Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-23 / 70. (1697.) szám
imiimiiMWiirT „m uj Nae^arorsságof szintén hazwgságoisra akarják fölépíteni” — mondja a félhivatalos CesKoslovemská Republika 2 ______________ Fra nsisev szenátor nyílra! beszámolója r Nyitra, március 22. (Saját tudósitóuíktól.) Az országos keresztényszocialista párt helyi szervezetének pártvezetősége e napokban tartott rendes ülést, amelynek kimagasló eseménye volt Franciscy Lajos dr. szenátor politikai beszámolója. A szenátor írtéiy hatást keltett beszédében kitért a keresztényszocialista párt fejlődésének jelentősebb periódusaira, s megelégedéssel állapította meg, hogy Szloven- szkó őslakossága, át érezvén a párt őnfeláldo- bó, becsületes munkájának és gerinces ellenzéki programjának értékét, egyre nagyobb tömegekben csatlakozik a párt autonómista zászlaja alá. Megállapítható — úgy mond — hogy a párt híveinek száma a legutóbbi nemzetgyűlési választások óta, legalább is negyven százalékkal szaporodott. Egymagában ez a tény is igazolja, hogy a párt vezérei helyes politikát folytatnak Sziovenszkó őslakossága érdekében. Különösen örvendetes jelenség a pártnak a tiszta szlovák vidékeken tapasztalható folytonos térfoglalása. A parlamenti eseményekre térve át, Franciscy dr. szenátor a lakóvédő törvény módosító javaslatával, a szociális biztosítás reformjával és a régi nyugdíjasok uj illetmény- rendezésével foglalkozott s kifejtette a párt kritikai állásfoglalását a hivatalos javaslatokkal szemben. Végül az országos és járási választások fontosságára hívta fel a pártszervezet vezetőinek figyelmét. A lelkes helyesléssel fogadott beszámoló után a pártvezetés ég jegyzőkönyvi köszönetét mondott Jedlicska Gyula képviselőtestületi tagnak eddigi működéséért abból az alkalomból, hogy nagy elfoglaltsága miatt kénytelen megválni a képviselőtestületi tagságtól. A pártvezetőség ezután bizalmas megbeszélést tartott a közigazgatási választások előkészítése ügyében. ©lasz csapafesszeyoná- sok a Jugoszláv határ mentén? Belgrád, március 22. A Novosti írja, hogy Olaszországban a jugoszláv határ mentén a Fiume—Lioiblana közti szakaszon nagyarányú csapatösszevonások történnek. Triesztben nagy előkészületeket tesznek Turati fascista főtitkár fogadtatására, aki szemlét fog tartani a határmenti fascista mdliciaalakulatok felett. 'A lap szerint Triesztben nyi'ltan beszélnek arról, hogy legközelebb háború indul Jugoszlávia ellen. Prága, március 22. A félhivatalos Oeskoslovenská Republika a Budapesti Hírlap nyomán közli, hogy Budapesten „akiket a csehek magyar meggyőződésük ért letartóztattak és elzártak" egyesületet alakítottak s pz egyesület üdvözölte Ro- ihermere lordot és tagjainak üldöztetéséről memorandumot küldött a lordnak. A lord válaszolt levelükre s csodálkozását fejezi ki, hogy ilyen szövetkezés egyáltaA Ceskoslovenská Republika a hithez a következő kommentárt fűzi: „Meg kell jegyeznünk: A régi Magyar- országot az egységes miagyar nemzet hazugságára alapították és csak ennek segítségével tartották fenn ezer évig. Az uj Magyarországot szántén hazugságokra akarják fölépíteni. A Rothermerizmus a legnagyobb hazugsággá kezd válni, melyet a magyar axissíokrácia valaha is világgá bocsátott" A magyar nemzeti párt i választási sikerei K&&$a, március 