Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-30 / 76. (1703.) szám

3 1988 március 30, péntek. ^nx<süMAGfoatfí!ni^ Radics szenzációs nyilatkozata a Prágai Magyar Hírlapnak „A háború nem vetett véget az igazságtalanságoknak, hanem u\ igazságtalanságokat Beszélgetés Radics Istvánnal, a horvát parasztpárt vezérével, aki szentül meg van győződve arról, eljön az idő, amikor jóvá fogják tenni a hibákat — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportja — Prága, mároifUB 29. A (krülönibeai csendes Párás-szálló a jugoszláv parl'aimeai't'i delegáció megérkezése óta olyan, minit egy nyüzsgő tmléihikas. Autóik jörmekimeaiineik. Poli- ti'kusok, diplomatáik és újságírók egymás kezébe adják a kilincset. Feltűnően sok a riporter s ezek mind csak Rádiós István, a ihorvát panraeztvezér után érdeklődnek. Hol van Radics ikJépvüieeiLő ur? — kérdik a jobb sorsra érdemes portástól s ezt a kér­dést ismételgeti a szinte állandóan csengő telefon. Radics a delegáció primadonnája s mellett báltérbe szorul mindenki. A portás nem’ tud felvilágosítást adni s az érdeklődőket a másik Rádióshoz, Pálihoz utasítja, aki minden igyekezetét latba veti, hogy visszaverje az Istvánnal beszélni óhajtók ostromát. Éppen hallom, amint egy kollégáimnak mondja: — A bátyám nincsen itthon s nem is jön haza. Este a gralbeni klubban, lesz. Próbáljon szemnceét ottan. A szerencsétlen veszi a kalapját s elmegy, pedig tudhatná, hogy a grabeni klub az egyetlen hely, ábiol Radics nem fogadhatja. A kolléga el­megy'; Radics István jón, veszi a ezobakulcsátt e iDölmegy a lépcsőn. Az első emelet nyolcas számú szobában szállít meg. Ezt tudva, uiánarohanok, a szoibaaszonnyal be jelentetem magam s máir ott is állok a szókiimondásáról hlires paraszbvezér előtt. — Ne haragudjék, képviselő ur, hegy igy megrobanltam — mondom —, de önt, úgy látszik, heatmetikuisan elzárják a külvilág elől. — ■Hált szó, ami' sző, kissé nagy az érdeklődés csekély személyem iránt, de azért szívese®. látom kolléga urat, — mondja mosolyogva s hellyel kí­nál meg a kissé szerényen berendezett szoba egyetlen asztalkájánál. Kolléga urnák szólít s ezt a megszólítást a beszélgetés során többször megismétli. Különben is közvetlen ember, aki inkább hasonlít valami vidéki gazdálkodóhoz s távolról sem kelti azt a iléMametes benyomást, melyet politikai hőre alap­ján várunk. Erősen rövidlátó. 'Alig néhány oenfli- im'étemyiire a szemétől tartja a névjegyemet, arad­ikor olvassa; azután maga elé teszi az asztalra és nyugodtan várja a kérdést, amelyre gondosan ci­zellált, szabatos mondB'tokbam felel. A magyar problémáról kérdezem. Látszik rajta, hogy tudatá­ban van a kérdés és a válasz jelentőségének. Né­hány másodpercig gondolkodik, azután folyékony beszédben, helyenként nyomatékos hangsúllyal, de minden különösebb hév és gesztus nélkül válaszol: — A háború és a békekötések számos igazságtalanságot hoztak magukkal. Igen súlyos igazságtalanság érte Magyar- országot is. — Amikor Londonban jártam, a kezembe akadt egy amerikai könyv, mely a háború utáni helyzettel foglalkozva, arra a megálla­pításra jut, hogy Magyarországot ugyan sú­lyos sérelem érte, de végeredményben ez a sérelem csak annyiból áll, hogy többet adtak be neki abból az orvosságból, amelyet a ma­gyarok a háború előtt a nemzetiségeiknek ad­tak, mint amennyit megérdemelt. Londoni tartózkodásom idején igazat adtam a könyv szerzőjének; ma azonban, be kellett látnom, begy tévedtem, mert a nemzetközi szerződé­sek nem lehetnek orvosságok s a viliágtörté­nelemben nem játszihajtja az egyik állam az orvos s a másik a páciens szerepét. — Meggyőződtem arról, hogy a háború nem vetett véget az igazságtalanságoknak, ha­nem uj igazságtalanságokat szült; sőt tovább megyek: a háború befejezése után sokkal több az igazságtalanság, mint amennyi annak előtte volt. — Tény, hogy a határok megvonásával a legnagyobb sérelem érte Magyarországot; de ez a sérelem nem egyedülálló, mert — ha kisebb mértékben is —, de sérelem érte a ha­tárok megvonásával Jugoszláviát, Bulgáriát, Németországot s még egynéhány más államot. A trianoni határok és az irredentizmus — A trianoni és a saint-germaini hatá­rok természetesen egy uj, eddig nem létező irredentának adtak életet. No már most fel­merül a kérdés, hogy lehet-e, célszerű-e irre­denta politikát csinálni? A háború előtt az ir­redenta politika rendkívül népszerű és rokon­szenves volt Az osztrák-magyar monarchia területén cseh, délszláv és olasz irredenta dolgozott; nem beszélve az osztrák-magyar monarchia határain belül élő többi nemzeti- . egekről, akiknek szintén, voltak 'nemzeti moz­galmaik, ha ezek kifejezetten nem is fejtet­lek ki irredenta tevékenységet. Tudjuk na­gyon jól, hogy a szerbek, szlovákok, románok, bogyÁm, fiőt a mgmvk & ft aémstéfc M oiyuu nemzeti politikát folytattak, amely meg­közelíti az irredenta fogalmát. — Elismerem, hogy a számos ellentétes politikai irányú népet és nemzetet a monar­chiában a dinasztia ereje fogta Össze, de mégis kétségbevonom a dinasztia hatalmát és a monarchia végeredményben sohasem jelen­tett effektiv politikai hatalmat és a monar­chia szétbomlását még abban az esetben sem tudta volna, megakadályozni, ha a forradalom nem tört volna ki. — Hogy a dinasztia valóban nem volt ha­talmi tényező, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy elmúlását egyetlen utód­állam sem gyászolja, legfeljebb sajnálja. — De térjünk vissza az irredentizmushoz s vegyük például az olasz irredentát. Az olasz irredenta álmai megvalósultak s nincsen töb­bé olasz, aki kisebbségi sorsra lenne kárhozr tatva. Igen ám, de az olaszokkal egyetemben számos szlovén és német került az olasz kor­mány uralma alá. Ezek egy cseppet sincsenek megelégedve a helyzetükkel, sőt maguk az olaszok sincsenek túlságosan elragadtatva az uj helyzettől, amely számukra mégis csak sú­lyos gazdasági válságot eredményezett. Itt van például Fiume és Trieszt. Két ragyogó kikötő, amely azonban tüstént elveszítette je­lentőségét, mihelyt elvágták a természetes hinterlandjától, amit számukra Horvátország, Ausztria és Magyarország jelentettek. A Triesztben és Fiúméban élő olaszok fölszaba­dultak ugyan az idegen uralom úgynevezett járma alól, de a fölszabadulás valóságos anyagi katasztrófát jelent számukra. így hát nem csoda, ha hivatalosan még ma is örömü­ket demonstrálják, de nembivatalosan gyá­szolják a múltat. És ugyanez a helyzet egye­bütt is. — A háború egyeseknek szabadságot hozott, de ugyanakkor szétbomilott egy gazdasági egy­ség, melyet a fölszabadítottak együtt siratnak a volt elnyomóikkal. A horvátok nem akartak elszakadni Magyarországtól — Az irredentizmus kérdésével kapcsola­tosan le kell szögeznem, hogy Horvátország­ban nem volt irredenta mozgalom. Mi nagyon jól megfértünk a magyarokkal és nem volt más kívánságunk, minthogy velünk egyen­jogú polgárokhoz illő módon bánjanak. Mi tiszteletben tartottuk a magyarok nagy Kos­suth Lajosát s az ő eszméi termékeny talajra találtak a horvátok lelkében. — Mi azt akartuk, hogy a horvát-magyar viszony a testvériség és semmiesetre sem az alárendeltség jegyében álljon. Ha Kossuth szabadságharcát nem fojtják vérbe, akkor másként alakult volna a helyzet, de igy 1848 után az osztrák kamarilla lépett működésbe és különböző pletykák, meg intrikák után el­idegenítette a horvátokat a magyaroktól és éket vert a két nemzet közé. — A Duna-komíöderáció eszméjének Kossuth Lajos volt a szülőatyja és ha az ő koncepciója megvalósult volna, akkor soha­sem lett volna osztrák kérdés és nem került volna sor arra, hogy magyar kérdés legyen. — A világháború hozta magával, hogy Horvátország elkerült Magyarországtól, mely- lyel nyolcszáz évig jóbam-rosszban együtt élt. — Horvátországot a délszláv állam min­den előzetes kérdés nélkül annektálta s Hor­vátország igy Jugoszláviának lett egy része- Mi, természetesen, elismertük az uj államot, de arra az alapra helyezkedtünk, hogy az uj államalakulat a