Prágai Magyar Hirlap, 1928. április (7. évfolyam, 78-100 / 1705-1727. szám)

1928-04-12 / 85. (1712.) szám

<PRMIAiyV\A.CitoR-HIRIiAK

1928 Április 12, esBUMBfc.

Dürer Albert Velencében

Ma: PÉTERFJ JENŐ

A fiatal Dürer Albert az 1505-dk esztendő elején Velencébe ment. A lagúnák városának német polgársága divta meg a már ismert festőt, hogy a Bartholomeus templom oltárképét fesse meg. Dürert az olasz festők nem valami meleg szeretettel fogadták. Kenyér- irigység és elfogultság is szerepet játszhatott mert nagyon ostoba dolgokat terjesztettek a németekről. Elhíresztelték, hogy Dürer is olyan esetlen, akár egy medve, hogy Nürnbergijén örökős jég és hé van és a kunyhójában, ahol lakik, előbb utat kell vágnia a jégen keresztül, hogy odnjába juthasson- Elnevezték dacsonak (keménynek), akinek nincsenek színei. Az ilyen bolond beszédek nem ártottak volna neki, de az alattomos olasz festők éjszaka behatoltak a templomba és többször tönkretették, összekarcolták és megrongálták a készülő oltárképet.

Ilyen hossznál!ások olasz mesterekkel szemben sem voltak rendkívüliek. Pordj^g nőne mindig kivont kardét tett maga mejfe, amikor festett, mert ellenségei az élezi re törtek, Dürer azt írja egyik levelében, hogy talán sehol a földkerekségén nem élnek ilyen gazfickók.

A sok kellemetlenségért Dürert Velence egyszerűsége és színes élete kárpótolta. Sokat tanult Olaszországban és festő modofá egészen átformálódott. Buzgón gyakorolta az olasz nyelvet, veneziai ruhában parádézott és még táncmesterhez is eljárt.

Nemsokára elhatározta, hogy nem külsőségekkel, hanem művészetével fog maga iránt tiszteletet ébreszteni.

Képei, rézkarcai, rajzai és fametszetei fel is tűntek, de most csöbörből vederbe jutott. Eddig kenyéririgységből gyűlölték és üldözték a velencei festők, később, mert látták, hogy többet tud, mint ők.

Dürer szorgalmasan festegetett az oltárképen és bár magával szemben is szigorú kritikát alkalmazott és nem volt. elbizakodott meg volt elégedve müvével. Szerette volna, az általa nagyrabecsült velencei mesterek véleményét é« uíhaigazatásait hallani.

A legkiváróbb művész volt akkor az öreg Oiovanni Belliéi, Tízián mestere. Dürer egy napon felkereste Beílinit, de a mester nem volf otthon. A műterem ajtaja nyitva volt és Dürer sokáig hiába várakozott. Bellini akkor éppen Loredán dogé arcképén dolgozott, de ez a hirea képe még csak éppen, fel volt vázolva a vászonra.

Dürer, hogy a várakozás unalmát enyhítse, vette a® ecsetet és Loredán homlokára egy legyet festeti Megijedt a vakmerőségtől és örült, hogy nem találkozott senkivel, amikor Bellini műtermet sietve elhagyta.

Belliid visszatéri Többször el akarta kergetni a legyet az arcképről és akkcrr vette észre, nagy csodálkozással, hogy a légy bizony ott maradt, mert festve van. Később Tizián is megérkezett és Bellini nagyon mulatott rajta, hogy a nagy festőt is felbosszantotta a festett legyecske.

Tizián kijelentette, hogy nem hiszi, hogy velencei festő képes lenne arra, hogy ilyen csalódásig élethű legyet fessen. Ezt a tréfát mondotta, az a fiatal német festő engedhette csak meg magának, aki Tagger házában lakik és akiről még az irigyei is sok jót beszélnek.

Bellini kviáncsi lett és a két nagy olas2 művész azonnal felkerekedett és a mit sem sejtő Dürert meglátogatták. Dürer úgy elmerült a munkájában, hogy észre sem vette, amikor Bellini és Tizián a szobájába léptek. Nagy volt a zavara és az öröme, különösen, hogy ez a két csodálatos mester rendkívül dicsérte. Az öreg Bellini hizelgően elismerte, hogy a fiatal némettől egyetmást tanulhatna. Különösen a hajzat finomságát bámulták. Dürer Albert megmutatta nagyszerű vendégeinek, hogy a legvastagabb ecsettel is tud finom, selymes hajszálakat festeni.

Utoljára annyira összebarátkoztak, hogy Dürer csaknem naponta eggyütt étkezett Bel- 1 mivel, Titánnal és Giorgionevel. Amikor elutazott Veneziáből, Bellimnek egy festményt adott emlékül. A nagy olasz mester még kilencrvenhároon esztendős korában is szívesen emlékezett vissza Dürerre és a német Apellesnek nevezte.

Bolognából egy Mark Anton nevű tehetséges, de laza erkölcsű festő érkezett Velencébe. Dürer bizalmába férkőzött és több metszetet is vásárolt tőle. Később tudta meg Dürer, hogy a ravasz ember csalódásig híven köpi,rozta le rajzait és metszeteit, jellegzetes A D kézjegyével, és mint eredeti Dürer-mü- veket bocsátotta a lapokat forgalomba. Dürer a csalót bevádolta a Signoriánál, de csupán annyit ért el, hogy Mark Antonnak megtiltották, hogy Dürer kézjegyéi használja. Ez a tehetséges szélhámos később Kómába ment^

ahol Raffael barátkozott vele. Dürer csupán ezért irigyelte. A velencei festők közül Dürer leginkább Giorgionet csodálta, de az öregebb Palma, (a sanba Barbara halhatatlan festőjét) és Pordenone is önzetlen megértő barátai és jóakarói voltak. A búcsú pillanata, a csodálatos Veneziától közelgett Dürer szorgalmasan dolgozott és végTe befejezte az oltárképet. Nyolcvanöt aranyat és sok dicséretet kapott ezért a képért, de legalább kétszáz aranyat kereshetett volna, annyi megrendelést utasított vissza.

Loredán dogé maga is kiváncsi lett az oltárképre és eljött megtekinteni.

A nagy dogé, irja Dürer, nagyszerű diex- gondolán jött a templomba a nagykancellár- ral. A dogé fekete talárban volt, a kancellár arany köpenyben. Loredán, aki nagy szakértő azt mondotta, hogy alig van Velence templomaiban ennél szebb oltárkép. Értékes gyémántgyűrűt ajándékozott a német mesternek. Ez a nürnbergi Dürer-ház múzeumában látható.

Dürer Paduán, Mantuáu és Bolognán át tért haza szülővárosába, Nürnbergbe. Vágyakozott Rómába, hogy Raífaelt lássa, de Németországot többé el nem hagyta.

Késmárk és a KárpáteéyesOlet aktiét Indít a fáiravldéki utak rendise- hozása érdekéién

Késmárk, április 11.

(Saját munkatársunktól.) Az 1926. évi 1161. törvénycikk egy útalapot .létesített, amely az állami, járási és községi utak javítására szolgál. Ennék az alapnak a fölhasználásánál a törvény rendelkezései szerint elsősorban azokat az utakat kell figyelembe vennie, amelyek a legnagyobb forgalom, különösen az idegenforgalom lebonyolítására Szolgálnak. Tekintettel arra, hogy az egész Tát- ravidék, ideértve Abauj, Sáros és Gömör idegenforgalmi részeit is és az összes országutak, amelyek ezen a nagy vidéken a forgalom lebonyolítására szolgáinak, elsősorban idegen- forgalmi utak, amelyeknek ilyenformán igen nagy jelentőségük van, tekintettel továbbá arra, hogy ezeket az utakat az elmúlt tíz esztendőben — kisebb és jelentéktelenebb javításoktól eltekintve — teljesen elhanyagolták, annyira, (hogy például •a késmárki, járásban még a megüresedett utmesteri állást se töltötték be, azt lehetne hinni, hogy ebből az útjavítási alapból jut a tökéletesen járhatatlan és különösen autók számára szinte teljesen használhatatlan tátravidéki utak javítására is pénz.

Efc azonban nagy tévedés.

A látromdéki írtak javításával nem törődik senki,

holott elsőrendű idegenforgalmi és gazdasági érdek, hogy ezen a káros állapoton mielőbb változtassanak.

Késmárkon most mozgalom indult meg, hogy az illetékes köröket felhív jak a sürgős intézkedésre. Az útalapról szóló törvény és a végrehajtási rendelet értelmében az utak javítására szolgáló összegeket az illetékes útkezelő hatóság kérésére utalják ki, a tátravidéki útkezelő hatóságoknak tehát saját érdekük, hogy a kezdeményező lépést megtegyék. Erre vonatkozó indítványt Késmárkon ma nyújtottak be a képviselőtestülethez, amely a szükséges lépések sürgős megtételét már csak azért is el fogja határozni, miután a K árp át egyesület i degenfoo’galrm osztálya még ezen a nyáron kilenc uj autóbuszvonalai akar Abauj, Sáros, Gömör és a Szepesség gazdasági összeköttetésének és idegenforgalmak emelésének érdekében beállítani,

már pedig ezeknek az autóbuszoknak, éppen úgy, mint az autóknak, jó utakra van szükségük.

Egyébként a Kárpátegyesület idegenforgalmi osztálya április 16-án Késmárkon tartandó ülésében is foglalkozni fog ezzel a kérdéssel és egyöntetű akcióra fogja egyesíted a Tátravidék egész érdekeltségét

Lőcse, a fekete város

Beszélgetés Polnisch Arimra!, a Szenessé* egykor virágzó fővárosának szomorú jelenjéről

(Kiküldött munka tár sunkt ól.) Amikor az ember Iglón beleül a Lőcsére induló vicinálisba, rögtön eszébe jut a háború előtti évek izgalom- és idegességnélküli szép ideje. A lőcsei vicinálison nem változott semmi, ma is oly kimért lassúsággal teszi meg a pár kilométeres utat, mint 1892-ben, amikor megnyalt a vasúti vonal, éppenugy nem égnek esténként a petróleuma lámpáik az egyes szakaszokban, mint a háborús években. A mai kor ideges embere a lőcsei vonat egyhangú, lassú dövögése közepette enyhülést talál a ynu- galomban és kipihent idegekkel ér be a megye hajdani híres fővárosába.

Nem ültem be a vasúti állomáson várakozó autótaxik egyikébe sem, hanem a múlt dicsőségén elmerengve gyalog indultam a belváros felé. Az utcákon alig valami nyoma az életnek és forgalomnak, járókelőket csak elvétve látok, lépteim zajától visszhangzanak az elhagyott utcák. Visszagondolok arra, hogy hányszor jártam én a béke, a békét követő háború és a háborút követő békétleuség éveiben Lőcsén. A háború előtt a felvidéki városok gyöngye volt Lőcse. '

A megyereform egyik évről a másikra a hajdan eleven városból halott nagyközséget csinált. A hivatalokat elvitték, a város autonómiáját ledegradálták, a kereskedőket és iparosokat megfosztották kereseti lehetőségük nagyobb részétől. Napról-napra, hónap- ról-hónapra költöztek el az egyes hivatalok és velük a hivatalnokok. Megszűnt az élet, megszűnt a kacaj, megszűnt a központiság és megszűnt a kedély.

Mikszáth Kálmán regénye ma másodszor valóság:

Lőcse, a fekete város

Utazásom célja az volt, hogy felkeressem Polnisch Artúr szerkesztőt, ezt a sokoldalú embert, akii a halódó város társadalmában hihetetlen szivősággal akar életet vinni és aki tizedik esztendeje áll a magyar és német mozgalmak élén s a város életében nyolc esztendő óta vezető szerepet tölt be. Jellemző népszerűségére, hogy a háromszori szta-1 rosztaválasztásnál mindannyiszor a legtöbb

szavazatot kapta.

Interjút kértem Polnisch Artúrtól, mint a Szepesség és Lőcse alapos ismerőjétől a Szepesség elsősorban Lőcse aktuális kérdéseiről.

Lőcsén nem hálóznak

— Első eset, hogy nem én interjúvolok hanem engem kérdeznek ki a sajtó részére... — mondja nevetve.

— Istenem, mit mondjak, mire kiváncsi a nagy közönség? Közgazdaságilag sokkal rosszabb a helyzetünk, mint 1925-ben volt, amikor könyvemet erről a témáról rnegje lentettem. Az emberek azóta még jobban ei- fásuitak,

a vállalkozói kedv a nagy adók miatt a legmimmáHsabb,

a kedélyesség megszűnt A zipser ember sa játossága volt, hogy kedélyes diskurzus közepette kötötte meg az üzleteket, amelyeket azután puritán becsületességgel bonyolított le Hogy mennyire hiányzik nálunk a kedély, ezt az idei farsang mutatta a legjobban.

Lőcsén például egyeiden egy nagyobb bál nem volt.

Kisebb mulatságainkon pedig széttagozódott a lakosság, amelynek sovén csehszlovák része egyenesen bojkottot szervez az őslakosság ellen- Példa rá a szlovák tűzoltóság politikai célú megalakulása, hogy megfojtsa a régi, ötvenöt esztendős német egyletet, vagy a „szlovák nemzeti tanács“ utcai plakát-harca, amelyben

bojkottal fenyegetnek midenkit, aki az utcán magyarul beszél.

A lőcsei városházára is bevonult a politika. \ csehszlovák szocialista blokk megkísérelte az előretörést az őslakossággal szemben, eddig kevés sikerrel ugyan, de szívósan kitart. Ilyen atmoszféra mellett, ilyen ellenségek közepette szászrosan nehéz a munka és csakis idealizmusom sarkal arra, hogy naponta három-négyfajta munkát is végezve szolgáljam szülővárosom érdekeit és felemeljem hangomat ott és akkor, ahol és amikor mások nem beszélhetnek oly nyíltan, mint én, mert függő viszonyban vannak

az állammal.

—- Szükségesnek tartom leszögezni, hogy Ujfaimsy Tódor ár. szkarosztasága óta lényegesen javultak a város eddig kuszáit gazdasági viszonyai.

Rendet teremt a hivatalokban és erősen dolgozik azon, hogy a városi szabályrendeletek végre napvilágot lássanak. Most ugyanis

egyetlenegy szabályrendeletünk sincsen és ennélfogva nem is szedhetünk semmiféle városi járulékot. Ez természetesen megakasztja a racionális városi gazdálkodást és az amúgy is elszegényedett város már. csak a múlt dicsőségének emlékeiből élFejlődés visszafelé

— A hatóságok ugyan kezdik már belátni, hogy nem volt helyes eljárás a város teljes „leépítése" és póthivatalokkal igyekeznek legalább ígéretekben kárpótlást adni. Rendezetlen a vagyondézsma ügye, a kaszárnyák nagyszabású reparálása, Lőesefüred bérlete. Ezeknek fedezetére mintegy 4—5 millió korona szükséges. Most tárgyal a város a Prágai Városi Takarékpénztárral és a Hypo- tecsna Bankával egy hosszúlejáratú törlesz- téses kölcsönről. A pótadő a múlt esztendőben 190 százalék volt és hogy mit hoz ez az év, még teljesen bizonytalan. A horribilis adózás nem bír el semmi ipart és kereskedelmet és

ha az állam nem hoz ide újabb hivatalokat, úgy a város egy-két évtized, alatt teljesen faduvá fejlődik vissza.

— A sportkörök is felhívják a hatóságok figyelmét Lőcse városára. A napokban rendezték meg Szlovenszkó bajnokságáért a vi- vóversenyt, mely rengeteg idegent vonzott falaink közé. De ezek csak attrakciók, amelyek megélhetést nem biztosítanak. Állítólag egy adófelügyelőséget kapunk a közeljövőben sovány kárpótlásul az elvitt pénzügy igazgatós ágért.

as

— A Kárpát egyesület hatalmas idegen- forgalmi programjában belevette Lőcsét is, mint a Szepesség legérdekesebb városát és így reméljük, hogy már ezen a nyáron hatalmas idegenforgalom nyílik meg itt is.

Lőcse különben a legideálisabb nyaralási hely és miután lakásínséget nem ismerünk, a nyaralni akarók olcsón tudnak itt megélni.

A hihetetlen rosssz állapotban levő megyei utak persze elrontják a kirándulók kedvét, mert az autókon tengeri betegséget kapnak.

— A rossz utak következménye az is, hogy Lőesefüred bérlete iránt a mai fürdd- hossziban sem érdeklődik senki.

Az egyetlen, ásni „fejlődött8*

— Egy téren gyarapodást mutathatunk

ki:

a pénzintéseitek száma a békebeli kettőről ötre emelkedett.

Hogy a Prágai Városi Takarékpénztár, a Rolnicka Pokladnica és a Zivnostenska Zalozna itt fiókot nyitott, ennek tisztán politikai okai vannak: a meglevő, régi ősintézeteket. tönkretenni. A közgazdaság elve ugyan a szabad- kereskedelem és a verseny, de mégsem helyes, hogy politikai pártok érdekeit képviselő pénzintézeteket mindenféle előnyökkel ruházzanak fel- Néhány év múlva nem is fognak tudni itt megélni és vagy7 visszavonulnak, vagy mint politikai exponensek tisztára csak politikai célokat fognak szolgálni.

A ZSpserföId és az országos választások

— Megyénk egyéb gazdasági kérdéseiről nyilatkozott meg Nilseh Andor képviselőnk, megyénk gazdasági életének egyik legalaposabb ismerője és tanulmányozója, igy erre most nem kívánok kitérni.

— Politikailag a közigazgatási választások kérdése áll az előtérben. Remélem, hogy ellenzéki pártjaink közös listával mennek a választási harcha és meg vagyok afelől győződve, hogy miután a zipser népnek az országos politikában is fontos szerepe van — a jelöltek között oly személyek is lesznek, akik a szepesi érdekeket i§ védeni fogják. Szerencsére, Zipserföldünk sok kiváló embert produkált és kellő szelekcióval könnyen lehet minden helyre a megfelelőt találni. Akit most az országos képviselőtestületbe kiküldünk, annak függetlennek kell lennie, annak tudáson kívül idealizmussal is kell bírnia, mert nem fizetett tisztségről van szó. Tudtommal személyi kérdések még nem kerültek a napirendre, de ez nálunk a Szepességen nem is fontos: akit a közóhaj kijelöl, annak vállalnia kell és vállalni fogja a megbízatást. Közismert különben, hogy a szepesi nép rengeteg kiváló embert termelt a régi Magyar- szagnak s ma is sok kiválóságot tud adni a mi speciális kisebbségi, társadalmi, politikai életünknek.

4