Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-15 / 38. (1665.) szám
4 1928 február 15, werda. ^mGAI-iVYAtóíAR-HTKMB m**X*r*Vi3Km>rrrM „A nemzetiségi kérdés megoldása csupán Benes koncepcióját zavarja” Beszélgetés egy cseh politikussal, aki a nemzetiségi kérdés megoldásában látja a konszolidáció legjobb biztositékát — Szlovenszkói szerkesztőségünk Interjúsorozata — Szlovenszkó, február 14. (Szlovenszkói szerkesztőségünktől.) A napokban alkalmunk volt bizalmas beszélgetést folytatni egy cseh politikussal, aki ugyan egy idő óta nem vesz részt az aktív politikai életben, szava azonban mindig súlyt jelent és politikai állásfoglalására mértékadó körökben is sokat adnak. A köztünk lefolyt beszélgetés nem any- nyira interjú, mint bizalmas társalgás volt az aktuális kérdésekről és informátorunk a tárgyalás folyamán érdekes képben rajzolta meg előttünk az 1928. jubiláns esztendő belpolitikai horoszkópját. A beszélgetés lényegét az alábbiakban foglaljuk össze: A magyar kisebbségi kérdés Informátorunk a nemzetiségi problémából indult ki, amely a szociális kérdés mellett annak ellenére is, hogy az államkormányzat vezető tényezői meglehetősen háttérbe szorítják, vitális jelentőségű ügye a köztársaságnak, amelynek megoldásától függ az igazi belső konszolidáció lehetősége. Informátorunk véleménye szerint a magyar kérdés rendezése már jó utón haladt, amikor a Rother- mere-akciő hullámai teljesen megváltoztatták a helyzetet. Az akció annyira váratlanul jött és olyan meglepetésszerűen hatott, hogy a nemzeti kiegyenlitődés hívei minden atíciót beszüntettek, mert egyrészről a cseh sovinizmus tápot kapott intranzigens álláspontjának támogatására, másrészt a magyarság soraiban olyan vérmes reményeket támasztott alá, hogy — informátorunk véleménye szerint — a magyar kérdésnek belpolitikai kielégítése nem változtatott volna a magyarság mentalitásán. A szélsőségek helyébe teremfiőpolitikát I — 'A Rothermere-akció tisztára külpolitikai kérdés, amelynek további sorsa a revíziós gondolat fejlődésétől függ. Ennek az akciónak irányításába és fejlődésébe a csehszlovákiai magyarságnak semmi aktív szerepe nem lehet, mert hiszen a nagypolitika tényezőinek alakulása szabja meg további szerepét Azonban ez az akció, amely egyelőre csupán sajtópropagandát és nem Külpolitikai reális tényezőt jelent, nem akaszthatja meg Csehszlovákia belső politikai fejlődését; nem jogosíthatja fel tehát a kormányzatot sem arra, hogy miután egy ilyen akció a csehszlovákiai magyarság tudtán és akaratán kívül megindult — azért a magyar kérdés rendezését most már a politikai lomtárba helyezze. Csehszlovákia belső konszolidációja másképp nem képzelhető el, mint a nemzetiségekkel való teljes kibékülés utján. — Itt nem nézhetnek egymással farkasszemet többségi nemzet és a kisebbségek, itt az intézményesen biztosított egyenjogúságnak kell összefűznie az összes polgárokat. Olyan atmoszférát kell tehát teremteni, amely mindkét részen a túlsó szélsőségek politikája helyébe a céltudatos teremtő politikát állítja. A Jubllárls esztendő — Nem egyszer volt alkalmam ebben a kérdésben Masaryk elnökkel beszélnem — mondotta informátorunk, — aki államférfiul belátással honorálta gondolataimat. A nemzetiségi kérdésbe benyúló rendszerváltozások csupán Benes koncepcióját zavarják, m mert a külügyminiszternek áldozatul kell esnie, ha a kisebbségi kérdést emberi méltányosságai és igazi demokratikus alapon akarjuk rendezni. Ebben a tekintetben tehát gyökeres rendszerváltozásra van szükség és éppen ezért perhorreazkálom a tömeges kémfogdo- sásokat, politikai üldözéseket, amelyeknek a jubiláris esztendőben már igazán véget kellene érniök. Benes és Hodzsa kibékült — A jubiláris tizedik esztendőben jelentékeny lépés történt a belpolitika frontján a konszolidáció irányában. lenesnek Hodzsával való villongása tul- ment már a politikád rezon határán. Masaryk békeszcllemc egyengette közöttük a kiengesztelödés útját. A kibékülés már Hodzsa külföldi útja előtt megtörtént Berthelot látogatása idején, ebben tehát a francia vendégnek is valami szerepe lehetett. A helyzet félreismeréséből származott az a hir, amelyet Hodzsa hazaérkezése után lansziroztak a miniszter bukásáról. El-: lenkezőleg, f Prága, február 14. A fantázia nagymesterének, Verne Gyulának most ünnepelte az egész kulturvilág százéves születése napját. Néhány hétig a világsajtó élénken visszhangzott a róla szóló cikkektől, amelyek részi nt határtalan képzelőerejét, részint pompás természettudományos hozzáértését és felkészültségét dicsérték, de egyetlen, a legnagyobb dicséretben megegyeztek: Verne Gyula felgyűlt fantáziáját erősen elhoinályositotta a működése óta eltelt valóság, amely elérte, sőt túlszárnyalta Verne zseniális elképzeléseit. A nagy jubileum alkalmával az emlékezés kegyelete elkalandozott a lexikonokba, Verne személyi adataihoz is. A lexikonok szerint a, nagy mesemondó Nantesben született 1828 február 8.-án. Parisban jogot hallgatott, de már akkor szívesebben foglalkozott a természettudományokkal s ezen tanulmányai eredményeképpen adott uj és eredeti irányt az ifjúsági regénynek. A jubileum egyöntetű ünnepélyességébe most zavaróan avatkoznak bele a lengyel újságok. A lengyel még ma is a világ legálmodo- zóbb népének számit s a lengyelek voltak azok, akik a legnagyobb zeneköltők egyikét, Chopint, a magukéinak kiáltották ki. Chopin tudvalevőleg és bizonyíthatóan egy LengyelHodzsa soha nem volt erősebb, mint most. — Ezzel szemben Hlinka teljesen elvesztette lába alól a talajt, pártjában a szakadás feltartózbatatlan, csak idő kérdése, hogy a disszidálni készülők mikor hagyják ott a pártot. Ilyen körülmények között Hodzsának még nagyobb szerep jut a belpolitikai életben, mint idáig. A tartományi választások kiírása vagy rövidesen megtörténik, vagy eltolják azokat a jövö évr® — ősszel, amikor az államalkotás jubileumát ünnepli az ország, az ünnepi hangulatot nem fogják a választási disszonanciával megzavarni. A tavasz a belpolitikai élet megélénkülését hozza magával és lényeges változásoknak veti előre árnyékát. országban működött francia zenetanár fia volt, de a lengyelek kisütötték, hogy Chopin nem „Sopén“ volt, hanem „Chopin1*. Az ábrándokban ringatózó nemzet még ma is nagy nemzeti szülötteként tiszteli a zseniális franciát. Most, hogy a francia Jules Verne-t részesítik a zseniknek kijáró tiszteletben, a lengyelek ismét megifujjálk a nemzeti harsonákat és teli tüdőből kiáltozzák, hogy Jules Verne Olszetoicz Julyusz volt: egy Franciaországba elszármazott lengyel ZSidö A lapok, hogy érvelésüknek nagyobb érvényt szerezzenek, felidézik a harmincév előtti francia tengeralattjáró-hadgyakorlatot, amidőn az ünnepies külsőségek között lefolyt manőveren megjelent egy lengyel delegáció is, amely kifejezte hódolatát a tengeralattjáró látnoki jövendölője, Verne előtt, egyúttal szerényein kifejezte azt a nézetét is, hogy a látnoki jö- vendőmondó lengyelzsidó volt ... A francia lapok akkoriban állítólag nem emeltek kifogást az uj Ohopin-eset ellen, nyilván belátták annak lehetetlenségét, hogy a lengyeleket véleményük helytelenségéről meg lehessen győzni ZibrinMihály a Roihermere-ellenes a magyarialásróí áttér a himnuszéneklésre? — A nagymihályi Csiíiag-bar vig éjszakája — Nagymihály, február 14. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A keletszlovenszkói közéjeiben lcétesértékü nevet és nevezetességet szerzett magának Ziibrin Mihály dr. ügyvédjelölt, aki a Ro- ther me re-akei ó val kapcsolatos ellenakci óban lépett a porondra és a demonstrációs gyűléseken a magyarság és a zsidóság ellen izgató beszédeket mondott. A nagymihályi Rethermere-ellene6 tiltakozó gyűlésen elhangzott Zibrin-beszéd bővelkedett a temperamentumos kilengésekben és a fékevesztett szónok olyan kitételekre ragadtatta magát, melyek összeütközésbe hozták a büntetőtörvénykönyv némely rendelkezésével. A nagymihályi ortodox izraelita hitközség bűnvádi feljelentést tett Zibrin Mihály dr. ellen a kassai államügyészségen és feljelentésében felekezet elleni izgatás vádját emelte. Zibrin Mihály dr. még ezután sem hagyott alább és minden nyilvános alkalmat megragadott arra, hogy a magyarság és a zsidóság ellen a gyűlölet kartácstüaét zúdítsa. Amiilyen extrém és szenvedélyes volt Zibrin a népgyülési dobogókon, épp olyan csendes és barátkozó modorú volt a társadalmi életben, ha történetesen magyarokkal, vagy zsidókkal került össze. Valósággal kétlaki életet élt. Mint magánember kereste és kedvelte politikai ellenfeleinek társaságát, mimt politikus és népezónok viszont min tettbe tét len fegyverekkel harcolt ellenük. Nemrégiben nagy feltűnést keltett az a hilr, hogy Zibrin dr. Kassáról Nagymühályra költözik s éppen abban a városban telepszik meg, ahol népgyüléei beszédeivel a kedélyekeit a végsőkig fölizgatta. Amikor bevonult Nagymühályra, a közvélemény zúgott a felháborodástól, de Zibrin Mihály dr. legkevésbé sem feszélyezhette magát, hanem átvette Suhajda dr. ügyvédi irodájának vezetését. Természetes volt, hogy a nagymihályi társasági életiben meglehetős nehezen tudott elhelyezkedni, hiszen az emberek nehezen felejtik el azt, ha valaki a szónoki dobogóról exisztenció- jukra tör. A jelek arra mutattak, hogy Zibrin Mihály dr. belátta, milyen túlzásokra ragadtatta magát politikai szereplésében és igyekezett leköszörülni az ellentéteket, melyek a magyar és zsidó társadalommal szembeáUitották. A sors irónikus szeszélye és a politikus-ügyvédje- lölt túltengő temperamentuma hozta azonban magával, hogy ez az „átmenet” sem történhetett megrázkódtatás nélkül. Nagymihályban tegnap óta egyébről sem beszélnek, mint Ziibrin Mihály dr. buszárceinyjéről, amelynek áffitólagos színhelye a nagymihályi Gsillag-bar volt. Hitelesnek elfogadható információk szerint Zibrin Mihály dr. az elmúlt éjszaka a Osiliag- barban szórakozott és amikor a jókedv tetőpontra hágott, elhúzódta a magyar himnuszt Nemcsak huzattá, de énekelte is olyan teld tüdővel, hogy egy koszorús dalárdietának is díszére váltott volna. A kis városkában wliláímgyoreaii terjedt szét a furcsa éjszsakad mulatozás birs és nem kis meglepettel keltett. Úgy tudják, hogy a bar vendéged közül többen a rendtörvénybe ütköző bűncselekmény miatt bűnvádi feljelentést tettek Zibrin Mihály dr. ellen, aki, ha a dolgoknak ez a beállítása megfelel a valóságnak, bíróság előtt felel olyan cselekedet miatt, amelyért negyvenkettes ágyukkal lövöldözött a magyarságra. Verne Gyula a lengyelek szerint lengyel zsidó volt és Julyusz Olszewicznek hívták A lengyel sajtó nagy kampánya a zseniális regényíró nemzeti hová- tartozása körül — Miképen élt a lengyelek szerint Julyusz Olszewicz, mielőtt Jules Verne lett? Frakkingemet, keztyitmet . ,, Markovicsnál veszem meg. Bratislava - Pozsony, Halászkapu-utca 3. szám. A lengyel újságírók azóta parlagon he- vertették az uj nemzeti kincset, csak most, amidőn ázsiója magasra szökött, vették újból gondozásukba. Stepowski Máriáin dr., tudós varsói tanár a varsói Kurjer Poranny-ban élénken bizonyítgatja, hogy Verne nem született Nantesben, mint azt a francia „Larousse” enciklopédia állítja, hanem a Visla melletti Plockban, azután pedig szüleivel Olsze-ben lakott, amely községről nevét is nyerte s igy lett Olszetoicz, vagy egy másik verzió szerint Olszewski. Olszewicz osak később került ki Franciaországba, ahol naturalizálódott és felvette a Verne nevet, egyúttal áttért a katolikus vallásra is. Stepowski tanár szerint a nagy mesemondó hetedik, legfiatalabb fiú gyermeke volt a plocki háztulajdonosnak, akit négy fiúval és három leánnyal áldott meg az Isten. A fiuk magas életkort értek el, Juleshez hasonlóan, így a legidősebbik száznégy, a másik százegy- óves korában halt el. A kis Gyula keveset barátkozott testvéreivel, mert dús fantáziáját béklyóba verte a szigorú, józan szülői ház. Mikor elérte tizennyolcadik életévét, va'ami ellenállhatatlan ösztöntől hajtva felkerekedett s egy viharos családi jelenet után eltűnt Plockból. Varsón keresztül vette vándorutját. Varsóból Bécsbe, onnan Trieszten keresztül Olaszországba ment. Midőn Rómába érkezett, kevéske pénze elfogyott, úgyhogy az ottani lengyel kolóniához volt kénytelen segélyért fordulni. Ekkor segítségére sietett monaignore Sznrenjenkó római lengyel pap, aki élete végéig baráti kapcsolatokat tartott fenn a későbbi regényíróval. Rómából Parisba került Verne, ahol egy ideig mint tőzsdeügynök kereste meg kenyerét, de egyúttal éjszakánkint regényeket irt, amelyekkel hamarosan fölhívta magára az irodalmi körök és a kiadók figyelmét Első néhány regényével oly hatalmas sikert ért el, hogy anyagilag függetleníthette magát és most már minden idejét a regényírásnak szentelte. Annak ellenére, hogy határtalan dicsőségre és jelentős vagyonra tett szert, családja szemére vetette „könnyelmű” éle tét. Erre haragjában megszakított velük minden kapcsolatot, álnevet vett fel, kikeresztelkedett és Verne Gyula néven fölvette a francia állampolgárságot. Álneve csupán lengyel nevének francia fordítását jelenti. Csupán kevés dokumentum áll a lengyel tanár rendelkezésére Verne lengyel származásának a hitelességére vonatkozólag. A tanár csak néhány máig is élő személy adataira tár maszkodik, akik személyesen ösmerték Vernét és azt állítják róla, hogy kitünően beszélt lengyelül. Mivel a regényíró élete végéig, azaz 1905-ig nem hagyta el Franciaországot, nehezen lehet föltételezni, hogy éppen Franciaországban igyekezett volna elsajátítani a lengyel nyelvet. Nantes városába csak jóval később költözött el és a francia lexikonoknak semmi adatjuk nincsen arra, hogy ott született is volna. Ámbár születési adatait a nrntesi myakönyvek- ből ma már nem lehetne megállapítani, miután az anyakönyvi hivatal összes okmányaival együtt még régebben tűzvész áldozata lett. Stepowski tanár egyedüli bizonyítékként fölemlíti, hogy az egykori hivatalos francia lap, a „Journal Officiiel” 1860.-Í évfolyamában állítólag megtalálható nyomtatásban is III. Napóleon dekrétuma, amely megengedi egy Olszeioicz nevezetű mtu- ralizátt franciának a Verne név használatát abból az alkalomból, hogy kitűnő irodalmi érdemei elismeréséül megkapta a francia nemességet. Érdekes, hogy az amerikai nagy enciklopédia a „The world Almanach” az irodalmi álnevek között sorolja fel Verne nevét és az álnév mellett fölemlíti eredeti nevét is Julyusz Olszevicz néven. Bárhogyan is áll a Verne származása körüli vita s bármennyire is hivatkozik a lengyel tanár Verne Gyula francia nemességére, mint egyedüli írásbeli dokumentumra, bizonyos, hogy Verne Gyula az igazi nemesi oklevelet az emberiségtől kapta, amely a világ egyik legzseniálisabb regényírójának ismerte el
