Prágai Magyar Hirlap, 1928. március (7. évfolyam, 51-77 / 1678-1704. szám)

1928-03-01 / 51. (1678.) szám

I f 1988 nwSwrfns í, «*WM**' Próbálja ki mind előbb az nj végerősítő lámpát RE 134 Oromé fog1 benne telni! TELEFUBfl&Eti j ez csak próbája a* esetleg később Né- I metországban elrendelendő inrrosstigá-- dónak. Németország azonban, bármily barátságos érzülettel viseltessék is Magyarország Iránt, elvileg nem tiltakofih&tiik semminő tn- Yesztigácié ellen, mert egy régebbi állásfoglalása megakadá­lyozza ebben. Mikor ugyanis Franciaország azt követelte, hogy & megszállott terület ki­ürítése után egy ellenőrző szervezete to­vábbra is ott maradiján, Németország a kí­vánságot elfogadhatatlannak minősítette, hozzátéve, hegy a népszövetség általi eset- ről-esetra elrendelendő invesztigáciőba bele­egyeznék. Bsnes konföderációs terve Róma, február 29. A Popok) d'Italia a szentgotthárdi afférról a kővetkezőket Írja: >Ha a népszövetség segédkezet nyújt a Ma­gyarország ellen indított küzdelembez, ak­kor letagadhatatlan lesz a* a veszély, hogy a népszövetség rövidesen a győztes hatal­mak szövetsége lesz a legyőzött és megalá­zott nemzetekkel szemben. Valamint Fran­ciaország magának vindikálja azt a jogot, hogy a német kérdésben elsősorban hivatott dönteni, épp úgy Itália joggal követelheti, hogy az osztrák és magyar kérdésben az olasz álláspont legyen a döntő. A Laboro d‘Itália ezeket írja: Benes most is a dunai konföderációnak Irancia-oseh megoldására törekszik. En­nek a megoldásnak két ellensége van: Olaszország és Magyarorr . Ez ;• j tán •.pontot Seipel daszellenes meg- j r.'-iia':' "A-v •., más-részt Beesnek a szent- j gotthárdi ügyben követett elírására. A kis-1 an-tan; Ausstriépral akarja Jkie^. észitená ma- vjt. hogy szoritőgyü-űjét telfeseó tegye. Erre il ar az eljárás, hogy Bence Bécsibe® hal-, r~ 'lan vT’ szegeiket áldó* egyes lapok saralb- % mofy fására. Ismeretes a Dér Tag lég- j % ti tránya és olasz-, valamint magyar- omái!. aládWdtesL... Mindenesete Olasz- tusban : dgvelg^-ke’T -- eszmék 1 -í'v‘ A kfs^Rlanf konferenciája Groasl, február 29. Marinkovios külügy- nrraiader szerdám este Frajmiaortszágha, a francia Alpesek vidékére utazik üdülés cél­jából, Génién való átutazása alkalmával a népszövetségi tanács ülésszakának megnyi­y ^ _______ü._____________ tá ea előtt Beneseel és l^tnleseuvajl tárgyalá­sokat fog folytatni. A kioantant külügymir aisz tőreinek e* a találkozása tulajdonk'Vp- pwi az év elejére Bukarestbe tervezett kon­ferenciát helyettesíti, amelyet a romén bel­politikai krízis és Titulescu betegsége miatí el kellett halasztani. A kisautant külügyminiszterei elsősor­ban megtárgyalják a kisantant tanácskép- vieelőjének, Titulesounak a népszövetségi tanácsülésen a szentgotthárdi afférban el­foglalandó álláspontját, Titulescu informálja kollégáit Mussolinival, Briandnnal és Stre- eemannal folytatott tárgyalásairól, amire Bernes Seipel prágai látogatásáról referál. Marinkovics a jugoszláv-olasz tárgyalásokról ad felvilágosítást. A zágrábi Novosti szerint a genfi tár­gyalásom megbeszélik általánosságban a magyar irredenta kérdését és a kisantant- nak Ausztriához, Lengyelországhoz és Bul­gáriához való viszonyát. A kisantant felelős tényeződ erre a nyárra politikai komplikációkat várnak Középeuorópá bon és ezért a genfi konferenciát különösen aagyfontoseáigp eseménynek tartják. A zágTábi Obzor szerint Mussolini szán­dékosan idézte elő a Béoosel való konflik­tust, hogy tiltakozzék Ausztriának a kis- antanthoz való közeledési kísérlet© ellen. Seipel látogatása nyitja meg ugyanis Bemosnék Joaehimstlialban felvetett ter­vét a kisantant uj gazdasági politikájáról. Ausztriának a ki sántán thoz való közeledése Magyarországot is arra kényszeritené, hogy csatlakozzék ehhez a közép európai szövet- eégrékndszx>r!hez, Mindez keresztülhúzná Mus­zlin! szánni fásait, add tehát most szántszán­dékkal édesíti ki középeurópai helyzetet. ft(9thermer^ és Stresemann találkozása Niíz'f-a, február 29. Hit szerint Rotfi érmére lord szigorú inkognitóban három napig Cannes-han időzött s ©*- aJaitt Ötrescmanmal döntő fontosságú ta- náv ozásokat folytatott, állítólag yzz©i Hs-zefiiggéében történt, hogy Stresemana magához rendelte kormányá­nak párisi 'és romai képviselőit. Titulescu válasza ^fánsperben Bukarest, február 29, Az Informatio hi­vatalosan jelenti: Fitulescu elküldte a ma­gyar kormánynak a román kormány vála-. szát a magyar konrnány multévi novemberi ajánlatára, t lely ;sper békés rende­zésére tesz ajánlatot. A Iksz kifejti,. hogy a román kormány álláspontja helyes és ajánlatot tesz arra, hogy a Magyar kormány ismerje el a Chamberlain-^éle jelentésben foglalt alapelvek helyességé. Ez esetben Románia hajlandó az opfánsoknak kár­térítést fizetn?. Az összeg nagyságát később ha •’zák •meg. Az ajánlati szerint a kárté ités' a ma­gyar kormány fizesse meg A- von. a le a békeszerződéséig • •1 elrméb*^ Romániának fizetendő ha Ilkái ': ős^suegéböU Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigybajokná!, büdöseknél, izzsdmányoknál, golyvánál stb., vér­szegény, gorvélyes és angolkorós gyermekeknél a Ciid Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-lfirdósó OTTHONI IVÓ. és FÜRDŐRUHÁJA kiváló gyógyhatású. Részletes és ingyen felvilágo­sítást nyújt a Furdöigazgatóság, Csizfürdo-Ci/kupéié Kapható: Gyógytárakban, drogériákban, ásvány vízkereskedésekben. szil áatfias losame-aJánlata él a magyar Itfiefeteiégi kérdés ti Donnak szerint a raacv , ■ 'égi kérdés rendezése nen iörSénhetik Magyarország cJifci -romérta csehszlovákiai kisebbségek védelme nirscs beflh -trianoni szerződésben m il Práf», február 29. Csak a téjókozatian üöróikv- ,<>. o** -.—'diétást Beanea kíűiügyiulniaíteruie'k gieu.1 -j» előtt tett myúli&tkoa&te, anel y ujísA^daí? látott napvilágot s meíyb1 hc^r , >. :ryaroreaágnidk Kdajánlx’yWii s.. Kelotl ttiírt." dipdomÁöiái körök már atoaobyid ■Jl:'tafettfeai Iv^r-V ni­ktÜKfödü tdpfctto'; »v. jökiíot es Nysi­g. • ;• répa szÖEtára. cigyedií1! & cseí^to-íák ss^. vity «bm­aek B\3uee békeapoetodikodó growftivisadi A fcül- iiísndszter ajánlatáról tegnap Ivóinké lapja, a Poasonylbtan megjeleció Národny Deranik vezércik- ikelt irt. Mtujtési a dlkflc közeldbbról (érinti a cseh­szlovák—magyar viszonyt, az érdekesség kedvéért kommentár nélkül Ismertíétjük. — Jó egy héttel ezelőtt — kezdi Ivánka lapja — Osefcf.zlovákiia kMiügymlntisztore yarországnak barátsági és döcntóbirósági ■riödée kötésére ajánlatot tett a trianoni ha­tárok érintetlensége állapján.- u időpontot igen jól választotta- meg. Épp egy asafcetüAleje sóinak, hogy a hékcszorz& dés revMójáéirt megimduit a diplomáciai és sajtó- kumipáiny. Egész idő alatt nem kéteükedtümk abban, r íüut fog végződni ex as akdé. A magyarok nagy reményiségekiet tűztek hozzá, be keltett mondani ok rólidk. Egész Eiurőpa a békeszerződések éránitbe- teHeusége mellett nyilatkoaott, mert tiiBZtában dúl, olyan laivinárvá nő, amely az egész világot uj katasztrófáiba sodorná. Ax érdekelt AÖaanok részére neon marad tehát más megoldás, mint a teljesíthető követete- seikben váló kölcsönös megegyezés. CsebszlováMa ezért baráti jobbot ajánlott föl Ma­gyarországnak, hogy oft, ahol csak lehetséges, tel­jesítse a magyar kívánságokat, elsősorban az ál­laim gazdasági rekomtmfcdéjóbain. Visszautasafás­ban volt részünk, mert a miagyar kormány — leg­alább Így - irta a félhivatalos Pester Lloyd —- nem adhatja föl jogait a Csehszlovákia és Magyarország között lévő trianoni határok re­víziójára nézve. , Ez előrelátható volt. Maga a .kormány annyira voltak azzal, hogy ez a kis kő, ha egyszer megin- tmegidolgozla a miagyar közvéleményt a revizionista gondolat érdekében, hogy a közvélemény a sző legszorosabb értelmében elsöpörné a kormányt, ha a fölajánlott alapon bocsátkoznék tárgyalásokba Csehszlovákiával. — Más kérdés — folytatja a N. D. —, meg- áll-e magyar kisebtségunk elutasifő álláspontja ? Magyar kisebbségünk ugyani® szintién elutasította ajánlatunkat. Tudjuk, miiért. A magyar kisebbség is aZt a reményt táplálja, hogy a budapesti revi­zionista mozgalomnak sikere lesz. A mi magyar­jaink azonban ezt nem mondják, hanem más kifo­gásuk van a csehszlovák—magyar megegyezés él­én. A Híradó cikke azt mondja, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbségi kérdés udezése nélkül nem lehet szó a Magyaror­szággal való kiegyezésről. ■Erre « tévedésre föl kell hivnumk a magyar ká- ^bbf^ég figyelmét. A magyar kisebbség a Magyar­■ szággal való viszonyunkban sem játszbat'ja azt á aztefie'.. ahogy itt vélik. Magárnak Rothermere lóríak sem sikerült bebizonyítania, hogy a cseh- ezlová. állam nem teljesiji, vagy rosszul teljesíti a saint^rmaini szerződés által magára vállalt ki­sebbségi vérződé«t. Amit Magyarországon is á szemiünkre puek. azok sem elvi dolgok, csupán egyes esetek, éiélyok, még ha.igazak volnának is, ■ ádtor sem cáfoJüR’ák meg a tényt, hogy a cseh­szlovák állam iga2tgOisan bánik kksebbeégedvel a hogy a törvényben é * vörvény előtt minős különb- ség a csehszlovák icmzethez és a kisebbséghez tartozó államp Olgára' között... Ha lehetne is sző orról, hogy a CBetazwáik kormány eleget tenne « magyar kieebbségre vonatkozó 'magyar kívánsá­goknak, az semmik).'’!- nem történhetik magyar drótomra a triano1 ^eraőate; alapján, 5;.-meri il}-K«ndfti GtKiiim' ■ ki& a trianoni. szerződéeberi nesn kőtelezt© misgát.. Elfelejtik, Vr.igy OsiShszfloivá- Ma sokkal nagyobb joggal fclváiuhs'ná a magyar- omszági c9ehszloTák(?) kisebbség egyen jogúéi fását, mint fordítva (?) Különbéit tónak az elvnek va­gyunk hívei, hogy egyetlen idegen álam. vem avat- kozhat'ik bele abba, hogyan bánosak máshol a ki-* eebbségekkel. A kisebbségi nemzetek <"géí-: éle­tükkel azon ólam kizárólagos felsőbbe ge alá tar­toznak, amelyben élnek. , . . Elmentem a padija előtt. A* egyik köny­ve kissé a paid szólón feküdt; akaratlanul súroltam a könyvet, ami leesett a földre, a pad elé. Felugrott, hogy érte ménjén; a haja, ha hirtelen mozdul, rögtön az arcálba esik. Lehajoltam és fölemeltem. , — Tessék — mondtam. — Köszönöm — mondta. 7 Ez az első személyes szó, amit hallot­tam tőle. ) Janiug 8. — Az osztály ma röhögött va­lamin. Egész őrá alatt röhögtek. Madár is röhögött. A nevetés ttt-ott robbant föl, az osztály egyik és másik sarkában; néhány padsor tartotta magát, a többiek nem bírták. Nem mentem megkérdezni, miért röhögnek? Lehet, hogy egyszerűen történt valami óra előtt, valami mulatságos; ezeknek nem kell eok. De lehet, hogy máson röhögtek. Nem mertem megkérdezni. Kétszer a kravaittám- hoz nyúltam, de a helyén volt óra végén a tanáriba siettem s végignéztem a ruházato­mat; minden rendben volt. Bizonyára más- valami fölött röhögtek. MadáT feltűnő jókedvű volt. Régen lát­tam ilyen jókedvűnek. UgyMtezük, 'biztos a dolgában, ami a stipendiumot illeti. ! Azt hiszem, Madárnak rossz szaga van. Lehet, hogy csak én érzem így. Elég reáuiéz- nem, s valami rossz, orrfacsaró szagot érzek. Bizonyára beképzélés. Este a kaszinóból Mészárossal jöttem el. HazakLsórt. Ma józau volt. Mikor a sötét Bástyán jöttünk keresztül, hirtelen megáit és rágyújtott. ’ A sötétben piszmogott a gyufával. Vár­taim. Aztán ezt mondta: ' 1 — Slussz. — Mi? — kérdeztem. Eldobta a gyufáit. Lassan szívta a szi­vart. . ' — Az egész — mondta osündesen. — Pöh... elmúlt. Tudóid. Amiről beszéltem. Már nem kel. Se ez, se> más. Fáradt vagyok.. — De.,1. — kezdtem. — Semmi. — Karonfogott. Hallgatagon mentünk néhány ])éjpé®t a sötétben. — Barátom — mondta. — Jövő elseijétől törleszteni fogok. Képzeld, férjhez megy. Egy dfjnok veszi el. Ez még a legjobb. — De miért? — kérdeztem izgatottan. — Miért engeded? — Elengedem — mondta elgondolkoz­va. — Hadid menjen. Ez már nem mond semmit nekem, ox a nyár... te ismered ezt? Hadd menjen. Az érzésem., hogy vége az ünnepélynek. Kezdek takaritani. Meguntam ezt a hossz® kamaszkort. Vége. Tudod, minden emberben megáll a fejlődés egy bizonyos ponton. — Azt hiszed? — Azt. Nálam ötvennégy évig tartott a kamaszkor. Most kezdek tisztábban látni. Rendet szeretnék magam körül. Ugye, soha nem késlő? , — Soha, dehogy — mondtam — Látod, te ezt megérted. Nyugodt va-j gyök. Utána vágyók. Az *z érzésem, már nem jöhet semmi. Ez az, barátom utána va­gyok. Most már csak erőszakos, csinált dolog lenne minden. Nem kell semmi. Úgy érzem magam, barátom, mint aki ki van fizetve. Jött ez a dolog ... — Es? ... — Elég későn jött. Hát nem voltam gyá­va, tudod. Nem védekeztem. Nem bújtam el előle. A feleségem, tudod, meg akarta ölni magáit. Nem miattam, a szégyen miatt, ahogy ő mondta. Tehetetlenül hallgattam. Én, bará­tom, nem tudtam segíteni raja. Mintha nem is rajtam múlna. Egy ujjam sem tudtam vol­na mozdítani érette, ha látom hogy elemészti magát. Pedig szeretem, derék asszony. De- hát . . . Nem rajtam múlt. Azt éreztem, ha most gyáva vágyóik, akkor ... —• Akikor, mi? — Akikor — mondta csöndesebben — az Isten hiába gyúrt össze embernek. Tudód. Kár volt a fáradságért Hát ezért. Most nyu­godt vagyok, ki vagyok fizetve. Nem volt hiába az egész. Érted? — Hogyne — mondtam. Csakugyan értettem. Most sokkal jobban értettem, mint a múltkor. Csöndesebben is beszélt. A platánok alatt mén tűnik, hűvös volt Egyszerre megállt és azt mondta: — Te, mondd csak ... Mi van veled? Ezt csöndesen és bizalmasan kérdezte. A hangja szinte meleg volt. — Velem? Velem semmi — mondtam hirtelen. — Csak -azért kérdem — mondta las­san — mert néhány napja olyan furcsa vagy. Egészen idegen. Mi van veled? Valami van. Mások is észrevették. — Mit vettek észre? — kérdeztem. — Tudod én úgy érzem ... Én voltam így másfél év előtt. Az ember szinte fél önmagától. Hogy csinál valamit, tudom is én. Felgyújtja a várost. Vagy botrányt csinál. Ezt érzem most rajtad. Csak vigyázz. Én utána vagyok. Csak vigyázz. Kezet nyújtott. — Jő — mondtam. — Vi­gyázni fogok — A kézfogása idegen volt. Fá­radtan, idegesen szorított kezet. . . . Arra gondolok, hogy az Isten hiába gyúrt össze embernek. Lehet, hogy ezt érez­tem. Ezt elég pontosan megmondta. Éjjel fölébredtem és most itt ülök újra a füzet előtt. Két óra van. Arra ébredtem föl, hogy azt álmodtamj mintha valami nagy ho­mályba hullanék, zuhannék lefelé. Azt hit­tem, hogy azt álmodom; most ébren vagyok; a lámpa ég; de nem, ez nem álom. Valami történt velem, amig aludtam. Mintha elsza­kadt volna bennem valami. Minden világos, egyszerű, érthető. Úgy érzem, zug a vér a fü­lemben. Hbllok, zuhanok. Holnap reggel oda kell mennem hozzá. Beszélni kell vele. Meg­kérdezni, mit csinál nyáron? Mit olvas? Mik a szokásai? ő is ember, én is ember vagyok, így nem lehet kínlódni, az világos. Ezt senki nem kivánhatja, egyik ember se kívánhatja a másiktól, hogy ártatlanul kínlódjon. Ezt nem kívánhatja tőlem a törvény, az emberek. Is­ten se. A Természet se. Nem kell semmi, csaik nyugodtan beszélni vele. Most egyedül va­gyok és eszembe jut az arca s a két kezem­mel eltakarom a szemeimet, hogy ne lássam, mert iszonyodek. De ez sem segít, az arca már bennem van. Látom a két szemét. Be­szélnem kell vele. Talán szüksége van vala­mire, talán segíthetek neki valamiben. Ret­tenetesen szenvedek. Éjszaka van. Nincsen senkim, akihez forduljak. Valami elszakadt most bennem. Mit mondott Mészáros? Fel­gyújtani a várost? Nem rossz. Ebben a pil­lanatban nem érzem lehetetlennek. Ha meg­kongatnák a harangot, ha valaki ordítani kez­dene: — tűz van — nem lepődnék meg. Hul­lok, zuhanok. Nincs megállás. Minden jobb, mint ez. Jobb megérkezni a végére önnek a zuhanásnak, összezúzva; csak né ezt. * vem gz dsomretm RgGgrir• irtai: /AaRAI 5AN DÓR (54)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents