Prágai Magyar Hirlap, 1928. február (7. évfolyam, 26-50 / 1653-1677. szám)
1928-02-11 / 35. (1662.) szám
1928 február 11, szombat. «* 't^^a-A^AG^AU.-HTRME Pirulás és szégyen nélkül tárja titkait a világ elé a diáktragédia hősnője Szerelem és fa&Iál játéka a steglitzi villában — Scheller Hilda elmondja a véres éjszaka történetét — Drámai szembesítés Paul és Hilda között Berlin, február 10. A eaemveidtélyeík, vágyak, fii a tal lelkek sejtelmes ösztöDéfoíiánoik és érzelmi világának kusza vonalai lassan határozott konluru képpé alakulnak. A steglitzi villa tragikus éjszakájának gyerekül ősei lemez tdeni tik lelkűket a bírák előtt és őszinte szavaikból, bármilyen fölényesen és dacosan mondják, el ősi r az eltévedt gyerek kétségbeesett sikolya a vezető kéz után. * A tárgyalás második szakaszában a bíróság folytatta a vádlott kihallgatását. Kraniz- nak most arra a kérdésre kell felelni, mit csinált ő, amikor barátja, Günther rálőtt Steiphanra. A bíróság elnöke elébe tárja a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt tett vallomásait, melyekben számos ellentmondást talált. Először azt állította, hogy aludt, amikor a gyilkosság történt, és csak 'később ismerte be, hogy jelen volt a vérengzésnél. — Igaz, erre a kérdésre nem tudtam határozott feleletet adui — mondja a vádlott — de tessék figyelembe venni akkori lelkiállapotomat. Átéreztem erkölcsi felelősségemet, de azt is éreztem, hogy tulajdonképpen közvetlenül nem terhel a bűn. Reszkettem a gondolattól, hogy a rendőrség majd engem is beleránt az ügybe. Elnök: Hogy viselkedett Hilda, amikor bátyját vérében találta a földiön. Vádlott: Magából kikelve sikoltozott: „Én szegény testvérem 1“ A bíróság elnöke még egyszer visszakér a gyilkosság motivációjára. Krantz, elmondja, hogy lesújtó hatást tett rá Hilda és Stopban együtüfléte, azután, hogy az előző estét Hilda vele töltötte. Neki nem volt szándéka a tervet teljes egészében Végrehajtani, nem akarta meggyilkolni Hildát. Hilda perdöntő esküje Sdheller Hilda folytatja vallomását. Igyekszik a maga szerepét minél ártatlanabbnak tüntetni fel és amikor a bíróság elnöke a vizsgálat ellentmondó adatait tárja eléje, kissé megzavarodra és támaszát vesztve, de1 továbbra is kitart állításai mellett. A tárgyalás második napja a közönség érdeklődése még inkább fel fokozódóit. A törvényszék kapuját ostrom alatt tartóba a kiváncsiak egyre növekvő tömege, de az ellenőr szigorúbb volt, mint az előző napon. A tárgyalást nem kezdték a rendes időben, mert a bíróság zárt ajtók mögött hosszabban tanácskozóit Frey dr. védőnek a bizonyítás., kiegészitéséről tett előterjesztése fe’ ‘.t Pár perccel tiz óra után végre a terembe vonul a bíróság és kihirdeti hitá- rozatát: Wieking rendőrtanácsost és egy bűnügyi rendőrtisztviselőt, akiknek a bűnügy felderítésében vezető szerepük volt, tanúként idézik meg. De a védő még ezzel sincs megelégedve. Újabb indítványt tesz: Weisz dr. rendőrigazgatóhelyeties szakértői kihallgatását kéri ar-a vonatkozőA vádlóit kihallgatása ezzel véget ért s a bíróság áttér a tamikih a Izgatásokra. Először Schellor Hildát, a tragédia hősnőjét és koronatanúját akarják elővenni, de Krantz védője kifogást emel a tanú eskürebocsátása el'len. Hivatkozik arra, hogy előző nap bűnvádi feljelentést lett a leány ellen, akit Stopban meggyilkolásában való bűm részességgel vádol. A bíróság tanácskozásra vonul vissza. Most izgalmas percek következnek, mert a vádlott, a védő, a per többi szereplői,, de ? hallgatóság is tudja, hogy a birói szónak perdöntő jelentőséig© lesz. Ha Scheller Hildát esküre bocsátja a bíróság, a vádlott aránytalanul súlyosabb Ítéletet várhat, mintha a leányt melléje ültetik a vádlottak padjára. L élek zel állító, dermesztő csendben hirdeti ki a bíróság határozatát: a védői kifogást elveti ós Scheller Hildái, akinek bünrészességére 9emmi komoly gyanuok nincsen, vallomására meg fogja esketni. Scheller Hildát a terembe szólítják. Sötétkék utcai ruhában, egyszerűen, de Ízlésesen öltözve lép be a leány és gyors léptekkel balad az elnöki emelvény felé. Egy pillantása sincs a hallgatóság számára, ahonnan száz és száz szempár szegezedík feléje s tekintete csak futó’ag érinti a vádlottat. Krantz tenyerébe hajtott fejjel ül s amikor a leány elhalad mellette, láthatólag összerezzen. Hilda megjelenésére és viselkedésére tipikus berlini bakfis. Arca nem szép, de kellemes és magatartása a gyermekié? ártatlanság sze* * o- páben mutatja. Fesztelen akar lenni és természetes, de nem tudja elfogódottságát leküzdeni s amikor vallomást tesz, hangja elhalkul, megremeg. Csókos, halálos játék Elnök: Milyen érzéssel viseltetett maga a vádlott iránt? Tanú: Egy ideig nem is törődtem vele. Azután hallottam, hogy nagyon szép verseket ir s barátnőm, az Ellinor elbeszélte, hogy kellemeson lehet vele szórakozni. Jóba lettünk és csókolóztunk. — És tovább nem mentek? Tanú (nagyon halkan): Nem, csókolőz- tunk, de egyéb nem történt közöttünk. Any- nyit tudok, mert éreztem, hogy ő vonzódod hozzám. — Terhére volt önnek ez a vonzalom? Tanú: Nem. A tanú azután elmondja a vádlottal kötött ismeretségének minden részletét, a látogatását Krantz lakásán és egyéb idillikus apróságokat. Akadozó hangon próbálja vitatni, hogy barátságukban intimitások lettek volna. Amikor Krantz a leány kijelentéseit hallja, nyugtalankodni kezd, felugrik i helyéről és beszélni akar, de védője leinti. tag, hogy viselkedett Scheller Hilda az első rendőrségi kihallgatása alkalmával. Azt állítja a védő. hogy a leány énekelvc-fáncolva, sugárzó arccal libbent be a kihallgató reudőríőtanácsos szobájába és a tisztviselő előtt olyan szemérmetlenül tagadott le nyilvánvaló tényeket, ahogy azt még évtizedes rendőrprnxisában nem tapasztalta. Mikor a Krantzcnl szembesítették, és a fiú őszintén szemébe mondta, hogy kinek mi volt a szerepe a tragédiában, Hilda akkor is tagadott, cinikusan nevetgélve és viselkedése egyenesen megrázó hatást tett a rendőrtisztviselőkre. A bíróság helytadott a védő második előterjesztésének is és Weisz dr. rendőrigazgató helyettest szintén beidézte' a tárgyalásra. Pirulás nélkül... Csak azután tér át a bíróság az érdemleges tárgyalásra. Scheller Hilda folytatja vallomását, de feltűnő, hogy az az elfogódottság, ami az első nap bátortalanná tette, teljesen megszűnt. Sokkal bátrabban és határozottabban beszél még olyan dolgokról is, melyek egy fiatal leánylélek legintimebb titkai. Vallomásában a legmegdöbbentőbb és a legkülönösebb: a szeméremérzés hiánya. Nem felel és nem siógyenkezik, amikor arról kel! beszélnie, ngyszólván az égési világ színe előtt, hogy milyen szerelmi játékokat játszott barátaival és hogy osztotta kegyeit. Abban, hogy éjszakákat a szülői házon kivtll töltött, hogy csókolódzott és kalandokra járt, nem talál restelni valót. Az elnök a kritikus nap eseményeiről kérdezi. Üzentem Stephannr’c„ — beszéli el szenvtelen hangon a leány, — hogy jöjjön, a steglitzi villában várok reá. ügy beszéltük meg, hogy ő majd füttyszóval adja tudtomra érkezését és együtt megyünk sétálni. A villa ablakán kihajolva vártam rá. Egyszerre a fivéremet láttam közeledni Paul társaságában. Ez nem volt kellemes meglepetés számomra. Elébük siettem, mert attól tartottam, hogy fivérem összetalálkozhatik Stephannal és tudtam, hogy abból nem lehet jó dolog, ők feetten halálosan gyűlölték egymást Nem tudom látták-e egymást az utcán, mert Haas, amikor észrevette, hogy közelednek, elrejtőzött Elnök: Az ön bátyja szétnézett a házban. Tanú: Arról nem tudok. Amikor fivéremék bejöttek, lesiettem a ház elé s összetalálkoztam llans-szal. Egy óráig beszélgettünk, azután magára hagytam barátomat és visszatértem hozzájuk. „Elmegyek Elinorért" — mondtam nekik. „Hozd el őt is magaddal" — kérte bátyám. Tényleg úgy is történt. Elmentem a barátnőmért és Hans-szal hármasban jöttünk vissza. Küldtem Elinort, menjen előre, de ő egyedül nem akart. Elhatároztuk, hogy fölmegyünk mind a hárman. Elnök: Nem látszott ez maga előtt veszélyesnek? Tanú: Nőm, azt hittem, ez a legjobb megoldás ... honnan is sejthettem volna azt, mi fog történni. Elnök: És miért hívta fel Hans-ot? Szerelmi találkozóra? A leány nem válaszol, csak a fejét rázza. Amikor az elnök szigorúan rászól, hogy az igazat kell vallania, összezárja ajkait és hallgat. Elnök: Hiszen gondolom én, hogy történt. Az alkalom kedvező, volt, szülei távol voltak, a bátyja pedig az ilyen dolgokkal nem törődött. Hilda a fejét rázza és halkan, hogy csak a bíró?'" hallja suttogja: Nem... nem..., mi csak együtt akartunk fonni és amikor Elinor hazamegy, vele ment volna Hans is. Kös be ... körbe ... Nem meghatottság fátyolozza a leány hangját, csak éppen az elnök erélyes tekintete feszélyezi, amikor monoton hangon, szinte duruzsolva beszéli el, hegy került barátja Hans a halálos csapdába. Bátyjának hálókamrájában húzódtak meg. Nem. ő nem gondolt arra, hogy valami baj lehet a dologból. Elrendezett mindent szépen, csak egy hiba volt a számításában: hogy bátyja a kapukulcsot magához vette. Ha a kapukulcs, mint rendesen a szögön függött volna, úgy kiereszthette volna barátját Elinorral együtt és elkerülhették volna a tragédiát. Megpróbálta keresni a kulcsot, az ebédlőn át a hálószobába ment és felgyújtotta a villanyt. Krantz Pánit találta ott Elinorral. A szobában nagy rendetlenség volt, szanaszét hányva minden. Tárgyalni kezdett velük és elárulja, hogy Hans a hálókamrában van. Paul nem akart hazamenni Madhlovba, mert nem is volt kulcsa a lakásához s arra kérte Elinort, maradjon ő kinn a villában. Csak, ha anyain megc.-gw'a*.. - volt barátnője válasza. Hilda kabátot vett magára, kiugrott az ablakon és elszaladt barátnője édesanyjához, aki azonban nem teljesítette a kérést. Amint visszatért, ott találta bátyját is és most újból megtanácskozták a dolgot. Ha Elinor hazamegy — ajánlotta Paul —, akkor mi hárman itt mara. dunk és itt töltjük az éjszakát. Günther kapukulcsával ajtót nyitott Eliinornak és haza bocsátották. Közben Hilda odasugta Paulnak: Ne áruld el bátyámnak, hogy Iíans a lakásban van. — Azt hittem — beszéli el a leány —, hogy bátyám mégis meggondolja a dolgot és éjszakára hazamegy aludni. De nem igy történt. Bátyám Paullal átment az ebédlőbe, bort tettek az aszin/ra és cigarettát. Én elbúcsúztam tőlük e azt mondtam, aludni megyek. A kamrában Hans várt reám... Sokáig beszélgettünk é6 ő házassági ajánlatot telt nekem. „Hiszen tulajdonképpen úgy élünk már. mirrf a házastársiak", — mondotta. A leány vallomását most az állatnügyész szakítja félbe, miután valószínűnek tartja, hogy a védő kényes kérdéseket intéz majd a tanúhoz, szükségét látná, ha a bíróság a nyilvánosság kizárásáról határoz Frey dr. védő nem tartja indokoltnak a nyilvánosság kizárását és Ígéri, hogy kérdéseivel nem fogja a kényesebb témákat feszegetni. Mert formális kizáratá&i indítványt sem a vád, sem a védelem nem tesznek, a bíróság nyilvánosan folytatja a tárgyalást. Elnök: Csak beszélgettek & kamrában, vagy történi egyéb is? Hilda: Igen. Efohk: Többe? nem kívánok tudni. Feleljen arra, mikor jutott eszébe, hogy barátját éjszakára magánál marasztalja? Tanú: Amikor Elinomak haza kellett mennie és én nem akartam egyedül maradni. Védő: Barátija ez alkalommal tette először szerelmi ajánlatot, vagy kísérletezett, már előbb is? Tann: Igen, már többször. A szerelmes fiú a halálkelepcében Az elnök kérdésére halk, de határozott hangon mondja ©1 a raókos éjszaka történetét és amikor az elnök felszólítja, hogy hangosabban beszéljen, emelt hangsúllyal még egyszer megismétli mindazt, arait a nyilvánosság előtt erről mondhat. A bíróság elnöke most áttér a tragikus eseményekre. Már éjfélbe nyúlt az idő, amikor a lakásban lövés dördült és Hilda berontott az ebédlőbe. Pault és Günthert találta ott, boros poharak mellett. „Menjetek már aludni", — szólt reájuk, azután visszatért a hálókamrába. Hans érdeklődött, hogy ki lövöldözött. Megmondta: Günther. — És nem történt semmi baj? — Nem, vigyáznak ők magukra. Az elnök megkérdezi a tanútól, hogy támadt a haragos viszony fivére és barátja között. Hilda elbeszéli, hogy egy légfürdőben megismerkedett egy úrral, akivel több autókirándulást tett. Ö mutatta be ismerősét Günthernek, akit azután közös barátijuk magával vitt Drezdába és Párisba. Han6 itt ismerkedett meg vele, de kezdettől fogva ellenszenvesnek találta. Hans és Günther között haragos viszony valószínűleg úgy támadt, hogy Hans többeknek, szüleinek is fecsegett arról, hogy Günthert természetellenes hajlamai voo»- ník közös barátiakhoz. Elnök: A tragédia éjszakáján Günther nem sejtette, hogy Hans is a lakáéban van. Nem árulta el ön, hogy rejteget valakit? Tanú: Nem. Vigyáztam a számra. És vigyáznom ts kellett, mert a bátyám nem hallgatta volna el szüleim előtt, ha valakit egész éjszakára magamnál tartok. Egy napig tartó hűség: Elnök: ön egy nappal azelőtt Krantz Páninak hűséget fogadott. Tanú: Azt én nem tettem. Csak felmentem 'hozzá, egy takarót adtam neki és megcsókoltam. Elnök: Csak azért ment, hogy takarót vigyen? Tanú: Nem csak azért, hanem, hogy megcsókoljam. Elnök: És már huszonnégy óra múlva Hansot fogadja és órákon át egyedül marad vele a szobában. Nem gondolt arra, milyen érzelmeket kelt Paul lelkében, ha szemei előtt már másnap idegen fiatalemberekkel szórakozik? Az egész tárgyalás alatt most lehet először a szégyenkezés némi jelét látni a leányon. Hallgat, küzködik és nagyfokára ad választ: Igen, gondoltam erre. De annyira szerettem Hansot, hogy nem törődtem semmivel. Az elbeszélés a dráma kifeji éséhez közeledik. Hilda kinyitotta az ablakot, hogy barátját az ablakon keresztül kiszöktesse a lakásból. Már világosodott és nem akarták megkockáztatni, hogy a járókelők észrevegyenek valami*. Kiment a konyhába, hogy körülnézzen, hogy lehetne barátját a házból kicsempészni. Amint kiért, fivére elindult a hálószoba felé, Krantz pedig eléje állt s megakadályozta, hogy fivére után menjen. Günther zárt ajtóra talált és visszatért. A sikertelen kísérlet után Hilda bement a kamrába és most már sejtve, hogy fivére bosszúra készül, elbújtatta barátját. Azután kitárta az ajtót. Günther belépett és mögötte Krantz, aki megfogta a kezét. „Maradj egy pillanatra", — mondta neki. Az elnök a vádlotthoz fordul: Hallotta, mit mondott « tanú? Krantz: Hallottam. De már nem tudok virssa- emlékezni. Úgy rémlik azonban, én nem akartam xz A ponyvairodalom mételyező hatásától óvja meg gyerm^Mt, ha jó olvasmánnyal látja el Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát 5 I Telafnn; 2.0019 Telefon s 20819 Február 1-181 ul változatos műsor s I r | vpjíUSl yüffik J|T j Rüa Walden szólótáncosnő Lylian Moon & Maurico Guy a párisi táneduo ' * Marié Godlevska a közkedvelt Ducy Czengery táncművésznél Prafita I, Ryfoná 5 cseh művésznő Black & White Sisters amerikai táncosok
