Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)

1928-02-02 / 27. (1654.) szám

1928 február 2, csütörtök.

líTKraes^'A- ^rwm&wstem

^Jí^t7V\A<StARHtRMB

**S3

Hatvány Lajos báró beismeri bírái

hogy súlyosan vétkezett Magyarország ellen

Megkezdték Hatvány nemzetgyalázási bünpöréneh tárgyalását — „Vezekelek és bocsánatot kérek" — Miért gyalázta Hatvány azt az országot, amelynek mindenét: rangját és nagy vagyonát köszönhette ?

MŰSORON KÍVÜL

(Utánnyomás tilos)

— VANDERPYL Pária, január 23.

Abból az alkalomból, hogy a francia közoktatásügyi minisztérium előterjesztésére megint néhány tucat becsületrendet hullattak el a francia gomblyukakba, a költők, tudósok, újságírók és tanárok között Herriot kitüntetett a becsületrenddel egy szakácsot is. Egy kitűnő szakácsot, aki nemrégen még a londoni Savoynak, utóbb a párisi RiÍznek volt a konyhachefje s olyan jól tud főzni, hogy megérdemli a becsületrendet. Ez a szakács tehát ezentúl vörös szalaggal a fehér szakács- zubbony gomblyukában fogja kisütni a tour- nedos-kat és pácolni a truite-ket.

Becsületrendes szakács Franciaországban nem rilkaság: Parisban eddig én is -ismertem egyet, Montaignó traiteurt, aki sajátkezüleg főzi ugyan napról-napra vendégeinek régi francia receptek szerint a különös ételeket, de mellesleg nagy tudós is, aki állandóan falászati cikkeket ir a lapokba és gasztronómiai könyvekkel árasztja el a könyvpiacot, a legutóbb is igen elegáns értekezést irt a lyoni hurkáról. Az, hogy Montaignének becsületrendje van, nem csodálatos, mert hőmmé des lettres, ő az uj Brillat Savarin. De most epv közönséges szakács kapta meg a becsület- rendet, aki nem szokott soha könyveket Írni, aki csak főzni szokott.

Ez nagyon szóp gondolat a francia közoktatásügyi minisztertől, hogy kitüntetett egy szakácsot. Vannak emberek, akik eme’ik a kitüntetést, amit kapnak. Egy ilyen kitűnő szakács Franciaországban, ahol az emberek talán semmit nem szeretnek úgy, mint igazán jól enni, ahol a finom étel nemzeti dicsőség, egy jó ebéd ünnep, egy sikerült gigot kuiturtény, ebben az országban egy szakács, akinek a főztjét ezrek kóstolják, élvezik, vitatják meg és dicsérik, legalább úgy megérdemli a becsületrendet, mint egy akadémikus, aki könyvet irt a Provence irodalmáról a XIV. században.

Herriot, aki nemcsak nagy tudós, hanem híres evő is, ezzel a kitüntetéssel bizonyos reális értéket adott megint a kissé szaporán potyogó becsületrendnek. A becsületrendet általában azok kapják meg, akik életükkel és munkásságukkal Franciaországnak valamilyen téren dicsőséget szerezlek, vagy elősegítették a szellemi és művészeti közeledést Franciaország és a külföld között. Egészen biztos, hogy a Savoy szakácsa szerzett a-francia kultúrának annyi szimpátiát külföldön, mint Franciáét d'Esperay.

Ami engem meglepett, hogy nem találtam Vanderpyi névét a kitüntetett gasztronómusok között.

Vanderpyi az az ember, akinek sehol máshol a földön nincsen létjogosultsága, csak Parisban. Vanderpyi nem vendéglős és nem szakács. Vanderpyi tudós. Vanderpyi a művészetié nemesilett francia konyha hivatalos kritikusa.

Vanderpyi egy öreg francia ur, aki rendkívül ünnepélyesen öltözködik, hófehér szakálla van, gömbölyded, rózsaszín arca, szelíd kék szemei s egész nap az étkezéssel foglalkozik, amennyiben művészeti folyóiratokba kritikákat ir bizonyos ételekről, vitatja a francia konyha egyes finomságait, a vidéki fogások érdekességét, kiássa régi ebédek történetét a XIV. század szakácskönyveiből, tudja, hogy melyik hónapban leggyöngédebb

t. báránylius, hogy mikor kell fiatal hagymát szervírozni a szarvashoz, egyáltalán mindent tud, ami evés, bend-ő, zsenge ürüfar és üde gyöngy lyuk.

Az egész életét feláldozta a francia evésnek.

Minden két hétben egyszer „L‘Art ga- stronomique“ címmel kritikát ir a „L‘Art Vivant" cimü folyóiratba arról, hogy az elmúlt két hétben mit evett, mit tapasztalt s mit fedezett fel. Ezek a kritikák a párisi evők körében olyan keresett olvasmány, mint írói körökben Paul Souday kritikái a Temps- ban. Mindent tud, mindent megkóstol, tudja, hogy IV. Henrik az esküvője napján mit evett ebédre s azt is, hogy a Lajosok alatt hogyan kész:tették el a kappaní?

Sommi más nem érdekli ezen a földön, csak az evés.

Közel négyszáz szakácskönyve van, amik az ebédlőben körben állanak a falon egy polcon. Tudja minden máriásnak a történetét, elolvasta mind a négyszázat, ő a szublimált falászat, a letisztult és desztillált francia konyha.

Mikor utoljára találkoztam vele, azt mondta, hogy most van egy bretagne-i szakácsnője, de ilyet még ő sem látott. Úgy főz, mint az összes szakácsok együttvéve, akikről valaha olvasott vagy .hallott. Minden ételt lúd, a legbonyolultabbakat is.

— Biztosan elolvasta a uégyszáz szakács- könyvet... — mondtam Vanderpylnek.

— Dehogy — mondta. — Hatvan éves és analfabéta. Nem tud se Írni, se olvasni.

Biztos igy van. S egészen biztos az is, hogy Vanderpyi viszont nem tud megcsinálni egy rántották Talán ezért nem kapta meg a becsületrendet. Márai Sánd r.

— öt korona egy menzaebéd: Havonta »g; szer láss vendégül egy magyar diákot! ■

Budapest, február 1. (Budaipesti szer. kész tőségünk beled önjeién tése.) Ma délelőtt kezdődött meg óriási érdeklődés mellett Hatvány Lajos báró nemzetgyalázási bünp-eré- nek tárgyalása. A törvényszék bejárata előtt már korán reggel egy csapat rendőr állt fel ■és a nagy tömeg közül csak a személyesen meghívottakat engedték be. A hallgatóság sorában sok külföldi hír lapi ró ül s ott vannak Lengyel Menyhért, Karinthy Frigyes, Faliudi Sándor színigazgató, a Hatvany-csa- lád összes tagjai s mások. Hatványt a jnarkó- utcai fogházból vezetik elő. A bíróság elnöke Töreky Géza tanácselnök, szavazókirái Méhes Ignác és Avendik Jenő. Hatvány védői Sebestyén Ernő dr. és Medvik Gábor dr. ügyvédek.

Az elnök felteszi a személyi adatokra vonatkozó kérdéseket. Hatvány energikus hangon válaszol. 1880-ban Budapesten született, római katolikus és nős, arra a kérdésre, hogy van-e vagyona, azt feleli, hogy 850 hold földje van Magyarországon, némi részvénye és készpénze.

Töreky elnök felolvastatja a vádiratot, amely szerint

Hatvány Lajos a bécsi ,,<Tövö“ cimü lapban napvilágot látott hat cikkében Magyarországról valótlanságokat állított,

amely valótlanságok alkalmasak voltak Magyarország hitelének csorbítására. Elkövette a nemzetgyalázás bűntettét is, ezenfelül a magyar nemzet és állam megbecsülése ellen is vételt.

Súlyosbító körülmény, hogy a magyar nemzet minden eJcrhctöt megadott neki, vagyont, rangot és tiszteletet.

Az inkriminált cikkek címei a következők. Magyar levél Magyarokhoz, Közbekiáltás, Válaszúton, Á méregtől megpukkadtam, Hazám, hazám, Petőfi és Németország. Ezután az elnök felolvastatja az inkriminált cikkeket, amelyekben Hatvány durván aposztrofálja a magyar felelős tényezőket, magát az államfőt is és a közélet szereplőit. Arra a kérdésre, hogy megértette-e a vádat, Hatvány alig hallhatóan mondja:

Súlyosan hibáztam .,,

— Elismerem, Elnök ur, hogy súlyosan hibáztam. A cikkeket én irtain, de nem én tettein közzé, hanem a szerkesztőség.

Arra a kérdésre, hogy milyen cél vezette a cikkek megírásánál, Hatvány arra kéri az elnököt, hogy elmondhassa azokat a körülményeket, azt az idegállapotot, amely őt arra kényszeritette, hogy határozott programját minduntalan oly cikkekkel szakítsa meg, amelyeket végül maga is elitéit.

— Engem — mondotta — az a gondolat vezéreit, hogy az elcsatolt területek magyarságában ápoljam a magyarság szeretetét. Néhány cikkemben olyanok foglaltatnak, amelyekért most ime vczoklek és bocsánatot kérek. Azért írtam meg azokat, mert rettenetesen elgyötört, üldözött voltam és hazulról állandóan túlzott hírek érkeztek. Ezen idegállapotomban néha nem tudtam megkülönböztetni a felelőtlen elemeket a felelős tényezőktől. Ez volt az alaptévedésem. Most kijelenthetem, hogy íolelös tényezők dolgoztak a legcrélyesobben a felelőtlen elemek ellen és leküzdötték őket. Eleknek az érdeme tehát, hogy rend van az országban. Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket elvakult- ságoinban megsértettem és különösen nemzeti önérzetükben sértettem meg. Külön bocsánatot kérek ama felelős tényezőktől, akik a felelőtlen elemekkel fölvették a harcot és helyreállították a rendet.

Töreky: Megbánása mindenesetre javára esik, de számot kell adni cikkeiért, ön azt áMitotta az ügyészségen, hogy az elcsatolt magyarság helyzetén akart segíteni és azért irta ilyen klrivő hangon cikkeit, hogy az utódállamok kormányai ne tiltsák ki a lapot.

Hatvány zavarba jön.

Miért volt „emigráns" Hatvány?

Töreky: Szóval fel akarta lázi tani őket Magyarország ellen és undort akart keltem

az utódállamok magyarságában Magyarországgal szemben. Mert hiszen cikkeiben nincs egyéb piszkolódásnál és beleketitésnél. Ezzel csak nem akart jóindulatot szerezni náluk Magyarország iránt?

Hatvány erre újra lelkiállapotával és üldöző ti ségé vei védekezik.

Töreky: No, ilyenfajta üldözottség, mint

aminöbon önnek volt része, meg kibírható.

— ön egészen tudatosan és az utódállamok szája-ize szerint akart írni és irt is.

— Alázatosan bocsánatot kérek elnök ur — mondja Ilatvany.

Töreky: Gondolta-e, hogy ezzel a hanggal tényleg tud használni Magyarországnak?

Hatvány: Legalább 150 cikket irtain száműzetésemben.

Töreky: Ez nem száműzetés, nem emigráció, mert ön kiszökött az országból.

Hatvány: Kun Béla elől szöktem ki.

Töreky: Ha az országnak ártani akart, akkor kiválóan elérte célját. Aki ezeket a cikkeket olvassa, megutálja Magyarországot.

Hatvány előadja, hogy az utódállamok egyes városaiban sokszor tartott előadásokat, amelyeket mindig örömmel fogadott az utódállamok magyarsága. Az előadások vége az lelt, hogy kitiltották őt Csehszlovákiából.

Töreky: Az ön cikkeinek nemcsak a hangja gyalázkodó, de a larlnlma is.

Hatvány erre újból azzal védekezik, hogy összetévesztette a felelőtlen elemeket a rendet helyreállít felelős elemekkel.

Októbrista szerepe

Arra a kérdésre, hogy mi volt a szerepe az októberi forradalomban, Ilatvany kijelenti, hogy mint újságíró került bele a forradalomba, a nemzeti tanácsban semmi szerepe nem volt, Belgrád- ba is erőszakkal vitték, ahol csak statisztált. Majd rátért arra, hogy hazájának milyen szolgálatot tett a komün alatt, A kommunisták propagandahivatalt rendeztek be a házában. Egy éjjel az egyik szoba asztalán különös tervrajzot talált, amit feleségével lemásoltníott. Kiderült, hogy az ákombákomok rajta a Dunában lerakott aknákat jelezték. Erre az antant képviselője ráparancsolt Kun Bélára, hogy — miután a Duna nemzetközi lévén, — az aknákat azonnal távolítássá el, amit Kun Béla kénytelen volt el is rendelni. Mikor a ludovikások ellenforradalmát elfojtották,

RomancIHék azt mondották, hogy Hátrány érdeme az, hogy a dunai monitorok löl nem robbantak.

Ezután Töreky emelt hangon a következő kijelentést teszi: Az iratokból a belügyminiszteri, rendőrségi és külügyminiszteri aktákat, amelyek a vádlottra terhelőek, ellopták. Az iratokat láttam és belőlük feljegyzéseket készítettem. Eltűnésükről tegnap értesültem.

Sztrache főügyész: Megdöbbenéssel szerzek tudomást ezen aktáik eltűnéséről, ami merénylet az igazságszolgáltatás ellen és jellemzi azokat az eszközöket, amelyekkel itt dolgoznak. Senkit sem gyanúsítok meg, mert nincsenek bizonyítékaim, de a legszigorúbb házi vizsgálatot kérem ez ügyben.

Töreky: Ez megtörtént.

Sztrache főügyész ismerteti az eltűnt rendőrségi jelentést, amely beszámol arról, hogy az Ember, a Bécsi Magyar Újság, a Jövő cimü sajtótermékeknek kik voltak a szerkesztői és munkatársai. Mindahárom lap terjesztési szabadsággal birt Jugoszláviában, Csehszlovákiában és Romániában. A Jövő cimü lapot 1923 februárjában Hatvány Lajos a gyáriparosok országos szövetségének tizenkét tagjával és Bécsben élő budapesti lánckereskedőkkel alapította. A lapot állítólag a jugoszláv kormány szubvencionálta. Később a gyáriparosok eladták részvényeiket és a tulajdonosok Hatvány és a lánckereskedők maradtak.

Töreky-nelk arra a kérdésére, hogy van-e erre megjegyzése, Hatvány azt feleli, hogy financiális dolgokról semmit sem tud.

Sztrache indítványozza a különböző kül- ügyminisztériumi adatok beterjesztését és Göndör és Garami könyveinek ismertetését.

A védő ellenzi ezt, majd bizonyítási indítványt terjeszt be és

kéri Romanelli olasz alezredes, Free- manu és Kunningham angol ezredesek.

Majd az elnök kérdésére előadja, hogy ő csak a bécsi „JÖvő“ cimü lapba irt cikkeket, más lapokba nem és a „.lövő*' alapításában sem szellemileg, sem anyagilag nem vett részt. Eölszólitást kapott Lovászytól és Garamitól, hogy legyen munkatársa a lapnak és ő e felszólításnak eleget tett.

„Magyarországnak csak állampolgá a, de nem fia vo,t“

Hatvány a tárgyalás további folyamán kijelenti, hogy „Das verwundete Land" címen Németországban könyvet adott ki azzal a céllal, hogy a világ figyelmét fölhívja a Magyarországgal történt igazságtalanságokra. A könyvet az utódállamokból kitiltották, mégis személyesen végigjárta az utódállamok városait s hazafias előadásokat tartott, hogy bekapcsolja az illeni magyarságot a magyar kullurközösségbe. Azt tervezte, hogy végigjárja az utódállamokat s könyvet ir az ottani állapotokról Magyarország érdekében, mint ahogy Scolus Viator Magyarország ellen tette a háború előtt.

Töreky: Sohasem érzett valami hálafélét Magyarországgal szemben, ahol családja oly naggvá emelkedett?

Hatvány: Száműzetésem alatt, elszakítva családomtól és barátaimtól szenvedtem a honvágy miatt.

Töreky erre kipirultat! a következőket mondja: Az ön szülei, derék becsületes emberek, szintén szenvedtek, mert hiszen minden ember szenved, do hitvány és aljas ember lett volna ön, ha szülei hibáit a piacon kürtölte volna ki. Hasonlóképpen áll ez a hazafiasságára. Magyarországnak ezidöben annyi szenvedés után voltak defektusai, amelyeket önök kiszíneztek, aláfestettek, hazájukat rágalmazták, a piszkolódá-sok özönét hordták a világ felé. aminek csak az lehet a magyarázata, hogy ön csak állampolgára, de fia nem volt Magyarországnak.

Hatvány lehajtott fejjel hallgat, majd csendesen ezt mondja:

— Két évig hallgattam, de amikor magyar lapok naponként holsevikinek, hazaáru- lónak nevezlek, elöntött a vér. Belátom, hogy súlyosan hibáztam cikkeimben. Azért állok most a bíróság előtt, hogv a magyar közvélemény önérzetének elégléteit szolgáltassak.

Rövid szünet után a bíróság ismerteti az inkriminált cikkeket. Néhány cikk felolvasása ulán Ilatvany kijelenti, hogy egyiket sem ő irta.

valamint Massircvich prágai magyar követ kihallgatását.

Ezután az elnök a tárgyalást félbeszakítja.

Alalános fg-msníS Ffé'et a sáresi szeszeseim:észeb második moastre-perében

Epérjes, február 1. (Eperjesi tudósitónk. távirati jelentése.) A sárosi szeszcsempészési bűnügyeknek egy másik elágazása tegnap foglalkoztatta az eperjesi törvényszéket. Rich- ter S., Richter J. kereskedők és 9 vasúti és pénzügyőrségi alkalmazott voltak a per vádlottal, a vád pedig 569 hl. adózatlan szesz forgalombahozatalát olvasta a fejükre. A vádirat szerint az Unió bécsi szesznagykereskedő cég Ausztriából Lengyelországba adta fel a szeszküldeménvt, de előzetes terv alapján a lengyel határról visszahozták az árut Eperjesre és ott a kincstár érdekeinek súlyos megsértésével adózatlanul hozták forgalomba. A jövedéki kihágáson kívül 52 rendbeli vesztegetés is szerepelt a per anyagában. A vádhatóság azt állította, hogy a Richter testvérek vesztegetésekkel birták rá az illetékes pénzügyi és vasúti tisztviselőket, hogy hamis iratokat állítsanak ki annak igazolására, hogy a tranzito-szesz átment lengyel területre. A fő- tárgyaláson valamennyi vádlott tagadta a vád állításait és egyértelműen azt állították, hogy a kérdéses szesz az utolsó cseppig átjutott Lengyelországba. Miután a kincstár képviselője nem tudott meggyőző bizonyítékokat produkálni, a törvényszék a per valamennyi vádlottját felmentette a vád alól. Az Ítélet ellen, a vádhatóság fellebbezéssel élt.

A vádlottra terhelő akták titokzatos

eltűnése

5