Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-01 / 51. (1678.) szám

1928 március 1, ©sütörtBlr. Egy magyar diplomata ragyogó harriérje az eperjesi gimnázium padjaitól a kairói meghatalmazott miniszterségig Látogatás Parcher Félix berni és kairói magyar követ Kassán élő édesanyjánál — Halhszava emlékezés a legjobb férjre és Huta Kassa, február 29. rA magyar diplomáciai kar egyik legkivá­lóbb tagjára, Parcher Félixre, aki évek óta mint meghatalmazott miniszter vezeti Magyar- ország berni követségét, nemrégiben újabb, nagy fontosságra feladatot rótt a magyar kül­ügyi kormány. Magyarországot Egyiptomban a legutolsó időkig Polnauer László tiszteletbeli főkonzul képviselte, aki messzemenő gazda­sági és társadalmi összeköttetéseivel olyan eredményeket ért el, amilyen például a ke­reskedelmi szerződés megkötése és annak a napokban történt parlamenti ratifikálása. Ha­sonló szerződést nemcsak egyetlen utódállam­nak, hanem még Németországnak sem sikerült Egyiptommal kötni. Tehát itt már egy elvben és valóságban elfogadott magyar külképvise­let működött s Magyarország most erre az alapra építi fel teljes diplomáciai súllyal elsi- mert képviseletét. A kairói követség élére a kormány Parcher Félix berni követet szemel­te ki, de a kitűnő magyar diplomata továbbra is megtartja berni posztját és csak formailag veszi át az egyiptomi magyar diplomáciai képviseletet. Parcher Félix hosszú éveken ke­resztül volt a konstantinápolyi magyar—osz­trák követség vezetőegyémsége s mint a ke­leti viszonyok kitűnő ismerőjére esett rá a kormány választása. Magyarország uj egyiptomi követe nem­régiben kelt útra Bernből és Alexandrián át Kairóba utazott, hogy a királynak bemutassa és akreditáltassa megbízólevelét. Csak pár •hétig marad Kairóban, azután visszatér Bern­be és az egyiptomi diplomáciai képviselet tényleges és adminisztratív vezetését Pol­nauer László tiszteletbeli főkonzul kezeiben hagyja. Parcher Félix uj megbízatása egy ragyo­góan felivelő diplomáciai karrier fontos és dí­szes állomása s félig-msddig kitüntetés, amely megérdemelten érte a kiváló diplomatát. Altwsesí porcellanok, zenelo órák.*, képek... emlékek között..* Ha idegen kopogtat az ajtón, mindig tá­mad egy kis riadalom a lakásban. Ki az... mit akarhat... mit hoz... talán rossz hirt?... Az ajtó nyílik s a bizalmatlankodó szobaleány bevezet a kis tündérlakba. Mintha Wells idő­gépe egy félévszázaddal repített volna vissza. A falakat olaj- és pasztellképek, finom kis miniatűrök és ódon daguerrotypiák borítják, a parkettet süppedő, színes perzsa és szmirna szőnyegek. És vitrin és színes üvegpoharak és biscuitek... socierek és szelencék. S a bú­torok: a klasszicizmus, a biedermeier i a mo­dernbe hajló angol bútoripar stílusában ké­szült remekek decens egyvelege. Festenivaló interiőrök, Ízlés és emlékápoló gondos kéz nyoma minden parányi szögleten. Az uj vi­lágra és és az uj életre csak a kényelmes, az interiőrbe stílusosan beillő bőrfoteille-garni- tura emlékeztet. Márvány lábakon álló óra mély zengésű sza­va száll, amikor nyílik az ajtó és hetipeg egy fehérhaju, bűbájos matróna. Mintha öreg daguerrotypek emlékködös albumából lépett volna elő, mintha nem is földi jelenség lett volna, hanem az elmúlt évek és idők zengő tengeréből fölmerülő szemkápráztató tünemény... Tisztaság, nyugalom, intelligencia és lelki finomság ötvözték ezt az arcot, amely derűsen világit az ezüstfehér haj glóriájában. Barátságos, szives