Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-18 / 41. (1668.) szám
2 1928 február 18, szombat. Bellis cáfoila Stribrnyt -Stribmy cáfolja Benest A M@f siaif ellenfél dönti összecsapása a szenátus és a sajti nyilvánossága előtt okokra is utalt, melyeket azonban most nem közr Prága, február 17. A szenátus külügyi bizottságának tegnapi ülésén — mint jelentettük — Bence (külügyminiszter expozét mondott, melyben kitér jeezkedett a szentgotthárdi aiftférre, a leszerelési konferenciát előkészítő bizottság munkájára és Seipel kancellár prágai látogatására. A vita folyamán Stribmy nyilf levelére is válaszolt, amelyben Stribmy a külügyminiszternek oktrojterveket ian- putólL — Stribmyvel való beszélgetésem — mondta többek.közt Benes — nem volt véletlen. Tudtam, hogy Stribmy már hosszabb idő óta hangulatot csinál a csehszlovák nemzeti szocialista pártban egy törvényenkirvülí akció mellett. Azt hi résztéllé, hogy a hivataln okkormány a parlamentben nem talál1 többséget s így a választása rendszert alk o tmányonkiv üli, esetiéig erőszakos utón kell megváltoztatni. Stribmy eme politikája szellemében Kahánek a Ceské Slovóban nyomban a SveMa-kormány távozása után cikkeket irt. 1926 április 10-én a párt ikassai gyűlésén, vagyis egy napra a vele való beszélgetésem után, olyan hangon beszélt a diktatúra szükségességéről, hogy az egész helyi szervezet fölzudult ellene. Másnap az őrmesterek kassai összejövetelén tartott ilyen beszédet- Más előkészületeket is tett, amelyekről azonban egyelőre hallgatok. Máskor és máshol lesz még sző róluk. Stribmy április elején levelet intézett Csemy miniszterelnökhöz, amelyben durván rátámad Csemy re és közli, hogy mint a párt képviselője megszakít vele minden összeköttetést. Világos lett előttem, hogy ez a lépés csak részlete Stribmy terveinek s akciójának megkezdését jelenti. Lakásomon lefolyt párbeszédünkben megállapítom a következőket: Szemrehányást tettem Stribmynek Csemy miniszterelnökhöz intézett leveléért, melyet az egész reggeli sajtó elitéit. Kifogást emeltem továbbá a Ceské SÍ ovo oktrojcikkei ellen s rámutattam, hogy szocialista lap igy nem irhát. Mikor 5 ezzel szemben erősit- gette, hogy a hivatalnokkonmány fenntartása képtelenség, hogy uj többség nem lesz, mert a németekre nem lehet számítani, sőt uj kormányt sem lehet majd alakítani, azzal érveltem, hogy egyelőre egyáltalán nem volt szükség a hivatalnok- kormányra, mint ahogy ezt a köztársasági elnök is hangsúlyozta altkoriban a politikusok előtt. Azt válaszolta, hogy Svehla betegsége miatt. nem lehetett Bedhynére bírni a kormány vezetését s más Ta&arin Palais de Danse u Myslíkú • nemben Prága legnagyobb vállalat* Elsőrangú műsor ! Bel- és kfiHSldl borok eredeti öregekben és negyedliterenként Művészi saxoion-orchester A közönség táncol ————i^—e lök. Elutasítottam őket. Stribmy mindezekből azt a következtetést vonta le, hogy meg kell változtatni a választási rendszert, de ehhez nem lesz meg a szükséges parlamenti többség s igy alkotmá- nyomkivüli utón kell választani, olyan formában, ami a tömegek előtt érthető és kedves, vagyis, ahogy ő maga fejezte ki magát: nemzeti és szociális alapon. Azt válaszoltam, hogy az uj választási renddel nem állíthatja félre a hárommilliós németséget és szociális tekintetben meg már nincs mit változtatni a választási törvényen. így akciója vagy a fascázmusba, vagy a botee- vizmusba torkollana bele. Mikor tovább is kitartott álláspontja mellett, a következőiket mondtam: Mindezt megérteném, ha rendkívüli eszközökhöz kellene nyúlni, ha az állam tényleg válságba kerülne, amelyből nincs normális kivezető ut, ha nem lehetne kormányt ée kormánytöbbséget alkotni é6 ha a mostani választási rendszerrel nem volna mód normális kiutat találni a helyzetből. De ily esetben is csak olyan utón lehet haladni, amely következetesen alkotmányos. A miniszterelnöknek uj választási törvényjavaslatot kellene benyújtania a parlament elé, egyszer, kétszer, sőt talán háromszor is, esetleg föl kellene oszlatni a házat s az uj választási rendszer jelszavával kellene uj választásokat elrendelni és csak, ha ennek sem volna eredménye, akkor volna az oktrojkisérlet politikailag és erkölcsileg igazolva. De akkor is alkotmányos utón kellene haladni mindvégig és oda kellene áliani az áliambiróság elé. De ismételten hangsúlyoztam, hogy a helyzet még nem ilyen és Stribmy lehetetlen dolgokat tervez. —- Ez volt beszélgetésünk egész tartalma s ezt használja föl Síribrny arra, hogy az én oktrojter- veimről beszeljen. A választási rend részleteiről, az állandó választmányról egyikünk sem szólt, a közitársasági elnök erre vonatkozó véleményéről s arról sem esett szó, mi történjék a sajtóval és a polgári szabadsággal. A beszélgetés teljesen elméleti volt és akadémikus színvonalon mozgott. „Hát Ont Is !“ — Gajda ur is azzal védekezett, mint Stribmy, mikor i^tlag ranti rajtakapták, hogy ellenem irányúid ellenforradalmat készített elő s ehhez' egész párbeszédet koholt, mint amely közte és köztem folyt volna le. Gajdét állítólag 1926 január 25-én a japán követségen akartam rábeszélni a „prev- ratra". ő elutasított és jelentést tett miniszterének. Stribmy állítólag azzal fogadta a jelentést: Hát önt is? Gajda azonban végzetesen tévedett, elfelejtette a két beszélgetés időpontját egybevetni. A január 25-dki beszélgetés után néhány napra Strübrmy nem nyilatkozhatott április 9-én történt beszélgetésünk tartalmáról. Gajda a fegyelmi bizottság előtt nem is mert semmi konkrétumot mondani találkozásunkról. Gajdét úgy ismertem, mint tökéletes politikai analfabétát. S én akkor olyan nagyfontosságu dologról beszélhetnék vele,, mint az államfőrdulat? A fegyelmi bizottság és a közvélemény megalkotta véleményét Gajda ur hazugságairól és csalásairól. Strihrny válaszol Stribrny a Vecerai List mai szamában már válaszol Benes expozéjára. Közli, hogy a Csernyihez intézett levelet a cseh nemzeti szocialista párt elnöksége egyhangúlag jóváhagyta s ő a párt nevében küldte el a miniszterelnöknek. Nem igaz, hogy Stribrny ellenezte volna Bechyne szerepét a minisztertanács élén, hanem azt mondta, hogy a szociáldemokrata párt nem járul hozzá, hogy Bechyne vezesse a kormányt. — Benes dr. nem mond igazat, — írja tovább. — Semmiféle miniszterelnökről mi nem beszéltünk. Benes dr. spontán mondta, hogy oktrojt akar s ezzel kapcsolatosan még egy másik tényezőre hivatkozott. Én ezt kérdés alakjában, ő pedig állítás alakjában megismételte. Megjegyeztem, hogy a vádlottak padjára kerül. — ő kész rá, — válaszolta. Semmiféle miniszterelnökről nem beszélt, hanem csak — magáról. Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 Oromé fog benne telni' TElEFUHBgBH Nem igaz az sem, hogy az állandó választmányról nem lett volna szó. Teljes biztossággal emlékszem, hogy ehhez a követelményhez Benes ragaszkodott. Benes nem mondja, hogy családjának egyik tagja az ajtó mögött hallgatta ki beszélgetésemet,, melynek tartalmát másnap közölte Hájekkel, Klofáca szenátorral és a köztársasági elnökkel. A köztársasági elnök ur állítólag annyit válaszolt, hogy ügyelni fog Stribrny kezdeményezésére, aki mindig kész ilyen kalandokra. Itt Benes kellemetlen lapeust követett el. 1926 március 18-án szűnt meg miniszterségem s egy hónapra rá, mikor már magánszemély voltam, tart szerinte szemmel az elnök. Ez teljesen ellentmond annak, amit Benes a nemzeti szocialisták brünni kongresszusán állított és annak, amit a köztársasági elnök a buscsu- audiencián a katonák jelenlétében nekem mondott. Egyszóval Benes dr. ismét nem mond igazat s állításait kétesztended- hallgatása alatt konstruálta. Meghagyom Benesnek azt- az önvigasztaláet, hogy „az első Gajda-íejezet befejeződött s hamarosan lezárul a Stribmy-dejezet is". Én is ilyen véleményen vagyok, de hozzátenném, hogy nagyon lehetséges, hogy igen közel az ideje a Benes-féle „fejezet" befejezésének is. A nemzet ki fogja kénysze- riteni, hogy a csehszlovák köztársaság minisztere i olyan ember legyen, akinek igazmondásában senki | se kételkedhessék. Stresemann közvetít Románia és Haevarország között Államférfiak sUrtt látogatása a Mentonéban üdülő német külügyminiszternél — Pesthy Pál és Szcitovszky Béla magyar miniszterek San Remoban tárgyalnak TSSulescuval Páris, február 17. Tituleseu román külügyminiszter szerdán este utazott el Parisból San Roméba. A végállomás előtt azonban Mentonéban kiszállóit, hogy Stresemannal találkozzék. Stresemann a francia sajtó képviselőjének kifejtette, hogy a román külügyminiszterrel való tárgyalásának nem lesz meg az a nagy jelentősége, amint azt a párisi sajtó írja. Különösebb fontosságú nemzetközi problémák nem kerülnek tárgyalásra, csak olyan kérdéseket beszélnek meg, amelyek Romániát és Németországot egymásközti viszonylatukban közvetlenül érdeklik. San-remói jelentés szerint Pesthy Pál magyar igazságügyminisztert és Szcitovszky Béla magyar belügyminisztert San Remóba várják, ahol Titulescuval fognak tárgyalni. Szcitovszky előzetesen kiszáll Mentonéban is, hogy Stresemann dr.-ral folytasson megbeszéléseket. Megbízható hírek szerint a Románia és Magyarország közötti függő kérdésekben Stresemann dr. veszi át a közvetítő szerepet. vmgy'ú^ bÜso * REGÍNy. irta. Marái 5ÁNDOR * w Háromnegyedé zenkettőkor Madár be-l csukta a füzetét. Természetesen első volt. Williimszky is dolgozott még. Hallottam, amint összecsapja a füzetet és nyújtózkodik. Neon néztem oda. Az osztáiytoömyvet olvastam. Rézsutoean, háttal ültem néki, ahogy szoktam. Vannak az embernek ösztönei: öt perccel később határozottan az volt az érzésem, hogy Madár valamit csinál. Fölemeli a kezét. Anélkül, hogy megfordulnék, a szememmel lassan követtem. Egy cédulát csúsztatott hátra Puliszkának. Puliszka nem emelte föl a fejét s egy mozdulattal lesöpörte a cédulát a pad alá. A balkezével söpörte le, a jobbkeze közben irt tovább. Madár akkor már megint egyenesen ült 'és merően nézett maga élé. Puliszka egy perc múlva fölemelte a fejét. Először reámnézett. Aztán Frideczky- re. Aztán halkan köhögött. Mikor odanéztem, lekapta a fejét. EgyiídŐ múlva megint köhögött. Fri- deczky a másik oldalon ül, kettejüket a pad- táv választja el. Ez a padtáv szemben van a katedrával. Itt szoktam sétálni feleltetés közben. A cédula átröpült Fnideczkyhez. Látszik Puliszkán, hogy jé céldobó. Pontosan Fri- decziky orra elé esett, aki letakarta a tenyerével. Egy pií'-'M-e ö is szorgalmasan dolgozott tovább. Most Frideczky kezdett köhögni. Legnagyobb meglepetésemre Babuják, a félhülye, emelte föl a fejét. Először rámkancsalitott. Aztán hátra,. Frideczkyre. Aztán megint reám, s közben bólintott a fejével anélkül, hogy hátranézett volna. Soha nem tételeztem föl ennyi ravaszságot Balbujákról. Úgy látszik, bizonyos dolgokban elég jól fog a feje. A jobbkarját hátradugta, s a pad fölött Frideczky felé tartotta. Átvette a levelet, s becsusztatta a füzetébe, az itatós és a felső lap közé. Babuják a második padsorban ül, a leánynövendékek mögött. Gserey és Neumann mögött ül. Mielőtt bármit csinálhatott volna, reánéztem. Babuják mereven visszanézett. A keze ebben a pillanatban egy önkényteljen mozdulattal becsapta a füzetet. — Hogyan, Babuják? — kérdeztem. — Készen van? Ez nagyon helyes, hogy uj abban ilyen gyorsan dolgozik. Babuják nem felelt. Felálltam, lassan lementem a padok közé. Fölemeltem Babuják füzetét, aki megkövesedve nézte a kezemet. A füzetet magamhoz vettem és letettem a katedrára. — Aki készen van — mondtam —, az beadhatja a dolgozatát. öt fej nézet farkasszemet velem. Madár, Puliszka, Frideczky, Babuják. És Cserey. Aztán WiMimszky. Madár és Neumann lassan kicammogtak a katedra elé ée beadták a füzeteiket. Nem nyitottam föl egyik füzetet sem. A nyitott ablak elé álltam és néztem az osztályt. Madár némán nézte Puliszkát. Puliszka Frideczky t. Frideczky ki dagadt szemekkel bámulta Bafbujákot. Cserey nem nézett sehová, a füzete fölé hajolt. Babuják bűntudatosan lehajtotta a fejét. Még néhány perc volt csöngetésig. Az osztály halkan fészkelődül kezdett. A növendékek becsukták a füzeteket, köhögtek, nyújtózkodtak, a lábukkal a padlót súrolták. Sorra jártam a padokat és beszedtem a füzeteket. Puliszka ugrott, hogy segítségemre legyen. ő szokta utánamhozni a tanáriba a füzeteket. Leintettem. — Hazaviszem a dolgozatokat — ajánlkozott Puliszka. Már néhányszor hazahozta a dolgozatokat a lakásomra. Most, ahogy néztem, legszívesebben útra kelt volna az egész csomaggal. Madár összefont karokkal ült. Azt hiszem, sápadt volt. A cipőjét nézte a pad 'alatt — Majd én — mondtam Puliszkának. — Maradhat, barátom. Ma nem visszük a lakásomra. Itt maradnak a tanáriban. Csöngettek. Puliszka most egy utolsó kísérletet tett Felállott, már kezébe vette a füzeteket. , — Hagyja — kiáltottam. — Teszi le azonnal? — Alázatosan félreállt. Egyedül vittem be a füzeteket a tanáriba. A füzetesemét a helyére tettem, a könyvtár egyik polcára. Kikerestem Babuják füzetét. A levél ott lapult a fedőlap és az itatós között. Kitépett, sokszorosan össze- hajogatott irkalap. Csak a címzését olvastam el. A címzés. Madár bizonytalan betűivel, ennyi volt: „Szépreményü és szabadúszó Cserey Bébi urleánynak. Balra I., pad S.“ Álltam és néztem a címzést. Miért Bébi? Ki ez? Cserey, tudtommal, Margit. És szabadúszó? Mi ez? Forgattam a lenelet, nem akartam még felbontani. Erősen össze volt hajtogatva. Valaki jött. Becsusztattam a levelet a felső kabátzsebembe. Utána elmenteni a vendéglőbe ebédelni. Korán mentem, a vendéglő még majdnem üres volt. Az ismerőseim közül nem láttam senkit. Tulajdonképpen csak ebéd után akartam a levelet felbontani. A levest soká- Ta hozták. Unatkoztam. Ez az érzés, hogy a kezeim között vannak, rendkívül megnyugtatott. Nem emlékszem, hogy valaha is ennyire érdekéit volna valami egy növendékemmel kapcsolatban. Az intézetnek gyakran voltak botrányai.. Az egyik növendék lopott egy ízben. Akkor is én vezettem a vizsgálatot. De ez a botrány, ez a vizsgálat, s minden egyéb, amit közel három évtized alatt növendékekkel megéltem, teljesen hidegen hagyott. Soha nem éreztem ezt, mint most: mintha érdekelve lennék a kihágásban. Mintha valami közöm lenne hozzá. Függetlenül attól, hogy tanár vagyok. Függetlenül attól, hogy növendékekről van szó. Előhúztam a levelet és letettem az asztalra, a tányér mellé. Valószínű, hogy már hosszabb ideje leveleznek igy, óra alatt is. Van egy hete, hogy utoljára együtt láttam őket. Nem értettem, miért leveleznek, hiszen tizperoben elmondhatnak egymásnak mindent. Vagy délután. Nem értettem. Mindössze annyit értettem, hogy a sejtelmem nem csalt. S hogy ez ellenszenvnek, amit Madár iránt érzek, ennek a különös, leküzdhetetlen ellenszenvnek itt van a forrása. Ez a lévél a bizonyíték rá. (Folytatjuk.)