22. A nagykaposi járáshoz tartozó Bés községben a CsánM-párt teljes fölszivódása folytán csak a magyar nemzeti párt adott be listát s igy itt egyhangú választás esett a párt javára. Vajánba a most lefolyt választás eredménye: 8 magyar nemzeti párti és 7 csehszlovák agrárpáTti mandátum. A bodrogközi Kistárkány községben, ahol a magyar nemzeti pártnak nem volt még szervezete, egy csoport beadta a párt listáját s itt az 5 agrárok 9, pz országos keresztényszocialista párt 5 és a magyar nemzeti párt 4 mandátumot szerzett. A 9 agrár-mandátum magyarázata az államjövedéki birtok. A magyar nemzeti párt intervenciójára a nagykaposi járás összes községeiben ügykezelési nyelvül a magyar nyelvet fogadták el, viszont a Bodrogközben hasonlóképpen elismerték a magyar nyelv jogait a magyar nemzeti párt és az or- ; szágos keresztényszocialista párt vállvetett akciója folytán. Összeomlóit a szocialisták újabb' Tukaeiienes rohama Prága, március 22. Sránick miniszterelnökhelyettes a kormány nevében válaszolt Hrusovsky második interpellációjára a Tuka-ügyben. A rövid válasz igy szól: A kormány rámutat az 1928 február 1-én adott pótválaszára, amelyben tudomásra hozza az illetékes hatóságok vizsgálatainak eredményét. Ötszáz magyar munkás megy Németországba mezőgazdasági munkára Budapest, március 22. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A magyar és J német kormány között megállapodás jött létre magyar mezőgazdasági munkásoknak Németországba való kitelepítése ügyében. A megegyezés eredményeképen a jövő hét elején 500 magyar munkás indul Szászországba, Brandenburgba és Pome rámába, hogy ott tavasztól őszig dolgozzék- A németek eddig Lengyelországból és a Balkánról vittek mezőgazdasági munkásokat, de most úgy határoztak, hogy Magyarországról fogják a hiányt ) pótolni. A magyar kormány egyelőre több munkás kimenetelére nem ad engedélyt, nehogy itt is munkshiány álljon be. Ez az ötszázas transzport sokat lendít Gömör és Borsódul egye helyzetén, ahonnan nagy volt a kivándorlás Kanadába és remélik, hogy ezzel az akcióval elejét veszik a kivándorlásnak. lón létrejöhetett s közli, hogy memorandumukat nyilvánosságra fogja hozni. ü isépwiseiiiltás iéwáfsagita a n&ujttévi zárszámadást — ffoSfftags tartja a képvSssIőház utolsó husvételőtti ülését — Prága, március 22. A képviselőház mai ülését Malypetr elnök délelőtt fél tizenegy órakor nyitotta meg. Az ülésen a délvidékről visszatért Gazük mini'zcer is megjelent. A mandátumáról lemondott Ghalupa szo- ciákLeanokrata képviselő utóda, Masek dr. letette a képviselői fogadalmat. A Ház ezután folytatta az 1926. évi zárszámadás vitáját. Stern kommunista tiltakozik az ellen, hogy a kormány Géniben állást foglalt a szovjetunió leszerelési javaslata ellen. A szovjet javaslatát minden államnak támogatnia kellene s követeli, hogy a kormány utasítsa népszövetségi delegátusait arra, hegy a szovjet leszerelési javaslatát minden erővel támogassák. Schimm német nemzeti szocialista véleménye szerint az 1927. évi zárszámadás azt mutatja, hogy a bürokrácia nem törődik a parlamenttel és nem respektálja annak határozatait. Krebs közbekiált: A bürokrácia diktatúrája ez. . ;• felemlíti,. hogy a. zárszámadás Szerint 1500 mwiő koronával lepték túl a költségvetést. Á költségvetésben 9300 millió adó- és illetékbevétel volt előirányozva ezzel szemben behajtottak összesen 13 milliárd koronát. Elviszik még az utolsó 1 tehenet is az istállóból. i Az adóbehajtások könyörtelenül folynak és különösen a német vidékeken sokkal szago- mbb az adóbehajtás, mint másutt. Cblouba kommunista kifogásolja, hogy a legfelsőbb számvevőségnek semmiféle végrehajtó hatalma nincs. Élesen kikel az adóreform ellen 'és tiltakozik az ellen, hogy Sióin er Gábor kommunista képviselőt akkor börtönzik be, amikor a parlament ülésezik. A vitában felszólalt még Koudelka cseh szociáldemokrata., Wnnsch kommunista, Sla- vicsek cseh nemzeti szocialista, Gáti kommunista, Bergmann cseh nemzeti szocialista, Léimért német nemzeti szocialista és Elsner kommunista képviselő. Majd a késő délutáni órákban Hnidek előadó mondotta el záróbeszédét. Lapzártakor a szavazás folyik. A képviselőház Legközelebbi ülése holnap 'délelőtt lesz, melynek napirendjén az útlevélről és a váltóilletékekről szóló törvényjavaslat szerepel. Ez lesz a parlament utolsó ülése kusvét előtt. íKSsJíeso* Ahasuárus sorsára Kárhoztatták Berlin, március 22. A lapok jelentése szeműt Zubkovot a belga kormány kiutasította Belgium területéről. A „LEBENSLÜGE“ Irta: SZIKRA — Két közt1 meny — — Jól áll? r — Kitűnőn. De most, te nézz ide. — A tied meg éppen kifogástalan, örülök, hogy eszembe jutott mindkettőnkét ugyanegy darabból leszabatni. — Mit gondolsz? Nem fognak kinevetni érte? Mégis szokatlan, hogy férj és feleség egyforma... — „Slafi" bán járjon?... Hát hadd nevessenek. Mit bánjuk. Aztán meg a szabásuk nagyon is különböző. A tied, hatalmas termeted és méltóságod szemmeltartásával lett megalkotva. Tekints a tükörbe. Nem ngy nézesz-e ki benne, mint egy fő-fő kinai mandarin? Mig az enyém... — Egy teljesen hozzád illő kis ille-bille ja- páni kimonó. — Köszönő szépen, „ille-bille“. Tekintve, hogy ötvenedik születésnapomat már a hátam megett hagytam ... — Senki se néz negyvennek. I — Tudom, de azért mégis csak ... Zsémby Mártonná Öméltósága azonban nem folytatta tovább, mert aggódó szemmel egypár oda nem illő ráncot vélt felfedezni az uj pongyola gallérján. Mikor azonban meggyőződött arról hogy sem a kivül ibolya, belül orgona színű selymen, se puha „vateliné" bélésén, legkevésbbé pedig remek szabásán még a legirigyebb varrónő sem lelhetett volna hibát, ismét derűs mosollyal fordult az urához: — És milyen jó meleg! — Igen, — felelt a báró, — aki éppen azon igyekezett, hogy a nagy állótükörben valahogy a háta közepét is meglássa. — Igen. Olyan védetten érzi az ember magát benne, mint egy jó paplan alatt. ügy elfoglalta őket legújabb örömük, hogy Kanlberg tábornok észrevétlen léphetett a szobába. — Szervusz Psezsina! — Köszöntött reájuk. — Szépek?! Mi?! — állt elébe Klára báróné és a pongyolákra mutatott. A vendég azonban előbb szakértő aprólékossággal érintette még a szövetet, ismételte meg — .a levegőben végighuzott hüvelykujjával — a szabás menetét és perditette lassú forgásra úgy Zsémby- nét, mint férjét és csak azután adta meg a választ. Igaz, hogy az nagyon sok elismerést fejezett ki. Xpert agy hangzott^ hogy; . — Thia-tbia., És aztán ismét úgy, hogy: — Thia-thia! De a háziasszony még se volt megelégedve: — Csak ennyi? — mondta tréfás duzzogással. — A világért sem, — nevetett a tábornok. — Sőt! Köteteket tudnék róla írni. — Például? — Hogy szép is, hasznos is, kellemes is, mint... — Nos? Miért akadt meg? — Mert keresem a magyar kifejezést. — Mondja csak ahogy tudja. Németül. — Pardon, de a régi kadettiskola... Szóval: Diese Schlaíröcke sind so mollig wie ... wie die: — Lebenslüge ... — Kitűnő! — hahotázott Zsémby. — Mint maga az Élethazugság!... Kitűnő!... Zsémbyné pedig ismét a tükör elé állt és mig finom kis kézével végigsimitott — inkább végigsimogatott — a szép pongyolán, — ahhoz intézve szavait, mondta — szomorú kis mosollyal s mégis kedvteléssel: — Hallottad? Nos tehát, vedd tudomásul, hogy a ti kettőtök neve sohase ’jsz „pongyola", ahogy az nevez benneteket, aki elad, se „Schlafrock vagy Slafi", ahogy az nevez, aki megvesz, hanem, ahogy a mi elismerésünk ezennel hívni fog: tehát „Lebenslüge" .,. Megértettél? És úgy is lett. Egy héten belül a cselédség is azon a néven halászta ki őket a ruhásszekrényből. A rokonság meg éppen, — különös kis szem- bunyorgatások kíséretében emlegette, derüre- borura, — kivált a Zsémbyét. ök maguk, -- úgyszólván — benne éltek. (Már mint ki-ki a maga lilaselyptn burkában.) Tél volt. Nagy hideg. Alig mozdultak a ház- bóL Jól esett a meleg szobában ez a mindennél kényelmesebb öltözék. Milyen pompásan simult a testhez s mennyire illett hozzá a hosszuszáru csibuk, meg a végnélküli újságolvasás. A bárőné tulajdonképpen nagyon szívesen cserélte volna fel olykor-olykor egyik vagy másik elegáns estélyi ruhájával. De férje mindig neheztelve zsörtölődött, ha nagy ritkán elfogadott egy meghívást Zsémbyné lelke mélyén tisztában volt azzal, hogy ezeket a zsőrtölődéseket önzés mondatja férjével és nem szeretet, — de azért igyekezett azt szuggerálni magára, hogy szeretet; hogy1 aztán e szent érzés oltárára áldozhassa fel a baráti kört. Pedig sokszor hogy' unta magát otthon, — be ‘HBggMX is Uitfcai Hiszen előre tudta, miként múlik a nap. Az újságnak melyik oldalához érve fog a báró fel- fortyanni. Órára megmondhatta volna azt is, mikor következik kifakadása a zsidók ellen; mikor a kormány ellen; s mikor a rokonság egyes tagjai ellen. Mert báró Zsémby Márton se ösmert más beszédtémát, mint folytonos egyéni, még egyénibb és lehető legegyénibb vádaskodást, gyanúsítást, pesszimizmust, sértődést és Ítélkezést. (Többen vannak ilyenek ez országban, mint hinnők.) Csak egy szaka volt a napnak, amikor türelmes is. csendes is maradt órákig, — akkor, amikor pasziánszozott... Rettenetes! Volt idő, amikor az örökké derűs, optimista, békességszerető Klára bárónénak az idegrendszere sehogy se bírta ki annak a keserű szóáradatnak a folytonos zúgását. Addig-addig nem, mig egy — különösen rossz termés utáni — télen, egyezerre csak, — törésre került közöttük a dolog. Az asszony ekkor visszatért szüleihez, a férfi pedig vigasz tatást keresett és talált egy kis cukrászleánynál. Nehány év telt el igy. És semmi nagyobb baj nem származott volna abból, ha éltük fogytáig különválva maradnak, de valami túlbuzgó családtag hírül vitte Zsémbynek, hogy Klára meg akarja indítani a válópert, mert — valakibe szerelmes. — Hát nem. Ezt nem fogom tűrni, — jelentette ki a hiúságában vérig sértett úriember és rohant Klárához. Mindenki csodálkozására azzal állított be hozzá, hogy' parancsoló hangon, kurtán ezt kiabálta: — Elég volt a komédiából! Gyere haza. Klára a szemébe nevetett és azt felelte: — Ha asszony kell, ott a kis Cukros, — légy vek boldog. Zsémby legott más hangon kezdte — a szív hangján, — csak hogy válaszképpen felesége is a szeretet szent jfcgaira kezdett hivatkozni. Zsémby köszöntés nélkül távozott Ismét hói: apók teltek. A válóper járta a maga. tövises útját. Klára pedig szép volt, kedves volt, mert boldog volt. Mindennek azonban véget vetett egy sürgöny, amely arról értesítette, hogy báró Zsémby Márton egy autószerencsétlenség, következtében élet-halál között vergődik egy ausztriai kórházban. Klára szó szerint repülve érkezett oda. Tálén nem is azért, mert valamely felsőbb hátálom ugb rendezi, hogy a jó nŐ vagy dajkának szülessen, vagjr ápolón ónak ^nyaoak csak a legeslegjobbak. de ez ritkán sül ki, mert a két előbb említett válfaj hiszi magáról és hiszik róluk, hogy azonosak amazokkal — pedig dehogy), Klára cselekedetének egészen más volt a rugója. Ő az önfeláldozásnak mint olyannak volt a rajongója. És abban a percben, mikor az a sürgöny, amely' halálosan megunt, soha mélyen nem szeretett, évék óta közömbössé vált férjének balesetéről beszámolt, megérkezett, ő az önfeláldozás kéjétől lett mámoros, az Vontatta vissza válópörét, az tagadtatta meg vele napsugaras egyéniségét és változtatta át kis szerény, szófogadó, bánatos mosolyu s mégis panasz nélkül tűrő mártírrá, aki nesztelen lépteiddel járrkei, rendez a beteg körül, s akinek egyetlen vágya, reménye, jutalma, hogy fátyolos szembG hálapillantás érje, erőtlen kéznek gyenge szorítása. És mind ezt el is érte. És ő nagyon, de nagyon meg vo' sorsával elégedve ama bizonyos: ... egy szép napon aztán-ig, amel;r az ilyes túlfűtött lelkiállapotokra előbb vagy utóbb, de egészen biztosan el szokott következni. * Kláránál is elkövetkezett, még pedig akkor, amikor Zsémby — mint teljesen felgyógyult — (rokkant), — visszatérhetett Andrássy-uti szép kis palotáját. és ismét átvette a „routine" szürke birodalmát. Klára kijózanodva nézett maga körül. Ez tehát a révpart? Ide úszott vissza? Miért? Mi mindent hagyott miatta ott.... ott a túlparton. Mindenek előtt szerelmét Azt az eltévedt vándort, akin'k megérkezését már nem is merte volna várni! És aki mégis megjött; akkor, amikor más asszony rég-rég sírva néznek a tova siető után. De nála nem. Neki úgy adták a jóságos istenek, hogy majdnem negyvenéves korában találkozzék az igazival, aki őt imádja; aki miatta kész családjával, vallásával s ha kell, hazájával is szakitani s *>’ it ő is imád szive minden egyes idegszálávaL És mégis, egy szó nélkül, egy tekintet nélkül otthagyta, elhagyta. Miért. Mert egy ostoba gép végighengerelt egy önző unalmas emberen, akinek valaha régen — szülői tanácsra, azt se nagyon tudva, hogy mire — az oltár előtt: igent mondott. S most itt van újra a jól ösmert szobákban, amelyekben egy bútor sem áll ott, ahová ő tette volna, egy forma sincs, ami az ő szemének tessék, egy szín sem, amely egyéniségének megfelelne. És minden szórakozás kárpótlásául — pasziánsz... Minden este kilenctől éjfélig pasziánsz. És ezután? Csák évek, évek és évek... mindig egyformán, mindig, mindig szürkébben, mindig fullasztób- Megőrülni valói ) 1928 március 23, péntek. v
