Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-04 / 54. (1681.) szám

Móricz Zsigmond — GyőryDezsőről Győry „Ujesreu Magyflfoft" c. könyvének kritikája a Nyugatban Alapítva 1833. TmMom SS. \)S> (fisstnü ftvegr, porceHán iwgjkereikedéM * KOSICE, F 5-ntca 19. ' Nagy választék. Juiáayoi árak. A napokban jelent meg Győry Dezső­nek Uijarou Magyarok oianü verekötefce. A könyv a 'budapesti irodalmi Ikörlöíkbefa ezjenaáaió erejével hatott Győry Dezső budapeelti beérkezését szépen dokirmen- táljla Mórica Zeigmoniinak a Nyugat iro­dalmi figyelőjének veaetőh elvén között iitolegtuangu -méltatása. A Sziloveaszkót kétszeresen érdeklő cikket teljes terje­delmében az alábbiakban közöljük: Á trianoni határok elszakították a törzs- magyarság egyes részeit s mesterségesen festvérszigeteket állítottak elő, holott a ma­gyarságnak addig sohasem volt, — a hétfalusi csángók szigetétől eltekintve, — semmiféle különálló része. Elszakadtak az erdélyi, felvidéki s délvi­déki magyarok. Elszakadtak Budapesttől s egymástól is. Mivel azonban lelkünk és min­den gazdasági s szellemi jövőnk a közös ma­gyarságban született, most kínos s lehetetlen módon, kellett párhuzamosan együtt futniok, mint a közös pályán, az eltördelőzött boly­gónak. Anyagunk s lelkünk ugyanaz s ami kivált belőlünk, az is csak ugyanaz lehetett. Mégis önállóvá leltek egymástól a politikai korlá­tok miatt, sőt a magyar kultúrát önállóan kel­lett a töredékeknek is tovább fejleszteni. Ez a tovább élés az elmúlt hét esztendő alatt máris meglehetősen jelentékeny külön jellemet ad a csonkamagyarországi s a kisebbségekben élő magyarságnak. Minden kisebbségnek meg vannak a ma­ga szószólói odahaza, akik szemüket saját ál­lapotukra függesztik, akik saját szenvedései­ket érzik s mondják ki s akik külön szint s erőt kapnak helyzetük miatt. Egy szlovenszkói költőnek a kötetét kap­tam ma kézhez s mig olvastam, olvastam a verseket, felrajzolt előttem minden szomorú­ság s nyomorúság, amely isten szerint való hangokat kap ebben a könyvben. Győry Dezső: Uj etreu magyarok című könyve ez. A címe már megrendítő. Be az egész kötet az. Nem láttam még tizlovenszkóból olyan költőt, aki ennyi­re a mai, modern kuHwrélet harsonája volna. Banne van a magyar bánat egész régi skálá­ja, de valami uj erővel, az uj szociális és em­beri célok felé irányuló arccal és sziwel. Magas xbljan v®n e tekintetben, mint az itthoni költészet, mert itt, nálunk, hiány­zik e percben a haza egyetemességei érző költői akarat. Versben zokogó testvéreink vagy az egész emberiség napja fele fordulnak, vagy tisztán az egyéni élet csillagánál dobognak: de a ha­za egysége Ady óta nem izzítja a sziveket. Győry Dezső szinte szín tét ikusan foglal­ja magába kisebbségi magyar tömegének ké­pét, annak céljait, vágyait, bánatát s élet­erejét. Lupa vad vonal, csupa szív, szépség, értelem, erő, csak igy az egész semmi, semmi, semmi, s a beleörült ájulva keni cimül s végzetül alája: magyar. Elsősorban >s teljesen politikai költő. Va­laki, aki ennek a nemzetnek egyetemes prob­lémáitól terhes s aki rá még az elszakított s babiloni fájdalmakba szorított kis magyar­ságnak. gyötrelmeitől színezetten végzetes. Minden verse igaz. kegyetlen magyar igazságot hirdet: Hit kell: de igy: ha kell, tettben, ökölben szabadság és nem nyütt szemforgatás. Nem megnyugodni: élni akarunk: segíts magadon s Isten is segít. Csak Ady élte ennyire noagyar voltát, ilyen kínlódva, ilyen