Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-09 / 58. (1685.) szám

2

1328 március 9, péntek.

:A Petit Parisáén kiemeli, hogy Briand, aki eddig mint diplomata, szónok, mint ügyes parlamenti férfi és mint újságíró volt általánosságban ismert, tegnap mint elsőrangú vizsgálóbíró mutatkozott be. Az ülés után 'Budapest Tétkét általánosan elismerték és érdekében még Stresemánn sem avatkozott be. Briand Magyarországot nemcsak a tanács jurisdi diójának elismerésére kényszerűét te, hanem azt a lehetőséget is fentar- totta, hogy szükség esetén a népszövetség összes technikai szerveit működésibe hozza.

A Matiníban Sáuerwein azt írja, hogy Franciaország teljes tudatában van a magyar nép ritka tulajdonságainak és egyáltalán nem gondol arra, hogy elrabolja Magyarországtól az öt megillető helyet. De a magyaroknak bele kell törődniük abba, hogy nem lehet büntetlenül fenyegetniük Európa békéjét.

Az egyetlen szkeptikus kommentárt Periinax fűzi a szerdai eseményekhez, aki az Édho de Parisban kifejti, hogy

a tanács döntéro tulajdonképpen azt jelenti, hogy magyar területen valószínűleg semmiféle vizsgálatot nem fognak lefolytatni. A francia delegáció tagjai J

az egész délután azon fáradoztak, hogy est a végkövetkeztetést elhallgattaesáik, este azonban Briand a sajtofogadíatáson kénytelen volt elismerni a dolog ténybeli tartalmát.

Briand olcsó demagóg eszközökkel kísérelte meg, hogy az ügyben szenvedett vereségét pOThintéssel elleplezze. Az Écho de Paris genfi levelezője pedig megjegyzi, hogy a népszövetségi tanács által tegnap elfogadott határozat az 1924. és 1926. évben meghozott nyomozási jog szabályainak bukását jelenti. Elegendő, ha csak néhány szét váltunk legjobb barátainkkal, a kisantant delegáeióinaik tagjaival, hogy a népszövetségi gondolatra mért csapás jelentőségét teljes egészében értékelni tudjuk.

& tanács csökkenti {késeinek sxámáf

Grenf. március 8. A népszövetségi tanács tegnapi ülésén elhatározta, hogy üléseinek számát csökkenteni fogja. Eddig a tanács évenkint négyszer ülésezett, a jövőben azonban csupán háromszor fog tárgyalásra összejönni.

optinspSr a fanács csütörtök! isisén

Genf, március 8. A ma délelőtti nyilvános ülés napirendjére az optánsper volt -kitűzve, amely ez alkalommal tizennyolcadszor került a tanács elé. Már délelőtt tíz órakor élénk nyüzsgés volt a népszövetségi palota előcsarnokában, ahol tanácstagok, diplomaták, politikusok és újságírók napszámban jelentek meg. A magyar delegátusok teljes számban voltak képviselve és feltűnést kelt, amint Stresemánn nagy melegséggel üdvözli Szte- rényi József bánót. Ezután Apponyi Albert gróf érkezik meg. A tanácstagok t is z tele t te íj e - sen sietnek hozzá és rendkívül melegen köszöntik. Mihelyt leteszi télikabátját, felkeresi Chamberlaint és hosszabb ideig tanácskozik vele. A megjelentek között van Péter escu volt berlini román követ is. Féltizenegy órára van kitűzve az ülés kezdete, de nem lehet megnyitni az ülést, mert Titulescu várat masára, Helyét a tanácsasztalnál epelőre Pet- rescu foglalja el. A tanácstagok és á hírlapírók kezében különféle füzeteket lehet látni, amelyeket a pülés előtt a románok osztottak ki, ebben ismertetik az optánspör állását, persze romám szempontból. Háromnegyedtizenegy órakor végre megkezdik az ülést Titulescu nélkül. Urrtrtia elnök közli a tanáccsal, hop Spanyolországhoz és Brazíliához, amelyek két évvel ezelőtt kilépési szándékukat közölték, átiratot kíván intézni, fölszólítván őket a népszövetségben való benmaradásra.

