Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-12 / 9. (1636.) szám

1928 jannár 12, csütörtök. 2E nri1- iv ti r MŰSORON KÍVÜL — BACCARAT — Párig, Január 7. Egy francia törvény, amit, ha jól tudom, a háború alatt holtak, megtiltja, hogy a száj­nál preiektura Paris körül száz kilométer körzetben engedélyt adjon nyilvános hazárd­játékra kaszinónak, klubnak, fürdőigazgaté- eáguak vagy bármilyen más testületnek. Ez a törvény szellemes és sok benne az emberis­meret, amit törvényekről általában ritkán le­het elmondani. Számol azzal, hogy az ember esendő állat, akii a játék örök időktől az idők végéig csábítani fog; de számol főképpen az­zal, hogy mindenki, még az is, aki különben nem játékos, enged a csábításnak, amit meg­szokott környezetétől távol, idegen helyen nyújthat a játékaLkalom neki. Párisban millió és millió ember él, akiknek, bár ezer ós egy a városban a hazárdjáték alkalma, nem jut eszükbe, hogy beiratkozzanak a számos tri- poí-k valamelyikébe: eszükbe nem jut bará­tot vagy ismerőst keresni, aki bemutassa őket egy klubban s különben is indignálva utasítanák el maguktól a hazárdjáték gondo­latát. Talán röstellenék is, ha ismerősökkel találkoznak egy párisi tripot-ban, — de ugyanezek a derék emberek, csak meg kell nézni a francia fürdőhelyek évvégi nyereség! statisztikáját, minden év júliusában és augusz­tusában vörösen és izzadva szoronganak a francia tengerpart kaszinóinak kárlyaszobái- ban s hordják az „erre szánt pénzt*’ engedel­mesen a tripot-vállaikozók zsebébe. Minden francia különben is született játékos s ahogy minden németben, ha nagyon megvakarod, találsz egy kevés katonát, úgy minden fran­ciában, nem is kell nagyon vakarni, van va­lami a hazárdőrből. A franciák játékdühét nagyszerűen ismeri és évközben a lóverseny­pályákon szemérem nélkül ki is használja az állam — százezrek játszanak, százmilliókba játszanak s az állam szemrebbenés és szem- forgatás nélkül fölözi le a játékszenvedély fö­löslegét súlyos jutalékok alakjában. Paris­ban, ami igy félti a polgárai erkölcsét, hogy százkilométeres körzetben erényövet húz a város teste körül, a lóversenylerok mellett ötvenhárom tripet működik, ahol a citoyen elvesztheti a pénzét, — de az ötvenhárom tripot Párisban valahogy enyhébb veszély a párisinak, mint az a harminc-harmincöt nagy és kis fürdőhely, ahová néha éjt-napot egybe­vetve utazik epressz-vonatokkal, hogy friss levegőben és napsütésben veszíthesse el a pénzét. Chamonixban éppen olyan dühös já­ték folyik., mint Nizzában vagy Cannesban, vagy Deauvilleban, de nemcsak a luxushe­lyeken, hanem a legszerényebb polgári és családi tengerparton is működik egy homá­lyos kis kaszinó, ahol délután gurul a ltilenc- számjegyü ruletté s este meg keveri a crou- pier a baconrat-kártyákat. Nincs az a francia, aki ellenállana a kártyának, ha egyszer nin­csen odahaza, a városában, a környezetében. Otthon, ott fogják az elvei, a nevelése, a kis­polgári erkölcsei. De ha Páris valamelyik kapuján kitette a lábát, nem fogja többé semmi. Az más, Párison kívül... Ahhoz már hálőing kell és utazás és vasúti jegy és szmo­king és helyzetváltoztatás, hotel és fürdőkád, az idegenszerűség atmoszférája, amiben min­dig van valami felelőtlen. Az állam ezt nem is bánja: akinek pénze van, hogy utazzon és szórakozzon, az költse el a pénzét, amire akarja: baccaratra, ha okosabbat nem tud. De a finom ebben a törvényben, ez a százkilométeres erényöv Páris körül. Száz ki­lométer, mi az ma? Annyira semmi, hogy még nem is számit helyzetválloztatásnak, de annyira már valami, hogy megvan benne a távolság, az ünnepnap, az idegenszerűség va­rázsa, különösen ma, amikor minden valami­revaló játékosnak megvan a maga hatlovas utója. Száz kilométer, az másfélóra ebéd után közepes tempóban egy közepes autóban s va­csorára már vissza lehet az ember. Száz kilo­méter. ahhoz nem kell podgyász, se hálóing, se alibi. Száz kilométer, az még Páris és már mé'psem Páris. A környékbeli vasút is elvisz odáig, szükség esetén a villamos is elvisz adáig. De száz kilométer, ott. már nincsen szomszédasszony és irodafőnök, nincsenek kellemetlen és megalázó találkozások, vagy ha igen, hát nincsen mellékizük. A hivatal­nok, akit a főnöke Párisban egy tri.potban kártyázás közben talál, megbízhatatlan hiva­talnok, de száz kilométernyire Párisiéi ma­gánéin Ler, aki kirándult s kártyázik, hogy a legközelebbi vonatig agyonüsse az időt. A leghíresebb kaszinó Páris közelében E 'gbiené volt. Tizenkét kilométer Páristól, a villamos visz oda. Van tó, erdő s van egy szép kaszinó, ahol békében híres és mérges játék folyt. A hely föllendült, villák épültek, hotelek, lóversenytér, tenniszgrund. Mindez a kaszinó kedvéért. Mindezt a baccarat fizet­te. Egv félóra a villamossal s a deplacierozott párisi lelkiísmeretfurdálás nélkül kártyázha­tott Az erényöv aztán megfojtotta Enghient Is, ahol a tó megmaradt, de a hotelek üre­sek s a kaszinó tűzfalait ellepte a moha és a folyondár. Egv pár idősebb vesebaios kitár még néha Enphienbe, de a virágzó telep nagyjából tönkrement. Esténként nem csen­dül a croupier hívogató szava és ábrándos poin torok. nem lepik el a ló körül a kies ber­... x-.­--------v- . ­keke t, hogy holdlényben átszámolják a nyere­séget. Kién ne va plus, igazán nem megy többé semmi Enghienben. Ezt az alvó Csipkerózsát akarja most fel­támasztani egy társaság, aminek tagjai ter­mészetesen a kaszinó volt részvényesei s a királyfi, akit megbíztak, hogy az életet hozó csókot lehelje oda a szunnyadó kaszinó hom­lokára, egy frissen alapított napilap, ami „La Ruineur** cimmel Párisban elég zajt csinál. Ennek a napilapnak egyik bevallott célja, lét­alapja, programja és ambíciója: kiverekedni az engedélyt, hogy Enghienben megint bacca- rat-t játszhassanak. Ezt nyugodtan és pirulás nélkül ismeri be, ami napilapnál figyelemreméltó kvalitás. Vissza a kaszinót Enghiennek! — hirdeti széles vignettákkal a lap homloka. Csukják be az összes párisi tripot-kat, vagy engedjék meg a játékot Enghienben isi — kiabálja. A Piacé Pigalle-on, a régi „Rat Mórt” helyén tegnap nyitottak meg egy uj tripot-t, hirdeti a „La Rumeur". Az ötvennegyediket Párisban. Mi lesz Enghiennel?... Csakug>an, mi lesz Enghiennel? Miért erkölcstelen az Enghienben, amit nyolcvan kilométerrel odébb megtűr és támogat az ál­lam? Soha napilap még különösebb program­mal nem indult. Napilapok általában fen költ eszméket szoktak induláskor homlokukra tűzni, mint szabadság, hazafiság, független­ség, íöldmivelés. Ez az első eset, még a fran­cia sajtóban is, hogy egy napilap a boccarat-t tűzi programnak a homlokára, mint egy zász­lót. Aki ismeri Párisi, nem csodálkozik, ha a programnak sikere lesz. (rn. g.) Á megalázott asszony és a szerelmes katona véres drámája Besztercebányán Közös elhatározással a halálba — Az volt az utolsó kívánságuk, hogy temessék őket egymás mellé Besztercebánya, január 11. (Saját tudó­sítónktól.) A házastársak ólet-haláira menő marakodása és a titkolt, rejtegetett szerelem szolgálnak hátteréül annak a megrázó kettős szerelmi öngyilkosságnak, amely tegnap dél­előtt játszódott le Besztercebányán. Nadern- linszky Antal, az állami gépműhely 38 éves lakatosa boldogtalan családi életet élt, ami­nek javarészben a férj volt oka, mert mula­tós, duhaj ember létére nem adott pénzt a ház­tartásra s emiatt napirenden voltak a vesze­kedések. Eleinte csak szóval háborúskodtak egymás ellen, később azonban a férfi tetllegességre is ragadtatta magát s a házbeliek nem egyszer rémült sikol­tozást hallottak a lakásból. így zajlott le a szerencsétlen házasélet legutób­bi hónapokig, amikor az elhanyagolt és mind­untalan megalázott asszony vigasztalóra talált Bekény Ferenc 21 éves nyiirai illetőségű kato­na személyében. A barátságból szerelem fejlődött és ami­kor a férj észrevette, hogy az asszony szive másfelé húz, még gorombább és brutálisabb lett. A szerelmesek kivezető utat kerestek a tart­hatatlan helyzetből, de nem tudtak megfe­lelő megoldást találni, a fiú szűkös anyagi viszonyok között élt, nem merte vállalni az asszony eltartását és mert más mód nem kí­nálkozott, megbeszéltéi, hogy a brutális férj elöl a másvilágra menekülnek. Hétfőn Nademlinszky Antal Prágába uta­zott gépészeti szakvizsga letételére és még az­nap délután kopogtatott az asszony ablakán szerelmese. Együtt töltötték a délutánt és együtt maradlak éjszakára is, az utolsó éjsza­kára, melyen elbúcsúztak az élettől. Másnap délelölt tiz órakor a lakásban két revolverlövés dördült. A szomszédok összefutottak, az udvarról be­hatoltak a lakásba, melynek padlóján hatal­mas vértócsában találták meg az asszonyt. Utolsó erőfeszítéssel felkönyökölt és szagga­tott. reszkető hangon vallotta: — Együtt határoztuk el a halált ... ta­lán igy jobb lesz ... * Az ágyon, kis vérrozsával a halántékán holtan hevert szerelmese, a fiatal katona. Egy pár perc múltán az asszony egyik szomszéd­nője karjai között kilehelte lelkét. Halottas­kocsi jött értük és a szerelmi tragédia két ál­dozatát egymás mellé fektetve szállította be a kórház hullakamrájába.. A szerelmi dráma színhelyére rendőri bizottság szállt ki, amely átvette és felbontotta az öngyilkos szerelmes pár búcsúlevelét. Közös levélben búcsúztak és bejelentették, hogy közös elhatározással mennek a halálba. Egyetlen kérésük van: hogy az emberek méltányolják azt a nagy sze­relmet, amely őket az életben összefűzte és temessék holttesteiket egymás mellé. A holttesteket törvényszéki bizottság bon­colta fel és megállapították, hogy az asszony­nak szivét sértette meg a golyó, a férfi pedig egy jól irányzott koponyaiövéssel vetett véget életének. Asszonytragédia — leáeytragéáia Prágában Az operációtól való félelmében öngyilkos lett egy prágai tábornok felesége — Egy hivatalnolmő méreggel vetett véget életének kevéssel az esküvője előtt Prága, január 11. Prágában az 1928-ik év az öngyilkosságok jegyében indul meg. Tegnap egy fiatal, feltűnő szépségű leány dobta el magától az életet eddig ismeretlen okból, ma pedig egy tábornok felesége távozott az élők sorából, mert rettegett a műtőasztal vélt gyötrelmeitől. S. tábornok, prágai lakos felesége már ho3Z- szablj Idő óta betegeskedett. Vérszegénységben szenvedett, állandó fejszaggatása volt és amúgy is gyönge testalkata az állandó betegeskedés kö­vetkeztében mind kevesebb ellenállást fejtett ki a fenyegető kórral szemben. Mindehhez járult, hogy az asszony testében belső daganat támadt s az orvos, aki az asszonyt megvizsgálta, sür­gős műtéti beavatkozást ajánlott Az asszony, akit férje az orvostól hazakisért, va­lósággal kétségbeesett afölött, hogy az operációs asztalra kell feküdnie s ez a gondolat iszonyú rémülettel töltötte el. A tábornok mit sem sejtve felesége kínzó gondolatairól s belső gyötrelmeiről, reggel, mint rendesen, eltávozott a lakásból, hogy hivatalába menjen. Mikor délben hazatért, legnagyobb meg­döbbenésére feleségét a lakásban felakasztva, hidegedő testtel találta. A telefonon el "hívott orvosok a szerencsétlen asszonynál már csak a beállott halált tudták kon­statálni. A vizsgálat megállapította, hogy a bol­dogtalan nő még a délelőtti órákban követte el tettét. A másik feltünéstkeltő öngy-Lkosság tegnap történt. Roubicsek Ida prágai naagánhívatalnok­nő tegnap délután asszonynővére lakására ment s nővérétől engedélyt kért arra, hogy a belső szobában a pamlagra leheverhessen. A leány be­ment a szobába, amelynek ajtaját nem zárta el s nővére abban a hiszemben volt, hogy a hivatal­ból hazatért fáradt leány pihenni tért. Mikor ké­sőbb benyitott a szobába, buga mereven, élettelenül feküdt a pamlagon, el­torzult arcán borzasztó halálküzdelem nyo­maival. A megrémült asszony orvost hivott, aki azonban már nem segíthetett az öngyilkos leányon. A vizsgálat megállapította, hogy a leány valami ismeretlen méreggel vetett véget életének. A szobában egy megfeketedett kanalat találtak, amelyből a leány minden valószínűség szerint a mérget felhajtotta. A nyomozás máig sem tudta megállapítani, hogy ki késztette a leányt az öngyilkosságra. Roubicsek Idán soha sem mutatkoztak az éíet- untság jelei, sőt az utóbbi időben egyenesen rig és boldog volt, mert jegyese, egy fiatal elektro­technikus most tért vissza Franciaországból s a fiatal pár már a közeli esküvő napját is emle­gette. Mikor a vőlegényt menyasszonya halálos ágyához hívták, óriási felindulás vett rajta erőt és lelkileg valósággal összeroppant. A vizsgálat csak annyit tudott megállapítani, hogy a leány állandóan egy kis szelencét őrzött magánál, amelyben nyilvánvalóan a hilálos Kucrget tartogatta, A vegyi vizsgálat, amelyet a szobában talált ka­nál fekete bevonaláról eszközöltek, kiderítette, hogy a méreg egy különös arauyvegyülék, amely­hez a leány egy ékszerészüzletben jutott, ahol alkalmazásban volt. Az öngyilkosság indokául csak egyetlen motívumot lehet elfogadni és pedig azt, hogy a leányt valami lelki fájdalom kínozta, amelyet gondosan titkolt vőlegénye és hozzátar­tozói előtt. Egyébként az is megállapítást nyert, hogy a leány anyja minden külső indok nélkül szintén öngyilkossággal vetett véget életének. QscsUletsértések per&őfüze Pozsony város közgyűlésén Pozsony, január 11. A város képviselőtes­tülete tegnap délután folytatta közgyűlését, amelyen kinos incidens játszódott le. A köz­gyűlés második napján napirendre került a kávéház.tulajdonosokuak ama kérelme, hogy a város a villanyáram óradiját 40-ről 30 fillére szállítsa le. A munkáspárti városatyák heve­sen ellenezték a kérelem teljesítését, amely a városnak 220 ezer koronájába kerülne. Neu­mann Ferenc és Sipos Leó dr. a kérelem tel­jesítése mellett foglaltak állást, de érvelésü­ket Singer Jenő kommunista városatya gú­nyos közbekiáltásaival állandóan zavarta. A' közbeszólások annyira izgalomba hozták Sí­pos dr.-t, hogy magából kikelve fordult Sin­ger felé és rákiáltott: — Tartsa a pofáját, hülye majom! Singer visszavágott: — Tartsa maga! Hülye pofa! Sipos Leó dr. az incidens után az impar- lamentáris kifejezések miatt bocsánatot kért a polgármestertől és folytatni akarta beszé­dét. Singer újból megzavarta, mire a város­atya indulatosan kiáltott reá: — Sie Dummkopf! t Az incidens a városatyák között nagy megbotránkozást váltott ki s valószmünek tartják, hogy a biróság előtt is folytatása lesz. A kávésok kérelmét egyébként a szociálde­mokraták indítványára egyelőre levették a napirendről. Kesválaszfották Bnrsenland u! karmáfiyióíáf Sopron, január 11. Néhány nappal ezr ■előtt megírtuk, hogy Rauhoffer tanácsos, Burg-enland kormányzója, benyújtotta le­mondását. A burgenlandi tartamánygyülés tegnapi ülésén Rauhoffer utódjául Rainer Antal dr. tartománygyülési képviselőt vá­lasztotta meg. Mániát diákok a borsát r.£s> nemzeti Süáií6sá$iért Laibach, január 11. A nemzetközi diák- szövetség kongresszusának mai ülésén viha­ros jelenetekre került a sor, amikor a borvát diákságnak a kot1/csszushoz való átiratát fel­olvasták. A horvái diákok ebben az átiratban azt követelik, hogy őket külön egységként ve­gyék a diákszervezetbe és kívánságukat az­zal indokolják meg, hogy a szerb szervezet a Lorvál diákokat nem képviselheti. Az átirat nemzetközi ankétet is követel annak a kér­désnek eldöntésére, vájjon a diákszövetség el­ismeri-e a horvátokat külön nemzetnek. A horvát diákok kívánságát a magyar és bol­gár delegátusok támogatták. A vita rendkívül viharos lefolyású volt, végül is a kongresszus elhatározta, hogy a horvátok kívánságát visz- szautasitja, mert ennek a kérdésnek eldön­tése a jugoszláviai nemzeti diákszövetség bel­ső ügye. barc a sletfSni nemz?.!! szocfsMSk és kommunisták MzSíí Stettin, január 11. Tegnap este a nem­zeti szocialista munkáspárt a Troubadur dísztermében nagygyűlést tartott, a gyűlé­sen azonban a vörös frontharcosok szövetsé­gének mintegy negyven tagja és több más kommunista is megjelent, akik állandó köz­bekiáltásokkal zavarták a gyűlés rendes le­folyását. Az izgalmak végre is szenvedélyes verekedésben robbantak ki és a küzdelem­nek számos sebosiittje van. Két nemzeti szo­cialista munkást életveszélyes sérülésekkel szállítottak a stettini kórházba. Csanbalssb átvette a nerzefi seresek ffivaranesnoksátát London, január 11. A Times Shangihai- ból érkező jelentése szerint Csamkaisek tá­bornok köriáviratban jelentette be, hogy a. nemzeti sereg főparancsnokságát átvette. Bejelentésében hangoztatja, hogy az északi csapatok elleni expedíciót továbbra máj. neon lehet juttatóLaai. 5

Next

/
Thumbnails
Contents