délszláv nemzetek unióját jelenti s nem jelent NgySzcrbiát. A helyze­tünk igy sem irigylésre méltó, mert külde­nünk kell azokért az elemi jogokért, melyek­ért a monarchiában nem kellett küzdenünk. Helyzetünk körülbelül hasonlatos a* erdélyi románok helyzetéhez, akiknek az óromániaá fajtársaikkal kell ugyanezt a harcot megküz­deniük. A kisebbségi kérdés — A háború által teremtett kisebbségek­nek — nézetem szerint — nem szabadna olyan politikát üzniök, melynek végcélja a ha­tárok megmászása lenne, mert idealizmus azt hinni, hogy a határokat a népszövetség vagy valamely más fórum megmásíthatná. Lehet, hogy akad olyan aeropagja a népek­nek, amely ezt valamikor meg fogja tenni, de ez a jövő problémája s mindaddig súlyos hiba lenne irredentizmust űzni. Kisebbségnek so­hasem szabad territoriális politikái űznie, mert ez a politika többet árt, mint használ. — Tény, hogy minden állam elnyomja a kisebbségeit, de viszont az is tény, hogy etno­gráfiai határokat a legtöbb esetben nem is le­hetne megvonni; miért is a kisebbségi prob­léma megoldása sohasem lesz könnyű feladat. Általában egy bizonyos, hogy országhatárokat csak erőszakkal lehet megváltoztatni. — A kisebbségi kérdés megoldása tekin­tetében mindig a többségnek kell a kezdemé­nyező lépést megtenni. A kisebbségi jogokat továbbá a nagyhatalmaknak kellene garan­tálniuk s a kis államoknak még tovább kelle­ne menniük, hogy jé példával járjanak elő azoknak a nagyhatalmaknak, ahol szintén van nemzetiségi kérdés. — Meg kell adni a kisebbségeknek a többség minden politikai és minden kulturá­lis jogát. Külön alkotmánytörvényben kell a kisebbségi jogokat biztosítani, mert a kisebb­ségi kérdés életkérdés s az állam becsületé­nek, valamint méltóságának kérdése. — A kisebbséget azokban a járásokban és községekben, ahol többségben van, megil­letik az összes jogok, amelyeket a többség él­vez és megfelelő szerephez kell juttatni a ki­Daszynski szejm-marsall létre akarja hozni a békét Pilsudski s a szejm között Varsó, március 29. Daszinsky, az újonnan megválasztott szejm-marsall, tegnap a köz­társaság elnökénél hivatalos látogatást tett és ma délelőtt Pilsudszki marsallt kereste fel. Lengyel politikai körökben ezektől a megbeszélésektől a politikai helyzet tisz­tulását várják. Daszinsky ma délelőtt a parlamenti tu­dósítók küldöttségét fogadta és azokról a ne­hézségekről beszélt, amelyek feladata telje­sítésének útjában állanak. Kifejtette, hogy a múlt évi májusi államfordulat óta Lengyel- országban Pilsudszki marsall személyében koncentrált kormányakarat lépett fel, ezzel szemben fennáll a másik akarat, amelyet; a szejm reprezentál és amely szintén megköve­teli Daszinsky nézete szerint a két szemben­álló tényező megértése feltétlenül szük­séges és ő ennek elérését tűzte céljául. A kormányblokk ma délelőtt megbeszé­lést tartott parlamenti taktikájának megálla­pítása kérdésében. Miután a kormánypárti képviselők nem vettek részt az alelnök meg­választásában, valószínű, hogy a kormánypárti képviselők a bizottsági munkától is távolmaradnak. Ma délben kezdődött meg a szejm har­madik plenáris ülése, amelynek első pontja az 1928—29. évi költségvetési provizórium első olvasása volt. Anapirendre való áttérés előtt Bartel miniszterelnök-helyettes kezdet­•áMBUMaSír A magy. Ulr- áll. pincegazdaság tujborai és ma­gyar konyha csak Homolka Tokaji Pincéjében: Paials Klunlone Hangverseny! Tánc! sebbsóg tagjait a megyei és a városi önkor­mányzati életben. Pasics és a magyarság — Ebben a kérdésben egyszer alkalmam volt az azóta elhunyt Pasics miniszterelnök­kel beszélgetni, aki annakidején hallani sem akart arról, hogy a Vajdaság magyarlakta vi­déke önkormányzatot kapjon. Attól tartott, hegy akkor megeshetne az a csúfság, hogy az egyes városok élére magyar polgármester vagy olyan városi tanács Kerülne, melynek többsége magyarokból áll. — Már akkor megmondottam Pasicsnak, hogy én azt teljesen rendben levőnek találom, hogy magyarlakta vidéken magyarok