Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-31 / 77. (1704.) szám

2

A Siovensky P©nffi§St minősíthetetlen támadása a keresstényszocialista aárt eliten

Kelefsslo^es'sszRó és Kassa érdeRceinek védelme s „destrukció, szeparatizmus, Irredentizmusai

Prága, március 30. A Sloveusky D-ennik tegnapi száma veziéroikkiben foglalkozik az országos keresztén yszooiialista pánt ikieSiet- ezüovvusakiái kerüilDtóatek uwxukáíjáívai A lap többek között a következőket írja:

rfhx országos beresztényszociaili^ta párt szakadatlanul nyugtalanítja. Ketetszloveaiszkió közvéleményét. Szombaton a párt kerületi elnöksége ülést tartott Kassán. Az üilésen a választás előtti munkaipr ogramot tárgyalták meg. Aztán határozatot boztak, melyben a párt KeletMoveeszíkó részére országos köz- igazgatási expozáturát kráván Kassán. Ezt a (követelést azzal indokoljk, hogy Ketetezlo- venszkó és nevezetesen Kassa nagy hátrányt lóg szenvedni, ha ott semmiféle köz- agazgiatási cemteum nem kéz. Az országos ke resztén y szocialista párt ezzel a nyilatkozatával újból elismeri, hogy Dvorcsák poffliti- kájját kövteUS (?), mellyel Dvorcsák 1018-ban minden áron el akarta srakátam Keketszlo- venszköt a köztársaságitól. Ez akkor nem sikerült, mert föstotszlovenszkó népe habozás nélikül a köztársaság mellé állott: s haüani sem akart a magyarokkal való további együttélésről A keresztényszocialieta párt, hogy keletién destrukciót fejthessen ki, Ke- tetsalovenszkó szeparált aálásáival Dvorcsák poE Ilkáját kivan ja folujatani. Ez uj kezdömé- nyeaésükben azonban irredenta politikájú-, kat átfestették keletszlovenszkői lokálpatriotizmusra. Úgy lépnék föl, mint Keletszlo- venszkő érdekednek egyedüli képviselői, holott nem azok. A kelefcszlo venszkói közigazgatása kirendeltség követelésével irre- identa célokat szolgálnak s nem az állítom egészének érdekét Eb éppen aa

| így fiatalít és szépít a

Górall -ertme Goratt-pfcr CoraB-szapp

“• mtetostíi a €. ti. S.

Vörös Rák gyógytár, Bratlslava.

széniek szempontjából mit sem lehet változtatni a törvényen, amely már amugyis érvényes. A keresztényszoci ahsták agitációja tehát teljesen fölösleges és céltalan."

A SHovensk^ Denni-k interpretációja még fölöslegesebb és céltalanabb. Az országos keresztényszociabsta pártnak semmi köze a Dvorcsák-féle politikához, még kevésbé vádolható irredentizmussal azért, mert törvényes utón egy törvény megváltoztatását tűzte ki céljául akkor, amikor a közigazgatási reform az országos közigazgatás székhelyét Szlovenszkó legnyugatibb csücskébe helyezte. A ke’etszlovenszkói közigazgatási expozi- tura létesítése nem destrukció, sőt étppen a közigazgatás javítását célozza. A legnevetségesebb azonban az az állítás, hogy egy csehszlovák hivatalnak a fölállítása, mely hivatalnak valamennyi tisztviselője kinevezett állami tisztviselő, bármily tekintetben is a szeparácó céljait szolgálhatná. Sőt: egy hivatallal több, mely a helyszínién a szeparatizmus ellen őrszemül szolgálhat. Csodálatos, hogy a centralista lapok tíz év alatt nem tudtak fölhagyó jt régi üres gyűlölködő frázis- politiká jiukkai. A gyűlölet nem érv.

üissáistsslKó ni költségvetése az adéterkek ^Svisellieletien ©ffssÉfeeüétót Jelenti

országos teödsséS nagy fstok^a^ NtözszteiRléire álMl^tók hl _ mt Jelent a százfeatoan százalékos országos pótadé 1

Ungvár, március 30.

(P.uszinszkói szerkesztőségünktől.) A munkaügyi zsupánátus a nagy nyilvánosság teljes kizárásával megjelenő cseh hivatalos lap legutóbbi számában szerényen jelezte, hogy a /ínuBzihszkőik/nagyz&upa, illetve országrész (tartomány) költségvetése elkészült és az a zsupanáttison közszemlére helyezték

ki.

A költségvetés,"' tekintettel arra, hogy már a közigazgatási reform paragrafusainak alapján készült, egyike a legfontosabb dokumentumoknak, hogy mit jelent a tartományrendszer számokban, különösen az adófizető közönségre rótt adóterhekben.

Miután beletekintettünk ebbe a' kolosz- ázális szátorengetegfbe, mám megállapíthatjuk, hogy

az %j adótörvényben mutatkozó úgynevezett. könnyítés a tartómányi és járási adózási rendszer folytán teljesen eltűnik, mível a legtöbb állam feladatot a törvény a közönségre rója, mig rnága:.Qz álforrn estik a legnvinimálimbb összeggel járul hozzá a tartományok'és járásokfenlartásákcz. MBelŐtü a köMségveíés óriási anyagának róeztetes bírálatába bocsátkoznáník, számokban nKBfcatfdk be a régi nagyzsupa és a leendő országos közigazgatás (tartomány) költségvetése közötti óriási különbségeket

Eszerint a szükséglet rovatban Ruszin- szkö köp önti igazgatása 1927-ben 958.041 K szükségletet mutatott, ezzel szemben az 1928- ífe évi rendes szükséglet 1,359.562 K-áit tesz

(ki, r j a rendkívüli szükséglet 30.000 K., ösz- szlesen tehát 1,359062 koronát kell erre a célra. fordítani. A szociális és humanitárius kiadások szükséglete tavaly 25.000 K volt, az ' -íbeii 65.000 K. A gazdasági szükséglet tavaly 55.000 K volt, mig ez évben 255.000 koronát vettek fel e célra.

A kulturális szükséglet a tavalyi 20.000 koronáról 2,425.747 koronára emelkedik.

A nyugdijszükséglet a változott viszonyok folytán 1,120.408 koronáról ez évben 393.008 K-ra apadt le.

Beruházásokra tavaly 385.000 K volt felvéve, ez évben 700.000 K. Adósságok rendezésére tavaly 806.333 K., mig ez évben rendes kiadásként 6142 K-át, rendkívüliként pedig 681.522 K-áf vettek fei a költségvetésbe. A közegészségügyi kiadások szükséglete 1927- ben külön költségvetésben szerepelt, mig ez évben rendes kiadásként 3,134.917 K-át, rendkívüliként pedig 200.000 K-át, összesen 3,334.917 K-át vettek fel. Utfentartásra 7371-.897 koronát mutat ki á szükséglet

Az összegezésből kitűnik aztán, hogy Rvsetniskó faszé* szükséglete 1328-ra 16^992.695 korona, melyre 160 százalékos tartományi pótadóból és egyéb üdékből 14,952.697 K szolgál fedezetül, mig 1,639.998 korona fedezetlen szükséglet marad.

Ezt a fedezetlen szükségletet, mivel a pótadó legmagasabb százaléka is igénybe van véve, az állam, az 1927-ben kelt 77. sz. törv.

