Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-09 / 58. (1685.) szám

1928 március 9, péntek.

azüqoqszag

ClVIEQ AI DlIPOQTOH~ ]rja: SZVÁTKÓPAl

Moníe-Carío tündöklése és nyomorúsága

Sziklávár, amely élni akar — A Grimaldiak és az első kalózkorszak — A. második halózhorszah: a routeüe — Károly herceg nyomora és Francois Blanc eszméje — A ragyogás kora — A dekadencia első jelei — A külföldi bankok legyőzik Monie-Carlói — A GrimaldiMaíignon vér amerikai injekciói kap

A parányi monacói nép egyetlen közmondása igy hangzik:

— Sono Monaco soprá un sooglio. Non se- mino e non raccoglio e pur mangiar voglio. (Monaco vágyót a szikla tetején. Nem vetek, nem aratok és mégis élni akarok.)

És él. Élt a nyolcadik században Krisztus után, amikor Guido Grimaldi, a génuai hadvezér, kiűzte a szaracénokat rettenetes monacói szik- lavárukból és e hőstett megjutalmazásaképen Ottó német császártól megkapta az egész területet. Sok megpróbáltatás közepette a Grimaldiak azóta is urai maradtak Monacónak. Miből éltek e kopár sziklán apró népükkel, miből élhettek, ha nem volt egy talpalatnyi hely sem, ahol vetettek vagy arattak volna és a néhány narancsfa meg olajbogyó nem csillapíthatták a nép és a fejedelem éhségét, mely mindig kettős éhség volt: az egyszerű testi éhség és a buja déli vér nagy éhsége fény, pompa, uralom, élet után?

Egyetlen meredek szikla a tengerben, hátul óriási kopár hegyek, köröskörül idegen nagyhatalmak, szakadékok, örvények, sziklafalak — miből élhetett a Grimaldi nemzetség ebben az Ördögvárban? Egyszerű: a kalózkodásból! Monacó a középkor íeghirhedtebb kalózfészke volt. A fejedelem, a Grimaldi, francia-génuai- velencei- és spanyol legénységgel pompás hajóhadat állított össze, ki-kitört a bevehetetlen sziklák közül, rá-rácsapott a békés gyályákra és aranynyal, ezüsttel, marhával, nőkkel megrakottan visszahúzódott sziklájára, erre a paradicsomi szépségű helyre és élt, mint ahogy csak a déli kényur, a legszebb vidék, a legjobb idő és a leg- bevehetetlenebb vár ura élhetett. így ment ez évszázadokig, a Földközi tenger reszketett Monacótól és uraitól, a Grimaldiaktól. Hiába harcoltak a szikláért guelfek és gibellinnek, hiába ostromolta Génua, a vár erős maradt. Hiába jutott el a renaissance idők gyilkolási-mániája a monacói udvarba is, a Grimaldiakat nem lehetett elpusztítani.

Ezerötszázhatban tizennégyezer génuai tengerész ostromolta százket napig a várat — eredménytelenül.

Egyidőben Barthélemi Doria, André Doria unokabátyja jutott hatalomra a sziklán, ámde nem sokáig, s a Grimaldiak visszakerültek. A kalózkodás változatlanul tartott, még abban az időben is. amikor a Földközi tenger többi részén már viszonylagos csend uralkodott. Csak a francia forradalom vetett véget a rablővilágnák.

Azóta a hercegek leszegényedtek és kénytelenek voltak a tűnő dicsőséget gazdag házasságokkal bearanyozni: a Grimaldiak

egyesültek a dúsgazdag normandiai Matignon családdal

és sivár hozománypénzekkel tengették életüket.. De a vágy megvolt; fény és pompa után sóhajtoztak a fenségek.

A vér nem válik vízzé. A kalóz Grimaldiak a tizenkilencedik században uj kalózkodást fedeztek föl: a roulettet. Monaco élni akart és élni tudott.

„Portus Herculis Monoeci"

A föníciai kereskedők és a görök hajósok Mőnoinos-nak, egyedülvalónak nevezték el a sziklát és várost alapítottak rajta, melynek Hercules volt kizárólagos istene.

A rómaiak még nagyszerűbb nevet adtak neki. — Elnevezték: „Portus Herculis Mo- noeci“-nek, Herkules egyedülvaló kikötőjének. Erős kikötő és szép kikötő volt. Egyedülvaló. Amikor Európában mindenütt . Hűlitek a kis szuverének és az óriási nemzeti államok kialakultak, ez a megközelíthetetlen paradicsomi hely még mindig megőrizte teljes függetlenségét. Középkor maradt, illetve renesszánsz: a fény, a pompa, a függő kertek, a brutalitás, a száz- százalékos életvágy s a „virtu“, a mindent megengedő erősebb-ügyesebb morál utolsó végvára. A kereszténység elgyenyiilt Európában, de a keresztény erkölcsi elvek csak most kezdtek diadalmaskodni és az államok ennek a morálnak az alapján rendezkedtek be. Eltiltottak mindent, ami sérti a jó erkölcsöket, többek között a bűnös és veszedelmes szerencsejátékot is.

Németország volt az utolsó, amely 1856-ban kiűzte Hamburgból a nagy játékkaszinót.

Ennek a kaszinónak az igazgatója egy Francois Blanc nevű ügyes és okos ember volt, aki a betütás után kétségbeesetten keresett Európá- bairoly&n helyet, ahol lábát megvetheti. Csakhamar lölfedezte Monacói. Ebben az időben Harmadik Károly herceg uralkodott a sziklán, busán és szegényen A kalózvilág elmúlt, a

hercegség álmosan vegetált, félrecsapva, jelentéktelenül. Az udvar összes jövedelme évi tizenötezer frankot tett ki.

Piszok, düledező házak, szegénység uralkodott mindenütt, csömör és szomorúság. A herceg már csaknem beletörődött nyomorult sorsába és egykedvűen élte Don-Kihót életét.

A kalózvilág második korszaka

Egy szép napon, tavasszal, amikor ez az elhanyagolt hely oly festői rorgyokba burkolva ragyogott az azurtenger és az azurég felé, hogy az ember akaratlanul az elveszett paradicsomra gondolt, egy idegen jelent meg a herceg roskadt udvarában.

— Francois Blanc vagyok, Homburgbó). jövök.

Üzletet hoztam. Ha elfogadja terveimet, én évi három millió aranyfrankot fizetek felségednek és kötelezem magam, hogy az egész hercegséget rendbehozom. Az alattvalók nem fognak adót fizetni. Palotákat építtetek, karban tartom az utakat és idegeneket hozok, akik rengeteg pénzt fognak itt hagyni.

— És mi az én kötelességem? — kérdezte Harmadik Károly.

— Engedje meg felséged, hogy Homburgból magammal hozzam roulettegépeimet és fölállítsam itt a tengerparton. A többi az én dolgom.

A herceg megengedte. Előre bezsebelte az első három millió aranyfrankot, yachtot vett rajta és nyomban tengerre szállt. Évekig visz- sza sem jött, Monacói átadta Francois Blanc- nak, aki munkához látott.

A játékkaszinót előbb Monacóban, a sziklán helyezte el, majd átköltözött a külvárosba, Conda- ininébe, végül pedig a hercegség északkeleti csücskén, a monacói sziklával átellenben, egy elhagyott kiugró szirten ütötte föl főhadiszállását. Palotát épített, parkokat ültetett, s csakhamar ragyogó, tiszta város keletkezett a kaszinó körül a csodálatosan szép helyen.

Az uj várost Károly herceg tiszteletére elnevezték Moute-Carlóuak, Károly-hegynek. Francois Blanc beváltotta Ígéretét. Utakat épített, szállodákat emelt s a piszkos monacói hercegségből csakhamar pálmaligetekbe rejtett fön- séges, hófehér város lett, amely tisztaságban vetekszik Európa leggondozottabb városaival A

propagauda megindult: a világ minden városában hirdetni kezdték Monte-Carlót, mint a föld legidillikusabb klimáju fürdőhelyét, a napfény, a mosoly, az azurszin hazáját, ahol a tél meleg és nyugodt, az élet csendes és jó — és ráadásul játszani is lehet. Blanc ötszáz kurtizánt hozatott és sorba építette a szállodákat. A propaganda eredménye óriási volt, a gazdagodó világ, a most születő nagyipar és a most haldokló, talaját vesztett, bujdosó arisztokrácia csakhamar tömegesen kereste föl a valóban ragyogó fekvésű hercegséget. A kaszinót egy óriási részvénytársaság finanszírozta, amelyben mindenki benn volt, aki pénzes embernek számított Európában.

A hazárd óriási mértékben megindult, a régi kliensek mind eljöttek s a hatalmak semmit sem tehettek a szégyen ellen, hisz Monacó független ország volt.

Károly herceg 1889-ben meghalt. Fia, Első Albert, szégyelte a bűnt, de nem tett ellene semmit Inkább hajóra szállt, bújta az óceánokat, tudós lett, haltudós és megalakította a monacói

nak tartanak és tiz kurtizánjuk, akikről azt mondják: „az udvarunk".

Tényleg igy van. A hercegség területe százötven hektár. Hossza négy kilométer, szélessége pedig egy kilométer és százötven méter között váltakozik. Lakosságának száma huszonháromezer. Évente több, mint két millió idegen keresi föl, 8 ha mindegyik csak ötszáz frankot hagy itt, már ez is egy milliárd frank.

Három városból áll: a sziklán épült Monacőból

(kétezer lakos), a kikötő körül elterülő Conda- mineből (tízezer lakdlf és Monte-Carlóból (tízezer lakos). Minden nagyon szép és tiszta benne. Különösen a katonák, akik pazar egyenruhájukban hasonlítanak az afgán hadsereg tisztikarára, amelyet nemrég láttunk Párisban. Az „armée" főfeladata, hogy évenkint többször tűzijátékot rendezzen, amikor éktelen csindadrattát, lőpor- füstöt és tüzfényt produk I. Ilyenkor az olasz és a francia hegyek megreszketnek a monacói ágyudörgéstől. Lévén a hadsereg főfoglalkozása a tüzi-játékrendezés, a generalisszimusz egyúttal íüzoltófőparancsnok is. ‘A tűzoltóság különben fontos institúció, mert nemcsak a tűzoltással, hanem az életmentéssel is foglalkozik. A kaszinó kerül erős tiizoltókülönitmények cirkálnak, s ha valaki vesztett és a vízbe veti magát, nyomban kimentik. A temető-őri testület ugyancsak hatalmas állami hivatal: sok a halott errefelé.

Boldog hercegség, kicsiny, de gazdagabb, mint Magyarország és több szállodája van, mint Bulgáriának. Aranyfényben fürdik, de most váratlan és veszedeflimes felhők kezdtek gyűlni az egén. A háború után még jól ment minden. A kiéhezett világ és az inflációk zaklatott emberei garmadával hordták a pénzt a monacói szikla M- baihoz.

Legújabban ez az utolsó, nagy virágzás tony- nyadozni kezd. Nem a hercegség van veszedelemben, hisz a külföldi taristák csak most kezdik istenigazában fölfedezni a hely szépségét és kiimáját és soha nem ismert áradatokban ömlőnek a világ minden tájáról errefelé. Csak meg kell állni a kaszinó előtti téren, ezen a pompás pálmaszigeten, vagy meg kel! nézni délután öt órakor a Café de Paris-t, vagy a Hotel de IMris nyüzsgő, öt százára nkos életét, a Riviéra Pa- laoe-ot, a háromszáz autókárt, amely állandóan itt

óceánográfiai múzeumot. Népének alkotmányt adott és 1922-ben meghalt. Most Második Lajos herceg uralkodik dicsőségesen. Az üzlet tovább is jól ment. Mindenki eljött, mindenki itthagyta pénzét.

Köztudomású, hogy a roulette úgy van megkonstruálva, hogy mindig a bank nyerjen.

A bank pedig a ,,Fürdőrészvénytársaság“ volt, amelyet Franyois Blanc alapított és általa a herceg, s a hercegség. Milliók, tízmilliók, százmilliók hulltak a sziklára. A többi ismeretes: Monacó uj paradicsomkertté vált, melyben az emberek állandóan téphették a tiltott fák gyümölcseit, amíg végül ruhátlanul, pénztelenül ki- üzettek. Csak a hercegség marad gazdag. A kalózok ivadékai a kopár sziklán élni akartak és éltek. Dúsgazdagok lettek.

Azaz, a legújabb időben ismét baj van.

Felhők a monacói égen

Első Lajos herceg felesége, Valentinois ragyogó hercegnője, emlékirataiban ezt irta Monacó hercegeiről:

— Négy karabélyosuk van, akiket hadseregnek neveznek, három bárkájuk, amelyet flottáHisztériával, autószug és

kórbonctani ismeretekkel magyarázzák az orvosok KoutnikFerenc csodálatos

meggyógyulását

Prága, március 8. Koutnik Ferencnek* a hátgerinobénulásban szenvedő cseh paraszt- fiúnak csodálatos meggyógyulása, amelyről szerdai számunkban részletesen beszámoltunk, természetszerűen felkeltette az egész orvosvilág figyelmét. Elsősorban azok az orvosok, akik a kis preschtenitzi parasztfiut hosszú, ötéves betegsége ideje alatt kezelték, látták szükségesnek, hogy az esethez hozzászóljanak. Wiesner és Hejl doktorok, a két járásorvos, a betegük felgyógyulásáról különösképpen

ellenkező véleménnyel vannak, ami még rejtélyesebbé teszi Koutnik Frenc felépülésének históriáját.

Mindkét orvos megegyezik abban, hogy Koutnik betegsége szerfödöitt súlyos volt és hogy felgyógyulása orvosi szempontból igen figyelemreméltó. Egész testében, főleg azonban hátgerincében érzett fájdalmakat, öt éven keresztül ágybanfekvő, mozdulatlan, de friss, élénk szellemű beteg volt. Eddig mindkét kezelőorvos álláspontja egyezik. Ami azonban hirtelen felépülését illeti, véleményeik ellentmondanak egymásnak.

Wiesner dr. azt tartja, hogy az egész esetet az autószuggesztió egy rendkívül különös válfajával lehet megmagyarázni.

A .magas intelligenciájú, erősen vallásos érzésű fiatalember betegsége alatt kifejlesztett magában bizonyos pszichológiai ellenszenvet

egyes élelmicikkek, ételek iránt, amire többször akadt már példa. A beteg szervezete anatómiai elváltozásainak Wiesner dr. rendkívüli jelentőséget tulajdonit és a betegség- lényegét ezzel magyarázza. A mi felgyógyulását illeti, akképen magyarázható, hogy a beteg az időív folyamán teljesen legyengült, teste ennekfolytán könnyen hozzáférhetővé vált a hisztéria számára.

Vallási hisztériába esett, amely február 22-én étté át krízisét és oly erőre kapott-, hogy legyőzte a betegnek az ételek és a mozgás iránti antoszuggesztiós ellenszenvét.

Teljesen ellenkező nézetet képvisel Hejl dr., a másik kezelőorvos. Szerinte elsősorban anatómiai elváltozások játszottak közre az esetnél. A hátgerinc meggörbülése, melyet a csontszu, (caries) idézett elő, magával hozta a mellkas benyomását, úgyhogy a mellkasnak főleg a baloldala szűkült össze. A szív ezáltal szorongatott helyzetbe került.

A betegség diagnózisa kétségtelenül cari- ffsre mutatott. Ami a fialtat ember felgyógyulását illeti, az orvos szerint a caries folyamata már a végéhez közeledett és midőn a fordulat beállott, eltűntek az összes kórtünetek is.

A szuggesztió azonban csupán mel’ákes szerepet. játszhatott az ügynél. Különbeu is az egész rejtélyt, amely szerinte nem is rejtély, egy röntgen-vizsgálat teljesen tisztázni tudná.

