Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-10 / 7. (1634.) szám

2 ibzo jtuLiuu' 10, kedd. Próbálja ki minél előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 Öröme fog benne telni! lEiEmiiKBW London halálfélelmei éjszakája A Themise áradásának ferixise a wcombatról vasárnapra virradó éjszaka Tolt. — Az áx- rizToszedeloro naeg»Biinrt Londoni, Január 9. A 6zomibatróil vasár­napra virradó éjszakát London az árvíztől váltó aggodalomlban töltötte ed, azonban a folyó vízállása éjjel 2 órától kezdődő­iéig egészem normális volt és újabb áradások nem következtek be. Az éjszaka folyamán minden óvintézkedést megtettek, hogy a hullámok emelkedése esetén azonnal beavatkozzanak. A London­ba autókon visszatérők százai és százai vá­rakoztak a Grosvemor Roadion, ahol szomba­ton a parti gátakat a viz áttörte. A környék lakosai az éjszakát leg­nagyobbrészt ébrem 'töltötték és aggódva figyelték a vizet, vájjon egy njaíbb árhulláin neon fogjane megismételni a tegnapi katasztrófát A veszélyeztetett lakásokból * lakókat szombatom kitelepítették, a hajlék nélkül maradiakat az iskolákban, templom okban és középületekben helyezték eü, részben pedig magánlakásokban húzód­tak meg ideiglenesen. Vasárnap délután is normális volt a folyó állása, a szél pedig olyan irányban haladt, hogy nem kell újabb szökőártól tartani. így az angol fővárosban azt -remélik, hogy az újabb árvúzveszedelem- fől megszabadultak. A közvéleményben nagy izgalmat kel­tett az a kérdés, hogy a szombati ár adási katasztrófáért kit terhel a felelősség. Külö­nösen hibáztatják, hogy a veszélyeztetett területek lakosait nem figyelmeztették ide­ijében a veszedelemre és ennek következté­ben | 15 ember elpusztult a habokban. Á .parlamenti ülésszak megnyitása után töb­ben az akóházban is fölvetik a -felelősség kérdését London, Január 9. Hétfőn reggel a la­kosság a legnagyobb aggodalomban vette észre, hogy a Themse vize újból erősen emelkedik és több helyütt eléri a partot, A hatóságok gondos figyelemmel kisérik a Themse vízállásának minden változását, hogy azonnal megfelelő intézkedéseket te­hessenek. J - íj y v . I A francia szocialista pártlap vakmerő támadása a magyar kormány ellen A magyar kormányt bUnrészességgel rágalmazza megacimlet- hamisitási afférban — A magyar detektív csoport szerepe Páris, január 9. A szocialista Populaire mai számában súlyosan támadja a magyar kormányt, amelyet példátlan vakmerőséggel azzal rágalmaz meg, hogy a címletek hamisításának ügyében nemcsak közvetve terheli bűn a köteles gondosság elmulasztása miatt, hanem a magyar kormány saját hasznára is hamisított kötvényeket Franciaország­ban. A lap állítása szerint az előzetes vizsgá­lat, amelyet most Biumensfein és társai el­len folytatnak s amely főleg Reynauld szená­tor szerepének tisztázásával törődik, éppen a magyar kormány bünrészessége mellett halad el csöndesen, sőt azt is megengedték a ma­gyar kormánynak, hogy mint panaszos szere­peljen és ilyen módon az előzetes vizsgálat eredményéről rögtön kimentő tájékoztatást nyerjen. A Populaire vakmerő vádjának bizonyí­tására a következő fantasztikus történetet eszelte ki: 1927 nyarán egy négytagú magyar rendőrbizottság időzött Párásban, amelynek tagjai Zdeborsky, Schweinecker, Nánássy és Hein rendőrbiatosok voltak. A rendőrtiszt vi­selők diplomáciai útlevéllel jöttek Franciaor­szágba és csomagjukban számos hamisított kötvényt hoztak. Ezeket a kötvényeket tényleg el is adták, amit Nánássynak Zdeborskyboz intézett kö­vetkező osőpostalevele igazol: „Ma este nem jöhetek a megbeszélt ta­lálkára, mert egy társammal Deauvillebe utazom. Tízmillió értékpapírt adhatunk el, de a jó emberhez nem lehet olyan egykönnyen hozzáférni, mert minden hájjal meg van ken­ve és nagyon tapasztalt. Ami önt illeti, is­mételve csak annyit mondhatok önnek: higy- jen tanácsaimban. Ha nem lép fel elhatáro- zottan, nem éri el a célt. Viszontlátásra, szí­vélyes üdvözlettel Nánássy". A Populaire ezt a levelet facsdmillében adja le és azt állítja, hogy a levél eredetije a vizs­gálóbíró kezében van. Éppen ezért teljesen felesleges volna az irás valódiságát kétségbe vonni. A lap rágalmazó cikkét a francia kor­mányhoz intézett azon felszólítással fejezi be, hogy ne legyen a Bettii en-kormány bűntársa. 1 Kisálltán! a szentgotthárdi Incidenst Magyarország is Itália ellen lifsia lei Kollektív Issvzékban IteinJa a nénszővetsésfől a nyomozó elláris mesinóitósát — A le&fcBzele&bi klsáatánt-ksnferencla pacsonyóle Belgrád, január 9. A kis-antant konferen­ciája, amelyen elsősorban a szentgotthárdi vátmineddens ügyét fogják megtárgyalni, egye­lőre halasztást szenved, mivel Titulescu román külügyminiszter még külföldi utján van. A kisantant három állama közös lépésre készül a népszövetségnél és magatartását a népszövetség állásfoglalásá­hoz szabja. Ha a népszövetségi tanács azt a felfogást juttatja kifejezésre, hegy a határin­cidens ügye annyira fontos, hogy elintézésére a tanácsot rendkívüli ülésezésre kell egybehív­ni, úgy a genfi tanácsüléssel egyidőben ülnek össze a kisantant külügyminiszterei is konfe­renciájukra. Ha azonban a népszövetségi ta­nács arra a megállapításra jut, hogy az ügy el­intézését ki lehet tolni a legközelebbi rendes tanácsülésre, úgy a kisantant is elhalasztja tárgyalásait erre az időpontra. A kisantant legközelebbi konferenciáját tehát semmi szin alatt sem tartják meg Romániában, hanem Bécsben. Páris, január 9. A Matin jelentése szerint ( a kisantant képviselőinek vizsgálata meg­állapította, hogy a legutóbbi gépfegyver- szállítmány nem Lengyelországnak volt szánva. A lap jelentése szerint a vizsgálatot továbbra is minden részletre Mterjedő gondossággal, folytatják. A francia külügyminisztérium meg­kereste diplomáciai képviselőn, hogy az ügy­ről tegyenek részletes jelentést Genf, január 9. A kisantant kollektív jegyzéke hétfő délig nem érkezett meg a nép­szövetség titkárságához. A titkárságon azon­ban nem tartják kizártnak, hogy a kisantant valamelyik állama, esetleg a három álla megyüttesen kérvényt fog be­nyújtani, hogy Magyarország ellen vezes­sék be a katonai nyomozó eljárást. Amióta Magyarországon megszüntették a nemzetközi katonai ellenőrzést, a nyomozóel­járást még egyetlenegy esetben sem kellett igénybe venni, mert a magyar kormány lojá­lis magatartásával érre még sohasem szolgál- atott alkálimat és igy a kisantant fellépésé­nek bizonyos érdekességet kölcsönöz, hogy a nyomozói eljárás teoretikus lehetőségéből gya­korlati valóság lehet. A kisantantnak azonban messzebbmenő céljai is vannak, mert a szentgotthárdi eset leple alatt Olaszország balkáni fegy­verszállításait is meg akarja vizsgáltatni anélkül, hogy az egész ügynek olaszellenes színezetet kellene adnia. Magyrarország ellen irányíthatja a támadás élét és mindezek a kö­rülmények a kisantant szem-pontjából olyan kedvezőek, hogy feltétlenül igyekszik politi­kai céljainak megfelelően a legjobban kihasz­nálni a szentgotthárdi esetet. London, januáT 9. A Times arról érte­sül, hogy egyrészt Prága és Belgrád, másrészt pedig Prága és Bukarest között állandó megbeszélé­sek folynak az incidens ügyében teendő lépésekről, azonban mindezideig a három utódállam nem jutott megegyezésre. Valószínű, hogy a kisantant bevárja a kérdés teljes tisztázását és csak azután kér inter­venciót. t A parlamenti munka lUraffilvétele előtt Prága, január 9. Kedden összeül a koa­líciós pártok nyolcas bizottsága és a szociál­politikai bizottság. A házelnökség szerdán fél három órakor tart ülést és megállapít­ja a parlament legközelebbi üléseinek napi­rendjét és foglalkozni fog Dubicky agrárius képviselő esetével. Mivel a biróság Dubicky esetében már ítéletet hozott, dönteni fog a házelnökség arról, hogy a képvisedőház ösz- szeférhetetlenségi bizottságának utalja-e át a Dubicky-eset aktáit, avagy közvetlenül a választási bírósághoz teszi át az ügyet A jházelnakség döntése iránt politikai körök­ben óriási az érdeklődés. Az elnökség azónkivül Smerál kommu­nista képviselő igazolatlan távolmaradását is szőnyegre hozza, mível a kommunista kép­viselő nem tett eleget az elnökség felhívá­sának s nem jelent meg a parlament decem­beri ülésein. Smeralt valószínűleg újból fel fogják szólítani távolmaradásának igazolá­sára s ha ezt nem teszi meg, újból megvon­ják egy hónapra képviselői diétáit ügy tett a gazember, mintha nem értené. \ Akkor már benne voltam, el kellett ismétel­nem. Közben arra gondoltam, hogy visszaélsz, csirkefogó, visszaélsz, de mit tegyek? Nem en­gedhetem el. Nem tudom, mit adtam volna, hogy ne menjen el. A kezdődő mámoron át olyan egyedül éreztem magam. / S valami húzott ehhez az emberhez. „Kérem", — mondta aztán, a második bocsánatkérés után. S mint aki megértett és megbocsátott valamit, úgy intett a kezével. Hű­vösen és udvariasan s hátráhajlőtt a székben. Ez a mozdulata szinte elegáns volt. Csodál­koznom kellett, hogy ez a csapott és piszkos ember milyen elegánsan vette tudomásul, hogy bocsánatot kérek tőle. Mert azt csináltam. Félre nem érthető sza­vakkal. Bocsánatot kértem tőle, ettől a jött- menttől. Utólag egy kissé érthetetlen. Akkor természetes volt. Már boros lehettem. S újabb bort rendeltem. Megint hat decit. Le nem vette rólam a szemét. Aztán rá­gyújtott Én már nem tudtam mit mondani, hallgattam, ő is hallgatott Megittunk két po­hár bort Vártam mit fog csinálni? Nem csi­nált semmit, összehuzódva ült a széken, el­gondolkodva és dideregve. Szegény ördög, nedves volt a ruhája. S minden bevezetés nél­kül ezt mondta: „Arról volt szó, hogy ön föltétlenül belé­pett volna a templomba, ha nem tudja, hogy én nézem. Mindennapos eset, de nekem ér­dekes. Nekem ez rögtön quasi kulcs volt az ön egyéniségéhez." (így mondta: „quasi".) ^Nagyon őrültem, mikor láttam, hogy a teó­riám helyes. Csak önre kellett néznem s tud­hattam, hogy a teóriám helyes. Az ilyesmivel lehet tölteni az időt. Engem mulattat ez. Ez a legolcsóbb szórakozás és nincs minden ha­szon nélkül." Ezt úgy mondta, mintha be kellene fe­jeznie egy mondatot, amit egy hót előtt kez­dett el. Következetes ember. Tisztán emlék­szem a szavaira. Most utólag tudom, hogy szemtelenséget mondott, sőt, bizonyos érte­lemben, szemérmetlenségeket. De amig mond­ta, nem háborodtam fel. Hidegen hagyott Ér­dekeli Szinte lestem a szavait Ezt la észre­vette. De olyan halkan, egészen rekedten be­szélt, hogy közel kellett hajolnom, minden szavát meg akartam érteni, Rekedten sutto­gott. Erőlködve beszélt, rossz volt hallani a hangját. „Mi baja?" — kérdeztem. „A gége", — mondta alig hallhatóan s megfogta egy pillanatra nyakát. — „A gége." S ebhez is vigyorgott, másképpen, gyá­moltalanul „Meghűlt?" „Sorvadás", — mondta ugyanazzal a mo­sollyal. — „Mit lehet tenni? Mindenkinek van valami baja. önnek is. Nálam a gége. Még jő eset. El lehet huzni vele. Pénzkérdés; sajnos nálam a legfontosabb kérdés. Úgyszólván mindenem van, csak pénzem nincs. Az ön esete, tanár ur . . . 'biztosan önnek Is van esete. Mindenkinek van valami baja." „Nekem szaggatásom van", — mondtam neki szánalommal. A lámpafényben halálsápadt volt s nagy fekete szemei zavaros fénnyel csillog­tak. Lehet, hogy láza volt. Biztosra vettem, hogy izzad a keze. Hosszú, sárga ujjaival ál­landóan dobolt az asztalon. Ha szájához emel­te a poharat, reszketett a keze. „Most beteg volt?" — kérdeztem. „Nem. Csak feküdtem a szobámban. Néha rámjön. Legutóbb Berlinben, két hétig egy­folytában őriztem a szobát. Nem volt semmi bajom. Csak néha már nem birom. Több dol­got nem birok el: a vigyorgásaimat. Ezt a sor- vadásos hangomat, amivel az emberekhez be­szélek. Kérem, ön birja a hangomat? En­gem idegessé tesz. Ez nem az én han­gom, valaki beszél belőlem. Néha azt hiszem, az én hangom tiszta lenne, ha más lenne, ha más gégén át szólana, tiszta, mint egy tenor istáé. Tetszik érteni? Nem va­gyok azonos. Ha ez rámjön, akkor nem me­gyek emberek közé. Kérem, valami szemé­rem mindig megmarad. A legutolsó ember­ben is. Az ember nem szívesen zavarja az ünnepélyt, az egészségesek muriját. Én leg­alább örülök, ha nem kell zavarnom. Alap­jában szemérmes vagyok. Minden beteg em­ber szemérmes, ön is szemérmes, tanár ur. Ne is tagadja. Ez az, ami húzott ifcahöz, amikor megláttam." „Én nem vagyok beteg", — mondtam han­gosan. „Ne tagadja." — Koccintottunk. —> „Kü­lönben, ha tagadja, az sem segít. Az egész­ségesek megérzik és elvonulnak előlünk. Az ilyesmi úgy jön, az ember észre sem veszi. A betegség, vagy a kétely, vagy a magány. És ez a szemérem. Bennem erős; bennem olyan erős, hogy legszívesebben mindig csak erről beszélnék. Szeretném kibeszélni. Tisztáz­zuk: miért, honnan, mi történt? Hátha meg­bocsátanak, ha kibeszélem, az a másik társa­dalom: a szépek, a fiatalok, az egészségesek. Végeredményben csak nekik van igazuk. Ben­nünk van valami fertőző.-Nem a gége, nem a kétely, a magány fertőző, ők védekeznek el­lene, a szépek az egészségesek, a maguk módja szerint. Kérem, ez a legnagyobb titok. Ahogy egy ember elromlik. Egyedül marad. Szinte légüres térben beszél: nem hallani a hangját. Nem értik. Olyan utakon jár mint a többiek . . . s nem jut el sehová. Mindig körbe, mindig önmaga körül. Van valami bomlasztó körülötte. Egy csorda, egy juh-nyáj nem tűrné meg az ilyen társat; ldközösite- nék. De nem ez a fontos. Fontos az, hol tör­ténik a hiba ilyen- embereknél? Hol? Mikor? kiérem szépen: Itt ólunk egymás mellett. Te­gyük fel, hogy X. és Y. Egyforma esélyek­kel indulunk a startnál. Méltóztaitik érteni: mindketten egészségesek. Mindketten szegé­nyek, vagy mindketten gazdagok. Nem erről van szó. Az egyik szőke, a másik barna. Mind­kettőnek van keze, lába, egészséges izmai, készségük a jóra és készségük a rosszra. S tegyük fel, hogy kifelé egyforma iramban ha­ladnak. Külső eredményeket egyformán érnek el. De harminc, negyven éves korában X.-et már kimarta a métely. Az útja elkanyarodott az emberektől. Egyedül marad. Senkihez nin­csen köze. Senkiben nem bízik. Y. ugyanakkor ünnepli embertársait, az Istent, ha ismeri: Józan János kicsattanó arccal, kenyeret szeg szőke gyermekeinek. Tűzről pattant me­nyecske kotyvasztja az Ízletes ételt a kemen­ce előtt. A nyitott ajtón át, belátszanak a meg­munkált földek. Az arany napban fürdő ké­vék. A boldog tűzhely, ugyebár? S a szom­szédban részeges János tanyája. A szalma be­lóg a menyezetről. Egy sovány hal részeges Já­nos előtt a tálban. Félhülye gyermekek lé­zengenek a kuckóban. Tuberkulótikus asszony fetreng az ágyon. Jó, — de miért iszik Része­ges János? Csak az italért, a mámorért? Fe­nét, ugye. Ezt mi tudjuk, ön is tudja. Miért iszik ön most itt? Rendes ember? Ezt a rossz bort? Mert beteg és orvosságot szed, ez az. De miért beteg? ön és én, mi bajunk? Hol történt a baj? Ez az, uram . . J$Sí, vagy QZ a ^ • e * * * • * RE&gNy* írlak: A\aráI <i2)

Next

/
Thumbnails
Contents