Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-08 / 57. (1684.) szám

*T>PA<?AlA^AG^ARHlRLAg 1928 március 8, csütörtök. Angliát kultúrharc fenyegeti Az egyházi alkotmány reformja — Róma és Canterbury — Az. angol világegyház — No popery! — Az egyház és az állam szétválasztása I London, márcitis 7. Az angol belpolitikát s a társadalmi életet hónapok óta legélénkeb­ben a kultúrharc kérdései érdeklik. Az a szo­ros viszony, amely Anglia társadalmi és egy­házi élete között az évszázadok folyamán ki­fejlődött s az anglikán egyházat nemzeti egy­házzá tette, természetessé teszi az angol nemzet nagy érdeklődését az egyház problé­mái iránt. Az angol egyházak három csoportja Az angol egyházat három csoportba le­siet osztani: első helyre kell az államegyhá­zat, az established church-öt, a Church of England-ot helyeznünk. A második csoportot a szabad egyházak alkotják, amelyek a dis- senter-eket és. a nonkonformistákat egyesí­tik, akik közül a presbiteriánusokat. az inde- pendenteket, a meíhodistákat s egyéb szektá­kat, mint a quákereket és baptistákat nevez­hetünk meg. A harmadik csoportot a római katolikusok alkotják. Az a megkülönböztetés a High Church és a Low Church között, ami­ről gyakran olvasunk, nem jelent külön egy­házakat, csupán a Church of England kebelén belül mutatkozó tendenciákat. A High Church a katolikus, a Low Church a protestáns szer­tartásforma felé hajlik. Katolikus és protestáns elemek az államegyházban Amint az angol nyelv tulajdonképpen a német s a francia nyelv szintézise, amint az angol államforma a monarchiának és a repu- blikának egyvelege, úgy tevődik össze az an­gol államegyház protestáns és katolikus ele­mekből. A dogmatika többé-kevésbé protes­táns, különösen ami a papok házasságára s a Rómától való teljes függetlenségre vonatko­zik. Katolikus a püspöki alkotmány és a kul­tusz formája, amely a dogmatikus tényezők­kel szemben ellenséges angolok előtt az an­gol államegyház lényeges jegyét alkotja. Az ánglikán tehát teljes határozottsággal véde­kezik az ellen a felfogás ellen, mintha egyháza tisztán a reformációnak lenne eredménye. Az ő szemében a Church of England az ősi, apos­toli, katolikus egyház, különösen az Angliá­ban alkalmazott formájában. Ezért nevezik oly előszeretettel anglikán egyházi körök a Church of England-et anglo-katolikus egyház­nak. Szinte azt lehetne mondani: protestáns- katolikus egyház. A világegyházra való törekvés Ez a szintézis Anglia határain messze át­nyúló jelentőségű, mert ezen a tényen alap­szik a Clrurch of England-nek azon igénye, hogy „hid-egyház“ legyen, amelyen keresztül megtörténhetik az összes keresztény egyhá­zak egyesülése, vagy legalább is közeledése. Az Angliából kiinduló ezen egységtörekvés­nek volt a következménye a múlt év nyarán Lausanne-ban megtartott világegyházkoníe- rencia, amelyre még Róma is küldött „meg­figyelőt". Ez az egységmozgalom, amennyi­ben szellemi irányítóit vesszük tekintetbe, tisztán vallási természetű. De hogy az angol imperializmus egy olyan vallási mozgalmat, amelyben az anglikán egyház vezetőszerepet jájtszik, a legnagyobb figyelemmel kisér, ezt c$ak az tartja különösnek, aki az angol nem­zet politikai imperializmusát nem ismeri. A prayer-book reformja Két hónappal ezelőtt azonban a pápa bul­lát adott ki a világegyházra vonatkozó tö­rekvések ügyében s az egység alapjául a ka­tolikus dogmatika maradék nélküli elfogadá­sát jelölte meg. Roma locuta, causa finita. már pedig ez a felelet Canterbury-nek elfogadha­tatlan. Annál sürgősebb kötelesség háramlóit most Canterburv-re, hogy legalább a saját portáján teremtsen rendet és egységet. Mert az évek hosszú során át bizony sok kigyom­lálni való halmozódott fel. Az angol állam­egyház alkotmánya, a sokat emlegetett pra­yer-book, 1662-ből származik s azoknak a püspököknek munkája, akik a presbiteriánus Cromwell helyét újból elfoglalták. Évszáza­dokon át érintetlen maradt . a prayer-book, aminek az volt a következménye, hogy min­den lelkész saját felfogásának megfelelően igyekezett azt az idők megváltozott szellemé­hez alkalmazni. Ez a Church of England kebe­lében érezhető fegyelmetlenségre vezetett, úgyhogy húsz évi munka után megalkották a prayer-book reformját. A reformátorokat az a törekvés vezette, hogy az uj egyházi alkot­mányt lehetőleg elasztikusán állapítsák meg, hogy az Anglián kívül élő másképpen gondol­kozó elemeknek is tegyék lehetővé a közele­dést. Ezért tettek bizonyos engedményeket a modernistáknak, de a Rómával kacérkodó köröknek is. A vita leglényegesebb pontját az áldozat rezerválása alkotta, vagyis az úrva­csora megmaradt részének megőrzése a bete­gek és haldoklók számára. A püspökök nézete szerint ez egyszerűen gyakorlati intézkedés lenne, hogy ne váljék szükségessé az úrva­csora szertartásának megismétlése minden betegszobában. A rezerváció ellenfelei azon­ban ebben a pontban a katolikus egyház át- lényegülési tanának (transsubstantio) elfoga­dását látták. Újból felhangzott Angliában a régi harci jelszó: No popery! nem akarjuk a pápaságot és a reformmal való ellenállást még inkább megerőcU; az uj imakönyvnek az a tö­rekvése, hogy az egyházban a laikus elemet vissza igyekszik szorítani. As angol parlament történelmi napja Most már a Church of England, az esta­blished church Anglia államegyháza, tehát ügyeibe az államnak is van beleszólása annyiban, hogy a parlament az egyházi gyű­lések határozatait en bloc elfogadja vagy visszautasítja anélkül, hogy változtatásokat eszközölhetne rajtuk. A megreformált prayer- book-ot ezért először a felsőház elé terjesz­tették, amely a felsőházban ülő püspökök szó­noklatainak hatására el is fogadta azt. Erre következett az emlékezetes alsóházi vita. az angol parlament legérdekesebb történelmi napja; Mert egyszerre csak kiderült, hogy az egyházból való menekülésnek ebben a korá­ban is az angol emberből nem veszett ki az egyház iránti érdeklődés és a protestáns ha­zai szellem. A skót presbiteriánusok. nonkon­formista munkások és a wallesi szeperatisták egy emberként állottak talpra, hogy Angliát megvédelmezzék Rómával szemben. A No popery! jelszavával a protestáns radikaliz­mus megbuktatta a felfogása szerint Rómá­nak engedményeket tevő payer-book-ot. Olyan megrázkódtatás volt ennek a követ­kezménye, aminőt Anglia ritkán élt át. A püspökök ellenállása Egyedül a pü^ökök őrizték meg ftyu- galmukat. A történelmi gyűlés után csakha­mar kiderült, miképpen fognak a dolgok ala­kulni. A püspökök nem alkalmazkodnak az alsóház Ítéletéhez még akkor sem, ha az egy­ház és az állam szétválasztása lesz ellenál­lásuknak következménye. Ebben a törekvé­sükben a vallási testületeknek azóta megnyil­vánuló helyeslő állásfoglalása csak megerő­Budapest, március 7. (Saját tudósítónktól.) Pálffy Rudolf gróf a hetvenes években szeren­csétlen tizleli vállalkozások során úgyszólván egész vagyonát elveszítette. Páffy Rudolf gróf vagyoni ügyeinek rendezésére családi tanácsot tartottak annak idején, amelyen Andrássy Manó gróf is részt vett és rokoni érzésének bizonyítá­sára ajánlatot tett, hogy megvásárolja az árverés alá kerülő betléri birtokot, vaskőbányáival, kohóival, kis gyá­raival együtt. Megállapodtak abban, hogy Andrássy Manó gróf bizonyos esedékessé vált tartozásokat és terheket átvállal, ezenkívül tiz év múlva 100.000 forintot, majd további 30.000 forintot fizet abban az eset­ben, ha a nyersvas ára 4 forint 80 krajcárra emelkedik. Pálffy Rudolf gróf meghalt, 1889-ben meghalt Grcvestins báró, Pálffy gróf veje és örököse is és két évvel később Andrássy Manó gróf is elhunyt, akinek birtokait 's ezekkel együtt a betléri birtokot, bányákat és gyárakat is iia, Andrássy Géza gróf örökölte. Grovestins báró örökösei akkor Andrássy Géza groiot felszólították, hogy az atyja által a báró családjával szemben vállalt kötelezettséget telje­sítse. A nézeteltérések még 1891-ben bírósági útra kerültek. Grovestins báró özvegye arra kér­te a bíróságot, hogy Andrássy Géza grófot köte­lez--1 60.000 ranykorona tőke és járulékainak megfizetésére. Azóta húzódott az ügy s tegnap ismét tárgyalásra került a sor a törvényszéken. A SzaP’máry ^dön dr. tanácselnök előtt ! megtartott tárgyaláson Andrássy Géza grJ-í is jogi képviselője azzal érvelt, hogy a keresetnek nincs kellő jogi alapja. Andrássy Géza gróf ugyanis 1900-ban az egész betléri bányabirtokot elad­ta a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rész­vénytársaságnak s amikor a nyersvas ára elérte a 4 forint 80 krajcárt, a Kánya már nem volt a gróf birtokában. De egyébként is tagadta, hogy akár Andrássy Manó, akár Andrássy Géza gróf is nyersvasat termelt volna Betléren. Grovestins báróné ügyvédje ezzel szemben tanukkal kívánta bizonyítani, hogy a bányái Andrássy Géza gróf üzemben tartotta, sőt az* ké­sőbb, mikor azt a Rimamurányi-nak eladta, a részvénytársaság főrészvényese és igazga tója lett, tehát a bányából ezután is anyagi hasznot húzott. A bíróság kihallgatta Andrássy Géza grófot, az ügy alperesét. Andrássy Géza gróf tanuva’:omlá­sában elmondotta, hogy7 mintegy húsz éven ke­resztül évi 30.000 forintot fizetett Grov .ns bárónének és ennek a kötelezettségének a báró­né haláláig pontosan eleget is tetű Tudomása szerint ezt az összegei azért kellett fizetnie, mer* a birtok felerészben a báróné tulajdona volt. Ezután a tanúkihallgatásokat folytatták, majd a tanúkihallgatások befejezése után a bíróság további bizonyítást rendelt el és megkeresi a szombathelyi biróságot a felpe­res özvegyének eskü alatti kihallgatására vonatkozóan. Addig, amig a szombathelyi bíróság az iratokat átküldi, a tárgyalást elnapolta. %M€I^W&^ÍÍí2CSf 2ttSZÍOGiSZCSf dmdaíkapus ünnepség keretében avatták lel a szinmagyar Tornaija első cseh­szlovák óvodáját Hodzsa miniszter is résztvett az ünnepségen — Amikor népi ütközik törvénybe a magyar nemzeti viselet sitette őket. A prayer-bookot tehát némi cse­kély változtatással újból az alsóház elé ter­jesztik. Ha ott újból visszautasítják, akkor állam és egyház elválasztásának kérdése könnyen az angol belpolitikai élet fókuszába kerülhet s ennek a ténynek erős kihatása lesz az angol választásokra is. A Church of Eng­land elég gazdag és elég sok mecénása is van. hogy az önállóságot megengedhesse ma­gának. Egészen más a helyzet a konzervatív párt szempontjából, amely a reformot meg­buktatta. A konzervatív párt szempontjából az államegyház, különösen az olyan, amelyik a vallási imperializmus utján halad, az angol világbirodalom eszméjének legerősebb táma­sza. Joggal tart tehát a konzervatív párt at­tól a kedvezőtlen hatástól amit a szeparáció a dominionokban s a gyarmatokban kiváltana. Mert nem egy újabb köteléke szakadna meg az angol mammutbirodalomnak? És azzal a csapással, amelyet az olasz Rómára akartak mérni, tulajdonképpen nem az angol Rómát gyöngitették-e meg, vagyis az anglikán vi- lágegyház gondolatát, amely a protestantiz­mus és ortodox egyház gyöngülése után Ró­mának legveszélyesebb nemzetközi vetély- társa? Érthető tehát, hogy a torie-k már ma azt kérdezik, vájjon győzelmük nem pyrrhusi győzelem volt-e? Aban a harcban, amely az egyház és parlament között kitört, az egy­háznak igen erős ütőkártyái vannak kezében. Bizonyos, hogy az egyház sem szívesen töri meg az állammal való több évszázados, bob dog házasságát, tehát a parlamenttel való kompromisszumot nem teszi túlságos nehéz­zé. Azonban így is elég gondja lesz a parla­mentnek. miképpen akadályozza meg a kul­túrharc kitörését, amellyel a hirtelen feléb­redt protestáns hazai szellem fenyegeti Ang­liát. Harminchétévi jogi csatározás után ismét bíróság elé került a betléri bányabirtok pőre Hatvanezer aranykoronát követelnek Grovestins báró örökösei Andrássy Géza gróftól Tornaija, március 7. (Saját tud ősi tójuktól.) Tornaiján, ebben a szinmagyar határmenti vá­roskában a napokban nagyszabású ünnepség zajlott le. A házakat zászlódiszbe öltöztették, diadalkaput állítottak fel és nagy hangon hir­dették, hogy Tornaija nevezetes kulturünne­pére a csehszlovák kormány hat minisztere személyesen megjelenik. A lázas és nagysza­bású előkészületekből azt hihette volna a jó tornaijai polgár, hogy valami világrengető szezáció készül és a. kormány olyan intéz­ménnyel ajándékozza meg a határúién ti ma­gyar városkát, aminek írét határból csodájá­ra fognak járni a népek. A vajúdó hegyek azonban megtévesztették az ünnepséget kí­vülről szemlélő polgárokat. Nem készült vi­lágrengető szenzáció, csupán az uj és első csehszlovák óvodát nyitot­ták, meg ünnepélyes formaságok között. A Tornaiján élő csehszlovák hivatalnokcsalá­dok régi vágyát teljesítették az iskolai hatósá­gok, amikor a szinmagyar városkában cseh­szlovák óvodát létesítettek, amely gondosan elkülöníti a cseh és szlovák gyermekeket a magyaroktól. Tényleg, nagy kulturális fel­adata lehet ennek az óvodának, hiszen meg kell menteni a cseh és szlovák gyermekeket attól a veszélytől, hogy megtanulják a nagyar szót. Ez lehetett a vezérlő gondolata az óvo­da létesítésének és a zászlodisaes, diadalka­pus, miniszteres nagy ünnepségnek. A lobogódiszbe öltöztetett városka hat mi­nisztert várt, de mire a vonat befutott, a re­mélt miniszterek száma leolvadt egyre. Csak Ilodzsa Milán dr. közoktatásügyi miniszter érkezett meg, hogy személyesen vegyen részt a tornaijai szlovák óvoda megnyitási ünnepségén és ezáltal dokumentálja, milyen nagy súlyt helyez kulturális szempontból ar­ra, hogy a szinmagyar városban csehszlovák óvodát létesítsenek. Az ünnepség külsőségei megmutatták, mennyire nem osztja a rend? zőség álláspontját a városka polgársága. A fogadtatáson úgyszólván egyáltalán nem volt képviselve, viszont annál nagyobb számban jelentek meg a jegyzői, pénzügyi és csendőri hatóságok képviselői és családtagjai. Tulnagy azért éz a „szám" sem volt s az állomáson alig harminc ember fogadta a csehszlovák közoktatásügyi minisztert. Délelőtt zajlott le az ővodaavatás, délben bankett volt, délután pedig a Fehér ló színpadán ünnepi előadást tartottak. Az előadáshoz szereplők kellettek, már pedig felette kevés számban akadtak olyan szerep­lők, akiket a csehszlovák ünnepség keretében fel lehetett léptetni. Jobb hijján a magyar elemi iskola növendékeit válo­gatták össze és léptették fel. Az előadás bevezető számát a rendezőség a magyar-szlovák testvériség szimbólumának szánta és a hatásos szimbólum kedvéért meg­engedték, hogy a szereplő magyar kislány magyar nemzeti színekben pompázó ruhát öltsön. Amit egyébként rendtörvénybe ütköző iz­gatásnak, vétségnek, kihágásnak, bűncse­lekménynek szoktak minősíteni, azt most a közoktatásügyi miniszter jelenlétében fő attrakciónak szánták: a magyar nemzeti ruhás kisleány a nyílt színen összecsóko- lódzott a szlovák nemzeti viseletbe öl­tözött leánytársával. Ebben a beállításban, a hivatalos szándék ilyen éles és tendeciózus kihangsulyozása mellett fonákul hatott ez a „lélekemelőnek" szánt pillanat és a közönség egy részének köréből inkább a feszélyezettség érzését, mint lelkesedést váltott ki. A csehszlovák óvoda ünnepélyes meg­nyitása után a Hodzsa-párt a vidékről becső- ditett tagjai felett seregszemlét rendezett a miniszter tiszteletére s a szemlén részt vett egy pár gyászmagyar is, akik bizonyára nem a maguk költségén fáradtak el a tornaijai nagy ünnepségre. Megreformálják a tanonciskolákat Prága, március 7. Az iskolaügyi miniszté­riumban most dolgozzák ki a továbbképző tanonciskolák reformjáról szóló javaslatot. A reform szerint az eddigi hároméves tanonc­képzés és az évi hét hónapos tanítási idő he­lyett^ két éves tanfolyamokat rendszeresíte­nek és 10 hónapos tanítási idővel. 6_

Next

/
Thumbnails
Contents