Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-07 / 5. (1632.) szám
Csak a járások határainak niahh megállapítása után tartják meg az országos képv lsem est illeti választásokat 2 Próbálj* ki minél előbb az uj végerősítő lámpát R E 134 Öröme fog benne telni! faiEPUViCEil Kinsvezéssk Szlcwenszkő és Ruszinszké Igazságos*! szolgálatában Prága, január 5. A köztársasági elnök Pécsy Piál táblabirót vez ér ügy észuelk, tová/b- M Raoscbar Jenő és Csdzsek Jaroszdaiv kas- saá tábdabírákaf, valamint Mussotter Miklós dir.-t, a rimaszombati törvényszék elnökiét és Kratoohvilt Antal d(r.-t, a prágai törvényszék aíeilnöfcét, a harmadik szolgálati osztályban a Legfelsőbb bár óság tanácsosaivá nevezte ki. A köztársasági elnök Stiumpf Győző dir. pozsonyi táblai tanácselnököt a harmadik fizetési osztályban a pozsonyi Ítélőtábla alelnökiévé, Mészáros István dir. nyütrái táblá- Ibírót az ötödik szolgálati osztályban a nyit- raá törvényszék alelnökiévé, Studuicky Ferenc besztercebányai táblabirót a besztercebányai törvényszék alelnökévé, Haiicsek Emil dir. pozsonyi táblabirót a pozsonyi törvényszék alelnökévé, Csorba Ignác dn. nyitrad, Sándor Artiur dr. pozsonyi, Ondmska János dir. rózsahegyi, Havli Gyöngy pozsonyi és Gromsa Leó dr. pozsonyi táblabinákat pedig a pozsonyi Ítélőtáblához nevezte ki tábla- báráknak a? ötödik szolgálati osztályban. A köztársasági elnök Hátszegihy Éliás dr. ungvári táblabirót 1927 december 20-ifci érvénnyel a harmadik szolgálati osztályba nevezte M, továbbá Licsfcó Béla dr. lőcsei tábla- .birét a negyedik szolgálati osztályban rimaszombati törvényszéki elnöknek és Hoff- mamn József beregszászi táblabirót a beregszászi törvényszék elnökének nevezte ki.’ Ezenkívül) az ötödik szolgálati osztályba a kassai Ítélőtábla körletében kinevezte Wein- zettel János táblabirót (Rimaszomibat), Födtük Gyulát és Benes Ferenc dr.-t, Bogsch kassai táblabirót, Harkabus András eperjesi táblabirót, Fritz Géza dr. ős Mahrer Sándor kassai táblabLnákat, valamint Settner József kassal törvényszéki birőt, A köztársasági elnök ZLatnik Antal pozsonyi főélMmügyészbel yettest az ötödik fizetési osztályba léptette elő, továbbá Ru- zsicsfea Ferenc trencsénd álaimügyész/t ugyancsak a® ötödik szolgálati osztályba léptette ellő és megbízta ót e trencsénd államügyészség vezetésével. Valla Jenő dr. beregszászi államiügyészt az ötödik fizetési osztályban a beregszászi álamügyészség élére nevezte ki. Brecska Ferenc trencsénd vezető álam- ügyészt pedig a harmadik fizetési osztályban a brümná legfelsőbb ügyészséghez vezér- ügyésznek nevezte fck Prága, január 5. A* országos és járási képviselőtestületi választások határidejét még nem állapították meg véglegesen, any- nyi azonban bizonyos, hogy mint már több ízben jelentettük, megtartásukra csak őszszel kerül sor. Eddig a választások késedelmét azzal indokolták meg, hogy előzőleg végre kell hajtani a közigazgatási reform adminisztratív részleteit. Most egyes lapok azt közlik, hogy a képviselőtestületi válaszNewyork, január 5. A Hot áld Tribüné folytatja közleményeit a reparációs és a háborús adósság töri eszi ősi tervéről és megállapítja, hogy az eszme Bernhard Mannes B áru eh tói származik, aki a háború idején az amerikai nyecs- anyagtközpont vezetője és a reparádós kérdésekben Versailtesíbem működő amerikai békebizottság tagja volt. Barudh, aki máT több könyvet irt a reparációs problémáról, kimerítő meano ramdumban terjesztette be a washingtoni kormánynak az uj szabályozás eszméjét és ehhez az államik ormán yzásnak, valószínűleg magának Coolidige-anek hozzájárulását is megnyerte. Célszerűségi okokból azonban Washington eltekintett attól, hogy az eszmét nyilvánosan propagálja és ehelyett Parker GiHbert utján a kerülőutat választotta. A Héráid Tribüné