Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-25 / 72. (1699.) szám
M98 mádtas 25, raé&mKp. Kocsis a Hoézsa-párt újdonsült magyar képviselője szeretne olyan kormányt látni, amelyet nem támogatna Véteíícn interjú az u\ honatyával, oki már harmincesztendeje kormánypárti s akit kollégái magára hagytak a prágai utcán és aki beismeri, hogy Sóidét ugyan Ígértek már a borsiaknak is, de bizony meg idáig nem kaptak semmit — A Prágai Magyar Hírlap eredeti riportba — ^Prága, március 24. ' rÁ képvibelíőkáz boltíves bejárata .előtt haladtam ©1 éppen akkor, amikor a tör- viétnyihozőik a husvételőtti utolsó ülésről tá- vcxzrtiaik. A miniszterek és a tehetősebb honatyák autókba ülitek, mások viszont a villamosra vártak, sokan pedig per ped.es apo- stoloTum neki vágták a város centrumának. A szolgálatot teljesítő rendiőüök ás elhagyták posztjukat, csupán egy alacsony termetű, Rzélesvállu, őszbajuszu bácsi tan aikodott még a Rudollfinium ^portásával. Nehezen értették meg' egymást. Az öreg, fényescsizmás, bőrkabátos gazdaember bizonyára ismeretlen miég a zfLata PraMfban, mert a főportás ugyancsak magyarázgatta az irányt, hogy merre tartson. Vájjon megértette-e az útbaigazítást? Aligha! Már néhány lépésnyire megszólított egy rendőrt s tört szlováksággal ujiből útbaigazítást kért. Néhány lépéssel odább meg éppenséggel riporteri csekélységemet iszólitotta meg s én kellemes meglepődéssel hallom, hogy az öreg bácsi magyarul kezd panaszkodni: — Cserbenhagytak engem a kollegák! Azt mondották, hogy együtt megyünk az állomásra s amíg fölmentem a klubhelyiségbe & knMfomért, eltűntek bizony, minit a kámfor s én sajnos nem igen ismerem itt fcf magamat. Magyar képviselő ?! Kíváncsian szem- iéffltem a barátságos öreg (bácsit. Ki lehet ez a képviselő? Hiszen uj választások nem voltak s miagyar törvényhozó sem mondott le, i ..akit uj honatya váltott volna, féli! Ki lehet hi®t ez az ismeretlen, hamisítatlan magyarsággal beszélő gazda-képviselő ? Sokáig nem kellett: töprengenem, mert — mint a parlamenti dolgokban jártas prágai újságírónak .—- nem volt nehéz, kitalálnom, hogy az atyafi nem lehet más, mint Kocsis András, a nagy Rákóczi szülőfalujából, Borsiból származó uj csehszlovák agrárpárt! képviselő, aM Zooh Sámuel püspök halála után került a törvényhozók sorálba. Ha már a véletlen úgy hozta magával, hogy az újdonsült „magyar" honatyával kenem volnék újságíró, 'ha a véletlen találkozásból nem csinálnék politikai interjút. Tehát hűségesen, ezószerint leköz- Í!Öm a kettőnk között a pár iámén ttod a Szent-Venoebtérig tartó sétán lefolyt párbeszédet: Én: Képviselő ur talán az esti vonattal utazik, haza? Kocsis András: Igen, kilenc órakor megy a vonatom, de már most kimegyek az állomásra. Ha már látom a nagy, tornyos állomást, akkor kiismerem magam. Csak úgy futtában jöttem föl, nem is tudtam Kaimnak kiadni a munkát, mert hétfőn Kassán voltam a vasutigazgatóságnál $ táviratilag fölhívtak. Feleségem gyorsan inget csomagolt be a kufferbo s máris fölszálltam a gyorsra... Én: Mit csinált a vasutágazgatóságnál? Kocsis A.: Hát kérem, mi borsiak már régóta kértük a miniszter urat, hogy adjanak nekünk vasúti megállót. Most meg is adták, de csak négy vonatra, amivel nem használnak nekünk, mert nekünk a hárani- órási és déli vonatra van szükségünk. Ezért jártam fönn Kassán s bizony el is érteni azt, hogy hat vonat áll meg már ezután Borsin. Én: Nagy dolog ám az, hogy mandátumhoz jutott, ugy-o? Kocsis A.: Nehezen kaptam is meg. Sokan meg akarták ezt akadályozni, de a miniszter ur közbelépett s igy a Zoch püspök ur halála után nekem adták mégis a mandátumot. A listán Slavik doktor ur utón ugyan én voltam eleinte a második, de azután gyütt a miniszter ur s azt mondotta nekem, hogy a nógrádiak a püspök urat szeretnék képviselőnek, engedjem át az én helyemet. Azt mondottam erre, hogy szívesen, ha találtak nálamnál érdemesebbet. Bejutottam volna azonban a parlamentbe akauiforizált FORD képviselet azlse Magyar gazdasági Sépgyár 11. Budapest vezérképviselete előnyös feltételek mellett szállít: acélteeíss cséplőgépedet kettössoru svéd golyóscsapágyakkal, teljes malomberendezésedet és egyes malomgépeket, F9MSSV TRAKTOROKAT valamint saját gyártmányú egyszerű és kombinált vetőgépedet. Kérjen árajánlatot! kor is, ha a püspök ur meg nem halt volna. Ezt megígérte nekem Slavik doktor ur, akit főjegyzőnek neveztek ki s javamra le akart mondani a képviselőségről. Én: Mióta republikánuspárti maga, képviselő uram? Kocsis A.: Hát kérem, régóta, első perctől kezdve, mert hát ón mindig kór- mánvpárti voltam még a régi világban is, mivel úgy vélem, hegy a kormánypárté a hatalom, ő nála van minden, ő adhat és büntet is. Én: No és kaptak-e már a borsiak földet? Kocsis: Nem kaptak eddig bizony még semmit, pedig már megmondtam a miniszter urnák, hogy ott van mifelénk a nagy Windischgraetz-birtok, jó volna ebből a népnek adni. Szabadkézből ugyan vásárolhatunk földet, de ez nagyon drága, a földhivataltól meg jóval olcsóbban kaphatnánk. Jó volna bizony, ha már adnának. Megígérték nekünk már régen, de ed (Kg még nem osztottak földet. É n: Olvastam, hogy Kassán szónokolt és erősen odamondogatott a magyar magy- uraknak, akik azt mondják magáról, hogy becséheit. Kocsis: Oda biz*! Odaát bizonyára haragszanak is rám, de hát ha újabb kor- mányváltozás lenne, megint csak kormánypárti vónék és igy csak nem fognak felakasztani soha. Én: Jobb világ van-e most, mint régen volt? Kocsis: Itt is sok az adó, de Magyar- országon még több. Ismerem én a régi világot. Már harminc éve politizálok. Ültem én Pesten is már miniszteri székben is s úgy tanakodtam a kegyelmes úrral. É n: Most azonban nem fog tudni a gazdaságban odahaza annyit dolgozni, mint eddig. El lesz foglalva itt Prágában. Kocsis: öreg vagyok én már. Hatvan éves! Van két házas fiam és egy legényfiam, akik elvégzik a dolgot a ház körül. De hát többet is keresek a képviselői fizetésemmel. Igaz ugyan, hogy most csak kétezerkétszáz koronát űzettek ki, mert levontak a vasúti jegyért, adóért és még egyebeikért Nem sok maradt az egészből. Itt vagyok bárom napja s elköltöttem négyszáz koronát. Nagyon drága itt minden. É n: Fog-e a képviselőháziban beszélni? Kocsis: Hát hogyne. Igaz ugyan, hogy azok nem értenek meg. S aztán biztosan .kw küldenek gyűlésekre is — a magyarok közé, A Vencel-tér elején Kocsis bácsi kijelentette, hogy most már el fog tudni