Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)
1928-03-11 / 60. (1687.) szám
8 MOLNÁR FERENCCEL AZ OLYMPIA HARMADIK ELŐADÁSÁN — Rapszódikus beszélgetés a világhirü magyar Íróval — — A Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársától — _______—Budapest, március elején. Ré gi, rossz szokásom, kicsit tálán szenvedélyem is az, hogy a magyar életnek, irodalomnak, művészetnek, közéletnek jelentősebb személyiségeit megszólaltassam. Közel szeretném hozni magamhoz s magamon keresztül az olvasókhoz is azokat az embereket, akiket nem lehet a mindennapi mértékkel mérni, akiket élmény megismerni. Alig van a magyar életnek olyan jelentős s érdekes egyénisége, akit ne lett volna még alkalmam megszólaltatnom. Csak Molnár Ferencet hajszolom évek óta ssámottévő eredmény nélkül. Mert vele is ismételten találkoztam az évek során. Beszéltem vele Pesten a Fészekben, a Li- dón, — nászutja alkalmából — az Excelsior Hotelben, Bécsben egyszer a Grand Hotelben s egyebütt is. De interjút soha sem sikerült vele csinálni. Barátságos volt és pajkosan mosolygott: — Ugyan, édes kollégám, én is csak újságíró vagyok. Csak nem fogja egyik újságíró bántani a másikat?!! Molnár Ferenc kabalája Most az Olympia bemutatja előtt, a nagy irodalmi esemény alkalmából időszerűnek tartottam újból kísérletet tenni. A Magyar Színház társalgójában kerestem fel tiz nappal a premier előtt Molnár Ferencet Akkor már négy hete folytak a próbák a Magyar Szinház légmentesen elzárt színpadán s még senki sem tudta Budapesten, mi is a tó mája ennek a nagy várakozással várt uj Molnár-darabnak. A legszemfűlesebb újságírók városában még tiz nappal a premier előtt senki sem tudott semmit, így nem fs csodálkozhattam, hogy Molnár, ez a hihetetlenül kabalás irő, valósággal megütközve hallgatta kérésemet, hogy mondja el, mi a témája az Olympiának? ... — Ezt ön nem kérdezheti komolyan tőlem. Hiszen ha válaszolnék, az a darab bukását hozhatja magával... Ezt olyan meggyőződéssel mondotta, hogy visszavontam gyorsan a kérdést, nehogy én okozzam a darab bukását. Az -Olympia páratlan sikere Ezek után érthető, hogy a siker nem maradt el. Sőt, méreteiben egészen szokatlanul grandiózus volt, még Molnár sikerekben gazdag Írói pályáján is. A bemutatás idején nem lehettem Budapes- !cn. Csak a harmadik előadást néztem meg. De ennek is premier hangulata volt Az egyes felvonások után tombolva ünnepelték a szereplőket s a szerzőt. A második felvonás után harmincegyszer lendült szét a függöny. Megértettem a nagy sikert. Megértettem, milyen művészi teljesítmény tette lehetővé, hogy — elsőizben a forradalmi és ellenforradalmi idők óta — eltűnt a politika a napilapok kritikai rovatából. Budapest egybehangolt csodálattal ünnepelte a nagy magyar drámaírót. Különösen a színházi szakembereket, darabirókat és színészeket ragadta el a molnári stilus szinte felülmúlhatatlan tökélye. Elhallgattak azok, akik „több“ irodalmat, kevesebb technikát, kevesebb színpadi matematikát reklamáltak mindig Molnárnál. Mert meg kellett érezniük, hogy ez a darab tökéletességében oly egyszerű, könnyedségében oly mély, technikás csiszolté ágában olyan olajozottan gördülékeny, szellemességében olyan bölcs s hallatlan újszerűsége mellett is tulajdonképpen nem is uj. csak különös és izgató, annyira, hogy semmifele más mértékkel nem lehet mérni, mint azzal, amivel az egész pesti kritika illette: a legtökéletesebb színpadi munka..: Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc Művészkörökben sokat beszélnek arról, hogy Herczeg Ferenc milyen érdekes módon vette védelmébe Molnár Ferencet a Budapesti Hírlapnál, melynek irányítását a közelmúltban vette át. Ma- rfay Ödön irta a kritikát az uj darabról « a fiatal irő kritikája, a kiszivárgott hírek ezerint, nem minden részletében volt elfogulatlan. Herczeg Ferenc, aki maga is résztvett az Olympia premierjén s felvonásról-felvonásra nagyobb elragadtatással nyilatkozott a vígjátékról, erős revízió alá vette Mariay Ödön kritikáját. Kihúzta belőle az összes bántó részeket e a kritika végére sajátkeziileg odajegyezte azt, hogy kívánatos volna, ha est a nagy magyar drá- uairót. aki a magyar névnek már annyi dicsőséget szerzett a külföldön, vissontláthatná a Nemzeti Szinhás. És a megjegyzése azért keltett oly nagy feltűnést, mert az irodalompolitikái konszolidálódás első lépésének tartják Herczeg Ferencnek, a konzervatívok vezérének azt az óhaját, hogy az eddig a Nemzetinél aéaúkéDB .indexen" tűtett Ferenc ismét az ország első színpadja számára dolgozzék. - Történelmi darab-e az Olympia ? . ., A magyar Szinház társalgójában vártam Molnár Ferencre az Olympia harmadik előadása előtt. Negyedórával a kezdés előtt meg ie érkezett az illusztris irő s néhány percnyi beszélgetés után már künn sétálunk a Magyar Színház elhanyagolt, földszinti folyosóján. Előadás előtti sürgés-forgás. Munkások, diszletezők, öltöztetők ajtócsapkodó sietése. S egy ablakmélyedésbe húzódva már készségesen beszél a frakkba öltözött szerző: — A főpróba s a két első előadás visszhangja után most már magamnak is el kell ismernem, hogy az Olympia fogadtatása jó. 'Körülbelül olyan, mint amilyennek a téma első kialakulásakor éreztem. Mert valahogy úgy van az ember, hogy kiformálódik bennem a mese s amikor még nem is az agyammal, hanem csakis az érzékeimmel érzem a téma kereteit, már akkor megszólal bennem, valahogy ösztönösen — nem a magam, hanem a közönség kritikája. — Hogy mi volt az a közvetlen impresszió, ami Olympiává érlelődött bennem?... Ez olyan kérdés, amire sohasem lehet szabatosan felelni. Ez olyan elementáris folyamat az emberben, amit nem lehet figyelemmel kisémi, mintahogy sok- mindenről nem képes számotadni az ember, amit t6sz, alkot, ami benne létre jön. — Ez a darab egy ősrégi zsáner, a commedia d'amourok, s szerelmi komédiák zsanéré, amely megkövetel bizonyos keretet, bizonyos kort, amelyben ez a típus a legrealisztikusabban alakul ki. Az egészen modern korba helyezve ennek a mesének bizonyosan nem lett volna igazi hatása. Abba a korba kellett helyezni, amikor még uj volt a telefon, még nem volt rádió, amikor az emberek is kevésbé bonyolultak voltak. Meg kellett találni azt az időpontot, amely határt jelent a múlt és a ma között. Mert tévedés azt hinni, hogy a háború választotta ketté a kórokat A háború csak egy óriási pontot tett, de a mondat már a háború előtt he volt fejezve. A XIX. század vége tényleg századvég volt. Nemcsak naptári értelemben, hanem technikailag, kulturálisan, a lelkekben is. Hosszú és lelkiismeretes munkával sikerült a darabban s az előadásban eltalálni —■ hála a nagyszerű színészeknek — ezt a kort s némi történelmet adni vele. Persze azért nem tekinthetjük az Olympiát történelmi ségből, lesz idő, ba öregember lesz, ön is meg- vigjátéknak, de minthogy igazi vígjátékban, politikamentes vígjátékban van valami a történelmiérheti, amikor az Olympiát is történelmi dokumentumnak fogják tekinteni. Éles csengetés zúgott végig az épületen. Kezdődik az előadás. Molnár idegesen rázkódott ösz- sze. Éreztem, most nem igen alkalmas a beszélgetésre s magam ajánlottam fel, folytassuk később a beszélgetést. — Jó, — felelte hálásan, kivette monokliját a szeméről s elgondolkozva nézett a szinpad felé: — de Maga most látni akarja az előadást, pedig jegyről sző sem lehet. Jöjjön velem, nézzük együtt a kulisszák mögül. Nekem van ott jó helyem. Molnár Ferenccel a színfalak mögött Jobb helyet igazán nem kaphattam volna: Molnár Ferenccel együtt végignézni az Olympiát, melynek első 12 előadására már a második nap elfogyott minden jegy ... Elfogódottan léptem a színpadra. Különös felfordulás, létrák, eldöntött kulisszák, zsinórok, kötelek, ingujjra vetkőzött munkások, rendőr, tűzoltók, mühelyhangulat. Zala Karola és Stella Gyula, akik az előadást kezdek, már készenlétben állnak. Még van némi idő. Góih Sándor, a rendező még átsiet a színpadon, körülnéz, rendben van-e minden? Molnár Ferenc az ajkát barapdálja. Izgatott. Gongütés. A rivalda lámpái felgyulnak, a nézőtér elsötétül. Kis szünet. Aztán lassan, zajtalanul szétomlik a nehéz bársonyfüggöny... Pillanatokig üree a szinpad. Aztán Góth intésére, mint a karmester dirigálására megindul Zala Karola s egyperces némajáték után kilép Stella Gyula is és kezdődik az előadás. A szerző — az előadás alatt Molnárral együtt állunk az egyik nyitott szárnyas ajtó észrevétlen mélyében. Bármennyire érdekel az előadás, őt figyelem. Karjával egy mel- léállitott szék támlájára támaszkodik s feszült érdeklődéssel figyeli az előadást. Hófehér a haja, dús, hullámos. Monoklija pillanatra is alig kerül le a szeméről. Ha leveszi, hiányzik róla, olyan karakterisztikussá teszi az arcát. Góth Sándor áll mellénk. Mindketten szótlanul és szomjasan figyelik az előadást. Amikor az első derültség felhangzik a nézőtér felől, ők is mosolyognak. Gombaszögi Frida érkezik. Molnár kézcsókkal fogadja őt, de egyetlen szót sem váltanak. Góthné a másik oldalról belépett a színpadra. Nyiltszini taps. Uj levegő a színpadon, a tempó erősbödik. A derültség fokozódó. Kiss Feri, a szinpad egyetlen magyar típusa, délceg magyar katonatiszt mellénk áll. Csodálkozom, hogy mind izgatottak, mintha premier volna. Molnár, az illusztris ügyelő megfogja Gombaszögi kezét s elindítja. A nagy művésznő elfojt egy mosolyt, összeszoritja ajkait, hosszú szempilláií szinte ráárnyékolja arcára s királyi gőgöt kifejező föliíl- mulhatatlan méltósággal felvéve szerepének karakterét, nyugodt léptekkel elindul a színpadra. Halljuk, még a nyiltszini taps kitörése előtt halljuk a közönség morajos felfigyelésct. Megint mog- változik az előadás tempója. Gombaszögi Frida egyénisége rányomódik az egész előadásra... A nézőtér — a színpadról ... Góth Sándor odavezet a kémlelőhöz, melyen keresztül nézzük a közönséget. „Ez a legjobb stúdium szerző és rendező számára. Itt megfigyelhető minden jelenet értéke ...“ Odakünn a színpadon a darab legdrámaiabb jelenete folyik. A hercegnő kíméletlenül, gonosz feusőbbséggel, de önmaga is szenvedve igyekszik a magyar kapitány szerelmét kivégezni. „Paraszt, paraszt, paraszt... — hangzik Gombaszögi különös zengésű, gonoszul sértő, hangja — cselédnek jó ...“ — Odalenn száz százalékos feszültség, — állapítja meg elégedetten Góth Sándor. Molnár is odalép a kémlelőhöz. Lenézünk. Mereven figyelő arcok glódája... Harmincegy . ... Talán nem is érdemes leírni, milyen különösen hangzik fel a színpadra odalennről a felvonás befejeződése után a közönség zugó tapsa ... Mámorosit. A színészek tele vannak lelkesedéssel. Boldogan állnak odakünn s sütkéreznek a sikerben és fáradhatatlanok. Hármincegyszer voltak künn az első felvonás után. Engem bíztak meg,4 hogy számoljam ... Harmincegy... A harmadik előadáson s valahányszor Molnár frakkos alakja feltűnt a rivalda fényében, mindannyiszor sokszorosodva zúgott fel a lelkesedés moraja. Megható volt. Ünnepi volt. ürültem, hogy abban a pillanatban ott állhattam Molnár Ferenc mellett s szóltam hozzá e ez a fölényes, nagy ember egy pillanatig elcsuklő, rekedt hangon válaszolt. És szégyelte magát, hogy mélyen meghatotta ez a lelkes ujjongás ott lenn---A kritikák Szünetben tovább beszélgettünk. Szőbakerül- nek a kritikák. Különösen azokra a jobboldalról jövő elismerő kritikákra mutattam rá, amelyek egy évvel ezelőtt még gyülölködők voltak. Kedvetlenül válaszolt: — Megvallom, nem is olvastam „azoknak" a lapoknak a kritikáit. Nem foglalkoztatott akkor, amikor bántottak, nem foglalkoztat most, hőgutáién megdicsérnek. Egyes lapoknak van egy nagy bünük, amit eddig még nem tettek jóvá: Jelszavakat vittek bele az irodalomba. Én ugyhiszeni, csakis politikai célzattal. Ezzel az irodalompolitizálással bizony nagyban destruálták a magyar irodalmi életet. Nem rajtuk múlott, hogy uerti kedvetlenítettek el mindenkit a munkától s nem veszített nagyon sokat a magyar irodalom. És ki tudhatja mennyit veszített? Leült a piszkos folyosó egy kis padjára s elgondolkozva beszélt: „Pesti44 irodalom — „magyar44 irodalom — Egy gonosz jelszó az a diszlingválás, mely megkülönböztet „budapesti" és „magyar" irodaimat, Én sohasem találtam ilyen megkülönböztetéseket másutt. Pedig másutt is van zsáuer-különb- ség a fővárosi s a vidéki irodalom között. Más a párisi irodalom s más a vidéki irodalom. De azért még sohasem hallottam azt, hogy a párisi Irodalom nem francia, vagy a berlini irodalom nem német!?... Az természetes, hogy világvárosok lakói egészen más életet élnek, más improsz- sziókra reagálnak, mint azok, akik kapcsolatot tarkónak a földdel, a múlttal, a kisvárosi néppel, A főváros olyan, mint egy pályaudvar, melyen a minden oldalról befutó vonatok anyaga cserélődik. A világvárosok a nemzetközi kicserélődés központjai, s akik a világvárosokban élnek, folytonosan ilyen nemzetközi hatások alatt állanak. — Ha valami uem pár excelleuco magyaros, az uiég nem magyartalan. Sőt bizonyos szempontból nagy magyar érdek, hogy a magyar irodalom egy rétege kilépjen elszigetelt, rokontalan fajisá- glból s ez európai nívójú kultúrájával sok barátot fog tudni szerezni a magyarságnak súlyos helyzetében. Az ügyelő csengője újra végigcsengett az épületen. Elbúcsúzom a modern kor Molleriélöl, aki faggató kérdésemre titokzatosan megvallotta, hogy már nagyjában kész a következő darabja is. A címe is különös: „Például Napóleon." Sándor Dezső, j CHORmER 80 az csmr cHnmesBK LEGKIVÁLÓBBJA Hathengeres motor, gyorsan és lágyan acceleráló hétcsapágyas főtengely. Közvetlenre kapcsolva a sebességek bámulatos variációi a sétatempótó) 8o mérföldig óránként. Hydraulikus fékek, melyek automatikusan szabályozódnak, csúszásmentesek és azonnal intenziven és lágyan, zökkenés nélkül működnek. Az alváz hordrugói szélesre vannak méretezve, minden oldalmozgást kizárnak és gummiba vannak ágyazva. Nyolc nagyszerű model—nyitott csukott—kettőtől hétülésesig. A Chrysler Imperial 8o képviseletünk mintaszalonjában * látható és vételkényszer nélkül tökéletesen kipróbálható az országúton. Ugyanott megtekinthető a Chrysler 72, 62, és 52. Mindenféle typus különböző árakon! FIRMA ERNST DIETZ & CO., PRAG II, NOVOMIYNSKA 9 Chrysler Saks Corporation, Detroiti U.S.A. ftfrWMllr# nwlnirtffi Lri!.)BÍ<ih Braüslavfclönnckipu 1928 március 11, vasárnap.