mosollyal fogadja a gratulációt Ma előléptetéséhez. Boldog, hogy beszélhet a fiúról, aki egyet­len nagy, egész életét betöltő öröme s akinek távoli világban kalandozó minden lépését a féltő, repeső anyai szív dobbanása kiséri. — Igen... tudom, megírta nekem ... ki­nevezték egyiptomi követnek, de nem marad ott sokáig. Azt írja, csak nyolc hétig lesz Kai­róban, azután visszatér Bernbe és továbbra is Svájcban marad Magyarország külügyi képvi­seletében. Egy ragyogó diplomáciai harriér Hogy indult el a magasba ez a ragyogó diplomáciai karrier? — Erre a kérdésünkre a fehérhaju matróna keresgélni kezd emlékei között. Hetvenhét éves már, sok az emléke és sokat felejtett. Az évtizedek, a régi évszámok enyésznek, porladnak. Mégis: megindul a szó ajkáról és idézi a régi idők emlékét. A Parcher-család Dél Stájerországból jött Sárosmegyébe. Parcher Félix dr. sok évtized­del ezelőtt mint tehetséges fiatal orvos kapott ajánlatot egy bécsi gyermekkórház átvételére. Ugyanebben az időben ismerkedett meg a sárosa Dessewffy grófokkal, akik a fiatal or­vost jnagyon megkedvelték. Hívták* csalogat* ták, jöjjön el Sárosba, telepedjen meg Eperje­sen s a többi nem az ő gondja lesz. A fiatal homeopata orvos hallgatót a hivó szóra és áttelepedett Stájerhonból Eper­jes városába. A magyar mágnáscsaládok felkarolták a végtelenül rokonszenves egyéniségű, képzett fiatal orvost, aki azután hosszú évtizedeken át háziorvosa volt a környéki mágnáscsaládok­nak. A szinjetes eperjesi diák Körülbelül harmincöt esztendővel ezelőtt elhatározták, hogy a robotos praxist Parcher Félix dr. abbahagyja és átköltöznek Kassára, csendesebb és nyugodlabb élet révébe. Fiuk, a kis Félix ebben az időben az eperjesi gim­názium ötödik osztályát végezte. Nagyon sze­rették ott a gyereket és ő is ragaszkodott a környezethez, a vig eperjesi diákélethez. Szü­lei beleegyeztek, hogy Eperjesen folytassa a tanulmányait s a fiú. aki mindvégig tiszta jeles tanuló volt, óit is tett érettségi vizsgálatot. Apja diplomáciai pályára szánta és a fel­tűnően értelmes, sokoldalú fiatalember maga is lelkesen készült azokra a nagy feladatokra, melyek a diplomáciai pályafutásán vártak rá. Becsben végezte el a keleti akadémiát és könnyen, öröklött tehetséggel sajátította el egymásután az európai nyelveket. Apja, anyja játszva tanulták meg az an­gol, francia, olasz nyelveket és a fiúnak is csak játék volt a nyelvtanulás. Huszonnyolc évvel ezelőtt, miután átesett a diplomáciai elő­készítő iskolán, az osztrák-magyar külügyi kormány Kairóba vezényelte konzulátusi aU tasó minőségben. Ugyanott kezdte meg diplomáciai pálya­futását, ahová most mint követ és megha­talmazott miniszter ismét ellátogatott. Ma ötvenegyéves a „fiu“, sok világot lá­tott, de akármerre vezetett útja, mint a feldo­bott kő, mindig vissza-visszatért a szülői ház­ba, ahol boldog családi ünnep volt, valahány­szor bekopogtatott az ajtón. A háború előtt és alatt hosszabb időt töltött a konstantinápo­lyi magyar-osztrák követségen, ahol először attasé, azután vlcekonzul lett. Ott sajátította el a török nyelvet és tökéletesítette magát a többi keleti nyelvekben. Szolgált Szerajevóban, Szalonikiben is. A háború és az összeomlás után Bécsbe, majd Berlinbe került, de ezek csak átme­neti állomásai voltak. 1921-ben került a bemi követségre és at­tól kezdv# ott is maradt. Fiatalon nősült s a fia, ma húszéves, Budapesten tanul a közgaz­dasági egyetemen. Az unoka is gyakori ven­dége a nagyszülői háznak. „Az emlékek templomau Mit mondjon még az anyai szív? Amit mondhatna, azt a nagy, túláradó szeretetét úgysem lehet rideg szóformába önteni... A szavak csak szavak, nem érhetik el és meg sem közelitik az érzések dús hullámzását Az emlékezés szava elhal és a matróna szelíd, halk szóval invitál, nézzük meg a ké­peket, a festményeket és nagyított fénykéne­ket, amik elborítják a két lakószoba falát Egy életnagvságu képről a ,.fiu“ néz le ránk. Mellette olaikép, melyen édesapja örökítette meg fia arcát. Szinyei-Mersének jó barátja volt a ho­meopata orvos s maga is nemcsak szen­vedéllyel, de tehetséggel festegetett. Az öreg, időtől kimart családi képek mellett ott virulnak a korongos,^ napsütéses sárosi tájak, melyeket Parcher Félix dr. fes­tett. Szinte nehezünkre esik búcsúzni... meg­válni ettől az emlék-templomtól, amelyben a szeretet és a lelki finomság atmoszférája ho­nol és ahová nem tudott beférkőzni az uj vi­lág gonosz és gyűlölködő levegője ... A laski apa- és Mlvesgyilkosság a legfelsőbb bíróság előtt Az anya felbujtására megfojtotta apját két laski legény — A legfelsőbb bíróság helybenhagyta a kassai esküdtszék ítéletét Brimn, február 29. (Saját tud ősi tónktól.) A bniíTinn legfelsőbb bíróság tegnap foglalkozott Mos- (káily Anna, János és György laski, zemplénin agyéi lakosok gyilkossága bűnügyévtel. Az asszony és két fia még 1922-ben. eltette láb adói a családfőt, idő­sebb Moskály Jánost és csak 1927-ben derült vi­lágosság a titokzatos bűnügyre, amidőn a csend- őrség egy véletlen esetből kifolyólag terhelő ada­toknak jutott a birtokába. A Nagytm'iMly melletti Laek község csendőr- őrsniél 1922 szeptemberében Moskály János jómó­dú gazdálkodó János fia jelentette, hogy apja nagyobbösszegii pénzzel előző nap bement a nagymihályi vásárra és onnan nem tért . vissza. Mi ved családjával állandóan hadilábon élt, nyilván gondolt egy merészet és Amerikába szökött. A csendőrség a töd jelentés alapján széleskörű nyo­mozást indított az eltűnt gazda felkutatására, de minden fáradozása eredménytelen maradt és arra vonatkozólag sem tudott adatokat szerezni, hogy az öreg Moskály Amerikába távozott volna. Még a nyomozás tartama alatt szé'ltében-hosszában rebes­gették a faluban, hogy az öreg gazda gyilkosság­nak esett áldozatul, sőt névtelen levelek özöne egyenesen a családot gyanúsította meg azzal, hogy Moskály Jánost eltette láb alól. 'A nyomozó közegek ezen a nyomon is elin­dultak és számos kihallgatást eszközöltek, de bizo­nyítékok h'ijján kénytelenek voltak megszüntet mi a nyomozást- Laasankint feledés borult az egész rej­télye* esetre, a faluiban egyre ritkábban terelő­dött a szóbeszéd az eltűnt gazdára, Moskály ék pe­dig váltig kitartottak amellett, hogy Moskály Já­nos edunta a családi viiszályfkodást és Amerikába vándorolt, öt teljes évig feküdtek a holtpontra ju­tott nyomozás aktái a nagymihályi járásbíróságom, amikor 1927 februárjában váratlan fordulatot vett r sötét bűnügy. Moskály János Mária leánya közelebbi Isme­retségbe került egy Setkó nevű laski legénnyel s miikor az ismeretségből*-viszony lett ,a leány egyre sűrűbben kezdte követelni az esküvőt. A legény eleinte kitérő válaszokat adott, azután pedig kereken kijelentette, hogy nem hajlandó fele­ségűi vonni a leányt Morikály Anna erre házasság&zédelgésért feljelen­tette a legényt s midőn a csendőrök Setkót letar­tóztatták, a legény kipattantotta Moskály János el­tűnésének titkát- A csendőrök ugyanis tisztában voltak azzal, hegy házassági ígéret megszegése még nem ok a legény elfogadására, de tették ezt abban a reményben, hogy a legény, aki bizalmas viszonyban- volt a leánnyal, esetleg fedvidágositást tufd adgki az öreg garda eltűnésére vonatkozólag. A csendőrök nem csalatkoztak feltevésükben, mert Setkó, hogy kellemetlen helyzetéből minél előbb szabaduljon, arra a kérdésre, hogy miért nem akarja a 6zép és gazdag Moskály Máriát feleségül venni, azt válaszolta, hogy nem vezethet az oltár elé egy olyan leányt, aki megölte a tulajdon édesapját. Setkó vallomása a szenzáció erejével hatott # a csendőrök a vallomás alapján azonnal elmentek a Moekály-házba, ahol letartóztatták az egész csa­ládot : Moskály Jánosáét, János fiát, Mária leányát és a fiatalkorú Györgyöt. Az elfogottaksát átkiecr- ték a ceendőrségre, ahol valamennyien belemerd vallomást tettek és apróra elmondták a borzalma* gyilkosság részleteit. Bevallották, hogy már ré­gebbi idő óta készültek az öreg Moskály meggyűl- tolására, akivel az egész család állandó perpat* varban élt és csak az alkalmas pillanatra vártaik, A nagymihályi vásár alkalmával elérkezettnek látták az időt, mert úgy gondol­ták, hogy ha a vásárral hozzák kapcsolatba apjuk eltűnését, a bűntényt a vásárok zavaros­sá gában halászható elemek róvására fogják írni. 1922 szeptember 27-én, a vásár napján, a* öreg Moskály nem ment be a vásárra, hanem a. délutáni órákban leheveredett rövid pihenőre a belső szobában. Egyszerre csak besurrantak a szo­bába János és György fiai, akiket anyjuk bujtatott fel és halk léptekkel közelítették meg alvó apju­kat. A fiuk kezében kötél volt, amelyet a szeren­csétlen ember nyaka köré vetettek, hurokra csa­varták és meghúzták, majd bejött a szobába az asszony is és husánggal addig ütötte férje fejét, amíg az eszméletlenül rostádt a földre. Azután egy másik kötéllel formálisan megfojtották és tetemét az ágy alá dobták. Este azután kicsempészték a csűrbe ée elásták. A családtagok vallomása ölapján kiásták a1 csűr alól Moskály János csontvázát és mivel a gya­núsítottak vallomása beigazolást nyert, átkn-sórték őket a kaissai államügyészségre. A vizsgálat folya­mán Moskály Mária ellen megszűntették a vádat •és igy múlt éy, októberében csupán Moskály Já­nosáé került a kassai esküdtszék elé két fiával. Az eskiid'tbiróeág Moskály Annát életfogytiglani fegyházra, Mos kály Jánost tizenötévi, Moskály Györgyöt pedig, aki a bűntett elkövetése idején fiatalkorú volt, négyévi fegyházra ítélte el. Az elítéltek az ítélet ellen semmiség! panasszal élteik, amellyel tegnap foglalkozott a brűnni lejz- fe7sőbb bíróság. A biréság hosszas tárgyalás után. a semimségi panaszokat elvetette s az ítéletet jnegerősitefte, úgy, hogy az jogerőssé vélt 6 _______ Cs ak kevesen tudják, hogy Magyarország berni és egyiptomi követe Kassáról indult el a diplomáciai karrier magasbavezető lépcsőin és hogy a legparazsabb munka idejéből is szakított magának majd minden esztendőben egv pár napot, hogy hazalátogasson öreg szü­leihez, akik a világ zajától elvonulva, boldog és harmonikus öregségben éldegéltek a Ka- zinczy-utca 4. szám alatt házukban, ahol vig és örömös kis családi ünnep virult, valahány­szor hazajött a fiú a messze külvilágból. Pe­dig gvakran járt haza, volt olyan év, bog” kát- szer-háromszor is. Az utolsó kassai homeopata Parcher Félix svájci magyar követ, meg­hatalmazott miniszter édesapja a maga ide­jében nevezetes ember és érdekes alakja volt a kassai életnek. Harmincöt évvel ezelőtt köl­tözött be Eperjesről Kassára Parcher Félix dr., homeopata orvos, aki évtizedeken át házi­orvosa és meghitt bizalmasa volt a sárosi, zempléni és szepességi magyar mágnáscsalá- doknak. Az eredetileg stájerországi származá­sú orvos a múló évtizedek alatt teljesen asszi- málódott a magyar környezethez. A homeo- patikus gyógymód rövidéletü divatja hívei tá­borába sorozta Parcher Félix dr.-t is, aki azonban akkor is hü maradt meggyőződésé­hez, amikor az orvostudomány régen túlha­ladta a hasonszenvi gyógyítás kétesértékü módszereit. Parcher dr. jó orvos volt Nem vitte túlzásba a homeopatikus elveket, csak éppen annyit használt belőlük, amennyi, ha javára talán nem, de ártalmára sem válhatott a heffiemek­Sárosban, Abaujban legendás hire volt a homeopata orvosnak, aki éppen hírének szuggesztiv erejével tudott gyógyeredmé- nyeket elérni ott is, ahol az orvostudo­mány felmondta a szolgálatot. Harmincöt esztendő előtt költözött be Eperjesről Kassára, ahol csendes praxist foly­tatott életének kései alkonyáig. Már túljárt a nyolcvanadik esztendőn, amikor még el-el- hivta betegéhez valamelyik vidéki mágnás­család. Nem pénzért, inkább barátságból ment az agg orvos, amíg bírta testi erővel, mert lelki erejét épségben tartotta meg halála pil­lanatáig. Sok érdekes és jellemző epizódot eleve­nítenek fel az ismerősök az öreg homeopata orvos éleiéből. Beszélik, hogy már ^nyolcvan­egy éves volt, amikor egy előkelő magyar •földbirtokos családhoz hívták. A fiatal föld- birtokos súlyos betegen feküdt és családja hasztalan kísérletezett „modern orvosokkal Utolsó reményük az agg homeopata orvos volt, aki évtizedeken át háziorvosa volt a csa­ládnak. Autót küldtek érte Kassára és könyö­rögve kérték, jöjjön ki a beteghez. Parcher dr. vonakodott, de a könyörgőn összekulcsolt ke­i zek és a könnyesen rimánkodó szemek meg­törték ellenállását. Feleségét is az autóba ül­tette és együtt mentek ki a beteghez, öt na­pig volt ott az öreg homeopata orvos és a beteg állapota a pár nap alatt csodálatosan jvult. Ötödik nap az orvos háziért és két nap múlva a beteg kiszenvedett. A család szentül meg volt győződve, hogy ha Parcher dr. a beteg ágyánál marad, meggyógyult volna. Egy háziúr, aki nem emel lakbért Az uj világ idegen levegőjével sehogysem tudott megbarátkozni az agg orvos. Nem ér­tette ezt a felfordult, lázas, mohón tülekedő, pénzhajhászó nyüzsgést és úgy élt feleségével és özveggyé vált leányával, a. néhai Nagy Géza dr. városi tisztifőorvos özvegyével Ka- zinczy-utcai házának lakásában, mint egy üvegházban. Az uj idők uj erkölcsei nem fii­rakodtak be a múlt emléktárának kegyeletes hajlékába. A ház lakói beszélik, hogy Parcher Félix dr. volt Kassán az egyet­len háziúr, aki nem akart lakbért emelni. Jöhettek törvények, rendeletek, ő csak békelakbért vett és tudomást sem akart sze­rezni arról, hogy künn a világban főjövedel­mi forrás lett a lakbér. A lakók maguk is rös- telték a garasos lakbrét és sikerült a konok háziurat meggyőzniök arról, hogy ideje van már egy kis lakbér- emelésnek. Két év előtt, nyolcvannégyéves korába^ hunyt el Parcher Félix dr., az utolsó kassai homeopata orvos s azóta anya és leánya a múlt emlékeinek és annak az örömnek él­nek, mivel a legjobb fiú és testvér, Parcher Félix svájci magyar követ ajándékozza meg őket.

Next

/
Thumbnails
Contents