ALÁZATOS ÉLET

KIS REGÉNY

Irta: SZUNYÁI lOLTAN

(5)

A tehetség felfedez, újat teremt, előre visz, irányt jelöl, a munka megvalósít, létrehoz. Beteljesíti, amit a tehetség megálmodott. Isteni tudomány mind a kettő. S hogy van tehetség és munka, az a társadalom legfőbb jója, mert a kettőnek bármelyike nélkül visszasülyednének az ősállapotba. És mégis, bárha a tehetség és a munka az élet legfőbb alkotója, nézzenek körül és mit látnak az életben? Az emberek többsége csodálatos szolidaritással összefog a tehetség és a munka ellen. Ha a tehetség az ő merész szárnyain bontakozni kezd, jönnek az irigyek, a kicsinyek, a gáncsvetök, hogy lenyirbálják szárnyait, hogy megakadályozzák égigtörését, hogy elhallgattassák isteni adományát, hogy elűzzék szellemi uralmától, ami dukál neki s amit előbb-utóbb véres küzdelmek s többnyire élete után meg is ad neki az értékét felismerő utókor. A munkát pedig a csél-csap emberek, ingyenélők, a sikereket könnyen-íalők profán megvetése, hátbarugása éri. Nekik, az áltehetségeknek, — mert a zseni, jól jegyezzék meg, becsüli a munkát, az ő alkotó gondolatának megvalósító erejét, de ezeknek a senkiknek: a szürkék és filiszterek robotja a munka. Édes gyermekeim, ha az életben tehetséges és munkás emberrel találkoznak, ne legyenek kicsinyes gáncstevők, hanem álljanak melléje, védjék, segítsék és értékeljék. Gondoljanak arra, hogy a tehetség és a munka ősi parancs kényszerével termeli ki értékeinek legjavát, még ha életének feláldozásával is. Jusson eszükbe Kepler, Newton, Columbus, Shakespeare, a mi szegény Katonánk és Cso- konaink, ezek a holtukban megbecsült nagyságok. Ugy-e, méltatlan sors az övék? Soha el nem érhették a megbecsülés Örömét s talán megbecsülve többet adhattak volna, mint

•

I

_____________________*_________________

amú

gy. Nagyon szeressék a munkát és a tehetséget, főként a tehetséget, mert az ritka, mint a fehér holló.

És egész órán át beszélt, lelkesített, mély szavakat vésett a diáklelkekbe tehetségről és munkáról. Mire. vége lett az órának és csengettek, fakó hangja egészen rekedt volt és zihált a melle. Az osztály némán és fojtottan hallgatott. Egy lélekké forrtak össze. Már az ajtóban veit, mire öntudatra ébredtek a deli- riumba szuggerált lelkek és dörgő éljen har- sant fel utána.

Szilva tanár ur szemrehányó pillantással nézett vissza és kisietett az ajtón. Aznap senki sem ment ki az udvarra, a tiz perc forró vitákkal telt el s a következő órák is ennek az előadásnak hatása alatt teltek el.

Kovés álom és sok valóság

Az ebédet fájdalmas feszültségben fogyasztották el. Alig beszéltek pár szót Az asszony idegesen dobolt a kés pengőjével. Szilvának néha eszébe jutott Falussynő.

— ó, milyen szelíd arca vanl

Ha ilyen hosszú hallgatásban telő ebédek után kezet csókolt a feleségének, — köszönöm Rizus az ebédet, — Rizus ironikusan csak annyit válaszolt:

— Hál‘ Istennek, féltem már, hogy meg- némult.

Ebéd után az iskolába sietett, háromtól ötig privátórákat adott, öt órakor irodai munkát végzett a tanáriban* vagy dolgozatokat javított. Hét órakor otthon volt. Riza késő éjszakáig olvasott, többnyire detektivregénye- ket. ö tízig tanult, böngészett és tiz órakor lefeküdt.

Néha felriasztotta álmából Riza hangja.

— Ugyan ne szuszogjon már annyit.

— Bocsáss meg, — mondotta félálomban és tovább aludt.

így teltek Szilva tanár ur napjai. Egyik a másik után.

A hegyek már sárba ejtették az ősz bíbor palástját. A fák ágai sebzetten nyújtóztak az ég felé,, lábuknál rozsdavörös és aranysárga faleveleket bem pergetett a szél. Csak ,, a fenyöerdök dús lombja maradt zöld. A

völgy alja felől olykór orkánszerti vihar hatolt fel és megrázta a kis házak tetőit.

Hideg nap volt. A tél kvártélycsinfilő követe már megérkezett. Megdöngette a kapukat, csapkodta a cégtáblákat s hideg kézzel nyúlt a könnyű ruhák alá. Mintha azt mondta volna: Nemsokára itt lesz a gazdám is, a tél. Én csak hírnöke vagyok. Jöttem és látom, ideje elérkezett. Még visszamegyek hozzá. Addig beteg melegével áltathat benneteket az ősz. De készüljetek. Nemsokára beköszöntünk fehér paripákon s a hegyeket ellepi bundánk fehér prémje. A tavak és patakok hullámos játékára síkos páncélt vonunk. A kályhákban megszólaltatjuk Filoména és Genovéva panaszos énekét. Az erdőkben örök álomra szundítjuk az ittmaradt fészektelen madarakat. Vigyázzatok emberek! Menjen sietve ki-ki az ő odújába. A tél haragos és itt köztelek, a ti hegyeitek között, mély álmot akar aludni.

öt óra volt. Az utcákon sűrűsödve terjengett a kora szürkület. Szilva tanár ur fázósan lépett ki az iskolából. Láza volt s a

hideg levegő érintésére száraz köhögés ingerelte. Zúgott és fájt a feje. Elindult a botanikus kert felé. A bejáratnál Falussy Pista

került eléje.

— Jöjjön velem, Pista. Kétszer-három- szor végigmegyünk az allén, aztán a Rózsautcán keresztül haza.

Hallgatva mentpk a fölfelé emelkedő utón. Az alléra érve, megálltak s Szilva mély sóhajokkal pihentette tüdejét.

— Ugylátszik nemsokára beköszönt a tél, — szólalt meg nagysokára. — Maga még nem ismeri az itteni teleket. Néha szeptemberben kezdődik és eltart májusig. Másutt már szántanak, vetnek s itt még si-talpakon és szánon járnak az emberek. Olyankor szinte azt hiszi az ember, hogy ez az örökös tél országa. De nagyon szép, végtelenül komoly és bölcs. Maga nagyon fogja szeretni itt a telet, a maga korában én is nagyon szerettem. Mi ott, a régi temető fölött, a hegyen laktunk. Szegény, jé édesanyám még most is ott éli öreg napjait. Onnan ródliztunk le a városba. iiódiiziunk? Nem, csak szánkóztunk,

1928 március 31, szombat

Érelmeszesedés-neurasthénfa

csont, bőr. mirigyhajoknál, golyvánál, bűdé- seknél, izzadmányoknál. vérszegény, görvély és angolkóros gyermekeknél a

Csisl löd Bröm Gyösirvls ös Jödffdr- dőső Otthoni ívé és fdrdőkiirála

kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdőigazgatóság Csizfürdő- Cizkupele. Kapható gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkereskedésekben:

11,ik paragrafusa értelmében a tartományok segélyezésére felvett 140 millió koronából fogja fedezni.

Ez a segély igen kevés, mivel a 140 mik lió a tartományok lakái számának arányában elosztva, abból Rusziuszkóra 4—5 millió korona esik. Ezt az összeget azonban nem kaphatja meg Ruszinszkó és pedig azért, mert ez az állami hozzájárulás csak akkor esedékes, ha a tartományi pótadó a legmagasabb százalékig igénybe van már véve.

A fenti szükséglettel szemben a fedezet részletezése a következő: Központi igazgatásra 1927-ben 155.600 K, 19284>an 148.000 K. A' szociális és humanitárius kiadásokra sincs semmi. A nyugdíjra 1927-ben volt 495.815 K., 1928-ra 82.000 K.

