Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-28 / 23. (1650.) szám
^ssesssssssssssssssi 1928 Január 98, vmut&rai. ^ncBOT-/í'\Asstoai-hirm® s A lengyel kormány nyilvánossásra hozta Lengyelország és Litvánia iegyzékváltását mények tervezetét nagyon gondosan kell előre elkészíteni. A litván miniszterelnök azután rámutat arra, hogy a határforgalom kérdésében különösen nagy nehézségek merülnek fel, mert » Lengyelország ás Litvánia közötti határt nem ismerték el mindkét részről. A lengyel kormánynak ebben a kérdésben tehát konkrét javaslatot kell tennie. A litván kormány a maga részéről azt követeli, hogy a tárgyalások napirendjére kell tűzni annak a háborúnak likvidálását is, amelyet Lengyelország folytatott Litvánia ellen. A tárgyalások felvétele előtt a litván kormáuy megfelelően indokolja a kártérítésre vonü'ko- zó igényeit. A litván miniszterelnök végül rámutat arra, hogy nemcsak az inaugurációs ülésen veszi át a litván delegáció vezetését, hanem a tárgyalások egész tartamára, mert Litvániára rendkívül fontos érdek a tárgyalások gyors és kedvező befejezése. Varsó, január 27. A lapok jelentése szerint a lengyel kormány válaszjegyzéko Volde- inaras legutóbbi jegyzékére néhány napon belül elkészül és azonnal tQvábbitják Kovnóba. Dacára annak, hogy Voldemaras legutóbbi jegyzéke igen éles tónusú volt, a lengyel .jegyzék igyekszik a tárgyilagos, nyugodt han- I got megőrizni. A két szomszéd közti ellentétek áthldalhatatlanoknak látszanak — Voldemaras éles ténusa — Varsó, január 27: Á lengyel külügyminisztérium a mai napon nyilvánosságra hozta a Litvánia és Lengyelország között folytatott jegyzék váltást. A lengyel kormány a litván kormányhoz 1928 január 8-án a következő jegyzéket intézte: „Elnök Ur! Azon tárgyalásokon, amelyeket Excellencláddal Genfben folytattam, megegyeztünk abban, hogy Excellenciád a múlt év decemberének folyamán ajánlatot tesz a lengyel—litván tárgyalások megkezdésére és dátumára vonatkozólag. Tekintettel arra, hogy Excellenciád ajánlata a mai napig nem jutott kezeimhez, továbá attól a kívánságtól vezettetve, hogy a tárgyalásokat olyan gyorsan, amint csak lehetséges, megkezdjük, a következő javaslattal fordulok Excellenciádhoz: A lengyel kormány megújítja javaslatát, amelyet Excellenciáddal Genfben is közöltem és azt ajánlja, hogy a tárgyalásokat 1928 január 3Í-én kezdjük meg. Ha a litván kormány íentartja álláspontját azon javaslatommal szemben, hogy a tárgyalásokat Varsóban és Kovnóban folytassuk le, úgy hajlandó vagyok Excellenciád javaslatára a tárgyalások színhelyéül Rigában megegyezni. A lengyel kormánynak az a felfogása, hogy a tárgyalásoknak a következő pontokat kell magukban íoglalniok: 1. A határforgaloan kérdése. 2. A posta- és távirdforgalom. 3, A vasúti forgalom. 4. A tranz-i to-k érdes ek. Ha Excellenciád hajlandó arra, hogy a konferencia inaugurációs-ülésén való részvételével azt a reményt juttassa kifejezésre, hogy ez a konferencia hivatott a Lengyelország és Litvánia közötti békés viszony szankcionálására, úgy én kész vagyok a konferencia egész tartamára a lengyel delegáció vezetését átvenni. Zaleski, külügyminiszter. Ennek a jegyzéknek megválaszolásaképpen Voldemaras Zaleski külügyminiszterhez jegyzéket intézett, amelyben ezeket mondja: „A lengyel jegyzék nagyon pontatlan visszaadása genfi megbeszéléseinknek a tárgyalások 1928 január 31-én való felvételére vonatkozólag. Bizonyos félreértések elkerülése céljából kénytelen vagyok megismételni azt a megegyezést, amelyre Genfben jutottunk. Mindaketten megegyeztünk abban, Rogy a népszövetségi tanács határozatának javaslatát még a tanács márciusi ülésszaka előtt realizálni kell. ön, miniszter ur, azon a véleményen volt, nogy a tárgyalások már januárban megkezdődhetnek, a tárgyalás színhelyéül pedig Varsót, Kovnót vagy Rigát szuggerálta. Én a magam részéről rámutattam annak a szükségességére, hogy a tárgyalásokat jól elő kell készíteni, mert a tárgyalások esetleges megszakítása vagy elnapolása a hiányos előkészítés miatt a kudarc látszatát fogja ébreszteni, ami nagyon kínos lenne, ön, miniszter ur, osztotta nézetemet. Én Königsberget ajánlottam tárgyalási helyül, mert éppen a tranzito- forgalom szempontjából a königsbergi vasut- igazgatóság segítségünkre lehet munkánkban. Azt a javaslatot is tettem, hogy a tárgyalások megkönnyítése céljából kérjünk meg egy-egy hatalmat érdekeink támogatására. ön elfogadta ezt a javaslatot és közölte velem, hogy a lengyel érdekeket Litvániában Franciaország védelmezi. Én viszont közöltem, hogy a litván érdekeknek Lengyelország-1 bán való képviseletére Olaszországot kérjük meg. Ezt a kérést az Excellenciáddal folytatott tárgyalás után azonnal előterjesztettem Scialoja olasz szenátornak, aki továbbította j kormányának. Ez volt genfi december 11-iki; megegyezésünknek tárgya, amelynek egves részleteit néhány nappal később párisi látogatásom alkalmából a francia államférfiakkal is közöltem. Nem titkolom, hogy az ön fejtegetése a mi genfi tárgyalásunkról nagyon kínos hatást gyakorolt rám. Ez a tény bizonyítja, hogy elkövetkező tárgyalásainkban is hasonló kínos meglepetéseknek leszünk kitéve, ha ezek a tárgyalások csupán szóbeliek lesznek. Ami a lengyel—litván tárgyalásokat illeti, engedje meg Excellenciád, hogy emlékeztessem a két kormány kötelességeire. A lengyel kormány többek között kötelezte magát, hogy december 14-én megengedi a Vilna és Grodnó területéről kiutasított litván állampolgárok visszatérését. A litván kormány a kovnői francia követ közvetítésével ebben az ügyben jegyzéket küldött a lengyel kormányhoz, de azt a választ kapta, hogy mivel a francia kormányt a lengyel kormány még nem kereste meg érdekeinek litvániai képviseletével kapcsolatban, a francia kormány nincs abban a helyzetben, hogy a litván kormány kívánságának eleget tegyen. A lengyel kormány ilyen módon nem teljesítette azt a kötelezettséget, amelyet Excellenciád magára vállalt a kiutasítottak visszafogadására vonatkozólag. A lengyel kormány továbbá annak a kötelezettségének sem tett eleget, hogy a Pletschkaitis vezetése alatt álló úgynevezett litván emigráns-sereget feloszlassa. A nép- szövetségi határozat ellenére ezek a csapatok litván uniformisban a lidai katonai barakkokban vannak elhelyezve és igy a litván kormány arra kényszerül, hogy a népszövetségtől vizsgálóbizottság kiküldését kérje a tényállás felderítésére/* Serédl-elleites Interpelláció a prágai parlamenten A csehszlovák szociáldemokrata párt intervenciót kíván a Vatikánnál és a magyar kormánynál a hercegprímás állítólagos nyilatkozatai miatt Prága, január 27. A csehszlovák szociáldemokrata párt nevében tegnap Tomásek, Hampl, Rechyne és Dérer képviselők sürgős interp©Rációt nyújtottak be a kormányhoz Serédi Jusztinián magyar hercegprímás nyilatkozatai ügyében. Az interpelláció tartalmáról a szociáldemokrata Vecernik a következőket írja: „A magyar lapok lelkesedéssel regisztrálják Serédi valamennyi izgató nyilatkozatát a köztársaság, a trianoni békeszerződés ellen és a Habsburgok uralmának visszaállítása érdekében. Támadásaiban a Vatikán képviselőjének és a dzsentrinek köztársaságunk elleni gyűlölete húzódik meg.** Az interpellálok idéznek néhány hírlapi nyilatkozatot s kérdik a kormányt, hajlandó-e közbelépni úgy a Vatikánnál, mint a magyar kormánynál. „A Vatikánnak — fejezi be a Vecernik — ki kell mondania, egyetért-e a kardinálissal, Horthy kormányának pedig ki kell jelentenie, vállalja-e érte ft felelősséget, mert Serédi nyilatkozatai ellentétben vannak a nemzetközi kötelezettségekkel. i Ami a biboros-bercegprimás állítólagos babs- burgbarát nyilatkozatait illeti, az interpelláló szociáldemokrata képviselők egyedül a bécsi Her- zog-ügynökség azon jelentésére hivatkozhatnának, amely szerint Serédi dr. hercegprímás Wolff ezredesnek, az osztrák legitimisták vezérének üdvözlésére iroü köszönőlevelében az osztrák és magyar legitimisták együttműködésének fontosságát hangoztatta és a legitimisták törekvéseinek sikert kívánt volna. De Déreréknek ezzel a jelentéssel sincs szerencséjük, miután a Magyar Távirati Iroda utján tegnap a legilletékesebb helyről kijelentették, hogy a hercegprímás a Wolff ezredeshez írott levelében csupán általánosan szokásos köszönőformát használt és a Herzog-iigynök- ségtől reprodukált állítólagos politikai kijelentések teljesen légből kapottak. Földszagu milliók tekervényes útja zsabtül-zsebig — Egy cseh folyóirat a földreform kulisszatitkairól — Prága, január 27. A Pritomnost legutóbbi számában hosszabb cikkben foglalkozik Diera Ignác iliavai szlovák katolikus lelkész esetével és feleveniti a prágai államügyészségnek múlt év március 15.-én a prágai büntető törvényszéken tett feljelentését, amely szerint a lelkész 1926 tavaszán Zedwitz Albrecht dr., Metternich Klemens dr., Schön- burg Sigismund, Aldringen Clary, Rohan Alain dr. és Adolf Waldstein földbirtokosokat félrevezette és 3,750.000 koronával megkárosította. Az érdekes bűnvádi eljárás előzményeit a lap a következőkben ismerteti: „Zedwitz Albrecht dr. 1926-ban a nagybirtokosok Országos Szövetségének prágai titkára volt Az óv elején Illaván megismerkedett Diera Ignác lelkésszel és beszélgetés közben szóba került a földreform egy-két aktuális kérdése is. Különös figyelemmel foglalkoztak Metternich Klemens dr. Marienbad melletti nagybirtokával, melyet a földhivatal lefoglalt Diera lelkész felajánlotta Zedwitz dr.-nak a nagybirtokosok titkárának, hogy hajlandó kezére járni az ügyben és reméli, hogy befolyásos ismerősei révén komoly segítségei tud nyújtani, de természetesen — nem ingyen. Zedwitz dr. tudomásul vette az ajánlatot és továbbította Metternich nagybirtokoshoz, aki közvetlen tárgyalást kezdett a lelkésszel. A szlovák néppárt ismert politikusa intervenciója sikeréhez képest kötötte ki a jutalmat és pedig úgy, hogy a nagybirtok minden „megmentett“ hektárja után 500 koronát kap. Két hét múlva Diera lelkész fél millió korona előleget kért, amit a nagybirtokos pontosan le is fizetett, Két hónap múlva azonban a nagybirtokom megtudta, hogy lefoglalt földjei és erdőségei felszabadítását, hasztalan reméli, nem segíthet rajta a lelkész politikai protekciója sem. Visszakérte az előleget és az utolsó fillérig meg is kapta. Zedwizti dr. továbbra is portálta a befolyásos lelkészt és egymásután hozta össze a földbirtokosokat Diera Ignác katolikus lelkésszel, aki —- úgymond — politikai összeköttetése révén segítségükre lehet birtokaik megmentésében. Zedwitz dr. közvetítése révén több nagy- birtokos kezdett tárgyalásokat a lelkésszel és milliókra menő jutalmakban állapodtak meg arra az esetre, ha a közbenjárás eredményes lesz. Ilyen módon fizettek le a lelkész kezeihez Schönburg Sigismund egy millió koronát, Cláry Aldringen 250.000, Alain Rohan 500.0000 és Adolf Waldstein két millió koronát, aminek ellenértékét azután nem kapták meg. A kényes hátterű ügy bírói eljárása során a lelkész elismerte, hogy a nagybirtokosaktól kisebb-nagyobb összegeket fölvett és elmondotta, hogy Gazsik dr. ügyvédnek adott át Waldsetin és Rohan birtokügye intézésére 300 ezer koronát Elismerte a lelkész azt is, hogy a kapott összegek egyrészét személyes kiadásai fedezésére használta fel. Hogy a milliókra rugó összegek nagyobb részét hová fordította, illetve hol helyezte el, arról a lelkész minden felvilágosii iást megtagadott mindaddig, amíg a Knechsberger bankcég könyvkivonalai napvilágra nem kerültek. Csak ekkor ismerte el, hogy a Schönburg és Waldstein nagybirtokosok által letétbe helyezett pénzekből 210 ezer, 100 ezer, 735 ezer, 100 ezer, 99 ezer, majd még 100 ezer koronát a saját nevére és céljaira helyezett el, 20 ezer koronát pedig Ferjenoik közjegyzőnek fizetett. ki a Koburg birtokok parcellázása kapcsán kötött szerződések honoráriuma fejében. Az „intervenciós*4 pénzből kerek egymillió koronát adott át a lelkész Arnstein dr. ügyvédnek, hogy egy birtokot vásároljon részére, de később még egy negyedmilliót kapott az ügyvéd, hogy Diera lelkész személyi kötelezettségeit rendezze. ügy 50.000 koronás tétel Érnem asszony és Steiner dr. nevével szerepel, a még hiányzó milliós Összegek sorsára azonban nem sikerült mlágosságot deríteni. Diera lelkész személye — Írja tovább a lap — Szlovenszkón közismert. A szlovák néppárt kormánybalépése előtt „pénzügyminisztere** volt a pártnak és mellékesen, sokban hozzájárult Gazsik dr. ügyvédi irodájának felvirágoztatásához. A legélénkebb tevékenységet Diera lelkész 1926-ban fejtette ki, amikor is ő állította össze a kormánybalépéssel kacérkodó néppárt követeléseinek jegyzékét. Az államügyészség röviddel ezeiőtt visz- szavonta a vádiratot Diera lelkész ellen és ennek következtében a bünügy nem kerül bi- rói tárgyalásra. Nagy erőfeszítéseket tettek bizonyos oldalról, hogy Diera lelkészt kimentsék -szorult helyzetéből. Kassai céseh nlr.tscrek belekeverve ez euertesl szénaszálfitási panamába A napokban kipattant eperjesi szállítási panamáról a nyomozás első stádiumában túlzó hirek kerültek forgalomba, melyek lényeges korrekcióra szorulnak. Az a beállítás, mintha kassai cégek játszották volna a szállítási visszaélésekben a vezetősze-iepet, neon igazolódott be és az első napokban emlegetett kassai cégeknek semmi részük a visszaéléseikben. így nem felel meg a valóságnak, hogy a Pollák, Bernát kassai cég ellen vizsgálat indult meg és azoknak a híreknek sem volt alapjuk, melyek a cég egyik alkalmazottjának letartóztatásáról szóltak. A Kassán székelő Keletszlovenszkői Gazdasági Szövetkezet (jelenleg Központi Gazda-Szövetkezet) a téves hírekkel kapcsolatban megállapítani kéri, hogy nem felel meg a valóságnak, mintha a szövetkezet ellen katonai szállításokból kifolyólag bármilyen oldalról vizsgálat indult volna meg és az sem, hogy a Szövetkezet alkalmazottját vagy alkalmazottait letartóztatták volna. Történhetett ez annál is kevésbé, mert a Szövetkezet Eperjesen nem szállított a katonaságnak szalmát vagy szénát, mint a kassai helyőrség szállítója pedig a katonai hatóságok legnagyobb megelégedésére dolgozik. rt A ponyvairodalom mételyezŐ hatásától óvja meg gyernr' *t.. ha jó olvasmánnyal látja eu Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát rÁ jegyzék további részében a litván miniszterelnök arra az álláspontra helyezkedik, hogy a lengyel külügyminiszter téved, ha a népszövetségi rezoluciót úgy értelmezi, mintha abban a „normális** politikai és gazdasági kapcsolatok helyreállításáról volna szó. A litván kormánynak az a nézete, hogy a népszövetségi tanács javaslata nem vonatkozik azokra a kérdésekre, amelyekben a két kormány között nézeteltérések vannak, aminő például a Vilna-probléma. Miután a vilnai kérdést, éppen úgy, mint a többi vitás problémát a tárgyalások anyagából a népszövetségi határozat kiküszöbölte, nem lehet szó a normális viszonyok helyreállításárólTekintettel arra, hogy mindkét fél elfogadta a tárgyalások anyagának korlátozását,. éppen ezért az anyagot és az esetleges egyez-1