verejtékesen, ilyen imádsággal, ennyire mindben pillanatában, ennyire Sorslculdölten. Minden reményünk a fain s a parasztnak [keresztelt különös emberek: a gazdák, házán épünk s a [földVurő munkások, napfogta arcuk jelenti az erőt sápadt sziveinkben és szűzi lelkűk naiv nrisága annyit tesz: [nemzeti lélek, és a népet úgy szeretem, ahogy nem értem: vagy mint az Istent, [mint aszonyt, ahogy van, úgy van, és csak érzem, hogy benne a mi rendelésünk .. [támadt uj erőre Ott ül, ott vergődik Rimaszombatban s nézi a faját s számlálja a perceit s dolgait, mintha valami verő magaslaton volna a si­ralomházban: Nézem friss jó gyerekszemekkel és megesik a szivem rajta; hogy kínlódik, hogy ténfereg a vándorló nagy kultúrák nyomában. Él egy nyugdíjas család keretében, amelytől elvették a kenyerét, vagy a létmi­nimum alá száll kották. tiszták vagyunk: árvák szegények s úgy kell mint a diófa sudarának. [állnunk pusztán S él s eped s reménykedik, szimboli­kusan képviselve a magyarság megtöretett életét: s könyörög: több kenyérért az asztalon, szebb örömért az [ágyon, jobb kacagásért a dalon a rikatott világon... Egyetlen reménysége, hogy a „kisebbségi lélekben" mélyebben érzünk s összébb tartozunk. Igaz, nagy árat fizetnek érte: a tandíj, egész nemzedékek. Megdöbbentő hangjai vannak: Jaj, rémes sors ez: apát félteni.i De nem fél a jövőtől, mert önmagán ke­resztül a magyarságban roppant erőt érez, „csodálatos rm.Hágok, botorkáló fiatal szik­rák" veszik Körül, „más hangú, más színű tü­Páris, — február 28. — Nem valószínű, hogy a fiú, Paul, kiheveri ezt a tárgyalást, ami végeredményben tisztázta őt és visszaküldte az emberek közé. Éppen ez a tisztázottság most már egész életében rajtaragad, mint egy bélyeg. Az az elemzés, amit pszychiáte- rek sikerrel nyújthatnak egy betegnek bizo­nyos korban, veszedelmes kísérlet, ha tulfia- talon kaja a kórképet a beteg. Szinte remélni kellene, az ő érdekében, hogy könnyű ke­dély, aki zsebre vágja ezt a véletlen publici­tást, s elmegy a kamataiból fiók-Valentinónak Hollywoodba. Hildát nem féltem. Hildát meg­lehetősen ismerem: ezt a háború-utáni Ber­lin W-Hildát, akinek végeredményében ritkán van egyéb baja, mint az, hogy megfelelő ke­zekből neon kap időnként két szabályos és erőteljes pofont. Hilda férjhez fog menni 5 ahogy ez már ott szokás, tisztességes asszony és államientartó elem lesz. A BerlinW-Hilda leánykorában mindig szívesen szedte a ko­kaint és leány-hadapródokkal barátkozott, de asszonykorában hamar reászokott a sörre és négy gyereken alul ritkáin adta. 1923-ban Berlinben a Kurfürstendammon, este hat óra­kor végigsétált egy BerlinW-Hilda, egy titkos tanácsosnak a leánya, lakkcsizmában, lovar­nő-kosztümben, a Tiergartonből jövet és ha­zafelé igyekezve; Rmnpelinayer előtt rnegál- lott, a csizmáját ütögetni'kezdte a nádpálcá­val, amit a lovardából hozott s érdeklődve te­kintett maga körül. Egy ur hozzálépett, mor­mogott valamit, Hilda biccentett, egy taxin elmentek Moabitba. Itt az ur fölvezette Hil­dát a lakásába, bezárta az ajtókat, elővett két kötelet, Hilda kezeit és lábait guzsbakötötte, előkeresett egy husángot s udvarias, de egyenletes mozdul átokkal addig verte Hildái amig az vérbefagyva és ájul tan elterült a pad­lón. A szülők följelentették a merénylőt s most következett az a híres törvényszéki tár­gyalás, ami a maga idejében majdnem annyi port vert fel, mint a Hilda-Paul kettős: a bí­róság kimondotta, hogyha egy