Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-19 / 42. (1669.) szám

2 ■^3xai-A^A&VATi-HTnrnAi> Calles véres uralma Berlin, február 18. A Vorwarts ameri­kai jelentése szerint csütörtökön Jalisco ál­lamban súlyos összeütközésekre került a sor. A kormányesapatolikal folytatott har­cokban mintegy hetven felkelő elesett. Az clfogottakat azon nyomban agyonlőtték. Szíria alkotmányos életet kezd London, február 18. Szíriában kormán.y alakul!, amelynek az a feladata, hogy a francia mandátum alatt álló területen végre­hajtsa az allkofcmányozó testületbe való vá­lasztásokat. A miniszterelnökséget Damasz­kusz kádija vállalta. A választás előtt meg­szüntetik a sajtó cenzúráját s az ostromálla­potot, azonkívül terjedelmes amnesztiát hir­detnek ki, Anglia és gyarmatainak vámviszonya London, felbruár 18. Awery angol gyar- .-aatügyi miniszter most tért vissza a domi- nionokon 'tett körutazásából. Tegnap este nagy beszédet tartott, melyben kijelentette, hogy Anglia csupán a szigetország s gyarma­tai között fennálló vámelőnyök rendszeré­nek további kiépítésével fokozhatja jólétét. Angliának fel kell adnia azt a felfogását, hogy gyarmataitól független maradhat. — A csehszlovák nemzeti tanács ünnepid Hod- Bsái. A csehszlovák nemzeti tanács az ötvenéves Hodzsa Milán dr. Lskolaügyi. miniszter tiszteletére una délelőtt Prágában ünnepi ülést tartott, mélyen Hodzsa érdemeit méltatták. A keresztény gazdasági párt és a hatóidat egy része névszerinti szavazást akar a numerus clausust módosító javastat felett Budapest, február 18. (Budapesti szerkesztőségünk távirati jelentése.) Beavatott politikai helyen úgy tudják, hogy ha a magyar képviselőház a jövő héten befejezi a nu­merus elausus revíziójáról szóló vitát, a keresztény gazdasági párt, valamint a baloldal egyes tagjai névszerinti szavazást kérnek a javaslat felett. A házszabályok szerint ehhez tudvalévőén 50 aláírás szükséges. Kétséges, hogy az ellenzék össze tudja-o hozni ezt az ötven aláírást. i í eperj Briteknél-, RlegeMile orgonáién látszik. A keresztényszocialista párt erőteljes térfoaialása muftiéit és ai agrárok sáros! főfészkében Fedor HiMős is Dobránszky János Héthárson — Az agrár­párt! „Árpád vezér" csúfos kudarca Héthárs, február 18. (Kiküldött tudósitöiiktói.) Az országos keres®tényszooialista párt csütörtökön Ondereso szlovák néppárti képviselő szükebb hazájában, a sárosi Héthárson hatalmas sikerű népgyülést tartott, amelyen a fölső Tarca völgyében fekvő tizenhét köz­ség (Berzeviee, Decsö, Tarcadoló, Honig, Fazekasrét, Tarkő, Krivamy, Iiilyó, Milipos, Széprét, Tarca és Daróc) helyi pártszerveze­tei is képviseltették magukat. A közönség, a'moly a községi vendéglő nagytermét zsúfo­lásig megtöltötte, a gyűlésre érkező Fodor Miklós nemzetgyűlési képviselőt, Dobrán­szky János esperest, a párt országos alelnö- kőt és Tost László központi párttitkárt tom­boló lelkesedéssel fogadta. A gyűlést Goid József helyi elnök nyi­totta meg. Megnyitó szavai után a tömegben elvegyült egynéhány HLinfca-párti és agrár - párti korifeus — többek között egy Bedlo- vios Árpád nevű héthánsi és Gire János ros- koványi lakos — botrányt akart provokálni. Főleg Bedlovics Árpád újdonsült csehszlo­vák sovinizmusát fogadta a közönség méltó fölháborodással. ' i Az agrárpárti Árpádról ugyanis min­denki tudja, hogy örökéletében magyar t volt s ma is családja körében csakis magyarul beszél. A tömeg tiltakozásának hatása alatt a ható­sági közeg rövidesen karhatalommal eltávo­líttatta Árpád vezért a gyűlés színhelyéről, ami után már a legcsekélyebb rendzavarás­ra sem került sor. A gyűlés szónokai Fedor Miklós kép­viselő és Dobráuszky János esperes voltak. Hogy beszédeiknek mily meggyőző hatása volt, arra jetHemző, hogy Gire János, a vidék eddigi közismert agrárpárti iökorifeusa, szót kért és a gyűlés színe előtt bocsánatot kért a nép- gyülés elején tanúsított magaviseletéért, kijelentette, hogy eddig téves utakon járt és ünnepélyesen bejelentette, hogy a mai naptól kezdve leghűségesebb ka­tonája lesz a keresztényszocialista pártnak. Hasonló ér belemben nyilatkozták a Hlinka-pártnak a gyűlésre eredetileg ellen­séges érzelmekkel jövő, eddigi vezető tagjai Ilyen erősek lesznek fiai, ha gyermekkoruk ó'a isszák reggelire és ozsouuára a mindenütt beváló valódi Kathremer-réle Kneipp malátakdvét sok fejjel. Ez tudni illik a gyermekek részére ai? egyedüli ajánla'os ital, amit utóvégre minden orvos hitelesít önnek. A Ka'lireiner évtizedes, tapasztala­tok u'án, gondosan kiválogatott nyersáruból lesz előállítva. A bevásárlásnál azonban figyeljen mindig, hogy valódi Kartheíner-féle Kneipp itialáfakávét kapjon, mert csak igy lehet biztos abban, hogy gyer­mekeinek valóban valami jót és hasznosat szer­zett be. Valódi csak eredeti csomagokban, Kneipp plébános képével. Soha szabadon kimérve! is s valamennyien azzal az elhatározással mentek szét, hogy saját községeikben is a kérész tényeződ alieta párt erősítésére fognak dolgozni. A páratlan sikerű gyűlés e jelek sze­rint valóságos lélekharangját jelenti ezen a vidéken az agrár- és a Hlinka-pártnak s erőteljes lökést ad a ker.-'szoc. párt további hatalmas sárósi térfoglalásának. Héthársról Fedor Miklós és kísérete Kis- szebeaibe kocsizott át, ahol a helyi pártszer­vezet imponzáns lefolyású értekezletet tar­tott Martényi Ferenc nyug. alezredes, helyi elnök vezetése mellett. Az értekezlet föl- kérésére Fedor Miklós képviselő ígéretet tett itt arra nézve, hogy a közel jövőben a vidék bevonásával rendezendő nagygyűlé­sen is részt fog venni.- Adj ajándékul havonta egyszer egy a nrőirai mssrvar menzán! .'ÉSi, vm, az dsoszere&m REGENY-irt*: A\aRA» SÁNDOR (45) Mikor elhozták a levest, felbontottam a levelet. Aztán egyhuzamban olvastam át, A levél ennyi volt, most lemásolom: „lé 12. — Mért nem nézel ide? Rozmár azt hiszi, hogy ez még a dolgozat, amit írok, de most még neked Írok. Mi bajod van? Bo­csáss meg. Ha tudnád, milyen szomorú va­gyok. Mondhatsz akármit, kívánhatsz akár­mit, de bocsáss meg. Tegnap elmentem hoz­zátok, de a bátyád azt mondta, hogy nem vártál és ma nem lesz óra. Aztán kerestelek a Bástyán, de nem jöttél. Gondoltam, hogy kimegyek a Kálváriára arra a sírra, tudod; hogy talán ottvagy. De aztán gondoltam, úgyse leszel ott, már késő volt. Ezért már hatkor hazamentem, otthon voltam egész este. A hentes disznót ölt, a disznót az abla­kom előtt pörkölték az udvaron, olyan bü­dös volt egész este, rneg kellett fulladni. Mit csináljak, hogy kibékülj? Kiválj akármit. Holnap elviszem neked a Rabi csőt, ha aka­rod, leteszem nálatok, ha .nem leszel otthon. Tegnap este olvastam a „Herceg, hátha meg­jön a tél is?“ Ezt nem értem egészen, hogy őszinte legyek, mit akar a herceggel és a éllel, de nagyon szép. Van benne egy vers Amerikáról is. Bébi. Ha olvasod a levele­idet, nézz ide. Fogadjunk, ide fogsz nézni. Ja neon békülsz ki, dtthagyok mindent és elmegyek én is Amerikába. Még van két ko­rmául. Holnapután fog Neumann fizetni, ii,eg a két hatodikos bornyu. Az apád is fog Ízelni, ez elég rossz nekem. Nem mondlha- □ni neki, hogy ingyen taniilak? Miért? Ha rozmár megpukkad is, akkor is jeles érett leszek. Most úgyis pukkad, még a vezérdiri miatt. Azért is. Mi baja van velem? Engem mindenki bált, most te is. Mindenkinek ve­lem van baja. Az anyám irt, hogy beteg. Szegény anyám. Negyven éves és most szol­gálnia kell. Tudod, milyen rémes ez? Azért tűrök és nyelek. Azért is bocsánatot kérek rozmártól, akármilyen megvadult vén sza­már, ha százszor pikkje van reám. Azt írja az anyám, emeli valamit és most érzi a ha­sát. Szegény, szegény. Rémes, milyen sze­gény vagyok. Sir a levélben, hogy husvétra nem mentem haza. Dehát, ha nem mehetek, te tudod. Nem bírom nézni, hogy nincs sem­mi otthon. Már karácsonyra eladott valamit, egy láncos órát, hogy fát állítson, meg a va­csora, hogy olyan legyen, mikor apám ólt. Iía apa élne, minden más lenne. Most azt gondoltam, hogy nem volt közönséges em­ber, Nem tanult, de gondolkozott. Az több. Nem olvasni kell, hanem gondolkozni. Min­dig az erdőkben, élt, csöndes vélt, alig be­szélt. Rémes ez mind. Szóval, hagyd abba. Elég volt, bekülj ki. Te drága. Nem tudok mást mondani neked, te drága. Te olyan drága vagy, ezt te nem is tudod. Délután egészségtan van, gyere el, majd mögéd ülök. Vigyázz, ha olvasod a levelet. Nem bízom rozmárban. Lehet, hogy nem is olyan buta, mint ahogy kinéz. Nem tudok mást mondani neked, te drága. ' Ez jó szó, drágia. Ne rö­högj, ha ezt olvasod. Intsél, hogy érted. Dél­után jere el. Utána, ha akarod, kimegyünk a Bástyára. Rozmár most úgyis a Kálvária felé vadászik. Eljöhetnél megint hozzám, de nem akarom, mert ma hurkát töltenek, s minden szoba tele van hurkákkal, az én szobám is. Ettől függetlenül se akarom, hogy eljere. Megint csak az lesz, ami a múltkor. De ha akarod, jere el. Nem bánom, úgy lesz, ahogy akarod. Jere el. Vagy jere ki a sirra. Tudod, hegy melyik, Kolozsváry Bálint, szappanfőző, élt 57 évet. Ez a legbiz­tosabb. Mindenesetre leadom délután a könyvet. Két sort megjelöltem körömmel. Bébi, drága Bébi. Ném is tudod, milyen sze­rencsétlen vágjuk. Már küldöm, mert há- rommegyed.“ Keresztben, a szélén- ,.Mindjárt tépd szát.“ A levelet egyhuzamban olvastam el, a leves kihűlt. Most utólag jut eszembe, hogy ez az első szerelmes lévél, amit valaha ol­vastam. Az írása olyan, mint ő. Ellenszen­ves, határozatlan, bizonytalan. A levelet visszateltem a zsebembe és enni kezdtem. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy közönyösen hagyott a levél. Egy kiesé utála­tos volt. Nem mondhatom azt se, hogy örü­lök ennek. Hogy elolvastam. Utólag az volt az érzésem, hogy talán okosabb lett volna, ha nem olvasom el. A személyemet érintő kitételek elég hidegen hagytak. Kevésbé leptek meg, mint hittem. A „megvadult véti szamár14 inkább lehangolt, mint felingerelt. Valami igaza van, ezt gondoltam. Ami nyugtalanított, az a levél hangja volt. A hangja homályos, és homályos né­hány pont benne. Nem tudok megállóm an­nál, hogy diákezerelem. Itt talán valami más van. Több, más. A levél hangja követ­keztetni enged arra, hogy más van közöt­tük. „Az lesz, ami a múltkor —“ — mi volt a múltkor. Ez az egyik pont. Gondoltam ar­ra is, hogy egy kissé felelős vagyok az apá­nak*, Csereynek, Talán fel kellene világosí­taná, hogy tegye ki az instruktor szűrét. De ezzel még várok. Az asztalnál nem maradtam egyedül. Ebéd után feketét ittam és szokásom elle­nére egy diópálinkát. Valami nehéz nyomás volt a fejemben. Szivarra gyújtottam, nem volt nálam a pipa. A bizonyíték a zsebem­ben volt, s ez inkább lehangolt, mint meg­nyugtatott. Átgondoltam a levelet, s nem láttam tisztán. Az én számomra itt kettő volt homályos. Az egyik: hogy ez a levél, ez az egész felfedezés, amit régen sejtettem, s aminek a levél csak bizonyítéka, nem lehet közvetlen oka az ellenszenvnek, ennek a nagyon erős, nagyon határozott, s ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom: gyűlölettel határos ellenszenvnek, amit egyideje Madár iránt érzék. Ez a fin nem csinált nekem semmit. Egyszer nem volt tapintatos, egye­bekben nem szimpatikus, ez minden. De itt, szemtől-szenibe ezzel a füzettel, be kell val­lanom, hogy majdnem gyűlölöm. Szeretnék ártani neki. Miért? Ez az érzés nem méltó hozzám. Le keli küzdenem. A másik homályos pont, a levél hangja. Ez nem diáklevél volt, többet árul el. A levél hangja szenvedélyes. Azt hi­szem, ez az a hang, ami több, mint a diák- szerelem. A fin panaszkodik, követel. Ml van köztük? Valami komoly? Ezt kellene megtudnom. De ezt nem tudhatom meg, csak a fiútól, vagy a lánytól. A harmadik kérdés, amit magamhoz in­tézek, ebben a füzetben: hogy md közöm van ehhez? Nem az osztályfőnöknek., hanem nekem. Mi közöm hozzá? Azt hiszem, sem­mi. A fiú tizennyolc, a lány tizenhét múlt. Már nem gyerekeik. Ifjúság. Két hónap múl­va érettségiznek, mennek a világba. Mi kö­zöm hozzá? Madár még sok ilyen levelet fog írni, Gsetney még sok ilyen levelet fog kapni. (Folytatjuk.) saatix s'aasgflWi ml1 mü A természetes Igmándi keserüviz gyomor és béltisztitö hatása páratlan. Az igmándit ne tévessze össze másfajta keserű vízzel! Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Schmidthauer kútvállalat Komárom. 1928 február 19, ■münm/L

Next

/
Thumbnails
Contents