Ehhez a kérdéshez több tanácstag szól hozzá és az elnök javaslatát elfogadják. Végre ne- peátizenkét óra körül megjelenik Titulescu és helyét elfoglalja a tanácskozó asztalnál.

Fél tizenkét órákor tér át a tanács az optáns- per tárpalására. Mindenekelőtt Chamberlain, aki a kérdés előadója, tömören ismerteti az előzményeket, kéri az elnököt, hívja lel az érdekelt felek képviselőit, nyilatkozzanak, hop a tanács szeptemberi állásfoglalása után mily lépéseket tettek ebben a kérdésben.

Erre Titulescu egyetlen mondattal válaszol:

— A román kormány, mint azt már decemberben közölte a tanáccsal, teljes egészében elfogadja a hármas bizottság jelentését.

Ezután Apponyi Albert gróf szólal fel. Előrebocsátja, hogy bővebben kívánja kifejteni a mapar kormány álláspontját. Hangsúlyozza, hop. '

a felhívás, amelyet a tanács szeptemberben intézett a felekhez, csak ajánlat, amelynek elfogadása nem járhat kényszerítő jogi következményekkel. Ezután utal a magyar kormány decemberi emlékiratára, amely kifejti, hogy miért nem járulhat hozzá Magyarország a hármas bi^bitság jelentéséhez. Á továbbiakban ‘ Apponyi elmondja, hogy á magyar kormány megpróbálta a megegyezést Romániával gyakorlati módon is, ezt a lépést a tanács is helyeselte, azonban a román kormány csák két héttel ezelőtt felelt a magyar ajánlatra. A román válasz szerint a tárgyalás előfeltétele az lett volna, hogy a mágyar kormány adja fel ismert jogi álláspontját és járuljon hozzá a hármas bizottság jogelveihez, ezt a magyár kormány nem fogadhatta el.

Ezután részletesen ismertette a román javasr- lat pénzügyi oldalát.

Apponyi a román ellenajánlattal szemben hangoztatta, h-ogy a bíróságion kívüli egyezségnek feltétele, hogy mindegyik fél fentartja abban saját jogi álláspontját. A másik feltétel pedig, hogy a. felek ajánlatai egymással arányiban legyenek. Jelenleg ez az arány hiányzik.

Titulescu ajánlata ugyanis legfeljebb négy százalékát képviseli a kérdéses értéknek.

A román ellenajánlat jellege a következő:

Bizonytlanság a keresztiilvitelben, bizonytalanság a feltételekben és bizonytalanság az összegben.

Apponyi hajlandó akár a pénzügyi bizottság előtt is igazolni, hogy mennyire komolytalan az ellenajánlat. Ennélfogva

pénzügyi alapon az egyezség létrejöve- tele lehetetlen.

Kifejti ezután Apponyi, hogy a román jegyzékben az „ex gratia" kifejezés kétszer

fordul elő. Úgy látszik, a román kormány szerelmes ebbe a kifejezésbe, amivel azonban megalázóvá teszi az ajánlatot és annak alamizsnajelleget ad.

Az ajánlat lényegét az dönti el, hogy ultimátumszerű, amit ha Magyarország nem fogadna el, Románia nem hajlandó többé tárgyalni.

Ezzel szemben a magyar javaslat minden ajtót nyitva hagy egy észszerű megegyezésre. Ezek szerint, úgy látszik, ■ kimerült a békés megoldás lehetősége,' ezért Apponyi visszatért az eredeti álláspontra,

kéri a tanácsot, hogy az egyezségi okmány értelmében nevezzen ki póíbirót, egyben fentartja a régi ajánlatot, hogy bocsássák a hágai bíróság elé a kérdési, vájjon a vegyes döntőbíróság az illetékességet illetőleg követett-e él hatásköri túllépést. Végül javasolja, hogy a tanács kérje ki a hágai nemzetközi bíróság szakvéleményét arra nézve, hogy menynyiben folyik a békeszerződésből a tanács által szeptemberben ajánlott három jogi elv.

Titulescu nyomban válaszol Apponyi felszólalására. Nem a (tanács felhívására,• hanem saját jószántából határozta él a magyar javaslat megvizsgálását. Majd megkerülni próbálja Apponyi ama megállapítását, miszerint a tanács határozata csupán egy nem kötelező ajánlat. A magyar ajánlatra,-nézve kijelenti, Rogy . 5 * b, .

nem akar hivatalosan tárgyalni. ~

mert fél, hogy az ekképpen létrejövő hivatalos tárgyalások a népszövetségi nyílt tanácskozásokat dezavuálják. Ezárt választotta a félhivatalos tárgyalásokat, amelyekben ázon- ban Egri Aurél Apponyinál is merevebbnek mutatkozott. A hosszas tárgyalások eredménye az lett, hogy a probléma leegyszerűsödött. Most már csak az volna tisztázandó, volt-e joga Romániának a földreformhoz, továbbá tehet-e a reform során Románia kivételt. A magyarok az optánsok javéra privilé- gizállt helyzetet kívánnak, ami beleütközik a békeszerződésekbe is. Az agrárreform végrehajtásakor a kisajátítási összeget teljes axany- értékiben állapították meg, sajnos, időközben bekövetkezett a lej áresése. Apponyinak a béketárgyalások alkalmával átnyújtott jegyzéke csupán egyenlő, nem pedig privilegizált elbánást követel azoptánsokra. Titulescu hangoztatja, hogy Chamberlain mint előadó egyébként sem beszélt a magyar optánsokról, hanem csak általánosságban az optánsokról és hogyha a magyaroknak előjogokat engednének; ezzel precedenst teremtenének az Összesek számára. Majd Titulescu így folytatja: A héküiékenység szellemétől áthatva kerestem a módot, amely Magyarországba is előnyös lehetne és a sokat szenvedett. Romániát sem döntené anyagi romlásba. Ezután részletezi, a román ellenajánlatot. Ha Magyarország nem fogadja él a hármas bizottságnak álláspontját, akkor a felek nem állanának egyenlő alapon és ismét az a tény domborodik ki, hogy az optánsok privilégiumot élveznek. Ragaszkodik hozzá, hogy Magyarország fogadja el a hármas bizottság jelentését, amelyet a tanács egyhangú határozattal álilpitptt meg. Apponyi téved,., ha ,az összeget jelentéktelennek mondja. . Apponyi csak a moratórium ideje alatt .húsz éven keresztül . fizetendő részösszegekről beszél, holott ő a valóságos répa rác jó teljes összegére gondol,' amit hatmiíliárd aranymárkában állapítottak meg Ausztria és Magyarország terhére és Románia, javára. Különbén is'példátlan lenne a világtöriénélenrben, hogy 'egy győztes'nemzet passzív . mérleggel. .zárja le a győzelmet, holott ez lenne a következménye annak, ha .a magyar felfogás érvényesülne. A magyar felfogás elfogadását csak akkor várhatná valaki Romániától, há a tanácsban Romániát nem ő, hanem egy magyar ember képviselné.

Titulescu beszéde után a népszövetségi tanács ülését felfüggesztették és a tárgyalásokat délután öt órakor folytatták.

kedden 01 össze a képviselőhöz

Prága, március 8. A köztársasági elnök leiratban értesítetté a miniszterelRÖköí, hogy a nemzetgyűlés őszi ülésszakát a mai nappal berekeszti és a tavaszi ülésszakot március 13-ával megnyitja. Ennek alapján március 13-án ül ősszé a nemzetgyűlés mindkét házá; A képviselőbáí délután három érakor' tart ülést. Napirenden a lakók védelméről, az építkezési mozgalomról és a kény«zerkílakoltatásról szóló törvényjavaslatok és az 1926. évi zárszámadás szereA képviselöház elnöksége ma délelőtt ülésezett s elhatározta, hogy a három javaslatot kedden, csütörtökön és pénteken tárgyalja le. Ezeken az üléseken a Ház kivételesen nem fog egyáltalában mentelmi ügyeket tárgyalni.

REGÉNV* NÁNDOR (6i)

Nem hiv. Mikor elolvastam, az volt az első csalódásom, hogy nem .hiv. Valahogy ez volt minden reményem, hogy hívni fog miagához. Most érzem, hogy mindent, az egész'menekülést erre az egy ktekára tettem föl. Nem hiv, nem is adja meg a címét.

> > ■ r r > v

Azt árja, hogy „ő most mással foglalko- Eik“. Mivel foglalkozik? Mi az a „más"? És mit olvasott ki az én jegyzeteimből, én most mivel „foglalkozom"? Foglalkozás ez? Nem értem. Azt Írja, hogy holnap elutazik Hel- golandha. Mindenről ir, csak arról nem, amire választ szeretnék. Azt Írja, hogy a száz koronát most nem tudja megadni, de ne legyek nyugtalan. S hogy a gégéje sokkal jobban van. A végén, egészen a végén ennek a rövid és kusza, alig kétoldalas levélnek pedig azt írja: „...ami Önt illeti,

nagyon örülök, hogy ilyen jó híreket kaptam, Most ne fusson el, miint én a cukrászdából. Akármi történik, maradjon ott. Meglátja, minden jobb lesz, mintha elfut".

Elolvastam háromszor a levelet. Semmi. Nincs benn© semmi, ami segít rajtam. Timár se tud segíteni. Azt árja, hogy maradjak itt. Most már teljesen egyedül vagyok. Tímárnak az arcára se emlékszem. A. levelét 'beragasztottam, most máT nincs senkim. Úgy]alszik, bizonyos dolgoknál teljesen egyedül marad az ember.

Hét felé kimentein a városba. Úgy veszem észre, hogy megváltozott az emberek arca. Sok idegen arcot látok. Ezt talán a

nyár is okozza. Kalap nélkül mentem az utcán, illetve kezemben vittem a kalapot. Ügyeltem, hogy minden köszönést viszonozzak. Hangosan köszöngettem és bókoltam mindenfelé. „Alászolgája" — kiabáltam már messziről a főispánnak —, „méltóságos uram". Kudlicsekkel is találkoztam, mélyen köszönt, de nem állított meg. Sebesen jártam. Mióta Timár leveliét elolvastam, nagy gond szakadt le rólam. Nevetséges vagyok, hogy hittem abban, mintha Tímár segíteni tudna. Senki sem tud segíteni.

Az Isten sem tud segíteni. Nyolc felé azon vettem észre magam, hogy , a. Mária- kápolna előtt állok. .Gondolkozás nélkül bementem.. A sekrestyés már oltogatta a gyertyákat. Gsak az örökmécs égett, s az ablakok világítottak még egy keveset. A legutolsó padban ültem, lehajtottam a fejemet, keresztet vetettem, mint aki imádkozik. Azt hiszem, megkíséreltem imádkozni. .„Isten", kezdtem,, „add meg mindennapi kenyerünket". De nem jutottam tovább. Aztán ez jutott irri'ég eszembe: „De bocsásd meg a mi vétkeinkét, miképpen mi is mégbocsáitrunk." Már nem tudom. Kinek bocsátók meg? Mi az én vétkem? Aztán így imádkoztam: „Isten, én szenvedek. Segíts, hogy kevesebbet szenvedjek." De nem éreztem' semmit. Egy kis ideig ültem még, aztán kimentem a? utcára. ...

Határozottan van valami változás az emberek arcában. Vacsorára sokat ettem és sokat ittam. Azzal is telik az idő. Vacsora után hívtak a kaszinóba, de én nem mentem. Lementem a pályaudvarig, megvártam egy vonatot. Most, hogy Timár leveliét olvastam, nevetségesnek éreztem azt a. gondolatot, hogy elutazzak valahová. Sehová nem lehet elutazni. Nem tudok semmiféle címet*

Megkerestem a baltát, a helyén van. Megnéztem a pénzt is, hiánytalanul megvan .a fiókban. Most becsuktam az ajtókat és le fogok feküdni. Szeretném valakinek ajánlani a lel kémét. Azt hiszem, ez szokás. Kinek ajánljam? Isten nem hallgatott meg.

Junius 16. <— Madár egy órával előbb niet ti. Rögtön, ahogy elment, fel akartam jegyezni, amit beszéltünk, de nem tudtam, mert reszketett a kezem. Ez nagyon meglep, hogy reszketett a kezem, mert teljesen nyugodt vagyok- Még most is reszket, alig tudom olvasni ezeket a betűket. Nem értem, miért reszket, mert egészen nyugodt vagyok.

Csöngetés előtt néhány perccel az volt az érzésem, hogy most eljött az ideje és szólnom kell Madárnak. Napok óta vártam, hogy valami okom legyen erre. De nem adott ökot rá, nem szólhattam neki. Ma se adott bkot rá.

— Madár — mondtam óra végén.

Először nem állt fel, mert azt hitte, hogy

nem jól 'hall. AklcoT feléje fordultam:

— Álljon fel — mondtam.

Felállt. Lehet, hogy egy kicsit megszédült, mert a padnak támaszkodott.

— Délután el fog jönni a lakásomra. Fél- négykor.

— Én tanár ur? . . . — kérdezte.

— Félnégykor. Érti? , . ,

Gondolkozott. Aztán gyorsan mondta:

— Igenis.

Akkor már csöngettek. Nem néztem senkire, elhagytam az osztályt. A fél osztály elfelejtett felál Jani, mikor kimentem. Mindenki' Madárt nézte.

. .'. Most már, hogy megtörtént, csodálkozva jegyzem föl, hogy minden, amit kérdeztem Madártól, milyen készen jött belőlem. Mintha küszültem volna reá. Mintha jegyzeteket készítettem volna, pontról pontra, kérdésről kérdésre, előre.

Nem ■ készítettem semmit.

Félnégy előtt néhány percig. iparkodtam nem is gondolni arra, hogy Madár jön. Az intézetből elmentem a vendéglőbe és megebédeltem. Ebéd után elmentem Vencelhez és megborotválkoztam, mert reggel későn keltem és nem értem reá. Félháromra értein ha mi Akkor' becsuktam az ablakokat s lefeküdtem ruhástól az ágyra: Azt a nyomott, fejfájást éreztem, hátai, a kisagyban. Közel egy órát feküdtem igy. Nem gonoltam semmire. Arra gondoltam, hogy . most tudnék aludni, de nem alhatom, mert mindjárt jön Madár.

Pontosan félnégykor csöngettek a kapuajtón.'

Lassan fölkeltem, megittam egy pohár vizet. Megigazítottam a hajamat. Aztán, kinyitottam az egyik zsalugatert, hogy világosság jöjjön a szobába. Mindézi nagyon lassan, csináltam, titokban, azt, hiszem, azzal a reménynyel, hogy Madár megunja a várást, azt hiszi, nem vagyok otthon és’ elmegy.

De megint csöngették, most bátortalanabbul.

Kinyitottam az ajtót. Madár kalap nélkül állt a kapuban. Végignéztem;

— Jöjjön be —mondtam, neki. .

Nem- köszöntem. A- feltiiuő az volt, hogy ő se köszönt. Előrementem, ö szótlanul jött utánam. Átmentünk az ebédlőn, ott visszafordultam és becsuktam az előszoba-ajtót. Egy pillanatig, futólag és homályosan, arra gondoltam, hogy kulcsra csukom be. De Madár, ott,áj lt a hátam mögött s talán megijedt volna, ha kulcsracsukom az ajtót. Talán segítségért kiabál: Soha nem lehet tudni* Az emberek különösek- Ezért egyszerűen • csak becsuktam az ajtót.

(Folytatjuk.)