Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-25 / 47. (1674.) szám
Fantasztikus lehetőségek legendája ejtette lázba Szlovenszkó kivándorlásra szoruló nincstelenjeit Lelkiismeretlen álügynökök Ausztráliába és Mexikóba csábítják áldozataikat - Tömegesen hagyják el hazájukat Liptó tétlen munkásai Rózsahegy, február 24. (A P. M. H. munkatársától.) A pénz legendája száll a nagy téli éjszakában, mint csodapalástot vonja nesztelen suhanással aranyporos, csillogó uszályát Szlovenszkó vonagló, néma falvai fölé s bekocogtat az ablakokon. Elhinti talmi fényét a nyomor kunyhóiba s a lelkek tespedtségébe, szárnyaló remények fakadnak, amerre elhúzza kápráztató szárnyait, reszkető kezek mutogatják egymásnak titokban csillámló fényességét s megmozdul a föld. A föld elkezd vándorolni s a ház is. gazdát cserél, egyetlen értékből bizonytalan pénzzé lesz, csengő arannyá válik, amely azonban megolvad a kérges, izzadt marokban és vérré, könnyé másulva csorog a mun káli an ságra kárhoztatott tenyerek szikkadt barázdái közé... Friss áramlással indult meg most Szlo- venszkó-szerte a kivándorlás, uj lázzal, uj hittel kerekednek fel faluról-falura. vá- rosróí-városra a tétlenek, nyomorgók százai és ezrei, csoport csoportot követ. Egyetlen hatalmas lavinává verődött össze a nyomorult embergomolyag. hogy azután alágörögjön s roncsolt darabokra hulljon széjjel, — de a meseországban ott suhan fényesen és csábosán a pénz rejtelmes legendája... Kanada.•. külföldi gócpontok mindenható akaratának éhbéres, engedelmes végrehajtói, ekkor uj földjeit kezdték felfedezni a szabadságnak és a gyors meggazdagodásnak. Mexikó bányái s Ausztrália farmjai nyújtották ki csápjaikat Szlovenszkó szegény népe felé. de Argentína buja, vágatlan őserdői és Uruguay végtelen pompái is vér- vevőn áhítoznak a munkás szlovenszkói kézre. 1927 vége óta szakadatlanul folyik a kivándorlás Mexikóba. Az ügynökök hamis információk és csábító ígéretek segítségével tömegesen viszik ki oda áldozataikat. így Kassa környékéről hatvannégy munkás vándorolt ki, akik eladták házukat, földjüket s minden egyéb értéküket, bogy az útra szükséges 14.600 koronát megszerezzék. Az ügynökök átvették a pénzt, kiszállították áldozataikat Mexikóba s ott magukra hagyták őket pénz, munka nélkül. Mexikóban ugyanis csak az a kivándorló jut munkaalkalomhoz, aki azt már a kivándorlás előtt, valami uton-módon biztosította magának. Igen gyakori fogásuk a mexikói ál-ügynökségeknek, hogy lepénzelnek egy-két szlovenszkói kivándoroltat, aki azután kecsegtető, csábitó színekké lecseteli leveleiben fényes helyzetét és a nagyszerű kereseti lehetőségeket. hogy a Szlovenszkóra küldött levelek nyomán újabb áldozatok induljanak a mexikói igéretföldjére. Ausztrália! Ausztrália farmjaira megdöbbentő számban vándorolnak ki a munka tehetetlenjei. Míg Rózsahegyről és környékéről ebben az évben Uruguayba csak 2, Kanadába pedig 3 földmunkás vándorolt ki, addig Ausztrália 92 földművest vonzott földjére. Az útiköltség Az igíói városházán sok az eszkimó és nagyon kevés a fóka Az Egyesült Államok rég megszűnt a nem is kincseket, csak munkát keresők célpontja lenni. Boldog Manhattániába csak a tehetősek, a már naturalizálódott kivándoroltak hozzátartozói kívánkoznak, akiknek van idejük s főleg pénzük kivárni azt a négy esztendőt, amidőn beengedik őket az Egyesült Államok területére. Tizezerszámra feküsznek a kérvények a hivatalok fiókjaiban s 1928- ban csak azok a kérvényezők kerülhetnek sorra, akik még 1924-ben folyamodtak... A szlovenszkói kivándorlók már évek hosszú sora óta főképpen Kanadába mennek. Azok', akik értenek a bányamunkához vagy; elszánják magukat arra, hogy „szabadságolt halottak'1 legyenek, viszonylag kedvező elhelyezkedést találtak. De jaj azoknak, akiket a lelkiismeretlen kivándorlási ügynökök tizenötezer korona fejében azzal csábítottak ki az angol domíniumba, hogy onnan majd köny- nyiiszerel átcsempészik őket az Egyesült Államok területére. Ma már valósággal képtelenség, hogy a meghatványozott ébersége! őrzött határon valaki is átléphessen beutazási engedély nélkül. A kicsalt áldozatokat kifosztottam egyetlen fillér nélkül bízzák sorsukra az ügynökök s újabb préda után néznek. Ennek elhárítása céljából a csehszlovák népjóléti minisztérium még régebben rendeletet bocsátott ki, amelyben felszólítja a Kanadába kivándorolni szándékozókat, hogy az útlevél megszerzése előtt forduljanak a minisztériumhoz. Ennek a rendeletnek annyiban meg volt a hatása, hogy lényegesen csökkent a Kanadába kivándorlók száma. A soltészek utódai Rózsahegyről és környékéről ebben az évben, úgy látszik, a rendelet hatása alatt, csupán nyolcán mentek ki Kanadába. De az előző években annál nagyobb tömegekben vándoroltak ki oda, főleg az Úgynevezett soltész-községek. Három-Revuca, Luzsna és Oszada lakói. Ebben a három faluban már a XIII. században kiterjedt aranybányászat folyt s a lakosság azóta teljesen a bányászatra adta magát. Á századok folyamán lengyel telepeseket hoztak be oda, akiknek utódai ma is megőrizték valamennyire népi jellegzetességeiket s nyelvükben is erősen keverik még a szlovákot a lengyellel. A salgótarjáni és tatai szénbányák hosz- szu-hosszu évtizedeken keresztül ezekből a bányanélküli bányászfalvakból fogadták fel a szükséges munkaerőt, de az államfordulat után már csak csekély töredékük talált munkát a két magyarországi bányában. Az egykor gazdag és jólétben fürdő soltészfalvakba egyszeriben beköszöntött az ínség és nem maradt más hátra, mint felkerekedni és messzibbre tűzni a vándorlás céliát: Franciaországba vagy Kanadáiba. A francia és a kanadai bányák s iparvállalatok azonban idővel felszívták magukba a szükséges munkaerő-mennyiséget s a szabad munka századának ezek a nyomorult rabszolgái kénytelenek voltak uj rnunkapiacot keresni. Mexikó és Uruguay .. • A munkahiány áldozatainak komor, beláthatatlan sorfala mögött álandóan ott settenkedő ügynök-hiénák, akik a nagy, titkos, ígíó város bírája nyilatkozik a múlt bűneiről, eredményeiről és a jövő célkitűzéseiről — Szlovenszkói szerkesztőségünk interjúsorozata — ígló, február 24. Soha olyan heves és izgalmas csatározások színhelye nem volt az iglói városháza és az iglói várospolitika porondja, mint most, Bacsányi József, a szlovák néppárti városbiró érájában. Egymást érik a szenvedélyes, gyűlölködő hangú kirohanások, belevetik a városháza politikájába a felekezeti kérdést és gyanúsító rágalmak lövedékeit röpítik rejtekhelyről a város vezető emberei felé. A személyi táihadá- sok túlnyomó része Bacsányi városbiró ellen irányult, akit részben politikai, részkén személyi okokból valóságos rágalom-pergő- tiiz alá vettek. A sajtótámadások legtöbbjét az iglói közéletben nem vették komolyan, de annál súlyosabban esett latba, amikor a Szepesi Híradó-Szepesi Hírlap, az egyedüli helyi lap, amely negyven éven át buzgón és eredményesen működött közre a város fejlesztésében és felvirágoztatásában, szintén beállt a támadók sorába. Á városbiró, dacára annak, hogy az elhangzott vádak és cikkek egy pár súlyos vádat is tartalmaztak, nem bocsátkozott bele a harcba s adós maradt a válasszal. Jóllehet Igló városbirája legutóbbi intézkedéseivel rácáfolt eddigi magatartására, különösen, ami a kisebbségekkel szemben elfoglalt méltányos és belátó álláspontját illeti, mégis fontosnak tartottuk, hogy a város életének eminens jelentőségű kérdéseiről nyilatkozatot kérjünk. A Prágai Magyar Hírlap szlovenszkói szerkesztője felkereste Igló városbiráját és elsősorban az iránt érdeklődött, miért nem reflektál Bacsányi József városbiró azokra a tagadhatatlanul súlyos vádakra, amelyek ellene az utóbbi időben elhangzottak. — Ha valamikor — mondta — toliharcba keveredtem, tettem azt minden személyeskedéstől menten, kizárólag a város érdekében és sohasem léptem tiú a sajtópolémia megengedett határát. A tényeknek szándékos és durva elferdítésére azonban nem lehet szavam és méltatlannak találnám nemcsak magamra nézve, hanem az általam képviselt városra, is, ha vitába bocsátkoznék a rágalmazókkal. Hogy egyebet ne említsek, fejemre olvasták, hogy egy háromnapos prágai Ültért 12.280 koronát számítottam fel. Ezzel szemben az igazság az, hogy a három ut összesen körülbelül négyezer koronába került, eredménye pedig az volt. hogy a pénzügyminiszter a vagy ondézs mából négymilliónál nagyobb Összeget engedett el. Az én lelkiismeretem nyugodt. Tudom, hogy a városra nézve hasznos, pozitív munkát végzek és soha semmi inkorrektséget nem követtem és nem fogok elkövetni. Második kérdésünkben felemlítettük azt a kínos és nagy visszhangot keltett városházi kilengést, amely azt a látszatot idézhette fel, mintha az antiszemitizmus beférkőzött volna a városháza falai közé. — A városházán, — fejtetet ki — antiszemitizmus soha nem volt, jelenleg sincsen és meggyőződésem* hogy nem is lesz. Ez az ,i egységet megbontó motívum városunk életében sohasem érvényesült. A múltkori közgyűlésünk incidense csak egy ember sajnálatos eltévelyedése, aki az itteni zsidóságot minden tárgyi ok és bizonyiték nélkül protekcióhajhászással gyanúsította meg. Mondanom sem kell. hogy a, városházi politikának- ilyen elfajult felfogása és a nemtelen és méltatlan eszközök alkalmazása minden becsületes és tisztaszándéku ember legmesz- szebbmenő elitélését hívja ki. Ez nem tisztes küzdelem a közjóért, hanem kutmérgezés vétkes kísérlete. . — Miben látja városbiró ur működésének eddigi eredményeit? — kérdeztük. — Magamról és a végzett munkáról nem szívesen nyilatkozom, mert annak elismerése nem reám tartozik. De mert a kérdés kissé támadóan hangzik, válaszolok reá. Másfél évvel ezelőtt, .amikor hivatalba léptem, kimutattam, hogy az egykor jómódú város vagyoni mérlege komoly aggodalomra ad okot. Á teheroldal tekintélyes összeget, közel tizenöt milliót tüntet föl. Kifejtettem akkor, hogy az égetően szükséges újításokat csak fokozatosan tudjuk realizálni, még ha a lakosságot 200—300 százalékos pótadóval terhelnek is meg. Hangsúlyoztam, hogy a város fejlődése elsősorban két sarkalatos probléma megoldásától függ. Sikerül-e a küenc millióra rugó, igazságtalanul kivetett vagyondézsmánkat lesz állíttatni és a haszonfát kedvezően értékesíteni? Ez volt a két probléma és ha visszatekintek az elmúlt másfél év munkájának eredményére. úgy nyugodtan állíthatom, hogy a két sorsdöntő kérdést sikeresen megoldottuk. Á vagyondézsmáí majdnem felére szorítottuk le, a 'haszonfát pedig egy elsőrendű cégnek adtuk el akceptábilis áron. — A két főfeladaton kívül még számos kisebb-nagyobb, de egyképpen fontos közügy várja az elintézést. A városnak függő ügye volt a villamostársasággal és sikerült elérni, hogy a társaság az eddig magára vállalt kötelezettségeken kivül évi 125 ezer korona újabb engedményt biztosítson. Egy kisebb erdőkomplexuim (Rosztoka) eladásának revíziójánál sikerült a város részére közel kétszázezer koronával nagyobb jövedelmet biztosítani. Ezektől eltekintve a múlt esztendőben majdnem minden energiánkat a régi sebek beheggesztésének szenteltük. Hogy ez az igyekvésünk mennyi eredménnyel járt, azt nyugodtan bizonT a nyilvánosság megítélésére. A nagyobb alkotások és beruházások ideje csak az ujesztendőben következett el. amikor is kilencmilliós költségvetés keretében láttunk hozzá a városfejlesztési program megvalósításához. Felépítjük egymillió hatszázezer korona költséggel az uj vágóhidat, félmillió koronát fordítunk az uj járványkórházra és még ezidén uj források bekapcsolásával bővítjük ki a vízvezetéket . íi-V.. X' , ÍVO-ti. \\ , ' *• .........................———i 16 .000 koronát tesz ki, s noha ezt a jelentékeny összeget ma kevesen tudják a kivándorlásra szorulók közül felhajtani, mégis valóságos Ausztrália-láz tartja izgalomban a liptói falvakat és városokat. Ennek az az oka, hogy a mindenütt jelenlévő, de sehol el nem fogható álügynökök korlátlan kereseti lehetőségekről suttognak. Eszerint egy önálló munkás naponta 4—5 font sterlinget is megkeres Ausztráliában, ami 600—700 koronát tesz ki. Mindenki tud olyanokról, akik rövid három hónap alatt már 20—25.000 koronát is megtakarítottak, sőt hazaküldtek, de senki sem tudja a szerencséseket megnevezni. Pedig mindössze annyi az igazság az ausztráliai aranybányák felől, hogy a rendes kivándorlási irodák eléggé kedvezően tudják embereiket elhelyezni, de a munkapiac egyre szűkül s a kevés fókára sok, egyre több az eszkimó. A nyomor vámszedői A hatóságok minderről tudnak, nyomoznak, kutatnak az álügynökök, az ínség és nyomorúság vámszedői után, de ezek megbújnak, lapulnak a homályban és félreállva, arannyal csörgő zsebekkel nézik, amint az általuk megindított lavina alázuhan a mélységbe, félig tönkretett exisztenciákat mázsányi súlyával teljesen agyonnyomva... A szegénység és a sanyarú viszonyok hiénái dúskálnak a pénzben, a lavinák görögnek, de a pénz szárnyaló legendája nesztelenül suhan a nagy éjszakában a vonagló falvak fölött, ahol napról-napra kevesebb a kenyér... 1928 február 25, szombat Az uszodához strandfürdőt építünk, de kiépítjük nyolc utca testét, a csatornázást és a vízvezetékeket. Komol^Várgyalás alá vesz- szük a vasúti internátus megvételét és az uj kaszárnya építését, de természetesen mindkettőhöz az állam megfelelő támogatását várjuk. Pár szóval ezt a programot vázolta elénk Igló város bírája, aki nemcsak jószándékkal és agilitással, de tagadhatatlan hozzáértéssel kezdte meg a városfejlesztési program legfontosabb célkitűzéseinek megvalósítását. Nem egyedül rajta múlik a szép tervek valóraváltása. hiszen a képviselőtestületben tíz politikai párt harminchat képviselője ül, akik az egyes problémák megoldását gáncsolhatják, vagy elősegíthetik. Az utóbbi időben sajnos, olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nagyon is kétessé teszik, hogy számithat-e a városbiró a városatyák harmonikus együttmunkálkodására. — Nem akarom vitatni, — beszéli a városbiró, — hogy melyik képviseleti rendszer jobb, a régi-e, vagy a mostani, csak konstatálom, hogy a városházán most tíz párt verekszik. hadakozik és egyiknek sincs meg az abszolút többsége. Ez a körülmény a kis városi parlament munkaképességét hátrányosan befolyásolja. Amíg a volt képviselőtestületben a két koali- zált pártnak, a néppártnak és az országos keresztényszocialista pártnak tekintélyes többsége volt, addig a mostani úgynevezett polgári többséget hat különböző párt tagjai alkotják, ami a munka egyöntetűségét es egységét megnehezíti, nem is szólva arról, hogy miután a községi törvény szerint bármely városi képviselő minden képesítés nélkül megválasztható bírónak, a képviselőtestületben az uj Napóleonok és Máriusok tábora wengén kovácsolja össze ama Concordiát. qüae est pluchritudo Civitatis. Egyszóval — fejezi be nyilatkozatát Igló város bírája, — sok az eszkimó nagy az étvágyunk, de kevés hozzá a fóka... jra Akkor m ©BBOZiö a világ legszebb fürdője az Ön ÜDÜLŐHELY" Sport ünnepélyek, virágkorzó és egyéb mulatságok. Tavaszi idény: február-április. Flirdüidény: május-október. 60 hotel és pensio. Pensioárak: Luxus-oszt. 40 lírától, I. oszt. 35 lírától. II. oszt. 30 lírától, III. oszt. 25 lírától. Kérjenek prospektust a fürdőigazgatóságtól. ABE3AZIA ChaSSa} Hotel Edén & Quisísana Elsőrangú házak — Közvetlen a tenger melleit — Balkonos és vizvezetékes szobák — Magánfürdők Penzióárak 35 lírától — A lévai Kaszinó kultur-előadásai. Lévai tudósítónk írja: A lévai Kaszinó kulturelőadasi ciklusának programjában vasárnap Gyóry Dezső, a kiváló szlovenszkói író, Lévius György, a pozsonyi Toldy-Kör és Hetzer Márta szerepelnek. Az elpadás elé a város lelkes kulturközönsége nagy érdeklődéssel tekint. ^ 4 6
