Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-04 / 54. (1681.) szám
10 T>T^flM-A\A<AAR-HlRT>Ag azúgoqszag CIVieaAlülPPGTO^-]rja: SZV^KÓI^ A »zső“ A riviérai éjszakák réme: a szerencsejáték — A Dolly tízmilliója — Nyolcszázezer bank három perc alatt — A játékok királya: a bakarat—A roulette megvetése — Játékszenvedély Cannestól Mentonig — Az eltévesztett gyomormosás — A milliomos leányka tragédiája Nizza, február vége. rAz azurszm megszűnik a tengeren, a pálmákra ráhull a hideg éjszaka. A kaszinók fölgyujtják villanyfényüket. Az ajtóknál száz lakáj áll, ezer és ezer szmoking kerül a férfiakra s a harminchatezer kurtizán estélyi ruhát ölt. Az ötórai teák argentínai zenekarai beszüntetik a tangóikat, az autó-carok csapatostul visszaérkeznek az Alpesekből, a Cor- nicheokról, az olasz Riviéráról — és Azuror- szágban egyetlen ur kezd uralkodni: a szerencsejáték. A játék, a „kis zső". Ami rajta kívül van, mellékessé válik az idegenek előtt. A karnevál fénye elhalványul, a zaj eltörpül s mindaz, ami Nizza utcáin történik, alacsonyrendü népmulatságnak tűnik, amelyet egyszer megnéznek, amelyről a németek esetleg pszichológiai megfigyeléseket készítenek, de amely jelentéktelen és nevetséges a nagyvilágiak előtt. A játéktermekig nem jut a konfetti, sem a szerpentin s amire az ember lakkcipőben a vastag és hangfogé szőnyegekre lép, már nem az érzelmek vad bahhaná- liája tombol köröskörül, hanem másfajta idegizgalom, Jetompitott és belső, de annál hevesebb és kérlelhetetlenebb. A Riviérán mindenütt játszanak. Mindent játszanak. Mindenki játszik. Kezdődik a szállodákban. A kis meubíék előszobáiban és a nagy hotelek halijaiban egyfrankos vagy két- frankos roulette-automaták állnak, hasonlatosak a Csehszlovákiában engedélyezett kávéházi szerencsejáték-automatákhoz. Láttam embert Nizzában, aki egy nap ötszáz frankot vesztett ezeken a szerényen meghúzódó gépeken. A hazárdjátékok második foka a „boule“, a golyójáték, mely a kaszinók előcsarnokaiban divatozik. Aprötétü és mindenki szabadon játszhat rajta. Olyanféle korong, mint a roulette, de nem forog. A croupier egy nagyobb labdát pörget meg, mely néhány forgás után beleesik az egyik számba. Ez a szám nyert. A játékosok épp úgy a bouleasz- tal szárnjaira raknak, mint a roulettnél, de itt csak kilenc szám van és egyszerűbb sanszok, egyszerűbb nyerési vagy vesztési lehetőségek. A harmadik fokot a különböző magánjátéktermek alkotják: a rummy, a huszonegy, a ramsli, úgy mint nálunk s a különbség csak az, hogy sokkal több ilyen játékalkalom van és a tétek sokkal magasabbak. A negyedik fok a roulette Monté-Cáriéban. Sokáig ez volt az egyetlen riviérai hazárdjáték, a nagy, a rettegett, a borzalmas, melyről könyveket írtak és legendákat költöttek. A roulettegépek szünet nélkül forognak ma is a csodálatos tengerparti kaszinóban, de egyeduralmuk régen megszűnt már. Nyomukban nagyobbarányu szenvedélyek támadjak. Az ötödik fok a „trente et quarante" (a „rouge et noir") szintén montecarlói specialitás. A hatodik fok végre a bakarat, a hazárdjátékok királya, a legnagyobb és a „legszebb" játék, melyet Cannesban éppúgy játszanak, mint Nizzában, Mentonban éppúgy, mint Reaulieu- ben vagy hátrább, az Alpesekben, mindenütt, ahol gazdag emberek és tétlen emberek laknak. A bakami dicsérete Gazdag ember és aki tart valamit a reputációjára, nem roulettezik többé. Az igazi játékos nem megy Monte-Carlóba, mert tudja, hogy a roulette nem szerencsejáték, hanem a monacói herceg adógépe, amely halálos pontossággal fosztja ki a játékost A „zero“, a nulla, ez a rettegett szám, amelyen csak a •pontosan reátett összeg nyer s az úgynevezett „egyszerű chance"-ok (a rouge, a noir, a páros, a páratlan stb.) majdnem elvesznek, kérlelhetetlenül a bank előnyére intézi a játékot. A roulettnél két egyenlőtlen ellenfél áll egymással szemben: a monacói herceg s a kétségbeesetten vergődő játékos, akinek muszáj vesztenie, mert harminchatra egy sansszal kevesebbje van, mint a banknak. A herceg hadserege mindennél erősebb: a. matematika. Nem lehet ellenállni s a kis ország fejedelmének nagyobb andóíiaeto tábora van, mint Franciaországnak: az egész világ. És segítőtársa a zérus, a nulla, a semmi. A nullák itt is győznek. A bakarat más. Ott férfi áll férfival szemben. A bankot adó éppúgy játékos, mint apointeur, éppúgy veszthet vagy éppúgy nyerhet. Persze a vállalkozó, — a városi tanács — itt sem jár rosszul: minden bank után rengeteg adót szed, négy százalékot. De a levegő tiszta, egyenlő hatalmak küzdenek egymás ellen. Valóban minden a véletlenen múlik, nem úgy, mint a roulettnél, amely végeredményben egy óriási, legalizált csalás, amennyiben úgy van konstruálva, hogy mindig a bank nyer. Elvégre ezt a berendezést már csak egy lépés választja el az enyvezett kártyától vagy az asztal alatt csúsztatott laptól. Az igazi játékos tudja ezt és szívesebben bakkozik, amely nemesebb, elegánsabb, igazságosabb játék. Aránytalanul nagyobb játék folyik a Riviéra bakarattermeiben, mint a montecar- lói kaszinóban. Ez az utóbbi már csak tradíció, olyan, mint Párisban a Moulin Rouge, melynél vannak sokkal jobb music-hallok, vagy a Café de la Paix, mely alig előkelő már, — de apáink ifiusága, bűne és élménye fűződik hozzá, iíiuságunkban telebeszélték a fejünket vele és most kötelességünknek tartjuk megnézni és végigcsinálni. Monte-Carló- bán is kötelességünknek tartjuk játszani s a bank ebből él. Tömeghely lett, zarándokhely* turista központ, ahol a németek leadnak ötven frankot és mohón lesik, hogy melyik aszta! mellett dördül el a revolver. A revolver nem dördül el g a tengerparton napokig őgyeleghet a kiváncsi anélkül, hogy valaki a vizbeugrana. Mérget sem vesznek be a teremben s ha a kiváncsi mohó szemmel végre fölfedez valami „szörnyűséget" a kaszinóban s szemfülesen „botrányt" szimatol, legfeljebb egy nénikét vezetnek ki, aki másnak a tizfrankos nyereségét akarta bezsebelni, vagy az egyik rou- letteaszta! mellett egy helyért folyik parázs veszekedés, öngyilkosság helyett ma zseton- hamisitás van napirenden. A kaszinó tömeghely lett. Jager-ing-hely, Oberlehrer-hely, panoráma. Nagyipar, Ford: nagy forgalom, kevés haszon. De a játékosok nem vesztek ki a Riviérán. Évről-évre eljönnek, mint a montecarlói kaszinó fénykorában. Játszanak. Szemérmesen elvonulnak a világ szeme elől és ohemin de fereznek. Mindennap megvan a zsö. Mindenütt A démoni zsetonvitág A két legnagyobb bakaratterem Nizzában, a Casino Municipal első emeletén és a cannesi Sporting-Clubban van. Itt óriási tétek szerepelnek, épp olyanok, mint nyáron Dau- villeban, ahol Citroen milliókat nyer és a spanyol király milliókat vészit. Ezidén a Riviérán állítólag a DoRy-sister- sek tartják a rekordot, tízmillió frankot vesztettek. Állítólag. A reklám jő s a nagyarányú vesztés lehetősége mindenesetre megvan. Magam láttam, ahogy a nizzai kaszinó ba~ karattermében, az úgynevezett „nagy- asztal"-nál, amely korláttal van elkerítve, egyszerre nyolcszázezer frank feküdt zsetonokban a zöld posztón. A bankár három perc alatt 300.000 frankot vesztett. Egyetlen arcizma sem rándult meg, ' fölkelt, a pénztárhoz ment és két perc múlva újabb munícióval jött vissza: harminc darab zöld, téglaalaku zsetonnal, amelyek mindegyike tízezer frankot ér. Rádobta az asztalra, maga elé állította a kártyaadógépet és természetes hangon indította a játékot. — Faites vos jeux, ínessieurs. Valaki azt állította, hogy a riviérai hazárdjátékok sokat vesztettek borzalmukból, amióta a csillogó aranyat és a suhogó bankókat az egykedvűen csörgő és kopogó zsetonok foglalták el. Ez az ember romantikus volt és nincs igaza. Való, hogy az arany és a bankó fényesebb, illuziótkeltőbb volt Monte-Carló hőskorában, de az az idegölő közöny, amely ma éppen a zsetonok szürkesége miatt a játékkal párosul, még sokkal szörnyűbb. A kezemben öt zöld zsetont csörgetek: ötvenezer frank. Ujjaim közül a földre csúszik egy kis piros négyszögalaku lap: ezer frank esett le. Semmi, tiz-husz-ötven-száz játékkocka van az asztalon: milliók. Előbb, amig arany volt, a játékos maga előtt látta egész vagyonát, az aranyat, a valóságot, amelyről mondják, hogy mágia sugárzik belőle. A játékos látta és esetleg megborzadt. Fölállt, ha száz arany „louis“-t kellett kifizetnie. Ma a jelentéktelen zsetonokat könnyelműbben kezeli. Észre sem veszi, hogy úsznak. Szürke, kerek ötfrankos, huszfran- kos, kerek piros, százfrankos, mint a gombok, úgy hullanak erre-arra. Szemét. A játékos játszadozik vele, a félkezében a vagyonával. Bab. Dobálja, tologatja, zsebrevágja, ha sok van, kosárba teszi. A zsetonok együgyüen kopognak — sokkal dé- monikusabb ez a fásult kopogás, mint az arany nemes csengése és a bankó nemes suhogása. Az ember könnyebben áldoz, észre sem veszi s már üres a keze. Mellé furakodik egy kis nő. „Adj egy kis pirosat". Az ember öntudatlanul odaadja a játékszert, pedig ezres volt. Arannyal nehezebben menne. A zseton könnyelműbbé, merészebbé teszi az embert — s ez a baj. „Bonjour, monsieur Szvatkólu A nagy játéktermekbe, ahol százezrekben és milliókban folyik a játék, elég nehéz bejutni. Referencia kell, vagy legalább kimerítő igazolás, mint a zárt klubokban szokásos. S az ellenőrzés óriási. A szolga mind detektív, az ajtónálló rendőr. Aki egyszer megmutatta a jegyét, attól nem kérik többé. Ismerik már, ráismernek, a nevét tudják, a vagyoni állapotát is. Kölcsönadni a tagsági jegyet nem lehet, öt perc alatt rájönnek a csalásra és kész a botrány. Mindenkiről tudják, hogy játszik, mennyit játszik, veszt-e, nyer-e, néz-e, zavar-e, figyel-e; két játékosra átlag egy hivatalnok esik. A detektívek minden nyelven értenek. Szmokingjuk kifogástalan. Játszanak is. Nődetektivek vannak, kokottnak maszkírozva. Itt tényleg semmi baj sem történhetik, de kell is az ellenőrzés, elvégre egyszerre sok-sok millió fekszik szanaszét az asztalokon, szabadon. Itt-ott egy nagyobb zseton a földre hull, az ideges atmoszférában észre sem veszik, a pénz teljesen elvesztette realitását, örültek dobálóznak vele. őrültek és dúsgazdagok, mert 1928 március I, vasárnap. csak dúsgazdag játszhat, ahol percek alatt százezrek cserélnek gazdát. Jó aratás lenne tolvajnak, csalónak. Amikor kiváltottam a jegyemet, hoseztt igazolás és nacionálé-fölvétel után jó drágán, végre megadták. Bankhivatalnok, államhivatalnok nem is kap jegyet, mert féltik őket a főleg féltik az idegen pénzt, amely esetleg a hivatalnokoknak a kezére van bízva. A jegykiváltás után meghallgattam a szomszédos borban egy tangót, majd besétáltam a baka- ratterem hatalmas, tárt ajtaján. Két ur mosolyogva fogadott. Azt mondták: — Bonjour, monsieur Szvatkó! Először léptem át ezt a küszöböt, soha életemben a két mosolygó urat nem láttam. A beiratkozás és a belépés között eltelt öt perc elég volt ahhoz, hogy birem elterjedjen. Visszavonhatatlanul ismertek már itt. A neveden szólított:.!:! Stresemann a kaszinóban A játéktermekben pazar az élet. Szenvedélyes női arcok, szép arcok, mohó arcok, pénzért kapható arcok! A komoly játékosok között általában két érdekes embertípust lehet megkülönböztetni: az egyik a nehéz, széles nagyiparos- típus, akin rosszul áll a kényszerből felöltőit szmoking. Münyugalom az arcukon, a kezükben kis kosár, a legközelebbi bank százezreseivel. A másik filigrán- sabb, idegesebb, arisztokrata-típus. Kisebb pénzben játszanak, de nagyobb szenvedéllyel, Kétségbeesettebben. A nők kurtizánok. A kisebb tétü asztaloknál turisták és amatőrök ülnek, demokratikus egymásmellettiségben. Gazsik miniszter egy magyar bártulajdo- nosnak ad lapot, feszülten néz rá és vesztett. Stresemann a nagy kártyaklubokat nem kereste föl. Csak Monte-Carlóban volt a roulette teremben és ezer frankot hagyott ott. Megtapsolták és meginterjúvolták. — Büszke vagyok arra — mondotta, — hogy a roulettet egy német szerzetes találta ki. Majd finom iróniával hozzátette: — De még büszkébb, hogy Németországban be van tiltva a hazárdjáték. Annál vehemensebben játszanak errefelé. Nehéz lenne megmondani, vájjon az azurszin vonz-e több embert Azurországba, vagy ez a játék. Mindenki játszik s esténként jóformán nincs is más szórakozás. Cannestől Mentonig minden a játéktermekben bonyolódik le, a szerelem, az üzlet, a boldogság, a boldogtalanság. A nappalok csak pihenők és gondol- kozási idők. A Riviéra legnagyobb specialitása ez a „kis zsö", amely Moníe-Carlóban született meg. Ma azonban csak szimbóluma. A hercegi kasznó csak tradició, csalétek, fá- rosz, a komoly „munka" számtalan más helyen bonyolódik le. így üdülnek a gazdagok, nehéz üdülés bizonyára. A szegény ember csak néz és el- ámul azon a könnyedségen, amellyel a kopogó zsetonok vagyonokat, emberböldogságokat cserélgetnek. Két megrendítő eset Ha már a játéknál tartunk, el kell mondanom azt a két esetet, amely e napokban tartotta izgalomban a Riviérát. Az égjük mulatságos, a másik szomorú. A mulatságos eset egy harmincéves elegáns úrral történt Monte-Carlóban. Játszott, vesztett egy kevesett és bosszankodott. Bosszúságában megfájdult a feje. Kiment a kaszinó átriumába, zsebéből fehér tubust vett elő és idegesen, mord arccal, gyorsan két aszpirint nyelt le. Ebben a pillanatban négy kar ragadta meg s egyetlen pillanat alatt a szomszéd szobába vonszolta. Hiába tiltakozott a szerencsétlen, meg sem hallgatták, meg sem vizsgálták, hanem nyomban gyomormosást alkalmaztak rajta. Azt hitték, vesztett és megmérgezte magát. Az illető most perli a kaszinót. Az egész Riviéra kacag. A másik eset szomorú. Januárban egy előkelő párisi leánypanzionátus hat növendéke két tanárnő vezetése alatt kirándult a Riviérára és néhány napot Monte-Carlóban töltött. A növendékek között volt egy tizenhatéves gyönyörű leány is, egy dúsgazdag északvidéki nagyiparos leánya, akinek az apa az útiköltségek fedezésére egy tízezer frankról szóló csekket adott. A növendékek magától értetődően nem játszhattak. De a nagyiparos leányát emésztő szenvedély ejtette rabul: éjnek idején észrevétlenül kiszökött a szállodából és reggelig játszott. Minden készpénzét elvesztette. Másnap a csekkre egy zérust hamisított a tízezres mögé és beváltotta. A bankár véletlenül ismerte a családot, a leányt is, mit volt mit tennie, hitt a leány meséjének és kifizette a százezer frankot. De táviratozott az apának. Mire a válasz másnap regvei megérkezett, késő volt; a leány az éjjel ismét kiszökött, elvesztette az egész pénzt és hajnal felé a tengerbe ugrott. Holttestét másnap kifogták. Ez a uteg- renditö eset szintén nagy emóciót váltott ki t Riviéra köaöneégébem