Az állami hozzájárulás tavaly 1,416.570 K volt, mig ez évben 2,235.965 K., amely ösz- szegben csupán a szeszadóból (1,700.900 K), a fóliádéból (800.000K) és a forgalmi adók 5 százalékából (235.965 K) a tartománynak biztosított részesedések foglaltatnak. Közegészségügyi fedezet 3,124.917 K. Útadó 1,625.999 K s végül a 160 százalékos pótadóból nyerendő 7,735.825 K.

Az az adóalap ugyanis, amely után Ru- szinszkóban a 160 percentes tartományi pót- adót szedik, pontos Összegben 4,834.891 K 19 fillért tesz ki.

*

A közölt számokból kiviláglik, hogy Ru- szinszkónak amugyis is szegény, az állami adóterhek alatt roskadozó, a vagyoni romlás szélén álló lakossága az előbb megjelölt jelentéktelen állami támogatás mellett, nem menekülhet meg a teljes összeroppanástól.

Ez a veszély azonban főként azért fenyeget, mivel a tartományi költségvetés tanúsága szerint

úgy a* utfentartds, mint a* iskolák fentartdsoj körüli kiadásoknak eddig az <£í- =~. lomra háruló részét is az adófizető polgárságra hárítják át, úgyhogy e címen c polgárság kétszer adózik.

A ktfltségvetóf részáoteáoek teaerte*ősénől mindezekre tétetenkint fogunk rámutatni.

—rys.—

— Egy gráoi ismeri Írónő öngyilkossága. Grácból táviratozzék: A hatvanéves Migarka Helén is mert. irónŐ és a női jogok előharcosa tegnap éjjel világátógázzail öngyilkosságot követett ed, mert mert lakását felmondották.

mert azokat a veszedelmes kis járómüveket nem illik rődlinak nevezni. Két fasin, amit esetleg bádoggal talpaltunk meg, de ez már, nagyon előkelő volt s ennek a többi fiuk a csodájára jártak, ezen egy deszkalap, éppen akkora, hogy egy ember elfért rajta. És mégis, hogy repültünk vele. Hát ez boldogság volt, az bizonyos. De most már jobb szeretem a nyarat. Újabban igen érzékeny vagyok a hideggel szemben. Igaz, Pista, a múltkor hallottam Fodornó Öméltóságától, hogy a nyáron Lausannefce megy. Igazán?

— Igen, tanár ur, ha addig nem jön valami közbe.

Szilva elgondolkodva nézett a földre és halkan kökintett.

— Persze, édesmamája őnagysága is.

— Nem, anyuka itt marad a nyáron. Esetleg Szklenóra megy, mert vérszegény. Én szeptemberben Parisba megyek és onnan csak karácsonykor jövök haza. Addig a franciában akarom tökéletesíteni magam és kissé megismerni a világot.

— No és aztán milyen pályát választ, Pista?

— Legszívesebben jogász lennék.

— Jogász. — Igen, jogász, sok meddő tanulás, mert maga szorgalmas lesz és tanulni fog, azt biztosan tudom. Elvégzi az egy e- temet, lesz miniszteri fogalmazógyakoruok vagy gyakornok a megyénél, a bíróságnál, mert maga sohse lesz ügyvéd, de ne is legyen s mire eltelik tiz esztendő, még mindig a kilencedik fizetési osztályban lesz. Lássa, én negyvenhétéves fejjel csak a nyolcadikban vagyok. És ha akkor körülnéz érett ősszel, mit fog látni? Hogy a bukdácsolók, a buták, a slendriánok, a tág lelkiismereíüek mind jómódban élnek, maga pedig gondolkodni fog, hogy szabad-e hetenként kétszer húst ennie. Ugyanígy beszélt velem egy öreg pap, a mostani prépostunk elődje. De nekem is tudományos ambícióim voltak. Lássa, dolgoztam, iauultam, soha életemben nem ame- rikáztam és bizony se tudományos -sikereim nincsenek, se jólétben nem élek. Ezt nem érdemes utánam csinálni. Jól gondolja meg, mit határoz.