Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-29 / 75. (1702.) szám
4 f«PEggGMMA<Steg^TTTOItaP 1928 március 29, csütörtök. MŰSORON KÍVÜL írja: MARAI SÁNDOR —COGNACQ— Pári®, március vége. A reggeli lapokban Gábriel Cognacq ur 'értesíti a nagyérdemű vásárlóközönséget, hogy boldogult nagybátyja, Emest Cognacq ur hagyatékát átvette s azt mindenben az alapító intenciói szerint szándékozik továbbvezetni. Egyebekben esedezik a nagyérdemű publikum támogatásáért. Ez a boldogult nagybácsi, Emest Cognaq, Paris egyik legnagyobb áruházának, a „Sa- m?ritaine“-nek volt tulajdonosa, Franciaország egyik leggazdagabb embere s néhány héttel ezelőtt halit meg nyolcvanhároméves korában. Fölheesülhetetten vagyon maradt utána: miiiárdok francia frankban. Nagy műgyűjtő volt, tízmilliós alapítványokat hagyott jótékony célra s részesedési alapon részben unokaöccsére, részben a ,sSamartaine“ alkalmazottaira hagyta óriási áruházát a Szajna jobbpariján. Emesí Cognacq életét egészen biztosan taniltani fogják a francia elemi iskolákban. Cognacq ennek a legutolsó francia polgári érának, a III. Köztársaság nagy gazdagodás! periódusának egyik nyárspolgári hérosza, ő a tipikus „íransais moyen':, aki ennél többre vitte, egészen messzire vitte, anélkül, hogy a kispolgári erkölcstől, világnézettől valaha is eltávolodott volna. Kispolgári meggyőződésekkel és eszközökkel ért el olyan eredményeket amilyen a nagyburzsoázi? eszközeivel is alig sikerült valaha valakinek Franciaországban megközelíteni. Cognacq valóságosan az a titokzatos francia volt, aki valóra váltotta és végső tökélyre fejlesztette a legnagyobb francia erényt, a nemzeti ideált: a sou-ból, a fillérből milliár- dokat csinált. Az élettörténete iskolaeset lenne Amerikában, ahol minden milliomoís-karriérben föl lehet lelni valamit az utcából, a cipopticolásból, a küzdelmes inasévekből, amíg egy napon aztán a kezdd milliomos életében megesett a zseniális coup, az a híres pillanat, mikor eszébe jutott valami, egy színes gombostűfej, egy kanári, aminek az az előnye, hogy nem énekel, vagy egy jégszekrény, aminek az az előnye, hogy énekel, szóval az uj nuan- ce, amivel megszmesednek a civilizáció áldásai s amivel aztán a kezdő milliomos megcsinálja az első hatszám jegyes összeget s a továbbiakban segítik Amerika lehetőségei.... Cognacq is az utcán kezdte, a kapu alatt, ahol vásznat árult De a továbbiakban nem jutott az eszébe semmi uj nuance. És a továbbiakban nem eegitötték Amerika lehetőségei.... A Porai Neuf-fel szemben, a régi Párái egy od- vas kapualjában kezdett vásznai árulni húszéves korában e ugyanott, a Pont Neuf-fel szemben, végezte nyolcvanhároméves korában. Majdnem ugyanazt az árut árulta a végén is, ugyanannak a publikumnak, kispolgároknak, munkásoknak, cselédeknek. A „Sa- maritaine“ Paris egyik legolcsóbb áruháza maradt. Kispénzű publikumot szolgált ki olcsó áruval. Csak, közben, Cognacq megcsinálta a milliárdokat. S a kapualjból megcsinálta a „Samaritai- ne“-t Ugyanazon a helyen, ugyanannak a publikumnak, ugyanazt az árut, kvalitásban és árban. Nyolcvanhárom évig dolgozott, minden reggel ott volt kapunyitáskor: kezdetben igazán kapunyitáskor, mikor a régi ház kapuját felnyitották, később a „Samaritaine“ hatemeletes palotáinak kapunyitásakor. Még utolsó éveiben is előfordult, hogy elvegyült az egyes osztályokban s a nyolcvanéves milliárdos személyesen szolgált ki egy munkás- asszonyt, aki egy konyhaxongyot vásárolt néhány souért. Egy elárusitónőt vett el feleségül, született Jay kisasszonyt. Egy hosszú életein át dolgozott a két ember a „Samaritaine" fölépítésén, a vasárnapon kívül nem ismertek pihenést, soha nem mentek nyaralni, milliomos, sőt milliárdos korukban sem. Esrv anekdota azt meséli, hogy az öreg pár, az orvos unszolására, egyetlenegyszer elszánta magát egy Cote d‘Azur útra: de Avignon körül, nyugtalanul és idegesen elhagyták a vonatot, átszálltak a párisi gyorsra s izgatottan visszautaztak Párisba: nem tudták elképzelni, hogy a nagy üzem rendben funkcionálhat néhány hétig nélkülük is. Cognacq százmilliókat osztott szét életében jőtékonyoélra s a „Cognacq-Jay“ alapítvány, aminek kamatait a Francia Akadémia osztja szét évről-évre a legtöbbgyermekes francia szülők között, évente százezreket juttat a francia családoknak. Fillért-fillérrre rakott, sőt úgy is mondhatjuk, hogy milliót millióra rakott, nem voltak szenvedélyei, nem ismerte a luxust, dolgozott és gyűjtötte a pénzt. Az elve az volt, hogy aki a garast nem becsüli, az a milliárdot nem érdemli. Ezért, mikor már meg volt a milliárdja, még szívvel és lélekkel tudta keresni és becsülni a garast. Élete végéig a kispolgár maradt, a pénz nem szédítette el, nem változtatott az életmódján, ami egy kis szatócs életmódja volt. Üzleti elve mindössze annyi volt, hogy lehetőleg kiközösítette (Otánnjromá* tilos) a közvetítőket. Olcsóm vásárolt és olcsón árult. A franciák azt tisztelik benne, hogy ez a kispolgár, a rentáer született típusa, nem állt meg a „bienheureux milMon“-nál, a boldogító egymilliónál, ami ötezer aranyfrankot kozott békében havonta s ami minden francia polgár álma és végső célja. Cognacq pályatársai között ez volt a szerencsés és végső limit, amikor a francia boldogan visszavonul halászni Páris elővárosaiba, a nagy polgári siker: hatvanezer frank életjáradék. Cognacq nem vonult vissza a millióval, ahogy nem vonult vissza a százmillióval, nem vonult vissza a milliárddal sem. Bejárt az üzletébe, ami közben megnőtt egy kissé, többezer alkalmazottja volt, de amit éppen olyan patriarchálisain vezetett, mint minden szatócstársa a kerületben. S a vagyont, a milliárdot nem a Broadway-n kereste, hanem a Pont Neuf-fel szemben fillérekből, nagy forgalomból és kis haszonból, párisi háztartásoknak szállított törlőrongyot és menyasszonyi kelengyéit, jutányosán és tisztességesen. A pult szerelmese volt, a rőf megszállottja, a „nagy forgalom, kevés haszon" fanatikusa. Cognacq élete a krajcár apotheozisa. Gyermeke nem volt. Az unokaöccse, aki tiszteli az örökhagyó elveit, a nagyérdemű publikum támogatásáért esedezik. (m. s.) A MAGYAR IFJÚSÁG PROBLÉMÁI írja; GYŐRY DEZSŐ A fiatalság az egyetemi városokban A főiskolás kisebbségi magyar fiatalság a prevrat után nem mindjárt szakította meg azokat az összeköttetéseket, amelyek természetszerűleg a régi centrum: Budapest felé vonzották. A volt Magyarország északi részének fiatalsága túlnyomó számban budapesti egyetemeket látogatott Akik tanulmányaikat ott már megkezdték, azok ott is fejezték be. Az átalakulást követő első években pedig a fiatalság nagyobb része még mindig Pest felé gravitált és pesti főiskolákra iratkozott be. Az idők múlására] ez a helyzet meglehetősen megváltozott. A Pesten tanulók egy- része visszajött és itteni egyetemeken folytatta tanulmányait, a középiskolából kikerült diákság pedig már legnagyobbrészt itteni egyetemre iratkozott be, bár még ma i® vannak, akik érvényesülésük útját úgy gondolják jobban elérhetőnek, ha magyarországi főiskolákon végeznek. Ha ennek a mozgalomnak a történetét vizsgáljuk, nem mehetünk el ezó nélkül amellett a jelenség mellett, hogy az 1920— 24-es években a szlovén szkói fiatalság igen jelentős része kiment a külföldre: elsősorban is Németországiba 8 Drezda, Lipcse, Hamburg, München és Mannheim egyetemeim és akadémiáin tanult. Ez a németországi láz idővel alábbhagyott: részben a márka stabilizálódásával beállott dekonjunktúra, részben pedig az a belátás járult hozzá ehhez a lehűléshez, hogy a jövő elhe>- lyezkedés szempontjából előnyösebb, ha bár németül, de itteni egyetemeken végez az ifjúság, mert igy jövője könnyebben biztosítható. , | ■ , , , , j Ahol a magyar főiskolások élnek... Az itthoni főiskolák köziül elsősorban a főváros: Prága főiskolái jöttek számításba. Itt nagy számban vannak magyar fiuk úgy a német, de még inkább a cseh egyetemen. A német főiskolát végezni akarók leginkább Briinnt keresték fel, bár itt is sokan járnak ma már a oseh egyetemre. A harmadik egyetemi város, ahol nagyobb számú szlovenszkói diák helyezkedett el: Pozsony, ahol már régen megszűnt a magyar előadás és vizsgázta tás s igy nem sokban különbözik a helyzet a többi egyetemi városétól, legfeljebb abban, hogy az itt élő magyar diákság még sincs annyira kiszakítva a magyar élet öléből, mint a prágaiak vagy a brünniiek, ahol még komolyabban számbajöhető magyar szigetek sincsenek, vagy csak olyan kicsik, hogy a magyar élet levegőjét pótolni nem képesek: eltűnnek a környező idegien világ idegen légkörében. Emellett a három nagy centrum mellett számbajöhető magyar főiskolás sereg csak Bodenbachban él. Ezek elsősorban az ottani német gazdasági akadémiát látogatják. Újabban, a losonci református teológiai szeminárium feláülitása óta az egyetemi városok közé lehet sorolnunk Losoncot is, ahol a református teológusok jelentik az egyetemi ifjúságot. Prága Mindezen városok diákságának iaz élete más és más. Az utóbbit kivéve mindenütt egyforma a nehézség, amit az idegen nyelven tanulás jelent. Legyen ez akár német, akár cseh. Ellentétben a régibb generációkkal, ennek az ifjúságnak a helyzete e tekintetben sokkalta súlyosabb: nemcsak a nagy tananyaggal, de az idegen nyelvvel is meg kell birkóznia és tudja bár valaki ezt az idegen nyel ivet akármilyen folyékonyan is, a lajanii.'.*. * nrtW fokozottabb energiát és szorgalmat és fáradságot követel, mintha azt saját anyanyelvén kellene magábaszivnia. Petrsze megvan ennek a jó oldala ás: az idegen nyelv elsajátítása el nem vehető kincse és értéke lesz ennek a fiatalságnak. Egész röviden jellemezni próbáljuk azt a környezetet, amelybe ezek a főiskolás magyar fiuk kerültek: Prága, a régi ódon város most amerikai méretekben igyekszik fővárossá és európaivá fejlődni. A milliós cseh tengerben csak a néhány tízezernyi németség tartja magát külön. Úgyszólván teljesen szeparálod va. Dacára a cseh főváros jellegiének, a város lelke határozottan germán és nem szláv. Elevenség, mozgalom, friss életlüktetés érezr hető itt. A gyerekkorát élő cseh nacionalizmus és ennek megnyilvánulásai bizonyos fiatalos és naiv hangulatot kölcsönöznek a város életének. Erős demokratikus életiz keveredik a levegődben, a formalitások elenyészőét, szinte faragatlanul egyszerűen él a város zöme, a tömeg. A germán levegő tisztán megmutatkozik a prágai viszonyok és életkörülmények nagyobb vonaluságában, összehasonlítva Sztavenszkóval, mert e téren Prága játszva veri Sztovenszkét: a politikai szettem és az érintkezés az idegen nemzetiségeik között itt sokkal tisztuitabb s a magyar fiuknak sokkal kevesebb kellemetlensége van magyar volta miatt Prágában, mint .idehaza Szlovenszkón. Briinn Brünn kimondottan német város. Kisebb mint Prága, élete is kevésbé látványos és amerikai tempójú (Prágában is persze inkább csak egy-két főútvonalon), a német nyugalom és múlt itt erősebben érvényesül. Bizonyos tekintetben konzervatívabb világot élnek itt az emberek s ez a lassabban haladó szellem az egyetemi ifjúság életében is érvényesül, bár lehet, hogy csak a látszat mutatja ezt a hatást s az okok másban keresendők. Előkelőbb és kimértebb a brünni élet, egy kis szászországi vagy hannoveri városkára emlékeztető. A magyar diákság nagyrésze német egyetemre jár s a német diáksággal érez barátságot. Még Bodenbach az a hely, ahol teljesen idegen környezetben élnek magyar diákok nagyobb számban. A cseh-német határváros az Elba mentén fekszik, pompás fekvéssel. Itt már a német határ közelsége erősen megérzik a levegőben. A kis városban a diákság számottevőbben érvényesül, miint az egyetemi centrumokban, itt a diák nagyobb ur: talán legjobban úgy jellemezhetjük Bodenbadhot, ha azt mondjuk, olyan itt, mint a maga nemében nálunk Kolozsvár volt. Pozsony + viszonyait már nem kell jellemezni. A három nemzetiségű városban a diák helyzete mégis könnyebb: magyar múlt és magyar levegő kiséri már, ott a nagy hinterland, a kisalföld, bátran mondhatni, hogy itt nem érzi magát idegenben. Losonc egész kivételes helyet .jelent ebben a sorrendiben: a magyar ipar- és kereskedőváros fiatalsága egyetemeken tanul s most helyükbe a magyar vidékek minden részéről, főleg a rög közeléből, mintegy félszáz magyar teológus települt a városba. Sajátos, H!Ííg>rltot*, vis^nyaik folyón ngp ie kev,e-, redmek be erősen a város életébe, de az ő életükből teljesen hiányzik az a súlyos nehéz szorítás, amit az idegen világban eltűnő magyar diák érez minden lépten-nyomon. Hány magyar akadémikus van? Mindenképpen nagyon érdekes kérdés annak a megállapítása, hogy mennyire tehető a csehszlovákiai főiskolákon tanuló magyar diákok száma? Sajnos, erről pontos kimutatásunk jelenleg nincsen. A magyar ifjúsági egyesületek vezetőit már kértem egy ilyen kimutatás elkészítésére, de ez még mai napig hiányzik. Holott úgy magyar nemzeti és kulturális szempontból, mint pedig ifjúsági organizációs szempontból egy ilyen ifjúsági kataszter elkészítése igen fontos és mielőbb elkészi- tendő! Jelenlegi, az ifjúság vezetőitől nyert információim szerint a csehszlovákiai főiskolákon tanuló magyar diákok száma — hozzávetőlegesen — a kővetkező: Prágában van mintegy 500—600 magyar fiú, ezekhez jön mintegy 300 zsidó s összesen mintegy 80—100 leány. A magyar ifjúsági egyesültetekben Prágában mintegy 30 leány van számontarbva. Ezenkívül vannak a magyarországi, illetőségű tanulók. (A hivatalos oseh statisztika 750-re teszi a magyar diákság számát Prágában. Mivel azonban különböző szempontok érvényesültek a nemzetiségi beosztásnál sok esetben, ez a szám távolról sem fedi a tényleges helyzetet.) ösz- szesen tehát mintegy 1000 magyarnyelvű főiskolás. Brünnhen kb. ennek a számnak a felére tehető a magyar akadémikusok száma. Itt a zsidó fiatalság különösen erősen van képviselve. A pozsonyi egyetemről még nem kaptam meg az adatokat, itt körülbelül annyian vannak, mint Briimiben. Bodenbachban a számuk 100—200 között váltakozik, Losoncon mintegy félszáz teológus tanul. Ha most éhhez hozzávesszük még a külföldön járó egyetemi hallgatókat, akkor 2—3000 közt ingadozik a szlovenszkói ma. gyár kisebbség jövő szellemi elitgárdájának a száma. # Ezúton is azzal a kérelemmel fordulok a nevezett egyetemi városokban élő magyar diákegyesületek vezetőihez, hogy kövessenek el mindent, hogy az ottani diákság számszerű adatait mielőbb megszerezzék és feldolgozzák, mert erre az ő érdekükben is komoly szüksége van a magyar munkának s ez a kataszter az ő organizációs munkájukat is, melyről legközelebb beszélünk, nagyban elősegítheti. Egy kis fáradsággal és utánajárással szakonként és egyetemenként köny- nyen összeállítható ez a számszerű áttekintés s ezt csak ők csinálhatják meg. Uj Audionlámpák, legnagyobb teljesítmény, legkisebb áramfogyasztással mm @©45 jjfEjtEFUIIBCEM RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK PRÁGA: 11.00 Gramofon. — 12.05 Zene. — 16.30 Az Ondricsek-k vartett, kamarazene. — 17.50 Német előadás. — 20.00 A szép Galathea, opera- előadás Brünnből. — 21.00 Népklasszikus est. — 22.20 Zene. — POZSONY: 18.00 A Kubát-kvartett hangversenye. — 19.45 Gramofon. — 21.00 Prágai műsor. — BRÜNN: 12.15 és 22.20 Zene. — 18.10 Német előadás. — 20.00 A szép Galathea, Offen- bach operáj u — 21.00 Óbriinni fuvőszene. —• KASSA: 19.35 Szólista hangverseny. — BUDAPEST: 9.30, 15.00 és 16.45 Hírek. — 14.30 Irodák ’orténeti előadás: Mikes Kelemen törökországi leveleiről. — 16.00 Az asszonyok tanácsadója. — 17.00 Az Operaház kamarazenekarának hangversenye: Schubert müvek. Vezényel Komor Vilmos karnagy. — 18.15 Kiss Géza felolvas a vizisportról. — 19.00 Papp Viktor felolvasása: Beethoven a budai Várszinházb"”. — 19.45 Angol nyelvlecke. — 20.30 Kerpely Jenő gordonkaművész hangversenye, Sztojanovich Lilli és Polgár Tibor közreműködésével. — 22.00 Hirek, utána Pertis Jenő cigányzenekara a Britanniából. — BÉCS: 11.00, 16.10 Zene. — 19.30 Máté passiók. — ZÜRICH: 16,1)0 Gramofon-tánczene. — 20.00 A varázsfuvola, Mozart operája. — BERLIN: 20.00 Schubert-est az Énekakadémián. — STUTTGART: 16.15 Zene. — 20.00 Hegedüest. — 21.00 A szavak komédiája, Schnitzler Artúr kettős drámája. — LEIPZIG: 21.15 Szimfonikus hangverseny. — BRESLAU: 20.10 Hanny táncol, Eysler operettje. — HAMBURG: 19.25 A bolygó hollandi, Wagner operája. — KÖNIGSBERG: 22.30 Ahol az ég kéklik, szimfónikus zene. — RÓMA: 17.30 és 20.45 Zenp. — MILÁNÓ: 17.05 és 23.00 Jazzband. — NÁPOLY: 20.50 Az álarcos bál, Verdi eperája. — ZÁGRAR: 20.35 Marian Feller zongoraestje. — KATT0W1TZ és KRAKÖ: 17,45 és ^20.15 Zene, %