fiatal leány BerlinW-bőL, titkos tanácsos leánya, nagyko­ra, 1923-ban a Kurfürstendaminon este hal órakor lovagiórubában megáll, egy nádpál­cával a csizmáját kezdi ütögetni, érdeklődve tökratget maga körül, az első hozzálépő ide­gen ur meghívását elfogadja, taxiba száll s el­megy az idegen ur lakására Moabitba, köte­les viselni a tette következményeit Az, hogy az idegen ur gyöngédségek helyett érzelmi ki­fejezésére a husángot választotta, magánügy, amihez a bíróságnak semmi köze, annál ke- vésbbé, mert egy szerelmes ember nem be­számítható. Hilda — nem, Hildát nem kell félteni . . . Homályosan és messziről emlék­szem. BerlinW-zsurokra, nagyon finom csali* zek", mert „uj, komoly, fiatal arcok változ­tak át a végzet parancsára mássá, mint vol­tak, akiktől lettek ők is". „Csodálatos csilla­gok, a szegénységben gazdagul! világok, nyers szenvedések ózonja teliti az élesebb levegőt, villárnosabb új őrben élve" . . . Csodálatos csillagok, másutt magyarok felváglak a zenitre: csillagok kezdjétek roppant rendelésieket! örömmel és boldogan köszöntőm Győry Dezsőt, aki a költő szivének minden erejével s szépségével hallatja a hangot, már megint s még mindig a pacsirtaálcás sirály hangját. Nagy nép ez mégis, ez a magyar, amely a kövekből prófétákat teremt. A szeretet s együttérzés rádióhulláma repüljön át a határokon. A be nem teljese­Utánnyomás tilos dókban, nagyon finom, lakásokban, a Kurfür- stendamm és Westend. között, zsurokra, tele Hildákkal, akik vállalkozási kedvben és szel­lemben semmivel sem maradtak el egészen elszánt párisi boulevard-kölgyek mögött. A BerlinW-Hilda, ez az ál-psychoanalizisen ne­velt, inflációban elkallódott, Hölöerlinnel, Noválissá], antroposof iával, wandervogelis- mussál, Wotan tudja, hányféle áramlattal ver­gődve úszkáló Wedekin-halacska, a tapaszta­lat ezt mutatja, meglepő vitalitással talált ha­za, ha íérjhezadták. Pál és Hilda típusok. Az összejövetelek, amiknek minden részletét olyan buzgón ta­karta fel a tárgyalás, BerlinW-ben minden­naposak. Ami. ebben az afférben egyedül ér­dekes, az a család válsága, mondjuk: a Ber- limW-család válsága. Pál szülei a tárgyalás fo­lyamán 50 márkákért adtak el interjúkat az újságok tudósítóinak. Hilda papája, ha jól tudom, szintén valami tanácsos, az utolsó tiz esztendőben igazán mindenre inkább ráért, mint megkérdezni este a vacsoránál: „Hol van Hilda?" Hilda, stúliéval a zsebében mindig moziban volt, vagy éppen Einsteint hallgatta, vagy Rathenau ellen tüntetett, vagy Erzber- ger gyilkosai mellett tüntetett, vagy vándor­madár-kiránduláson volt, vagy Gorkijt várta az Anhalter Balmbofon. Hilda elhúzta a szá­ját, ha társaságban Krafft-Ebingre, vieux jen, szó került, összeráncolt homlokkal vitat­ta Weiui ingert és hanyagon jegyezte meg, hogy a Mutter-Dirne típusok közül melyik az ő esete, Hilda pártfogolta az uj romantikus Iíölder] in-mozgalmat s a megvadult Blau- strumpf átöröklött szorgalmával vetette ma­gát a forradalmi komiiék vállalkozásaiba. Herriot egy szava jut eszembe, aki a napok­ban egy beszédében ezt mondta: „II n‘y a rien de plus révolutionuaire que les modérés quand ils s‘y mettent" . . . Hildával nem le­hetett bírni. Igaz, hogy senki nem törődött ve­le. Rosa Luxonburg Hildához képest deutsch- national-osaládanya volt, ami a forradalmi buzgalmat illeti. De ugyankkor Hilda a csá­szár névnapjára szeretetcsomagot küldött Doornba. Ha arra gondolunk, a&niről Európában sző van: Párára és Berlinre, csak hitetlenül le­het kételkedni mindabban, ami Loearno, kö­zeledés, érintkezési sik a két nagy race kö­zött. Igaz, hogy amíg Paris majdnem telje­sen kifejezi és reprezentálja Franciaorszá­got, addig Berlin, a mérnetek szerencséjére, nem fejezi ki és nem reprezentálja Német­országot. Oktalanság lenne a német család válságáról beszélni akkor, amikor ez a vál­ság, aminek kétségtelen nyomai vannak, Ber­linben is csak in partibus jelentkezik ilyen feltűnően. De a bajor és a porosz, a szász és a sváb, a rajnamenti és a felsősziléziai né­metség egyformán esett át egy irtózatos nya- va yún amiből az állam kigyógyult, de ami iv - időre megrágta az állam sejtjeit, a csa­li' íz infláción. A „garcűnne“-ról Páris­ii:.. .:tk a regényt: nos, ez a regény túlzott és W'átolt. a. „garconne" nem Páris, hanem Berlin típusa. Amíg a német család a háború után átesett egy kegyetlen béke, egy forrada­lom és egy infláció minden bomlasztó krízi­sén, addig a francia család megmaradt egy kialakult és megerősödött államforma, egy szilárd társadalmi rend, egy jelentéktelen megpróbáltatásoknak alávetett gazdasági prosperitás biztos keretei között. A háborút itt nem követte a forradalom s egy átmeneti jellegű infláció az „enriohssez-vous"-perió­dusa követte s ez az infláció nem volt elég jelentékeny ahhoz, hogy megrághassa a franr cia család gyökereit. Hasztalanul iparkodom elképzelni egy Páris-W-millieut, á la BerlinW; egy zsurt va­lamelyik párisi burzsoá-faubourghan, á la Kurfürstendanum; a kontraszt olyan szembe­szökő, éles, megdöbbentő, mint minden, ami karakterben ezt a két várost elválasztja. A németek gazdasági aktivitása most a háború után mélyebb, módszeresebb, szociálisabb; a franciák egyszerűen csak gazdagodnak, de azt aztán két kézzel s egyre jobban. A németek világnézleti válsága óriási méretű s bizo­nyára produktív; a franciáknál ez a világné­zet-válság mindössze irodalmi körökre szorít­kozik, de ahhoz sem elég erős, hogy a tra­díciók különceiből lefaragjon valamit. Elkép­zelek egy PárisW-zsurt, egy burzsoá szalon­ban, fiatal leányokat és fiatal fiukat, akik nyilván jól érzik egymással magukat, — s biz­tosan tudom, hogy a Dreyfuss-per idejében nyugtalanabb, világnézleti differenciákban ki­élezettebb, erkölcsi és emberi problémák kö­rül izgatorttabb társaságok ülték körül a fran­cia szalonok empire-asztalait, mint 1928-ban. A francia család kerete meg se moccant; a Démet család fel fogja építeni megrongál! és clkorhadt kereteit. A franciáknál „la famille est une grand chose íérméé"; a németeknél a család mindig egy nagy kollektív hajlandó­ságnak egyik tudatosan elsőrangú csirája volt csak. Hilda férjhez fog menni; s meg fog ér­teni a leánya körül sok mindent, amit a nagy­anyja még nem értett meg, s amivel az anyja nem ért rá törődni, mert kissé túlságosan tör­ténelmiek voltak az idők. —- Öt korona cgv menzaebéd: Havonta -Tor láss vendégül egy magyar diákot! Hangolás! Javítás! L. Bösendorfer zongoragyárában látásait és a bécsi zongora- és orgonáké szitok ipartestületinél vizsgázott cs diplomáit mester a t c, közönség szives figyelmébe ajánlja modern műhelyet. HANKA Arnold KoSice, Sv. Ladislava 5. dett sors ereje sóder együtt bennünket. PÁRISI írja: MÁSAI SÁNDOR Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be Kedvező részletfizetések! Fa V a Iga a bútorgyára, PrahaVin., Podlipného 997, 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents