Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-01 / 26. (1653.) szám
192& február 1, s®cr<ía. ^RWjA\.4GtARHIRMB A hóst halait halt Kiss Ferenc népe a miniszter úrhoz állampolgárságot kérni /I hontalan huhfa-pusztat magyarok küldöttségét ma fogadták a belügyminisztériumban — A küldöttséget Fedor Miklós képviselő vezette — A miniszter helyettese megütközéssel értesült a bakiink kálváriájáról s megígérte ügyük kedvező elintézéséi , __ Prága, január 81. Le kászálódtak a gyors harmadosztályú fülkéjéből, (megrántották, csinosították íin- neplőzekéjüket, azután méitóságos, tempós lépéssel nekiváglak ennek az irdatlan nagy városnak. Zemplényi Gyula, a kér. szoc. párt rimaszombati titkára. vezette őket, hogy el ne tévedjenek az idegen házak és emberek sűrűjében és eltaláljanak a párnázott ajtóig abban a nagy minisztériumban, ahol igazukat keresik. Csizmásán, fekete ünneplőben, meleg téli bekecsben vonult be a hősi halált halt Kiss Ferenc népének három küldötte Prága városába. Nem vittek zászlót, nem ingyenért hozta őket a vonat és nem hitvány százkorona napi- dijakért mutogatták magyarvoltukat és ünnepi viseletűket, mint annakidején egynémely Prágában körülhordozott gyászmagya- irok. Nem. Vérük, munkájuk verejtékéből gyűjtött koronákért váltottak bilétát, hogy eljussanak a miniszter sziue elé és kemény í'ér- fiszóval elmondják népűik panaszát. A nagy urak nem csukhatnak ajtót, fület előttük, Kiss Ferenc népe ezek a pompás szál magyarok, akik nem zászlóval'és napidijért, hanem fiatal életük kiomló vérével adták bizonyságát, hogy kötelességtudóbb polgárai az államnak, mint sokan szájhősök és meildöngetők. Dehogy is tudták volna a nagy urak, hol van az a Bak- tipuszta, micsoda nép él rajta, ha történetesen az oLmützii katonai fogház egyik őre, bizonyos Kiss Ferenc nevezetű el nem pusztul tragikus körülmények között, gonosztevők golyójától halálra sebezve. Fiatal életét kellett föláldoznia a baktipusztai magyar legénynek, hogy megbecsülést szerezzen azoknak a népi erényeknek, melyek messzeioldön híressé tették a maroknyi magyar nemzetet. Kiss Ferenc sírján friss még a hant é3 csak tavasszal kerül reá a sírkő, amelyet a köztársaság elnöke állíttat a hős magyar - katona emlékére. Síremléket kap áliainköllségen, de illetőségei nem. Sem az élők, sem a hollak. És azért jött most harmadanagával a hősi háláit halt Kiss Ferenc édesapja, hogy a baktipusztai hontalanok keservét belepanaszoija illetékes fülekbe. Hárman jöttek fel baktipusztai magyarok és egyikük, remekbe formált koponyája, dérezüst hajú öreg földesgazda viszi a szót: — Nem értünk mi a politikához, nem tudjuk úgy kimondani, amit akarunk. Inkább dohányt kapálunk és csomózunk, ahhoz jobban értünk. Dehát úgy hozta a dolgok sora, hogy mégis csak fei kellett jönni a miniszter úrhoz, mert hontalanok vagyunk és mindég piszkálnak, kellemetlenkednek a hatóságok. Szavaiból, kerek zömök mondataiból kikerekedik ü baktipusztai magyar nép szomorú históriája. 1908-ban jöttek át hevesi, borsodi falvakból Rimaszombat mellé Baküpuszla mostani lakói A Somorjay uraság parcellázta fel egyik birtokát s a gazdák vásárolták a jó földet ki mennyit tudott. Akkoriban nem volt szükség illetőségre, hanem sokkal inkább a dolgos két kzeükre, amikkel művelték, ápolták s gyümölcsözővé tették a rimaszombatkörnyéki pompás termőföldet. A magyar földművelő legjobb fajtájából való hajtások a baktipusztaiak, takarékos, dolgos nép, amely csak örök szerelmének, a főidnek él. A párholdas kisbirtokok ki- kerekedtek a földmüvesnép megtollasodott és úgy él' ott az 57 család, mint egy kis földi paradicsomban. A nyugodt, békés állapot uzoa-t bán csak a prevratig tartott. Az uj államain- kulás első hónapjaiban már bolygatni kezdték, ki hol szerzett illetőséget, van-e joga azon a földön gazdálkodni, melyhez sziwel-félekkel hozzánött. Katonát állit a hontalan — A jegyző ur olvasta valamilyen újságban, hogy 1921 decemberéig be kell jelentem, ki akar ide tartozni. Eljött hozzám és azt mondta: Nézze csak János bácsi, ez a pont mirhánk hajlik, jó lesz ha megbeszéljük a dolgot. Azután összelrkálp bennünket és beadtuk az írást a rimaszombati rendőrkapitányságnak. Majd előveszem ünnep után, — mondta nekünk a kapitány ur — de amikor, elővette, akkor már késő is volt. Január e’ején küldte el a kérvényeket, de már december 31.-én lejáurt az idő. Azt mondják most a hivatalos emberek, hogy ezért megy olyan nehezen a mi ál- lampoidárságunk. Azóta háromszor is össze- irkáituk a népet, az ötvenkét baktipusztai családot, beadtuk a kérvényeket, de ami válasz jött, abban nem volt öröm, sem köszönet. Illetőség helyett kaptunk felszólításokat, hogy szerezzük meg a magyar útleveleket, mert mi nem vagyunk idevalósiak. Volt olyan is, akinek megjött az írás, hogy hatvan nap alatt hagyja el a köztársaság területét. Legtöbbünk Magyarországhoz fordult és kaptunk olyan iratot, amelyikben az van, hogy eíbocsátottak bennünket a magyar állam polgári kötelékeiből. Onnan elbocsátottak, itt nem kaptunk állampolgárságot. Így lettünk mi hontalanok, hanem azért katonát mégis csak adni kellett. És adtak is katonát, olyat, amliyet keveset hordoz hátán a föld. Kiss József odaadta legnagyobb fiát, a 21 éves Ferencet és nem kapta vissza élve. A katonai kötelességtudás és hősiesség mártírja lett belőle. Ilyen a baktipusztai magyar katona és kapott is holtan elismerést esőstől. Az élő Kiss Ferencnek azonban az elismerésből ezután sem sok jutott. Elfogadták őket katonának, leszolgáltatták katonaévüket, azután . . . Tavasszal leszerellek, hazajöttek és őszre már megjött az irás, hogy szerezzenek magyar útlevelet, meri nem idevalósiak. Azt hitték, Kiss Ferenc hősi halála jobb belátásra birja a hatóságokat. Hitték, hogy jobbra fordul sorsuk és elismerik az élő Kiss Ferencnek jogát az élethez és a verejtékkel munkált íöidhöz. A hős katona apja nem fogad el kivételt >— Ne a holtnak adjanak, mit ér az vele, az élőt segítsék . . . Úgy is tűnt, hogy segíteni fogják a népet. Amikor Kiss Ferencet temették, az ország könnyíátyias szeme Baktipuszta felé tekintett. Megint összeírták az 57 családot és elment a kérvény, de most már Kiss Ferenc népe irta alá. Sok haszon ebből sem származott. Ami részvétet a hősi halál keltett, csak az öreg Kiss felé fordult. Segítő kezek nyúltak az öreg Kiss felé, de a csábitó szó visszautasításba ütközött. Megtanulhatták belőle az urak a magyar nép egy másik erényét . . . Kijött a járási főnök és szót váltott az Öreg Kissel. Adja be az állampolgársági kérvényt egyedül, meglássa, el fogják intézni. Az Fedor képviselő és Zemlényi pártititkár vezetése alatt vonult végig a küldöttség a belügyminisztérium palotájának folyosóján. Gyakran látnak itt eféle deputációkat, mégis va’ahányan találkoznak velük, -utánafordul- nak a baktipusztaiak kis csoportjának. A Kiss Ferenc édesapja öles növésű, döngő léptű magyar gazdaember megy az élen és amint har- madimagával tükrösrefényezett csizmában tapossák a minisztériumi folyosó finom parkettjét, reccsen a fa lábuk alatt. A miniszteri fogadószobában jóidőt kell várniuk, amig nyílik az ajtó. A miniszter nem tart fogadónapot. Gyengélkedik és helyette a küldöttséget Sobo- ta dr. belügyminisztériumi osztálytanácsos fogadja. Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő a küldöttség szónoka szlovák nyelven mond pár szóit és mutatja be a baktipusztai magyarokat: — Ez itt Kiss József, gazda, a hősi halált halt Kiss Ferenc édesatyja. Hogy ne emlékeznék. Nagyon jól emlékszik az osztálytanácsos ur a Kiss Ferenc nevére, melyet az apai szívre nagyon szomorú alkalom kapott országos hir szárnyára. Melegen rázza meg a feléje nyújtott kérges kezet: — örvendek, hogy alkalmam van az államnak ilyen derék polgárát megismerni, amilyen a Kiss Ferenc édesapja. _/ Ha tényleg az állam polgára lenne az öreg Kiss József, akkor mi célja se lenne a küldöttségjárásnak. De éppen azért jöttek, mert B orzalmas auiókaiaszirófa Pozsony mellett három halálos áldozattal Egy vásárosokkal megrakott teherautó az országúton az árokba fordult — Az autón illő 15 vásáros közül hárman meghaltak) négyen pedig súlyos sebesüléseket szenvedlek — Ugyanakkor egy másik autóbaleset is történt Pozsony közelében) amelynek egy súlyos sebesültje van Pozsony, január 81. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) Borzalmas autó- katasztrófa történt tegnap délután a Szene és Gőding közti országúton, amelynek három halálos és négy súlyosan sebesült áldozata van. Zapletál Ferenc gödingi kefe- gyáros nagy teherautója 15 vásárost szállított haza Gödinghe. Az autót Bratoncc nevű soffőr vezette. Felsörados község közelében az autó egy parasztszekér elöl ki akart térni, közben egy kőrakásnak szaladt, a következő pillanatban az autó felfordult és a mélységbe zuhant. A tizenöt utas közül hárman és pedig Vanek Antónia 60 esztendős gödingi parasztasszony, valamint fia, Vanek József 21 éves gödingi vásáros és Csermák Anna 20 éves boti esi lakos oly súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy Felsőradosba való beszállításuk után, ahol a községi orvos vette őket ápolás alá, még az éjszaka folyamán mindahárman meghaltak. Gáspár János 43 éves vásáros, gödingi lakos, ennek felesége, Gásoár Magdaléna, Bilik Mária 25 éves vásáros és Fejsler Mária 25 éves gödingi lakos szintén súlyos sérüléseket szenvedtek. A négy sebesültet éjszaka 12 órakor kocsin Pozsonyba hozták és az állami kórházban helyezték el. Különösen súlyos a sérülése Gáspár Magdalénának és Fejsler Máriának, akik súlyos csonttöréseket és vcsezuzódást szenvedtek. A sebesülteket még az éjszaka folyamán a kórházban megoperálták. Ugyancsak ebben az időben, délután háromnegyed ötkor másik súlyos autóbaleset is történt a Lundenburg és Holies közötti országúton. Kümovits János autótulajdonos Lundcnburghól Pavlacsek János szlovák néppárti képviselőt szállította Ho- licsra. Közben az autó a nyitva hagyott vasúti sorompó következtében nekirohant egy személyvonatnak. Pavlacsek képviselő még idejekorán kiugrott az autóból, úgy hogy nem sebesült meg, de az autótulajdonos súlyos sérüléseket szenvedett. Beszállították a pozsonyi állami kórházba, ahol megoperálták. A ma déli órákban úgy értesülünk, bog)' állapota jobbra fordult, i akármilyen derék polgárok és akármilyen jő • katonákat állítottak és áldozlak, mégsem pol- ! gárai a csehszlovák államnak Fedor Miklós képviselő ékesszóló szlovák beszédben mondja el a baktipusztaiak kálváriajárását, melyet ez a dolgos nép sem a törvény, sem az emberség jogán nem érdemelt meg. Az osztálytanácsos megütközve hallgatja a panaszt s nyomban vátaszol: Érthetetlen elölte még jogi szempontból is, miért utasították el többször egymásután a baktipusztaiak állampolgársági kérvényéi. Az Ő tudomása és véleménye szerint Balclipuszla telepes népének joga van a csehszlovák állam- polgárságra, mert nem egyenként költöztek át Heves-megyéből mostani lakóhelyükre, hanem kolleklive, már pedig az ilyen költözködökre más előírások vonatkoznak és velük szemben a jogyakorlat is különbözik. Úgy véli, a bakti- puszlaiaknak akkor is jár a csehszlovák állampolgárság, ha történetesen nem is akad olyan hős katona sorukban, mini amilyen a megboldogult Kiss Ferenc volt. Adja csak be a község együttes kérvényét és az osztálytanácsos garantálja, hogy rövid idő alatt kedvezően elintézi. Ez a felszólítás nem érte készületlenül a küldöttséget, előhúzták kérvényeiket és az osztálytanácsos a biztos elintézés Ígéretével vette át. Ha beigazolódik, mondotta, hogy tényleg kollektive költöztek régi lakóhelyeikről Bak- tipusztára, biztosak lehetnek a dolgukban. Látogatás az elnöki irodában Barátságos bucsuzás után felkerekedett a kis csapat és meg sem állt a köztársasági elnök kabinetirodájáig. Kiss József kihallgatást kért a köztársaság elnökétől, hogy megköszönje a fia tragikus halála alkalmával kapott részvétnyilatkozatot és a sirkövet, amit az elnök álliltat a hős magyar katona hantján. A köz- társasági elnökhöz azonban nem lehetett bejutni, mert idejét lefoglalták külföldi diplomaták. — Holnap jöjjenek, akkor fogadja önöket az Elnök ur — mondta a kabinetiroda titkára — de ezt a terminust a baktipusztaiak már nem tudták megvárni. Haza keli menni, — mondta az öreg — van még a jószág körül egy-más tennivaló. De majd beadjuk írásban. A kis csapat iebandukolt a szonyeges lépcsőkön és a délutáni vonattal elindult haza Rimaszombat felé, hogy megvigyék a reménykedve váró baktiaknak az örömhírt: lesz már állampolgárság, megígérte az a nagy ur a miniszteri szobában. ÍUEti CASÍRT© | | JUHÁSZ ÁEPÁD $ rendkívül érdekes, izgalmas vidéki £ | regénye h Meereude'hftő a P. M. H. könyrosztákában, <& ^ ° Prá a II, Panská 12 lll. ^ | Ára 20,— korcsa 5 ■—■un ura A belügyminiszter szerint foguk van a bahtipusztaiaknak az állampolgárságra ötgyermekes gazda, aki hatodik gyermekét a csehszlovák államnak áldozta, habozás nélkül vágta rá a választ. — 11a csak nekem egyedül adják, akár ne Is adják Nem fogadom el csak a többivel, társaimmal együtt. Vagy mindnek, vagy egynek se. Ebben maradtak azután és Kiss József máig sem kapta meg az illetőséget De a második, sorköteles fiát azért sorozási lajstromba vették az ősszel és ha kitavaszodik, >or alá Is viszik, mert a Kiss Ferenc vágású katonákból soha sem lehet elég a hadseregben. Dehát sokáig ez az állapot nem tarthat, 3 őrök időkig még sem élhetnek a hontalanság bizonytalanságában a maroknyi baktipusztai magyarok. Fedor Miklós, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője vette kezébe a baktipusztai hontalan magyarok ügyét és az ő tanácsára álit össze Kiss Ferenc népének küldöttsége, hogy kopogtasson a miniszter ajtaján. Az öreg Kiss zsebében hozta a nemzetvédelmi miniszter elismerést és részvétet kifejező levelét és az olmützi hadosztály napiparancsát, melyben fia hősies kötelességleljesilését, katonai erényét örök- életll példának állítják a katonaság elé. És emellett a két okmány mellett ott a harmadik: a baktipusztai hontalanok hosszú névsora. Felsorakoznak a nevek, dűlt betűkkel azoké, akik a magyar állam elbocsátó levelét is mellékelték kérvényükhöz: Kiss József, Kálosy György, Sárándy Ferenc, T. Kovács János, Kálosy István, Pulit Ferenc, Végh András, Jurecska István, Kálosy János, Gyenes Gábor, Nagy Lajos, Mester Károly, Mester András, Gál János, Demjén Jő- zsef, ifj. Demjén József, N. Kovács János, Ternák Gábor, Ternák József, Tinta János, Harangozó András, Sárándy Károly, Sárándy János, Pulii József, Poór János, Frankoszky Sándor, Csepregi Ferenc, Barlizál István, Kálosy György, Tóth G. János, Tóth G. Lajos, idősebb Puhl Ferenc, Tamás József, Tamás Sándor, Tamás Zsagmond, Kaja Sámuel, Köles András, Puhl János, Baráth József, Babróczky József, Babróczky János, Koslareczky Mihály, ifj. Kostareczky Mihály, Karssa János, Iíarsza Mihály, Mikő András, Ternák János, Kövér Elemér, Hajdú Gábor, Gyenes József, ifj. T. Kovács János, N. Kovács Kálmán, Lizák Ferencné, Kaja Kálmán, Nagy Ferenc, özv. Kövér Kálmánná.
