Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-16 / 39. (1666.) szám

•á

KÜLFÖLDI LEVELEK

BÚCSÚ J0SEPU1NÉTÖL

Pária, fcfamár közepe.

Én külföldi vagyok, tehát tudom, ki vagy, Jo- Bephine Baker, vokaju a szánkásadban, láttalak mezőien ül, ahogy táaootea, voltam a bárodban, láttam, ahogy ölelted az amerikaiakat és beleharaptál pompás fogaiddal egy argentiniai fülcimpájába, pénzembe kerültél, láttalak az utcán is, autóid egyikében grófjaid egyikével, sót, Joeephi- ne — bocsáss meg —, olvastam aat a rendőri jelentést is ,amoly életmódodról szól és adóbevallásaidról, mert állítólag többet keressz, mint ameny- nyit bovallasz. Megtudtam, hogy huszonegyéves lettél most télen és ennélfogva öregedni kezdesz, mert mindhiába, a néger lányok sorsa, hogy hamar hervadnak és nemsokára olyan leszel, mint azok a széles és szagos néger cselédek, akik délelőtt a Hall csókba járnak tarka bóbitáikban bevásárolni, — megtudtam, hogy Amerikában születtél és nem vagy teljesen igazi néger, 8 hegy Prágából egyszer egy gazdag tchéco érkezett hozzád, csak azért, hogy veled töltsön egyetlen éjszakát. A titkáraid elintézték az üzleti levelezést, a gazdag jött és másnap elutazott Nyolcvanezer frankot kerestél fők) ezen aa éjszakán, 6 stár, és nem vallottad be, letagadtad, nem szégyenből, hanem az adó miatt

Ismerlek cs tudom, hogy legenda vagy.

A külföld akar rákényszeríteni Parisra, de sohasem felejtem el, hogy egyszer a panziómban dicséröleg említvén meg a nevedet, francia asztal- társaira — egy mérnök és egy egyetemi hallgató különben — nem tudták, ki vagy. Ez elő nem fordulhatott volna veled Budapesten, ahol jobban szeretnek, mint Blafca Lujzát szerették, vagy Prágában, ahol te vagy az eljövendő színház ideálja, ragy Galántán, Pozsony mellett, ahol egyszer két óra hosszat hallgattam hét lelkes ifjúnak ezak- szerü előadását rólad, de tudom, hogy Moszkvában sem, ahonnét a Lunaesarszki egyszer meglátogat tott, Afrikában sem, ahol nem, mint kompatrióta vagy hírneves, hanem, mint párisi vedelte — ez csak Parisban fordulhatott elő. A sajtó ismer ugyan, de a sajtó mindenkit ismer. A rendőrség Is ismer, de a rendőrség szintén mindenkit ismer. A függetlenek szalonjában rengeteg arcképed lóg, ámde mind idegenek festették, a folyóiratokban ott sötétjük meztelen tested fekete fényképe, ámde ezeket a folyóiratokat kizárólag idegenek veszik a nagy bon lovardákon és magyarok árusítják — szomorú dicsőség. Paris nem vesz tudomást rólad. Legenda vagy, fölkerckednck érted a három királyok, a feketék, a sárgák és az angolszászok, csillag vezeti őket, Baedecker csillaga, megtalálnak a jászolban Boti chean-Párásban, de hiába kérdezősködnek a lakosságnál, ők nincsenek beavatva, hogy megszülettél és nem tudnak útbaigazítani. Még Herodes-Chioppe sem tudna megtalálni, vagy rádsujtani — nemzetközi védelem alatt állsz, exportcikk vagy —, pedig Herodes-Ohiappe rendőrfőkapitány kiadta a rendeletet, hogy minden utcai kisdedet le kelt mészárolni s a különbség csak az, hogy a poroszlók ez alkalommal neon a kis fiukat távolitják el, hanem a kas nőket a nagy boulevar- dokon.

De as az idegen ismer, aki igy rontott be hozzám:

— Hol van * Baker? Látni akarom.

Ugyanez az idegen később azon siránkozott, hogy el kell fáradná Napóleon sírjához, — mily munka, mily kötelességszerü Páris-látogatás! Mért nem hagyták a halott császárt szentilonaá sírjában — úgymond —, neki mindegy lett volna, nekem pedig nem kellene megnézni a sírját az InvaJides- ban. De téged nem kívánt Afrikába ez az idegen, Josepkine.

Külföldi legenda vagy és most elmész Parisból. A Folies Bergéres üres, az angolok és az ar- gentmiaiak ebben az idényben nem igen járnak Parisba, csak németek, akik a Louvret és a legnagyobb disznó Ságokat szeretik csupán, elapadtak a pénz csatornái, te nomád vagy, mint néped, veszed botodat és tovább vándorolsz. Lehet, még meggondolod, itt maradsz — a sajtó és az idegen- forgalmi hivatal marasztal —, de egyelőre hajthatatlan vagy. Ki fogja Párásban a derekát riszálnl, úgy, mint te. riszáltad? Elmész, én is elmegyek, csillagom. Híred, neved nagy, olyan, mint ama másik Josephiné, aki Napóleont csinálta, de kis fekete telkedben örök lesz a bánat, hogy Parisból meghódítottad a világot, de Parist nem hódítottad meg.

Isten veled. Mit néz meg Párásban a magyar, ha elmész? Miről fogunk írni, mi, középeurópai újságírók? Párás sivár lesz, tovább megyünk, avagy betometkezünik a Louvreba és a Giaeonda kepében a te arcodat, a te titkodat fogjuk föllelni, édes. Szvotkó Pál.

Litvánia Ullna kérdését

nem akarja kikapcsolni a tárgyalásokból

Kovno, február 15. A Lieíuvis Zimios hosszabb cikkben kommentálja Zaleski lengyel külügyminiszternek legújabb jegyzékét. A lap szerint a lengyel-litván tárgyalások felvétele Lengyelországnak attól a készségétől függ, hogy milyen mértékben kívánja a Litvánia és Lengyelország között fennálló konfliktust megtárgyalni és elsősorban attól, hogy miképpen gondolja Zeli- gowski tábornok erőszakos tettének, Vilna elfoglalásának likvidálását végrehajtani. Zaleski a tárgyalások programjába csupán a Lengyelországot érdeklő kérdéseket kívánja felvenni, az Ilyen egyoldalúság azonban Litvánia számára elfogadhatatlan.

pMWuu v fcA&x tARJEi-l KliAJá

1 VUti február 16, csütörtök.

■MKnaMBÉBBaBaaiaiM— runi-oa^

Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség szerkesztője egy

kőzbeszólással részt vett a numerus clausus parlamenti vitájában

Budapest, február 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház ma folytatta a numerus clausust módosító javaslat vitáját. Vita közben egészen szokatlan dolog történt Amikor Petrovác Gyula beszélt és a zsidó faj faji sajátosságait aposztrofálta, többek között azt mondván, hogy a zsidóság az egyetlen vallás a világon, amelynek fizikai jelei élesen mutatkoznak,

még pedig egy gesztus, egy görbe orr, a hangnak különös árnyalata, az újságírói páholyból

Szabolcsa, Lajos, az Egyenlőség szerkesztője hangosan leszólt az előtte ülő Pakots József képviselőnek:

— Ez nem áll! Át is lehet térni a zsidó vallásra.

Zsitvay elnök erélyesen rászólt Szabolcsira, hogy azonnal hagyja el a termet és igazoltatását is elrendelte. A házszabálynak szakasza, mondotta az elnök, amely elrendeli, hogy a Házban csendnek kell lenni, csak a képviselőkre vonatkozik, mert az újságíróknak hallgatnia kelL

Szabolcsi Lajos elhagyta a termet. Azonnal igazoltatták és kiderült, hogy még parlamenti belépőjegye se volt és jogosulatlanul twtózkodolt a képviselőházban. Mivel neon tudják, hogy miként került be az ülésterembe, szigorú eljárást indítottak úgy

Tegnapi rimaszombati tudósításunkban röviden jeleztük, hogy az országos keresztényszocialista párt rimaszombati szervezetének vasárnapi tisztújító gyűlésén Groosohmid Géza dr. szenátor hatalmas, politikai jelentőségű beszédet mondott A beszéd gondolat- menetét a következőkben ismertetjük:

— Kisebbségi életünknek immár tizedik esztendejében lehet-e örömteli eseményekről még beszámolni?

— Az általános politikai helyzetet tekintve, bizonyára nem. Némi megenyhüiés csak abban tükröződik, hogy

a magyarság kezdi magát megtalálni, kezdi egymást megérteni és rájött arra, hogy vigasztalannak tetsző sorsunkban elengedhetetlen kötelessége az öntudatos, váílvetett küzdelem: soha egymás ellen, mindig egymás mellett.

— Megértettem ugyan azt, ha akadtak jóhiszemű emberek, akik az opportunitás eszközével vélték sorssujtotta fajunk jobb jövőjét szolgálni, de kezdettől fogva láttam azt is, hogy az alkalmazkodás módszere sikerre vezetni nem fog. Nem pedig azért, mert itt szemben áll két olvan akarat, amely jóidéig még csak összeütközésre vezethet. Az egyik akarata a tiszta nemzeti állam gondolatának feltétlen megvalósítására irányul. A másik akarat azt mondja, hogy minden szenvedés árán sem enged emberi és nemzeti jogaiból, nem legalább abból a minimumból, amit a békeszerződések részére biztosítanak. Ez a kisebbségi nemzetek akarata. Mindmáig azonban a hatalom csak az első akaratot segiti előre. Ezért látszik ma reménytelennek — az igazság minden ragyogó tisztasága dacáTa — a kisebbségek akaratának érvényesüThetése. Ámde bármennyire is vigasztalhatatlannak lássuk a kisebbségek helyzetét, az az egy bizonyos, hogy

ninos oly hatalmi módszer, mely képes lehetne a kiebbségek szivében mindenütt örökké élő, onnan újra meg újra feltörő és míg ember van a világon, soha meg nem szűnő igazságkeresés vágyának kioltására.

— Nem várhatunk csodákat a sorstól, s nem várhatunk megértő segítséget másoktól. Csakis a magunk erejére vagyunk utalva. Ennek az erőnek forrása, alapfeltétele azonban: az egység. Az egység, amely kifelé azt sugározza, hogy az őslakosság itt jogait követeli — és befelé, hogy nemzeti érzését öntudatosan és szilárdan érvényesíteni tudja és akarja.

— Egységesnek kell ugyanis lennünk abban, hogy a jubiláns esztendőben az egész őslakossággal hirdessük, hogy a pittsburgi szerződésből folyó szlovenszkói autonómia és a békeszerződésen nyugvó ruszinszkói önkormányzat e hosszú idő alatt nem lett megválóellene, mint az ellen a portás ellem, aki beengedte.

Szabolcsi Lajos írásban bocsánatot kért és a házat megkövette.

Ezért Kcaraíftáth Jenő háznagy az eljárás folytatásától kivételesem eltekintett, azonban Szabolcsit a házban való illetéktelen tartózkodásáért egy fél évre kitiltotta a parlamentből.

A numerus olausus vitájában Petrovác Gyula hosszabb beszédben fejti 'ki, hogy a numerus clausus nem a zsidóság ellem irányul, azt szociális szükségletek magyarázzák. A módosító javaslatot nem fogadja el. Ezután Gásipárdy Elemér egységespárti képviselő a módosítás mellett száll sikra. Majd Kontra Aladár azt javasolja, hogy vegyék le a napirendről a módosító javaslatot.

Csütörtökön végété? a magyar diákság tüntető sztrájkja

Budapest, február 15. (Budapesti szei- kesztőségünk telefonjelentése.) Az egyetemi ifjúság úgynevezett nagybizottsága egyhangúlag elhalározta, hogy a tiltakozó sztrájkot a numerus clausus megváltoztatása ellen csütörtökön befejezi és újból megkezdi az előadások látogatását. A nagybizottság e határozatáról értesítette a vidéki egyetemi diákságot, a határozathoz való csatlakozás végett.

sítva, sőt a törvényhozási intézkedések egész sora, köztük elsősorban a közigazgatási reform, ennek az ellenkezőjét célozza. Egységeseknek kell lennünk nemcsak d ekünk magyaroknak, hanem a szlovákoknak és németeknek is abban a követelésben, hogy a kulturális autonómia, a békeszerződések értelmében minden kisebbségi nemzet részére kiépíttessék.

— Egységesnek kell lennünk abban, hogy az állami alaptörvények értelmében, a valóságban, az életben is érvényesüljön az állampolgársági egyenjogúság, hogy szűnjék meg az illetőség és honpolgárság kálváriája. Egységeseknek kell lennünk annak követlésében, hogy a régi nyugdíjasok nyomorúsága végre szűnjék meg. Egységesnek kell lenni abban, hogy ha a földreform valóban szociális szükségletet akar kielégíteni, akkor a hivatalos kimutatás szerint már eddig 109.000 hektárt kitevő maradékbirtokok létesítése helyett a földet nemzetiségi különbség nélkül az ország földművelő népének kell juttatni.

— Ám nemcsak közéleti elhelyezkedésünkben, de

magánviszonyainkban, a társadalmi élet- életben is össze kell fognunk olyképpen, hogy erőink egyesítése által biztosítsuk egyrészt a nemzeti érzés ébrenmaradását, másrészt a megélhetésünket.

— Végre is a tény az, hogy egymilliő- nyian vagyunk itt Szlovenszkón magyarok és németek. Ezen autonóm életre hivatott terület lakosságának egyharmadát tesszük. Kultúrában, munkabírásban bizonyára nem vagyunk alatta az országrész többi, régi és uj lakosának. Megfogyatkozott erőink jóidéig csak azért látszottak ilyen munkára elégtelennek, mert a sorscsapások sürü egymásutánban zúdultak mireánk és elkábultunk bele.

— Anyagi téren felemelhet bennünket a szövetkezeti eszme és mozgalom. Gazdasági és hitelszükségletünket egy országos szövetkezet életrehivásával nagyon eredményesen szolgálhatjuk. Csak akarni kell és menni fog.

— Kulturális téren minden szeretetünkkel a jövő generáció felé kell fordulnunk. A társadalom legfőbb kötelessége elhagyott tárni lóWu!Pá<nink iá m ohair' ’-ükus munkát végeznek a mi fiafhk. Tudok eseteket, nem egyet, ahol e derék fiuk beállnak egykét hónapra munkásnak, hogy az igy összekeresett kis pénzzel újra nekimehessenek egy újabb egyetemi félévnek, egy-egy vizsgálatnak. Az élniakarásnak ez a tiszteletreméltó ereje megköveteli a társadalomtól, hogy segítse e harcban a fiatalságot. Hogy társadalmunk e kötelességére ráeszmélt, annak felemelő bizonysága az ingyenebéd-akció eddigi sikere. Ebben azonban kitartás kell. Egy-egy ebéd havonta, az nem lehet szalmalángos feí- lobbanás.

A jövő intelligenciáját nekünk magunknak kell tovább támogatnunk és pedig nemcsak a mindennapi kenyér egy kis száraz darabjának nyújtásával, de szírünk minden melegével, lelkünk minden erejével.

— Az egyetemi ifjúságnak barátságos otthonokat, a magyar tudományos és irodalmi élettel állandó kapcsolatot kell teremtenünk.

— Ez csak úgy megy, ha a társadalmi élet élénkebb lüktetése ezt mindig napirenden tartja. Ezért kell fokozni mindenütt az egyesületi életet, a társadalmi összejöveteleket, egymás megismerését, megértését, megszerelését. Ennek az érzésnek el kell áradnia a nép közé. Felvilágosító és szórakoztató előadásokkal kell az intelligenciának a nép lelkét magához fűzni.

— Hál' Istennek, mindez nem jámbor óhajtás. A szerény kezdetek megvannak és a politikai egyetértés szelleme e kulturális munka, általam hitt és remélt, rohamos fejlődését biztosítja. Ezekben a célkitűzésekben való közreműködés, az ebben való kitartás párttagjainknak kötelessége.

— öntudatos küzdelmünk az egész őslakosság jövendő békés együttélését célozza, de mig annak alapfeltételei adva nincsenek, addig az ellenzéki politika kötelességünk, mely joggal és hangosan követeli annak beváltását és betartását, amit az emberi jogok és szabadságok cégére alatt a most jubiláló állam alapításakor hirdettek, Ígértek és fogadtak.

A magyar parlament

§ffa§n bfzoífsátsal képviselteti tsta4át a Rcwvork! Wmmíh- szobor leleplezésén

A szociáldemokrata párt nem vesz részt a küldöttségben

Budapest, február 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A képviselőház tegnap tartott pártközi értekezletén elhatározta, hogy öt tagú bizottsággal képviselteti magát a new-yorki Kossuth-szobor leleplezésén. Három tagot az egységes párt, egyet a keresztény gazdasági párt és egyet a többi pártok delegálnak. A küldöttség vezetését Perényi Zsigmoud báró vállalta. Farkas István szociáldemokrata képviselő a pártközi értekezleten kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt nem kívánja magát képviseltetni, miután semmiféle, a kormány által rendezett demonstrációban résztvenni nem kiván.

Égerben elfogták

a pozsonyi faarcig betörőit

A Fabricius Sándor vezetésével Csehszlovákiába szökött beíÖrőbanda újabb két tagja került kézre

Eger, februáT 15. Megirta a P. M. H.,

hogy egy tizenhat tagú nemzetközi kasszafuró- banda szökött át a magyar határon, hogy a szélrózsa minden irányában elszéledve ki- sebb-nagyobb csoportokban kezdje működését a csehszlovák köztársaságban.

A banda feje s a nagyarányú vállalkozás értelmi szerzője Fabricius Sándor volt, a híres betörökirály, akit azonban mindjárt első állomásán, Kassán elfogtak. Kihallgatásakor elárulta egész vállalkozását s igy pattant ki a szokatlan expedíció titka is. A hatóságok Fabricius beismerése alapján megindították a nyomozást a többi gonosztevő felderítésére s igyekezetüket némi siker is koronázta. Két betörőt Miskolcon fogtak el a magyar hatóságok, ahová a fej nélkül maradt betörők visszaszöktek. Most a csehországi Égerben tették ártalmatlanná a banda két másik tagját. Az égeri Kontinentál szállóban tegnap este letartóztatták Lux Géza és Lepis Gyula magyarországi egyéneket, akiknél a legmodernebb betörőszerszámokat találták.

A két betörő nagy lábon élt, ds éppen költekező életmódjuk vonta magára a rendőrség figyelmét. Lux és Lepis a bizonyitélcok súlya alatt beismerte, hogy Magyarországról szöktek át Szlovenszkóra és első betörésüket Pozsonyban követték el. Pozsonyból Prágába, onnan pedig Égerbe utaztak, hogy itt is végrehajtsanak egy nagyobb betörést. A náluk talált terjedelmes levelezésből kitűnik, hogy a veszedelmes gonosztevők Egerből Németországba akarták venni útjukat.

Letartóztatásukkor kettejüknél már csak 18Ö0 koronát találtak, amely a pozsonyi betörésből származik. Mint értesülünk, Lux és Lepis a Fabricius-féle bandának volt a tagja s az általuk bevallott betörést a pozsonyi Sohaar-fóle fehérnemü-üzletben követték el.

„Soha egymás ellen, mindig egymás mellett 1“

Grosschmld Géza szenátor rimaszombati beszéde a magyarság egységének politikai, kulturális és gazdasági alapjairól

í