s né­metlakta vidéken németek intézzék az önkor­mányzati ügyeiket. — Ebbéli meggyőződésem azóta sem vál­tozott s ma is azt vallom, hogy minden jogot meg kell adni a mi kisebbségeinknek, hogy nyugodtan és nyugodt lelkiismerettel követel­hessük ugyanezeket a jogokat az idegen ura­lom alatt élő délszláv kisebbségek részére. A kisebbségek egyenjogúsítása — Nem állhat meg az az állam, amely ős­lakosainak nem adja meg az őket megillető jogokat. A kisebbség csak akkor nem vesze­delmes, ha nincsenek sérelmei. Ezért állítom, hogy minden kisebbségnek politikai téren a többséggel egyenlő jogokat kell adni, kultu­rális téren pedig teljesíteni koll minden jogos igényét. Minden kisebbségnek meg kell adni az elemi iskoláin kívül a közép- és főiskoláit, hogy mindenki az anyanyelvén képezhesse ki magát intelligens emberré és az állam hasznos polgárává. A műveletlen ember infe- rioris és az államnak nincsen szüksége az aiacsonyabbrendü emberek tömegére. — Sokan azt hozzák fel ennek ellensú­lyozására, hogy a túlságos szabadságot a ki­sebbség irredenta üzelmekre fogja felhasz­nálni. Ez az állítás nevetséges, mert a meg­elégedett kisebbségtől nem kell tartani, de ezenfelül ott áll az államhatalom hatalmas apparátusa, amely minden államellenes moz­galmat csirájában elfojthat. Nem élünk a kö­zépkorban, hanem a táviró, telefon és rádió korszakát éljük, amikor a modem technika minden vívmánya az államhatalom szolgála­tában áll. — Ezért nem tehetem magamévá ezt az érvet s barbarizmusnak tartok minden olyan preventív intézkedést, amely megcsorbiija a kisebbség jogait Határkiigazttás — Noha a territoriális irredentától nem kell tartani, mégis meg vagyok győződve ar­ról, hogy el fog jönni a hatórkiigazítás ideje. Lehet, hogy tíz, lehet, hogy húsz év is eltelik addig, de revízió alá fogják venni a békeszer­ződéseket s e revízió során kiigazítják Jugo­szlávia nyugati és Magyarország valamennyi határát. — Horvátországnak ebben a kérdésben csak egy álláspontja lehet; még pedig az, amelyet az evangélium hirdet s amely igy szól: Ne tedd a szomszédodnak azt, ami ne­ked is rosszul esnék. A horvát-magyar kapcsolat — Ha már itt tartunk, engedje meg, kol­léga ur, hogy végül írátérjek a horvát-magyar kapcsolatra. Magyarország és Horvátország között a nyolcszázéves együttélés során mély­rehatóbb konfliktus nem merült föl. Ellentét legfeljebb a magyar arisztokrata rezsim 'és a horvát burzsoázia között volt. Az utóbbi idő­ben nálunk parasztrezsim van, amely menta­litás dolgában közelebb áll a magyar nemesi osztályhoz, mint a polgárság. A horvát pa­raszt nem proletár, hanem arisztokrata, aki­nek liberalizmusa megegyezik egy Tisza Ist­ván gróf liberalizmusával. A politika nálunk éppen ugv a földben gyökerezik és éppen úgy a földből meríti erejét, mint Magyarországon. A horvát 'és a magyar uralkodó osztályokat erős kan öcs tartotta össze mindaddig, amíg a közös hivatalos nyelv, a latin volt érvényben. Hatvanhét után azonban az emberek nálunik is, meg Magyarországon is, sutba dobták a la­tint és elővették a horvát meg a magyar nyel­vet. Ezzel egyidejűén hidegült el a viszony a két nemzet között, melyet azonban ismét ba­rátságossá tenne egy közös nyelv. Nem gon­dolok a horvát vagy a magyar, hanem egy közveti tő nyelvre; még pedig az eszperantóra. Azt hiszem, a legcélszerűbb lenne, ha min­den középeurópai állam kötelező tantárgy­ként vezetné be iskoláiba az eszperantót. A francia mint közvetítő nyelv már elvesztene a jelentőségét, a német nemzeti szempontok­ból nem kívánatos, az angol teljesen idegen nekünk s igy a legmegfelelőbb lenne az esz­perantó. — Ha megértjük egymást, akkor ismét egymásra talál az a két nemzet, amely nyolc évszázadon át jóban-rosszban együtt élt a a me­lyet, csak az intrika távolított el egymástól. S hogy egymásra találjunk, az mindnyájunknak fontos, mert. egyetlen nemzetnek sem szabad a múltjáról megfeledkeznie s nem szabad az sutija dobnia. (1 M

Next

/
Thumbnails
Contents