Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-03 / 28. (1655.) szám
4 1928 január 8, péntek. Michaikoék tegnap újból megjátszották a Vörösmarty Margittal űzött házassági komédiát Michalko, Klepetár és Sikorszky törvényszéki bizottság előtt ismét lefolytatta az álesküvőt a „Máj** helyiségeiben — Vörösmarty Margit szoiHafíi szerepét egy hsvatalnokno játszotta el — Michalko szalma* kalapban érkezett meg a rendőrségi szürke autón Prága, február 2. Közel két esztendeje annak, hogy Vörösmarty Margit megrendítő tragédiája leját'soódott a háromnegyed éve, hogy a rendőrségi nyomozás és a bűnügyi vizsgálat a rendelkezésére álló leghatalmasabb apparátussal visszafelé pergeti az idegrázó fűimet, hogy minden részletét, legho- anályoeabfb momentumát is napfényre derítse- A filmezalag már a végére ért, a dráma visszafele futó cselekménye az expozíciónak még agyafúrt, hideg számítással kiagyalt ötletei körül kavarog: ekkor a sötét bűnösök későbbi fáradtsága, ideges ernyedtsége, amely a kegyeden, bestiális gyilkosság végrehajtásához elvezetett, még nem fásitotta ©1 a netm mindennapi intelligenciával birő gonosztevők bűnös fantáziáját A p-rágai büntetőtörvény- szék egyik bizottsága ezért tegnap kiszállott Michalko, Klepetár és Sikor- szky bűntettének égjük színhelyére, a cseh írók és drámaírók „Máj" nevű egyesületébe, hogy a terheltek asszisztenciája segítségével rekonstruálja a szerencsétlen Vörösmarty Margittal űzött házassági komédiát, amely a későbbi eseményeknek elhatározó lökést adott. Mint a rendőrségi nyomozás idejéből még ismeretes, Vörösmarty Margit 1826 juliusában prágai lak'ásndónőjének örömmel újságolta, hogy vőlegénye, Michalko János, megesküdött vele. Az esket esi szertartás szerinte a prágni városházán folyt le s az eefeeiiést egy polgári ruhás, piros-fehér szalaggal átkötött kábáin ur végezte. Vörösmarty Margit kevéssel a „polgári esküvő" után eltűnt örökre Prágából Az 1927-iki rendőri nyomozás megállapította, hogy az esküvő nem a prágai városházán, hanem a „Máj“ egyesület helyiségeiben játszódott le, a Pstrossova ulioe 23. szám alatt, közel Mi* * chaJko Divadelni-ulicei lakásából. Ár ,.esketés“-nél az anyakönywezető szerepét Klepetár János dr., akkor még szigorlóorvos, játszotta, tanuknak pedig Sikonszky Miklós, Vörösmarty Margit sógora és Michalko Mátyás, János teetvénöocse szerepeltek. Az egyesületi helyiségben a kérdéses időpontban csupán Vilim titkár volt jelen, akit azzal vezettek félre Miohalkióók, hogy magyarországi újságíróknak akarják megmutatná a* egyesület belyieógeiL Mielőtt Michalko a boldogtalan leánnyal még odaérkezett volna, Kle- petár már ott tartózkodott a titkárnál s idegesen többször is kiszaladt a folyosóra, megnézni, hogy jönnek-e már a vendégek. Végül is megérkezett a két Michalko, Vörösmarty Margit és Sikonszky és azonnal elvonultak az egyik helyiségbe, ahol kezdetét vette a „szertartás". A „Máj" helyiségei a ház első emeletén vannak. Egy hatalmas előszobából jobbra ajtó nyiMk az irodába, ahol akkor Vilim titkár dolgozott. Balra kettős ajtó vezet egy kis várószalonba, amelyből egy meglehetősen tágas díszterembe lehet jutni. Ebben a teremben tartják meg a tagüléseket a a helyiség elegáns, finom stílusban van berendezve, úgy, hogy komoly és méltóságteljes benyomást kelt. Az álesküvő alkalmával Klepetár a kis szalonban várakozott a párra, testén sötét, ünnepieB ruha feszült, jobb-válláréi bölcsipőjé-ig piros-fehér selyemszalag húzódott végig. Ezt a szalagot később meg is találták Klepetár lakásán és mint oorpus delittit lefoglalták. A kisszalonban folyt le ezután a szertartás. Klepetár felolvasta hivatalos, ünnepélyes hangon a pár iiacionáiöját, elhadart valami formulát, amit utána kellett mondaniok, majd a szalaggal bekötötte kezüket, mint az egyházi esküvőknél a papi stólával szokás. Ezzel a „szertartás" véget ért és Klepetár mégha- telten kívánt sok szerencsét és boldogságot az újdonsült házaspárnak. Michalkóék gondosan ügyeltek arra íb, hogy az anyakönywezetői hivatal jellegét megőrizzék: a szertartásra ravasz számi fással feltárták a díszterem ajtaját, aínedybe Vörösmarty Margit boldog izgalmában kiváncsi tekintettel nézett be és a száraz Amierika józanságához szokott szeme minden bizonnyal méltóságteljes, ragyogó pompával díszített hívatalhelyiségnek nézte az Írók ízléses üléstermétA törvényszéki bizottság Papik dr. állaim- ügyész indítványára tegnap délelőtt kiszállott ezekbe a helyiségekbe, hogy a Vö rösmart y -d rá ma ezen körmönfont ravaszsággal végrehajtott részletét a benne szereplők segítségével felderítse. A bizottságban Papik dr. ál lám ügyészen kívül Solnar dr. vizsgálóbíró és a jegyzőkönyvvezető foglalt helyet. A bizottság még kilenc órakor szállott ki a ,Áfájába, mig a terhelteket a rendőrségi autó, az úgynevezett ° Zöld Anion" hozta. Féltizkor állott meg a szürke autó a Petroseova 23. számú ház előtt s előbb n éihány fegyőr ugrott ki belőle, majd lelépett hágcsóján az utolsó év három hirhedt- ten legemlegetettchb alakja: Mirháik o János, Klepetár János dr. és Sikcrezky Miklós. A. kié, csöndes utca egyszeriben, megnépesedett, izgatottan futottak ki házaikból a lakók és valóig™? őreiig,et állottak a 23. számú ház kiét oldalán, amelynek kapuján a három férfinek be kellett lépnie. Miáhalkóék aránylag jó színiben vannak. A legnagyobb érdeklődést termiészete&eu Miabaliko váltotta ki, amit az is tetézett, hogy szalurakalapban lépett ki az autó ajtaján. Micíhial'kót ugyanis júliusban tartóztatták le, amidőn girardikalapot viselt s azóta mást nem tudott beszerezni. Klepetár hidegvért igyekezett magára erőszakolni, bár meglátszott rajta a belső felindult- ság. A három, nyugodt magaviseletét tanúsító férfit azután elvezették az első emeletre, nyomukban Kassa, január vége. (A P. M. H. eredeti riportja.) Théofile Gautier érdekes sorait még a losonci Madáchikor virágzása ideijén tanultam meg könyvnélküi, azóta se tudom elfelejteni. Batidelaire-ről irt tűrés könyvében ez áld: „Az a félelem, melyet a szülök éreznek akkor, mikor fiukban először nyilatkozik meg a költészet gyászos adománya, — sajnos, nagyon i.s jogos rettegés, —'és véleményünk szerint igazságtalan dolog, ka a költők életrajzában megréjják az apák és anyák aggodalmát és reális gondolkozását A szülőknek igazuk van. Milyen szomorú és bizonytalan létre szánja rá magát az, — az anyagi gondokről nem is beszélve, — aki elindul azon a fájdalmas utón, melyet irodalmi karriernek nevecznek!“ Nem tudok számot adni róla, hogy miért, de mint sokszor, ezek a szavak véletle- lenül ott motoszkáltak a szám mögött, mikor felindultam a Mészáros-utcai pompás erké- lyü ház folyosóján Grosschmid Géza dr. szenátorhoz, hogy meginterjúvoljam őt a fiáról, otthon, azokban a szobákban, ahonnan valamikor a kis Mára! Sándor elindult hegy betükatonáival meghódítsa a világot Tudtam, hogy nem lesz könnyű, de azt is éreztem, hogy nagyon érdekes lesz: mit mond a politikus apa a — költő fiáról? így is történt. * Az előkelő Ízléssel berendezett teremben barátságosan pattogott a kandalló, ott ültünk az asztal körül, a ház ura, a magyarság széles soraiban köztiszteletnek és szeretetnek örvendő, európai gondolkozásai szenátor és a ház asszonya, az energiát és életerőt sugárzó Nagyasszony — Márai Sándor édesanyja. Előhozakodtam, hogy mit akarok. Grosschmid Géza mosolyogva néz rám, aztán kategorikusan kijelenti, hogy interjúról sző sem lehet, a nyilvánosság előtt nem beszól a fiáról, különben is a Sanyi sem szereti az ilyesmit. Egyszóval kétségbeejtőén nehéznek látszott a helyzet, majdnem reménytelennek. Minden ujságirótudományomat össze kellett szednem, hogy a Sanyi-kérdés le ne kerüljön a beszélgetés szőnyegéről. Mert hisz igaz, ami igaz, de az irodalom és a művészi nagyság külön törvényeket áliit s Márai Sándor ma már nemcsak a Mészáros-utcai otthoné, de ezenkívül még az egész magyarságé is, s az olvasóközönség szívesen érdeklődik, sőt követelődzik azok után, akik nap-nap mellett simák, örülnek, lelkesednek és szenvednek helyette, megcsinálják világfölfogását, véleményét és kritikáját, felfedezik neki a szépet és általában lehetővé teszik neki, hogy jobbnak, okosabbnak és küíömbnek érezze magát. De szerintem abban sem volna semmi, ha történetesen az apa szívesen állna az ilyen kérés kötelének: az ujságiró-érdeklődés úgy velejár a nagysággal, mint a fénynyel az árnyék, az egyikért el beli szenvedni a másikat. Hisz másképp is kisérgeti Márai Sándor Írósága a szülőket: ahol Európában a Frankfurter Zeitung, az Újság vagy a Prágai Magyar Hírlap jár, ott mindenütt ott van az ő neve, az ő Írása, az Ő beszéde is, letagadha- tattanul, akár Berlinben, akár Geofben, akár Budapesten vegyék is a kezükbe. * érdekes ház, érdekes család. Az elsőrangú ügyvéd és közszereplő vezér-férfin és a régi erdélyi nagyasszonyok pompás lelki erejét felidéző feleség legnagyobb fia: Márai Sándor, az uj magyar írógárda európai horiügyvédielk: Ghimelik, Koefcecka ée Kralba! doktorok haladtak. Mikor a terheltek fölértek az első «me- lietre, kezdetét vette a helyszíni eeetmle ét a rekonstrukció. Bevezették őket a „Máj" helyiségébe, ahol kihallgatták őket* valamint Viliim titkárt is, aMt annakidején félrevezettek. A bizottság azután lefémyképeztette • hivatali helyiségeket, valamint a terhelteket is abban a helyzetben, amelyet vallomásuk szerint az „esketés"-nél elfoglaltak. Az „esküvő" rekonstrukciójánál mindegyik terhelt a maga szerepét játszotta el, mig Vörösmarty Margit szerepét a „Máj" egyik hivatalnoknője. A bizottság munkája délelőtt féltlztől félegyig tartóit el, miközben részletes jegyzőkönyveket is felvettek. Déli félegykor azután a bizottság eltávozott, Michalkót, Klepeíárt és Sikorszkyt pedig a „Zöld Anton" vteezaiviíie a Pankrácra. Az egész idő alatt, amíg a bizottság és a gonosztevők benntartózkodtak a házban, a tömeg nem tágított a ház bejáratától és a rendőrségnek sok munkája akadt az izgatott kiváncsiakkal. Mint a Bohémra jelenti, a helyszíni szemle idején kellemetlen véletlen tréfál tö meg Papik dr. állam-ügyészit. Éppen, amikor az államügyész a „Máj" helyiségében, tartózkodott, az államügyészségre telefonon jelentették, hogy Papik dr. villájába betörtek... zontoit jelentő alakja. A kisebbik fiú, Géza, szintén uem ismeretlen a magyar közönség előtt: Ember Tamás Írásai már évekkel ezelőtt nagy figyelmet keltettek, most a Sorbonne és tanulmányai kötik le. S a legkisebbik fiúról, Gáborkáról is hallottam már, hogy a tollal kacérkodik. Különös, áldott levegője van ennek a háznak, ennek az otthonnak. Irodalmi levegője. Megkérem az Édesanyát, hogy mutassa meg a gyerekek képeit, Sándorral is csak egyszer találkoztam, Gáborkát most sem ismertem meg, nem itthon tanul. Átmegyünk a másik szobába. Az Íróasztal fölött egy tizennégy éves fiú, keresztbe vetett lábbal, belemélyed a könyvbe: Sándor, Wieseuthál festette meg. Aztán újabb képek és fényképek, mind a három fiúról, no meg a bájos Katóról, akit nemrég röpített el az élet színes szárnyakon a szülői házból újabb hajlékába. * Négy gyerek kint van a világban, a két raöló itthon maradt és most a gyerekek emléket között, valami finom, különös hangulat illatában, idézgetjük a múltat. A könyvtár hatalmas alja csupa ifjúsági könyv: a fiuk könyvei, — Ha haza-haza jönnék, inég most is szívesen ellaipozgatnak bennük. Sajnos, később sem tudtam engedélyt kapni arra, hogy a beszélgetést teljesen megírhassam és sok kedves és jellemző apróságot mondhassak el az iró otthonának gazdag titkairól. De igy is elárulhatok egyet-másí, ami érdekelni fogja az olvasókat. Megtudtam például, amit magam sem hallottam eddig, bár eléggé számon tartom az irók életét, hogy Márai Sándor már tizennégy éves korában dolgozott a lapoknak. Titokban, máT ameddig ki nem pattant. Tizennégy éves korában már annyira égette a belső tűz kényszere, hogy mikor a természetes akadályok felmerültek, nevet változtatott: Salamon Ákos néven küldte be érdekes témájú írásait a lapoknak. Tizennégyben jelent meg a Pesti Hírlapban „Lukrécia fia" és az Életben „Ágoston halála" című írása. A lelket nem lehet kővel se leszorítani. A fiatal Márainak legjellemzőbb kötete, a Vox Humána, amiben diákköri költeményei vannak, tizenhat éves korában jelent meg Kassán: aki szereti az irodalmat, annak külön csemege ez a könyv. A hetedik és nyolcadik osztályt már Eperjesen fejezte be: a sorsa el volt döntve: aki arra van kiszemelve a sorstól, hogy iró legyen, az iró lesz és Márai Sándor máj régen be is bizonyitotta, hogy arra volt kiszemelve. Aztán külföldre ment. A lipcsei ujságiró egyetemre, de otthagyta, — az irást nem lehet egyetemen se tanulni, se tanítani — mondotta. A frankfurti egyetem hallgatója lett, majd Berlin, Firenze és Páris jelzik a nagyobb állomásokat. Innen ment nagy keleti útjára, aminek emlékét a most megjelent „Istenek nyomában" 'őrzik, őt évig kóborolt. Féleurópát bejárta. * Derűs filozófiával és könnyed eleganciával mesél az apa a fiáról s utánozhatatlan, ahogy ezt mondja: — öt évig kóborolt Pont Semmi többet. Megértés, szeretet és bölcsesség van a szavaiban. Megkérdem, hogy sohasem akarta más pályára adni Sándort, nem szerette volna inkább, ha nem iró akar lenni? Nemet jelentő bólintás a válasz. A politikus az Íróról — az apa a fiáról Grosschmid Géza — Márai Sándorról — Nem befolyásoltam a fiaimat, nekik tudni kell, mit akarnak. Páris kerül szóba. ■— Páris, — mondja Grosschmid Géza — Páris csodálatos valami. Csodálatos levegője van ennek az ócska, öreg városnak. Mert az, egv ócska város, de mégis tele van fiatalsággal. Ott az egész világtörténelem: emberi korok egymáson és egymás mellett. És ami a fő, megvan az a bámulatos képessége, hogy jobb embert formál az emberekből. Ott nincs kicsinyeskedés, ott nincs torzsalkodás. A műveltség és a múltja teszi. Majd hozzáfűzi: — Ha távol is van a fiam, örülök, hogy ott van, Parisban. Majd az Édesanyához fordulok, aki olyan szives jósággal vesz körül, hogy szinte az az érzésem, hogy a három távollevő fiút képzeli ide, haza a szobába. Elmondom, hogy az hírlik, hogy Sándor elkészül Parisból és Pesten fog letelepedni, igaz-e ez a hir. — Szó van róla, — talán. Mintha arra gondolna, hogy mennyivel közelebb volna. * A gyerekek kint vannak a nagyvilágban, de itt melegség és rájuk gondoló jóság őrzi őket: a szülői szeretet. Mikor mégegyszer szétnézek a szobában, hogy búcsút vegyek Márai Sándor gyerekkori otthonától, pontosan érzem az élet határtalan titokzatosságát, szinte megfoghatóan. Hogy az életnek nem lehet szabályokat felállítani, nem lehet elméletekkel korlátozni csodálatos futását. Az előkelő Mészáros-utcai ház tizenhat éves gyermekének nem lehetett másképp tenni, meg kellett Írnia a Vox Humánat, majd aztán a Panaszkönyvet, az élet igy akarta és néha úgy van jól, ahogy az élet akarja. Még egy kérdést teszek, amiről tudom, hogy azt biztosan meg szabad Írni: azt ír.ár a politikushoz intézem, nem az apához. Azt kérdem, hogy neki mint politikusnak, mi a véleménye az irói pályáról s általában a művészpályáról, amit sokszor a politikusok pályájának ellentéteként, szoktak beállítani? Meghatóan meleg hangon, a kulturember világszéles átérésével mondja: — A művészpálya a legkívánatosabb elhelyezkedés. Magam' is szivesen venném, ha ón Is azon a pályán volnék. Egy komoly ember szájából, akinek művész fia van, egy felnőtt szájából, akinek sikerekben gazdag közéleti múltja van, igazán ritka és meglepő felelet, A mai élethez és művészpályához nélkülözhetetlen hit és a széles kulturhorizont, most már tudom, könnyen megtalálhatták egymást a Márai Sándor lelkében: az Édesanya és az Édesapa lelke vezették a sorskezet. ♦ m Ha pedig Parisban ezért az „ilyesmiért** is meg találna neheztelni valaki, forduljon a panaszával egyenesen Márai Sándorhoz: ő az oka. Minek irt annyit és olyat, hogy most már nemcsak aziránt érdeklődnek, amit ő mond, hanem azután is, amit róla mondanak. Győry DezsőPozsonyban elfogtak esv nemzetközi zsebfolvalf* aki három évi fesyftázbür telise elől szökött mes Becstől Pozsony, február 2. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A bécsi rendőrség tegnap értesítette a pozsonyi rendőrség bűnügyi osztályát, hogy egy Becsből megszökött és egész Európában jól ismert utazó zsebtolvaj tartózkodik Csehszlovákiában és valószínűleg Pozsonyba érkezett- A bécsi rendőrség azt is közölte, hogy az illető Goldner Márkus 45 éves bécsi kávés, az Altér Bathaus nevű forgalmas bécsi kávéház volt bérlője három évi fegyházbüntetése elől menekült el Becsből. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást és tegnap este Goldner Márkust a Sa- voy-szálló egyik szobájában letartóztatták és bevitték a rendőrségre. Goldner elmondotta, hogy kávéháztulajd-onos korában együk ismerőse kölcsönt kért. tőle és ő a kölcsönt 50 dollárosokban adta át ismerősének, aki a valutákat az egyik bécsi bankban akarta beváltani. A bankban azonban ezt az embert letartóztatták. Az ötvendollá- rosok ugyanis egy nagyobb bécsi lopásból származtak és a károsult, az ellopott bankjegyek számait följegyezte. Akkor Goldnert is letarlóztat- ták, de azt vallotta, hogy az ötvendollárosokat. szintén egy bankban vásárolta. A bécsi rendőrség nem hitt a mesének, Goldner mint zsebtolvaj volt. óvek óta nyilvántartva és most múltjára való tekintettel elitélték bárom övi fegyházra. Később ügyvédjének intervenciójára kaució ellenében szabadlábra helyezték. Goldner ekkor megszökött Bócsből és Csehszlovákiába utazott Előbb Prágában lakott, bosszú ideig a Hotel de Saxban bérelt szobát, majd állandó lakást bérelt ki magának és állandóan őzloveuszkón utazott. Azt állítja, hogy perzsnszőnyegek eladásával foglalkozott Most is azért jött Pozsonyba, hogy szőnyegeket adjon el. Kihallgatása után átkisérték az ügyészség fogházába, egyúttal a becsi rendőrséget is értesítették. A bűnügyi osztály nyomozást indított abban az irányban, hogy' mit csinált Goldner csehszlovákiai tartózkodása alatt és nem követett-e el büucselekményeket
