Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-25 / 96. (1723.) szám

MŰSORON KÍVÜL — A fogak csikorgatása — (Utánnyomás tilos) Paris, április 15. Egy magyar orvos, Bónis Ferenc doktor, nagyon szp sikerrel tartott felolvasást a pári­si fogászati kongresszuson a pyorréának ne­vezett kellemetlen betegségről, aminek, úgy hiszem, gennyes foghusgyulladás a magyar neve. A fiatal magyar tudóst a Grand Palais nagytermében töbszáz külföldi szakember hallgatta nagy érdeklődéssel s világos és ere­deti okfejtése nemcsak a szakembereket, ha­nem a laikusokat is meggyőzően világosította fel ennek a nagyon elterjedt betegségnek okairól és gyógyítási lehetőségeiről. Szakszerű előadásokból laikus egyáltalában ritkán ért meg valamit; annál kellemesebb meglepetés volt részemre, amikor Bónis doktor előadá­sát minden különösebb fáradtság nélkül meg­értettem, annál is inkább, mert az előadás során valami érdekeset is mondott, ami mesz- sze túlmegy a gennyes foghusgyulladás kö­zönséges jelentőségén. Nem szeretnék szakszerű lenni, ezért iparkodom minél laikusabb hangon beszá­molni arról, amit Bónis doktor előadásából megértettem. Bónis doktor kezelési módszere, ami Pá- risban az újdonság erejével hatott, bizonyára nagyon célszerű és praktikus* de ennek a megítéléséhez, sajnos, érdemben nem értek. A pyorréa az a betegség, ami különösebb be­vezetés nélkül szakad az ember nyakába, — az ember nyugodtan rág, több-kevesebb év­tizeden keresztül s egy szép napon észreveszi, hogy a fogai meglazulnak, a foghusa elgeny- nyesedik, életvidámságából vészit, étvágya tönkremegy, sétái lerövidülnek, nem jár hang­versenyekre, mindenképpen elkedvetlenedik, nem tud rágni és emészteni s egy szép napon kiesnek a fogai. Mint mindent, ezt a betegséget is ipar­kodnak részben vaccin-terápiával, részben operációs utón gyógyítani. Az operációs eljá­rást egy berlini tanár találta fel, s szaksze­rűen előadva annyiból áll, hogy a foghust felvágják, az Ínyt „visszahajtják” (rajongok a műszavakért), a genyt ldpuccolják a fogak közül, ezüst-támasztékot ékelnek a fogak "alá s az ínyt vissza varrják. Az egész úgy .hangzik, mint egy női ruha átalakítása, — visszahajt­ják és visszavarrják — kellemetlen csak az benne, hogy nem női ruháról, hanem emberi ínyről van szó. Bónis doktor, aki a pyrroéa keletkezésé­nek okát kereste, arra a fölfedezésre jutott, hogy a gennyes foghusgyulladást legtöbb esetben egy ideges folyamat, a fogak össze- szoritása és csikorgatása idézi elő. A csikor- gatás persze csak szekundar tünet, lényeg a fogak összeszoritása. Az emberek álmukban öntudatlanul is összeszoritják a fogaikat, olyan erővel, dühhel és elkeseredéssel, ahogy ezt ébren nem is képzeljük. Az összeszoritott fog­sor megtámadja és kikezdi a foghust, gyulla­dás, majd később gennyesedés áll be s kész az ajándék. Éjszakára, mondja Bónis doktor, minde­nekelőtt kaucsuk hálósapkákat helyez föl a beteg fogaira, amik ruganyosán fölfogják a szorítás és csikorgatás foghusbomlasztó löké­seit. A fogak ebben a kaucsuksapkában al­szanak s a beteg kevesebbet szőrit és csikor­gat. De miért csikorgat egyáltalán és miért szorítja össze a fogait? Bónis doktor azt állítja, hogy a pyrroéa különösen elterjedt a háború befejezte óta. Se szeri, se száma a pyrroéa-eseteknek, az emberek álmukban úgy csikorgatják a fogai­kat, mintha mind nagy kínokban fetrengené- nek, vagy valami ádáz esküvést mormogná­nak; statisztikákat állított föl kaszárnyákból, internátusokból, hol nyolcvan százalékos éj­jeli fogcsikorgatás folyik. Itt, ezen a ponton, csakugyan dereng va­lami, egy nyom, amin talán el lehet indulni, ha a pyrroéa különös elterjedésének okait keresik. Az emberek részben psychikai, részben fiziológiai okokból csikorgatják a fogukat. A fogcsikorgatás minden valószínűség szerint összefügg a rendetlen emésztéssel is; de nem- kevésbé vannak pszychikai okai, valami tu­datalatti kényszer, ami arra ösztönözi az em­bereket, hogy álmukban dühösen csikorgas­sák a fogukat. Ide aztán már nem kell szaktudás, ez mindenki előtt világos és érthető. Egészen biztos az, hogy az emberek a háború óta töb­bet csikorgatják ébren és álomban a fogaikat, mint a háború előtt. Kétségtelen, hogy minden hónapban van­nak éjszakák, mikor az ember automatikusan csikorgatja a fogait. S gyakran akadnak nap­palok, mikor az ember csendesen csikorgat egyet-kettőt, csak körül kell egy kissé nézni, tele van éz az élet csikorgatási alkalmakkal. Szinte csodálni lehet, hogy nincsen még több pyrroéa, mint amennyi már eddig is van. Ezzel a csikorgatással különben ugv van az ember, mint a fehér elefánttal: mióta tu­dom, hogy nem szabad reá gondolni, ellenáll­hatatlan vágyat érzek időnként, hogy halkan megcsikorgassam a fogaimat. Ha ,iól körülnéz az ember, tizenöt éve egész nemzetek nem tesznek egyebet, mint nappal és éjjel csikorgatják és vicsorgatják a fogaikat. 1928 április 25, szerda. ________________ Mintha lidércálma lenne Európának, úgy vicsorog és csikorog; óriási, éhes szájak fog­soraira kellene kaucsuksapkát huzni, hogy be ne álljon a gennyesedés. Ez a cauchemar, amiben mind révede­zünk, amit összeszoritott fogakkal türünk, persze, hogy ez beteg állapot. Európa összes kaszárnyáiban csikorognak éjszaka a katonák fogai, legalább nyolcvan százalékban, körben a kontinensen. Valamit elhoztak az emberek a háború­ból, egy emléket, amitől még ma is csikorog éjszaka a foguk. S a szájak megteltek utálattal és gennyel. Márai Sándor. Iziafásirt kéthavi fosházra Hálták Maci Sanyit, a szlovák néppárt kizponfii titkári! Ho» vetUett a tóime&eri Mák syBtós Indákká? — „Nem izgattam, csak közismert tényeket ismertettem" Nyiíra, április 24. (Saját tudósitónktól.) Múlt év augusztus 21-én Tótmegyer község­ben népgyülést rendezett a csehszlovák nép­párt. Ugyanakkor véletlenül a községben tar­tózkodott Mach Sanyő, a szlovák néppárt köz­pont titkára, akit meghívtak, vegyen részt a gyűlésen és tartson beszédet. A népgyülésen csakhamar kiderült, hogy a szlovák néppárt emberei vannak többségben és a gyűlés elnö­kévé is a szlovák néppárt ottani vezetőtagját választották. A helyzet úgy alakult, hogy a gyűlést ugyan a lidákok hívták egybe, de a ludákok tartották meg. A vezérszónok Mach központi titkár lett, aki hosszabb beszédben kelt a katolicizmus ellen­sége, a huszitizmus ellen és szemére vetette a Iddákoknak, hogy ők is segítettek Masarykot . köztársasági elnökké választani, holott tud-' ták, hogy az elnök nem barátja a katolikusok­nak. A temperamentumos szónok azután át­tért a szlovenszkói cseh problémára, éles hangon bírálta a csehek szlovenszkói tevékenységét és a nyomasztó gazdasági helyzet egész ódiumát az 6 számlájukra irtai Népgyülési beszéde miatt az államügyész bűnvádi eljárást indított a szlovák néppárt központi titkára ellen, aki tegnap állt a nyit- rai bíróság előtt izgatás vádjával terhelve. Az inkriminált kijelentések nagy részét magáé­nak ismerte el, de hozzátette, hogy nem a fennálló rend és csehek ellen akart izgatni, hanem csupán közismert, bizonyítható, le nem ta­gadható tényeket ismertetett és vonta, le belőlük a konzekvenciát. Masarykről nem mint köztársasági elnökről, hanem mint tanárról beszélt. A bíróság tanú­ként hallgatta ki Mészáros János jegyzőt, aki úgy emlékezett, hogy a vádlott tudományos szemszögből foglalkozott a katolicizmussal és ellenségeivel. A bíróság Mach Sanyő titkárt bűnösnek mondta ki és két havi fogházbüntetésre ítélte. Az elitéit felebbezést jelentett be, az ügyész megnyugodott. T m esv i mellett elv lakodalmas tár sasai félholtra késeim az raliári vériskereszt fiorasit Az autótól tnefüadf tavak kifordították a lakodalmas szekeret — Az oreas első segélyt akart nyújtani Ungvár, április 24. (Ruszinszkói szerkesz­tőségünk távirati jelentése.) Ma reggel késszu- rásoktól eredő súlyos sebekkel szállították be az állami kórházba Pechacsek dr.4, a Masaryk Liga főorvosát. Az orvos a vöröskereszt autó­ján indult előző nap Mármarosba, hogy egy beteget meglátogasson. Dolgának elvégzése után Pechacsek dr. az autón hazafelé tartott és Tresva közelében szembetalálkozott egy szekereken jövő lakodalmas menettel. A levők megbokrosodtak az omlótól és a lakodalmas népet szekerestől befordították az árokba. Az orvos parancsára a soffőr azonnal megállí­totta a kocsit és Pechacsek dr. kiszállt, hogy a szerencsétlenül járt lakodalmasoknak orvosi se gélvt nyújtson. Még hozzá sem foghatott mun­kájához, amikor a lakodalmas menettel tartó legények rátámadtak és előszÖT szitkozódva, gyalázkodva sértegették az orvost, azután van. Fásult, szomorú és dacos arcokat látni, A francia fegyintézetek kiöntötték salakjukat, amit minden évben hajón szállítanak az Ör­dögszigetre. Mind tudják, hogy a rettegett nevű szigeten a földi pokol vár reájuk. Jó koszttal és napi félliter borral tartják bennük a lelket. Molleu fogházigazgató és titkára azt sem tud­ják, hol áll a Fejük, ami nem is csoda, mert percnyi pontossággal kell a 418 fegyencet be­öltöztetni, irataikat rendbehozni és a transz­portot útnak indítani. Délután félkettőkor megcsikordulnak a j fegyház öles, vaspántos kapui és fekete j gyarmati katonák sorfala között kígyózik : elő a fegyencek hosszú sora. A menet élén a hatóságok, a belügyi és gyar­matügyi minisztériumok képviselői és a ka­tonai őrszakasz tisztjei haladnak. Utánuk a társadalom kitaszítottjainak hosszú sora. Sö­tétbarna csikós rabruhában, simára borotvált fejjel, búbján fekete sapkával, menetelnek lassú lépésben. Üres, üveges szemekkel bá­mulnak maguk elé, nehezen, lomhán cipelik testüket az élő­halottak szigetbörtöne felé. Bágyadt tekintettel ölelik magukba a nap su- gárözönében úszó sziget szin- és vonaljátékát, hogy elvigyék utolsó emlékül oda, ahonnan élve csak nagyritkán tér vissza halandó. Aki ezt az élettől búcsúzó, visszafojtott sírástól remegő, megtört szemű transzportot látja, ugyancsak erősen rá kell gondoljon a gonosztevők bűneire, hogy a részvét és meg- szánás érzése szivéig ne érjen. A fegyencek legtöbbje fiatal, negyven éven aluli. A sorból idegtépő sikoltás tőr fel: — Ártatlan embert visznek a halálba! Áldozat vagyok, mentsenek meg! A sikoly görcsös zokogásba fül. Megszo­kott dolog az ilyesmi, ügyet sem vetnek rá. Két órakor már a hajó fedélzetén sorakozik az egész társaság és egymásután tessékelik be őket ketreceikbe. A hatóságok szigorú parancsa tiltja, hogy az ördögszigeti fegyencek bucsuzásáról fény­képeket vagy filmeket készitsenek, mégis akadtak vállalkozó kedvű filmoperatőrök, kik a környező házak padlásszobáinak ablakából vették filmre a szomorú csapat utolsó útját. | Mire a rendőrök rajtakapták őket, a filmeket már biztonságba helyezeték. Négy óra előtt pár perccel felvonták a La Martinier horgonyait és a gőzős elin­dult Algír felé. Először ott veszi fel a délafrikai francia gyarmatok deportálásra ítélt fegyenceit s csak azután folytatja útját az ördög-sziget felé, ahol a pokol szenvedései és a lassú halál várják a francia igazságszolgáltatás szavával a tár- sadalomből kitaszított gonosztevőket. kést rántottak és elzárták az autóhoz visz- szavezetö utat. Mielőtt a soffőr gazdája segítségére siethe­tett volna, a legények késdöfésekkel leteritették Pechacsek dr.-t és a soffőr felé indultak. A soffőr autón mene­kült támadói elől és a legközelebbi községből segítséget hozott. A támadóknak azonban már hült helyét találta és az országúton egyedül a súlyosan megsé­rült orvos hevert. A bosszúálló legények kése az orvos tüde­jét szúrta át. Pechacsek dr.-t kórházba szállí­tották, ahol nyomban megoperálták, de sebe­sülése annyira súlyos, hogy egyelőre kétséges, meg tudják-e menteni az életnek. A csendőrök a soffőr vallomása és az általa megadott adatok alapján bevezették a nyomo- I zást a merénylet tetteseinek kézrekeri t és ér é. Négyszáztizennyolc élőhatottat visz a La Martinieregőzös a poklok poklába... A francia deportáltak könnyes, görcsös búcsúja a hazai rögtől ™ Uj lakókat kap az Ördögsziget Pária, április 24. A festői fekvésű Saint Martin de Ré szi­getecske villog és szikrázik mint egy csodás- tüzü drágakő a tavaszi nap fényének áradatá­ban. A falu és a citadella fehéremeszelt há­zainak fala szinte világit az erős napfényben. A citadella utjain lázas sürgés-forgás zsibong. Csendőrök, fegyőrök s a helyőrség katonái, a színes gyarmatiak és franciák nyüzsögnek a keskeny utakon. A csendes sziget lakóit egy fogolylranszport indulása tartja forron­gásban. Nógyszáztizennyolc fegyenc, a francia börtönök deportálásra ítélt rabjai, vár­ják azt a szomorú percet, amikor a nap­sugaras, kis sziget kikötőjéből elindul velük a hajó az élőhalottak retegett teme­tője, az „ördögszigct“ felé. Nincs úri életük a francia fegyenceknek az itthoni _ börtönökben sem, hiszen a francia börtönökről köztudomású, hogy Európa lcg~ irgalmatlanabb fenyitő intézetei, de mi a bör­töncella és börtöneiét minden szenvedése ah­hoz képest, ami a fesrvencekre az ördögszige­ten vár. A komor csendben ke­lődnek arra a pillanatra, amikor utolsó bú­csút mondanak a honi földnek. Némely fegyenc családja és egypár vál­lalkozó szellemű turista alkotják a drá­mai színjáték utolsó felvonásának közön­ségét. A kikötőben füstölgő kéményekkel, indulásra készen vár a La Martiniere tebergŐzös, egy 5500 tonnás, 114 méter hosszú kereskedelmi hajó, amely áruforgalmat bonyolított le Fran­ciaország és a gyarmatok között, amíg ki nem szemelték a fogolyszállitásra. Rendeltetésé­nek megfelelő átalakításnak vetették alá: A fegyencek részére 673 ketrecet helyez­tek el a hajótestben, masszív erős épít­ményeket, olyanokat, mint a vadállatok ketrecei. Négy vasketrec is van a különösen veszedel­mes utasok számára rezerválva. A gőzös olda­lán ragyog a friss festék és csillognak a dí­szek. Az utolsó órákban, mialatt a fegyelme­ket beöltöztetik, a hajóraktár háromezer ton­na fagyasztott húst és lisztet nyel gyomrába. A ‘fegyencek fekete sapkát, ruhát és egy matrózzsákot kapnak, amelyben kabát, csaj­ka, ivópohár és egypár szükséges apróság A Áramár-párt követeli miniszteri tárcáját Prága, április 24. A PTTA jelenti: A’ nemzeti demokrata párt törvényhozóinak két nemzetgyűlési klubja a párt központi végre* hajtóbizottsága elnökségének részvételével együttes ülést tart. Ezen az ülésen fogják meg­szabni többek között a koalíció nyolcas bizoti< ságába delegált párttag részére a párt in­strukcióit s lerögzítik a párt álláspontját sí képviselőtestületi választások időpontjának kérdésében. Azonkívül állást foglalnak a párt­nak a kormányban való részvétele kérdésé­ben, mely ugyancsak aktuálissá vélt. A Csehszlovák V8r5s Kereszt ffilhivása a ffiidrenáéssujtotta bolgár lakosság segélyezésére Prága, április 24. A Csehszlovák Vörös Kereszt a következő felhívás közzétételére kérte fel lapunkat: Bulgáriát súlyos földrengés sújtotta. Az emberek ezrei födél nélkül maradtak és a legelemibb életfentartási eszközökben szűköl­ködnek. Azzal a kéréssel fordulunk a nyilvá­nossághoz, hogy nyújtson segítséget a nehéz órákat élő bolgár testvérnemzetnek s a nyil­vános helyeken és hivatalokban gyűjtéseket indítson s azok eredményét juttassa el a Csehszlovák Vörös Kereszt pénzügyi osztályá­hoz (Praha VI., Neklanova 34) a „bolgár test­vérek alaoja” javára, A magánosokat, a pénz­intézeteket és más vállalatokat szintén kér­jük, hogy támogatásukat ugyanerre a cimre küldjék. A Csehszlovák Vörös Kereszt erre a célra a rendelkezésére álló anyagi eszközök­ből 20.000 koronát adományozott és a főszál­lás beleegyezésével tárgyalásokba lépett a bolgár kormány képviselőivel az irányban, hogy milyen formában nyújthatna legjobban és leggvorsabban segélyt a károsultaknak. Á Csehszlovák Vörös Kereszt nevében: Masaryk Alice dr. elnök, Syllaba László dr. egyetemi tanár, alelnök. — Egy ttlasa műemlék katasztrófája. RómálbóS távftratozZáfe: Tegnap Pessériáten a 9t. AngeVv templom tetfeete beomlott. Ez a templom nagyon jelentős möemü'élk, OktáviánuB oszlopcsarnokába van beépi'ttve s Róma történetében nevezetes sze­repet játszott, amennyiben Cola d-i Riienzo össze­esküvőivel innen vonult a Gapitomunha, hogy n köztársaságot kikiáltsa. A középkorban a zsidók­nak is ebben a templomban kellett évenkint egy alkalommal üflatoBfihas prédüfeácfiöt végigttoaiüg#- naofc) "■ ......­7

Next

/
Thumbnails
Contents