Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-27 / 73. (1700.) szám
2 1928 március 27, kedd. val bárminemű összeköttetést tartott volna fönn. Cseh körökben az a vélemény, hogy Kedro- viís a Stefánik-relikviák ellopásával a tizéves jubileumi ünnepség harmóniáját akarta megzavarni. Hol van Sfefánik órája? A vizsgálat különben nagy eréllyel folyik. A pozsonyi rendőrség szombaton kihallgatta Ivánka Milán dr.-t és Srobár szenátort, mint akik leghitelesebb informátorok lehetnek Stefánik tragikus halálának és eltemetésének adataira nézve. A kormány épületben elkövetett betörésben való bünrészesség gyanúja még egy harmadik, eddig meg nem nevezett személyre is kiterjesztették. A legérdekesebb szenzáció az, hogy Stefánik tábornok aranyórája, melyről Stefánik Igor lelkész, a tábornok öccse azt irta a Slovákban, hogy ismeretlen .egyének elrabolták, éppen a lelkész birtokában van! Ä híradás Ivánka lapjában, a Národny Den- nikbcn látott napvilágot s teljes föntartással közöljük. ^yM.A-tlKe'R^UG.sS? G$lÖ«‘R^e.SUKORGYtó ♦ROZWAVA* Mandarin - Cacao - D ó-Créme - Cherry. Triple-Sec — Curacao — KarlsbadlkcserU „IC .. árki kiállításon aranyéremmel kitüntetve“ ^ „Nemzetközi Onnakiállitáson aranyéremmel kitüntetve, EBEM* Huszonnégy éra alatt összeomlott a „második Szenlgottfeárd“ belgrádi meséje A klsantanisajtó H&syaavrszáftot ismét íiadlszercsempészéssel akarta meiáy^aüsliani Budapest, március 26. Pénteken késő éjjel érkezett Becsből Budapestre az a távirati jelentés, amely egy grid lap nyomán tudatta, hogy Szabadkán Olaszországból érkezett és robbanóanyagokkal megrakott vagonokat tartóztattak fed, amelyek Romániába voltak irányítva. Aki rátekint a térképekre, láthatja, hogy Szabadka nincs a‘magyar állaim t erületén és nem is határállomás; azonkívül láthatja azt is, hogy az Olaszország és Románia közti vasúti forgalomban Bród, Szabadka és Nagykikinda a kötelező szállitmányozási fővonal, tékát a vonatok magyar területet egyáltalán nem érintenek. Ennek ellenére a belgrádi Politika című lap „Újabb affér van a látóhatár on“ cím mól azt irta, hogy „még be sem fejeződött a szentgotthárdi affér és most Szabadkán tartóztattak iel 22 Olaszországból küldött vagont. Miután gyanúsnak tűnt fel, hogy robbanóanyagot küldenek Magyarországba, bár a fuvarleveleken az a jelzés állott: „Románia számára“, — a vagonokat feltartóztatták.“ (A belgrádi Politikának több csehszlovák laptársa is ugyanezt irta! — Szerk.) A Politika híradása hasonló szellemben kijutott a külföldire 'és á párisi Matin sietett megállapítani, hogy a jugoszMv-magyar határon robbanóanyagokat szállító vagonokat tartóztattak fel, amelyek Magyarországon keresztül Romániába voltak irányítva. Magyarországot meggyannsitó belgrádi tudósítást hozott a New-York Herald párisi kiadása is. Németországban a baloldali lapok kapták fel a hirt és leplezetlen rosszindulattal kommentálták. A szocialista Vorwaerts és a demokrata Vossisdhe Zeitung egész nyíltan azt Írják, hogy a robbanóanyag nem Romániának, hanem Magyarországnak szólt. A külföldi sajtó egy részének ez a viselkedése uijabb bizonyíték arra, milyen érzéssel vannak Magyarország iránt a kisantiant- tal szimpatizáló lapok. Nekik elég, ha egy vasúti állomás, mint Szalmádba, a magyar határ közelében van, hogy Magyarországot lelkiismeretlenül meggyanúsítsák csempészési kísérletezés ekk el. Hogy a belgrádi Politika tudatosan vagy megtévesztve ültette-e föl a külföldet, az alábbi két távirat mutatja. Jugoszláv és román hivatalos cáfolatok Belgrad, március 26. (Avala.) Az a hír, amelyet egy belgrádi lap közöl és amelynek értelmében a szabadkai állomáson állítólag csempész f egyver száll itmányt tartóztattak fel, teljesen koholt. A kérdéses szállítmányt a szokásos formaságok elvégzése után annak rendje és módja szerint továbbították rendeltetési helyére. Bukarest, március 26. Hivatalos román | körökben a 22 municiós vagon szabadkai I Belgrad, március 26. Radios István, a kurvát parasztpárt vezére, fontos sajtónyilatkozatot tett Zágrábban Jugoszlávia belső politikájáról és az Olaszországhoz való viszonyról. Hangsúlyozta, hogy a netten ói szerződés egyszerű ratifikálásának nincs nagy gyakorlati jelentősége a két állam viszonyának kedvező alakulása szempontjából. A két ország kapcsolatát egészséges alapra kell helyezni. Ehhez azonban szükséges, hogy Itália ne avatkozzék a Balkán belső dolgaiba. Jugoszlávia kész belemenni egy olyan Balkán-1 okarnóba, amelyben a balkáni államok egyenlőjogu tagokként szerepelnek. Neon keli attól tartami, hogy egy Hyea szövetségben Jugoszlávia a hegemónia megszerzésére kivárnia törekedni. Végezetül ezeket mondotta Radios: — Az együttműködés és a vitás kérdések megtárgyalásának talaján meg fogjuk egymást találni, mint ahogy a múltban is mindig sikerült Olaszországgal megegyezni. feltartóztatásáról szóló hírekkel kapcsolatban kijelentik, hogy Románia ezeket a szállítmányokat még a múlt évben rendelte meg Olaszországban és hogy a szállítmány, mi- jután két napig feltartóztatták Szabadkán, I megérkezett román területre. Az Olaszország és Jugoszlávia között megkötendő megegyezés biztosítaná a Balkánnak és Kö zépeu répának békéjét, anélkül, hogy Itália presztízse bármiképp is csorbát szenvedne, vagy pedig Jugoszlávia szuverenitása vagy érdeked veszélybe kerülnének. Belgrad, március 28. A kormány elhatározta, hogy Kocies elhunyt minisztert állam- költségen temetteti el. Kocics 1886-ban született a szerbiai Vla- ■sotinciben. Belgrádiban és Svájcban végezte jogi tanulmányait, ahol rövid ideig a diplomáciai szolgálatban is működött. A háború után Belgirádban ügyvédi irodát nyitott. 1921- ben rész tvett a Vreme című napilap alapításában. 1920 óta mint a radikális párt tagja szerepeit a szkupstináJban és 1927 januárjában posta- és táviratügyi miniszterré nevezték M. — öt korona egy menzaebéd ára: vendégelj meg havonta egyszer egy nyomorgó magyar diákot! Tadics ai olasz-Sug^ssláv megegyezésért Jugoszlávia mindig kész egjf balkáni Lekapnéra — Mekkáit a jugoszláv p©s!aügyi miniszter ALÁZATOS ÉLET KIS REGÉNY Irta: SZITTYÁI ZOLTÁN * . {2> és e zsibongó csoportokban ott szorongott egy-egy szülő is az előirt könyvek jegyzékével, komolyan, megilletődötten forgatva az ócska könyveket és néha gyöngéden mordulva a kis emberre, aki ugyancsak nagy halom könyvet szorongatott már a hóna alatt. — Van-e gyerek latin kiegészítő olvasókönyved? Szilva tanár ur szeretettel tologatta el Htjából a diákokat, akik ijedt haptákba vágódtak. — Szilva szigorú ember — mondogatták, amint elhaladt — de jó és igazságos. Tizenöt éve tanított ebben az intézetben. Az ő osztálya volt a legpéldásabb tábor, a legfegyelmezettebb gyermekcsorda, szabályos nyugalommal működő test, melynek ő volt az ütőere. Köztük élt, leereszkedett a katedráról, korosabb és többet-tudó diákemberként közéjük ült a padokba, felsegítette vállaikra a lélek szárnyait, nagy együttérzéssel osztotta meg ismeretekkel birkózó küzdelmeiket, átérezte ellankadásaikat, velük örülte örömeiket, megbecsülte kis életük fontosnak tartott elhatározásait s szabad utat engedett kép- zeletviláguknak oly légvárak felé is, melyekről tudta, nagyon jól tudta, hogy az élet kemény keze balomra fogia dönteni. De valahol az aljas becsvágy tört elő, ha alattomosan húzódott meg a sunyi hazugság, ba fáradozását lekicsinylőén cserbenhagyta a jóságra számító indolencia, ha a szeretettel kifejtett komoly jót ki akarta játszani az ösz- szebeszélés forradalmi és jól ismert diákter- rorra, olyankor Szilva tanár ur szikár alakja sötéten, vésztjóslóaft kiegyenesedett, a katedra végitéletes trónussá tágult, a halkar dongó légy elviselhetetlen zajt hallatott, a percek öröklétig tartottak s a kis diáklelkek sírva vallották te magukban: Vétkeztünk. Aki hazudik, az csal, aki csal,az lop, aki lop, az rabol, aki rabol, az gyilkol, aki gyilkol, i azt felakasztják — mondotta, ba valakit hazugságon ért. — Aki férfi és hibázott, az be is vallja, meg is bánja. S amint végigment a harcbainduló diákcsapatok között, régi diákévek emlékei jutottak az eszébe. Főként a hideg tél, amikor a város kapuján túl, a temető feletti hegy zeg- zugában levő kis viskóból, vékony ruhában, dideregve, éhes gyomorral és mégis tudja Isten miért, de olyan nagyon vidáman indult el az iskolába. — Gyula, ma nem jutott kenyér — mondotta néha az édesanyja. — De ne mondd ám apának, mert kérdezte, maradt-e a gyereknek? Istenem, Istenem, hát mit csináljak? Szegény apa csak későn este jön haza. És addig egyebet sem eszik, csak ezt a kis kenyér- két. Ugy-e Gyuluskó, ezt jól tettem? És ő ilyenkor ragyogó szemmel intett vissza: — Igen, mamuska. Máskor két krajcárt csúsztatott kezébe az édesanyja. — Gyulinkó, vegyél rajta Mosola bácsinál szalcstanglit. — Oh, mily jó lesz — örvendezett ilyenkor. És eszébe jutottak a kora hajnalok, reggeli misék, amikor már tisztán, komolyan a sekrestyében állott és várta a prépost urat, aki néha-néha egy-egy tizfillérest csúsztatott a kezébe. — No Gyula, mi leszel, ha felnősz? — kérdezte egyszer. Gyula elkomolyodott és nagyon halkan felelt:’ — Nem tudom, nagyságos ur. — De azt csak tudod, mi szeretnél lenni? — évődött tovább. — Tanár szeretnék lenni. — Ezt verd ki a fejedből, — mondotta a prépost., most már komolyan és szomorúan. — Szamár vagy, Gyula. — Ha elvégezted a negyediket, elmész inasnak. Érted, annak. Nézd meg Finkel- steint. akinek olyan szép úri divatüzlete van a Terraszon. Rpngyszedő volt. nyulbőrt árult l húsz évvel ezelőtt. És most? Megvette a Pai charék házát, a legforgalmasabb üzlet az övé. És nézd sorra a főutcán valamennyit. A Gold- bergert, Ernstet, Singert, a fűszerest, a Ba- rockot. Látod, ők vasárnap délután kocsikáz- nak. És a tanár urak? Megnézted már a tanár urak kitaposott cipőit? — No, de azért te csak tanulj szorgalmasan és siess, nehogy elkéss az iskolából. Megállj csak Gyula! Ezt az almát majd itt felejtettem a zsebemben. Szilva tanár ur álmodozva kapaszkodott az iskola felé vezető utón. A piaristák oszlopos kapuja alól rákiáltott valaki. — Jó reggelt, domine! Fiala volt, ^piarista tanár. A természetlant tanította. A napözön felé fordulva, az égre mutatott. — Ez aztán gyönyörű idő. Még meleg, de már nem íullasztó nyár. Hiába, csak az ősz szép. Délután a hegyek közt fogok barangolni. Szilva tanár ur felelni