Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-29 / 24. (1651.) szám
1928 január 29, vasárnap 5939 ingyenebéd 29695 kor. értékben Huszonnégy szegénysorsa diák étkezhet egész éven át ingyen a prágai magyar menzán Prága, január 28. A hozzánk befutó hírek szerűit most már teljesen jogosultak a reményeink, hogy a magyar társadalom jótékony áldozatkészsége rövid idő alatt huszonötezer ingyeuebédet térit a magyar menza asztalán a diáknyomorral küzdő ifjúságnak. Huszonötezer dmgyenefoédef: épp any- nyit, amennyi száz diák részére egy esztendőn át Szükséges. Az akció egyik áldozatos barátja, aki rajongásában „nemzeti kulturalappá" szeretné kiszélesíteni a „havi-egy-ebéd" tőkéjét, a következőket írja hozzánk: „Adóztassuk meg magunkat, a havi-egyebed-akoi ót vigyük be a mindennapi életbe, a köz- tudatba. Itt vannak a vigalmak napjai, a farsangi bálok. A bálrendezők vigyék be a „havi-egy-ebéd“- akciót a melegségtől párás báli termekbe. A belépődíj mellett rőjja le mindenki © kultúrádéi, legyen ott a meghivón, a belépőjegyen a báli díjtól külön a diij 10 százaléka. Nem az összeg kedvéért, de hogy a mulató lássa, tudja, hogy neki a kellemes időtöltés mellett nemzeti kötelessége is van: leróni ezt a kulturadót, hogy ez a tudat legyen általános, átmenjen a lelkekbe. Rendeznek gyermeknapokat. A magyarság centrumainak, a városoknak lelkes magyar hölgyei ez egye-er a legmagya- rabb cél érdekében vegyék kezükbe a gyűjtést: rendezzenek menza-napokat. A magyar jövő hálája fogja kisérni munkájukat. Ne szűnjön inveg e nemes akció, mindenütt oda kell furakodni vele. Független, lelkes egyének forduljanak városaik, községeik elöljáróságaihoz adományokért. Az adakozást nem kell rábízni kinek-kinek önkéntes meggondolására: a gyűjtésbe be kell vinni a teljes szervezettséget. Föl kell keresni mindenkit, a magyarság © mozgalma elől nem térhet ki senki, meg kell teremteni a nagy nemzeti kultúra!apót! Usy szeretném odakiáltani mindenkinek, minden magyarnak: Vigyázzatok és ébren legyetek!" E spontán lelkes szavakhoz csak egy hozzáfűzni valónk van. Nincs módunkban magunknak megszervezni az akciót Szlovenszkó és Ruszinezkó minden városában és nagyobb községében s így az akció egyetemes nemzeti voltára való tekintettel a 'legszerencsésebbnek azt a megoldást tartjuk, ha iürindonfitt önkéntes kezdeményezők, & magvas1 kulturügy önkéntes katonái állnak össze úgy, hogy a társadalom minden rétegét és árnyalatát képviseljék s ilyen önkéntes alkalmi menzai bizottságok bírják rá lelkes szóra! és nemes példaadással a magyarság legszélesebb rétegeit a kultúrádé önkéntes vállalására. INagyszölIősön Hokky Károly keresztényszocia- íieta főtitkár buzgói kod ott a havi-egy-ebéd-akció népszerűéitésén s munkáját szép siker koronázta, több, mint kétszáz ingyeuebédet váltanak meg a nagyszil Hősi adományozók * dnákmemza szegény diákjai részére. Vogel Béla nyug. .akarékpónzlári vezérigazgató, ez a melegszívű, fen költ gondolkodású ember, ezt írja Eperjesről: „Az Evang. Nőegylet ez- ádei teaestélyén a sors neketm kedvezett. Egy sorsoláson én nyertem meg kétheti grádói üdülés költségeit. Isten kegyelméből most nincs szükségem testi üdülésre. Lelkire annál inkább. Ebben az önző, tülekedő világban, ahol a magyar sors olyan mostoha, a magyar életút olyan göröngyös és nehéz... Éppen ezért arra határoztam el magamat, hogy a nyereményből 300 koronát az eperjesi magyar cserkészcsapatoknak, a többit: 500 koronát az ingyonebéd-akciónak adom át. A Főszerkesztő Ur címére fel is adtaim 500 koronát, legyen szives rendeltetése helyére juttatni. Reám nézve az a tudat lesz az igazi üdülés, hogy magyar sorson, magyar gondon könnyítettem csekély adományommal. Fogadják olyan szívesen, amilyen szeretettel én 'küldtem." Ez a pár szép sző, ez a nemes cselekedet mindennél szebben beszél. Munkácsról is megható adomány érkezett: Bíró István „Mészáros János elhunyt magyar tanító ravatalára szánt koszorú megváltása" címén 170 koronát küldött. Az ilyen adomány szent és szentebbé avatja a célt, amelyre küldetett. iMai részletes elszámolásunk a következő: Simák Domokosné, Csata, (10) 50 K. — G. Mészáros, Ujtátrafüred, (6) 30 K. — Ozoray Istvánná, Ipolynyék, (10) 50 K. — Tóth Imróné, Zsolna, (3) 15 K. — Nagy Ákos (2) 10 K. — Baross Gyula dr„ Pozsony, (10) 50 K- — Prahán Józsel, Ipolyság, (5) 25 K. — Hegedűs Balázs (5) 25 K. — Roich Zsigmond, Oroszka (5) 25 K. — Kroetty Antal, Oroszka (1) 5 K. — Kolecsényi János, Osata, (5) 25 K. — Folkusházyné, Csata, (5) 25 K. — Lányi Gyula, Arányosmarót (20) 100 K. — Galambos László. Rété, (10) 50 K. — Bíró István, Munkács, (54) 170 K. — Vegei Béla Eperjes, (100) 500 K. Hokky Károly gyűjtése Nagyszöllősön: Krasi- aav Károly (10) 50 K. — Gyenis István (2) 10 K. — Hokky Károly (10) 50 K. - N. N. (2) 10 K. — Fejér Barna (10) 50 K. — Ugocsai Bank Egy- (20) 100 K. — Koflanovit® Sándor (10) 50 K. — Koila- novits Sanyi és Miklós (6) 30 K. — Perénvi Bertalan (10) 50 K. - Győrffy Károly (6) 30 K. — Si- ménlalvy Árpád dr. (20) 100 K. — N. N. (4) 20 K. — Szabó Béla (10) 50 K. — Szabó Gábor dr. (12) 60 K. — Adamkovits László (10) 50 K. — K rá mer Mór (6) 30 K. — Nemes József (40) 200 K. — Sin- ger Sándor (2) 10 K. — Paulémyi Géza (2) IC K — bárén™ Miklós (4) 20 K. — Ortutay János (4) 20 K, Fazekas Elek, Mátyfalva, (4) 20 K. A ker.-szoc. párt királyhelymiecé női éti leányszakosztálya ©gy kulturest tiszta jövedelmiéből (40) 200 K. — Tichy Kálmán festőművész és iró, Rozsnyó, (10) 50 K. — Aiunann Antal, Beregszász, (10) 50 K. — Mispál János, Tornaija, (2) 10 K. — Buohna Vilmos r. kát* plébános, D. Badin, (2) 10 K. — Ürge József r. kát. plébános (5) 25 K. — Nagyiday Ferenc, Tiszakeresztur, (20) 100 K. — Jánossy Lajosné ev. esperes neje (10) 50 K. — Kohleuer Kálmán, Jópatak, (10) 50 K. — Salgó Méla és Dolly, Kisujfalu, (20) 100 K. — Czobocr Béla, S. Hajsza. (20) 100 K. — Blum Pál, Ateóvá- sárd, (20) 1Ö0 K. — Csák Géza dr., Feled, (20) 100 K. — Mariámyi Pál dr. ügyvéd, Nagyrőce, (20) 100 K. — Balás Imre dr., Párkány, (10) 50 K. — SzmreA XlX-ik század vizitkártyái Irta: fKrúdy Qyula Margitay Tihamér, aki a magyarok szalonjait festette Csak ringassuk vissza magunkat darab időre a régi magyar szalonéletbe: Margitay Tihamért ki nem kerülhetjük, ha emlékeinkben megjelengetnek az emlékezetes magyar szalonok, ahol annyi felejthetetlen délutánt vagy estét töl lőttünk olyan kedves úri társadalom körében, amilyen úri társadalom talán többé sohasem lesz Magyarországon. Szalon-élet! — Voltaképpen ezzel kezdődött az Magyarország, amely az 1867-iki kiegyezést követte. A férfiak elhagyogatják a buskomoly