Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-14 / 62. (1689.) szám
4 1928 márnug 14, ggerda. A sziovenszk evangélikus egyház Irta: Líe. Flsély ödSr Délszlovenszkoi szerkor,tőségünk ut- 1 Ján kaptuk az alábbi érdekes fejtegetést, amely múltkori vasárnapi snA' munkban az evangélikus egyház kérdéseiről megjelent, ugyancsak Lic. Fí- *őly Ödön nyilatkozatait reprodukáló interjút mintegy kiegészítve telles képet nyújt a sziovenszkói evangélikus egyház aktuális problémáiról. ‘A sziovenszkói evangélikus egyház — bármennyire szeretnék azt az iPstékesek, különösei; a külföld előtt úgy feltüntetni, hogy a szlovák ev. egyház, — slovakische lutheri&che Kírche — 300,000 salovák mellett 40.000 némeat és 80.000 magyar hívőt foglal magában. Egyesek szemében a 800.000 mellett a 80 é« 40 ezer elhanyagolható mennyiség lehet, mely idelg-őráig tálán in ég számíthat valamit; a komolyan gondolkodók előtt azonban, akik a kisebbségben nem azi az elemet látják, melyet szépszerivel, vagy céltuá&to&m, s ha kell erővel és hatalommal is fel kell szívni, — a kisebbség olyan érték, mely a közös munkában gondolatokat, eszméket, indításokat adhat s különösen az egyházi életben példaképül szolgálhat a napi politika elvadnlásai és gyűlölködései közepette, hogy miképp férhetnek meg a krisztusi szeretetben: egy egyház kebelében magyarok, szlovákok ó# németek. A valóságban ezen a téren a sziovenszkói evangélikus egyházban még sok a követelni való. De az egyház lényegéhez tartozik, hogy amint mélyebben ráeszmél hivatására, rendeltetésére, úgy mindjobban megvalósítja azt, hogy az Isten előtt nincsen személyválogatás ée minden nép kedves előtte, amely féli őt. Mint a többi egyházak, úgy az evangélikus egyház is érzi a kedvezőtlen korszellemet, mely nem sokra értékeli az egyházak nevelőmunkáját. Tis évvel annak előtte azt hitték a szlovák lutheránusok, hogy az aranykorszak köszönt reájuk. Több volt bennük a patriotizmus, mint a luthera- nizmus s odaadták sorra, egymásután évszázados középiskoláikat. Ma szomorúan érzik a valót: A mór megtette kötelességét, a mór elmehet. Azt hitték, hogyha leteszik vállaikről a középiskolák terhét, akkor az egyházkerületek megszabadulnak sok felesleges kiadástól. Épp az ellenkezője lelt! A nyugati egyházkerület 1927-iki jegyzőkönyve elszomorító adatokat közöl a kerület el- adőzásáról. 1,200.000 korona adósság mellett az 1928. költségvetésben 118.000 korona hiány van. Csak kamatokban fizet a kerület évenkint 84.000 koronát. Az „agyonfavorizált* lutheránus egyháznak ez az igazi képe. Persze a világ azt hiszi, hogyha lutheránusok maradékbirtokot kapnák, akkor az annyit jelent, hogy abból az egyháznak Is jut talami. Szomorú valóság, hogy a gyorsan meggazdagodott híveknél fordított arányba kerül az áldozatkészség. A lelkészeket kivétel nélkül sújtja, hogy az 19261. Január 1-től érvényben lévő kongruatőrvény még ma sincs végrehajtva. Előleget kap a lelkész! kar, amelyről el kell számolnia majd a végrehajtási rendelet megjelenése után. Az evangélikus lelkészt kar Önsegélyző egyesületben tömörült, hogy azokat a lelkészeket segélyezze, akiknek gyermekei iskolába Járnak, vagy akiket szegénység, betegség nyomorba döntött. De egy alakuló, még meg nem erősödött intézmény maga is támogatást kiván. Az államtól hiába várja a gyá- molitást. Persze csak morzsákat ád az önsegélyző azoknak, akik segítségre szorulnak. Hasztalan volt minden felszólítás, minden intés, mely az Evangélikus Lap hasábjain látott napvilágot, hogy az evangélikus lelkész! kar tömörüljön s keresse a kapcsolatot Szlovenszkóban a római és görög katolikus, a református és az izraelita papokkal s igy közös erővel harcolja ki magának a nagyobb kongruát, a középiskolai tanárok, vagy legalább a tanítók életszínvonalát: az evangélikus lelkészekre valami végzetes apathia borult, ami abban nyert megnyugvást, hogy Zoch püspök majd mindent elintéz. Pedig ő is nagyobb súlyt adhatott volna jogos kívánságainknak, ha az összes lelkészek nevében szólhatott volna, ha háta mögött nemcsak egy politikai pártot, hanem politikai pártra való különbség nélkül az egész lel- készi kart érezhette volna. Vannak olyan tervek a sziovenszkói evangélikus körökben, hogy az egyház megerősödését, híveinek adócsökkentését úgy lehetne előmozdítani, ha az állam maradékbirtokot, vagy több millióból álló vallásalapot biztosítana az evangélikus egyháznak. Ha a római katolikus egyháznak van birtoka s ha az állam a modus vivendi alapján elvett javait a katolikus egyháznak visszaadja, akkor miért ne lehetne a módját ejteni annak, hogy az evangélikusok is Jussanak nagyobb mértékű támogatáshoz? Igaz, hogy ennek az volna a természetes következménye, hogy a református egyházaknak Is az arányos támogatás kijárjon. De a kálvinista egyház magyar Jellege alighanem vétót fog mondani mindennemű nagyobb állami támogatásnak. Csak az egyik kaphat, mind a kettőnek nem adhatok, tehát az „egyik sem kap* logikája fog érvényesülni itt is. Az egyház igazi hivatását azonban akkor teljesíti, ha híveinek vallásos szükségleteit elégíti ki. A mai ezervonalu társadalmi életben nemcsak a templom, hanem a belmissziő széles területén is sok alkalom kínálkozik a lelkészek számára. A belmlsszió gondolata teremtette meg a Magyar Evangélikus Szövetséget is, hogy a szétszórt magyar evangélikusoknak legyen egy centruma, hol otthonosan érezzék magukat, hol anyanyelvükön cserélhessék ki gondolataikat egyházi, vallásos kérdésekről, hol gondoskodnak a magyar vallásos sajtótermékről, egyházi folyóiratokról. Az Evangélikus Lap és ^az Orgonaszó utján találkoznak a távol éa a szétszórt magyar evangélikusok. De a Magyar Evangélikus Szövetség évi vándorgyűlésein missziót is teljesít, hogy fölrázza a magyar gyülekezeteket és ébren tartja bennük a hitükhöz, nyelvükhöz és a nemzetiségükhöz való hűséget. A Magyar Evangélikus Szövetség az a fórum, hol a magyar evangélikusok tiltakoznak az őket ért sérelmek felett n felterjesztést Intéznek az egyetemes gyűléshez. A múlt évben a kassai gyűlésen a szövetség titkára. Egyed -.ladír bejelepiette, hogy megtagadta mint magyar lelkész a szlovák vizsga letételét azon a címen, mert az jogtalan és céltalan és óles kritikával illette az egyetemes presbitériumot ama eljárása miatt, hogy Turőcszentmár- tonfcől memorandumot küldtek áoederblom svéd bercegérseknek, meiyben a hivatalos egyház „magyar gyűlölete* lett nyilvánvaló. Egyed ellen fegyelmi vizsgálatot indítottak s az egyes birő megdorgolásra és 200 korona pénzbüntetésre íféHe őt. Az Ítélet ellen felebbezés adatott be, ami tehát még foglalkoztatni fogja a magasabb egyházi bíróságokat is. Amikor Egyed szókimondó kritikájával magára vonta az intéző körök haragját, egy sző sem hallatszott Ruppeldt Fedor zsolnai ev. lelkész ellen az illetékes egyházi főhatóság részéről, amikor a Budapesten még csak tartandó ötödik európai keresztény szövetség konferencia rendezésével kacsolatban ezeket irta a Cirkevni Listy- ben; ügy látszik, tudják Testen, hogy mindenféle festett pesti nők is kihasználják az alkalmat, hogy az egyházi atyákat, a külföldi vendégeket ott is a keresztény gyűlésen szórakoztassák és Informálják Magyarország trianoni szenvedéseiről Az ilyen hang, több, mint Ízléstelen modor, bántó és sértő kitétel csak eltávolíthatja a magyar evangélikusokat a szlovák evangélikusoktól akik gyanús szemmel néznek mindent, ami Budapesten történik s nem átallják a főnt jelzett módon sárral megdobálni az európai konferenciát s annak külföldi vendégelt is, ha Budapestre mennek összejövetelre. Ahol az egyház hajója politikai vizeken is jár, ott az ilyen kilengések igen gyakoriak. Jgy látszik azonban, hogy a sziovenszkói Lutherá- niában is uj szelek kezdenek fujdogálni. A január végén megtartott zólyomi püspökjelőlő gyűlésen szinte elemi erővel tört elő a jelenlévők ajkairól a kivánság, hogy püspököt akarnak, aki csak püspök legyen s politikával ne foglalkozzék. A nyugati egyházkerület leendő püspöke Fajnor Dusán személye kezesség arra, hogy ő csak püspök. csak lelkipásztor akar lenni 8 ebben a magasabb szempontban fogja összetartani nemcsak szlovák, de magyar és német híveit is. GENFI N — Üzem a Géni, március 13. A Mont-Blanc-kal szemben, a tó partján áll az épület, ami valami átmenet egy gyár, egy áruház és nagy hotel között. Eredetileg hotel volt. Most a népszövetség palotája. Előtte a tó és egy jelentéktelen park. A parkban csenevész bokrok és szépen kifejlett detektívek. Szelíd genfi tujafák és mérges svájci detektívek. Mérgesek, mert sok dolgot ad nekik a népszövetség és nem ismerik ki ebben a nagyon külföldi emberanyagban magukat. Ki a miniszter? Miniszter itt annyi van, mint szegényeb helyen a kormánytanácsos. Ki az újságíró és ki a zsebtolvaj, ki a merénylő és ki a kiváncsi idegen? Nem ismerik ki magukat. Mindenki otthonos képpel járkál itt, vadidegen emberek ebben a Bábelben s mindenkiről minden pillanatban kisülhet, hogy andgoí gyarmatügyi miniszter. Vagy valami más. Mindenesetre, mikor az oroszok ittjártak, több volt a parkban a detektív, mint a bokor. Ez a békegyár. Áruház a Világbékéhez. Hotel de la Paix. A hallban is ott álldogálnak a detektívek. Mint minden detektív körben a világon, ezek is rögtön, első látásra felismerhetők. Gyermekkoromból emlékszem, hGgy Kassán a legkövérebb ember volt a detektív. óriási hasa volt. Ea nyomozott és beállt egy kapualjba, már messziről lehetett látni a kiálló hasát Ha mentünk haza az iskolából, mindig a kapukat figyeltük, hogy honnan állt elő egy nagy has. A has, az volt a detektív, aki éppen nyomozott. Mikor először beléptem a békegyár halijába, többszáz ember tartózkodott a folyosókon, akik közül nem ismertem egy teremtett lelket sem. De a hall közepén állott három detektív, akiket nem lehetett eltéveszteni. A népszövetségi detektiveket két körülmény árulja el csalhatatlanul. Az egyik, hogy amíg a hallban mindenki, aki nem detektív, fontoskodva és nagyképűen, izgatottan vagy titokzatosan járkál és tárgyal, addig a detektívek mozdulatlanul állanak a terem közepén s hanyag s unott arckifejezéssel bámulnak a levegőbe, mintha nem érdekelné őket senki. A folyosón mindenki titokzatosan szalad, szaglász és kutat, mintha detektív lenne; a detektívek hanyagon bámulnak a levegőbe, mintha diplomaták lennének. A másik jel az, hogy a genfi detektívek előszeretettel hordanak lila, piros és zöld selyemzsebkendőket a szivarzsebben, vidéki gavalléroknak ezt a régi cicomáját. A dolguk semmi. A kontroll itt majdnem lehetetlen. Genfnek ez a nagy és első hatásra különös meglepetése, hogy azok az emberek, akik odahaza megközelíthetetlen, elér- hetelen távolban élnek, vagy csak instanciák és fórumok útvesztőin közelíthetők meg, Genfben mind leszállnak az Oiympusról, leülnek a folyosón egy díványra s az ül melléjük, ,aki akar. Az egészben van valami családias és nagyon egyszerű. Egy lengyel külügyminiszter, aki odahaza bizonyára nagyon kegyelmes ur, itt, hogy egy általános példát említsek, úgy elvész, olyan nyomtalanul elkallódik ebben a furcsa tömegben, senkinek eszébe sem jut hozzálépni és interjút kérni, ha csak nincsen különös oka erre. Itt nagyobb halak úszkálnak, de azok is észrevétlenül. Chamberlain, Briand, Stresemann itt gyakran járnak nyilvános korcsmákba, sörcsarnokokba, senki sem fordítja utánok a fejét, a legkevésbé a genfiek. Megszokták őket. A genfiek egy kissé már meg is unták őket. A nép- szövetség ceremóniája teljesen demokratikus és végtelenül egyszerű. A régi hotelben közben dolgoznak az összes gépek és lenditőkerekek. Á békegyár állandóan működik, mindig van rendelés, állandóan szállít egy kis ajánlatot Portugáliába, egy csiszolt nikkel megegyezést Bulgáriába, egy háromszivattyus, több évre garantált kitoparton — Utánnyomás tilos ürítési zónát Görögországba, vagy egy apart lengyel-litván modus vivendit, kettős csapágyakkal, amit nemtetszés esetén vissza is lehet küldeni. Valdemaras például a múltkori szállítmányt most vissza is küldte. Többszáz írógép kopog, rengeteg telefon- kabinban üvöltenek jobb sorsra érdemes idősebb emberek, műhelyvezetők szaladgálnak olajos redingot-kban és kérges tenyerű rapportőrök zsírozzák a csakorgó kérdéseket. A gyár propaganda-osztályának vezetői, az üzem hirdetésügynökei, az újságírók, a lapok első oldalán helyezik el hirdetéseiket, hogy a a jóhirü, az egész világban képviseletekkel rendelkező SDN újabb megrendelést kapott a magyar-román hidverésre. (Marad kérdésnek, hogy a hid, amit építenek, teherbíró lesz-e és hány esztendőre garantálják.) Az intézmény kis haszonnal és nagy presztízzsel dolgozik. Az igazgatótanácsban Európa legjobb nevei foglalnak helyet. A gyár belső szervezete mintaszerű. Az ügyvezető igazgató Sir Eric Drum- mond; egy ötvenéves angol; végtelenül korrekt és nagyon udvarias, az angol diplomatának az a típusa, aki nem ismer személyeskedést hivatalban és nincsenek mődoslthatatlan meggyőződései. Drummondnak az a hire, hogy mindig egy kevés hajlandóságot mutatott rá, a népszövetségből, ami végre is nem akar más lenni, mint egyenrangú szerződőfelek szövetsége, valami állam-fölötti államot teremteni. Egyelőre, részben az államok, részben a népszövetség szerencséjére, ez a tendencia kifelé nagyon ritkán nyilvánul meg a népszövetség ténykedéseiben. Tscheng-Loh ur távirata volt talán az első ballépés ebben az értelemben s ennek a ballépésnek meg is voltak a feszélyező következményei. A Bureau International du Travail és a Cooperation Intellectuelle hivatalnokaival együtt többszáz hivatalnok tartozik Drum- mond keze alá. A népszövetség alkalmazottai ma a legjobban fizetett közhivatalnokai Európának. Egy egynyelvet beszélő népszövetségi gépirókisasszony kezdő havi fizetése 600 svájci frank. Egy osztályigazgató kezdőfizetése 41.000 svájci frank. Az állandó nemzetközi bíróság egy túrájának kezdőfizetése, amit a népszövetség fizet, 35.000 hollandi forint. És igy tovább. Osztályigazgatótól felfelé nincsenek előre megállapított fizetések. Az összegek, a tiszteletdijak, a legmagasabb funkcionárius-honoráriumokat jelentik a világon. Sir Eric Drummond a múlt esztendőben ugyj érezte, hogy tulfizetik a munkáját s lemondott a tiszteletdijának egy részéről, 100.000 svájci frankról. Általában azonban nem mond le senki a tiszteletdijáről. Az üzemköltségek óriásiak. A népszövetség egyike a legnagyobb szinekuráknak a világon. Fizetik a részvényesek, egy bizonyos kvóta arányában. Magyarország például évi 200.000 aranyfrankkal járul hozzá a népszövetség üzemköltségeihez, ugyanakkor Csehszlovákia 700.000, Románia 500.000 és Jugoszlávia 400.000 aranyfrankot fizet évente. A legtöbbet fizeti természetesen Nagybritannia, 2 és fél millió frankot évente, összesen 25,000.000 aranyfrank a népszövetség egy esztendei büdzséje, amit a tagok adnak össze. Az épület berendezése a legszerényebb Majd az uj palota nyújtani fog mindent, amit csak kell. Addig be kell érnie a népszövetségnek ezzel a nagy vidéki hotellel, amiben másodrangu a kiszolgálás és a kényelem. A buffet például lenn van a pincében és valamikor konyha volt. Piszkos és elhanyagolt. A folyosón, ami a buffet-hez vezet, ládák és zsákok állanak. Pincér nincsen, a svájci bérlő maga szolgál ki s egy délután hallottam őt veszekedni egy szállítóval, aki drágábban számított valamit, miközben Stresemann és kísérete benn teáztak, majdnem magányosan, a teremben. A svájcit nem zavarta a diplomata jelenléte, magából kikelten ordított, hogy ő hollandi sajtot rendelt s ez itt Camembert. Az újságírók szobája zsúfolt, a telefon* fülkék elégtelenek. Izgalmasabb pillanatokban a féllucat fülke negyedórákra nem szabadul fel 8 a lelkiismeretes tudósitó a vára* kozás során könnyen lemaradhat egy fontos hírrel. De az egész zakatol és sistereg. óriást firkálás folyik minden emeleten, minden sarokban. A bölcsőt, amiben Pax születik, aktákkal bélejték ki, a csecsemőt szerződésekbe pólyáltak s tintában fürösztik. Csak megéljen a nagy ápolásban. Mert többszáz bába nyüzsög körülötte. Márai "Sándor. Gépemberek az irodákban A londoni technikai kiállítás meglepetései -h A „robotosok“ mint legújabb munkaerő —* A tisztviselők munkáját gépek végzik az angol nagyüzemekben London, március hő. (A P. M. H. levelezőjétől.) A kereskedelmi világ számára kétségtelenül nagy meglepetést jelent a legújabb londoni kiállítás, amely a napokban nyílt meg a Holland Park csarnokaiban és amely bámulatosan sokoldalú bizonyítékait tárja a közönség elé az üzleti élet segédeszközei használhatóságának. A technika századában a leg- uiabb londoni kiállítás a legkülönösebb gépek, villanyerőre berendezett tecbnikai segédeszközök, számoiőszerszámok és adminisztratív ’iimkát végző villanyturbinák egész sorát mutatja be az érdeklődőknek, akik számára az ezeregyéjszaka csodáit váltják valóra az uj találmányok. A kiállítás tágas termeiben egymás mellett sorakoznak a legkörmönfontabb készülékek. Elképzelni is nehéz, hogy egy gép például kizárólag az irodák napi postájána1' feldolgozására szolgál, — kibontja, kiteríti, reníezi és regisztrálja a leveket anélkül, hogy a tisztviselőnek csak egy kézmozdulatot is kellene megtennie. Egy másik érdekes szerkezetű számológép ugyanakkor pontosan megállapítja, hogy a hivatalos órák ideje alatt hányszor nyíltál: és zárultak az ajtók, hogy ki jött be és ki hányszor ment ki az irodából. Hatalmas Íróasztalokon irógépalaku . tecbnikai alkotások matematikai pontossággal végzik a számfejtő hivatal tisztviselőinek munkáját. Nincs szükség fejtörésre a végtelennek tűnő számoszlopok összeadásánál vagy szorzásánál, mert a gép a legbonyolultabb számtani műveletet csalhatat* lansággal, biztonsággal oldja meg pillanatok alatt. Még tökéletesebb a postarendező gép működése, amely egy gombnyomásra a villanyáram segítségével megcímezi, könyveli és továbbítja a leve* leket a csőposta segítségével. Magától értetődik, hogy a postaforgalom akadálytalan lebonyolítása' érdekében ojabb gép áll a londoni nagy üzemek rendelkezésére, amely kizárólag levélbélyegeket ragaszt a postát kezelő gép által előkészített le* velekre és azokat most már végérvényesen továbbítja a vállalat postagyüjtő szekrényébe. Igaz ugyan, hogy ezek a gépek munkateljesítményükben messze elmaradnak a postakezelőgép munkája mögött, mert óránként alig hét-nyolcezer levelet látnak el bélyegekkel, míg a postakezelő gép ugyanez alatt az idő alatt nem kevesebb, mint harmincezer érkező levelet bont fel és készít elő. A bankok értékpapír osztályainak legújabb vívmányát is bemutatja a kiállítás. Ez az elmés készülék az úgynevezett Protectograf, amely a felek helyett Írja alá és tölti ki a csekkeket, ellenjegyzi a váltókat és percenként nem kevesebb, mint 150 ígérvény szabályszerű kiállítására képes. A magánjellegű levelek megírására szolgáló gépek szerkezete tökéletes. A titkos tartalmú levelek vagy jelentések megszövegezésére eddig ismeretlen és olyan sokoldalú jelzési módszert alkalmaznak az uj rendszerű gépek, hogy megvalósul az elképzelhetetlen és minden egyes levelet külön jelzéssel Írnak meg. Senkisem ismeri ki magát ezekben az összes eddigi szabályos módszerektől teljesen eltérő rendszerű jelzésekben, aki nem tanulmányozza behatóan az uj gépek technikai teljesítményét. | A technika legnagyobb diadala azonban, amely az eddig említettek soraiból messze kimagaslik, a kereskedelmi szempontból szinte beláthatatlan jelentőségű átszámító gép. Ez az egyszerű szerkezetű számológép úgyszólván pillanatok alatt számítja át a legkülönbözőbb összegeket angol fontról dollárra, lírára, francia vagy svájci frankra, dinárra vagy pengőre, esetleg nemet márkára, szóval a földkerekség összes országainak deviza árfolyamára anélkül, hogy a legcsekélyebb tévedés is fordulna elő ezekben az egyébként sok időt és fáradtságot igénylő műveletekben. A Holland Park-beli kiállítás újabb fényes bizonyítéka annak, hogy a technika századában a gépek munkája váltja fel az emberi erőt. A kiállításon bemutatott gépeket „robetosoknak* nevezte el az angol közvélemény és ez a kifejezés igen helytálló is, mert a hatalmas pénzintézetek, ipari és kereskedelmi vállalatok irodáiban szinte észrevétlenül hódítanak tért a sokszor igen gyarló emberi munkát aranytalanul gyorsabban, de mindenesetre sokkal tökéletesebben elvégző gépek. Egy bank számfejtő osztályában, ahol eddig harminc-negyven tisztviselő végezte a kezelői munkát, ugyanezt a feladatot két robotos gép a legnagyobb könnyedséggel fogja végrehajtani. Ez a körülmény pedig nemcsak óriási időmegtakarítást, hanem komoly anyagi előnyöket is jelent az egyes vállalatok számára. Q _y B.
