Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-29 / 24. (1651.) szám
1928 Január 29, vasárnap. PÁRISI NAPLÓ Inai MARAISÁNDOR- A SZÁZÉVES VERNE ~ Pdris, Január 24. Február elején lesz százesztendeje annak, hogy Nantes-ben megszületett áldotiem- lékü Verne Gyula, az ifjúsági-regény Balzac- ja, sőt Viktor Hugója, a szó romantikus, francia értelemben. Ügyvédnek készült, Verne Gyula lett belőle. Többet nem érhet el iró, mint ez a szőkeszakállas, jámbor, szelíd és bölcs francia, aki a maga irói halhatatlanságát sziklánál sziklább, múlhatatlanabb helyen véste be: három generáció gyermekeinek emlékébe és szivébe. Így keli ideimi; három generáció — mert a gyermek, aki ma tiz éves, talán unatkozni fog, ha Verne-könyvet vesz a kezébe. Amit Verne egy emberiségnek több- száz évre álmodott meg előre, azt egy mohó és kiváncsi emberiség néhány évtized alatt valósította meg. A gyermek, aki ma tiz éves, száj biggyesztve tolja félre az „Öt hét egy léghajóban44 — kalandjait, megkérdi, miért nem vittek magukkal rádiót és konzervet, s megjegyzi, hogy Lindbergh sokkal nagyobb utat megtett harminchat óra alatt A gyermek felnőtt, Nemo kapitány hajójával gyilkol a tenger alatt, s óránkiní háromszáz kilométer sebességgel repül a földrészek felett. Amit Verne lelne, a modem emberi fejlődésnek ez a finom szeizmográfja, apró és romantikus rezgésekkel előre jelzett, az ma sablon és konfekció. Az a millió és millió, minden-nemze- itiségü gyermek, akik jdlákszobák bőrdiványain elhasalva szomjas kortyokban nyakaitok minden ifjúságok büvitalát: az utópiát és exoti- kumot, a realizált csodák világában baktatva örökre elcipelt magával egy lélekzetnyi nosztalgiát Verne álomképeibőL Ő volt minden kamaszok Jókaija. Költő volt; hangulatai voltak és vágyai, tudott álmodni és érzékeltetni álmait. Ki emlékszik még Nemo kapitány sejtelmes hangulatára? egy férfi, aki megsértődik a. világban s elmegy hajójával a tengerek alá, egyedül jár gőgjével és haragjával az óceánok alatt, délután a hajó egy homályos termében leül az orgona elé, s órákon át orgonába a maga bánatát a halaknak, egy gombnyomásra fölszalad a hajó egyik fala s üveglap mögött látja a tengerfenék titokzatos világát... bizonyisteu, Giraudoux sem tud szebbet, Mo- rand sem tud különösebbet Utánnyomás tilos valóságnak s ő maga iparkodott megálmodni a készülő és vajúdó realitást. Könyvei díszes kötésű címlapján ottviritott szelíd feje s most már igy is fogjuk látni őt örökre: egy íróasztal mellett, amin a földgömb és mikroszkópok állanak s a feje körül léghajók röpdösenk és tengeralattjárók úsznak s Főnek kapitány gyermekei baktatnak, bizony már nem is tudom, hová? . . . írói „trükkje4' volt, ha szabad ezt. az erős szót használni vele szemben, hogy a legmerészebb exotikumot is szigorúan reális, tudományos mázzal kente be. Ha Verne a föld középpontja felé utazott velünk, akkor éppen olyan biztos volt a megérkezés, mintha Meaux-ba utazik valaki. * S abban, hogy mindaz, amit ez a szelid francia költő, gyermekek mesélője, kamaszok nagy barátja, összeálmodott, ilyen hamar banális valóság lett, talán van neki is valami titokzatos kis része; a fluidura, am.it Verne álmai széjjelhordtak a világban, sokfele és sokáig izgatott kamaszfejeket, terjesztett egy nyugtalanságot, amiből később egyszer egy napon robbanóerejü motor lett, vagy egy bydraulikus csavar. A kamasz, aki húszezer mérföldet utazott Vernével a tenger alatt, később egyszer talán csakugyan feltalált egy pedált, vagy egy lökőféket. Egy csöpp abból a nyugtalan vágyódásból, amivel ez a szelid lélek a világot és az emberek jövőjét kereste, ma is benne van még azokban az álmainkban, amik visszahozzák a gyerekkor izét és illatát. Többet nem tud költő, többet nem tehet költő: a jövőt álmodni meg, s az emberek emlékében magrögziteni a maga múlandóságát. NRPLÓm írja: KRRIHTHY FRIGYES miHDENFÉLE CSEKELYSÉSRŐL } ' ' T i' ' 1828 január 27. Az ember reggeli mellett, ásitozva nézi a lapot Előbb fölszalad a szemöldöke, aztán válfajt vöm („Ami tegnap ökölemelés volt, manap már jó, hogyha vállrándítás..só- bájtja Ignotus.) Csekélység. A Szegényház-téren egy cipészmesteir tőből leharapta szép ifju nejének a nyelvét. Feledkezzünk meg a dolog otromba humoráról („mit keresett a válófélben lévő asszonyka nyelve a dühös férj szájában?44), lássuk „a közös végsiker44 szempontjából, miért olyan szenzációs az eset. A siker ugyanis óriási — félnapig erről beszél egész Pest, a hölgyeknek hideg fut végig a nyelvén. Gyakorlott újságíró egy pillanat alatt felfedezi a siker titkát. Ebben a szóban rejlik: „szép (és ifjú44. Ha egy anyósnak, vagy holmi vén satrafának a nyelvét harapták volna le, nyilvánvaló volna, hogy egyszerű büntetőeljárás történt, egyéni akció formájában — a szóban és szájban forgó nyékét telhetetlen volt másképpen megállásra bírni. (Állítólag még a hős szájában is tovább pergett, azért köpte ki ijedten — mondanák.) Dohát. — szép és ifju. A nyelvleharapás ilyenformán szerelmi eksztázis képzetét kelti s a még te nem harapott nyelvek kéjesen esett intenek, városszerte. Ez már igent Leharapta a nyelvét Városszerte, ábrándosán sóhajtanak a hölgyek. „Mennyire szerette!" ügy bizony. Hát mégha az egész fejét leharapta volna — akkor mennyire szerette volna, mi? Az ember végre hajlandó azt gyanítani, hogy igazi szerelem csak Uj-Zéland szigetén található. Ott ha valakit szeret az ember, egészben leharapja, a földről. Viszont jó volna egy uj szót találni arra az indulatra, mikor az ember például nem harapja le a szép és ifju nő nyelvét, tekintettel, hogy a szerelem szó ilymődou le van foglalva arra, amitől leharapja. Hacsak nem nevezem röviden gyűlöletnek az ilyen tartózkodó viselkedést. Csekélység! A világbékéről konferenciáznak Amerikában. Módszereket, kis érieteket ajánlanak Európa gúnyosan mosolyog. Mi már tudjuk, bölcs és vén tudósai a világnak, milyen gyermekes hóbort, „túlhaladott álláspont", * gimnázista-képzslödés, amivel itt Amerika nevetségessé teszi ma- i gát, elárulva példátlan müveleflenségét Pacifizmus! Igaz, hogy a repülőgépet és rádiót i$ Európa fedezte fel — viszont, el ne felejtsük, a darwinizmust is Európa. Ugyan gyerekek, hagyjátok abba! Bízzatok meg bennünk, mi kiszámítottuk és meghatároztuk az emberi természetet, mélyére jártunk a lényegnek, megcsináltuk a test és lélek anatómiáját s megállapítottuk, egyszersmindenkor ra, végérvényesen, olyan végérvényesen, mint ahogy Archimed'eszünk és Newtonunk meghatároztak, végérvényesen, bizonyos fizikai törvényeket; —- mint ahogy Kantunk megállapított végérvényesen bizonyos etikai és ismerettan i törvényeket — hogy a háborúskodás kényszere, tehát feltétele és oka, éppen olyan lényeges és változatlan, végérvényes és elmaradhatatlan alkatrésze lelkünk összetételének, mint ahogy testünk összetételének végérvényes és elmaradhatatlan alkatrésze a máj és vese például, — hogy tehát kár okoskodni, háború mindig lesz, mint ahogy bizonyos váladékai mindig lesznek a testnek, — hogy világbékéről beszélni éppen olyan gyermekes és műveletlen, valódi humanistához méltatlan dolog, mint perpetuum mobiléról, vagy homunkulusról beszélni komoly természettudósnak. Európai létemre szinte árulásnak érzem, ha mégis, makacsul és izgága suhano tempóval, izgat valami: szám elé tartott tenyérrel átsuttogni az Óceánon — hé, izé gimnazista-társak, ti csak folytassátok azért, csakazértis! Én itt jártam iskolába, gyerekek, én isimerem e szakállas tanár urakat, kik oly bölcs és szomorú mosollyal, oly elnéző bólogatások közt, hirdetik a mindent- megértő lemondás tanát. Tudjátok mit, én már láttam őket felsülni, e tanár urakat — én láttam nem sikerülni a kísérletet, amit a Tétel bizonyítására készítettek elő — és láttam sikerülni a kísérletet, mely megcáfolta a Tételt! Nekem a nyolcadik óiban még azt magyarázták, hogy levegőnél nehezebb test soha nem fog repülni a levegőben, emberrel hátán, mert ebben elvi lehetetlenség rejlik — én láttam megváltozni ezt az elvet, mikor egy rossz tanuló, aki aznap netm volt az iskolában, mikor ezt tanították, egyszerűen felemelkedett a levegőbe. v J örök törvény, változhatatlan elv! Talán nem is olyan változhatatlan, mint amilyen örök. örök háború feltételei, az emberi lélek elemei közt? Majd jön valaki, aki megtalálja, ugyanott, az őrök béke feltételeit is — csak rajtunk múlik, melyiket engedjük érvényesülni. Valaki, aki átkel amaz Alpokon, melyekről Napóleon nem tudta, hogy lehetetlen átkelni -rajtuk —• és átkelt. Apropó, Napóleon. Két filmet láttam ezen a héten — a Királyok Királyát, Krisztus dramatizált tragédiáját és egy Napoleon-drámát. Ha az isteni misztériumot nem nézem, két emberi sors története vol-na mindkettő, tehát egymással összemérhető. Két hareos élete, két katonáé — hazájáért harcol mindkettő. Egyiknek „országa nem e Földről való" — ellenfele a szövetkezett emberi gonoszság és butaság és nyomorúság. A másiké itt a Földön — neve Franciaország, ellensége minden nemzet, mely többre akarja tartani magát. Egyik a békéért áldozza fe»l életét, másik életéért a békét, — de békéhez, élethez, harchoz mindkettőnek köze van. Napóleon, a harcos, Moszkvában viMgbékét hirdet — Krisztus, a békítő, Jeruzsálemben korbácsot ragad a templom kuíá- raira. Egyik a kereszten végzi emberéletét, másik a száműzetésben. De csak egyik vértanú, — a másik csak bukott hős. Krisztus halálával, megnyeri a háborúját — Napóleon elveszti a magáét, Cselekedet volt mind a két élet — Krisztusé sikerült, Napóleoné nem sikerült, az egyik győzött, a másik legyőzőiéit Innen, az Idő távolából nézve, nyitva marad a kérdés — vájjon nem egymás öHeo- felei voltak? Példájuk mindenesetre őrök tanulsága a kétféle harcmodornak, két jelszó zászlaja alatt — az egyike igy hangzik erősítsd magad, lélekben, hitben, akaratban és győzni fogsz ellenségeden, —■ a másiké: gyöngítsd ellenségedet, tedd tönkre, öld meg, ha belepusztulsz magad is. Utolsó csepp vérre megy mind a kettő, — de a krisztusi vér tér* mékenyit és kibont — használ mind a kél félnek, mint az a harc, amit a természettudomány struggle fór lifc-nek nevez s a fejlődés feltételének ismert meg. Napóleon rggyogó pályafutása végeredményben a hibás, téves cselekedet kudarcát példázza — Krisztus vérveritékes kálváriája a helyes, okos cselekedet diadalát 1 , Valaki feldobta a kérdést, kedélyes társalgás közben — vájjon, ha Madách élne s a Tower- és Phalanster-jelenet közé beékelné ennek a mi korunknak szín játékát is (okvetlen szükség volna rá, mert a M adádh-korabeli jelentől vagyunk olyan messze, mint amilyen közel vagy messze vagyunk az orosz pha- lanstertől) — a kor hősei közül ugyan kit választott volna a három állandó figura, Ádám, É'va és Lucifer jelképes szerepéhez? A szavazás eredménye: Ádám — Demsey vagy Lindbergh. Lucifer — Voronoff. Éva — Josephine Baker. Csekélység. Mig ézt írom, elsötétül az utcai világítás — lebegő hid emelkedik, két meszelő munkás néz be a harmadik emeleti ablakomon. Udvariasan köszönnek. 1 íme, korunk Sánta ördögei. Hány lakásba, hálószobába, fürdőszobába pillantanak be íegy nap, intim életekbe, hová senki másnak nem adatott betekinteni. Barbusse „Pokol"-ja jut eszembe, a hotelszoba kilesett rejtelmei. 'Naturalista írónak, vagy újságírónak nem ajánlhatnék pompásabb kalandot, mint egy ilyen házmeszelésben való részvétel, álruhában. — öt korona egy monzaebéd ára: vondó- gelj mre !in vonta egyszer egy nyomorgó raa- gvar diákot! Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását lesoicsóbban és lesmodeniebbQ! rendez! he Kedvező részletfizetések 1 P. ¥azda fanteB’swara* Praüa ¥591., Podlipného 997. Alapítva 1833. Telefon 33. \J S > dlszmfi A fiveg, porcellán nagykereskedése. % ■4 ■3? K O S I C E, FS-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. ■ ■ ' ___________ 4 ... síi—Iliim .............. .............r ----1----TIll .....IMIIm Na dar 1864-ben szállott fel 6000 köbméter terjedelmű léghajójával a párisi Champ de Mars-on. „Le Géant44 tizenkét utast vitt magával, köztük Wernét és egy négert. Az expedíció a világ végére indult; vagy legalább is a Kongóba; a léghajó egy nyomdát vitt magával, élő szárnyasokat, lisztet, bort, növényi magvakat, fegyvereket és hét nyelven (németül, angolul, oroszul, csehül, olaszul és spanyolul) Írott leveleket. A felszerelés célja az volt, hogy a Kongóban megalapítsák a vadak között a fehérek szigetét s bevezessék a Szenegálok között a könyvnyomtatást és az állattenyésztést. A ballon felszállt s néhány óra múlva megérkezett és leszállóit Meaux-ban, ahol mindannyiuk meglepetésére nem a Szenegálok, hanem a kisbiró fogadta őket trikolorral a hasán, s a városi tűzoltó-zenekar a Marseil- lais-t játszotta. Verne dicsőségére legyen mondva, hogy az „öt hét a léghajóban44-t nem ezek után, hanem már egy évvel előbb irta meg; mikor a regényt egy évvel később Na- darr-ral realizálni iparkodott, az öt hétből egy rövid éjszaka lett, s a Kongó-bői Meaux... A könyv szerzője, aki akkoriban még a drámairás és a börzeügynökség között ingadozott, elkedvetlenedett az expedíció sikertelenségén; de felbuzdult első könyve sikerén, megtalálta a hangját, mert a könyv megtalált egy végtelen és időtlen, hálás publikumot. A „Húszezer mérföld a tenger alatt44, az „Utazá3 a föld középpontja felé" egy szükségletet fedeztek, ami oly mohó és kiváncsi volt, hogy elkövetkező regényeinek tucatjával sem bírta j teljesen kielégíteni. A századvégi ember tudományos nyugtalansága, a romantika és a naturalizmus nagy átmeneti periódusa volt ez, ami Verne könyveit milliós példányszámúkban vitte szét a világba. Kora embere volt és valamivel több, mert költő volt, aki előre érezte kora nagy nyugtalanságait és vágyait A Nadar-féle expedíció után nem mozdult ki többé a szobájából, amiben elfértek hetekre szóló utazások minden kalandjai, exotikus tájak, s végtelen utópiák- A valóságot hagyta
