Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)
1928-04-14 / 87. (1714.) szám
6 £5^^ ' 1928 április 14, szombat. Legújabb közgazdasági hitek A néniéi kartellek hivatalos ellenérzés alá kerülnek. MáT tavaly felmerült Németországban az a terv, hogy a német nagykartel- leljet és trösztöket egységes ellenőrzés alá helyezzék. Németország most kiépíti ezen ellenőrzést és pedig oly mádon, hogy a birodalmi gazdasági tanács kebelében kőzjponti kartel lel lenőrző hivatalt létesít Az egyes osztályok a 'kartellek és trösztök kereskedelmi, pénzügyi, termelési és adőviszonyaát tartják szem előtt, azonkívül külön osztály fogja állandóan ellenőrizni a kartellek és trösztök viszonyait a külföldi kartellekhez és trösztökhöz. Csehszlovák viszonylatban az ellenőrzést úgy fogják gyakorolni, hogy a gyakorlat pasztán automatikus teljesítmény legyen részletes vizsgálódás és publikálási kötelezettség nélkül. (PTTA). A csokoládéi pár koncentrációja. Nemrégiben híre járt, hogy a csehszlovák és a német csokoládéipar a Schicht Györov és Fiai aussigi cég vezetése mellett koncentrációra törekszik. Ezeket a híreket azután megcáfolták, de most kiderült, hogy nem voltak alaptalanok. Ugyan nem ebben a formában jön létre a koncentráció, mert egyelőre a Söhicht- fcombináció elesik és Németországban két csokoládé-konszern alakult, amely tárgyalásokba bocsátkozott a svájci Tobler-gyárral. Csehszlovák oldalról nem hangzott el kifogás a csokoládéipar ezen koncentrációja ellen, mert termelési és áregyezményről van szó és csak egységes pénzügyi vezetés alatt létesítendő koncentráció ellen tiltakozna. (PTTA). A malomipar fizetési föltételednek egységesítése. A malomiparosok egyes szervezetei tárgyalásokat indítottak meg egymás között, hogy a rendelőknek szállított áruk fizetési föltételeit egységesítsék. Amennyiben az egyezmény létrejön, akciót indítanak hasonló konvenció kötése céljából a magyar, román és jugoszláv malomiparokkal. (PTTA). Április 15-én nyitják meg a frankfurti miiitavásárt. A frankfurti mántavásárt április 15-én nyitják meg. A vásár 10 napig fog tartani. (DND.) Ruszinszkó vülanyosdtása. Jelentettük, hogy az állam részvételével Ruszinszkóban Yillanyositási Részvénytársaság alakult. Ez a társaság már át is vette a ruszinszkói vil- ianyerőmüvek legnagyobb részét, igy a munkácsi központot 1,200.000 korona, a beregszászit 600.000 és a nagy sző) lősit 600.000 korona értékben, amelyek eddig magánvállalatok bérletében voltak. Az nj vállalat összesen 20 millió korona alaptőkével fog bírni, amely összegből 60 százalék, azaz 12 millió korona az állam és az autonóm testületek pénztárából ered, míg a maradék 40 százalék, 8 millió 'korona magánpénz. (DND). Fond á/tezernvoffií teaktlotogyáirtásáit. A áetoodlffi Ford-anüvelk összes képviselőikhez intézett karle- veiülkjbien bejelentek, hogy niégy hóniaptm beszüntetek a traktorok gyártását, miitvel az üzemet átszervezik ujaíbbtipusu traktorok gyártására. Ez az itoitézkedés maga után fogja vonmii' ebben az idényben, hogy trakltorokibam nagy hiány fog mutatkozni, miután a világ faraiktorszükségletének legnagyobb részét Ford látja el. (DM).) Az osztrák cukortermelés növckexléste. Az osztrák cukortermelés az 1927—28-as kampányban jelentős emeükiedlést múltat M, amely az előző kampányt 38%-kát szárnyalja túl. Az 1927-liM cu- korrépatérmés íb növekedést tüntet Jel az előző évivel1 szemben, amennyiben az 1926-filkii 797.000 métermáasával szemiben. 1 millió métieronázsátt tesz m. (DND.) A nonaedköte vasipair tárgyalásai. Az eflmult napokban rendes értekezletét taútoWta a nemzetközi vasipar Párisbam. A tanácskozásokon a sod- ronyikartel, a nyugati nyersvasiegyesüfllés és a cfiniokterteM vetít részt. Az értekezlet efllbaJfiározíta', hogy az eddig érvényben volt árakat továbbra is flen/iairtja. (DND.) A ezeszadótejavétaytetrrreaeit & gazdasági tatnálcsben. Csütörtökön és pénlfaeken folytatták (Prágában, a gazdasági tanács albizottságában a szeoaadóitör- vénvtervezetről folyó megfbteszőléseke't. Brdlik dr. előadó javasolta a fogyasztási szeszadónak 23 ko- ronárőfl 21 koronára vaülő leszálliiitásáií, valaimlitnlt itDjdmtványo2Jta azt is, hogy — amennyiben a saesz- keneskjedielmet szabaddá teszik — az eddigi kontingensek és bonifi(kádiök helyébe a mezőgazda- sági szeszgyáraik különböző termeOJéöi költségeinek IbilegyenilHltléeéTe, amelyek az ipari azeszfőzdéörnél jóval alacsonyabbak, külön termelési. (ilUliet)étket vessenek ki az ipari szeszfőzdékre éB pedig hekíto- Ifflieirfokonikint 2.50 KA A vilta folyamán az Ipául szeszgyárak fcépVfeelŐQie a tervezet elleti foglalt állást s kijelentette, hogy amennyiben elfogadásra kerül a tervezet, ez az ipari szeszgyárak tdljieo leromlásált fogja előidézni. (MP.) Bonyujtoteálk Kainaldáiban raJfaifiltáljfusaiai a ka- náda—escfl^ZltotráJkiial kcrteWci^dolmi szerződiésit. Ot- taívábói] jelentek: A kanadai1 pariamenltben ma na- tetfilkáOlás üélljláibőíl ben yüjtott'áfk a Csehszlovákiával és f5panjyoXarszággal köttlötft kereskedelmi szerző- diésekiet. A szerződések a legmesszebbmenő kedvezmények. elve alapján jöttek létre. Mi lett a híres garamvölgyi iparra! Romokban áll a bikási vasgyár — Mindenütt óriási üzemredukciő és munka- nélküliség — Nagy a szegénység a hegyi falvakban — Tönkrementek a hires zólyomlipcsei bútorasztalosok is — All a badinyi bánya drótkötélpályája is —Elhalasztják az olasz képviselők budapesti látogatását. Rómából jelentik: Az olasz parlament tagjainak Budapestre tervezett közeli látogatása a milánói bombamerényletre való tekintettel, előreláthatóan halasztást szenved.. Besztercebánya, április közepe. (Délszlovenszkói szerkesztőségünktől.) A középső Garamvölgy természeti szépségekkel gazdagon megáldott vidéke hajdan egyike volt az ország legboldogabb részeinek. A garamxnenti kis falvak és az erdős hegyek kis tanyáiban lakó szlovákok békésen és megelégedetten éltek a csodaszép vidéken, pedig a büszke hegyek és a szemnek kedves völgyszorulatok materiális javakban nem nagyon bővelkedtek: kevés a művelhető fold, nein tartja el a garamvölgyi népet és nagy szegénység ütött volna tanyát a vidéken, ha a magyaT ipar segítő kezével fel nem karolják őket. De igy aztán nem volt okuk panaszkodni: az erdőle és a Garam, a nyár és az alföldi aratások s a folyó két partján sürü egymásutánban zakatoló gyárak megadták a munka a biztos kenyér minden lehetőségét. A Garam itt már tutaj ózható. A lakosság cgyrészc tutajozással foglalkozott Télen ledöntötték a magas fenyőszálakat, a csusz- tatokon leeresztették a völgybe s mikor a jégpáncél megoldódott a vizen, már a part mentén élénk kopácsolás verte fel a völgyet: összetákolták a karcsú tutajokat, amiken egész Budapestig leúsztak. A lakosság nagy részének pedig a hagyományos nyári munka adta meg egész évre a kenyeret. Nyár elején nyújtott, borongó szláv nótáikat dalolva vaggónszám mentek le a síkságra, ahol nem ismerik a hegyek pompáit, de ahol gazdag és bőséges aratást ad a magyar alföld: arattak, dolgoztak, verejtékes, gyors munkával, de mikor ősszel hazatértek, zsákszámra hozták a búzát, a rozsot, a szalonnát, a zsírt, a kenyeret. Elég volt jövő tavaszig. De még mindig sok volt a „hronyec" és kevés a kenyér. A szegény népet maga az állam támogatta: gyártelepeket csinált olyan vidéken, ahol se nyersanyag, se fűtőanyag nem volt található és igazán nem a gazdasági szükség parancsa állította föl a gyárakat, hanem tisztán csak a kenyéradó szándék segítsége. Zólyombrézón például, hogy csak ezt a hatalmas gyártelepet említsük, a magyar állam óriási vasgyárat rendezett be, mely hat-hétezer embernek adott kenyeret. Pedig a szép gararamenti hegyekben nincs vas és a szenet is messze vidékről kellett ideszállitani. Tényleg bátran mondhatni, hogy itt neon a munkás ment a gyárba, de a gyár jött a munkások közé, hogy kenyeret adjan a szegényeknek. Szegénység és pusztulás mindenfelé Menjünk végig a középső Garammentón és nézzük meg, mit hoztak az uj, megváltozott idők a „hronyec“-népnek? A karcsú tutajok már husvét előtt megindultak a duzzadó, hőleves folyón. A szépszál legények szoborként állnak a korra ánydorongnál, néha-néha nékifeszülnek és a sodrásban tartják az itt még meglehetős sebesen suhanó festői alkotmányokat. Egypár ráhevenyészett kereszt- karó, egypár széldeszkáből eszkabált szélfogó, mint kalyiba, előtte egy kis tűzhely, mellette az elemózsíás vászontarisznya, igy indul hosszú útjára a tutajos. Sajnos, most nem mehet le az Alföld szélére, a hatalmas városba, ahol jópénzt kapott a fenyőjéért, előbb kell megállnia. Az alföldi nyári munka úgyszólván teljesen elesett. A lakosság javarésze, amelyik ebből élt, súlyosan érzi ezt: ősszel nem jöhet haza pénzzel, búzával, szalonnával megrakva a fenyőkoszoruzta házikókba. A nagy éléstár most nincs nyitva előtte. Maradtak a sovány zab- és krumpli-földek, már akinek maradt, és maradtak a gyárak. A zólyombrezói vasgyár A Gyömbér nyúlványai alatt terül el a hatalmas gyártelep, mely egy hatalmas vidék életközpontja volt. Dacára annak, hogy itt napi járóföldre nem találni vasércet és az erdőbádonyi barnakőszén bányát leszámítva, száz és száz kilométert kell menni az első nagy szénbányáért, ami pedig a gyár rentabilitásának legnagyobb veszélye, mégis egy vidéknek keilyeretadó telep virágzott a folyó partján. Hogy került ez ide, kérdezhetné az idegen ipar- szakértő, aki erre a tájra vetődne, mikor itt se bánya, se érc nincsen? A feleletre már előbb céloztunk. Tény, hogy a zólyombrézói vasgyár, mely hat-hétezer embert dolgoztatott, nem volt a rentábilis állami gyárak közül való: csak épp, hogy fentartotía magát, sőt elég gyakran csak súlyos deficittel dolgozhatott, amit az állam fizetett rá az üzemre. Mi vezette ebben a furcsa üzletben a magyar államot? Semmi máó, csupán az a tiszta szándék, hogy garammenti szegény polgárainak megélhetést és kenyeret biztosítson a gyár üzemben tartásával, hogy hat-hétezer szegény embernek otthonához közel, meg legyen az a heti keresete, amivel a hatalmas provizorátokból a hét végén, mikor a heti munka befejeztével visszamegy a hegyek közé, kenyeret és szalonnát, meg hnst vihessen föl kis családjának. így is volt. A hegyekről hétfőn hajnalban özönlött a nép a gyárba, szombatig ott éltek a völgyben, akkor hazavitték az élelmet, a pénzt, a szükségeseket. Most alig két-kétezerötszáz ember dolgozik a gyárban. Pedig a szegénység ma még nagyobb. A szükség még kényszerítőbb volna. Azt hallottam, hogy egy vezető szlovák politikus, amikor az üzemredukció okairól kérdezgették, azt felelte, hogy utóbb is azért csináltak iizemrednkciót, mert deficit mutatkozott és a prágai kormány nem akar ráfizetni a gyárra. Könnyen elhihető, hogy nem ak r ráfizetni; csak az a furcsa, ha eszünkbe jut, hogy ugyanitt ugyanennél a gyárnál, ugyanezeknek a szlovákoknak a kedvéért a magyar kormány ráfizetett s a csehszlovák kormány meg nem akar ráfizetni. A differencia, amit a két munkáslótszám összehasonlítása ad, ezrek szájából veszi ki az egyetlen kenyeret. A zólyombrézói gyárhoz tartozik a rezsőparti csőforrasztó-gyár is. A gyár kazáncsövek és vas- acél stb. alkatrészek forrasztásával foglalkozott. Itt is sok ember kapott kenyeret. Most, úgy tudjuk, ez is csak redukált üzemmel és kevesebb munkással dolgozik. A kisgarami zománcgyárról még szomorúbb informác'őkat kaptunk. Ez az állami kezelésben lévő zománcgyár különösen öntött, azonkívül pléhedények zománcozásával mintegy 600—800 munkást foglalkoztatott a régi világban. Üzemét aztán annyira redukálta, hogy most 80 emberrel dolgozik. Itt is kenyerét vesztette egy-két falu népe. A bikási vasgyár, mely a Rimamurányhoz tartozott, teljesen szünetel évek óta. 400—500 munkása a szélrózsa minden irányába szétszéledt s Bünigyi rejtély szálai szövődnek az arzénporral meghintett torta köré Zár alá vették a színésznő édesanyjának éléskamráját Briinn, április 13. Az arzénnal mérgezett osokoládétorta körül, amelyet Morfon Hilda reieihenbergi színésznő húsvéti ajándékul kapott és amelynek két emberélet esett áldozatául, egy bűnügyi rejtély kusza szálai szövőidnek. A P. M. H. tegnap beszámolt a nyomozás megállapításairól, köztük arról is, hogy a tortát a színésznő édesanyja készítette és küldte el leánya óim őre. A család valószínűnek tartotta, hogy Reichenhergben a postai kézbesítés után csempészték az ajándéktortára az arzént, melyet, mint a cukorport hintették a torta tetejét bevonó krémre. A színésznő édesanyjának első vallomása úgy szólt, hogy csokoládétortát küldött leányának. Már itt éllenmondás mutatkozott, mert az arzénnal mérgezett sütemény diós- tori a volt. A briinni rendőrség a reichenbergi rendőrséggel együtt vette kezébe a rejtélyes .mbyfgWteii merényiét szálaihak kibogoziá^ A. A mérgezett torta egy diarabját Reichen- bergből Briinn be küldték és felmutatták a színésznő édesanyjának, aki ráismert benne saját készítmény ére- Azt azonban a leghatározottabban áhította, hogy a tortát nem hintette meg cukor- porral, már pedig az arzén ilyen módon került a torta vajaskrémes díszeire. A nyomozó rendőrség legfontosabb feladata most megállapítani, felbontották-e Reidhenbergben a postacsomagot. A brünni rendőrség egyik legügyesebb delek tiv jét küldte ki Reichenberg- be, hogy a brünni nyomozás adatai alapján ott folytassa a kutatást. Egyidejűleg a brünni rendőrség lefoglalta és zár alá vette a színésznő cdcsanyjának éléskamráját és tüzetes vizsgálattal fogja megáll api tani, nem került-e véletlenül arzén az élelmiszegfljh a hajdan zakatolástól és sürgő munkától hangos, erős gyárfalak most a szó teljes értelmében romokban hevernek. Szivszoritó látvány lehet azoknak, akik éveken keresztül ezek közt a falak közt keresték meg a megélhetésüket maguk és gyermekeik számára, ha most a gazdasági háború szomorú áldozataként omló romokat és kőtörmelékeket látnak régi munkahelyük helyén. A bikási papirlemez gyár dolgozik, azt megkímélte az idő gyártestvérei sorsától. Lejjebb a völgyben ott van az erdőbádonyi kőszénbánya, ahol közepes minőségű barnakőszenet bányásztak. Megkérdezzük, mi van ezzel, dolgozik-e? A felelet, hogy igen. Dolgozik. A régi létszámmal? Nem. Régen 300—500 munkást és vagy 100 fuvarost dolgoztatott, most ha 30—40 munkásnak ad munkát. És tényleg, mig régen egész Badiny népe a szén fuvarozásából élt, s emellett még mindig szükség volt a drótkötélpálya magasban úszkáló vaskutyáinak seregére, — most még a drótkötélpálya is áll. A kutyák ott lógnak a levegőben, mint a tetemek. ügy hírlik, hogy Blasbergék vették meg, akik Zólyomban akarnak berendezkedni cellulózé gyártásra. Besztercebánya gyárai Besztercebánya tönkrement gyárairól minap emlékeztünk meg: itt csak annyit, hogy, mint láttuk, 12 gyára közül csak egy-kettő maradt üzemben s a munkanélküliek száma csak ebben az egy városban 2000-re tehető. Egyelőre ne is folytassuk tovább a szomorú szemlét. Még csak Zólyom iparát említsük meg, melyről pár héttel ezelőtt részletesebben beszámoltunk, a helyzet ott sem rózsá- sabb. A két város munkanélkülijeinek r atiszti- kája eléggé élénk színekkel festi a helyzetet. Ahogy a gyáripar pusztult, úgy, vagy tán még jobban pusztul a kevésbé tőkeerős és tartambiró kisipar és kézműipar is a Garam mentéről. Külön specialitása volt ennek a vidéknek a Zólyomlipcsei faipar Az egész falucska, Zólyomlipcse, úgyszólván kizárólag asztalosokból áll. Volt ugyan néhány késes és csizmadia, de ezek elvesztek az asztalosok tengerében. Csodálatos ezt a falut összehasonlítani egy szinmagyar vidék falujával, ahol a kovácson kívül alig van egy-két mesterember, de az egész falu földműveléssel foglalkozik és ezénakaszáláskor, vagy aratáskor olyan a falu, mintha kihalt volna, még gyerek is csak hírmondóba akadt egy-kettő otthon. Zólyomlipcse, kivéve a vásárokat, mindig olyan volt, mintha valami ünnep vagy nagy esemény történt volna. Az égés;: falu otthon volt és dolgozott. la alig lakott földműves, itt iparosok laktak. És a zólyomlipcsei asztalosok elsőrangú bútorokat csináltak. Nem egy-egy darabot, de egész teljes garnitúrákat: rendelés-rendelés után jött a legjobb bútor nagy kereskedők tói. Gazdag és virágzó iparos élet volt itt, jómód és megélhetés. Most itt is beköszöntött a mostoha élet: a szegénység és a krízis. Nincs kereset, nincs munka, nincs pénz, — nem jön megrendelés. A kis műhelyekben tanyát ütött a nyomor és az elkeseredés és rozsda lepi a szerszámokat. Még a vásárokon is alig lehet egy-egy bútordarabot eladni, nem vásárol senki. Zólyomlipcse boldog szorgalmas népe elszegényedett és lassan a teljes tönk szélére kerül.-//Gyerekkoromban nyári vakációkban sokat jártam erre. Fürdöttem a rezsőparti Garam hűvös vizében és elbámészkodtam a cifra-tarka „hron- ká“-k és bőröves „hronyec“-ok után. Szerettem ezt a csendes, egyszerű, igénytelen jónövésü népet, ahol annyi szép leány termett és a legények se bicskázták úgy agyon egymást, mint a gyet- vaiak. Esténként a Garam mentén az úsztató hidaknál kilométerekig elkanyargott egy-egy bús románcuk méla melódiája. A gyár tartotta őket. Most fáj a szivem, ha arra gondolok, hogy a pesztonkám és lcavicshajigáló kis pajtásaim, akik bizonyára szintén felnőtt emberek lettek, most munkanélküliek, elkeseredettek és tán családjuk is van, amelyiknek nem tudnak kenyeret adni.. , Győry Dezső. — Zita rövidesen elhagyja a szanatóriumot. San Sebastianból jelentik: Zita királynő állapota már annyira javult, hogy orvosainak véleménye alapján rövidesen elhagyhatja a swuiatóíiumoi és yisszatérüet L^ueitóba.
