Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-13 / 86. (1713.) szám

1928 február 18, péntek. A félhivatalos lap Irredentizmussal vádol­ja Snaczkyékat Prága, április 12. A félhivatalos Cs-eeko- slovenská Republika vezércikkben foglalko­zik a szlovák néppárt ellenzékének meghiú­sult zsolnai gyűlésével és az autonomieta ellenzék állítólagos céljaival. — Ez a csoport, melyet az Autonómia dmü lap oly lelkesen támogatott — írja a C. R. — átlátszó célt követett. Mihelyt a szlovák néppárt belépett a kormánytöbb­ségbe és a kormányba és az ellenzéki takti­ka helyett programja megvalósítása érdeké­ben a pozitív együttműködés taktikáját vá­lasztotta, az újdonsült „autonomisták“, kiesé korán, azt hitték, hogy elérkezett a kedvező pillanat s megkísérelhetik a szlovák nép­párt széles népi rétegeinek elszakitását, hogy átvezessék őket egv olyan táborfba, mely az autonómia jelszava alatt egéssan máét késűtotí elő, mint Szlovonszká antonóiniájál Bizonyára nem véletlen, hogy e® az raj auto­nomista akció összeesik a rothermerizmus­sal s ugyancsak nem lesz véletlen, hogy valóságos ujjongáesal fogadta, a magyar saj­tó, mely most azt mutatja, mintha nem tud­ná, miről van tulajdonképpen sző s az ak­cióban a szlovák nép elfordulását látta Hlin- kának és Hlinka pártjának pozitív politiká­jától. Az uj autónomista csoport kialakulat­lan programja körülbelül ilyen volt: szétrobbantani a Hlinka-pártot, mely bár őszintén autonomieta, de azért ugyanakkor őszintén a csehszlovák köztár­saság alapján áll, még ha programjához hí­ven az államot Republika Cesko-Slovenská- nak is nevezi, Hlinka pártjának szétrobban- iása után pedig továbbmenni akár a ma­gyar királyság keretein belüli Szlovák-or­szág autonómiájáig is, már amennyiben Bu­dapest hajlandó volna ily mi „autonómiára". — Szlovenszkó fiatal tartomány —- írja ar rém Látó® és tréfás intermezaő után később a félhivatalos —, itt a pártoknak még nincsenek bevált é§ hossza évek gyakorlata által stabilizált - tradícióik. Ha a kommunista pért ezen a földön oly nagyszámú választót nyerhetett meg, mért volna teljesen kizárva a lehetősége annak, hogy egy bizonyos párt vagy csoport, mely ugyancsak félrevezető jelszókkal és hangza­tos szavakkal dolgozik, egy, két vagy három év alatt, ha nem is diadalmas, de legalább is meglehetős sikert ne érjen el. Még az évek egész sora el fog telni, amig a politikai munkára alig tiz éve fölszabadított nép nem lesz többé a legkülönbözőbb kalandorkodés Sxenf-Kvány megbetegedett és fiirdobe megy A magyar nemzeti párt elnökségéhez intézendők a pártvezérnek szóló hivatalos Beveiek Délszlovenszkői szerkesztőségünktől. Szent-Iivány József, a magyar nemzeti párt vezére, a rossz tavaszi időjárás követ­keztében meghűlt és pár nap óta betegen fekszik. Orvosai a pártvezért eltiltották min­denféle szellemi munkától és tevékenység­től s üdülés céljából fürdőbe küldték. Szent- Ivány József e napokban utazik fürdőre, ahol előreláthatólag több hetet fog tölteni egészségi állapota teljes rendbehozataláig. A pártvezér betegségével kapcsolatban a magyar nemzeti párt ezúton fordul a nyil­vánossághoz azzal a kérelemmel, hogy a pártvezér kímélése szempontjából mind­azok, akik valamilyen hivatalos ügyben le­véllel vagy kérelemmel fordulnak a pártve­zérhez, minden ilyen természetű levelet ne az ő címére, hanem a pártelnökség elmére (A magyar nemzeti párt elnöki hivatala, Rima-szombat, Tompa-tér 1. szám alá) küd- jék, ahol azok haladéktalanul elintézést nyernek. ügy a párt, mint az egész magyarság soraiban nagy sajnálattal vették a gyengél­kedés hírét és Szent-Iványnak tisztelői és barátai számos táviratban kívántak mielőb­bi teljes gyógyulást. Modusvivendl a kormánykoalíció és a szocialisták között! Prága, április 12. Tegnap megkezdődött a parlamenti bizottságok munkája. A leg­nagyobb érdeklődésre a szociális biztosítás módosításéi tárgyaló szociálpolitikai al­bizottság munkája számíthat Az albizottságban ugyanis a szocialista ellenzék is megfe­lelőképpen képviselve van. A félhivatalos Prager Presse vezető helyen bejelenti, hogy a kormánykoalíció nem zárkózik el az ellenzékkel való esetleges modug vivendi megkö­tésétől s hajlandó a parlamenti kisebbség képviselőivel ezirányban tárgyalni. A fél- hivatalos lap hivatkozik Viskovsky húsvéti nyilatkozatára, melyből azt olvassa ki, hogy a* agrárpárt kész a kompi omisszumra. A Prager Presse a munkáspártok álláspontjáról a következőket írja: — Az ellenzéki pártok, melyek az ellenzékiséget nem öncélnak, hanem csak esz­köznek és útnak tekintik, bizonyára nem lesznek olyan intranzigensek, hogy a közele­dést hasonlóval ne viszonozzák. A kisebbség sem ragaszkedhatik teljesen álláspontjá­hoz, ha egy olyan kompromisszum létrehozásáról van szó, melynek lényege éppen ab­ban van, hogy a benne szereplő valamennyi érdekelt fél bizonyos mértékű lemondási készséget tanúsítson. A Národrai Politika egy kormánypárti vezető politikustól kapott információja alap­ján azt erősítheti, hogy a koalíció pártjai között semmi nézeteltérés nem volt a szociális biztosítás módosítását illetőleg s érintetlenül fönnáll a kormánykoalíció bármilyen ki­egészítése, illetve megváltoztatása kérdésében elfoglalt régi álláspontjuk is. termékeny talaja. Hogy még m-ost is ilyen termékeny talaj, ez nem a nép rovására írandó, hanem aaok rovására, akik szándé­kosan megrántják és most le szeretnék arat­ni vetésük gyümölcséi — Az Autonómiát lelkesen terjesztették a magyar irredentisták is. A lapot hatalmas példányszámban olyan -személyek adták ki, akiknek a saját -élettér, tartásukra alig vol­tak anyagi eszközeik. De kinek a pénzén? A kérdés valóban jogosult. Az „autonomis- ták“ elleni első nyert csata azonban nem elegendő. A föladat sokkal mélyebben fekvő. London lordtnalorja vendégül látta Sipficz polgármestert London, áprftfe 18. London tosdnnfaja tegnap SLpőcs poágsftmaortetet tendétatáteotn fogadba. A l«nd- mnjor megtmntaftta Budapest poigjáínxwtfltriémiaTi a l<wűmajfl«rWfe fed s®ákhá®áim«k tártránvoeságaát majd melefe hangom dedikált fényképet arixitt át Stpőea Jenőnek. A l«ndimajoT beszélgétés köab-en mlqgum- liietóe, hogy Koeeuihwt loaüdcwi tartó-rkotdaiM, idie- jén Londoni dM*po4gáinárrá rátaertoffitáik, irtajd kije­lentette, hogy rövidesem etMto^rab Bvrtapfístrle. A látogWtás végfém Söpör z brirtot a nevét a* aorwny- kÖTyrlbe. amelybe oatak & kütömősen nagyrmbcfeotitt vemdégieJv ncrc-eli kerübwflí be. Otven százalékos drágaság! pótlékot kapnak a régi nyugdíjasok? Prága, április 12. A régi nyugdíjasok ügye, mint ismeretes, még mindig elinté­zésre vár a szenátusban. Parlamenti tudósí­tónk értesülése szerint ideiglenesen úgy akarnak a nyomorgó régi nyugdíjasokon se­gíteni, hogy 50 százalékos drágasági pótlé­kot fizettetnek ki nekik, amit a végleges nyugdijrendezés életbeléptetésekor termé­szetesen levonnának. A koalíció nyolcas bizottsága Ismét megkezdi munkáját Prága, április 12. A koalíció nyolcas bi­zottsága kedden ül ismét össze Bradács agrárius képviselő elnökletével, aki már felépült betegségéből. A nyolcas bizottság a szociális biztosítás reformjához benyújtott ellenzéki módosításokkal fog foglalkozni. Azonkívül valószínűleg az országos bizott­sági választások ügye is szóba kerül. A cseh kormánypártok a választásokat csak az ok­tóberi jubileumi ünnepségek után akarják megejteni, mert attól tartanak, hogy a vá­lasztási agitáció a cseh pártok közötti ellen­ségeskedést még jobban kiélezné. Az orszá­gos elnökök kinevezése azonban jóval a vá­lasztások előtt fog megtörténni. Az elnökök' személyét illetően elkeseredett kulissza- mögötti harc folyik a koalícióban, mivel minden egyes kormánypártnak más-más a jelöltje. Szíriában végrehajtották az első választásokat Damaszkusz, április 12. Tegnap tartot­ták meg az alkotmányod szír nemzetgyűlés választásait. A választások nyugodtan men­tek vég-be, a mérsékeltek győzelmével-vég­ződtek és az extrém nacionalisták súlyos vereséget szenvedtek. Sekhig Eddin minisz­terelnök kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy a francia-szir feszültség megszűnt. Szí­ria népessége elismeri a francia mandátu­mot és kész a Franciaországgal való együtt­működésre. Szíria valószínűleg a. köztársa­sági államformát választja. Az extremisták ax előfordult szabálytalanságok miatt -c lasztáeok megsemmisítését követelik. Szmtrnát újabb FStdrengés fenyegeti Kcemtoatön&poly, április 12. Stmyrria könnyö­kének lakosságait -tegm-p délután és az el-mul-t éj­szaka újabb földlökések boZiták rémületbe. 'A ren­gés ismét Tor halton jelentkezett a legerősebben, amelyet az első katasztrofális földrengés félig el­pusztított. A veszélyiezitetett -vidékein tegn'ap d'él <5to újból öt ven ház dőlt össze. Emberélet-ben nem történt veseJteség, meri: a lakosság az első rengés óta a -szabadban tanyázik. ALÁZATOS ÉLET KIS REGÉNY i Irta: SZITNYAI ZOLTÁN ; (13) — Istenem, Istenem, — sóhajtott fel az öregasszony. — Jaj már megint milyen szóra­kozott vagyok. No csak, kóstold meg. Ugy-e sós? Mindent, mindent összecserélek. Azt hit­tem, hogy cukor. Déltájban magához eszmélt a beteg. — Mama, üljön ide az ágyam szélére. Csend volt. — Hát sok a baj. — Csönd percekig. — Tudom, nem sokáig. Aztán örök béke. — Gyulinkó, édes fiam, ne hidd, fel fogsz gyógyulni... — De a fojtogató sírástól már alig tudott beszélni. — Édes jó mamám, ugy-e nem voltam rossz fiad? — Drága, egyetlen jó fiam. Sírtak. Riza az előszobában haílgatózott. Neki is megindultak a könnyei. Előbb csak könnyek, aztán felcsukloít hangosan a sirás. Befutott a konyhába, odaborult a gyalult asztalra és úgy zokogott. Egészen egyedül volt. Csak ő maga. És most érezte, mennyire csak ő maga. Ebédután csak ketten maradtak a ház­ban. A beteg és az édesanyja. — Mama, ha jön valaki látogató, be ne bocsássa Gyulához. Senkit. Tandlich azt mondta, a legkisebb izgalom is megárthat. De alig ment el Riza, csöngettek. Falus- syné volt. — Bizony már utolsó óráit éli. Most kissé megint eszméletén van. Szegény, szegény i Gyula. Jaj, édes jó nagyságos asszony, mi ma­rad nekem az életből. Olyan jó volt mindig. Soha, soha csak egy kcsfirii .szavát scJaK lottföSh wP* m — Talán a jó Isten segít még . Az öregasszony csendes sírással rázta a fejét —- Már nem, már nem. A jó Isten őt ma­gához akarja. Az én egyetlen jó fiamat. De l azért tessék bemenni hozzá, ha a nagyságos asszony nem fél az ilyen nagy betegtől. Mást nem is engednék be, de a nagyságos asszony­nak örülni fog. Tudom. Nem is volt eszméle­tén és a nagyságos asszonyt olyan sokat em­legette. Az ajtó halkan kinyílt és beléptek a be­teghez. Nyitott szemekkel, szomorúan nézett maga elé. Szilváné csontos, öreg kezével meg- simogata a homlokát. — Gyulinkó, itt van Falussyné nagysá­gos asszony, örülsz? — A beteg szemek fel­csillantak. — örülök, nagyon örülök. Az öregasszony csendben kicsoszogott. Errvedül maradtak. Falussyné odaült a beteg­hez, az ágya szélére és .csak nézte őt, csillogó, hálás szemekkel. És mintha nagyon gyöngén bólogatott volna a fejével. Helyeslőén, elé­gedetten. Hát mégis beteljesült. Falussynénak megdobbant a szive. Feléje hajolt a betegnek és úgy kérdezte, lágy han­gú szóval: — Mi teljesült be, tanár ur? Szilva csodálkozva nézett rá. ~ Hát nem tudja? Az álom. — Pár pil­lanatig lehunyva tartotta a szemét és ajka körül boldog visszaemlékezés mosolya tün­dökölt. — Amikor először volt itt. Éjjel. így, mint most, az ágyam szélén. Megsimogatta a homlokomat. Éreztem hajának érintését. Min­den olyan nagy, boldog melegség volt ben­nem. Aztán hirtelen eltűnt. Azóta minden hi­deg lett. Azóta vártam, egyre vártam. Féttem, hor^r elmegyek és nem jön el mégegyszer hozzám. De most itt van. Ugy-e? És nem is álom. Ez valóság. Ugy-e? homlokát és ujjainak vége beleért gyér fürtjeibe. — Igen, ez valóság. Szilva megmozdította fáradt, vékony ke­zét és lassan, alázatosan az ajka felé húzta Falussyné simogató kezét. Égő szemével kö- nvörögve nézett reá. — Megengedi? Szabad? És amikor Falussyné könnyektől ragyogó arca igent intett, forró ajka hosszú, lázas csó­kot lehelt a kezére. — Köszönöm, köszönöm. Falussyné újból megsimogatta, aztán mindkét kezével átölelte a beteg homlokát. És igy nézte sokáig. Mintha a testvére volna ez a beteg, a testvére, akinek tálén senkije sincsen. Lassan fölóje hajolt és hosszú csók­kal koszoruzta meg a homlokát. Kniyilt az ajtó. Az Öreg Szilváné jött be. A szobában nagy csend volt. Szilva lehunyt szemekkel feküdt, száradt arcán mosolyok játszadoztak. Nézte őket együtt. Az asszony könnyes arcát, a fia békés mosolyát. A leikéből egy mély sóhaj röppent el és ráncos arcán végig­csorogtak a könnyek. Az előszobában, amikor Falussyné már elmenőben volt, szeretett volna valamit mon­dani, hogv ő tudja, hogy a nagyságos asszony jót tett a fiával, de nem voltak szavai. Ehelyett alázatosan meghajolt és megcsókolta a fiatal asszony kezét. Ezalatt oedig odabent Szilva tanár ur az örök világosság felé lépegetve, azt mondogat­ta magában: — Lám, lám, jő az Isten és senki sem halhat meg anélkül, hogy életében legalább egyszer boldog, nagyon boldog ne lett volna. Nemsokára Riza is hazajött. Suttogva kérdezte az előszobában: — Hogy van? — Most kicsit elaludt. — Volt itt. valaki? — Nem Riza, senki, igazán senki, ~ lm iiim nüt iwi IMlMi ititim kinyitotta az ajtót és belépett a betegszobá­ba. Pár pillanat múlva kijött, az ajka halott- fehér volt és remegett. — Mama, drága mama, én úgy félek, nem merek bentmaradni. Gyula nem vála­szol, csak félig behunyt szemmel néz maga elé, néz és úgy mosolyog, mintha nagyon bol­dog volna. Az utolsó dallam Nagyon szép volt Szilva tanár ur teme­tése. Három asszony állt a sírjánál. Az egyik meggörnyedt, öreg testtel, alázatosan a sir felé hajolva, mely nemsokára neki is otthona lesz. Kisirt szeméből lassan szivárogtak a könnyek és mintha azt mondták volna: Édes jó, rossz, rossz fiú, elvetted az anyád jogát, hogy te sirasd meg őt az elmúlásban azért: az edes kínért, mellyel szült és azért a féle­lemmel meggyötört gyönyörért, mellyel fel­nevelt. És a másik asszony hangosan zokog­va átkarolta az érckooprsót és mintha azl: mondták volna a könnyei: Édes jó, rossz, rossz fiú, mégis az enyém vagy, mert én fo­gok a legjobban megbünhődni, örökre bűn­hődni, hogy nem nekem születtél, de nekem lettél és magamra hagytál titokzatosan, ide­genül. És a harmadik asszony, hátul a tömeg közt, hófehér arccal, legyőzött könnyekkel, élő szoborként maga elé meredt és mintha megölt könnyei azt sírták volna: Édes jó, rossz, rossz fiú, mért tetted, hogy most sirat­lak, mint drága halottamat és mégsem adha­tok a te emlékednek egyebet, hiába vádolnál érte, csak baráti kezem simogatását. és sze­retetem testvéri csókját adhatom. Nagyon szép volt Szilva tanár ur temet é- se. És ennek szépségéből ugyebár nem vont el semmit sem az, hogy az ö Összetöri életű í nem temetett maga alá senkii, hogy ugv huh lőtt. a sírba, ahogyan porszem a tengerbe, n víz meg se loccsant, gyűrűk se támadtak nyo! mán, ahogy elmerült. 2

Next

/
Thumbnails
Contents