Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-25 / 96. (1723.) szám

10 1028 április 25, szerda. xx A szentföldi zarándoklat programja. In­dulás Bratislavából 1928. junius 18. Az eddig hir­detett útirány helyett: Bratislava—-Budapest—Bel- grád—Nis—Szaloniki—Athén. Indulás Pyrausból (Athén kikötője) junius 21. Tengeri utónkon a következő kikötőket érjük: Rhodos—Alexandria— Port Said -Limassol—Larnaca (Cyprus)—Mersina —Tripolis—Beyruth—Haifa. Ezen kikötőkben ha­jónk nappal több óráig tartózkodik, úgy, hogy az utasoknak módjukban lesz az illető kikötővároso­kat megtekinteni. Érkezés Jaffába jun us 28. — A Szentföldén a következő helyeket látogatjuk meg: Jeruzsálem—Betlehem—Kér. sz. János—Je- richo—Jordán — Holttenger— Názáret- -Tábor—Ká- na—Tibériás—Kafarnaum—Kármel. — Visszauta­zás: indulás Jaffából julius 12, érkezés Pyrausban (Athén) julius 21. Bratislavába érkezünk julius 24. Részvételi dij 5.000 korona. Utazunk gyorsvo­nat III. oszt. és hajón szintén III. oszt. Ha valaki a hajón II. oszt akar utazni, nagyobb kényelmet és II. oszt ellátást óhajt, az fizet: 5.800 koronát. — Jelentkezési határidő junius 1. Érdeklődők forduljanak ezen címre: Komisariát Svatozemsk^, Presov, zupa XX. Frantiskánsky klástor. — P. Böhm Brúnó, szentföldi kommiszárius, a zarán­doklat vezetője. xx Ne feledje el soha! Csak a Novézámky-i Uránia szerencs-ebanknál van szerencsés sorsjegy. Használat előtt — használat után A napsugarak s a tavaszi szellő kiszívják a bőr­ben lévő festőanyagokat, a szeplőket és a májfol­tokat. Ezm arcot csúfító foltocskák sokszor elle­pik az egész arcot. A foltosarcuak eddig hiába kerestek arctisztítót, a legújabb a világhírű MARY CRÉM eltávolít minden foltot, pattanást, kiütést, gyorsan, nagyon gyorsan és biztosan. Az arc tiszta alabástrom fehér és sima lesz, az arcbőr visszanyeri üdeség ;i, frisseségét. Kapható gyógy­szertárban, drogériában és parfümériában. Készí­ti: Dr. Pollák gyógyszertára, Piestany. Naponta postai szétküldés. Garnitúra 22.50 Ke., nappali krém 10 Ke., éjjeli (szeplőirtó) 10 Kő. Vigyázat! Csak valódit fogadjon el! uRAPJÓMOSOR SZERDA PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 16.30, 19.15, 20.00 Zene. — 17.50 Német előadás. — 21.00 Golhvell vig órája. — POZSONY: 18.00 és 20.00 Hangverseny. — 19.45 Gramofon. — 21.00 Prágai műsor.— KASSA: 20.05 Hangverseny. — BRÜNN: 12.15 Gramofon. — 18.10 Német előadás. — 19.00 A Rádiójournal zenekari hangversenye. — 20.00 Hangverseny Prágába és Pozsonyba. — 21.00 Prágai műsor. — BUDAPEST: 9.30, 13.00, 15.00 és 16.45 Hírek. — 12.00 Harangszó, utána Károlyi Árpád cigányzenekara. — 15.30 A Magyar Rádió Újság Morse tanfolyama. — 17.00 Operette-rész- letek. Műsoron Strauss, Fali és Schubert. — 18.20 Történelmi előadás. — 19.00 Othello, opera­előadás a m. kir. Operából. — 20.30 Lóverseny eredmények. — 22.20 Jazzband. — BÉCS: 11.00, 16.00 Hangverseny. — 20.30 A hisztérika, szkeccs, utána könnyű zene. — ZÜRICH: 21.00 Népszerű hangverseny. — BERLIN: 21.00 Opera-óra. — 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 16.16 Zene. — 20.00 Két operaelőadás: Don Juan és A rászedett kádi. — LEIPZIG: 20.15 A tévedt nő, Dumas drámája. — HAMBURG: 20.00 A szent reggel, opera. — RÓMA: 21.00 Szinielőadás. — MILÁNÓ: 17.05 Jazzband. — 22.30 Tánczene. CSÜTÖRTÖK PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05, 16.30 Zene. — 17.50 Német előadás: Oscar Baum re­gényéből olvas. — 19.00 Faust, szavalatok. — 20.00 A cseh filharmonikusok hangversenye. — POZSONY: 18.00 Szólista hangverseny. — 18.55- től prágai átvitel. — KASSA: 20.05 A Kozák- kvartett hangversenye. — 21.15 Zene az Astória- kávéházból. — BRÜNN: 12.15 Gramofon. — 15.00 Egy óra az asszonyoknak. — 18.10 Német elő­adás Gorkijról. — 18.55-től prágai műsor. — BUDAPEST: 9.30, 13.00, 15.00 és 22.00 Hírek. — 12.00 Harangszó, utána zongora hangverseny. — 15.30 Irodalomtörténeti előadás: Kisfaludy Ká­roly: Csalódások. — 16.00 Mezőgazdasági előadás: Az agrárszerveszkedés országos érdek. — 17.00 A magyar Operaház kamarazenekarának opera­estje. Vezényel: Komor Vilmos karnagy. — 18.20 A Turáni Társaság előadása: A turáni népek. — 19.00 Angol nyelvoktatás. — 20.00 Székely est. Rendezi Kerestély István, közreműködnek Bodán Margit, Kubányi György és Teleky Sándor opera­énekesek. — 22.20 Zene az EMKE-ből. — BÉCS: 11.00, 16.15 Zene. — 19.30 Othello, operaelőadás. — ZÜRICH: 16.00, 20.00 és 21.20 Zene. — 20.40 Ária dalest. — BERLIN: 20.30 A sárga pacsirta, Hermann Bahrtól. — 22.30 Tánczene. — STUTT­GART: 16.15 és 22.30 Zene. — HAMBURG és NÜRNBERG: 19.35 Hoffmann meséi, Offenbach operája. — HAMBURG: 21.00 Orchester hangver­seny. — RÓMA: 20.45 „Verdi", Carabella operett­je. — 22.40 Tánczene. — 21.00 Az álarcosbál, Verdi operája. — NÁPOLY: 21.30 Operett, -r- ZÁGRÁB: 19.30 Szimfónikus hangverseny. — KATTOWITZ: 22.30 Tánczene. — KRAKÓ: 20.30 Homrverseny. — 22.30 Kávéházi zene. TVVőVÉSZF.T.rRODALQM.. Alexander Moissi Amerikáról, a művészekről és önmagáról Moissi most jött haza Amerikából, ahol óriási sikerei voltak. Amerikai útjáról a következőket mondotta: Egyes leírások után arra voltam el­készülve, hogy Amerikában a modern élet hi- pertrófiáját fogom megtalálni, de kellemesen csa­lódtam, mert sok helyütt sok olyan dolgot talál­tam, aini egyenesen nápolyi idillekre emlékeztet. Megtanultam, hogy az amerikánizmus majdnem az ellentéte annak, amit Európában ez alatt a sző alatt értenek. Vagyok olyan tárgyilagos, hogy meg­állapítsam az amerikai színjátszás kiváló nívóját és hogy kijelentsem, hogy az amerikai rendezés legalább olyan jó, mint az európai. Az sem igaz, amit az amerikai szinházközönségről mondanak. Ez a közönség a tisztára emberi problémák iránt nagy megértéssel viseltetik, és csak azokat a dolgokat nem tudja felfogni semmiképpen, ame­lyek a specifikusan európai kasztrendszer és rangkülönbözőség szellemi termékei. Ezen nem lehet csodálkozni, mert Amerika valóban szabad ország, és az amerikai talajból ma már nagyszerű tehetségek nőnek ki, amelyeknek tényleg amerikai arcuk van. Négerek játszották a Porgi című néger drámát és mondhatom, hogy életem egyik legmélyebb benyomása volt ez. Én az amerikai színpadnak nagyszerű jövőt jósolok, mert igen egészséges alapokon nyugszik. Az ame­rikánizmus két főpillére a munka és a szórakozás és e két életfaktor megteremtéséért az amerikai ember a legnagyobb áldozatokat hozza, mert tulajdonképpeni európai értelemben vett családi élete nincs. Mikor Tolsztoj Élő-halottjában és a Hamletben játszottam, az amerikaiak a leg­nagyobb megértéssel fogadták kreációimat és hatalmas ünneplésben volt részem. Amerikai benyomásaim alapján mondhatom, hogy a mű­vészetben vannak olyan elmozdithatatlan határok, amelyeket ugyan a nap és a kor problémái és je­lenségei körüllengenek, de