; állomásozik, a vadítókat a kikötőben, a gahaanib- i 'lövészet mulatságait, a bélv egkiá 11 Másokat, a kaszinó remek teraszát, — a legfutólagosabb pöllan- tás is bebizonyítja, hogy soha ennyi kiváncsi és | ennyi turista nem lehetett itt, mint manapság.

De éppen az a haj, hogy csupa turista és kiváncsi van itt és nem játékos, legalább nem nagy játékos.

Az a néptanító, aki öt frankot visz a bimbarlang- ba, vagy az a párisi kiskereskedő, aki csak nézni akar. neon fogja meggazdagitani a herceget. A város ragyogni fog, de a kaszinó és a herceg dicsősége banya Ilik.

A rouíeíűe végnapjai

Második Lajosnak elég oka van, hogy sirassa a keresztény erkölcsök tűnését az európai államokban. Monaco nem a privilegizált büntanya többé. Egy lépést jobbra: Nizza, egy lépést balra: Mentőn, kissé tovább Cannes, vagy más idényekben a eansebaöiiiani kaszinó, a mindent lebirő Dauvine ■és sok más, kisebb játékbank (legújabban Páriáról, sőt a magyar Balaton mellékéről is hallani, nem beszélve a kis csehszlovákiai átmeneti állomásokról: Pösíyénről, Karlebadról) hatalmas konkür- renciát jelentett a hercegség száméra. A népszövetség neon védi garanciaszerződésekkel Lajos herceg jogait.

S ami a legveszedelmesebb: a közönség megunta a roulettet. w

| Csak cicázák vele, de ha igazán nekiíekszik? akkor ■ chemin de ferezik, vagy batoaratozák. Nyílban, i nagyban, mindenütt. Maga Montecarlo is kénytelen volt engedményeket tenni: a roulette-kaszinó mögött megnyílt a Sporting-Club, ahol a „nemesebb" hazárdjátékokat űzik.

De ezek nem oly jövedelmezők, mint a roulette., ahol a bank állandóan egy biztos sánsxoJ rendelkezett és mindig nyert.

Itt a gazda csak ugy-ahogy méltányos adót szedhet, amivel a crupierkat és a termet fizeti s azután nézheti, hogy marakodnak egymással a privát- emberek. A roulettenél meggazdagodott, mert játszott, — hamisan játszott a kártyamorál szempontjából. A fejedelem és kormánya, a kaszinó tisztikara, a bakaratnál csak kibicel é* alamizsnát szed. Még ezt sem kizárólagos joggal, mert. a szomszéd államok is sorba endgedólyezték a baka rútot, tmorálisabbnak találván e játékot, mint a roulettet, amiben különben igazuk is van.

Citroen, tudtommal, nem játszik Montecarló- ban, csak Dauvilleban. A Dolly-sistensek Cann.es- bau vesztették el tíz milliójukat. A spanyol király sem jön ide. A nagyjátékotok kimaradtak, Sínesein amn ezer frankjából pedig nem fog megélni a herceg. A többi német garasaiból sem.

A róni ette termők tele vannak, de kik hemzsegnek benne? Nénikéit, akik többé-kevésbó biztos szisztémákkal, nyolcórai munkával megkeresik a maguk napi 30 frankját, turisták, akik itt hagynak ötvenöt, szépíelkek, akik feldúlt arcokat jöttek figyelni és bácsikúk akik az átrium kényelmes foteljeiben szunyókálnak.

Az üzlet egyelőre megy még, de már villámük az égen s minél általánosabb lesz világszerte a játék- kaszinók engedélyezése, annál jobban fog közeledni a dekadencia. A kalózvilág meg fog szűnni.

A herceg érzi és elővigyázatos. Visszatér a 18. és a 19, században élő dédapáinak bús mesterségéihez: a hozományka-l ózkodáshoz. Félix Monaco, Huba. Elveszi a dúsgazdag amerikai Morgómnak a lányát. Nemzetsége a Grimaldi—'Matignon—-íMctr- gáu nemzetiséggé változik. A hercegi vőlegény Amerikába utazik. — Mi mifis ez, ha nem a eülye- djés jele, vagy kezdete?.

6

____