Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-16 / 64. (1691.) szám

Newyock, március 16. Úgy * rwidAr- ség, mini a sajtó kutatásai wedménytete- nők maradtak. Minden valószínű &ég sze­rint HmchcliBet és Lady KWe Madcayt Ugyanaz a sors ért©, mint mindazokat, akik az Atlanti óceánt át akarták repülni. A start óta negyvenöt óra múlt el, d© a repülőgép csak harminchét órára vihetett magárai benzint és olajat. E*ért minden körülmények között egészen bizonyos, hogy nyilt tengeren le kellett szállni ok. Amerika és Anglia lázasan kutat az eltűn­tek után. Ifjabb oceánrepUlés előtt? Páris, március 15. A legközelebbi ná­polybán kezdi meg a francia jelölitek egyike a páris-newyorki próba repülőseké t. Ez az első francia pilóta Dronlhin lesz. aki tavaly Levine-nel Newyorkba akart repülni. Droai- hin Couoiuet mérnökkel összefogott és ket- ten együtt egy speciális repülőgépet szer­kesztettek meg az óceániul! repülés dél$áua. A repülőgép hárem darab száznyolcvan- lóerős Hispanos-Saiica-motorral van fölsze­relve. A repülőgépben öt ember foglal helyeit. Fölkészülés az országos és Járási választásokra A7, országos koresztényszoelaJista párt köz­pontja hivatalosan közli: A tartományi választásoknál Szlovenszkő elő­ször fejezi ki önállóan akaratát S Így bár a szlo­venszkói országos képviselőtestül t hatásköre rendkívül csekély lesz, eaeknek a választásoknak a kimenetele óriási jelentőségű lesz, úgy a bel- mint a külpolitika szempontjából. Szlovenszkő népének most meg kell mutatnia, hogy oly párto­kat támogat, amelyek az igazi és teljes autonómia meg nem alkuvó harcosai. A kormány még titkolódsik, hogy mikor Írja ki az országos és járási választásokat, a sajtó is csendes, azonban a kormány berkeiben, hivatalai­ban és a pártirodákban a kulisszák mögött lázas munka folyik. Mint mindig, most is meg akarják lepni az ellenzéki pártokat a választások kiírásá­val, hogy azokat a nagyszabású előkészületeket, amelyeket éppen a mostani választások organizá- lása megkíván, kellőkép meg ne tehessék. Az országos keresztényszocialista párt a választásokra már minden tekintetben felkészült. Egész Szlovenszkóban és Ruszinszkóban ki vannak már épitve a párt szervei, ki vannak dolgozva az agitáció tervei, az összes technikai előmunkálatok, osak jel kell és a gépezet megindul. A párt szer­vezkedését kiterjesztette nemooak a magyar, ha­nem a szlovák ée német vidékekre ia, mindenleié aj helyicsoportokat létesített, a régieket újjá­alakította, megerősítette, s Így as égésé országban egy nagy táborba tömöritette a párt politikájának, világnézetének egyre ezaporodő híveit. Az országos keresztényszoctalista párt ezúton is felkéri szervezeteinek összes vezetőit, funk­cionáriusait és összes híveit, hogy a legnagyobb komolysággal és elszántsággal, mint az autonómia gondolatának igas harcosai, vigyék keresztül azokat a teendőket, amelyeket számukra az országos központ kijelölt és álljanak készen a választási harcra, hogy ezek a választások az élet­be lépő uj közigazgatási rendszerben biztosítsák a pártnak azt a helyet, amely mai erejének, tekin­télyének és súlyának meglelek iwim mim Nem állítják föl a pozsonyi és kassai ügyvédi kamarát Prága, március 15. A képyiselőhóz alkotmányjogi bizottsága tegnap tárgyalta a szlo- venszkói ügyvédszövetségnek két újabb szlovenszkói, pozsonyi és kassai, Ügyvédi kama­rának felállítására vonatkozó kérését. Az ügyet Dérer Iván képviselő referálta, aki az ügyvédi kar álláspontját képviselte. A bizottság ugv határozott, hogy a kérelmet átutalja az igazságügyi minisztériumhoz azzal a megjegyzéssel, hogy véleménye szerint még nem érkezett meg az ügyvédi autonómia felfüggesztéséről szóló kivételes törvény megszünteté­sének ideje. — Ezzel a határozattal a pozsonyi és kassai ügyvédi kamara ügyét ismét hosszú időre eltemették. ■gBBMUwatsKWHiiir A szlovenszkói és ruszinszkói zsidóság választási harca a prágai bíróság előtt A zsidó gazdasági pártot pénzzel támogatta a ruszinszkói kormányzóság — NarguBies dr.-i felmentette a bíróság Prégp-, március 15. Az 1925. évi nemzet- gyűlési választásokon Szlovenszkő és Ríu- szimszkó zsidóságát két zsidó párt igyekezett zászlaja alá terelni. A Zsidó Párt, amelynek ©Tűsen cionista jellege volt, országos keretek­ben, egységesen akarta összefogni a zsidósá­got, mert abból indult ki, hogy a zsidóság csak akkor érheti el a mandátiimszerzőshez szükséges szavazatszámot, ha nem forgácso- ilódik szét. A Zsidó Párt vezérei az egység ér­dekében messzemenő koncessziókat tettek a konzervatív rétegnek és jelöltlistáikra a szlo­venszkói és ruszinszkói ortohodoxia számos vezető egyéniségét is felvették. Úgy számítot­ták, hogy az egytáborban szavazó zsidóság négy-öt képviselőt küldhet a parlamentbe. Terveiket ózonban áthúzta a Zsidó Gaz­dasági Páli, zászlóbontása, amely szél for­gácsolta a remélt egységet és a legfontosabb ruszinszkói kerületben is kétségessé tette, elérik-e a mandátumszer­zéshez szükséges szavazatszámot. A sajtóban és népgyüléseken ádáz harc indult a két zsi­dó párt között. Kölcsönösen megvádolták egy­mást, sőt a Zsidó Párt vezérei egyenesen azt állították, hogy az ellenpárt nem mandátum szerzésére alakult, hanem hogy a kormány intencióhoz igazodva, metyaloadályozza. a zsidóság parlamenti , : A képviseletét. A választások eredménye beigazolta az aggodalmakat. Á zsidóság legerősebb kerü­letében, Ruszinszkóban sem érte el a szüksé­ges szavazatszámot és egyetlen mandátumot sem tudott szemezni Az eredménytelenség elkeseredéssel töltötte el a Zsidó Páírt vezéreit és Margulies Emil dr., a párt egyik legharcosabb zászlóvivője nyilt levélben emelt vádat a Zsidó Gazda­sági Párt létrehozói és megszervezői ellen. Nyilt levelében többek között a következő­ket irta: „A zsidóság egysége3itése dacára a zsidó nép félreérthetetlenül kinyilvánított akaratá­nak hajótörést kellett szenvednie, mert egy hatalomra törő, egyéni előnyöket hajszoló, megvásárolt klerikális csoport a zsidó nép el­lensége írnek parancsára meghiúsította az egy­séget ... Az OTÜhodoxia vezérei olyan em­berek, akiit visszaéltek a zsidó tömegek mély vallásosságával, irántuk való bizalmával és a zsidó népet az ellenség kezére játszották." W&ber és Hirschler. főrabbik, a Zsidó Gazdasági Párt megikápitói sajtópert vn- dnlaUak Margulies dr. ellen és a pert 1927 májusában tárgyalta a prágai törvényszék- A vádlott és jogi képivselője a valódiság bizo nyit ás ónak engedélyezését kér­ték és a bíróság hozzájárult a legszélesebb- körü bizonyításhoz. A tárgyalást elnapolták és tegnap tartották meg másodízben. A bíróság Ungár Márust, a prágai ortho- dox köponti iroda volt funkcionárusát hall­gatta ki koronatanúiként. Kihallgatása elején egy kis fennakadás támadt, mert a tanú, mint hithü otrhox zsidó <H eskütételt megtagadta és vallomását csak akkor kezdte meg, ami­kor a vádlott jogi képviselője eltekintett megesketésétől. A tanú ezután részletesen elmondta, milyen tárgyalásokat folytattak a Zsidó Gazdasági Párt megalákitói a csehszlo­vák agráripari korifeusaival és a kormányté­nyezőkkel. Az állítja, hogy Malypetr belügy­miniszter az uj párt alakulást anyagi és erköl­csi támogatásáról biztosította. Rozsypcü mszmszk&i alkormányzó a t&nu kezeihez százezer koronát fizetett le a zsidó Gazdasági Párt választási ágit ódá­jának céljaira. , A „befolyásos tényezők" még attól is eltekin­tettek, hogy a gazdasági párt az előárt 28 ezer koronát a jelöltlista költségeire letétbehe­lyezze. Amikor a tanú látta, hogy a Gazdasági Párt megbontja a zsidóság egységét, kilépett a pártból és lees a ti akozott a Zsidó Párthoz. A kormányzóság százezer koronájából 80 ezer koronát visszaadott Rozsypál alkormányzó­nak, a hiányáé húszezer koronáról pedig a Zsidó Gazdasági Párt megbízottja, R©faunám dr. nyugtáját adta át. Az alkormányzó a választási alap viea- szafizetés ét írásban is elismerte ét ez az irás volt a valódiság bizonyít áfának legfőbb dokumentuma. A bizonyítási eljárás befejezése után Keller dr. a panaszosok jogi képviselője mu­tatott rá arra, hogy a politika porondján és a bíróság előtt is tulajdonképpen két világnézet áll szem­be egymással: a cüaomista, nemzeti zsidó is az oríhodox, tradicióhű zsidóság világ­nézete. A védő viszont azt hangsúlyozta, hogy Mar­gulies dr. nyilt levelével a közélet tisztasága érdekében emelt szót és hogy állításait bizo­nyítani tudta. A biróság rövid tanácskozás után felmentő ítéletei hirdetett ki. Az indokolásban megállapította ugyan, hogy a vádlott sértő kifejezéseket használt, de le­szögezte azt is, hogy konkrét állításait sike­rült bizonyítania. nNebánís a Ed a magyarul irt ci>met viseli a Néród rrvai vezércikkének cime. A cikk írója szerint a mindenkori magyarokat három jelszavait le­het jellemezni s ez a három jelszó: „Extra Hungáriám non est vita", „Ne bántsd a ma­gyart!" és „Nem, nem, soha!“ A magyar „ve­széllyel“ szemben a lap két eszköze ajánl: a politikai és közigazgatási józanságot Szhven- szkón s éberséget, a honvédelem terén. „A háború előtt — írja, a Národ — a magyarok­kal vaitó érintkezésből nem tanulhattunk. A németeket, mint ellenségei, jól ismerjük, a, magyarokat nem. Épp azért nem szabad le­kicsinyelnünk őket. A magyarokkal való ba­rátságos érintkezéshez vezető utak azonban szuronyok és géppuskák sorfala között vezet el. Ed hiába is tagadnék. Vegyünk róluk pél­dái. Kövessük a magyarokai abban, amiben kiválnak. A hazaszeretetben: Etiam extra Bohemem nm est vita, — o nemzeti és ál­lami eszmények oly rendületlen, következe­tes és atapos szolgálatában, hogy ránk nézve is érvényes legyen a jelszó: Ne bántsd a cse- hei! — s a kulturális és hatalmi politikában, hogy mmden lépésünkből kisugározzák hogy a szlávság ebka nem tér vissza a ma­gyar ököl ét Apponyi mézes hatalma aíd: Nem, nem, soha!" — Végre egy cseh vezér­cikk, mebmek ehó és utolsó szava is — ma- gyár. Bányászsztrálk Trautenatiban Trautenau, március 15. Tegnap a Irán­ién au-kör nyéki evatonovi szénbánya munká­sai kimondták a sztrájkot. A munkásság béremelést követel. A bánya igazgatóság tár­gyalásba bocsátkozott a munkásság kép­viselőivel. Szerelem a tutajon Irta Lukách Gyula Tutaj úszik a Garamon, lassan, de biz­tosan. A Garam nem olyan örvényes és sze­szélyes mint a Vág, de a tutajos itt is, le­gény kell, hogy legyen a talpán. Ismernie kell a medret, mint a tenyerét. Úgy, ahogyan azt a Lapaj Miso ismeri. És biztos kormá­nyosi karja legyen, különösen amikor olyan kincset visz a tutajon, mint most a Lapaj Miso, aki az ő Zsuzsinkájával teszi az utat. Éppen túl kerültek egy örvényes ré­szen. Miso darabig a balkezére hagyja a la­pátot, a jobb kezével pedig gyöngéden átka­rolja a Zsuzsinkét. Mind a ketten belefeled­keznek a garamvölgyi panorámába és so­káig nem szólnak egy szót setm. A folyó men­tén a kis szlovák falvacskák huncutul pislo- gatnak a nagy boldog«ágra, mely a tutaj há­tán halad. Hol elbújnak a hegyek között, hol eltűnnek és mosolyognak. Olyan bájos, olyan beszédes ez a játék . . . Szinte azt is hallani, amint pajzánkodwa oda-oda kur­jantják a tutaj felé, hogy: — Kukucs! Tisztára zavarba akarják hozni a szép Zsuzsikát. Zsuzsika bizony, kissé pirulva is, de tűri derekán a Miso karját. Nem fejti le onnan. Durcásan, a szerelem szent jogának a tuadtával, bátran néz a bujooskázó kis fal­vak sok apró szeme közé. Hiszen a Miso ke­mény karja fogja őt tartani nemcsak ezen az utón, de az élet nagy utján is, amely sokkal nehezebb, érvényesebb, mint a Garam, pé­tiig a tutaja gyöngébb jószág ennél. A* ő Mi­sója azonban megállja a helyét az élet tuta­ján is . . . Sőt, a Zsuzsikának mintha több bizalma is volna hozzá, mint ehhez, amely a valóságos vizen jár, a valóságos örvényeket kerülgeti. Ilyen hangulatban úszik a tutaj. Csöndes a viz és szótlan a két utas. Ko­moly dolgokról folyik a hallgatás. Azért lát­ni, hogy a boldogság árjában felbukkant va­lami kis szirt, melyet csak pacskolnak a hul­lámok, de valahogyan nem tudják eldönte­ni. Szemmel ‘s hozzásimulússal puhítja egy­mást a tutajos és a Zsuzsikája, addig, amig a szó még elhamarkodott dolog lenne. Mert mit tudhat a szó ottan, ahol a szemnek és az ölelő karnak sincsen sikere. Meg aztán rá is érnek arra, hogy netalán az együttutazás édességét megrontsák. Hiszen a nap még csak a keleti oldalról sandit a Garamra. A sugarai végig siklanak az elnyúló, lágy hullámokon, mint a lapos kavics, melyet fürdéskor a gye­rekek a viz tükrén táncoltatnak végig. Az ezüstös csilianások is osak most kezdenek szaporodni a viz fölött. A hal is örül a nap­sugárnak s feldobja magát a levegőbe. Buk­fencet hány jókedvében s ezüstpikkelyei száz­szorosán verődnek vissza napsugárban, Lapaj Misónak egyszerre nagyot emel­kedik a mellkasa . . . — Hej . . .! Zsuzsinka, moja miiá! A krumplikapálást még valahogyan csak kivá­rom, de aztán már nem bírom tovább. Csiri­csáré megy a tutajom is, ahányszor nélkü­led járom a vizet. Tűz a nap és előttem még­is ködösek a hegyek. Párás a viz, nem látom az örvényt. ízetlen, keserű a cipóm s a ta­risznyádban marad. Megesik még, hogy a tutaj egyszer csak üresen úszik tovább . . . Széthúzódik, széthull, elpusztul, mielőtt a célhoz érne. A tutaj is, <n lulajos is. És Lapaj Mi sónak isim, nagyol emelke­dik a melle és belebámul a Zsuzsinka sze­mébe. A Zsuzsinka szemében visszatükrö­zik a Garam, a tutaj, visszatükröznek a Tátra hegyei, a játékos, csillogó halak és a Misó bozontos, szerelmes nagy feje . . . Minden, minden ott van, egyszerre van ott, ami a Misóé, ami a Misóhoz tartozik. De miért mindég csak igy, néha . . .? Miért ne lehetne ez mielőbb, állandóan együtt, ahogy az most van. És ő mindig ott nézhetné, a Zsuzsinka szemében. A leány belecsimpaszkodik a fiúba és átöleli a nyakát. Az összekötött szálfák kor­mányzás nélkül is haladnak tovább. Nem messziről ijedt vadludak rebbenek fel a vízről. — Jaj, jaj, Misko moj drahi — rebben fel Zsuzsinka is. Ne légy már olyan bolond. Hát kié is lennék másé, mint a tiéd? . . . Dehát, tudod Misko . . . — No, mit tudok? — Tudod ... Eh, nem mondom még­se .. . Kinevetsz érte. Te mindig kinevetsz- amikor valamit mondok. — Nem nevetlek ki Zsuzsikám, szépsé­ges kis pisztrángom. Meglátod, hogy nem nevetlek. Hát mi baj? Mi fáj megint? —- Ne is nevess Miskó. Mér napok óta nem alszom miattad. Lapaj Misó'megijed a lány szavától. Nem tudja elképzelni, mi lehet ax a nagy gond, ami az ö Zsuzsikáját emészti é« álmait za­varja azalatt, mig ő a tutajokat kormányoz­za. Ivlegbökken, elönti az ijedtség, bámul a leányra és szólni is elfelejt. Zsuzsinka sza­kítja meg a csendet: — Tudod, a múltkor is magyarázta a tisztelendő ur, hogy egy nagy hajó elmerült a tengerben és sok, nagyon sok tengerész meghalt. A kapitány is a vizbe fűlt. Zsuzsika itt elhallgat, zavartan babrál a körmével a tutajfán. Kapirgál egy szilánkot. — Hát aztán mi közük a tengerészeknek a mi szerelmünkhöz! — fakad ki a kérdés a még mindig gyanútlan tutajoslegényből. — Hát hiszen nincs közűik ... De én mégis félek. Misko moj drahi! Nincsen nyugtom, amig te is ilyen . . . Ilyen tenge­rész . . . Ilyen kapitány vagy. És Zsuzsinka aggódó, nagy szerelemmel kapaszkodik a Miso nyakába. A szerelmes tutajoslegény lassan eszmélni kezd a leány szavaira. A melle egyre jobban dagad, úgy hogy a Zsuzsinka karja önkéntelenül is lefej- tödik a nyakáról. A Zsuzsinka tengerészkapi­tánya káprázva néz körül a szálfákon, ame­lyeket ő eddig csak egyszerű tutajnak nézett. A subavackot, amelyen ül, bizonyosan már parancsnoki hídnak nézi. A nagy darab szerelmes fiú még mindig nő, a szerelem és a képzetet bőkezű méterpál­cája szerint nő. És tengerré szélesedik alatta a Garam is. Hiszen már a parti füzeseket se látja . . . Akis garaimimenti falucskák ezalatt bu- jócskáznak tovább a hegyek között. Apró ab­laksz emeikk el kisérik a két viziutast. Misó most szótlanul bámul rájuk. A sok apró szem­ből kettő mintha nem kukucskálna tovább. Mintha megállna. É3 még jobban kinyiina. A! két kis ablak alatt a krumpli éppen virágzik. Idestova már kapálni is lehet. Határozottan már kapálni is tehet. A szerelmes tutajos tó* rölgeti a tengerészi káprázatot a szeméből. A kapitányi hídról egyszeriben visszapottyan a tutajra. És tömködi magába vissza a nagy erővel kitörni akaró sóhajt. — Hej, teremtő jó Isten! Ha egy ilyen kiis kert az enyém lehetne, az én Zsuzsi Il­kámnak de könnyű választ adhatnék. % 2 _____

Next

/
Thumbnails
Contents