amelyeket sohasem lehet átugroni, mert örökkévalőak. Egy ilyen ha­tárok közé szorított valami például a rendezés művészete. Kétségkívül igen tiszteletre méltó a modern rendezői tehetség erőfeszítése, amely az uj megteremtését célozza. Gépekkel, mozgó vászonnal és a többi alkatrésszel, amelyek a mo­dern rendezés struktúráját alkotják, még sem le­het sohasem az emberi lelket béklyóba verni. Akármilyen tökéletes is legyen a mozi, Rembrandt zsinijét sohasem fogja helyettesíthetni: a vászon mindig Rembrandtra fog várni. így állunk a hiper­modern rendezés művészetével is. Mindaz, amit eddig kitaláltak, nem mehet sem kiépítés, sem teljesülés számba, hanem csak divatjelenség. So­kan a dráma válságáról beszélnek, és én itt . nem tudok semmiféle feltűnő jelenséget tapasztalni. Korunk terméketlen lett, mert mindnyájan nehéz küzdelmet folytatunk a megélhetésért, és alig tud­juk a világháborút és a tradiciófelállitotta polgári berendezéseket magunkban feldolgozni és le­győzni. A nyugalom tovatűnt, már pedig az igazi elmélyülés csak a nyugalomban történhetik. Nem­csak a dráma terén szegényedtünk el, hanem a művészet és a tudomány többi ágában is, mig művészi szempontból az emberi szellem egyoldalú problémái egyoldalúan rohannak a megvalósulás felé. Nekem, a művésznek az én művészetemben magas misszió jutott osztályrészemül, mert mint színész emberi mélységekről, szenvedésekről, szépségekről és igazságokról beszélek az embe­rekhez. Ezért most arra fogok törekedni, hogy mindazt, amit átéltem és átgondoltam, életem tanulságát könyv alakban megörökítsem, mert azon a véleményen vagyok, hogy ez minden földi vándor kötelessége, ha életében szivét és eszét nyitva tartotta az élet számára. Vallom, hogy a földön nem lehet semmi sem szebb annál a fel­adatnál, amely az embert arra kötelezi, hogy em­berekkel együtt éljen, őket tanítsa és főlük tanuljon. * (Képkiállitás a Nemzeti Szalonban.) Budapestről jelentik: Ferenczy Valér a festő és grafikus közel kétszáz darabból álló kollek­ciója egy közepes tehetségű, szorgalmas mű­vész produktumairól tesz tanúságot. Eyen- kor, szezon végén nem várunk szenzációkat; — nem is kapunk, de kellemes impresszióval szemléljük a képeket. Ferenczynek sem uj, eredeti meglátásai, sem választékos témake­reső ambíciója, sem az igazi művészeknél megszokott kifejezés módbeli irányváltozásai nincsenek. Abban egyezik meg a többivel, hogy sokat utazott, különösen Olaszországban és Svájcban, ahonnét szép tájképet hozott. Ki­fejezésmódja akkor legerősebb és legjólesőbb, amikor magyar tájakat fest. Ez általános vo­nás a művészeknél, akár tudatos, akár öntu­datlan. „Hajnali lelátás Nagybányára" című képe is ezt a feltevést igazolja. Szépek még a „Novemberi napnyugta vízpartról", „Vízpart vihar előtt" cimü képei, — levegősség, egy­mástól kihívóan elugró és egybe imbolygó színei bársonyával és tüzeivel. „Kikötő" ké­pe kissé plakátszerü, de talán szándékosan, „Szent Márk templomáéban viszont önkénte­len túlsók a grafika. „Akt kék pamlagon", „Akt vörös fauteulben", „Barnaihátteres fek­vő akt", „Kék hátteres fekvő akt" képein a test, az izmok játékát, a szép mozgások harmó­niáját oldja meg szoborszerü beállításban. Né­hány arckép, tanulmány, sok rézkarc, akva- relle egészíti ki a kollekicjótji mely teljesebb volna, ha már eladott sorozatait, portrait-it is kiállíthatta volna. Egyik-másik képén erő­sen érezzük a mniniscenoiát. Szinte sablonos a „Nő vízparton esti napban", „Tükröződő torony esti fényben" cimü képe. Becsületes művészi intenciója jól esik a sók főiig kész, zavaros, tömegalkotással szembe álltva. (Be- rendy Katalin.) JkroHÁz-zEnE. A POZSONYI MOZIK MŰSORA Április 24-től—26-ig: REDOUTE: A fehér Stadion. ADLON: Mijak, a grönlandi vadáén TÁTRA: Ab édes bécsi leány. ELITE: Heidelberg, nem tudlak feledni. Káíix Jenő prágai zongoraestje hatalmas sikert hozott a kiváló magyar mű­vésznek. A terménytőzsde hangversenyterme az utolsó helyig előkelő közönséggel telt meg, ami Prágában még akkor is ritkaság, ha a leg­nagyobb reklámmal harangozzák be az estet. Kálix Jenő ma már a külföldön is beérkezett és Prágában a zenei élet legelső művészei kö­zött foglal helyet. Tegnapi hangversenyével jóhirnevét öregbítette, mert olyan műsort exekutált, amely a legnagyobb művész dicső­ségére válik. Bach G-moll orgonafantáziája és fugája vezette be az estét (nem C-moll, mint a műsor tévesen mondta). A fiatal művész bír­ta belső zeneiséggel, bírta kultúrával és kép­zettséggel és bírta technikával: Kristálytisz­tán építette fel a hallgatóság előtt Bach melo­dikus polifóniájának kupolás épületét. Minden a maga helyén volt, minden zenei kő a másik­hoz illeszkedett és a megbízhatóságon kívül Kálix nem feledkezett meg arról, hogy Bach lírai invencióját is életre keltse, bár a leg­több reprodukáló zenész Bacbban mathemati- kai egyenletet lát és alig törődik a nagy né­met lírájával. (Szinte akadémikus szabálynak számit, hogy Bachot „klasszikusan", -értsd hi­degen kell játszani). Brahms F-moll szonátá­ját már játszotta Prágában. A fátyolos észak­német romantikában csakúgy otthonosnak érzi magát, mint Bach világában. Külön él­vezet számba ment a Scherzo bravúrosan tö­kéletes interpretálása. Novák, Smetana é® Chopin zárták le a gazdag műsor első részét. Fidelio F. Finke komor színekben gazdag bal­ladájával nagy sikert ért ,el, bár a prágai kö­zönség még mindig fázik a „modemnek" kiki­áltott zenétől. Kálix őstehetsége és abszolút zeneisége nem ismer ktilömbséget atonitás és tonitás közt és biztos kézzel hámozza ki a tó- nikát és a vonalat az atonalitásból, ha vérbe­li zenész irta az atonális müvet. Kodály és Bartók egészen világos, a zene időterében gondosan elhelyezett képet mutattak Kálix tükrében. Debussy impresszionizmusa s Pou- lenc kis artisztikuma kedvesen fejezték be a műsort. Természetesen taps és ünneplés min­den szám után, még több taps a hivatalos mű­sor befejezése után. Babérkoszorú és virágolt közt kellett öt-hat ráadással megköszönnie a szűnni nem akaró tapsvihart. Végezetül a kritikus, aki évek óta kiséri figyelemmel e kivételes tehetség fejlődését, örömmel köny­veli el azt a tényt, hogy Kálix állandóan tanul és igazi nagy művésszé faragja ki magát. Gaz­dag ez a zenei tehetség, amely a Bach és Bar­tók, Brahms és Debussy közt elterülő renge­teg világ minden pontján annyira otthon van, mint ő. np. A tavaszi szezon uj darabjai Budapest, április 24. A színházak minden slágerüket a november- márciusi időben igyekeztek minél nagyobb si­kerre vinni, a főszezónban. Husvét után egyre inkább lanyhul az érdeklődés, hatalmasabb sike­rekre számítani nem lehet, amelyek kiemelkedővé tennék a szezónnak eme részét, hacsak valamely véletlen folytán nem vergődik túl a közönség ér­deklődése a megszokotton. A Nemzeti Színház Ibsen-repertoárját szedte elő, a nagy norvég cen- tennáriumja alkalmából, a két másik állami szín­ház is repertoárjából él a husvét utáni hetek ta­vaszi bizonytalanságában. Két-három színházunk elvetette gondját néhány kitünően beütött kassza­darabbal, mig más színházak táján állandóan új­donságok kerülnek elő. Aa Uj Színház az Európában is jónevü amerikai drámairó, 0‘NeilI darabját hozta ki, cime a Szőrös majom. A szőrös majom egy hajófütő, s ennek mély emberiességü drámája zajlik le előttünk. Yank, a bozontos ha­jófütő egyszer találkozik szép leánnyal, de az is megborzad tőle. A fütő lelkét fenékig felkavarja a fájdalom. Bosszúra készül, de a megcsodált leányhoz többé nem juthat. Végtére 4i 9z állat­kert rácsát feszíti szét végső elkeseredésében, s hasonmása, egy igazi gorilla megfojtja őt. A da­rab feszült drámai mivolta, újszerűsége leköt. Exótikum, gyorsan pergő, filmszerű, hatásos. Csortos Gyula a hajófütő szerepében nekivaló ro­busztus szerepet kapott s nagvsTerüpn oldotta meg nehéz művészi feladatát. A Belvárosi Srinhis Török Dezőnek, a parasztkabarétréfák vidám és ötletes írójának egész estét betöltő darabját hózta: A meztelen ember címmel. Török Rezső ebben a a darabjában még nem tudott szakítani az önmaga alkotta formákkal, közönség felé sandító ötletek zavarják meg, ami nem csoda, mert a hus-vér ma­gyar parasztot, a maga eredeti mivoltában eddig aligha sikerült színpadra vinni és Török Rezső is csak egy lehetőséggel többet adott a szalonparasz­tos, népmese-izü paraszt után. A gazdag festőnő a falun rábukkan egy félig műkedvelő, tudatlan festőre, akit városba csábit, műteremmel ajándé­koz meg. Az újdonsült festő többé nem engedi magához a faluját. Ámde a zsűri nem fogadja el a képeit, mecenásnője is máshoz pártol, — elméje velborul a parasztfestőnek, összeszabdalja képeit s visszakerül falujába élőhalottként. De a falu újra magához öleli, megbocsát neki, leikéről is felszáll a köd s visszatér paraszt-arájához. A kabaréalakoknak, az igazi s népszinü em­bereknek keverékei a szin parasztjai. Vígszínház Pompás Kurt Götz-komédiát hozott színre. A darab, — melynek a cime: Hókuszpókusz min­dent s mindenkit kifiguráz, aminek s akinek csak valamely köze is van a színpadhoz. írót és mű­vészt, kritikust és közönséget, végül a darabot s enmagát is: Kurt Götz mindenkit a mulatság pel­lengérére állít, csupa ötlet, szellem ez a darab, melynek németországi bemutatójában a szerző játszotta a főszerepet is, mely aztán még hatáso­sabbá tette az állandóan meglepetéseket szceni- rozó darabot. A Hók^^pókusz keretes darab s e keretbe az egész mai színjátszás torz képét il­lesztette az iró. Avval kezdődik, hogy a színház­ban a direktor uj darabot szeretne, hatásosat és kasszalenditőt, de ily darab nincs sehol a látóha­táron. A keret alakjainak vitája a mai színpadról máris nagyszerű megindítás a darab különleges akciója számára, egyszersmind alkalom arra is, hogy Kurt Götz véleményét elmondathassa sok színházzal összefüggő dologról. A nagy vitában végre is a színház menedzsere egy darabot huz elő, mely állítólag Mirandello legújabb müve. (Célzás Pirandellóra.) Ott, rögtön el is játszák a darabot, melynek témáját Mark Twaintól kezdve számtalan humorista feldolgozta már s mely, regi rossz nyelvek szerint boldogult Millet-vel, a fran­ciával esett meg ifjúkorában. Azaz: a nagytenet- ségü bűvész, aki lábával fest, egyszer kézzel al­kot már remekművet, de ilyen formában nem kell a közönségnek. Felesége halottnak hirdeti, erre aztán roppant sikerű posthumus kiállításra van kilátás. A festő feltámad élőhalottai^ól, ami­re a közönség, csalódottan, hogy él, megintcsak elhagyja. Ez a dráma, melyet az állítólagos Mi- randelló irt. A színházigazgatónak igen tetszik, elő is adatná, de nem lehet, mert a manager di­csekedve jegyzi meg végül, hogy a darabot ő ir­ta s nem Mirandello. Tehát, hogy a darabot si­kerre lehessen vinni, a managernek is öngyil­kosnak kellene lenni, mint darabja hősének. Komoly szatíra ez a Kurt Götz-história, szi­porkázó ötletekkel teljes, trükkös, nevettető s mégis lelketmarkolő, mert mély emberiesség hú­zódik meg a vigyori hókuszpókusz-ráncok között. Rajnai Gábor, Gaál Franciska, Góth Sándor siet­tek művészi erejükkel sikerre vinni a darabot, mely Pirandello-szatirájával s erős öniróniájá­val Ízes csemegéje a pesti színház tavaszának. Gaál Franci Lajos naivitása, Rajnai lendületes, igazi hókuszpókuszai, — mint a darab belső lé­nyegét kivetítő emberi mozgás, — méltán az iró elgondolását födték. Városi Színház Herczeg Ferenc régi, kedves regényét, a Gyurkovics fiuk at doglozta fel pergő, lendületes színdarabbá s adott belé hangulatos nótákat Far­kas Imre. A kilencszázas évek távoli kődpalástja alól bújnak elő régi ismerőseink, ferenc-jóskás hangulat szárnya takar el mindent, jólesik a bé­kevilágot színpadon látni, — igy csak derűs fé­nye sugárzik. A Gyurkovics fiuk dalos-mókás története feledteti a színházzal a „Húzd rá Jonny"- jazzoperett legutóbbi keserveit. Quelle distance..! Zilahy Irén, Kompóthy Gyula, D'Arrigó Kornél je­leskedtek a patinás hangulatú, békét varázsoló tavaszi operettben, mely Farkas Imre bonhomiás, örök friss lelkűidének palettáiról kapott üde, mosolyra késztető színeket. —thyvi— (•) A munkácsi magyar kér. akadómákusok irodalmi és zened matinéja. Munkácsi tudósítónk jelenti: A munkácsi áll. kereskedelmi akadémia magyar tagozatának növendékei Tolsztoj, Schubert és Ady Endre születési évfordulóinak jubilánis megünnepléseképpen április 22-én, vasárnap dél­előtt irodalmi és zenei matinét rendeztek a Csi'l- 'lag-smllő nagytermében. A gondos kézzel össze- ■válogatott s a matiné jellegiét teljes miértiékbeij kidomborító programot előkelő s díszes közönség hallgatta végig. A szereplőkről, akik egy kávéié- lével valamennyien az akadémia növendékeiből rekirultálódtak, csak az őszinte elismerés hangján emlékezhetünk meg. Legelső helyen kell kieme.- nümlk egy bájos, fiatal unileánynaik, Hau&mann Etr- Tsimefc, a prágai zeuekonzerva tórium növendéké­nek zongorajátékát, aki: több Schubert-kompozí­ciót. adott elő valóban a miiivésziség határát meg­közelítő virtuozitással. Ugyancsak Schubert-danaí- bokat já'tlszottak tökéletes betanulásban Óéi Mária, Róíto Klári, Katona József és Katona István. Szá­maiknak nagy sikere volt. Kállai Emília Schubert együk szonátáját hegedülte ei ügyesen Katona Ist­ván zongorakísérete mellett Klein Klára három Ady-verset recitált el tökéletes technikával, nagy hatást keltve. Tolsztojról, illetőleg Schubertról Niedéozey Elza és Waüdmamn Mina mondottak ta­láló, ügyes ismertetést. — A matiné mérlege: a várható miértéken felüli, nn.vó s megérdemelt si­ker, amiért, úgyszintén a gondos megrendezésért és betanításért Sas Andor dr. tanárt illető minden elismerés ' —béri.)

Next

/
Thumbnails
Contents