azt állítja, hogy egy washingtoni tisztviselőtől megkapta Barudh memorandumának egy másolatát. A lap ebből a 'következő alap-elveket ismerteti. Baarach az adóssági megegyezést politikai, a reparációs kérdést pedig gazdásági megfontolások alapján kívánja rendezni. Teljes lehetetlenségnek tartja, hogy Németország megfizethesse a 33 milliárd dollárt, amely összegről 1921- ben bonokat adott ki, azonban tartózkodik attól is, hogy ő maga összeget jelöljön meg. Csupán annyit ajánl, hogy a reparációs tartozás végösszegét fixirozni kell és azután kölcsönt kell kivetni, tások előtt a kormány rendeletet ad ki a járások határairól- A rendeletén már dolgoznak s elkészülte után az egyes minisztériumoknak mutatják be, majd a minisztertanács elé kerül. Ez a hir újabb nyugtalanságot szül Szlovenszkó magyar- és németlakta vidékein, mert joggal attól lehet tartani, hogy a járási határok rendeleti utón történendő megállapítása a magyar ég német kisebbség rovására fog történni. amely ugyanazokra a biztosítékokra támaszkodjék, mint a mostani reparációs kötelezettségek. A kölcsönre vonatkozólag sem mond számokat, de azt hiszi, hogy 2 és 4 milliárd dollárt azonnal meg lehetne szavazni. A kölcsön és az újonnan megállapítandó fixum különbségét egyideig függőben lehet tartani és a hátralék megfizetésének időpontját egy újonnan megalakítandó reparációs bizottság állapítsa meg, amelyben Amerikának is képviseletet kell nyernie. Ez a hátralék azonban nem tehet ki többet tíz milliárd dollárnál, inkább hat milliárdhoz kell közelebb esnie. A kölcsönből befolyó jövedelem a szövetséges államokat kivétel nélkül abba a helyzetbe hozhatja, hogy az aranyvalutára visszatérhetnek és azután újabb megegyezést köthetnek Amerikával az adósságok ügyében. A memorandum kifejti, hogy a szövefiségések egy ilyen készpénzfizetés mellett a Degv- nagyobb előnyöket várhatják ® Németország is egy generáción beliül megszabadulna ösz- I sze-s adósságai tói. Az előrehaladó amortizációnak megfelelően az évi fizetségek minidig kisobbednónek, ahelyett, hogy, mint most a Dawes-terv alapján történik, növekednének. A Journal of Comtmeroe azt irja, hogy la kormány már tiszta tervet készített elő a reparációs kérdés és a szövetség- közti adósságok ügyének végleges rendezésére és ezt a tervet az év közepére egybehívandó nemzetközi konferencián Washington már kidolgozta a nagy reparáci# tervét Az év Esősedén nemzetközi konferencián terjeszti be a tervet Nogjf lehet a nemzeteket megmenteni az adósságok tengeréből! kívánja bemutatni. A lap szerint a kormány terve megállapítja a reparációs fizetségek végösszegét, amely jelentékenyen alacsonyabb, mint a Dawes-terv- ben foglalt fizetési kötelezettségek összegeA népszfivetsés beszámol múlt évi működéséről A kisebbségi kérdést néhány sorral intézi el Genf, január olajé. (A P. M. H. genfi levelezőjétől.) Amint a P. M. H. gemifi levelezője értesül, a nép- szövetség titkárságának információs osztálya februárban vaskos 'beszámolói ad ki a .nép- szövetség 1927. évi működéséről. Alkalmam volt 'betekintést nyerni a sajtó alatt levő munkába és így a következőkben már most közölhetem, hogy a népszövetség a kifolyt esztendő eseményei 'közül mélyeket érdemesíti megieanlifcésre: A jelentés mindenekelőtt megáll apátja, hogy a népszövetség munkálataiban számos áliam vett részi. Az utolsó közgyűlésen 55 tagállam közül 49 képviseltette magát. A különböző konferenciákon átlag 40 állam vett részt. A világgazdasági konferencián 50 állam képviselői jelentek meg, Több olyan állam, amely nem tagja a népszövetségnek (Észafcamerikai Egyesült Államok, Szovjet- oiroszország, Törökország etb.) résztvett. bizonyos speciális kérdéseket tárgyaló tanácskozásokon. A Legújabb tanács 8 külügyminisztert, két államfőt és két miniszterelnököt egyesit magában. A két alapvető probléma, amellyel a népszövetség a lefolyt esz- tendiőben foglalkozott, a gazdasági béke és a leszerelés kérdése volt. A különböző országoknak a népszövetség kezdeményezésére nyújtott kölcsönéuek összege 1700 millió aranyfrankra rúg, A beszámoló a nemzeti kisebbségek problémáján néhány semmitmondó sorral siklik át, hogy ismét unalmas és szürke adatokat soroljon fel arról, hogy hány külügyminiszter fordult meg az elmúlt- évben Géniben és azok hány napot töltöttek itt egyenfcint és együttvéve. A lett kormányalakítás nehézségei Riga, január 5. Holzmanfs jobboldali szocialistának egy baloldali koalíció adapitására irányuló kísérleted eredménytelenül végződtek, Holzmani* erre visszaadta megbízatását, amellyel, most a demokrata centrum vezetője kísérletezik. Mint ismeretes, az eddigi kormányalakítási kísérleteket éppen a demokrata centrum magatartása hiúsította meg. Ez a párt Lettországban egyensúlyozó szerepet játszik a baloldal és a jobboldal között Augusztus 16. — Nem utazott el, hanem a szobájában ‘tartózkodik. A bérlő mondta. Hozzátette azt ás, hogy nem hiszi, mintha beteg lenne a vendége; de ez szokása időnként, hogy minden különösebb látható ok nélkül a szobájában marad néhány napot, s odakéri az éteteket is. Ez a 'bérlőnek sok gond és bosszúság- Különös ember: ha nem beteg, minek őrzi a szobát? Nevetséges a föltevés, de arra gondoltam, hogy talán vau valami 'szerepem ebben a többnapos elmaradásban. Azon a reggel, miikor az a szóváltásunk volt, amire különben nem emlékszem vissza nagyon elégedetten, utoljám ffláttam a titkárt lenn a telepen. Lehetséges az, hogy nem 'akar velem találkozni? Nevetséges, ha így lennei, kötelességemnek tartanám fel- világoisitani, hogy nem neheztelek reá. Miiért is neheztelnék? Mert bizalmas volt? Most utólag úgy érzem, hogy ez aiz ember talán nagyon magányos, aki megérezte bennem a magányos embert 'és segítséget keresett. Ha rágondiolok eszembe jut a hangja: „Éh csak beszélgetni akartam." őszinte akarok lenni; egy egészen kevéssé sajnálom, hogy nem látom. Nem, mintha a személyét különösen rokonszenvesnek találnám. Van benne valami túlságosan elhanyagol — talán belsőleg is elhanyagolt, ezt érzem rajta. De kétségtelen, hogy imagányos ember. Én is magányos vagyok. Itt valahogy jobban, nyomasztóbban érzem ezt, mint Z.-ben. Szinte szenvedek alatta. ) Ma Hőéi dolgot akarok foijegyeztit. Az egyik észrevétel nagyon meglepett; a máisáik csak szokatlan tünet, amit magamon észleltem. Az lepett meg, itt, a nagy fenyvesek között, bog}’ ujijablban nem érdekel a Természet. (Nagybetűvel iram ile, mert így szoktam meg.) Minden nap sétálok néhány órát a szabadiban, ahogy ezt egész életemben csináltam. Ha azt mondom, hogy „nem érdekel a Természet", nem fejezem ki pontosan magam. Mondhatnám úgy is, hogy „nem elégít ki", vagy „hidegen hagy", ide, ha egészen pontosam akarom kifejezni magam, ezt a kissé retorikus fordulatot használhatnám, hogy „nem oltja a szomjamat". Számomra ez a meghatározás világos, s fedi e hiányérzet tartalmát. Nem mintha ténylegesen szomjas lennék, nem; a szomjúságot oltani lehet, mindenféle hiányérzetet csititaná lehet, a test hiányérzeteit s a lélek kívánságait csillapítani lehet. Bennem van most egy hiányérzet, amit nem tudok csdllapitaml. Azon veszem észre magaim, hogy néha elindulok a telep fellé azzal a szándékkal, hogy beszélgetni kezdek a bérlővel, vagy megismerkedem az esti társaságok valamelyikéveil; s mikor a vendéglő terrasza elé érek, már tudom, hogy tévedtem, hogy hamis utón járok, hagy nem ez az, amire szükségeim van, nem az emberek hiányzanak, vagy nem ezek az emberek? Ilyenkor odélbb megyek, vissza a szobámba, vágy föl az erdőbe. De az erdő sem segít. Az erdő sem érdekeli. Nem nyugtat meg. Szinte szórakozottan járok, oda se figyelek >a Természetre - lelhet az? Mintha állandóan valamire gondolnék,'I ami mindentől elvon — lehet az? Van itt egy nagy rét, most már kissé pörkölt a füve, fönn a hegygerincen, ahonnan látni az országhatárt, körben a havasok láncét, s lenn a völgyben a folyót és két falut. Pompás kilátás. Csaknem túlzott, csaknem pazárló, oly bősége a látnivalónak, amilyen képet csak Természet tud nyújtani. Emlékszem, hogy valamikor minden nap felkapaszkodtam ide, s szótlanul, boldog elégedettséggel órákon át tudtam bámulni a tájat. Most hidegen hagy. Idegenül mézem, amint egy képet. Igaz, hogy sokszor láttam, — de lehet a Természetet eléggé látni? Látnivaló ez? Idegen maradok. Az a különös békés hangulat nem áll 'be. Szinte ellenséges lés elégedetlen az érzés, amivel a magasztos tájat nézem. Ebben van valami komikus. Ha kívülről gondolok reá, mosolyognom kell: egy parányi ember a szikla 'tetején, az óiriiáisi havasok között, az erdő fölött; egy ember, aki elégedetlen és kritizál. De a. valóság az, hogy akármilyen óriásiak ahegyek, én nem érzem parányinak magamat. Legalább most nem. Nem tölt dl a miagam véges kicsiségének elégedett alázata. Semmi nem tölt el. Megszégyenítő dolog, de föl kell írnom: olyan nagynak érzem magam, mint a hegyet. Mint az egész' kép, amit látok. S csodálkozom, hogy nem elégít ki, amit látok; mintha bennem is ilyen mélység és szakadék lenne. Natura alb- horret vaouuim. Üt vau bennem, amitől néha iszonyodni kezdek. A másik megfigyelésem egyszerűbb. Én nem vagyok gyermekbarát, a szónak mindennapos, kedélyes értemében. Soha nem szoktam odaállni gyermekek közé, játszani velük, fecsegni velük, édesgetni őket, ahogy ezt sokan teszik. Nekem a gyermek túlságosan anyag, ember-anyag; ismerem, huszonnyolc éve dolgozom vele. Mindig iparkodtam jó mester maradni. A tanítványaim talán soha nem szerettek különösen; de nem is féltek tő- | lem; azt hiszem, inkább megbecsültek, mint valakit, aki megérti őket. Soha nem pajtás- kodtam gyermekekkel. Ahhoz én nehézkes és ügyefogyott vagyok. Ha néha megpróbáltam ezt, a gyermekek idegenül és vonakodva fogadtak. Itt a telepen sok a gyermek. Most azt figyeltem meg, hogy nem tudok szótlanul elmenni gyermekek mellett; meg kell állanom, jól esik néhány szót váltanom velük. Vagy megérinteni a hajukat. S észrevettem, hogy most a gyermekek is barátságosabban fogadnak. A múltkor a pádon ültem s felmászott egy az ölembe. Ez még nem történt meg velem. A gyermek anyja, egy fiatal hölgy, később odajött és beszélgetni kezdett. Erre elköszöntem, mert nem szeretek hölgyekkel beszélgetni. Ez a szomjúság, ez a nyugtalanság, ez a szomorúság állandóan tart; talán csak akkor hagy el néhány órára, ha ezeket a jegyzeteket irom. Ha őszintén felírok mindent, mintha könnyebben érezném magam. — mgusztns 20. — Üres napok. Lassú és üres napok. S hozzá két esős nap, nedves köd az erdő, a völgy felett. Hosszú órák az erkélyen, a nyirkos ködben, takarók alatt. Délután elaludtam ültömben, künn az erkélyen. Sokáig aludtam már szürkült, mikor felébredtem. Átfáztam a nedves ködben. Ma a szobát őrzöm én is, prüszkölök és rumos teát iszom. Lehet, hogy lázam van. Legszívesebben csak aludnék. De este már le fogok menni a vacsorához. Barátságtalan és rideg ez a szoba. A dohos bútorok most kellemetlenül érintenek. Az emeletről elutazott az a hangos család. Most egyedül lakom az emeleten. Barátságtalan érzés. Csengő sincs a szobában. Azt hiszem éjszaka nem is alszik cseléd ebben a villában. Egy öregasszony jön minden reggel, vizet hoz, kipucolja a cipőket és megveti az ágyakat. Este kilenc felé érkezik megint, fölbontja az ágyakat, ez minden. Napközben nincs itt senki. Éjszaka sincs. 1928 január 6, péntek. RSGgNV* irU: A\aRAI NÁNDOR <io)
