Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-24 / 46. (1673.) szám
1928 február 24, pétitek. Kassa: a koldus város, amelynek sokmilliós vagyona van, de azért egy ötezer koronás számlát sem tud kifizetni Az interregmim alatt fejtetőre állt a városi gazdálkodás — Látogatás a város pénztárában, honnan üresség ásít a hitelezőkre — A járványkórházi élelmezésre és a toloncok expediálására sincs pénze a gazdag városnak Beregszász uj községi választás előtt A beregszászi őszi községi választást megsemmisítették — Március 4-én uj választás, amelyen már 2210 szavazóval kevesebb vesz részt — Az ellenzék győzelme igy is bizonyos akik igy kétszeres költséget emésztenek, mert elŐbb-utóbb úgyis el kell indítani őket. A legridegebb hitelező A város kasszáját legszorgalmasabban a műn- kásbetegsegélyzőpénztár üríti ki. ö a legridegebb, a legkíméletlenebb hitelező, nem kegyelmez és nem válogat az eszközökben. Sikerült megfélemlítenie a várost. A betegsegélyző megtette azt, amit a városi gazdálkodások történetében nagyon ritka eset: egy tisztviselőjét ültette be a városi pénztárba és igy elégítette ki követelését. De ez még semmi. A betegsegélyző végrehajtást vezetett a város jövedelmeire. Magánosoknál lefoglalta a közmüvek követeléseit, a villany- és gázszámlákat, sőt foglalást vezetett a város erdeiből leszállított és útban levő farakományokra is, melyekre úgyszólván az országúton tette rá a kezét. Ezért respektálja a város ezt a hitelezőjét s ezért adta ki Novák Pál dr. polgármester a szigorú utasítást, hogy a betegsegélyzőpénztárnak mindég és minden körülmények között fizetni kell. Ha nincs pénz, a város kölcsönt kér, de fizet. Az az általános helyzetkép, melyet a fentiekben a városi gazdálkodásról fölrajzoltunk, igen alkalmas arra, hogy a város polgárát, az adófizetőt és a teherviselőt kétségekkel töltse el aziránt, vájjon nem hibák és mulasztások okozták-e, hogy a város ilyen példátlan s lehetetlen pénzügyi viszonyok közé került. A fenti adatok meg- _ győző súlya alatt nem vállalkozunk a csillapítás i és a városi gazdálkodás védelmének átvitelére, hanem átadjuk a szót az illetékeseknek, hadd nyugtassák meg ők a kedélyeket és hadd magyarázzák meg, miért tátong kiáltó üresség a milliomos város kasszájában? Régente a város hajtotta be a pótadót és ezt a rendszert most is visszasírjuk. Adják vissza a város adóbehajtási jogát! — Hiába veti ki most a város a pótadót, nem tudja ellenőrizni, mennyit fizetnek be az állami hivatalba és milyen arányban osztja meg az adóhivatal a befizetett adót. A hátralékon kívül évente átlag 6 millió korona pótadó jár a városnak és ezt az adót havonta kapja különböző ösz- szegekben az állami adóhivataltól. Nem lehet tehát pontosan és összegszerűen beállítani, havonta mikor és mennyi adóhoz jut a város, aminek természetes következménye, hogy a kassza néha üresen marad és fennakadások állanak elő. A mi véleményünk szerint a város valóban pénzügyi helyzetén momentán csak úgy lehet segíteni, ha visszakapja az adóbehajtást és ha banktartozásainak törlesztését a szukceszivitás alapján rendezi olyképpen, hogy a félévi lejáratok helyet havonta kapjon esedékességi határidőt. így hangzik a hivatalos nyilatkozat, amelyből minden különösebb szakértelem nélkül meg lehet állapítani, hogy Sziovenszkó második városa milliós vagyonával és jövedelmeivel együtt a legsúlyosabb pénzügyi válságban vonaglik és ha gyors, erélyes beavatkozás nem történik, menthetetlenül elindul a csőd felé vezető lejtőn. A közeljövőben ül össze az újonnan választott képviselőtestület, élén a kinevezett uj polgármesterrel, akiknek alaposan neki kell gyürkőzniök, hogy a város gazdálkodásának katyuba jutott szekerét kiemeljék. Kassa, február 23. (Kiküldött munkatársunktól.) Talán már a mai minisztertanács dönt Slávik György dr. nagyzsupán előterjesztése felett és kinevezi Muttnyán- szky Vladimír dr.-t Kassa város uj polgármesterévé. A bizonytalanság és a fejetlenség utolsó hetei után a város uj érát és uj szellemet vár a városházán. Nemcsak uj személyeket, hanem uj rendszert is, amely a lehetetlenségek határához ért városi gazdálkodást más mesgyékre terelje. Legfőbb ideje is, hogy likvidálják az utolsó hónapok gazdálkodásának passzívumát, amely ezt a még most is nagyvagyonu várost közelvitte a csendes fizetésképtelenségekhez. Kinek a bűne, hogy a kétszázmillió koronás vagyonú város, amely polgáraitól 190 százalékos pótadót szed, ma a legelemibb fizetési kötelezettségeinek sem tud eleget tenni? Erre a kérédsre nagyon is határozott feleletet vár a város polgársága az uj képviselőtestülettől és a város uj vezetőségétől, amelynek a rendcsináláson kivül könnyen feladatául juthat a felelős- ségrevonás kötelessége is. Mert a városi gazdálkodás ebben a pillanatban botrányos viszonyok között folyik ... Üres a milliomos város kasszája A milliomos város pénztára ma üres a szó legszorosabb és legkongóbb értelmében. Félemeletes, ijesztő ür tátong a pénztár rekeszeiben és fiókjaiban, olyan ür, melyet a legdiplomatiku- sabb nyilatkozatokkal sem lehet elkendőzni. Ezt az űrt lehet menteni, lehet magyarázni, de nem lehet leplezni, mert egymásután pattantja ki a ki- nosnál-kinosabb botrányokat. A városi adófizető polgár, az iparos és kereskedő, akikkel a ^áros dolgoztatott és szállíttatott, hasztalan kilincsel hónapok óta a pénzéért, csak Ígéretet és nagy- néha pár koronányi törlesztést tud kapni. A város nem fizet, mert nincsen. Ez a humorral átszőtt igazság azonban még megdöbbentőbben mered elénk a komoly tények regisztrálásánál. Az egypár jellemzőbb adatot feljegyeztük, hogy legyen miről nyilatkozniok a vá- A városi járványkórhóz vezetője nemrégiben telefonon jelentette a városnak, hogy amennyiben a legrövidebb időn belül nem utalnak ki pénzt a kórház céljaira, a betegek élelmezését nem tudják ellátni és a betegek éhezni fognak. Mtt szólnak ehhez a váróé illetékbe tévgpzűií, Néha átsuhan a kasszán néhány ezer korona, de abból túlnyomórészt csak a bankok, a város legszigorúbb hitelezői látnak és a legjobb esetben a munkásbetegsegélyző pénztár, amely irgalmatlanul foglal és végrehajt. Ezek a felette súlyos megállapítások bizonyításra és illusztrálására szorulnak. Nos, ha bizonyiték kell . . . Aki bérbevenné a „várost1* A városi polgárnak, aki egyébként adófizető iparos, Kassa városa hónapok óta tartozik 5.400 koronájával. A város elismerte tartozását és papiroson kiutalta a pénzt. A városi polgár azóta hetenként átlag kétszer kopogtat a pénztár ajtaján. Hetenként kétszer fogadják a tisztviselők derűs és megértő mosollyal. Kitárják a pénztárt és bemutatják hitelezőjüknek a pénztárban tátongó általános, titkos és egyenlő ürességet. A milliomos város hónapok óta nem tudja kifizetni a munkálatokért járó 5.400 koronát. A városi polgár kedélyes, akasztófahumoros bosszúsággal beszéli el nekünk, hogy nem képes a várostál a már régebben kiutalt pénzt megkapni. A polgár üzletember, aki sehogysem tudja megérteni, hogyan kerülhet a dúsgazdag, oagyjö- vedelmü város ilyen kétségbeejtő helyzetbe, ö mondja: — Tréfás formában, de komoly elgondolással ajánlgatom a városiaknak, hogy hajlandó vagyok átvenni az egész városi gazdálkodást. Átveszem a hivatalnokapparátust, az összes terheket és garantálom, hogy a tekintélyes bérösszegen kivül a városnak jut még egy milliócska haszonrészesedés is, sőt rádadásul én is megtalálom a számításomat. Persze a város az ilyen „komolytalan" ajánlatot nem veheti figyelembe és marad minden úgy, ahogy volt, s marad a városi pénztár is üresen, fizetésképtelenül. Nem hiszi? Jöjjön velem. Megkérdeztük őket és azt a választ kaptuk, hogy Kiima dr. városi orvos a jájrványkórház vezetője nem terjesztette idejében elő költségvetését, a várost tehát nem terheli mulasztás. Igaz, az orvos kért 25 ezer korona előleget, amit a város nyomban ki is utalt. Ezzel szemben megállapítottuk, hogy a város a járványkérhaz orvosának fenyegető sürgetésére kiutalt ugyan papíron 25 ezer korona előleget, de a pénztár eddig csak tíz- ew koronát tudott folyósítani. Tehátjá*▼ánykórházi betegek élelmezése még most sincs teljesen biztositva. Más: a városnak annyi készpénze sincs, hogy a toloncokat expedálni tudja. Ahelyett, hogy a transzportokat szabályos időközökben elindítanák, a toloncházban összezsúfolódnak az elküldésre váró toloncok és két-három hetet, sőt többet is töltenek a cellákban. Mert momentán nincs pénz a városi kasszában és nem tudják a toloncköltségeket előlegezni. A toloncok élelmezésére pillanatnyilag nem kell pénz, tehát a város hetekig élelmezi a toloncokat, — Nem tagadjuk, — mondta informátorunk, — hogy vannak bajok és fenakadások, de mélyükre kell nézni és megtaláljuk az okokat. Igaz, hogy a város papiroson gazdag és 190 százalékos pótadőt szed, de az éremnek van másik oldala is. Nagy baj, hogy a város nagy banktartozásainak lejárati és esedékességi napjai jannárban és júniusban vannak. Január elsején nagyösszegü törlesztések esedékesek, holott a város még nem jutott hozzá legfőbb bevételeihez. Ugyanez a helyzet júniusban. Ha a lejárati, törlesztési határidőket arányosítva osztanák fel az év minden hónapjára, akkor a súlyosabb fennakadásokat sikerülne kiküszöbölni. Most az a helyzet, hogy a városi pénztárhoz befolyt összegekből elsősorban a tisztviselők fizetését kell biztosítani és tartani. A lejárati határidőknél is súlyosabb a városra nézve, hogy az állami adóhivatal kimutatása szerint közel 35 millió korona pótadóhátralék-követelése van polgáraival szemben, aminek még csak részleteihez sem tud hozzájutni. Ha a város ennek a hátraléknak csak 25 százalékát megkapná, úgy rögtön fizetésképes lenne és helyreállna pénzügyi egyensúlya. De az adókezelés mai rendszerében a város tehetetlenül és reménytelenül tartja nyilván ezt a horribilis pótadóhátralékot. A pótadót ugyanis az állami adóhivatal szedi és hajtja be s a városnak arra sincs módja, hogy ellenőrizze, mennyi jár neki tulajdonképpen a befizetett és behajtott adóból. Beregszász, február 23. A beregszászi őszi községi választást a munkácsi zsupán megsemmisítette. A meg- semmisitő határozat alaki hibákra hivatkozik, de a magyar közvélemény a megsemmisítést egészen mástermészetü okokra vezeti vissza. Bizonyos dolog, hogy a kormánypárti elemek szájára az októberi választás eredménye nem volt kedves s az ellenzéki többséget szívesen változtatnák kormánypárti többségé és még szívesedben akadályoznák meg, hogy Beregszász élére magyar nemzeti párti főbíró kerüljön, mint ez a múltban, a kormány- biztosi rezsim előtt volt, amikor Polchy István dr. töltötte be — közmegelégedésre — a főbírói széket. Az uj választáshoz szükséges előkészületeket alaposan elvégezték. A városi jegyzői hivatal. Vincze Hugó kormánybiztos hathatós támogatása mellejt, a választók uj lajstromát úgy áHUMta össze, hogy 2210 régi szavazó kimaradt belőle, természetesen az általános magyar bűn: az állampolgárság „hiánya“ miialt. A felszólalniási bizottság ezek közül — nagy harcok utáln — mindössze 76-ot vett vissza. A március 4-re kiirt uj választásra a pártok nagy erővel készülnek. A jelölési határidő tegnap délben járt le, amikorra is - 11 JMta Jutott be a távéi iktptóbP' ' ' .......' . .. i'.'i Az ellenzék ismét négy hadállásban tör a győzelem kivívására, mint magyar nemzeti, kér. szoc., városi katholikus és kommunista párt. Az ellenzék kilátásait a kormánybiztosi rendszer, a könnyelmű, ellenőrzésnélküli városi gazdálkodás és főként Vincze Hugó kormány- biztos személye iránti egyre növekedő ellenszenv nagymértékben felfokozzák. így bizonyára hiábavalónak fog bizonyulni a gyárilag végzett jogfosztás, mert az uj képviselet is ellenzéki összetételű lesz. A választási hadjárat legérdekesebb eredménye a zsidó párt bomlása. Vincze Hugót legbensőbb barátjai otthagyták és a zsidóság nagyrészét átvitték az iparosok és kereskedők pártjába, amely pártnak a listáján az első helyet Vári Sándor téglagyáros, hitközségi elnök foglalja el. Ezzel Vincze, a város rossz szelleme, az itteni magyarság és a kormányzat közti örökös ék, már a választások előtt véglegesen megbukott. A zsidópárt meghasonlása erős alapot ad ahhoz a reményihez, hogy az intelligens zsidóság tudatára ébred a külön utón való járás veszedelmének és ismét kezet nyújt a magyarságnak, amelyhez százados és itt különösen szoros kötelékek fűzik. Akármit is hoz a választás, egy bizonyos: Beregszász magyar jellegét sem erőszak, sem intrika meg nem változtathatja! Nincs pénz járványkórházra, toloncházra 6 A hitelező sir. az adós nevet — De hiszen a város kiutalta a járandóságomat . . . — Kiutalta? ... Sok mindent kiutaltak, de hol van rá a pénz. (A tisztviselő felvesz egy ak- taköteget.) Tessék idenézni, ez mind kiutalt pénz, csak ez a csomó kitesz egy félmilliót. Hát még, ami ábécé sorrendben ott hever a nagy szekrényben A hitelező inkább a maga vigasztalására mondja: — Hej, ha legalább egy félmilliócska befolyna, mindjárt lenne pénz. A tisztviselők harsogó nevetésben törnek ki: — Félmillió... mi az? Egy csepp a tenger vizében. Ma is kapunk egy félmilliót. Csak az iratokon vezetjük át, a pénzt nem is látjuk, megy az egész a bankoknak kamattörlesztésre. Elosz- lik, mint a buborék s marad, mi volt a puszta lég... — Akkor tán egymillió megtenné? — Hogyne. Az adósságok egyévi kamataira menne tüstént.... — És még egy millió? Rögtön tartalékolnák a tisztviselők áprilishavi fizetésére. — Hát tulajdonképpen mennyi kellene a sürgős adósságok rendezésére? „ügy tíz milliócska talán elég lenne** — De valami pénz mégis csak van a kasszában? — Természetesen van. Ha a föld alól Í6, de előkaparjuk a városi napszámosok járandóságát, szombatonként vagy negyvenezer koronát. Ha nem fizetünk, fejszével jönnek a pénzért. Még aztán a betegsegélyzőpénztárral sem lehet kukoricázni. Előteremtjük a pénzt és ha nincsen, inkább kölcsön kérünk, de a betegsegélyzőt kifizetjük, mert az nem ismeri a tréfát. így folyt le a város és 5.400 koronás hitelezője között a nevezetes beszélgetés az Urnák 1928-ilt esztendejében. A város hitelezője hóna alá csapta 5.400 koronás számláját és elindultunk a városi pénztár felé. Az uj városháza épületében nagyon szép és' impozáns helyisége van a pénztárnak. Tágas, levegős helyiség... bőven van hely a befolyó milliók számára. Ezt a helyet azonban pillanatnyilag a tartozásokról szóló hatalmas aktakötegek foglalják el. A bútorokon még ragyog a friss máz, a tisztviselők arcán a reggeli derű. — Alászolgája, — hajbókol bétrétgörnyedve a hitelező. — Hozta Isten minálunk, — fogadják az üdvözlést kaján mosollyal a tisztviselők. — A pénzemért jöttem volna ... — Nevetés a válasz.- — Pééénz... aaaaz nincs ... mégnincsebb és Iegnincsebb. — Hála az égnek, hogy legalább a tisztviselők humorát megtartotta ezekben a válságos időkben. Legalább humorral fizetnek. — És ha szabad érdeklődnöm, úgy körülbelül, hozzávetőlegesen, mikor számíthatok arra a pár koronácskára? Az egyik tisztviselő megszánja a szegény hitelezőt, aki hetenként lejár és órákat vesztegel a hivatalban: — Tényleg, önnek már sok vesződsége volt, sajnáljuk önt a hiábavaló utakért... A hitelező szemében felragyog az optimizmus csillaga. Piros zászló — fekete zászló A tisztviselő folytatja: r — Legjobb lenne behozni azt a rendszert, hogy ha van pénz a városi kasszában, kitűzzük a piros zászlót, ha pedig nincsen, kitűzzük a feketét. így legalább messziről látják az urak, érdemes-e lefáradni a városházára. — És mikor remélhetjük a piros zászlót? ’ — Azt belátható időn belül nem tudom megmondani.