akart, de heves köhögés kapta el. Erei kidagadtak, a tüdeje visitozott. Fiala aggódva nézett rá. — Kedves Gyulám, ezt komolyabban kellene venni. Volt már orvosnál? — Még nem, — felelte rekedten s még erősebben rázta meg a köhögés. A falnak dőlt és úgy köhögött. Aztán szájához szorította zsebkendőjét és szégyenkezve nézett Fiaidra. — Egy kis nyálka a torkomra ment — nyögte ki végre. — Nyálka, nyálka! Ne beszéljen kedves fiam bolondokat — rivalt rá Fiala. — Ez tüdő, beteg tüdő. Ez az igazság. És ha beteg, akkor gyógyítani kell. Aztán holnap menjen és jelentkezzék az igazgatónál, hogy vállalja a tornatanitást, holnapután a szépírást, az éneket, mondja meg, hogy helyettesit hittant, számtant, fizikát és ha kell, meg is szoptatja a gyerekeket. De hát mit gondol, meddig mehet ez? Hát bírja? És kiért, miért áldozza fel magát? Hát mit gondol, ha egy szép napon meghalna, a világ szörnyű nagy gépezetének csak egy kis kereke is megállana emiatt? Kinek hiányoznék, ki vallaná kárát? Hiszen ha suszter volna, lakatos, hordár, akkor talán éreznék hiányát itt a földön. De ember, maga tanár! És itt, ebben az országban, ezen a „nagy ugaron“, ahogy Széchenyi mondta. Egy kis szellemi szántó-vető. Gyönge faekével akarja végigszántani a sziklákat? Nyugodt lehet, a sziklák sziklák maradnak, de maga, ha igv folytatja, homorosan odafönt fogja belátni, hogy nekem volt igazam. A gimnázium kapujához értek. Olyan volt az a kis szürke épület, apró fatornyocskájá- val, mélyen a gyalogjáró alatt, mintha a föld alá akarták volna siilyeszteni. Az udvaron diákcsapatok sétáltak. Hangos vigsággal verődtek össze és ugrottak szét pillanatról-pillanatra. Itt-ott egy-egy szomorú sápadt kis fiú álldogált különváltam Szerette volna megcirógatni őket. Mi nyomja kis szivüket? De sietnie kellett. A szűk kis tanári szobában, — inkább lehetett volna fallal bezárt folyosóvégnek nevezni — hosszú zöld asztal körül már ott ültek a tanárok. Az asztalfőn az igazgató, Pa- chinger, joviális és mindig derült nézésű kerek arcával, terebélyes pocakjával, melynek domboruján minduntalan meg kellett szorítania a semmi támasztékot nem találó lecsúszó cingulust. — Mély bocsánatát kérem igazgató ur,, hogy elkéstem, de ... — Ugyan kérem kedves tanár ur, nagyon jól tudom, ha maga elkésett, annak , megvolt a komoly oka is. Áhitatos szemek, melyek ritkán lesznek láthatók, de nem lehet őket elfeledni. Szilva tanár ur besietett a szomszédos nyolcadik osztályba. A katalógust, statisztikai lapokat, írásait, a noteszét a katedrára terítette és végigfutotta a tavalyi osztály névsorát. Mind együtt voltak a régi ismerősök, az egész kis család, állapította meg örömmel. Aztán az ablakhoz lépett. Lent a piaristák nagy gyümölcsös kertjének kissé vad és gondozatlan képe. A látóhatár felé egy gyárnak, még lejjebb a kohónak hatalmas kéményei. Jobbra enyhén lejtő hegyoldal, kis fehér házak, terraszos kertek, halra a főiskola egyik palotájának zöldesbarna sarka. És lent, egészen lent, egy picike dombon, kőből épült kis harangláb elhagyott temetőben Érelmeszesedés-neorasthénia csont, bőr. mirigybajoknál, golyvánál, hüdé- seknél, izzadmányoknál, vérszegény, görvély és angolkóros gyermekeknél a €s6si StSsS SyésyvEx és jécffflrdősö Otthoni Ivó és fürUéEkuráia kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fürdőigazgatóság Csizfürdő- Óizkupele. Kapható gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkereskedésekben.
