnyen kiszámíthatjuk, hogy a Föld őskorában lényegesen gyorsabban forgott, mint most. Volt idő, mikor a nap négy óra hosszat tartott. Ekkor a Föld alakja sokkal horpadtabb lehetett, mint most. Ha a Föld akkor továbbra is ilyen gyorsan forgott volna, darabokra hullott volna szét. Egyes csillagokkal gyakran előfordul ez, mi is uiegíigj/élhetjük. Persze, az ilyen folya­matok rendkívül hosszú ideig tartanak, tehát, a csillagászok millió években számítják az időt. Különböző fázisaikban vizsgáljuk ezeket a jelen­ségeket. Olyan az egész világkép, mint egy kert.. Vannak itt bimbók, kinyílt virágok, a fejlődés legkülönbözőbb fázisaiban. Látunk felbomló csil­lagokat, bimbózó csillagokat, látjuk a csillagok születését és látjuk egyes csillagok bolygókká válását. Tudjuk, hogy a nap is különböző dara­bokra tört és egyik Ftörött darabja a mi Földünk is. Ha a hold megá&iana... George Darwin foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy nem fordult ez elő a Földdel is? Azt kér­dezte, hogy milyen hatásuk lehet a Holdban az áramlásoknak? Vannak-e egyáltalán áramlások a Holdban? Az egyik válasz az, hogy a Holdban nincs viz. A Hold azonban valamikor plasztikus volt, úgy mint a Föld és akkor lehettek ott áram­lások. És miért nem kering a Hold? Az áramlá­sok igyekszenek a Föld forgását is megszüntetni, éppúgy, mint ahogy a Hold áramlásai annak­idején a Hold forgását megszüntették. Ha egy; kerék egyre lassabban és lassabban forog, végre eljut egy olyan stádiumba, ahol már éppen csak rezeg. Ilyen állapotban van most a Hold is. Ezt Galilei fedezte fel. Már most milyen hatásuk van a földi áramlásoknak a Holdra? A Hold vonzó­ereje igyekszik visszatartani a Földet forgósában, a földi áradások viszont a Holdat igyekeznek egyre gyorsabb mozgásra serkenteni. Ez termé­szetes következménye a gravitációnak. Mi akadályozza meg azt, hogy a Hold rá ne essék a Földre. A mozgása. Ha a Hold megállna, belezuhanna a Földbe. A forgása lassubbodna. Állandóan közeledne a Földhöz. Az áradások igyekeznek a Hold mozgását gyorsítani, tehát eltávolítják a Földtől. Ez történik most. A Hold fokozatosan eltávolodik a Földtől ugyanazon tör­vény alapján, mint amelynek az alapján a földi nap hosszabbodik. George Darwin foglalkozott ezzel. Megállapította, hogy mennél közelebb volt a Hold a Földhöz, annál gyorsabban keringett s annál rövidebbek voltak a hónapok. Valamikor a Hold négy óra alatt végezte el forgását. A hónap akkor négy óra hosszat tartott, de viszont a nap is négy óra hosszú volt akkoriban csupán. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy akkor a Hold és a Föld még egy test voltak. Ez a test olyan sebesen forgott, hogy végül egy darab levált, belőle és kezdett egyre jobban eltávolodni. Ez volt a Hold. Akkor azután a szörnyű áradások csökkentették a forgást. A Nap kezdett megnövekedni és a Hold lassanként 240.000 mérföldnyire távolodott el á Földtől. A jövő A Hold tehát a Föld gyermeke, a Föld testé­ből fakadt. Ennyit a múltról. És mit hoz a jövő? A Föld forgása fokozatonként lassabb és lassabb lesz, végül itt is megszűnnek az áradások és akkor a Föld mindig ugyanazzal az oldalával fog a Hold felé fordulni. Ekkor egymás mellett együtt fognak forogni, mintha egy rúd kötné őket egy­máshoz. Ha nem jön semmi közbe, ez csak sok- billió év múlva fog bekövetkezni. Ekkor köz­belépnek majd a Nap által okozott áramlások, a napok hosszabbak lesznek, mint. a hónapok és bekövetkezik mindennek a megforditottja. A Hold újból közeledni kezd, mig végül ismét egyesül a Földdel. Ilyesmi már előfordult a szomszéd bolygóval is. A Marsnak van egy holdja és végül­egyesülni fog vele. A Mars holdja igen kicsiny, akkora mint. Wight szigete. Ez a legkisebb lát­ható égitest. Forgási ideje hét óra. A Mars napja 24 órás, tehát hónapja rövidebb. mint a napja. Utódaik valószínűleg már ezer év múlva tanúi lesznek egy ragyogó katasztrófának, amint ez a hold belezuhan a Marsba. De azért nem kell megijedni ezeknek a ka­tasztrófáknak a hallatára. Mikor ez a dolog a Földdel is be fog következni, az emberi faj már régen nem fog létezni. Legalább is nem lesz többé a Földön ... És különben is, ez a néhánv- millió év egy csöpp csupán az örökkévalóság Óceánjában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents