Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-25 / 72. (1699.) szám
1928 márcsiis 25, Tifta&flMKft. Váratlan akadályokat gördítenek a nyltravitíéki folyószabályozás elé É?sel«6fii^á5,©n és ©z a8s6 ssa&asx falvaiban íp©Ega3©2n ánsiMaí a SoSyássafeáS^ozás eílEaiassSásásra — ArvizkalasströSákat okozhat a részieg^s ssabéB^otós Érsekújvár, március 24. (Saját tudósitónktól.) Nyitra városát már hosszú évek óta foglalkoztatta a Nyitra folyó szabályozásának kérdése, amely mind sürgősebbé vált, mert a szabályzatlan folyó évenként kiöntött medréből és milliós pusztításokat okozott. A folyómeder szabályozása egyformán érdekében állott Nyitrának, Érsekújvárnak, Nagysuránynak és a partmenti községeknek, de amig Nyitra városa áldozatkészen sietett az állandó árvizvesze- delem kiküszöbölésére, addig a legközvetlenebbül érdekelt községek, Nagysurány, Egyháznagyszeg és a többiek hallani sem akartak a folyószabályozás anyagi terheinek viseléséről. Érsekújvár városa elvileg hozzájárult ugyan a szabályozáshoz, de meg is állt az elvi határozatnál. így állt a helyzet, amikor Nyitra városa nem törődve a többi érdekelt városok és községek határozatlanságával, terveket dolgoztatott ki a Nyitra medrének szabályozására és megszerezte az állami és megyei hozzájárulást. A részleges folyószabályozás azonban felidézte azt a veszélyt, hogy a Nyitra felső szaka- kaszának megregnlázását az alsó szakasz partvidékeinek lakossága fogja megsinyleni. Ezért keltettek Érsekújváron nagy idegességet azok a hírek, hogy a Nyitra város melletti szakaszon már a közeljövőben megkezdik a folyószabályozást. Érsekújvár vezető szakköreiben az a vélemény alakult ki, hogy interveniálni kell Nyifrán a tervek végrehajtásának íelfügcszfése érdekében s ameny- nyiben az intervenció nem járna eredményűvel, a legélesebb harcot kell megkezdeni a íervbeveít részleges folyószabályozás ellen, mint amely az árvizveszedelmet a folyó alsó szakaszának partvidékein uöveli. Ebben a kényes kérdésben a P. M. H. érsekujvári munkatársa megszólaltatta Böhm János főmérnököt, a Yágbal- parti Ármentesitő Társulat igazgatóját, aki szak- véleményét a következőkben foglalta össze: — Nyitra folyó felső szakaszának szabályozása a legnagyobb mértékben érdekli a Vágbal- parti Ármentesitő Társulatot is s ezért azonnal érintkezésbe léptem Horna Ede műszaki főtanácsossal s közöltem vele aggályaimat a részleges szabályozással járó veszedelmeket illetőleg. A főtanácsos megnyugtató kijelentést tett s az aggóALJtlATOS ELET KIS RECSÉOT Irtás SEITNYAI ZOLTÁN Egy nap, amelyik úgy indul, mint a többi Szilva tanár ur a sötétes előszoba ajtajában állt, görbe sétapálcája a karján lógott, kalapja a homlokába huzva és szomorú idegességgel hajtotta le a fejét. Az asszony pedig a konyhából nyelvelt feléje. Foltos, reggeli pongyolában, fésületlen hajjal, mosdatlan, zsíros homlokkal és agyonnyomkodott pattanásokkal az orrán. Csapkodta a tányérokat és haragosan lökött egyet-egvet az útjába akadó kis cselédlányon, aki fiatalos félelmében remegve hallgatta a véget nem érő kifakadásokat. — És ha maga nem szól, mert magának imponál az, ha valaki méltóságos asszony, egy ilyen levitézlett, aki azzal akar urizálni, hogy a férje miniszteri tanácsos és még hozzá nyugalmazott és ennyi az egész, mert az én apám is úriember volt és ha nem hal meg, hát régen állomásfőnök lehetne. De maga, maga csak behúzza azt a töredezett vállát és alázatosan mosolyog, ha a méltóságos asszony csak egyet int magának, mert ez magának kitüntetés és ezt igy szokta már meg ^verek- korában. De hát mit is várhat az ember magától? Hol is tanulta volna? Szilva tanár ur idegesen összerázkódott. Már tizennégy év óta megy ez igy nap-nap után. És mégse tudta megszokni. Ezt nem lehet megszokni. Nem a szavak tartalma fájt és nem is a fejéhez vagdalt gorombaságoknak éle, nem az, hogy őt sebezték, csöndes múltjának minden zeg-zugát kicsinyléssel, megvetéssel járva át, hanem az örökös gvü- íölködésnek levegője, amelytől nem szabadulhatott. Be kellett íélegzenie, mert jött, mint pv.-'ros országúton rohanó szekér után a megkeményedett sárnak, trágyának, szemétnek elliár^^iia|at]an felhője. Azért most is békés- szavu \ nagy idegenből hangzottak a szavai. , dalmakat igyekezett elosztatni Horák dr. miniszteri tanácsos is. Az ő véleménye szerint csupán arról van szó, hogy Nyitra alatt nyolc kilométerre szabályozzák a folyó medencéjét, ami az aísó szakaszon legfeljebb egy 3—4 centi- méteres vizfelszinemelkedést vonhatna maga után. A megnyugtató kijelentések ellenére is memorandumot szerkesztettem, amelyet benyújtottam az illetékes műszaki hivatalhoz. A memorandumban rámutattam arra, milyen súlyos következményekkel járhat a felső szakasz szabályozása a Vág- balparti Ármentesitő munkájára. Előidézheti, hogy a megduzzadt viz áthatja a mi töltéseinket, a talajvíz emelkedik és ennek a vízmennyiségnek a csökkentésére a mi szivattyutelepi berendezésünk nem felelne még. Ennél is sötétebb színekben festi a részleges folyószabályozás' következményeit Érsekújvár város műszaki osztályának főtisztviselője, Gombos főmérnök, akinek véleménye szerint a tervbevett szabályozás a Nyitra és Érsekújvár közötti községekre kedvezőtlen időjárás esetén árvizkatasztrósát indíthat. A szakértői nyilatkozatokból kitűnik ugyan, milyen veszélyt rejt a Nyitra folyószabályozás külön tervének megvalósítása, mégis, aligha lehet erkölcsi jogcímet találni arra, hogy Érsekújvár és a veszélyeztetett községek lakossága megakadályozzák a Nyitra-környéki folyószabályozást. Nem intervencióra és ellenakcióra van szükség, hanem arra, hogy a Nyitra alsó szakaszának környékén fekvő városok és községek a saját érdekükben áldozatkészséggel siessenek az egységes folyószabályozás keresztülvitelére és a felső szakasz szabályozásával egyidejűleg kezdjék meg az alsó szakasz rend behozását is. az egészségügyi inmisztérium viselik. Az átszervezett belgyógyászati osztály élére Ple- chán dr. főorvost szemelték ki, akinek személyében nagytudásu orvos kerül a fontos pozícióba. Még fizévben felépítik a a a a « tr r » ffl o r B r g a nagyszombati belgyógyászati kórhazat KateilSSó k©s*©8i«§s költséggel! épül a kórház belgyógyászati ©ssSOlya Nagyszombat, március 24. (Saját tudósítónktól.) A nagyszombati megyei kórházat közvetlenül a háború után átépítették, felszerelését európai nívóra fejlesztették, úgyhogy a kórház a vidék legmodernebbül berendezett egészségügyi intézménye lett. Országos hírnevét elsősorban felejthetetlen emlékű igazgató-főorvosának, Nagy dr.-nak köszönhette, akinek a háború alatt bekövetkezett halála után a kórház újból szakavatott kezekbe került. Krcsméry dr. igazgató-főorvos vezetése alatt különösen a kórház sebészeti osztálya fejlődött, amely ma a pozsonyi klinika színvonalát is megközelíti. Az államalakulat első éveiben a 339 beteget befogadó kórház elég nagynak bizonyult, de a város rohamos fejlődése és a járás nagyobbodása újabb követelményeket állítottak a kórház befogadóképességével szemben. A 339 ágy kevésnek bizonyult és különösen a beí— Rizus, még most sem értem, hiszen jól, mondhatnám kitünően érezte magát. Nem is akart hazajönni, bár én többször mentem volna már. Dehát éppen azt láttam, hogy nagyon is jő kedve van. És különben is utolsóknak mentünk haza. — Beszéljen, csak beszéljen. Ha férfi volna, tudja meg, a saját becsületéért, legalább a világ előtt megvédelmezné a feleségét De maga, maga gyáva filiszter. — Ur Isten, — gondolta magában Szilva tanár ur — meddig tart még ez 'bz átkozott nyelvelés? Mindjárt nyolc óra, le fogom késni a beiratást. Aztán szilárd elhatározással kinyitotta az ajtót és kilépett a nyitott folyosó lépcsőjére. A z asszony elsápadt a méregtől. Aztán földhöz vágott egy porcelláníányért és nagy lépésekkel, lyukas papucsában csetelve-bo- tolva, a férje után szaladt a hajladozó falépcsőkön. — Szilva! Vegye tudomásul, ha el mer menni igy és magának egészen mindegy az én becsületem, majd én elégtételt szerzek magamnak. Most mindjárt át fogok menni a méltóságosékhoz és megmondom annak a pöffeszkedő asszonynak, tanítsa illemre a leányát, vagy vasárnap a templom előtt, amikor minden ember látja, leköpöm, igenis leköpöm. Az udvaron sorra kinyíltak az ablakok és borzas asszonyfejek bújtak ki hallgatózva. A házmester gyermekei vihogva kifutottak, majd bőgve iramodtak vissza a lakásba. Szilva tétován megállt és könyörögve nézett Ri- zára. Istenem! megint botrány, megint az egész ház fog beszélni s ha innen is kidobják őket, hová mennek, hiszen már sehol sem akarják megtűrni a feleségét? Még a múlt negyedévi lakbér sincs kifizetve, talán csak egy hét múlva, ha a privát órákból valami kis pénz befolyik. Mindennap kérnek valami szívességet a méltóságos asszonytól és most ez a nagy skandalum éppen vele szemben. — Rizus, csöndesebben, nem kell az egész háznak tudni róla, megteszem, amit akar, az iskolából hazajövet bemegyek a méltóságos asszonyékhoz. gyógyászati osztályon volt érezhető a helyhiány. Az osztály állandó túlzsúfoltságban szenvedett és a kórház vezetőségé' már a múlt évben megtette a szükséges lénéseket, hogy az áldatlan helyzeten segítsen. Nagyarányú kibő- vitő munkálatokat vettek tervbe és az illetékes hatóságok támogatásának megnyerésével sikerült is az építkezéshez szükséges hat millió koronát biztosítani. A kibővítési munkálatokra kiírták a pályázatokat, amelyek felett a jövő héten már döntés is történik. Nyomban ezután hozzálátnak az építkezéshez és lerakják az alapjait a kórház uj belfogyászatí orsztályának, amelyet 350 beteg befogadására alkalmasnak terveznek. ügy számítják, hogy a hatmillió koronás költséggel éniiö háromemeletes belgyógyászati kórházat még ebben az évben átadják rendeltetésének. j Az építkezés költségeit a vád6s, a megye és Mandarin - Cacao - Dió-Créme - Cherry, T npie-Sec — Cijracao — Karisbadikeserü „Késmárki kiállításon aranyéremmel kitüntetve" A „Nemzetközi Dunakiáüitáson aranyéremmel kitüntetve, Ungvári és komáromi kiállításon kitüntetve Rieger Testvérek orsonagyáw Jagenmorf sz,lézi8 Világhírű 1 píomi orgonák, • prospekisipek, .'iliemas fujiatí- szerkezet KStünfc ajánló levelet: 0Í3B rangú sza.isfcintéíysk- 151, 54 őves tapasztalat, í 927-ig 2270 új orgonát szei sitiink. Halkan, nagyon halkan mondta ezt. — Hát igen, meg is kell tennie, — felelte az asszony nyomatékkai, de már csöndesebben. Még szeretett volna valamit lekiáltani az udvari lakóknak is, akik egész szemtelenül élvezték a családi jelenetet, aztán mégis meggondolta magát, szétbomló pongyoláját összefogta és haragtól duzzadó arccal felkapaszkodott a lépcső ^égy fokán. — Isten veled, Rizus, — mondotta Szilva tanár ur búcsúzóul. Zúgott a feje. A zárt folyosón, mely a méltóságos asszonyék lakása előtt vezetett el, alázatosan és gyáván sompoiygott keresztül. Riadtan fülelt az ajtók reccsenésére, a fejét nem merte felvetni, a vállait behúzta és szomorú, magas alakja hunyászkodva sompoly- gott a lépcsőház felé. Az üvegajtót óvatosan kinyitotta és csaknem minden nesz nélkül betette. Örült, hogy végre a lépcsőházban volt. Ebben a különös barlangban, mely boltíves tetejével olyan volt, mint egy félivben hajló, rézsut épített alagút. Mintha úgy fúrták volna ki a háznak hatalmas kőtömbjéből. Az utcáról meleg napfény csörgedezett a boltivek alá. Még a pincébe tátongó rideg lejárat is elmosolyodott a reggeli világosság özönében. A kapu előtt kipirult arcú cselédleány állott és piaci kosarát a korlátra támasztotta. A lankásan emelkedő Szentháromság-tér jobboldalán diákcsapatok húzódtak fölfelé. A Szarvas-szálló előtt két-három fogat, bricska és szekér álldogált. Csodás szeptemberi reggel volt. A természet már kipihente kánikulai lázát s higgadt férfiasság egészséges derűje honolt rajta. Az ég boltja vidám kékséggel ragyogott. Az átellenes hegyoldal zöld. názsitja ingerlőén pompázta édes puhaságát, de a csúcson álló hatalmas cseresznyefa zöld lombjai közt már felsóhajtott a sárga hervadás, A Szentháromság-szobor három oszlopának dús aranyozása alatt az egy Isten három személye s fölöttük tündökölt a háromhalmu magyar címer. Az Ó-vár tornya nyolcat ütött s érces kongása messze ringott a tiszta levegőben. Szilva felnézett az órára és sietősebbre fogta lépteit. A városháza előtti egyenes utón a magisztrátus urai már reggeli sétájukat végezték. Három-négy csoportba verődve jártak fel-alá. Szilva tanár ur sietve elhaladt a sétálók mellett, akiket nem is igen szeretett. Kis városban elcsendesedett önbizalma alázatosan és félszegen hajolt meg a lokális élet hivatali nagyságai előtt, de lelke mélyén halk tiltakozás volt: ugyan miért különbek ezek? De ezt magának se merte bevallani. És igy jobb is, mert a tanár legyen független, mint a bíró. Az erdőmeslernek két fia jár az iskolába, a főmérnöknek egy, még azt hinnék, hogy azt akarja kihasználni. A templom lélekharangja éles, átható hangon megcsendült. A sekrestyés kiakasztott egy fekete táblát: Lieszkovszky Mária. — Lieszkovszky Mária, — tűnődött a tanár ur — valószínűleg az, akinek a fia hozzánk jár az ötödikbe. Eminens volt. Emlékszem is, ott laknak fenn az Új-uton, a kereszt alatt. Aztán megint az előbbi perpatvarra gondolt. — Istenem, jó Istenem, mikor lesz vége ennek? — sóhajtott fel magában. A terraszon, a Jahn és Buxbaum könyv- kereskedések előtt, már élénk és zajos volt az utca. Itt volt a könyvbörze. A terrasz keskeny útját sötét rajokban lepték el a diákok, kis másodikosok és nyolcadikosok egyaránt. A nagyobbak a vaskorláton 'ültek könnyedén s hol fölényesen, hol meg hízelegve, üzleti fogásokkal kínáltak: Pirchalát, Szinnyei-magyart, Szuszayt, Zsárnbő énekeskönvve*. Mav- wald görögöt, avét vagy kiméit könyveket, római régiségtant, melynek Cicerója nödrött bajusszal, sujtásos atillában feszített, jól bevált puskákat az auktorokhoz, sok-sok izzadt- ságszagu, könnyel s boldog emlékezéssel teli könyvet, melyet, mint az elhagyott esztendőnek levált kérgét boldogan rázott le régi tulajdonosa és felsőbb osztályba emelkedésének áhitatos gyönyöreivel vett fel a nyomába lépő. (Folytatjuk.) 2 JjQlf ISIM fjAüQ/}' [ ! Hí‘ü6MŐRSKA;TOVARNAí, i IjA-RtlM-Art-IKeRVjUC-SPoi. I I GörtöRi'RuM'es'UK0RsyÁR.R.7; I ' -noZNAVAEraofcr.ar, Sisgar-félc orgonáján játszik. i A természetes keserű viz I 1 . fl %© m © r és béltisztitó hatása páratlan, I | Az lamanni. ne ^essze össze másfajta keserüvizzell Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmiíifkaüer kisvállalat Hőmérőm. J
