Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-15 / 38. (1665.) szám

«g”!!gjg5ggeggg ........i.JJLgggl jV lüVÉSZET-IROiDALOM. * (Kosztolányi Dezső Szíovenszkórta jön.) 'A csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatók Szent György Köre országos turnéra hívta aneg Kosztolányi Dezsőt, a modern magyar líra és széppróza ismert nagy művészét.. A kiváló iró, akit mint u Nyugat íőmunkatár- sát is, jól ismer a szlovenszkói müveit magyar közönség, előreláthatólag március első felé­iben tartja meg szerzői estéit Érsekujvárott és Pozsonyban, de tervbe van véve Komá­rom, Losonc és Rimaszombat meglátogatá­sa is. Mint tavaly Móricz Zsigmond, úgy most Kosztolányi Dezső is a kisebbségi magyar if­júság javára rendezi turnéját. A jövedelem­ből. a Szent György Kör a cserkészcsapatok regösdiákjainak kívánja lehetővé tenni az el­hanyagolt magyar falusi vidékek felkeresését es az egyetemi hallgatók néprajzi és népmű­vészeti kutatásait alapozza meg. • (Kipling kapja meg a legnagyobb angol ki­tüntetési) A térdszalagrend után a „The order fór Merít" Anglia legmagasabb kitüntetése. Ezt a rendet eddig csak huszonnégy embernek ado­mányozták, akiket maga a király választ meg. Most, hogy Anglia egyik legnagyobb regényírója, Thomas Hardy meghalt, minden valószínűség sze­rint a rendben Kipling lesz az utóda. 10 A POZSONYI MOZIK MŰSORA: SEDÖUTE: Leánykereskedés. ADLON: Családi nap Prelísteinben. TÁTRA: A szürke ház. ELITE: A guruló golyó. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: folyó hó 15-étő! 2í-éig: Szerda és csütörtök: Egy leányélet kálváriája. Imogen Robertson. Péntek és szombat: Nők, akiknek nem szokás kö­szönni. Lia Mara, Alíons Fryland. iVasárnap: A két arab gavallér. Közkívánatra. Hétíö, kedd és csütörtök: Orlow. Petrovics Szve- toszláv. LILLA Csathó Kálmá* Csokonai-darabja a Nemzeti Színházban Budapest, február. C'sathó Kálmán manapság különleges helyet foglal el a magyar irodalomban, a boldog vidék édesbus romantikáját teregeti szét előttünk, a boldog apák és vidám nagyanyáink korát. Sajá­tos, úri magyar levegő az, mely minden munká­jában kiárad, légyen az akár regény, akár pedig valamely színmű a Nemzeti Színház színpadán. Újabb időben minden színházi év meghozza a ma­ga Csathó-darabját, mely rutinos darabirői kész­ségénél fogva s magyaros hangulata miatt szám­aikért jelentett mindig is. A Nemzeti Színház mostanában mutatta be az Uj Csathó-darabot, mely kivételesen nem vígjáték, hanem érzelmes színmű, Csokonairól szól s a cime: Lilla. Csokonai Vitéz Mihály a hőse ennek a pompás szindarab- aak. Egy kiszakított rész a nagy magyar vándor­poéta életéből, régmúlt, kedves idő, a Lilla-da­/PRK^-iV\AtíteR-HTKMB iok születésének ideje, platonikus, bánatos szere­lem, mely Vajda Júliát örökítette meg a magyar irodalom számára. Csokonai, a fellegekben járó versköltő, a mának s a holnapnak reális gondjait ! mindenha távolüzte magától nyugtalan tempera­mentumával s vele együtt próbál felhágni e szi­várvány-ormokra Lilla, a komáromi gazdag sze­nátor érzelmes, szines-lelkü leánya, ám kezük soha nem kulcsolódhatik össze: a távolság hatal­mas, ami közöttük tátong. Magasságban a felle­gek, rajtok Csokonai, elvesztve mindennapi reá­lis talaját, lent, a józan, okos magyar számitáe, Júlia szülei, akik nem légvárat, hanem gazdag, becsületes kérőt szíveskednek magukhoz a a két szélsőség között egy vergődő női szív, a Lilláé, aki megérti és szereti a költőt, de ezt a szerétét reálisabb alapra helyezni kívánná, ám ellent­mondani nem mer sem ennek, sem annak. Cso­konai fellengzős, majd-majd, mondogatja; im, a csurgói professzorság csak előtte, kézkinyujtás- nyira, aztán lapot indíthatna, már Maecenás is van, hercegi pártfogó, ám a pénz elúszik és Cso­konai fellegekben járó oblomovizmusával kesere- detten nézi, mint megy a leány egy józan, gaz­dag kérő karjaiba. Eltűnt minden álom. De még szeretik egymást, még gondolnak is egymásra s egy este találkoznak is, hogy végképp búcsút mondjanak. Ez a vég: a leány lelke továbbra is a költőé marad, Csokonai pedig bánatosan maga, a világ és a leány ellen, újra világgá. Érzelmes színdarab, érzelgősség nélküL In­kább poétikus. Werther már előreveti bús árnyé­kát, de itt valamiképpen mégis közömbösíti egy magyar udvarház józan napsütése. Csathónak fi­nom eszközökkel kellett kikeresni a pszicholó­giai momentumokat, hisz kötve volt valamennyi­re, a történet igaz, sokat változtatni nem lehet az alapvázon. Ami azonban íelfaggatott disz: az mind közvetlen, finom ée cicoma nélkül való. Könnyű, kedves darab, és, lám mégis rejtőzik benne probléma, sorsot tárgyal és emberi lelket fest. Emberi és magyar. A két lélek harcát pedig befonta közvetlen derűvel, a pompás alakoknak jónéhányát írva meg megint. Olyik jelenete nyilt- szini taps elragadtatásáig ér. Különösen vén­asszonyok szerepeltetése az, amely Csathő natu­rális művészetében oly nagyszerűen sikerült Cso­konait Petheő Attila játszotta, inkább több mél­tósággal, mint elvárt garabonciássággal, holott Csokonai egy kissé bohémebb is volt. Lilla sze­repében Bajor Gizi roppant széles skálájának uj hangját ütötte meg. Finom, érzelmes játéka, sze­repébe való áhitatos elmerülés mindjobban meg­győznek arról, hogy Bajor Gizi még egyre föl­jebb ér. A szereposztás különben elsőrangú volt: Csortosnak nem nagy szerepe, de méltósággal,' őszintén játszik és mind: Vaszary Piri, Kiss Irén, Nagy Adorján, Gál Gyula egyképpen azon igye­keztek, hogy a darab hangulatát méltó módon megfessék. A magyaros levegőjű darabnak nagy sikere van. —thyvi— (•) Carmen-film. Ez a film igen közel jutott a híres regényhősnő művészi alakjához. Ha más­ért nem, hát azért is érdemes megnézni ezt a fil­met, mert visszahozza' képzeletünket Prosper . Merimée főldszagu, nagyszerű Írásához és elfe­lejtjük azt a színpadon rosszul ható és hazug librettót, amelyet Bizet zenéjéhez Írtak A rende­zés telespékelte a darabot kitűnő jelenetekkel, moziötletek gazdag variációjával. Ami nem ragad el: a beállitások, a képek. Többnyire mesterkél­ten hatnak, nem igazaknak. Érződik rajtuk a stu- \ dió müvilága. De ez ezúttal másodrendű k érdés, mert ebben a filmben minden a színészek kezé­ben van, ezek pedig kitűnőek. A BANDITA Ma: EDGÁR WALLACE F0s*díl0íía Kosáaryné Réz Lola (36) Megígértem, hogy száz fontot adok neked a tréfá­ért... Kétszázat kapsz, csak vigyázz, hogy meg ne csókolhasson...­— A menyasszonyodnak megvannak a jogai — mondotta Tony részvétlenül. — Ha meg akar csókolni téged, megcsókolhat. De azért i'llhatatosan ott volt egyre a gazdája közelében és az esküvő előestéjén, a meny­asszony nagy bosszúságára, korán magával hívta. Fontos megbeszélni valója volt vele. — Meggondoltam a dolgot, Lammer Green — mondotta — és rájöttem, hogy ez a dolog nagyon komoly fordulatot vehet a számodra. Ismered a házassági törvényt? — Fütyülök a törvényre! — mondta a vőle­gény. — Egy módja van, hogy a büntetőtörvény- széket elkerüld — folytatta Tony — és ez az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy az értelmi szerző én voltam, te csak az áldozat vagy. Tony kifejtette a tervét és másnap, mikor az esküvőre mentek, mr. Lammer Green egészen süket volt: kitömték a fülét vattával. — De édes öregem! Hiszen azt sem hallanám, ha ágyút sütnének el a hátam mögött! — panasz­kodott. — örülj neki. Ha bólintok, mondd, hogy igen, ha pedig intek, akkor kezd rá, hogy én, ezt meg ezt, hitvestársamul veszem... ésatöbbi. Jobb lesz, ha mormogsz és nem kell minden szavadat érthetően mondanod, az emberek úgyis mormog­nak a meghatottságtól az esküvőjükön. Ha aztán pácba találunk kerülni, te csak annyit mondj, hogy nem hallottál semmit, én rávettelek, hogy szívességből mondd, amit mondtál. Meglásd, mi­lyen jó tréfa lesz! Telekürtöljük vele a világot! A menyasszony érkezése előtt egy félórával ott voltak már a kápolna előtt. Mikor megérkezett egyszerű, de csinos menyasszonyi ruhájában, Lam­mer megborzongott. Tonyval azonban nagyon meg volt elégedve, me^t a pap igazán igazi papnak látszott. Mr. Lammer Green, szemeit Tony arcára szegezve, igent mondott, mikor Tony bólintott a fejével és hibátlanul elmondta az esküforraulát, mikor intett neki, hogy kezdje. Mikor a boldog pár a sekrestyébe vonult, Tony félrevonta Sir Joshuát — Valószínűleg sietve el kell utaznom, — mondta neki. És az öregur egy kész csekket húzott elő a zsebéből. — Két autót láttam odakint állni — mondta aztán. — A magáé az egyik? — igen, bérautó — mondta Tony röviden. — Isten velük! Ezzel elpárolgott Sir Joshua a- sekrestyébe ment s tanúja lett az első családi veszekedésnek, a sok közül... —- A te neved John Lammer Green — ki­áltotta az uj mrs. Green éles hangon. — Erre a névre van kiállítva a házassági engedély is! Legyen hát eszed és ne firkálj az anyakönyvbe ostobaságokat! Mr. Lammer Green arca fakó volt ée. keze, amiben a tollat tartotta, remegett. Kivette a vattát már a füléből és minden szót. tisztán hallott. Vadul meredt a lelkipásztorra­— Pardon... ön pap? A lelkész bólintott. — A szent Margit-egyházkerület plébánosa vagyok. A vőlegénynek leesett az álla ... — Akkor hát én .... Csakugyan---- Meg­ház asodtam? ... — Igenis, kérem, külön engedéllyel. Kedves barátja volt szives elintézni mindent. —• Mától fogva nem a barátom! — kiáltotta 1928 február 15, werda. (*) A komáromi zsidó egyházi énekkar hang- ^rsenye. Komáromi tudósítónk jelenti: Nagysza­bású hangversenyt rendezett a komáromi zsidó egyházi énekkar, melyen fellépett a fiatal zon- gorafenomén, a budapesti Földes Bandi és Vajda Lili hangversenyénekesnő is. Földes Bandi Scar- Iatti két szonátáját, majd Schumann Papillons- ját játszotta el érett felfogással és brilliáns tech­nikával. Schumannba mélyedt el legjobban, de meglepő muzikalitással játszotta Debussy é§ Bortkievic egy-egy müvét is. Vajda Lili Brahms-, Franz-, Dienzl- és Kuruc-dalokat énekelt, majd Saint-Saöns egy operaáriáját hatalmas sikerrel. A zsidó énekkar Schubert-, Dürner- és Révffy- dalokat adott elő nagy felkészültséggel és fegyel­mezetten. (•) A legújabb Georg Kaiser: Dór Prásident. Frankfurtból jelentik: A fiatal németek legsi­keresebb és legtermékenyebb drámaírójának, Georg Kaisernek most adták elő legújabb darab­ját a frankfurti színházban. Három rövid felvo­nás. A darab központjában egy elnök, valaminek az elnöke. Frázisból él, mint ma a legtöbb „ve­zér", szimbóluma a mai tulszervezettségnek, amely legtöbbnyire öncélt jelent. A német Szimplicisszimuszból ismerjük már ezt a beállí­tást, amely nem hat az újdonság erejével, bár Kaiser francia maszkban járatja darabját. A da­rab meséje rendkívül szövevényes (és szellemes, mint a legtöbb Kaiser-darab). sok dolog hihetet­len és dramaturgiai szempontból pontatlan. Min­dent összevéve azonban egy közepes Kaiser, amellyel a közönség nagyjában meg volt elégedje. (*) Shaw a színházban. Londoni lapok írjak: Shaw rendszerint gyűrött, szürke ruhájában je­lent meg a színházakban és ülőhelyén terpesz­kedett, nyújtózkodott, sőt hangosan kacagott, ha egy színész valami patétikus frázist dörgött le a nézőtérre. Egy este a páholynyitogatónő kijelen­tette előtte, hogy ruházata miatt meg kell Ragad­nia tőle a belépés engedélyezését. Shaw mindtn válasz helyett sietve levetette a zsaketjét Mikor az asszony figyelmeztette, hogy ezt nem igy ér­tette, hanem, hogy úgy kell öltözködnie, mint a színház többi látogatójának, Shaw bosszúsan kö­rülnézett a nézőtéren és mikor néhány különösen mélyen dekoltált hölgyet pillantott meg, bosszú­san igy felelt: „Csak nem kívánja tőlem, hogy publikumának e példája szerint még az ingemet is levessem?" E szavakkal dühösen elhagyta a színházat. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA RIMASZOMBATBAN: Szerda: Templom egere, vígjáték újdonság. Csütörtök: Biborruhás asszony, operett. Péntek: A férfi szive, szinmü-ujdonság. Szombat: Az aranyhattyu, operett-újdonság. Vasárnap d. u.: Repülj fecském, este: Az aranyhattyu, operett. A NAGYKAPOSI MOZGÓ MŰSORA: 18-án, szombaton: Bernhard Kellermann regénye: Schellenberg-testvérek. ■ _ / Csehszlovákia Sf. Moritzban legyőzte Lengyelországot St. Moritz, február 14. (Kiküldött tudósítónk­tól.) Hétfőn délelőtt erős hóesés befolyásolta a téli olimpiász versenyeit. A nap programján az 500 és 5000 méteres gyorskorcsolyázás, valamint Csehszlovákia és Lengyelország nagy érdeklődés­sel várt jéghockey-meccse szerepelt. Lengyel- ország előző napi eldöntetlenje Svédország nem­zeti csapata ellen meglehetősen kedvezőtlen anspicinmokkal biztatta a csehszlovák válogatottat, amely azonban tegnap olyan játékot produkált, amelyért minden dicséretet megérdemel. Csehszlovákia — Lengyelország 3:2 (1:0, 1:1) Bár a meccs kezdetén a hóesés megszűnt, a pálya meglehetősen gyönge állapotban volt. A magyar Minder vezetése mellett 7 fokos hidegben állott ki a két csapat A csehszlovák együttes azonnal lelkes játékba kezd és fokról-fokra javul­va, csakhamar felülmúlja a szintén kitünően ját­szó lengyeleket Főleg Malecsek, a német Dorazil és Steigenhofler brillíroznak. Malecsek éri el az első gólt, a másodikat Hromadka üti a lengyel kapnba. Ekkor a lengyelek is támadni kezdenek és Tnpalsky, valamint e;y öngól révén kiegyenlí­tenek. A csehszlovák csatárok lövéseit most sokáig balszerencse kiséri és már úgy látszik, hogy a meccs eldöntetlenül végződik, amikor az utolsó pillanatban a kitűnő Malecsek a győztes gólt üti a lengyelek hálójába. Közvetlen a befeje­zés előtt Sronbek mérnök megsérült Minder bíró jól működött. Csehszlovákia győzelme főleg a svédeknek okozott nagy örömet, akik ezáltal a második forduló győztesei lettek. A második for­duló állása: Svédország 3 pont, Csehszlovákia 2 pont, Lengyelország 1 pont — A hétfőre kiirt Belgium—Franciaország mérkőzést az idő előre­haladottsága miatt szerdára halasztották. A tegnapi napon bonyolították le a gyorskor­csolyázást is, amely meglepetésszerűen Thunberg világbajnok gyönge szereplését hozta. 500 méteren Thunberg (finn) és Evensen (norvég) 43.4 alatt holtversenyben jutottak az első helyre. 3—5. Frimann (finn), Farell (USA) és Larsen (norvég) lettek 43.6 alatt. A magyar Eötvös Zoltán 46.8-as idővel a 19. helyen végzett. Izgalmas küzdelmet nyújtott az 5000 méteres verseny, amelyen 33 résztvevő startolt. Győztes a norvég Ballangrund lett 8:50.5 idővel a finn Skutnabb előtt, akit 9.1 mp-el előzött meg. 3. Evensen (norvég), 4. Jaffe (USA), 5. Carlsen (norvég). Az osztrák Polacsek a 8., a magyar Eötvös a 20. helyen végzett 9:34-4-eL A világbaj­nok Thunberg csak a 12-ik helyre került. Hétfőn este Schnltess dr. szövetségi elnök a a külföldi újságírók szövetségénél a Victoria- szállóban látogatást tett. St. Moritz, február 14. Sroubek mérnöknek, a csehszlovák válogatott jéghockey-csapat kapitá­nyának kéz sérülése meglehetős komoly. A kiváló játékosnak egyelőre nem szabad játszania. — A tegnapi napon egy másik baleset is történt. A sipróba ugrásoknál a finn Toivo Jarvinnen bal­lábát törte. keserűen, ökleivel hadonászva, mr. Lammer Green. az utolsó vicce. XI. KATÓ. A banditának, ha igazán eredményt akar elérni, csak tisztességes és nem erőszakos eszkö­zökkel kell dolgoznia. Tony egyetlen egyszer tért el ettől az elvtől és ha Katóra és a vele össze függő rosszul sikerült rablásra gondolt, *oég évek múlva is égnek állt a haja tőle. Az egész dolog alapjában el volt hibázva. Ha mr. Newton valaha megírja emlékiratait, nagyon valószínű, hogy kihagyja belőle Poltuenak és a smaragdjának, valamint Katónak, a kínai szolgá­nak a történetét, aki gyűlölte az urát Ott kezdődött a történet, hogy egy szép tavaszi délelőttön két fiatalember üldögélt egymás mel­lett a Hyde-Parkban. Mint a többi, ők is az ide- odahullámző sétálókat és lovasokat nézték. Kissé félrehuzódtak a közönségtől, úgy, hogy nyugodtan beszélgethettek, anélkül, hogy más meghallotta volna, mit mondanak egymásnak. Tony Newton szemén monokli csillogott, cilinderét a szemére vágta és keresztbecsapta jó­formája lábszárait Sem neki, sem a barátjának nem volt ragadózómadár kinézése, pedig abban a pillanatban csakugyan olyan volt, mint a héja, amint a zsákmányra les. — Itt a mi emberünk, Bili — szólalt meg Tony ebben a pillanatban egy vaskos urlovasra matatva, aki kínosan zötyögött a lova hátán. — Mr. Poltue, a híres milliomos, aki nemrég jött — JapánbóL — Azonnal tudtam, hogy milliomos, amint megláttam — mondta Bili. — Semmi ész nem látszik a képén. — Lehet, hogy azért van, mert született zsi- vány vagyok — mondta —, de ha egy kövér mil­liomost látok egy szép arabs ló hátán, a lehető legaljasabb gondolatok támadnak bennem. De nyugtasd meg a lelkiismeretedet, Bili, a végzet, mely le fog reá sújtani, már lesben áll... — A lelkiismeretemet? — kérdezte csodál­kozva Bili. — Idehallgass... De Tony nem tudott hallgatni, ő beszélt: — Poltue milliókat szedett össze mindenféle módon. Szénbányái voltak, hajókat bérelt. A háború kitörése idején Japánba csöppent és ott. folytatta az üzleteit. Közönséges csirkefogó. Nem­csak azért, mert rengeteg pénzt szedett össze, mialatt mi éheztünk és fáztunk, bár ez is elég bosszantó. Hanem azért, mert sanyargatta a mun­kásait Azt mondják, Japánból úgy kellett titkon egy csónakon kicsempészni, mert néhány elkese­redett fia Nipponnak késsel a kezében várta a ki­kötőben, hogy elbúcsúzzék tőle. —■ Ilyen ember? — kérdezte elgondolkozva Bili. — Nem furcsa, hogy mégis elkerülte a sorsát? Talán azért, hogy elénk kerülhessen... Mi a terved? Mr. Anthony meghalkitotta a hangját. — Van egy japán szolgája, Kató a neve — mondta. — ügy sejtem, hogy ez a Kató éppen olyan csirkefogó, mint az ura. De valamin össze­kapott a két gazember és mr Poltue elpáholta az inasát Kató megpróbált holmi dzsiu-dzsieu- fogást a gazdájával szemben, de az öreg ki tudta védeni és Kató húzta a rövidebbet. — Honnan tudod te ezt? — kérdezte Bili minden nagyobb csodálkozás nélkül. — Kató mondta — felelte Tony. — A múlt. héten nagy előkészületeket tettem egy nagy horderejű terv ügyében. Sajnos, a kiszemelt áldo­zat idejekorán Amerikába hrjózott. Bosszantó volt, mert már sok kiadásom és fáradságom volt a dolog miatt, egy egész héten keresztül soffőr voltam és véletlenül éppen abba a japán étkezőbe, jártam ebédelni, ahova Kató. Ismered Ho-Sing vendéglőjét a Wardour-sireeten? Itt találkoztam Katóval. Szerencsére a kis fickó beszél angolul, máskülönben baj lett. volna, mert az én egész japáni tudományom ltét-három káromkodásból áll. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents