Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-15 / 63. (1690.) szám
^^GAI-MaG^ARHIUIiAP 1928 március 15, csütörtök. azüqoqszag WVIE&AI'&IPO^QTOI<r~]rjarrSZ A jövő harcierén Kirándulás az olasz-francia határkegységbe — Smith ötlete ■— Hadiflották fölött, erődök tövében — A páímaíigetekbőt az őrök hóba — Áz Árgeniera alatt — Három kudarcot vallott kísérlet — Ahol semmi sincs megengedve Káráévá! t A pálmák alatt igen, de néhány kilométerrel feljebb & hóban, as olasz—francia határhegyekben soha! A kéjek keskeny tengerparti" mögött az Alpesek mindennél ridegebbek és borzalmasabbak. Az egyik nizzai újság a karnevál alatt büszkén jegyezte meg, hogy a legigazabb népölelkezés Nizzában történik. Száznégy nemzet fiai esnek egymásnak és boldogan csókolod znak az utcán, ha fölhangzik az „embras ez“. A német eszeveszetten csókolja a franciát, az olasz a szerbet, az amerikai a négert, a japán az ausztráliait, a isidó a berlini burschoí. Karnevál herceg, a vidám fenség százszázalékosan valósit] itt meg a legnagyobb dolgot: az embertestvériesedést. Nos, az embertestvériesedés demonstrálása nem nagyobb, mint a parányi Riviéra, nem több, mint ez a keskeny sáv Cannestó! Mentőnig. Csak ki kei! lépni az édenberthől, alig néhány kilométernyire, a Promenade des Anglais népegyvelegétől — ágyukat és erődítéseket építenek és két nemzet oly mély haraggal néz egymásra, mintha már pillanatok múlva verekedni akarna. Egy ritka és viszontagságos autőkírándulás meggyőzött erről Az utolsó karneváli este, amikor untuk már a kocsik föl-fölvonulását s a sok ugra-bugra végül eliltató monotón ritmussá vált, szórakozottan ültem a nizzai Piacé Masséna tribünjén és újságot olvastam. Mellettem Smith ült, az amerikai újságíró, akivel alig néhány óra előtt ismerkedtem meg a Negreszkő táján. Hosszú lábait az előtte lévő székre rakva lendülette. hintázott ülésén, miközben a Rose-Marie-t fütyülte. Egyszerre csak lekapta lábát a székről, úgy, hogy ülése a váratlan mozdulatra nagy csattanással "helyre billent. Ugyanakkor a vállaxnra csapott oly erővel, hogy az újság nyomban kiesett a kezemből, — Pompás ötlet. — Nos? — Holnap Tendába megyünk, — Hol van Tenda és mit keresünk ott? — Megnézzük a legközelebbi báb ont színhelyét. — Miféle háborúét? — Hát miféle háborúról lehet sző itt, a közelben? — Talán a monacói herceg hadat üzen Franciaországnak és harminc katonájával partraszáll a Promenade des Aug!ais-n? — Nem tréfa. Az olasz—francia háborút gondolom. Tenda a* olaszok titokban épülő kaíármenti erődítésének központja. Bent fekszik az Alpese.kben, alig tiz kilométerre a francia határtól. Véletlenül tudtam meg, hogy' mi folyik ott. Egy amerikai automobilista beszélte, hogy elszedték a fényképezőgépét és a följegyzéseit Tenda közelében, autóját pedig nem engedték be a városba. A veszedelmes kirándulás Másnap reggel hozzáfogtunk tervünk kiviteléhez. Nizzában sok autő-car vállalat van, s mindegyik rendszeresen foglalkozik az Alpeseket be- (kalandozó kirándulások megszervezéssel. Csaknem valamennyi tendai kirándulást is hirdet. Bementünk az első vállalathoz és két jegyet kértünk a legközelebb Tendába induló autőcarra — Jaj kérem, — volt a válasz, — a támlái kirándulásokat beszüntették. Az utóbbi időben annyi kellemetlenségünk vök az olasz hatóságokkal, sőt legújabban a franciákkal is, hogy nem érdemes többé. Egyszer öt utasunkat a határon leszállították az autóról, mert nem volt útlevelük, csak határátlépési igazolványuk. Ott kellett fagyoskod- niok reggeltől estig, amíg a többi kránduló- vul vissza nem jöttünk Tendából. Egy más ni kálómkor nem engedtek át az aszfaltozott fönt egyik szakaszán és a nehéz autéearral a Jegreítencíesebb hegyi ösvényeken kellett átvergődnünk. Harmadszor mindenkitől elszcd- íék a fényképezőgépeket és a följegyzéseket. Legutolsó utunk alkalmával pedig az egész autócart bevitték Coniba, Tenda mögé, és hihetetlen tortúrák után csak két nap múlva engedték szabadon. Ezóta nem megyünk Tendába. A másik és a harmadik vállalatnál ugyanezt mondották. Elmentünk az olasz konzulátusra és megkérdeztük, szabad-e Tendába utazni. A legnagyobb készséggel megengedték, ámbár — mint mondották, — a „vasutépitkezések“ miatt mind francia, mind olasz részről kissé kényelmetlen az utazás. Gyakran megtörténik, hogy az utakat elzárják és a hidakon nem. engednek át. A hó is sok nehézséget okon; ,s Azonkívül: fényképezőgépeket ne vigyünk magunkkal — a vasutépitkezések miatt. Végül alaposan kikérdeztek, bárom könyvbe bevezették a nevünket, megadták a vízumot és indulhattunk, Smith-hel kibéreltünk egy autót s harmadnap reggel nekivágtunk az útnak. Ellenséges éreaénoughtok fölöd Reggel nyolckor Nizza és a tenger fölött még könnyű, színes pára lebegett. Autónk fölkapaszkodott az öreg város meredek utcáin, s csakhamar az Obszervatóriumhoz ért. A kőd szakadozott: északon ki-ki bukkantak a fátyol mögül a hófehér hegyek, délen pedig kékleni kezdett a tenger. ötszáz méterre a tenger fölött, a szerpentineken kanyargó Grande Cornbhe-on, Áuréiiánusz és Napóleon félelmetes hadi utján haladtunk Menjon felé, ahonnét az északnak vezető tendai ut kiindul. Tiz órakor La Turbiebe érkeztünk, hatszáz méterre a tenger fölé. La Turbie rejtelmes falu ezerszáz lakóval: magas, köves, forró, — egyedülvaló, csak dél felé, a tengerre njdtott. Közepén, húsz méter magas dombon Augusztus csonka tornya áll a következő felirattal: —- Kuc usque Italia, abhinc Gallia, — eddig Itália, innen Gallia. Ezt Krisztus előtt ötben vésték ide. Most a határ néhány kilométerrel keletre van, de Mussolini jó néhány kilométerrel nyugatabbra szeretné. Régi háborúk emlékei jártak a fejemben, ámde alig böngésztem az írást, Smith, aki nem tudott latinul, enyhén oldalba boxolt és lemutatott a tengerre. Csodálatos kilátás. Monaco sziklája valószínűtlen szép"égben emelkedik ki a tengerből. A monacói kikötő szabályos négyszög, amelynek a bejáratánál két hófehér fárosz áll Monte-Carlő zöld páímapompájából enyhén domborodik ki a Kaszinó két saroktornya és távolabb, a tiszta szállodák piros tetői. Balra a Cap * artin és Venti- miglia, jobbra a Cap Ferrat és Nizza látszottak. De amire az amerikai figyelmeztetett, nem ez volt. Keleten tisztán kiv"hettük a Nizza közelében lévő Villefranche kikötőjét, amely a francia hadiflotta egyik legbiztosabb bázisa. Lomhán és szürkén húzódtak meg benne a francia hadihajók. Innen föntről csak as elmosódó acélkék szín árulta el őket. Á part közelében hosszú sorban a torpódóüldözők és a tengeralattjárók álltak. Messzebb négy nagy csatahajó: Franciaország legmodernebb dreadnoughtjai, a Provance-a! és a Lorraine-nel az élükön. Körülöttük öt-hat kisebb egység, majd a kikötő bejáratánál tizenegy karcsú és alacsony gyorscirkáló. Gyönyörű kép. A hajók között fürge gőzbárkák és villaaycsónakok futkostak. A parton fegyverraktárak és javítóműhelyek. A két kiugró cap-pon, a Ferraton és a Montborom-on egy- egy világítótorony, tudtuk: mindkettő hatalmas erőd, amely néhány igen modern ágyút rejteget. Egy nsilíiátrd frank úszott itt a vizem hadigépekben, negyven harmincötcemtiiaéteres ágya nézett kelet felé, nem számítva a parti ütegeket és a kisebb kalibereket. Messze bánt, amerre a tenger kéksége máir szürkeséggé válik, öt-hat füstölgő kémény ttot ©lő: őrnaszádok. ÁMítófeg az aknamezőket ellenőrzik. Alig néztem meg jobban ezt a koncentrált hadiflottát — ezt a tízezer tengerészt és négyszáz ágyút jelentő óriási erőt —, Sraitb ismét ol dalba- lökött és keletre matatott. Mentőn után. hosszú, egyenes füstsort láttunk a tengeren, a parttól kezdve csaknem addig, amíg a szem rá íu rakó áltatott a liguriai öböl vizeire. Az olasz határ mentén horgonyzó olasz hadiflotta volt. Az egységeket nem ismerhettük föl, de tudtuk, ■hogy a flotta van ott. Éjjel-nappali áll és vár, — ki budija, mire vár? Harminc kilométerre a vilteíran- ched erődtől, nyil't vizeken és megszakíthatta!lttnud figyel ált Franciaországba, — e csak egy gombnyomás kellene, hogy a két vaserdő egymásnak rohanjon. Smith nem hagyott pihenni. Most a szárazföldre irányította a figyelmemet és hossza karjával fölmutatott a fejem fölé. Baloldalt kopasz, sziklás, meredek szírt emelkedett. Tetején lapos, hosszan elnyúlt ablaktalan, mord épületsor, alig látni, inkább csak sejteni, hogy betonjai húzódik arra. 'Tovább,.a szárazföld félé, egy még magasabb, sámte függőleges hegycsúcs, lapos félővei s ugyanezekkel a jellegzetes épületekkel. Az autócar sof- főrj-e, aki régóta magyarázza a panorámát, meg- átlós nétikül folytatja: — Jobbra az 1160 méter magas Mont Agiel, tetején erőddel. Megmászni nem szabad, mert katonai terület s az erődöt most építik át. Balra az 1220 méter magas Tété de Chfen tetején híres és bevehetetlen, várral. Tovább a Col de TArme, a Col de Guerre és a Mont des Bafeities láthatók, a Csatáik Hegye, a Háború és a Fegyver dombja;’. Smith akaratiamul nevetni kezdett e harcias nevek hallatára. Gúnyosam mondotta: — Benne vagyunk! Korzikától a Mont-Bltmcig A pálmák ás az azurszinek alig érdekelnek •többé. Mentőn után az autó észaíknak fordul. A „A bankjegyek utánzása a törvény szerint nem büntettetik” Tréfákkss! tarkította a hivatalos szöveget hamisított ötszázhoro- násokon egy különös falzifikátor — Amikor a pénzhamisító viccel Manrisch-Ostra-U' március 14. (Saját tudósítónktól.) Műit év októberében nagymeny- nyiségü hamis ötszáakoronás bankjegyet hoztak Prágáiban forgalomba. A rendőrség nagyszabású nyomozást inditoít a hamisítók és a hamis pénz terjesztőinek felkutatására, í de csak. annyit tudott megállapítani, hogy a htómisUott bankjegyeket egy kékruhái fiatal leány terjeszti a prágm kereskedés sebben. A titokzatos leány felkutatására mozgósították az egész prágai detektivtestületet, de a leányt, mintha a föld nyelte volna el. Nyilvánvaló volt, hogy a leány megijedt és egyelőre abbahagyta a hamis pénz terjesztését, A rejtélyes fiatal nő azóta sem jelentkezett hamfeitvárnyaival, a rendőrség figyelmét pedig egy másik hamisító vonta magára. Néhány nappal ezelőtt Mahrisch-Ostrauban őrizetbe vettek egy friedeki korcsmdrost, aki hccmásűott ötszáz koron ás stíl akart fizetni. A kereskedő, akinél a korcsmáros ki akarta egyenlíteni számláját, feljelentette a hamis pénz terjesztőjét a rendőrségen, amely a korcsma rost őrizetbe vette. Kiderült, hogy a koiTcamároe. teljesen ártatlan » hamisitásbaa, meredek szerpentinülon egyre följebb és följebb jutunk. A tea gór és a pálmák elmaradnak. A nap a háibunka süt, — és egy végső kanyarulat utón hirtelen idegen panoráma nyilíik elénk. ! Az imént, a Mont Razot tetejéről még Meutónt j láttuk teljes déli pompájában 9 az a köd. mesz- 8zo délen, amely kivehete<tlenül lebegett a vi- ! zek fölött, állítólag Korzika szigete volfc. Most, miután áthaladtunk egy nyolcvanméteres, kacskaringéi alagúton, jeges szél csap meg,, felhők és párák kavarognak a magasban e jobbra, a Bevera völgyének másik oldalán Pedra-Cava és az Aution hegyei fehér lem dk, I miig erről a dombról a fejünk feledt állítólag a Mont-Blaneot is látni tiszta időben! { OastiMon után leereszkedünk a Merfanecm vő?'~ ! gyébe és Sospelbe jutunk. A városkában alig láttáim mást, mint munkáét és katonái. „Vasuiépátüke- zés“ folyik, volt a válasz, amikor megkérdeztük, miit keres a sok ember ezen a vidéken. Tényleg most építik a Nizzából Tavimba vezető tranzalpeei fővonalat, amely franda részrő1 Nizzából Sospelig kész, olasz részről pedig Górni és a plemonM síkságon á>t egész Tendáig ér már. Furcsa: a vasutat katonák építik. És a hegyek tetején építik. (Mosd fúrják a híres alagutat, amely • az olasz határ egy beezögielése alatt megy át, majd ismét visszatér Franciaországba.) Rohanunk BreiI felé A Col de Brouson, ezer méter magasságban, síelő járőrökkel találkozunk. A világ megváltozott körülöttünk. Jég. hó. tél mindenfelé, öt fok hideg s az imént elbaigyertt, mentő ni nyárnak nyoma sincs. Sospelbcn láttuk az utolsó zöldet, Rreitben a patakok már be voltak fagyva. Ragyogó.télisportidő volt. Pedig pálmák alól índoft* tünk el. Most azonban északnyugatira fényien' léfr> jók a S300 méteres Argont éra kis gleccserét, isaor- ge után, 73 IriJoanéteiTe Nizzától, áMépgük az olae* határt. A rejtélyes lövészétotwcnal A francia határőrök lapos, sima, csa'kn'em polgárias egyenruhája után az olasz kanabb terik térdnadrágja, karcsúra fűzött dereka és mesterségesen domborított melle midkdivüil harciasnak tömik. A határon nem történt semmi különös. Jól megnézték útleveleinket, podgyászaink&t. és átengedtek. Kiváncsiam száguldottunk Tenda felé, de fekete, egymásra ragasztott furcsa házaikon kívül nem sokat láttunk. Smiií'h nyugtalankodott: a harc tért és az erődítményeket követelte. Ebédnél azután találtunk egy belföldi vezetőt, S aki nagy titkolódzások után hajlandónak mutatkozott az erődökhöz vezetni. I Beszálltunk az utóba és föMutofct.unk a vároF mögé, ! a Col de Tende hágójáig. Ezerkétszáz méter magassá,gt-aa széles, nyugatról keleti irányban hat: dC hegységet iáttunk, melynek egyetlen hágója az volt, ahol éppen állottunk. — Ez az, — súgta a vezető. — Ideális harctér, — jegyezte meg Smith. A magam részéről nem sokat láttam. Hegyeket, havat és követ. A villefranchei és a venfimig.- liai hadihajók mindenesetre haroiasabb benyomást kelttetitek. Az autót az utón hagyjuk e nekivágtunlk egy látszólag elhagyott, fölfelé vezető_hégyi ösvényai'efc Alig tettünk néhány lépést, kombin!éri jeöcmt meg és hevesen integetni kezdeti. Visszaio.rd.uI- tunk. A baraMuáeri hosszas vitába elegyedett vezetőnkkel — egy szót sem értettünk a beszédből —, majd mag orván tovább ment. — Azt mondja — szólt a vezetőnk —, hogy uö [ kubaesunk errefelé és forduljunk vissza. VissZaezáguldoltunk Tendába, majd a vezető I utasítására elmentünk Briga .Mariíiimán át a : Monté Maria tövéig. Alig érkeztünk oda, megis- méMődöbt a col-de-'tendai jelenet. Itt két karaklaién állt elénk az utón, mék* éktelen ebbiil handabandázírtt és fenyagetödzött. ismét vissza kellett fordulnunk. Smith boldog volt, mert — amint mond-otfa — ea a. folytonos megtiltás és visszaküldés valóságos oázis a Riviiéra után, ahol mindem szabad és pénzért minden kapható. A Monté Marta után még egy kísérteiét tettünk: San ífelmaazo di Tenda környékére rándul- tunk ki. Ismét hosszú hegylánc zárta ed az utat. Az autó egy altra lm as helyen megállt s a vezető rámutatott a hegyoldalra: — Látják azt az egyenes vonalat, amely a hegy közepe táján húzódik nyugat felé? Én nem láttam semmit (látcsövünk — szerou- esóre nem volt), de mivel Smith az! állította, hogy látja, a vezető megmagyarázta, hogy lövész- árokvonalat látunk. meri azt sem tudta, hogy hamisított pénzt őriz a tárcájában. Elmondotta, hogy az ötszázkoronást néhány nappal ezelőtt egy ismeretlen fiatalembertől kapta, aki 1 kél koronáért cigarettát vásárolt nála. | A rendőrség nyomban megállapította, | hogy a hamasitás nem áll összefüggésben a |í prágai hamisítással, mert a koresmárosuál i lévő példány teljesen elüt a. már ismert ha- í misitástóL A hamisító ugyanis egyszerűen ’e- rajzolta az ötszázkoronást, megfestette és különböző vicceikkel Igyekezett tarkítani a rideg hivatalos szöveget. „A bankjegyek utánzása x a törvény szigorával büntettetik” szövegrész helyébe például azt irta: bankjegyek vMmzása a törvény szerint mm büntettetik.“ Dátumnak pedig 1928 április l.-ét irta be. A rendőrség a póruljárt korcsmárost te- ! tartóztatta, a tréfás hamisító felkutatására pedig megtette az intézkedéseket. — Járási palotát épitenok GáJgócoaj. Nyíltra! tudósiítónk jelömti: Galgóc képvieeíiőtefiliiiliefiónek haikíroza't'ához kópéét a nyáir folyamán a járási hivatali részére uj palotát, em Minek. A munkálatok mintegy másfél éviiig fognak tamtami. As épiüle-t tel- épiltése aónál is íailkálbb szüliségesn&k bizonyult, mert ezidőszeriut a járási Mvate'l egy oapfedozó «ai «wáíei^e«v».Javábaa folyt a szó, amikos* a hátrahagy esi t autó soíförje tülkölni kezdett. A vezető nyomban elhallgatott és gyorsan rlsssolelé indult. Két karahinieri jött felénk. Ez egysaer komoly volt a dolog: a katonák átkutatták zsebeinket és megparancsolták, hogy azon-, mai fod’diu'Ijunk vissza. Mogszahadultuok tőlük. — de a vezetőnkot magukkal vitték. Smííh hamarosan néhány lírát adott neki, amit névéivé keszext nrcgr, majd busmi megindult a karablnierik közök az ipm erei Ion rendeltetés felé. Smith megolwged éri en dőlt hátra az autó ülésén, miközben a francia határ felé száguldottunk. Három óra múlva, a Negresco teáján, táncoló franciák és olaszok közó vegyülve, vitatkozni loesdttinik SmáJfetel, vájjon , igazi ,,haróté(r“ volt-e, amit ráttuirfk, vagy sem. Smith aaft áí’iiotfn. hogy tényleg látta a iövészárkot, én azt moadol.i "m. hogy a vezető becsapott és a karibiinevik m.ig'je- 'teii'é&e csuk trükk volt. Nem tudtunk megegyezni’ és Snri'th toví'Nb szidta a Riviérái! és dicsérte Tendál, ahol az ember — mondotta — „nem dughatja' he mfedeabc a* orrát/’, mint Azuroi-öBáiGbau. 6
