Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-11 / 8. (1635.) szám

^]Rfl5GAÍt/V\A<iÍfMEl-HIKDAJ-í 1928 január 11, merda. — A Uouiouuai Atlétikai Klub műsoros esté­lye. Homonnáról Írják: A Homannai Atlétikai Klub Szilveszterkor igen jól sikerült, kabaréval egybekötött táncestélyt rendezett. A pompás mű­sor keretében Balogh Emmi prológgal, Raap Li­li, Sztankovszky Anna és Boldizsár Emil egy szlo­vák vígjáték előadásával, Jezsek G. urhölgy ének­számmal, Kovássy Joli, Réh Piri és Singer Sa­lamon táncokkal szerepeltek elismerésre méltó siker mellett. A táncszámokat Széchenyi Ervin táncmester tanította be. A műsor sikerült befe­jezése egy Békefi-vigjáték volt, amelyben első­sorban Solmann Ernő, Berkovics Olga, Csontos Böske és Lupkovits Jolán, továbbá Szabó Olga, Löwy Irén, Fazekas Ilus, Balogh Emmi, Braun Rózsi és Neumann Manci szerepeltek meleg si­kerrel. — A H. A. C. január 28-ára szenzációsnak ígérkező táncrevűt készít elő, amely iránt már most úgy Homonnán, mint környékén nagy ér­deklődés nyilvánul meg. ,4zeplők, májíűüok, pattanások és mindennemű arctisztátalanság ellen a legjobb és legbijíosabban ható szer a hires MARY CRÉME Rövid néhány nap múlva arca porcellánsima és alabastrom-fehér lesz. Kapható mindenütt. Főlera­katok: Bratislava, Centráldrogéria, Ventur-utca, .Trnava, Schiosser gyógyszertár; Trenein, A. Ku- bióek parfüméria; Zilina, S'ern parfüméria; Topol- gany Ph.-M. Mecsir drog.; Komárno Marta parfümé­ria. Készítő: L. Pollak dr. gyógyszerész, Piesfany. Naponta postai szétküldés. :-: Óvakodjunk után­it-: :-: zafoktól. :-: :-: :-: — Már megjelent az uj adótörvény kézi­könyve, amely az egyetlen magyarnyelvű ki­adás. A könyv a törvény hü fordítását és vi­lágos, mindenki által könnyen érthető részle­tes magyarázatát tartalmazza. A terjedelmes és bonyolult törvény megértéséhez ez a kézi­könyv hasznos és úgyszólván nélkülözhetet­len segédeszközt képez. Az adókönyvet 103 korona vételár előzetes beküldése ellenében bérmentve és ajánlva küldik a szerzők: Kocs- ner János dr. pénzügyi főtanácsos Kosice, (Posta-u. 15.- vagy Gombos Bertalan dr. ügy­véd, Khelmec (zsupa XX.) 7522—ÍI. A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: A takácsok. ADLON: Svengali. TÁTRA: (Uj műsor.) ELITE: A különc betegápolónővér. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Szerda és csütörtök: Harlekin herceg. (Rónáid Colman, Bánky Vilma.) Péntek: Az éjszaka rejtelmei. Harry Piellel. Szombat és vasárnap: Jeruzsálem. Lágerlöíf Zel- ma regénye. Conrad Veidt-tal. Hétfő: A halál százada. (0. Gebühr, Rilla Walter) A BANDITA Irta: EDGÁR Fordította Kosáryaté Réz Lola (8) Kétféle útja volt csak a nagy emberrel való megismerkedésnek. Az egyik, ha az ember vala­milyen módon rájön arra, hol és mikor szokott néha görbe napot rendezni, a másik, ha nyara­lás közben lepheti meg. Csakhogy mr. Mansar nem ment nyaralni se­hová. Megelédedett azzal, hogy otthon gyönyör­ködjék saját nagyságában: egyéb szenvedélye nem volt Anthony mégis talált módot a megismerke­désre. Reggeli után szünet állt be a beszélgetésben és ugylátszott, nincs mód arra, hogy továbbra is ott maradjon. Egy darabig várta ugyan, hogy autó álljon elő, ami a belvárosba viszi, meg hogy mr. Mansar azzal búcsúzzon tőle, hogy legyen sze­rencsére ebédre jövő csütörtökön. Vagy akár szerdán. De semmi ilyen dolog nem történt. ügy bántak vele, mintha állandó vendégnek jött volna. Mr. Mansar megmutatta neki a könyv­tárt s azzal a felszólítással, hogy helyezkedjék kényelembe és olvasson, ha tetszik, egyedül hagyta őt. Anthony kényelmesen elhelyezkedett tehát, de nem olvasott, hanem gyönyörű álmokba me­rült. Elképzelte, micsoda nagyszerű financiális terveket tudnának ők kelten, — Mansar meg ő, — megvalósítani együtt, persze, kellő haszonnal. A könyvtár nagy francia ablaka a márvány- terraszra nyilt s amint olvasott, vagy legalább úgy tett, mintha olvasna, mr. Mansar és a leánya fel-alá jártak odakint. Halkan beszélgettek. An­thony óvatosan, a kellő méltóságot megőrizve, Schweiger bécsi nagyiparos humánus célokra hagyta százmillió koronás vagyonát Az ungarisch-brodi zsellérháztól az indiai exportházig - A kis szatócs­inas Indiába vágyott s India milliomossá tette — Schweiger volt Rasin és Zimmermann tanácsadója Bécs, január 9. (A P. M. H. munkatársától.) Az elmúlt héten hirtelen meghalt Bécsiben az osztrák főváros egyik leggazdagabb embere, Schweiger Alajos nagyiparos és exportkereekedő. Mikor a végrendeletet felbontották, általános meglepetésre kiderült, hogy Schweiger vagyona mintegy 105 millió 'Csehszlovák koronára rag & hogy a millio­mos semmiképpen sem akarja egy uij pénzügyi di­nasztia alapjait megvetni, hanem m általa szerzett pénzt jótékony célra fordítja, részben pedig családja ama tagjainak felsegé- lyezésére, akik arra valóban rá fognak szorulni. Schweiger a hatalmas vagyon egynegyedrészét, ‘vagyis huszonhat millió koronát szülővárosának, Ungarisch-Brodnak ajándékozta, azzal a rendelte­téssel, hogy a város az összegből szegény menyaszr szonyokat házasítson ki és kultúrintézményeket létesítsen. A hagyaték másik negyede Bécs váro­sára száll, amely összegből egyetemi tanárok és exportakadémikusok részére ösztöndíjakat fog léte­síteni. A fenmaradó félből pedig hozzátartozói fog­nak részesülni, amennyiben arra valóban rászo­rulnak. Az elhunyt nagyiparos hatalmas ívben fellen­dült pályája valóságos amerikai karriér, noha a va­gyon nem Amerikából ered, hanem tisztára Schweiger zseniális leleményessége halmozta fel. Schweiger egy soktagn szegény ungarischbrodi zsellércsalád gyermeke volt s már zsenge gyermek­korában a küzdelmes élet kellős közepén kellett magáról gondoskodnia. Négy ele mi iskolás végzett­séggel, tizenhároméves korában került el Becsbe, ahová szülei kereskedőinasnak adták. Schweiger egy kis szatócsüzletben ette az inasévek keserű ke­nyerét, hajnalban kelt, hogy az üzlet redőnyét fel­bocsássa s 'este nyolckor hagyta el utolsónak a ki­kötőbeli kis üzlethelyiséget. Azonban a gyengeteelii gyermek a nehéz munka ellenére is esténklnt (friss szellemmel, törhetetlen energiával feküdt neki a tanulásnak és önképzésnek, hogy ismereteit ki­bővült; e. Válogatás nélkül falta a könyveket, amik csak kezébe kerültek, főleg azonban az útleírások izgatták felgyűlt gyerekfantáziáját. Az útleírások kedvelteíték meg vele India csodá- [ latos, titokzatos világát s így történt, hogy mikorra ! ■tizennyolcéves lett, az akkori idők szellemével tel- J jesen ellentétesen, nem Amerika csalóka chimérája ' ■csábította, hanem India, az ezeregyéj rejtelmes | szépségű hazája, ötéves inaskodása alatt soványka 1 összeget takarított meg, ezzel a kis vagyonkával, amelynek értéke ma mintegy ötszáz csehszlovák koronának felel meg, indult meg a tizennyolcéves Schweiger India meghóditására. Indiába érve, azonnal teljes erejével a keres­kedésre vetette magát. Éleslátó szeme nyomban feltalálta magát az angol kereskedelem gyarmati uralma alatt álló Indiában. Elsősorban olyan áru- irat vásárolt, amiket nyereséggel adhatott el Ausz- triá-Magyarországon, viszont Ausztriából is ren­delt árut India részére. A kezdet nehézségei azon­ban sokkal hatalmasabbaknak bizonyuljak, mint várni lehetett volna s igy Schweiger a legnagyobb nélkülözésben élt. Hosszú hónapokon keresztül kevéske rizzsel táplálkozott s piszkos, nyomorúságos lebujok- ban hált. De Schweiger nem csüggedt és lassú, szívós mun­kával felvergődött a jómódú kereskedők közé. Si­került összeköttetésekre is szert tennie, megismer­kedett s közelebbi viszonyba került számos magas- állásai beüsziilölt hivatalnokkal, akik szívesen jár­tak kezére a korrekt kereskedőnek. Tizenöt évet töltött Schweiger Indiában s mi­kor tizenöt év múltán megbetegedett s vissza kel­lett térnie Európába, már jelentős vagyonnal ren­delkezett. Visszament Becsbe, küzdelmes tanoncko- dásának helyére és indiai összeköttetései révén ma­gasan felvirágoztatta újonnan alapított kereskedel­mi házát. Kiviteli háza a volt monarchia területén a legnagyobb ilynemű vállalat volt és a nagyipari körökben is általános megbecsülésnek örvendett a felette megbízható kereskedő neve. Sehweigerbpn ebben az időben ismét felébredt a régi tudásszomj s u;jra tanulmányokba fogott bele, különösen az orvostudomány és a természettan érdekelte. Azonkívül képzett közgazdász is volt, oki közgazdasági kérdésekről állandóan cikkezett a lapokban s több közgazdasági köny­vet is irt A monarchia felbomlása után Prágába ment, ahol Rasin pénzügyminiszter a nehézipar kérdései­ben tanácsadójául fogadta s a minisztériumban irodát rend ezt eteti be számára. Később Zimmer- mann népszövetségi biztosnak, az osztrák köztársa­ság szanálójának lett a bizalmasa. Magas életkora dacáTa naponta t'iz-tizenkét órát dolgozott, különö­sen, ha az indiai posta megérkezett. Jellemző en­nek a zseniális embernek az életfelfogására, hogy csupán liáromszobás lakást tartott fenn s mind­össze egy gazdasszony gondoskodott róla. A puritán életű ember még a háromszobás lakást is tnlkényelmesnek találta s ezért egy szobát albér­Iehetőleg közeire húzódott és fülelt, amennyire telt tőle. — Sokkal csinosabb, mint a múltkori volt, — vélte Vera és Mansar bólintott. Sokkal csinosabb, mint a múltkori volt?... Anthony megvakarta a fejét. A lépések eltávolodtak, aztán megint köze­ledtek. — Nagyon ügyes fiú, — bizonygatta Vera és. mr. Mansar morgott. Anthonynak esze ágába sem jutott töpren­geni rajta, kiről beszélnek. Mikor Vera az első szót kiejtette, tudta, hogy ő forog a szőnyegen. Most már nem jöttek újra vissza és Anthony hiába várt, kissé türelmetlenül, kissé kíváncsian. Már éppen elhatározta, hoby feláll és kimegy, mikor belépett hozzá mr. Mansar. Az ajtót gon­dosan bezárta maga után. — Beszélni szeretnék magával, mr. Newton, — szólt komolyan. — Úgy alakultak a körülmé­nyek, hogy nagy szolgálatot tehetne a vállala­tomnak. Anthony a torkát köszörülte. Nagyszerű for­dulatot vesz, ugylátszik, a dolog! — Mondja kérem, ismeri egyáltalán Brüsszelt? — Akár a tenyeremet, — felelte Anthony azonnal, bár sohasem volt Brüsszelben. De tudta, hogy ez nem baj, néhány oldalt olvas valami jő könyvből és rendben van a dolog. Mr. Mansar megdörzsölte az állát, elbiggyesz­tette a száját, ráncbaszedte a homlokát, aztán igy szólt: — Különös, hogy éppen ina jött. Tudniillik valami szigorúan bizalmas megbízásom lenne, aminek a véghezvitelére régóta keresek embert. Már arra gondoltam, hogy bemegyek az irodába ma délután és kiválasztok valakit, de mint mond­tam, az ön látogatása csodálatosan megoldotta ezt a problémát. Megbeszéltem a leányommal... Remélem, megbocsátja ezt — tette hozzá udva­riasan. Anthony kevesen megbocsátotta. — A leányom, aki pedig nagyon jó emberis­merő, azt mondta, hogy magában feltétlenül meg­bízhatom. Most már felétlenül bizonyos volt, hogy róla beszéltek az előbb. Anthonyt majd felvetette a kí­váncsiság, micsoda bizalmas dolgot fognak rá­bízni? És mr. Mansar nem is váratta soká. — Szeretném, ha még a mai délutáni gyors­sal Brüsszelbe menne. Vasárnap reggel érkezik meg és szerdáig ott fog maradni. Van magánál elég pénz az útra? — Oh igen, — mondta Anthony könnyedén. — Jő. Mansar nyugodtan bólintott, mintha soha eszébe sem jutott volna kételkedni a dologban. — Egy leragasztott borítékot visz magával, — folytatta a milliomos, — amit csak szerdán reggel nyit ki brüsszeli bankárom, mr. Lamont jelenlétében. Lamont és Lemont bankjáról bizo­nyosan hallott már valaha. — Természetesen, — felel' Anthony. — Azt akarom, hogy senki se tudjon erről az utazásáról, megértette? Anthony megértette. — Szerencsére, — folytatta Mansar, — nin­csen utlevélkötelezettség Anglia és Belgium kö­zött s igy minden kellemetlenség nélkül azonnal indulhat. Egy óra múlva megy a vonatja, itt a levél. *■ Kivette a mellényzsebéből. Mr. Anthony Newtonnak volt címezve, ezzel a megjegyzéssel: „Felbontandó Cecil Lamont ur jelenlétében* Brüsszel, Partriele-u. 119.“ — Nem ígérhetem meg, hogy nagyon jól megfizetik, — folytatta Mansar, — még csak azt sem, hogy egyáltalán kap érte valamit. De azt hiszem, ez a kiküldetés mégis a hasznára fog válni löbb okból. Anthony különös célzatosságot vélt érezni ezek mögött a szavak mögött és boldogan mot- solygott. — Úgy gondolom, mr. Mansar ur, jó lesz, ha leibe adóit ki. Hogy nem volt zsugori, pémasóvár ember s nem különc gondolkodás irányította csele­kedeteit, kiviláglik végrendeletéből, amely át vas. itatva az emberbarát humánus gondolkodásától. Schweiger Alajos- hatvankdlencéves volt, ami­kor meghalt. Utolsó kívánságához híven, holttestét átszállították Ungarisoh-Brodba, ahol csütörtökön helyezték örök nyugalomra a hazai földben. Halá­lát a pozsonyi Schweiger-család is gyászolja. Művészet-irodalom. . Szabadegyetemi kulturciklus Rimaszombatban Rimaszombat, január 10. (Saját tudósítónk tói.) Mint már jelentettük, Rimaszombat kuituréletében követ ésremélt ó kuLlurciMus kezdődik január köze­pén, amely heti egy-egy szabadegyetemi ismeret- terjesztő előadásból áll. A kulturciklus kezdemé­nyezőinek: Márkus László, Győry Dezső, BenkovicB Gyula és Szombathy Viktor íróknak és újságírók­nak az a cél lebeg a szemük előtt, hogy az ingye­nes külturelőadások sorozatával a város kulturális életébe friss vérkeringést vigyenek be, másrészt pedig az ismeretterjesztő estékkel hézagpótló mun­kát végezzenek. A kulturelőadások megtartására a rendezőségnek máris sikerült a ezlovenszkói tudo­mányos és kulturális élet számos nevezetességét biztosítani. Az előadások minden csütörtökön fel­váltva a Polgári Olvasókör, a Kereskedelmi Tes­tület és a Katolikus Kör helyiségében tartatnak meg esti félnyolc óra kezdettel. A bevezető elő­adást január 19-én Weinberger Rezső dr tartja a Polgári Olvasókörben Goethéről. Az előadásokra sikerülj eddig megnyerni: Törköly József dr. sze­nátort, Dzurányi László, Vécsey Zoltán dr., Már­kus László, Horváth Zoltán, Győry Dezső, Szom­bathy Viktor, Simándy Pál, Telek A. Sándor, Bar­kó István Írókat és újságírókat; ifj. Ráróssy Gyula dr., Bálint Géza dr. jogászokat; Loysdh Ödön volt főgiinnáziumi igazgatót, Dickmann Dezső kereske­dőt, Makovits Jenő festőművészt, Kosiner Dezső dr. orvost, Pohl Károlyt, Plentzner Frigyest stb. A kulturciklust az egész Gömörben nagy érdeklő­dés előzi meg. Máris megállapítható, hogy a ciklus rendezői derék munkát végeztek. Rádióműsor. CSÜTÖRTÖK PRÁGA: 11.30, 12.05, 16.30, 19.30 Zene. — 17.50 Német előadás. — POZSONY: 17.30, 19.10 és 19.30 Zene. — KASSA: 20.00 Éva, Lehár ope­rettje. — BRÜNN: 12.15 és 19.30 Hangverseny. — 15.00 Egy óra az asszonyoknak. — 18.10 Német előadás. — BUDAPEST: 16.00 Méhészeti előadás. — 17.00 Cigányzene. — 18.15 Rákosi Jenő saját müveiből olvas. — 19.00 A Rádióujság előadása. — 22.15 Tánczene. — 20.00 Mignon, az operaház előadása. — BÉCS: 11.00, 16.15 Zene. — 19.30 A Troubadour, operaelőadás. — ZÜRICH: 16.00 és 21.20 Hangversenyek. — BERLIN: 17.00 Mozart és szórakoztató zene. — 20.00 Az orosz állami énekkar hangversenye. — 22.30 Tánczene. — STUTTGART: 16.15 és 20.00 Zene. — 21.30 Edén Irén vigjátéka. — RÓMA: 20.40 Libellentanz, Le­hár operettje. — MILÁNÓ: 21.00 Bajazzók, opera- előadás. — NÁPOLY: 21.30 Operett. — STOCK­HOLM: 20.20 Mignon, opera. — POSEN: 22.30 Jazzband. — ZÁGRÁB: 17.00 ötőrri hangverseny. indulok, — mondta aztán buzgalommal. — Ha már egyszer elvállaltam a dolgot, — amint bizo­nyára sejtheti, nem először bíznak rám rendkí­vül bizalmas és fontos ügyeket, — akkor szere­tem minél pontosabban elintézni. — Nagyon igaza van, — szólt komolyan a milliomos. Anthony remélte, hogy láthatja még Verát is, mielőtt elindul, de csalódnia kellett. Egészen közönséges soffőr volt, aki az állomásra vitte őt. Mikor elhaladtak a kocsi szomorú romjai előtt, Anthony alig nézett oda, pedig, ha másnak nem, ócskavasnak el lehetett volna adni. Vasárnap reggel szerencsésen megérkezett Brüsszelbe és hétfőn meglátogatta a Lemont- bankházat. Lamont ur kurta, kövér ember volt, széles, sürü szakállal. Meglehetősen meg volt lepve, mikor az idegen és titokzatos fiatal angolt beeresztették hozzá. — Mansar úrtól? — kérdezte tisztelettel. — Mansar ur nem említette, hogy küld valakit. Ta­lán a járadékok miatt? — Nem áll módomban nyilatkozni, — mond­ta Anthony zárkózottan és méltósággal. — Úgy­szólván lepecsételt paranccsal érkeztem. Lamont bólintott. — Nem kutatom az ügyet, mr. Newton. Te­hetek önért valamit, mig itt tartózkodik Brüsz- szelben? Talán lenne szerencsém ma ebédre a klubban? Anthony nagyon boldognak érezte magát, hogy vele ebédelhet a klubban, éppen csak any- nyi pénze volt, hogy az útját ki tudta fizetni. Ebéd közben Lamont az igazi bámulat hang­ján beszélt a nagy pénzemberről. — Micsoda csodálatos ember! — kiáltotta többször is. — ön jőbarátja neld, ugyebár, mr. Newton? — Nem vagyok éppen a barátja, — mondtS Anthony, — az ember nem igen lehet barátja egy monumentális szobornak... Az ember csak cso­dálhatja és bámulhatja. 'Folytatjuk.) 8 ymmmmm í kim SbIé! Ilin Mim | sok orvos által ajánlva mint kitűnően jj| 3 bevált háziszer. Rossz emésztés, ebből g eredő fejfájás, eldugulás,májba], kólika, í| aranyér, vérszegénység, gyomorbaj és a É étvágytalanság, bélrenyheség és sárga- la ság ellen. Minden gyógy tárban kapható 1 üveg ára 5"— Kő. I I Vigyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre! 1 Készíti: íg Vörös Rák pgyszeríár, Bratislava I | Alapítva 1312-ben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents