Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-24 / 71. (1698.) szám
Pártjaink közős választási Szülése Anitádon Párkány, március 23. Tekintettel a március 25-üfcóre kiirt községi választásra, Andód közöégibeo a magyarság Utót országos pártja © aaipokbau kosos választása gyűlést tartott. A 3)«l!k?es Ü©- foiyásu, népes gyűlés első szónoka Hok>ta János dr. magyar neanzetipárti nemzeigyüfó- si képviselő volt, aki a parlamenti események ismertetése kapcsán részletesen foglalkozott a közigazgatási rotorommal s az ebiből folyó pjatbb közterttek kérdésével. A külpolitikai eseményeik kritikai ismertetése után mély Íratást fóváított beszéde végén Csucsor Gergelynek, a község nagy szwillöítt- jénefc szavaival megértésre, összetartásra és testvéri együttműködésre hívta M a község srtnmagyar lakosságát. A követkézé szónok Mészáros Lásalö, az országos fceflnesztényszooialiiSfca párt párkányi titkára volt, 'aki1 lelkesíts szavakfedl a szövetkezett két eUtenaéki párt közös Beájának támogatására buzdította a ballgatőfíágöt MajJd Füssy Kálmán magyar raeimaeti- párti nemzetgyűlési 'képviselő bataimaB beszédében mutatott rá nyolcéves parlamenti működésének tapasztalatai afetpján annak igazságára, hogy csak® a pártokra, társadalmi osztályokra és 'yaMsMekenetekr© vaíé tekintet nélküli összefogás lehet záloga a saabb magyar jövendőnek. A gyűlés a jelenlevő és 'a távollevő törvényhozóknak és az együttműködésnek lelkes éltetése mellett ért' végei — Rothermere kerd Rámában. Rómiából' jeten- tók: A Rómában időző Rothermere lordot a római mugyfefr koüiónia feUkeretste saálójöibam és melegen i'dví'itzjól'ie. Ro'ftiermere az ttdVőziltesre igen sczivélyes síaavtatoban válaszolt. Ppzsssyj tett sBwi-IÉsai sok orvos által ajánlva mint kitűnően bevált háziszer. Rossz emésztek, ebbő! eredő fejfájás, eldugulás, májbaj, kólika aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és étvágytalanság, bélrenyheség és sárgaság ellen. Minden gyógytárban kapható 1 üveg ára 5*— Kő. Vigyázat a „VÖRÖS RÁK** védjegyre Készíti: Vörös Rák gyógyszertár, Bratlslara Alapítva 1312-ben A „LEBENSLÜGE*4 Irta: SZIKRA És ott bent, a másik szobában egy ember, aki idő előtt aggastyán és aki máris — ösztönből! — kezdi a templomi koldus „trück‘‘-jeit megtanulni, hogy velük háznépét a szánalom és az ebből eredő lelkiösmeretparancsok kényszerébe hajszolja. A kijózanodás e sivár napjára következett egy másik, az, amelyen kárpótlást kért a sorstól... De rég idejét múlta már az is. ötvenedik születésnapját azzal töltötte, hogy szobájába zárkózva, leveleket, sürgönyöket válogatott, égetett nagy körültekintéssel. — Isten ments, hogy egy is épségben maradjon! — jegyezte meg magának, mialatt hol rózsaszín, hol kékszallagos vékonyka csomagok repültek egymásután rendre-rsndre a tüzbe. — Hiszen az a különös, hogy Márton napról-napra — mondhatnám féltékenyebb. Nevetséges! Mintha még mindig lenne miért... (és őszintén örült, hogy nincs — annyi mindenféle fáradtsággal, nyugtalansággal, aggódással, szepegéssoJ jár az!) — Be jő, hogy már nincs. Éppen az ntolsó köteg utolsó levelét vette kezébe, amikor látta, hogy már csak fekete pernyék kunkorognak, hamvadoznak a kályhában. Elindult gyufát keresni, de mielőtt meglelte, — a nyitva feledett öltözőszobán ét — belépett a férj. Csak annyi ideje maradt, hogy leüljön és a kezében tartott levelei nagy hirtelen karszéke támlája és ülése közé csúsztassa aztán, a szokottnál is megadóbban figyelt Zsémby felháborodására: — „Ezek a zsidók! Hatezer év óta szívják az emberiség vérét... De, majd megmutatom én nekik ...“ stb., stb., stb. Klára báróné olyan hálás volt a sorsnak, amiért férje most is csak Izrael felé küldi haragjának mérgezett nyilait, hogy még érdekesnek is találta azt a furcsa történelmi elmefuttatást. Még aznap este mind a kelten influenzát kaptak. Zsémbynét különösen meggyötörte a hetekig tartó láz, úgyhogy egészen le volt gyöngülve és sokkal jobbon emlékezett egy kitűnő becsináltra („...de hová is tehettem a receptjét"), mint arra az egy levélre, amely ott alussza kis sunyi álmát, — zuzmót mime’ő porpamacsok és molyrettentő levendulatörmelék között. Mindez jó nóháuy hónappal azelőtt történt, hogy a híres <PÍ4&<xM-j * ÍAIjIIÍÁR-HÍRüAP*' 1928 március 24, euombat. MegMtdftélc m g$rög-romáEi tf 6ntobisi6s6fll. ss@rsAdést Athén, március 23. Mxhalokopulos görög külügyminiszter Géniből távirati utón közölte Zaimig minis zterolnökkel, hogy Ti- tuiesvaval megkötötte a megtáanadJiatat- lamiságá és döntőbírósági szerződést, amelyről azt tartja, hogy igen alkalmas megszi- lárditani a Balkán és a Földközi tenger békéiét. A görög politikai körök igen inog vannak elégedve a szerződéssel, amelyben a balkáni Lvwno létrejöttének első feltételét látják. Róma, március 23. A Gíornaie d‘Itatta szerint a görög-román szerződés nem jelenti Görögországnak a kisautónkhoz való csatlakozását, hanem ez csupán, a két balkáni níép közös érdekeinek leszögezése. A .szerződést a belgrádi küMigym misztérium bizonyára nem fogja diplomáciai sikerként elkönyvelni. Húsvéti szünetre ment a képviselőház ■ 8£©€i&5sS©sB80kraSa képvisefié éles kalákája az utSevél•■törwéR^E’^i — Stóeriiste a hatóságok a íeK-öéres1 szellemével ellentétesem fintézik el az élfiaitspolgársági kérvényeket — S*SegváfiaszlQlták esszeférSadetienségí feáz©ttságot Prága, március 23. Alig néhány heti munka után. ismét bezárultak a Rudolfinum kapui. A mai nappal megkezdik a képviselőház húsvéti szünetjét, amely négy-öt hétig fog .tartani. Ha visszaipiUantunik a képviselőház utolsó heteinek munkájára, ismét arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a mai koalíció nem képes nagy törvényhozói munkára. Kern képes nagy problémákat közmegelégedésre megoldani. A lakástörvények módosításai ismét csak provizóriumok, amik kempromisz- szumon alapulnak, de nem elégítik ki sem a bérlők százezreit, sem pedig a háztulajdonosokat. A lakástörvényeken kívül lényeges munkát nem is végzett a páriámén! A szociális biztosítás módosítása, amit a középosztály, a mezőgazdák, kiskereskedők és iparosok egvaránt várnak, még a messze távol kérdése. A szociálpolitikai bizottság az általános vitát sem fejezte miég be és azután a .módosítást egy albizottság még heteken keresztül fogja tárgyalni. A magánálkalmazottak nyug- dijbiztositása, a rokkant és aggkori biztosítási törvények módosításai még csak a bizottságok előtt sem szerepeltek. A régi nyugdíjasok törvényjavaslatát ugyan már elfogadta a képviselőiház, de a szenátus még nem foglalkozott vele. Hói mar^d tehát a kormánynak és különösen E«pglis pén. gy^imszterrek az az ígérete, hogy a régi nyuguijasok karácsonyi ajándékképpen kapják meg nyugdijuk rendezését. Most ebből a karácsonyi ajándékból még csak huevétt ajándék sem lesi. ilyen szomorú aiuspicrumok között tártévá ma utefl- ső ülését a fcépviselőház és M tndjai, hogy a Svehla megbetegedése folytán előállott politikai krízis a parlament húsvéti szünete alatt micsoda meglepetéseket fog hozni. H mai ülés Malypetr elnök délelőtt tiz órakor nyitotta meg a ház mai ülését. Folytatták a Trop- pau város kölcsönétről szóló törvényjavaslat vitáját, amelynek utolsó szónokai Koh.lberg német nemzeti szocialista és SzLadki cseh nemzeti szocialista képviselők voltak. Az előadók zárószavai után a ház egyhangúlag elfogadta a törvényjavaslatot. Ezután Fritz dr. szlovák néppárti képviselő, mint az alkotmányügyi bizottság előadója beterjesztette a szenátus állal visszaküldött utl e vél - tö rvény- javaslaiot. Az alkotmányjogi bizottság a szenátus által módosított javaslaton még kisebb módosításokat eszközölt. A javaslat feletti vitát megindították, melynek első szónoka Klein cseh szociáldemokrata képviselő volt. Klein többek között megállapította, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak a külföldre való utazást nehezíti meg, hanem megnehezíti a külföldiek beutazását a köztársaságba is. Véleménye szerint az útleveleknek egyáltalában nincsen gyakorlati értékük, mert a háború utáni tapasztalatok bizonyítják azt, hogy amíg a tisztességes embereknek nincs szükségük uilevélre, viszont a tisztességtelen egyének ma is megtalálják az útját és módját annak, hogy útlevél nélkül átlépjék a határt. Élesen kikel a javaslat egyes paragrafusai ellen, . , tiltakozik &i ellen, hogy az útlevél kiadását megtagadhatják, ha valaki ellen hivatalból bűnvádi vizsgálatot indítanak. Hyeu vizsgálatot igen könnyen ki lehet provokálni. Továbbá nem demokratikus és a politikai erkölccsel össze nem egyeztethető az, hogy az útlevél kiadását megTermészetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigybajoknál, hüdéseknél, izzadraányokná!, golyvánál stb., vérszegény, görvélyes és angolkórós gyermekeknél a Cshú Jód Brőm Gyógyvíz és Jőd-fürdősó OTTHONI IVÓ- és FÜRDOKURÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágosítást nyújt a Fiirdöigazgatóság, Csizfiirdö-Cizkupele Kapható: Gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkoreskedósekben. tagadhatják olyanoknak, akiknek „külföldi útjuk veszélyezteti az állam közbiztonságának vagy gazdaságának ércle- keit.“ E rendelkezés szerint zaklatni lehet olyan politikusokat és politikai tényezőket, akik a jelenlegi rezsimmel hadilábon állnak. Ezután rámutat arra, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban, sőt a történelmi országokban is sok ezer polgárnak nincsen rendben az állampolgársága. Kéri, hogy a belügyminisztérium illetékes osztálya simán intézze el az állampolgársági kérvényeket és figyelmeztet' a plénumot, hogy a kérvények elintézésénél a minisztérium nincsen tekintetei a lex Dérer szellemére és számos állampolgársági kérvényt a törvény rendelkezéseivel ellentétesen utasítják el. A javaslatot nem fo- , gadja el. Haken kommunista szerint a javaslatnak ’< reakciós tendenciája van és alkalmat ad a hatóságoknak, hogy a polgársággal szemben 1 kénzük-kedvük szerint járhassanak el. Hasonló szellemben beszél Heeger német szo- kényük-kedvük szerint járhassanak el. Ha- is. A többség a javaslatot Fric előadó zár- s*avai után elfogadta. Ezután letárgyaltak a váltőilletékről szóló törvényjavaslatot és rövidített eljárással a ma első olvasásban elfogadott javaslatokat második olvasásban is elfogadták. Majd áttértek a mentelmi ügyekre és végül megválasztották a tizenkilenctagu ösz- szeférhetetlenségi bizottságot és egy tizenhat tagú bizottságot a vagyonadó ellenőrzésére. A tárgysorozat letárgyalása után elutasította a többség az ellenzék több interpellációjának a sürgősségét. Malypetr elnök bejelentette, hogy a husvét előtti szombaton a képviselőház üléstermében a csehszlovák vöröskereszt ünnepség keretében kihirdeti a húsvéti Treuga Deit. Az ülés berekesztése előtt kellemes húsvéti ünnepeket kívánt a törvényhozóknak s bejelenetette, hogy a képviselőház legközelebbi ülését irásbelileg fogja egybehívni. — Heves parti vihar Frandaországban, Párásból támratozzák: A1 francia partokon heves vihar dühöng, úgy hogy több hajó veszélybe kerüli és kénytelen volt a kikötőbe visszafordulni A vihar Satut GMLes-ben ösz- szedöntétté az elesettek emlék ’szlopát. pongyolák megérkeztek, vagy jobban mondva: — beérkeztek. Mert valóságos carriére lehet egy ruhadarabra nézve, ha úgyszólván bőrré léphet elő. A két lilaszin csoda megérte azt a tökéletes állapotot. Annyira meg, hogy végre is — tisztításra szorult. A Zsémby-házaspár közel volt ahhoz, hogy ezt a kényszert elemi csapásnak minősítse, ae bele kelí nyugodni. Ám abba soha, hogy a „pueeráj" a beígért nyolc nap helyett hat hét után se látszott — hazaszállításukra gondolni. Pedig, milyen nagy szükségét érezték, mind a kelten. Amióta holmi zöldsujtásos barna, —■ „kazánnak" elkeresztelt fertelem helyettesítette Zsémbynél a lilaselyem kínai köntöst és Tut-ank- Amon íianell a báróné bájos kimonóját, valahogy senkinek se volt jő dolga a házban. Az úrnő türelmetlenebb volt a cselédséggel, a férj oktatóbb — és oktalanabb — még a szokottnál is. Minderről csörömpölő poharak és tányérok, nemkülönben fegyelmezetlenül becsapott ajtók csúnya lármája árulkodott, melyik-melyik a maga módja szerint. Egy különösen kellemetlen februárvégi napon, amikor ólmos eső verte az ablakot s az emberek ijedve tipeglek, csusszantak alattomos járdán, — Zsémby arcából kikelve toppant a báróné szobájába: — így van az, ha az emberrel senki sem törődik! — kiabált. — A szobám földig vau füsttel. — Hivassam a kéményseprőt? — Ez a kérdés rád vall! Vagy nem tudod, hogy vasárnap van? Miért nem intézkedtél szombaton? De édes, édes Márton! hogy tudhattam szombaton, hogy vasárnap ... A báró egész súlyával vetette magát a legnagyobb karszékbe. — Persze, mindég neked van igazad, — harsogott, mialatt idegesen gereblyélte végig-végig a szék támláját. — Hogy is ne lenne? Hisz te vagy ennek a háznak az esze. Te, a nagy tökély. Én mindig, — óh nagyon jól tudom! Tudtam is mindég, — hogy én a szamár voltam — akin nevetnek, akin mulatnak... ne hidd, hogy amiért mindég csak tűrök és hallgatok, ne tudjak... ne tudjak nagyon sok mindent... — Ám ekkor hirtelen elhallgatott és baljával a támlány és az ülés közötti űrben, csökönyös eréllyel kotorászni kezdett. — Mit csinálsz? — szólt rá a báróné, türelmetlenül. — Ezt. Ezt, ni, — diadalmaskodott Zsémby, egy fehér papírlapot lobogtatva. Egyben felállt és egész hosszában kiegyenesedett. Felesége ilyenkor a válláig sem ért. — Most pedig — ráadásul — valahol ott lent, elérhetetlen magasságban, a függőlámpa fényeivel csaknem egysorban, olvasni kezdte azt a levelet, még pedig — hangosan. A bárónó közel volt a ájuláshoz. De Isten ments! hisz minden perc pótolhatatlan. Vétkes könnyelműség lenne tehát ki nem használni a levéi kibetüzése alatt lepergőket. Zsémby Márton- nét megtanította az az élet a gyorsan rohanó percekből kiuzsorázni, amit csak lehetett. Most is azt cselekedte. Mert, bár érezte, hogy férje éppen olyan tökéletesen tisztában van azzal, hogy a felesége megcsalta, mint ahogy ő tisztában volt azzal, hogy férjét sohase is szerette, — azért mégis meg- kisérlctte a lehetetlent, és csengőn, jókedvűn belekacagott a beállt szörnyű cseridbe. (A báróné híres volt kellemes nevetéséről, mely öreg korára sem hagyta cserben.) — Nevetsz? Te még mersz nevetni? — zudult feléje a férj tajtékzó haragja. De ira, hangtalan szerénységgel újra nyílik az öltözőbe vezető ajtó,- és belép rajta a komorna, karján a két soká nélkülözött ruhadarabbal. — Nézd, nézd, mi tön itt! — örvendez a báróné. — A két Lehenslűge! A két ujjáteremtett kedves, kedves Lebenslűget és máris cibálja-h’ iza az egyiket és nyitja, nyújtja, kínálja a másikat. Z ímby értelmetlenül néz reá. — Ez a derül Ez az alakoskodás! Hallatlan! És éppen akkor, mikor egy minden kétséget kizáró bizonyíték van a kezemben!... Dühös arcjátékkal adja felesége tudtára, hogy küldje ki. a komornál, amit Klára meg. is tesz, de a lila köntöst azért még mindig elébe tartja, A báró másutt járó gondolattal végre is belebujik, aztán ociaáll a tükörhöz és nagymérgesen gombol- gatni kezdi. Közben folyton vádol, folyton fenyeget. A bárőné háttal áll, egy kis asztal fölé hajolva, és vár. Vár, amíg úgy érzi, hogy férje haragja elérte a tetőfokot, ekkor azonban újra felnevetés odamegy a lázongó emberhez s kezét karjára teszi: — Nos, öregem, még mindig haragszol? Kérlek, — csendesedj már. végre. — Nem csendesedem! ... Micsoda beszéd ez? Csak azért se csendesedem!... soha... soha többé nem fogok csendesedni... te ... te ... — De én nem akarom, hogy tovább izgulj • ■ • •— Nem akarod? Van neked meg valami .akarni valód?... — Csitt... csitt...! Persze, hogy van. Elég volt a tréfából. Sikerült... s ezzel vége. — Sikerült? Mi... — Hát „mi"? A tréfánk... Vagy nem?... Nem jól hallottam?... Kinek is a nevét olvastad abból a muh! — muh! ratth! — na?! ne komolyodj már el újra! — levélből?... — Kiét? Hát kiét? Az Alexét, — a Kahlem- bergét. — Persze, hogy azt — (a bárőné már kezdte elhinni, amit mond). — Két héttel ezelőtt irtuk. — írtátok? — Már hogyne! Pompás, ő tanácsolta, hogy ide rejtsem a karszékbe — madárlépnek. — Madárlépnek? Úgy? De hisz ez a papír legalább... legalább tízesztendős. — Nem. Nincs annyi. Kilenc. Nézd itt van egy egész doboz hasonló, — nemrég leltem, sok régi lom között. — Ez az asszony! Ez az átok asszony! — morzsolja Zsémby a fogai között, de azért lass„n- lassan lecsendesedik. Végre ‘is olyan régen volt minden, ami kellemetlen... — kezdett magamagával alkudozni. — Miért ne hitessem el Klárával, hogy elhiszem, hogy ez a levél egy tréfa, ami sikerült... Miért ne? Hisz igy mennyivel •kényelmesebb!... A báróné pedig ugyanekkor azt gondolta: — Kedves leszek, jő leszek, nélkülözhetetlen leszek... mert hiszen, csak nem száműzhetem ki magamat — ötvenéves koromban — ki a nagyvilágba! Egyedül... rettenetesen egyedül?! Ismét a tükör előtt állt és kimonóján babrált, amikor azt látta, hogy férje házi ruhája' lila selyméről valamit levesz és utálkodva igyekszik attól szabadulni. Klára rémülve sikoltott fel. — Az istenért! Mi az? Zsémby vállatvonva s mégis megnyugtatón adta meg a választ. — Semmi, csak egy hosszú hajszál... Semmi. — Na, az is elég utálatos! Várj, segítek... olyan nehéz ezektől szabadulni! Szerencse, hogy nem más. — Igen. Nagy szerencse... Mondd csak, mit szólnál egy Simpatb'" pasziánszhoz? — Szívesen... és szorosan egymásmellé ülve, hogy a két lilaszin pongyola egy nagy virág- folttá olvadt^össze, — rakták, rakosgatták a kártyákat békésén, türelmesen, őrákig-órákíg, úgy mint tegnap és tegnapelőtt, úgy mint holnap és holnapután. Vége. — % Á>