igazodni, ha megmutatom neki az Arany Libát, ment' ott volt egy évvel ezelőtt Hodza miniszterrel. A Zlata Húsáig még két kérdést tettem föl: Én: Feljönnek-e tömegestül a mezőgazdasági kiállításra? Kocsis: Nem igen jöhetnek majd soAhová a pénz, beteszi a lábát Irta: Surányi Miklós Régen történt, nem is errefelé, hanem Kis-Ázsiában, öreg arabzsidó kereskedő mesélte, nagy kérdés, vájjon manapság is úgy van-e, hogy ahová a pénz beteszi a lábát... no, de hadd mondjam sorjába... A gazdag ember nagy laposfedelü kőpalotában lakott, közel a tengerhez, amelynek kék hullámaiból sós vizpára felhozott az égre és meghüsitette a forró levegőt. A palota fehér volt, szikrázott a napsütésben, a tetején függő kert buja színes virágai ontották illatukat. Belül csupa szőnyeg, arany és ezüst, a termekben tömjén és myrrha szaga lengedezik, halkléptü cselédek szolgálták a gazdag ember kényét és, ah! egy gyönyörű damaszkuszi rózsa nyílt az ágyasházban a nagy ur örömére: az ő fehérbőrű, feketeszemü csodaszép felesége. A gazdag ember sokat dolgozott, sokat örült és sokat aggódott élete fiatal éveiben; hajói Gaesareától Alexandriáig járták kérész tül-kasul a tengert: bíbort, búzát és bort szállítottak. Valamikor régen. Most már a fia, a veje, a sógora reszket a sorsukért, a gazdag ember a tengerparti kőpalotában nyugossza a viharos élet fáradságait; nem szeret már semmit, csak a damaszkuszi rózsát és a csendet. A damaszkuszi rózsához senkinek sem ér fel a tekintete, de hajh, a csendet Mába sóvárogja éjszakáikon át. Az ő nagy háza mellett, egészen lenn a tengerparton, sziklába vájva, datolyapálma árnyas védelme alatt ott lapult Alinak, a csavargónak terméskőből, korhadt hajógerendából, csónakok padlójából összetákolt kis kunyhója. A.li ingyenélő, naplopó, semmiházi fickó volt, egy szál csíkos nadrágja, meztelen válla, dereka, napsütéses fekete nevetős pofája fel-felvillant a parton, ha idegen hajó kötött ki, nagy uraságok jöttek Itália felől, utasok, jószivü szerelmesek vagy pénzzel bélelt kereskedők. Ali a markát tartotta, mókázott nekik, megmutatta a várost, hárfázott és táncolt az idegeneknek, szóval úgy éldegélt, mint az ég madarai. Nem volt semmije, senkije, mondjuk ld őszintén, ágrólszakadt koldus volt Ali, de neki is meg volt a maga rózsája, egy georgiai leány, fehér a bőre, fekete a haja, még innen a húszon, de úgy tudott szeretni, hogy Ali nem cserélt volna a nagy fehér függőkertes kőpalota gazdájával. ' Ali és a felesége nappal aludtak és éjszaka örültek a tengernek, a datolyapálmának, a sötétkék égen ragyogó csillagoknak s a gazdag ember kertjéből áradó rózsaillatoknak. Ezek az illatok lehuzódtak egész a dagálymosta szikla partokig; áradásuk betöltötte az egész környéket; behatolt a bokrok alá, a barlangokba, a hullámok közé; a levegőben úszott és megrészegítette az emberek szivét. Talán ettől volt, hogy Ali és a felesége egész éjjel énekeltek és pengették a hárfát. Egész éjjel szólt a megmámorosodott emberek boldog citerája. Ahogy a nap lemerült a tengerbe, felpendült a hangszer a koldus Ali kezében. Csengett-bongott az érchur, felharsant a dal az asszony torkából és megtelt vele az éjszaka. A csónakosok megcsillapodtak, leeresztették az evezőt, • összevonták a vitorlákat: — Ali és a felesége dicsérik az éjszakát. Pszt. Hallgassatok! Mindenki örült a dalnak, a dobok és sípok és ciberék zengésének. Csak fenn a kőpalotában dühöngött valaki, aki most már a sok életviharban elfáradva, csak csők és csend után epekedett.--■ Ez a zenebona elviselhetetlenné teszi az életemet. , . Én is megsokaltam — hagyta helyben a damaszkuszi rózsa. — Minden istenadta éjjel; ez tűrhetetlen. — ők az egész napot átalusszák. — Tőlem meg elrabolják az éjszakai nyugodalmat. — Nem tilthatod meg nekik. Mit tegyünk? A gazdag ember gondolkozott. Egyszer csak, egy reggel, diadalmas arccal biztatta a damaszkuszi rózsát. — Megvan! Hívjátok fel Alit. Ali félóra múlva a gazdag előtt állt. — Hallom, fiam, hogy szegény vagy... Ali könnyedén bólintott. — Hallom, hogy derék asszony a feleséged. Ali szeme felragyogott. — Hallom, hogy jókedvű vagy, erős és egészséges. — Az asszony is. — No, én meg akarlak segíteni. Látod olt azt a kocsit? Az a tied lesz. Látod azt az öszvért? Az is a tied. És látod ezt a zacskó pénzt? Neked adom, Ali. A csavargónak elállott a lélegzete. — És mit kell tennem érte? —. Semmit. — Az asszonyt nem adom. A gazdag ember hahotázott. — Nem kell tőled semmi. Amit adtam, vidd el. Meg se köszönd, ne is gondolj rám. Vidd el és tégy vele, amit akarsz. Ali elvitte a kocsit, öszvért, pénzt. Akkor nézi meg a kocsit, hát az tele van gyönyörű gyümölccsel, rózsával, gazdag uraknak való drága rakománnyal. UEközben megállítják: — Hogy adod a datolyát? Ali felüti a fejét, drágán szabja a gyümölcse, rózsája árát. Szétkapkodják. Álig győzi beszedni a pénzt. Otthon megörül az asszony. í— Ali, ezt az Isten küldte. Ali a pénzét olvasgatja. A zacskó tele van arannyal. A markában ezüst és rézpénz. A szivük hangosan dobog. — De a kocsi üres — panaszolja bús kedvvel Ali. — Holnap vásár lesz Caesaréiban. Pénzünk van elég... No? Ali megértette. Egész este erről beszélgettek, hogy holnap reggel tele vásárolják a kocsit... aztán eladják a holmit... aztán újra vesznek... Egész kimerültek a tervezge- tésben, a hold magasan járt már az égen, a gazdag ember virágai elkábitották őket, lefeküdtek, összeölelkeztek és elaludtak. Aznap már néma maradt a hárfa és nem gyűlt ki a dal a szerelmesek ajkán. Másnap Ali elment a vásárra. És harmadnap és azután való napokon is elment. És egész nap vett, adott, csereberélt. És este fáradtan hajtotta öszvérét a sziklába vájt kunyhó felé. A gazdag ember mosolyogva figyelmeztette a feleségét: Ali nem ér rá citerázni. — Úristen, mi történt velük? A gazdag csak mosolygott. — Betegek talán? — Gyere, lessük meg, miért felejtettek el énekelni Lelopóztak a tengerpartra és bekandikáltak Ali kunyhójába. A damaszkuszi asszony összecsapta a kezét. A gazdag ember elégedetten mosolygott. Ali és a felesége benn ült a kunyhóban, asz- szony, ember pénzt olvasott, tanakodott, számolt, megráncolt homlokkal, verejtékezve a garmada pénz felett... A gazdag ember odasugta a feleségének: — Ne félj, ezek többé nem háborítják meg a mi éjszakai nyugalmunkat. Ahova a pénz egyszer beteszi a lábát, onnan kiröppen a jókedv, a 3átékos öröm, a szerelmes muzsikád, alos pacsirtája. L
