Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-25 / 47. (1674.) szám

2 1928 február 25, szombat. Próbálj* ki minél alőbb az uj végeróiitó lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! TEIIPUHKEN WXinrrmiTgSBM3WBMRRRBREBlMBMWRMMR—E—— előtt moat már gyakorlatilag belemehet- nének a dolog megvizsgálásába, jogi vi­tákba fogataik bonyolódni arról, hogy egy ilyen ügyben mennyire terjed a népszö­vetség kezdeményezési joga. Sauerwein különben Németország cdanére is figyelmeztetést Intéz. Megjegyzi, hogy a né­metek a szentgotthárdi botrány ügyében nem egészen jól értik magukat. Bizonyos nyugtalanság észlelhető náluk, mert azon a nézeten vannak, hogy a Magyarország elleni eljárás tulajdon­képpen nem egyéb, mint egy Németor­szág elleni esetleges nyomozás főpróbája. Ez a nyugtalanság azonban indokolatlan és Németország taktikája nem lenne okos, ha a népszövetségi ellenőrzést munkájában meg akarná akadályozná, amikor éppen Németor­szág üdvözölte GeníPben azt a tényt, hogy a lefegyverzési ellenőrzést a katonai bizottsá­goktól elvették és a népszövetségre bízták. Egy ilyen eljárással a német diplomácia nemcsak Stresemarmak egész béke- és ki- engesEitelődési politikáját jgnorálná, hanem a népszövetségi ellenőrzést is diszkreditálná, amelynek tudvalevőleg az általános leszere­lés után az összes nemzetekre ki kell ter­jednie. Bármilyen szentimentális akadályai legyenek is hát Németországnak, politikai okokból nem szabad csatlakoznia Bethlen gróf kisded játékaihoz. Benes a bolgár komgféban, a magyar falvédőkben és a némáit ultranacőonalSstáIgban látja a béke ellenségét Paris, február 24. Benes interjút adott a Petit Párisién genfi levelezőjének a biztom- ságá bizottság munkálatairó] és a bébekilá- tásokról. Többek között kifejtette, hogy a béke műivé tiz esztendő alatt jelentékeny előhaladást tett. Ha az 1920. év állapotaira gondolunk, amikor minden oldalról háborús veszedelem fenyegetett, a haladás kétségte­lenül m egállapi tható és bizonyos, hogy 1930-ra még kedvezőbb lesz a helyzet. A legtöbb országban a nép hatalmas többsége a békét kívánja. Csak a macedón komité el­keseredettjei, a magyar fajvédők és a nő­met ultranacionalisták lépnek fel az erősza­kos eszközök alkalmazása mellett, mert ezeknek az elemeknek nincs veszíteni való­juk. Ennek a ténynek megállapítása meg­békéltető és felháborító. Azért vállalta a biztonsági bizottság elnökségét is, mert bi­zonyos a bétaemíunkálatok eredményessé­géiben. A szentgotthárdi affér a román kamarában Bukarest, február 24. Tegnap a román kamarában interpellációt intéztek Dúcához, aki jelenleg a külügyminiszter helyettese, hogy mi a kormány álláspontja a ezentgott­A képviselőház ülése Budapest, február 24. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A képviselő- ház mai ülésén Zsitvay Tibor elnök bejelen­tette, hogy a newyorki Kossuth-ünnepségre a parla­ment Lukács Györgyöt, Petry Pált, Plat- thy Györgyöt és Fábián Bélát küldi ki Perényi Zsigmond báró vezetésével. Bejelenti ezután, hogy Fábián Béla kép­viselő napirend előtti felszólalásra kért en­gedélyt Bleyer Jakab és közte felmerült kon- troverzia ügyében. A felszólalásra az enge­délyt megtagadta. Fábián ezt tudomásul vette és kijelentette, hogy felszólalását egy bizott­sági ülésen fogja elmondani. Á képviselőház ezután áttért a numerus clausus módosításáról szóló javaslat feletti szavazásra. Majd Búd János pénzügyminiszter terjesztette be a képvise-lőbáznak az 1928—29. évi költségvetést. A pénzügyminiszter beszédében hangsú­lyozta azt a nagy munkát, amit az ország a pénzügyi talpraállás érdekében végzett és hogy ennek egyetlen útja volt: a külföldi kölcsönhöz való folyamodás. Ezután rámutat elődeinek, Korányi Frigyesnek, Hegedűs Lo­hardi affér u^abb tegteménye ügyéiben. Dúca kijelentette, hogy a fegyverszáUátmány meg­semmisítés ónok a híre megfelel a valóság­nak. A kormány osztozik a kamara aggodal­maiban és a kisantant már megtette a meg­felelő lépéseket a népszövetségnél. Románia teljes bizalommal várja a legfelsőbb aero- pag lépéséit, amelynek bekövetkezéséig sem­miféle lépésre nincs szükség. rántnak és Kállay Tibornak küzdelmeire a pénzügyi talpraállitás terén, akik már szin­tén meg voltak győződve arról, hogy az ot- szág saját erejéből pénzügyeit rendezni nem tudja. Egyes érvekkel szemben, hogy inkább legyen egy kis deficit és legyen kisebb a pol­gárok megterhelése, rámutat arra, hogy mi­lyen óriási veszéllyel járna az országra nézve a deficit és a pénznek esetleg újabb lerom­lása. A magyar fOldmitdésüfiyi minisztérium programja Budapest, február 22. (Budapesti szer­kesztőségünk teleionjelentése.) A fökLmive- lé'sügyi minisztérium beruházási programja elkészült. Illetékes helyen kijelentik, hogy főként az áraientesitő munkálatokra, azután a szikes talaj ja vitására fordítanak nagyobb összegeket. A szikes talaj javítására Ameri­kában már jól bevált újfajta gépeket hoznak be. Nagy gondot fordítanak a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztésére. Rövidesen a kép­viselőház elé kerül a földreformnak már előkészületiben lévő pénzügyi megoldása, valamint a mezőgazdasági munkások baleset és betegség elleni kötelező biztosításáról szóló javaslat. A magyar képviselőház nagy többséggel eliogadía a numerus módosítását A névszerinti szavazásban 139 képviselő szavazott a javaslat mellett, ellene mindössze 32 szavazat esett Budapest, február 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselő- házban ma folyt le a numerus clausus módosításáról szóló törvényjavaslat felett a névsze­rinti szavazás. A javaslatot a képviselőház nagy többséggel elfogadta. A szavazásban résztvevő 171 képviselő közül 189-en a törvényjavaslat mellett szavaztak, ellene mindössze 82 szavazat esett. A numera clausus módosítása mellett szavazott az egységes párt, ellene szavaztak a fajvédők, a szociáldemokraták, a polgári ellenzék és a WoJH-párt. Nagy vihar tört ki, amikor Bárczy István, aki tudvalevőleg a demokrata pártból az egységes pártba lépett át, fölállott és szavazatát a javaslat mellett adta le. A szociáldemok­rata és a demokrata képviselők gúnyos megjegyzéseket röpítettek Bárczy István fele. Feltűnést keltett, hogy a következő képviselők távolmaradtak a szavazástól: Nagy Emil, Héjjás Iván, Désy Géza, Rassay Károly, Szilágyi Lajos, Haller István, Hegymegi-Kiss Pál, Erőst Sándor, *Gaál Gaszton, Viczián István, Borbély-Maczky Emil, Tomcsányi Pál és Móser Ernő. A kormány tagjai közül jelenvoltak és a szavazásban résztvettek Bethlen István má-- nijzterelnök, Búd János, Vass József, Klebelsberg Kunó és Hermann Miksa miniszterek. A numerus clausus módosításáról szóló javaslatnak általánosságban való elfogadása után megindul a részletes vita. az szereim •*;••• áj. */ • Ne v • • • • R£GENY* irta.: A\ARA» OANDOR <5o) Mikor ez, eszembe jutott, megijedtem. Kezem megáll'/ a ceruzával a levegőben. Ez az ijedtség friss volt, erős, fájdalmas. Annyira a :szivemhez nőttek volna? Nem hiszem. Soha nem éreztem még ezt növendékekkel kapcsolatban. Jöttek, mentek. De mikor el­képzeltem, hogy ezek négy hét múlva el­hagyják a várost, — vagy ha itt is marad­nak, már nem lesznek a kezem alaltt, — nem figyelhetek rájuk, nem láthatom őket, minden nap, nem vadászhatom reájuk, nem vigyázhatok reájuk, — valami olyan csüg­gedtség fogott el, amit nem is ismertem azr előtt. Még négy hét mindössze. Hihetetlen. Meglep, hogy ennyire ragaszkodom az osztályhoz. Nehéz elképzelnem, hogy nem lesz osztályom többé. Sajnálni fogom, hogy nem láthatom többé néhány növendékemet Például Puliszkát. Azt, hogy Csereyt nem fogom látni, nem szívesen képzelem el. Na­gyon kedves növendék. Reggelenkint, ha az órára megyek, elfelejtem, amit este gondol­tam, s határozottan őrülök annak, hogy lát­ni fogom Csereyt. Kedves arca van. Utolsó időben bizalommal és figyelemmel szokott reámnéznt Az arca a ritka arcok közé tar­tozik, amit szivesen lát az ember. Ritkák az ilyen arcok. Szivesen egyengetném az ut ját, szivesen segíteném valamiben, ha szük­sége len1,ne reám. De nem igen lehet tőlem szüksége semmire. A szülei, ahogy tudom, elég jól bírják magukat. Az egyetemre megy> orvos akar lenni. Különösek a mai Hányok. Az én időmben a lányok otthon ma­radtak a szülővárosukban, aimig férjhez- memtek. Ez a kis Cserey, ez a Bébi, ahogy egyesek nevezik, elmegy innen, orvos lesz. Egyedül fog élni a fővárosban. A szülei, amilyen jámbor emberek, talán nem is sej­tik, mit jelent ez? A fővárosban ezer ve­szély ólálkodik egy fiatal lány körül. Nehéz elképzelnem, hogy ez a nagyon fiatal lány egyedül fog élni. Ha megy az utcán, ki van téve annak, hogy idegenek megszólítják. A szállásadó asszony veszekedhet vele. Isme­rem a szállásadó asszonyokat. Talán nem ártana mindenre figyelmei telni Oserey szü­leit. Nem ártana megmagyarázni, hogy oko­sabb, ha néhány évig otthon tartják még. Amig megerősödik. Most egészen gyönge még. Egy gyönge kamasz. Ez a Cserey nem tesz reám kimondot­tan női benyomást. Úgy értem, ha reáné­zek, nem jut rögtön eszembe, hogy egy nö ül előttem. Ha Lángosra, Zakárra, Makkaira nézek, ez rögtön eszembe jut. Csereynél nem. Csak azt érzem, hogy egy kedves nö­vendékem. Nem gondolok arra, hogy fiu-e vagy leány. Emlékszem, a múltkor szinte meglepett, mikor fölállt csöngetés után és kifelé ment az osztályból, hogy szoknyát lát­tam rajta. Ez ostoba volt, ez a meglepetés, d© igy volt. Kockás, barna szoknyát szokott viselni. Azt hiszem, elég rövidet. T- a rokonszeov elfoglal. Nem vártam, hogy erről az oldalról, a növendékek köziül találok valakit, aki' rokonszenves 'desz ne­kem. Tímárnak igaza volt. VaJaikit szeretni kell — ez talán tulerős is, ez a kifejezés, — elég, hogy valakit találjunk, aki rokonszen­ves, s egyszerre értelmesebbnek érezzük a napokat. Az a kínzó, súlyos, várakozó üres­ség elmúlt. Minden reggel az az érzésem, hogy jókedvűen kelek föl, valami értelme van a napnak, mintha el kellene intézni valamit, vagy egy kellemes látogatás előtt, áldanék. örülök, ha látom Csereyt. Kedves, kis­sé gyámoltalan arca van. A szemei nagyon rokonszenvesek. Bizalommal és csodálkozva tud nézni. Azt hiszem, nagyon hiszékeny. Madárnak könnyű dolga lehetett, amikor valami ravasz módon megnyerte Cserey bizalmát. De ha elmúlt az óra, nem tudok mit kezdeni a nappal. Ha meggondolom, hogy mégy bét múlva nem lesz semmi dolgom, rosszkedvű leszek. Ebben a négy hétben mindenesetre meg kell tudnom valamit. Meg kell tudnom, osókolóznak-e? Aztán már késő. Nem függ­nek tőlem. Semmi közöm hozzájuk. Már ar­ra gondoltam, hogy talán bizalommal beszé­lek Madárral. A lelkén© beszélek. Képtelen gondolat. Bizonyára tagadna. Május 30. — Föl akarok irai egy dol­got, ami meglep. Nekem van egy különös szokásom, évek óta, egy elég nevetséges szokás, ami ellen már nem Is védekezem. Nehéz elmondani. Nem babona, több. Több, mint nevetséges; szégyenletes. Ez a szokás abban áll, hogy minden este, az ágyban, el alvás ellőtt a jobb kezem mutató- és köziép- ujjával háromszor megérintem az ágy failap­ját a tejem fölött és gondolok valamire. Pél­dául azt gondolom: egészség, — és megérin­tem a fát. Vagy: előmenetel. Vagy: jó alvás. Vagy: tűzkár. Ami éppen eszembe jut. Ami foglalkoztat, amit szeretnék* hogy bekövét­Természetes jódkurák. Érelmeszesedés, ideg, csont, bőr és mirigy bajoknál, hüdéseknél, izzadmányoknál, golyvánál stb., vér­szegény, görvélyes és angolkórós gyermekeknél a Csizi Jód Bróm Gyógyvíz és Jód-íürdősó OTTHONI IVÓ- és FÜRDOKURÁJA kiváló gyógyhatású Részletes és ingyen felvilágo­sítást nyújt a Fürdöigazgatóság, Csizfiirdö-Ci <kupe!e Kapható: Gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkerosketíésekben. Japánban a kis pártok döntik el a parlamenti helyzetet Tokiót február 24. A választások .nem te­remtettek tiszta helyzetet, mert a két nagy pánt csaknem egyenlő arányban került ki a heves harcokból, sőt az ellenzéki liberális pártnak egy szótöbbsége van, mert 218 man­dátumot ért el a konzervativpárt 217 mandá­tumával szemben. A kis pártok közül a füg­getlenek 15, a munkáspártok 8, a másik két kis párt együttesen 4 szavazat felett rendelke­zik, úgyhogy a japán parlamenti helyzet kul­csa a kis pártok kezébe került. Ilyen körül­ményiek között a kormány valószinüleg rövi­desen visszalép. ./ Április 22-én választ Franciaország Páris, február 24. A Havas-ügynökség hi­vatalos helyről jelenti, hogy a francia választás terminusát már nem változtatják meg és így az eiső választási nap április 22-ike, a máso­dik április 29-ike lesz. A kínai nacionalista kormány szerződéseket kit a hatalmakkal London, február 24. A Kanton-kormány uj külügyminisztere, Hangfu tábornok, aki Wu dr. után vette át a külügyi tárca vezetését, a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a nem­zeti kormány előkészületet tesz az egyenjo­gúság elve alapján megkötendő szerződések­re, amelyek a territoriális viszonyokat sza­bályozná és az idegenek védelmét biztosítani fogják. Ezen az utón megszűnik minden el­lentét és félreértés Kína és a külföld között. Azon kormányokkal szemben azonban, ame­lyek Kina belső ügyeibe akarnak avatkozni, a nankingi kormány minden rendelkezésre álló eszközzel küzdeni fog. Helyreállt a béke a német érciparban Berlin, február 24. 3fiután a közép- németországi ércmunkások a munkát új­ból felvették, a német érciparosok szövet­sége visszavonta a munkások kizárására vonatkozó határozatot és ezzel az ércipar­ban hetek óta dúló bérharc befejezettnek tekinthető. XMoumSi kezzem, vagy ne következzen be. Néha, na­gyon ritkán, személyek érdekében is meg­érintem a fát. Ez nagyon ritkán fordul elő. Legutóbb, mikor az igazgató beteg volt, ön­kénytelenül megérintettem el alvás előtt a fát, nem, mintha különösen szeretném az igazgatót, hanem, mert sajnáltam. Tudom, ez egy nevetséges szokás. Nálam több. Ná­lam, úgy hiszem, az imádságnak valami végső ősökévénye ez. Valami elfajzása az imádkozásnak. Évtizedek óta nem imádkoz­tam soha. De a régi, gyermekkori szokásból ennyi maradt meg, ebben a nevetséges for­mában. Néhány nap óta, elalvás előtt, kétszer kopogok. Egyszer azt gondolom: Egészség. Másodszor: Cserey. Ennyire rokonszenves nekem. Kopogok az érdekében. Helyeseb­ben nem is erre kopogok, hogy: Cserey. Há­romszor arra kopogtam, hogy: Bébi. Ez igy egszerübb és én tudom, miről van szó. Május 31. — A városnak egészen külö­nös szaga van igy május végén. Különösen reggel. Ezek a hetek semmiben nem hason­lítanak a kimoudott évszakokhoz. Már nem tavasz, még nem nyár. Meleg van. Ma közel voltam hozzá, hogy felöltözzem az uj szürke ruhába. Kiraktam a ruhát, köz­ben egy nevetséges gondolatom támadt. Ez az ötlet olyan nevetséges, hogy hangosan el­nevettem magam, ami régen fordult elő ve­lem, és hozzá egyedül voltam a szobában. Ez reggel volt. Délután nem tudtam szabadulni az öt­lettől. Különös az ilyesmi. Mintha egy ide­gen len nie a szobában, aki váratlanul ér ke- ' zett, egy tervvel, ami nincs kedvemre, de ő állandóan rábeszél, érveket sorakoztat föl, meggyőz, magyaráz. Az egész persze egy nagy oktalanság; de vitatkozni kell vele. Ezzel telt el a délután. ............(jFfóllytátjülk).......................

Next

/
Thumbnails
Contents