csendillákat, présházakat, filagó- riákat, félhomályos ebédlőket, amelyekben voltaképpen mindig valamely összeesküvéseken, politikai változatokon, külföldi híreken, honfi-bánatokon emésztődtek. Az úrnők visz- szatérnek a konyhákból, a gazdaságokból, a kertekből, ahol megfeszített erővel dolgoztak a távollevő, emigrációban vagy börtönökben sínylődő, avagy az itthon elcsüggedt férfinemzedék helyett. Szalon-élet kezdődik Magyarországon, ahol a régi ismerősök megint nyájasan találkozhatnak és a kellemetes csevegést nem zavarja az a gyanús gondolat, hogy Bach-huszár vagy kém rejtőzködik a társaságban. — Szalon-élet: Mennyi mindent jelentett ez a szókilejezés! Voltaképpen ott kezdődött az úriember, akinek házában vizitszoba is volt. És a vizit-szoba faláról nem hiányozhatott egy Margitay-íestmény, ha csak olajnyomatban is. Ki ne emlékeznék a nyolcvanas évek pávatollas, Makkart-csokros, fénykép-albumos, vizitkártya-kosaras, herendi porcellános, plüss-butoros, hársonyszőnyeges, Beregszászy zongorás ábrándos szalonjaiból Margitay Tihamér képeire: a különböző dandykra, furcsa kis asszonyokra, fehérhaju, jóságos asszonyságokra? Ki ne emlékeznék „A kosár" cimü képre, amely örökké mulattatója a házasodni készülő gavalléroknak, valamint a férjhez- menni kívánó kisasszonyoknak? Az „Első beteg" cimü képe pedig ott függött minden körorvos és patikárius szalonjában. És a fiatal házasok vájjon kihagyhatták volna-e a berendezésükből az „Oltár előtt" cimü Margitay- festményt? Munkácsy világhírű festő volt, büszkesége minden magyarnak, de népszerűség dolgában Margitay Tihamérral nem versenyezhetett senki. Olyan képeket festett, amelyekhez nem kellett magyarázat, — megértette őket mindenki az első látásra. És ez a népszerű, országos hírnevű Margitay, aki egyébként korának is legszebb fér fialakja volt, nem a pesti szalonokban ünnepeltette magát, hanem vidéken lakott, a csen des, de nagyon intelligens Ungvárott, ahol csendben dolgozgatott, csak éppen különös szabású kabátjaival keltett néha feltűnést az özvegyi-féle cukrászdában. És némelyek ugyanezért azt vélték, hogy Margitay Tihamér dandy-íiguráiban mindig egy kicsikét önmagát is megfestette. Üngvár, ha emlékeznek a magyaros, zsi dós, tótos, de hallatlanul intelligens kisvárosra, amely az Ung folyócska két oldalán terül el pesties kávéházakkal és vidékiesen vidám sorházakkal, boros pincékkel a hegyoldalban, ahová Sirokai állami főgimnáziumi tanár ur, vagy Berzeviczy ur, az állami borászat igazgatója meghívott minden valamirevaló idegent, aki a városkát „megtisztelte látogatásával: — Ungvár abban az időben Nagybányával vetélkedett, müvészváros akart lenni ő is és az ungváriak csemcsegve emlegették, hogy Margitay után más festők is a városkába költözködnek. Csak egy kultur- szomjas vidéki város tud úgy fontoskodni a maga értékeivel, mint Ungvár. Voltak itt helyi újságok is, amelyek szinte pendülő acél- tollal dicsérték a várost, a polgármestert, a helybeli Írókat és a társadalmi eseményeket. A volt északkeleti Magyarország kis Budapestjének képzelte már a fantáziás Ungvár. Fir czák Gyula püspöki palotájával, várszerü me gyeházával, cukrászdájával, valamint a főúri megjelenésű Margitay Tihaméréval. Igaz, hogy szombatonként még zárva tartotta boltjait az ortodox-zsidóság, de a bankokban már nem volt ritkaság az a pájeszes, szakállas, kaftános, úgynevezett „lengyelzsidó", aki pénzzel, üzlettel, kereskedelemmel manipu Iáit. Rákóczi várában pedig büszke, hajlitha- tatlan, nyakas magyar urak vezették a vármegye ügyeit, az unghi berkek mentén még gyakoriak az udvarházak, kúriák, a salva guardiák, mert hiszen voltaképpen a volt felvidéki nemesség ragaszkodik vala legtovább ősi hagyományaihoz. A pestiesen rikoltozó kávéháziak mellett régi magyar kúriák, amelyeknek a kapucimerét még nem lepte be a moly. Moderneskedő utcai figurák mellett ősi, nemesi alakok, akik „társadalmi kötelességüknek" tartják, hogy az itt játszó szin társulatot, a kaszinót, a cukrászdát, Margitay műtermét látogassák. A piacon még a hegyvidékbeli szegény rutén-paraszt mászkál bocskorában a hetivásárban, de jegyzője már a serházban üldögél és magyar urakkal barátkozik. A szolgabirák mind egy-egy remek példányai a magyarságnak. Furcsa keveredés volt ez az egykori Ungvár, amely szinte évek alatt nyomta el maga mellett Beregszászot, Munkácsot. Szép váro- rosok lehetnek ezek is, de pesti, „nagyvilá- gias“ kultúra csak Ungvárott található, — mondják az idevalósiak. Már arra gondolnak, hogy vetélkedésre mennek Eperjessel, sőt tán még Ujhellyel is! De nagyralátásuknak véget vet a háború, aztán meg Trianon. Sok szép magyar álom semmisült meg Ungvár „megvételével". Hát ebben a városban éldegélt Margitay Tihamér és bizony nem sokáig kellett vevőt keresnie, ha elkészült egy-egy festményével. Az ellenállhatatlan itt próbálta ki első sikereit a hegynek kanyargó utcácskáiban, ahol Margitay műterme állott, amelyért emlékezetem szerint, nem kellett neki bért fizetnie. (A kultúra nevében és ugyancsak a kötelező kultúra miatt annyi magyar könyvet hozott a városba a posta, hogy a pesti könyvkiadók ámultak e városka befogadóképességén.) Margitay fejedelemként járt-kelt a városban, valóban mindenki megsüvegelte, mert érintkezési '-odorában is volt valamely ga- valléros, nyájas, szalonias, finomkodó iz, mint akár festményein. Soha se láttam még ilyen festőművészt, aki mindig olyanforma volt, mintha a saját vásznáról lépett volna ki De hát nemcsak maga a festő, de a Margitay- képek mintájára volt formálva akkor egész Magyarország. Valóban „Ellenállhatatlanok" üldögéltek a szalonokban és A kosár, amelyet manapság már csak az elkényeztetett hölgyek osztogatnak bőviben: valóban gyakori dolog volt Magyarországon, volt itt elég férfi, akikben válogatni lehetett. ... Margitay feledésbe ment, alig emlékeznek rája néhányan, aminthogy a régi Magyarország is kimegy maholnap a köztudatból a maga furcsaságaival, polgári virtusaival, vanilliás finomkodásaival. Éppen azok a modern nagybányaiak segítették Margitayt eltemetni, amely Nagybányával kultúra, mü- vészkedés dolgában Ungvár versenyezni akart. A Margitay-képek svihákos dandyiai, hamiskodó kisasszonyai, bármily miliőben is, nékem mindig a vigadós, könnyelmű, szellemes és kellemeteskedő felvidéket juttatják eszembe, ahol valóban nagyot néztek a gavallérok, ha kosarat kaptak. Nem rajzolt hegyet, sem völgyet, még csak erdőt sem, de aozkban a szobákban, azokban az alakokban mégis csak mindig volt valamely feividékies hangulat. Ha Ungvár felé utaztunk: a szalonokban gyakran lehetett találkozni Margitay* figurákkal, mint akár az elmúlt gentryvel, amely voltaképpen itt volt a legtarkább, leg- mokányabb, leguribb, amig volt. Margitay Tihamér ennek az úri világnak volt a festője, amelynek mulado zásával: múlni kellett neki is. Sok minden jelentősége van annak, hogy a Margitay-képek kimentek a divatból, jámbor humorukon, naiv kellemességükön immár nem tudnak elandalodni a lelkek. Egy uj világ jött, amelyben szinte érthetetlenül nézünk körül azokban a szalonokban, ahol egykoron úgy éreztük, hogy minden boldogság feltalálható, amit a müveit úri ember az életben keres. A finom hang, a kedves csevegés, a közös témakör, az ismerős dallam a zenélésben és a festő képén a figura, amely mindannyiunknak mulattatója volt. A szalonvilág elmúlt Magyarországon, a lakásokban mind ritkábbak lesznek a vizitszobák, ahová maga a házi nép sem nyitott be akármilyen mindennapi alkalomból. A kosár cimü képet levették a falról. Margitay Tihamér, miután Ungvári elhagyta és felejtette ottani dicsőségét: itt telepedett meg Pesten, de már korántsem a régi népszerűségben. Idegen világba kerül, szalont nem talált, dandvje már a külvárosi tánciskolában sem volt látható. Valóban nagyon nehéz lett volna neki ujmagyarországi életet festegetnie. Első szlovák ékszer-, arany- és ezüstös ár Tulajdonosok s FKOSTIG TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban —- 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5#/0 engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk Sí Winter Hermáim szénkereskede’mi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fütősrenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pá'yaudvar ^e0e000e0M0009006C9990e9Ge9Qg(K Syfilidoioge Dr. Etolb M«16U • prAjrat, frankfurti «• berlini bArklInikAk tanársegédje és másodorvosa PrAtfa 1B. TodlCkova azciSiavn. Wassermann ▼tzsjrAlat: ^9Q£Q09O9OOOO9OOOOOOOOO6OOOG0OQf. I ctsányi Géza dr. ügyvéd, Kassa, (10) 50 K. — Súrtrediay Dezső gyógyszerósi, Váguijüely, (10) 50 K. — A. A„ Zsolna, (10) 50 K. — Thall«r Gyulámé gyógyszerész neje, Betűs® (20) 100 K. — özv. Bessen yoy Istvánná, Meglisov, (20) 100 K. A mai adományozók 722 uj ingyeuebédet ajánlottak föl Készpénzben 8620 K folyt be. Ezzel akciónk mai eredménye: 5939 ingyen ebéd 29.GQ6 K értékben. Vagyis már 24 szegénysorsu egyetemi hallgatónak adhatunk egész évre imgyenobédet. Megközelíti annak egynegyedét, amennyire egyáltalában szükségünk volna. Reméljük, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar társadalma március idusára: a magyar ifjúság ünnepéire nemzeti ajándékul nyújtja át az ifjúság részére a száz diák egész évi ingyenelbédjét. j Ismételten fölkérjük Szlovenszkó és Ruszinszkó ' valamennyi magyar lapját, elösorban pedig a na- j pilapokat, támogassák világnézetre és valláekü- i lönbségre való tekintet nélkül ezt az egyetemes j magyar kisebbségi kulturakciót. ' Havonta egyszer egy diákebédetl 6 Frakk-Ingemet, keztyümet.,, veszem meg, Bratislava - Pozsony, * [ Halászkapu-utca 3. szám. Pozsonyi Mei hibHíiü j aok orvos álta' ai'ánlva mint 1 itünöen bevált házisver. Rossz en észt s, ebbö eredő fejfájás,eldugulás,májb j,kólika, aranyér, vérszegénység, gyomorba' és étvágytalanság, bélrt nyhesét'r és sárga* M ság elien. Minden gyógytárban kapható 1 üveg ára 5‘— Kő. 1 Vigyázat a „VÖRÖS RÁK“ védjegyre: | > Készití i Vörös Rák gyógyszertár, Bratislava ( Alapítva 1312-ben
